Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


SZERB SZAKADÁROK HORVÁTORSZÁGBAN(1. RÉSZ bevezetés)

 

BEVEZETÉS

 

 

1990. július 16-án felbomló Szerb Kommunista Szövetség újjáalakulásával jött létre, mint utódpártja az egykori Josip Broz Tito[1] vezette kommunista szövetségnek a Szlobodan Milosevity[2] vezette Szerbia Szocialista Pártja /SPS/. A párt nacionalista és radikális „szerb nemzetvédő „politikájukkal maguk mögé állították a Szerbia népességét az egész szövetségi állam területén. Horvátország területén az 1991-es demográfiai adatok alapján 4784265 lakos regisztrálására került sor. Ebből 3136356 horvát (78.1%), 581663 szerb (12.2%), a többi egyéb nemzetiségű. Horvátország 1991.évi adminisztrációs struktúra alapján 102 járás, 6694 település alkotta. Horvátország megyéire leosztva a lakossági számarány az 1991-es demográfiai adatok alapján az alábbi képen alakult:

„Zagrebacka” megye: 282989 lakos.

„Krapinsko-zagorska” megye: 148779 lakos

„Sisacko-moslavacka” megye: 251.332

„Karlovacka” megye: 184.577

„Varazdinska „megye: 187.853

„Koprivnicko-krizevacka” megye: 129.397

„Bjelovarsko-bilogorska” megye: 144.042

„Viroviticko-podravska” megye: 104.625

„Pozesko-slavonska” megye: 99.334

„Brodsko-posavska” megye: 174.998

„Osjecko-baranjska” megye: 367.193

„Vukovarsko-srijemska” megye: 231.241

„Medimurska” megye: 119.866

„Grad Zagreb” megye: 777.826

„Primorsko-goranska” megye: 323.130

„Licko-senjska” megye: 85.135

„Zadarska” megye: 214.777

„Sibensko-kninska” megye: 152.477

„Splitsko-dalmatinska” megye: 474.019

„Istarska” megye: 204.346

„Dubrovacko-neretvanska” megye: 126.329

A szerbek 50 %-a harmincegy járásban, kilenc mai horvát megyében alkottak népességi tömböt („Sibenska, Zadarska, Licko-Senjska, Karlovacka, Sisacka-Moslovacka, Bjelovarska, Brodsko-Posavsko, Osjecka, Vukovarska-Srijemska”). Hét mai horvátországi járást, Biskupija, Ervenik, Kistanje, Donji Lapac, Gracsac (Gracac), Krnjak és Negoslavci a szerbek 95%-ban lakták. 

„Sibenska-Kninska”

Az 1991-es demográfiai adatok alapján a mai „Sibenska-Kninska” megye területén (Biskupija, Civljane, Ervenik, Kistanje, Knin) településeket 85-98%-ban szerbek lakták. Knin városban 23025 lakos élt ebből 19679 (85.5%) szerb volt. Evrenik településen 4115 lakos élt, melynek 94.9% szerb volt.

„Zadarska”

Az 1991-es demográfiai adatok alapján a mai „Zadarska” megye területén két városban, Obrovac és Gracsac (Gracac) 75%-ban laktak szerbek. Gracsac (Gracac) városban 11167 lakos élt, melyből 10805 fő (96.7%) szerb volt. Obrovac városban 9069 lakos élt, melyből 6981 fő (76.9%) szerb volt. 

„Licko-Senjsko”

Az 1991-es demográfiai adatok alapján a mai „Licko-Senjsko” megye területén Donji Lapac és Vrhovina járásokban a szerb lakosság meghaladta a 90%-ot. Donji Lapac járásban 4603 lakos élt, melyből 4460 fő (96.9%) volt szerb. Vrhovina járásban 2453 lakos élt, melyből 2262 fő  (92.2%) volt szerb.

„Karlovacka”

Az 1991-es demográfiai adatok alapján a mai „Karlovacka” megye területén három járásban Krnjak, Plaski és Vojnic területén a szerb lakosság meghaladta a  89% - 96%-ot. Krnjak járás 3124 lakosából 3091 szerb volt.  Plaski járás 4317 lakosából 4074 fő (94.4%) volt szerb. Vojnic járás 8236 lakosából 7366 fő (89.4%) volt szerb.

„Sisacko-Moslavacko”

Az 1991-es demográfiai adatok alapján a mai „Sisacko-Moslavacko” megye területét a szerbek 50%-ban lakták. Ezen arány, a szerb lakosság tekintetében az alábbi településeken oszlott meg a megyében:„Donji Kukuruzari (93%), Gvozd (93%), Dvor (87%), Glina (61%), Topusko (61%), Hrvatska Kostajnica (60%), Sunja (57%), Majur (54%).” Dvor járásban a 14555 fős lakosságból 12591 fő (86.5%) volt szerb. Gvozd járás 8082 fős lakosságából 7568 fő (93.6%) volt szerb. Glina járás 23040 fős lakosságából 13975 fő (60.6%) volt szerb. Hrvatska Kostajnica járás 4996 fős lakosságából 2984 fő (59.7%) volt szerb.

„Bjelovarska”

Az 1991-es demográfiai adatok alapján a mai „Bjelovarska” megye területét a szerbek Dulovac járásban képeztek a 4050 összlakosságból 68.5%-os többségi arányt 2773 fővel.

„Brodska-Posavska”

Az 1991-e demográfiai adatok alapján a mai „Brodska-Posavska” megye területén a szerbek Dragalic, Gornji Bogicsevci (Bogicevci) és Okucsáni (Okucani) településeken képeztek többséget. A megyének ezen a részén 58-84%-ban laktak szerbek. Dragalic település esetében a 2715 lakosból 1604 fő (59%) volt szerb. Gornji Bogicsevci (Bogicevci) település esetében a 2900 lakosból 1671 fő (57.6%) volt szerb. Okucsáni (Okucani) város esetében az 5712 lakosból 4773 fő (83.6%) volt szerb.

„Osjecka”

Az 1991-es demográfiai adatok alapján a mai „Osjecka” (Eszék) megye területén a szerbek Sodolovci és Jagodnjak településen alkottak 100% -ban többségi lakosságot. Jagodnjak település 3602 lakosából 649 fő volt horvát, 2532 fő pedig szerb. Sodolovci település 2604 lakosából 167 fő volt horvát, 2262 fő pedig szerb.

„Vukovarska-Srijemska”

Az 1991-es demográfiai adatok alapján a mai „Vukovarska-Srijemska” megye területén a szerbek Markusica, Negoslavci, Trpinja településeken alkottak többségi lakosságot 86-95%-ban. Markusica település 3712 lakosából 254 volt horvát, 3292 fő (88.6%) szerb. Negoslavci település 1682 lakosából 25 volt horvát, 1594 fő pedig szerb. Trpinja település 7672 lakosából 467 fő volt horvát, 6579 fő szerb.    

A háborús helyzet horvátországi polgári lakosság körében elindított demográfiai folytonos változást, mely a háború végeztével 2001-ig tartott. A „népvándorlást” kiváltó háborús helyzet elsősorban azon területeket érintette, ahol harci cselekmények folytak. Emellett úgy a horvát, mint a szerb lakosság elhagyta azon élőhelyeiket, ahol a másik nemzet gyakorolt hatalmat. Ez elsősorban Horvátország azon régióit érintette, ahol a szerb lázadó erők létrehozták saját „országon belüli mini államukat” (Republika Srpska Krajina). Ezen szerb „miniállam” területéről az ottani horvát lakosság elvándorolt Horvátország horvátok ellenőrizte régióiba, vagy külföldre. Sajnos a népességi arány egyes területeken történő csökkenéséhez tartozott az elvándorláson kívül a háborús bűntettek végrehajtásával párosuló mészárlások, emberiség ellen elkövettet bűntettek.

A háború Horvátországban az 1991-1996. évek során a demográfiai mutató dinamikusan változott. Egyrészt a horvát zónákból a szerbek egy része elmenekült a horvátországi szerbek lakta részekre, vagy Szerbiába illetve külföldre. Ezáltal Horvátországban több szerbek lakta település elnéptelenedett a horvát ellenőrzés alatti zónában. Nyugat-Szlavónia hegyvidékes részeit lakó szerbek jó része (Bilogora, Papuk hegység) az 1991. október- december közt végrehajtott horvát katonai terület felszabadító műveletek (Otkos-10, Orkan, Papuk-91) során elhagyták lakóhelyeiket. Másrészt a horvátok hagyták el a szerbek által kontrolált horvátországi régiókat, ami népesség növekedést eredményezett Horvátország horvát ellenőrzés alatt álló területein, mindamellett, hogy a szerb ellenőrzés alatt álló területeken viszont a horvát települések jó része elnéptelenedett. A horvát és szerb nemzetiségű lakosság körében annak viszonylatában, hogy milyen ellenőrzés alá esett egy adott település kölcsönös volt a be és kivándorlási folyamat.  Az 1991. nyár végén és őszén, tél elején lezajló háborús ciklust a szarajevói tűzszüneti megállapodás zárta le. Lényegében ezen időszakra stabilizálódott Horvátországon belül a frontvonal a horvát és szerb harcoló felek közt.

A szarajevói (Sarajevo) tűzszüneti megállapodást (1992.01.03.) követően a horvátországi lázadó szerbek, támogatva a JNA erőivel lényegében Horvátország területéből több mint 15 000 km2-t kontroláltak, az ország 26.5%-t. Tizenhárom járást teljes egészében, tizennyolc járást részben. A szerbek teljesen megszállták Beli Manasztir (Manastir), Donji Lapac, Dvor, Glina, Gracsac (Gracac), Kostajnica, Knin, Obrovac, Szlunj (Slunj), Titova Korenica, Vojnity (Vojnic), Vrginmost, Vukovar járásokat. Részben (százalékos arányban feltüntetve) birtokolták a szerbek „Benkovac (82%), Drnis (58%), Dubrovnik (53%), Duga Resa (21%), Gospic (37%), Karlovac (54%), Nova Gradiska (33%), Novska (37%), Ogulin (32%), Osijek (58%) , Otocac (33%), Pakrac (27%), Petrinja (82%), Sinj (29%), Sisak (21%), Sibenik (22%), Vinkovci (44%), Zadar (14%)” járásokat. Az 1991-es demográfiai adatok alapján a szerbek által megszállt 15 000 km2 területen 549093 lakos élt, Horvátország összlakosságának a 11.48 %-a. Az 1991-s adatok alapján a szerbek által megszállt területen, (1992.01.03-tól) az alábbi képen alakult a lakossági arány:

                           összlakossági szám   százalékos arány (%)  

horvát:         203.656                        37,1                                              

szerb:             287.830                   52,4                                               

egyéb:           57.597                       10,5                                             

összesen:      549.083                      100,0                                            

Bánság, Kordun, Lika régióban az 1991. demográfiai adatok alapján, a szerbek által kontrolált zónában összesen 195642 lakos élt. Ebből 130728 szerb, 53005 horvát, 11909 egyéb nemzetiségű.

Dalmácia régióban az 1991. demográfiai adatok alapján, a szerbek által kontrolált zónában összesen 138856 lakos élt. Ebből 77061 szerb, 57852 horvát, 3943 egyéb nemzetiségű.

 Kelet-Szlavónia régióban az 1991. demográfiai adatok alapján, a szerbek által kontrolált zónában összesen 193513 lakos élt. Ebből 67676 szerb, 86086 horvát, 39751 egyéb nemzetiségű.

Nyugat-Szlavónia régióban az 1991. demográfiai adatok alapján, a szerbek által kontrolált zónában összesen 21072 lakos élt. Ebből 12366 szerb, 6713 horvát, 1993 egyéb nemzetiségű.

 

 

kelet-szlavonia-1992-01-03-tol-nemzetisegi-arany-szerkesztve.jpg

nyugat-szlavonia-1992-01-03-tol-nemzetisegi-arany-szerkesztes.jpg

 

bansag-kordun-lika-1992-01-03-tol-nemzetisegi-arany-szerkesztve.jpg

 

 

 

dalmacia-1992-01-03-tol-nemzetisegi-arany-szerkesztve.png

 

RÉSZLETES FELDOLGOZÁSBAN (TÉRKÉPEKKEL, ILUSZTRÁCIÓKKAL, TÁBLÁZATTAL) ITT OLVASHATÓ WORD DOKUMENTUMBAN

https://www.facebook.com/groups/1661385440810107/?ref=bookmarks

 

 


[1] Josip Broz Tito: A második világháborúban a jugoszláv partizánok fő karizmatikus vezetője. A Jugoszlávia (1943–1991) első számú vezetője volt 1980-ig. A II. Világháború vége után kiállt a szovjet befolyás ellen, egyik atyja volt az el nem kötelezett országok mozgalmának. 1980. május 4-én Ljubljanában halt meg. Bővebben: Wikipedia. Forrás: Wikipedia

[2] Montenegrói származású jogot végzett politikus. Kezdetben belgrádi pénzügyi tanácsos, majd a Technoglas cég elnöke, később a  Beobank vezetője. 1983-ban már a Jugoszláv Kommunista Szövetség tagjaként a Központi Bizottságban dolgozik, 1984-ben pedig kinevezték a párt belgrádi bizottságának elnökévé.  1986 májusában a Szerbiai Kommunista Szövetség (SZKSZ) elnökségének elnökévé választották, 1986 júniusától pedig négy éven át tagja a Jugoszláv Kommunista Szövetség Külügyi Bizottsága elnökségének. 1989. május 8-án választották meg a szerb köztársasági elnökség elnökévé, a többpártrendszer bevezetése után, 1990 júliusában megalapította a Szerbiai Szocialista Pártot, amelynek haláláig ő volt az elnöke. A többpártrendszer első szerbiai elnökválasztásán 65%-os győzelmet aratott, két évvel később újraválasztották, de már csak 53%-os szavazattöbbséggel. 1997. július 25-én megválasztották Jugoszlávia elnökévé. Bővebb információ Wikipedia. Forrás Wikipedia.

 

 

A mappában található képek előnézete SZERB SZAKADÁROK HORVÁTORSZÁGBAN