Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


SZERB SZAKADÁROK HORVÁTORSZÁGBAN( 7.RÉSZ "SAO" Bánság és Kordun)

 

 

„SAO KRAJINA”

 

 

A horvátországi többpárti választások után Frányó Tugyman (Franjo Tudman) horvát elnök egyértelművé tette a jugoszláv politikai és katonai elittnek szándékát, miszerint a horvát nép függetlenedni akar Jugoszláviától. A horvátországi szerbek és horvátok közt egyre nőt az etnikai feszültség. A horvátországi szerb vezetők kijelentették, hogy a horvátországi szerbek nem kívánnak az önálló Horvátország része lenni. A horvátországi szerb vezetők gyorsan a jugoszláv hatalmi vezetés támogatását élvezve létrehozták a Horvátországon belüli autonómiájukat. Kezdetben a Knin járási és környéki szerb részeket magába foglaló „Kninska Krajina” Autonóm Körzetet (központ Knin), majd miután sorra csatlakoztak a dalmáciai és likai szerb járások, 1990. októberben a „Krajina” Autonóm Körzetet „SAO” (központ Knin). 1990. december 21-én a szerbek megalakítják a Krajinai Szerb Autonóm Körzetet (Srpska autonomna oblast Krajina „SAO Krajina”). A SAO „Krajina” alá elsőként észak és közép-dalmáciai szerbek, majd a likai, korduni és bánsági szerbek csatlakoznak, illetve 1991. decembertől a nyugat és kelet- szlavóniai szerbek is. 1991. februárban a SAO Krajina hivatalosan bejelentette Horvátországtól való elszakadásukat és Jugoszláviához való csatlakozásukat. A feszültség egyre nőt. A horvátországi szerbek önhatalmulag 1991. március 12-én népszavazást tartottak a Szerbiához való csatlakozásuk kifejezése képpen. A horvátországi szavazó szerbek 99% Szerbiához kívánt csatlakozni.  1991. március 16-án a horvátországi szerb nemzeti tanács bejelentette a SAO Krajina Szerbiához való csatlakozását. Ezzel Krajina a Szerb „Köztársasághoz” tartozik és nem Horvátországhoz. A horvátok ezt nem fogadták el. A fegyveres összecsapások a horvát rendfenntartók és szerb lázadók közt elkerülhetetlen volt. Konfliktus hamarosan kirobbant a krajinai szerbek és a horvát hatóságok közt. Miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, a Jugoszláv Néphadsereg hadba lép a két korábbi tagköztársasággal, elsőként Szlovéniával, majd Horvátországgal. Az önállósodó horvátországi szerbek (lázadó szerbek) megkezdték a JNA segítségével megalakítani rendőri és területvédelmi fegyveres csoportjaikat. Első formáció a milícia volt. A SAO Krajina „belügy szolgálata” Knin városban 2900 fővel (1991.szeptemberre) létrehozta saját rendőri erejét, a milíciát (Milicija Krajina).

1991.nyarán elkezdődtek a területvédelmi TO erők, parancsnokságok, területi struktúrájának létrehozása. A SAO Krajina létrehozta a területi TO parancsnokságokat (STO), járási (OPSTO) és régiós (RGSTO) vezetési stábokat. Augusztusban a regionális stábokat zónákra ( Operatív Zóna „OZ”) bontották és létrehozták a zóna parancsnokságokat ZSTO. A SAO Krajina területén három „OZ” zónát létesítettek: 1. Észak-Dalmácia és Lika Zóna, 2. Kordun Zóna, 3. Bánság Zóna.


1991. szeptembertől a TO SAO Krajina már a Jugoszláv Szocialista Föderációs Köztársaság fegyveres erői közé tartozott (SFRJ), a JNA felügyelete alatt. A SAO Krajina TO erőket (szlavóniai szerbeket kivéve) 24 410 főt számolt 1991. őszére.

 

sao-to-tablica-1991-oktober.jpg

 

 

Bánság  SAO

 

A Bánság (Banija) Horvátország középső részének déli határa, a horvát-boszniai geográfiai határ menti régió, mely nemcsak Horvátországban, hanem a Bosznia és Hercegovina, továbbiakban Bosznia (BiH), bihácsi (Bihac) és velika kladusai (Velika Kladusa) Boszanszka Krajina részének északi területe.

Horvátország esetében a 3200 km2 területű Bánság lényegében az Una folyó határfolyó -Száva folyó- Kupa folyó- Trepca folyó- Trestenica folyócska- Glina folyó szakasza – Orlova hegyhát –Horvátország és Bosznia és Hercegovina geográfiai határa – Una határfolyó által körbeölelt földrajzi régió.

A régió déli vonala Horvátország és Bosznia geográfiai határa jelentette. Ezen geográfiai határt, a horvátországi Hrvatska Dubica és a boszniai Boszanszka (Bosanska Dubica) határvárosoktól (Száva folyó és Una folyó torkolat vidéke) egészen a horvátországi Dvor na Uni és boszniai Boszanszka Gradiska határvárosokig, az Una folyó jelentette. Bánság régió keleti tájegységi lezáró vonalát a Száva folyó képezte, mely a horvát Sziszak (Sisak) járást szelte ketté. A Száva folyó Sziszak városnál tovább haladt északnyugati irányba, viszont itt ömlött bele a Bánság északi vonalát jelentő Kupa folyó.

A Kupa folyó jobb parti része (bal part Pokuplje tájrész) a Bánság északi határa egészen a Kupa folyó és Treptya (Trepca) folyó torkolatáig húzódott. Innen a Bánság nyugati határa kezdődött a Trepca folyó mentén, Cremusnica, Trstenica tájrészen áthaladva, elérve a Trstenica folyócskát, majd Turcenica folyócskát, melynek vonalán haladt tovább a nyugati határ egészen a Glina folyó -Turcenica folyócska torkolatáig. A továbbiakban a Bánság nyugati határa a Glina folyó mentén halad egészen Mala Vranovina völgyig (Rijeka folyócska) elérve az Orlova hegyhátat (272 m.magaslat), mely lezárta a nyugati határát a Bánságnak.  Vrginmost járás (Gvozd és Topusko település járások) esetében a település járás Vrginmost (1996-tól hivatalos elnevezése Gvozd) és település járás Topusko lényegében a Petrova Gora hegység tömbjének keleti szektorához tartozott. Vrginmost település járás északi része viszont már a Pokuplje-Lasinja tájrészhez. Topusko település járás része a Bánság nyugati szélét jelentette. Gvozd pedig a Kordun régió keleti szélét. A szerbek Kordunhoz csatolták Vrginmost járás egészét. 

 

A Bánság nyugati szomszédja Kordun régió (Kelet-Kordun) a keleti pedig Nyugat- Szlavónia Nyugat-Poszavina tájrésze. A Bánság északi szomszédja Közép-Horvátország régió Pokuplje és Moszlavina (Moslavina) tájrésze. A Bánság déli szomszédja a boszniai bánsági rész (Bosanska Krajina). A Bánság dombos –hegyes vidékének legnagyobb hegytömbje a Zrinska Gora, mely az Una és Zsirovnica (Zirovnica) határfolyók a Sunja folyó és a Maja folyók által körbehatárolt részen terül el, 616 m. magas Piramid csúcsával. A régió nagyobb városkái, „Dubica, Kostajnica, Dvor, Glina, Petrinja, Sisak”. A Bánság területén négy járás helyezkedett el, Kostajnica, Sziszak (Sisak), Petrinja és Glina. Kostajnica járás további települési járások alkották ”Donji Kukuruzari, Majur, Hrvatska Kostajnica, Hrvatska Dubica”.Sziszak járás további települési járások alkották „Sunja, Sisak, Martinska Vest, Lekenik”. Pertinja járás maradt Petrinja járásnak, Glina járás is maradt Glina járásnak, Dvor járás maradt Dvor járásnak. Kordun és Bánság közt terület el Vrginmost járás. 1992.évi megyésítés során a horvátok létrehozták „Sisacko-Moslovacka” megyét melyhez hozzá adták a fenti négy járást és Kordun-Bánság határán lévő további Vrginmost (Gvozd) járást (Gvozd és Topusko), továbbá Moszlavacska és Nyugat-Poszavina tájrészekből Ivanec Grad (Velika Ludina település járás), Kutina (Kutina és Popovaca település járások), Novszka (Novska) járást (Novska és Lipovljani valamint Jasenovac település járások).

 

Az 1991-es demográfiai adatok alapján „Sisacko-Moslovacka” megyét a szerbek 50%-ban lakták. Ezen arány, a szerb lakosság tekintetében az alábbi településeken oszlott meg a megyében:

„Donji Kukuruzari (93%), Dvor (87%), Glina (61%), Hrvatska Kostajnica (60%), Sunja (57%), Majur (54%).” Dvor járásban a 14555 fős lakosságból 12591 fő (86.5%) volt szerb. Glina járás 23040 fős lakosságából 13975 fő (60.6%) volt szerb. Hrvatska Kostajnica járás 4996 fős lakosságából 2984 fő (59.7%) volt szerb.

A Bánság és Kordun közt elhelyezkedő Vrginmost (Gvozd) járás esetében 8082 fős lakosságából 7568 fő (93.6%) volt szerb, Gvozd településen (93%), Topusko településen (61%).

A Bánság régióban az 1991. évi járások tekintetében Sziszak központi járás bánsági részén a Száva folyó menti településeket, köztük Sunja települést és Sziszak (Sisak) várostól  délre eső Pracsno (Pracno), Komarevo településeket lakták horvátok. Sziszak járás bánsági részéből viszont a szerbek lakták „Strmen, Ivanjaki Bok, Crkveni Bok, Drijaca, Cetvrkovac, Donji Hrastovac, Pobrdani, Capljani, Jasenovcani,Papici, Kostresi Saski, Slovinci, Sas, Velika Gradusa, Mali Gradusa, Radonja Luka, Sjeverovac, Kladari, St Selo, Mala Paukova, Vukosevci, Petrinjci, Brdani Cesta, Kinjacka, Brdani Kosa, Blinski Kut, Sjeverna Kosa, Kolubacak, Palanjek Pokupski”  településeket mely közé beékelődött egy-két horvát falucska ; Vedro Polje, Straza és Timarci.

A Bánság régióban az 1991. évi járások tekintetében a 390 km2-en elterülő bánsági Petrinja központi járás részén a szerb lakosság és a horvát lakosság kiegyenlítődött (15790 horvát, 15969 szerb, többi egyéb nemzetiség). Szerbek lakta települések közé tartozott; „Cepelis (többségben szerbek), Gornji Bacuga, Klinac, Mostanica, Luscani, Srpski Cuntic, Deanovici, Petkovac, Strazbenic, Blinje, Bijelnik, Josavica, Gornji Pastusa, Donji Pastusa, Begovici, Mackovo Selo, Miocinovici, Dodosi, Tremusnjak, Veliki Susnjar, Grabovac Banski”. Többségében szerbek lakták a járásközpontot Petrinja várost. A járásban horvátok lakta települések voltak; „Moscenica (többségében horvátok), Nebojan, Mala Gorica, Nova Drencina, Brest Pokupski,  Novi Farkasic Dumace, Vratecko, Slana, Donji Mokrice, Srednje Mokrice, Gornje Mokrice, Novo Seliste, Zupic, Medurace, Glinska Poljana, Gora, Strasnik, Sibic, Graberje, Pecki, Hrastovica, Kriz Hastovacki, Taboriste, Donja Budicina, Madzari, Letovanci, Hrvatski Cuntic, Prnjavor Cunticki, Kraljevcani, Dragotinci”. A horvát települések „Moscenica- Taboriste- Donja Budicina- Pecki- Graberje- Glina folyó vonala-Glina és Kupa folyó torkolata- Kupa folyó vonala- Moscenica” által körbezárt részen képeztek egységes tömböt. A szerbek pedig a horvátok lakta „Moscenica- Taboriste- Donja Budicina- Pecki- Graberje” telepükés vonaltól délre.  A szerb tömb közé viszont beékelődött több kisebb horvát település, „Madzari, Letovanci, Hrvatski Cuntic, Prnjavor Cunticki, Kraljevcani, Dragotinci”.

A régió bánsági tájrészén 365 km2-en elterülő Hrvatska Kostajnica járásban 4295 horvát, 9343 szerb (többi egyéb nemzetiség) lakos élt. Horvátok lakta települések: „Dubica, Cerovljani, Bacin, Grabostani, Mracaj, Stubalj, Kostrici, Seliste Kostajnicko, Kostajnicki Majur”.  Kostajica (többségében) és az összes többi főbb települést szerbek lakták. A szerb járásnak tekinthető Kostajnicában a szerb települések teljesen körbezárták a horvát településeket. A horvát települések a járásban két kisebb területen alkottak csoportot, az egyik volt a járás keleti részén „Dubica, Cerovljani, Bacin” települések, a másik a járás nyugati részén „Grabostani, Mracaj, Stubalj, Kostrici, Seliste Kostajnicko, Kostajnicki Majur”. 

A régió bánsági tájrészén 505 km2-en elterülő Dvor járásban 1395 horvát, 12591 szerb (többi egyéb nemzetiség) lakos élt. Horvátok lakta települések: „Kozibrod, Divusa, Golubovac-Divuski, Uncani, Struga-banska, Zamlaca”. Dvor (többségében) és az összes többi főbb települést szerbek lakták. A járás szerb többségű volt. a horvát telepüsék az Una folyó mentén alkottak egy elszigetelt csoportot Dvor városkától észak-keleti irányba.

A bánsági tájrészén 543 km2-en elterülő Glina járásban 8041 horvát, 13975 szerb (többi egyéb nemzetiség) lakos élt. Horvátok lakta települések: ” Bjelovac, Maja, Dolnjaki, Josevica, Skela, Satorija, Gorji és Donji Vidusevac, Dvoriste, Hader, Prekopa, Kihalac, Marinbrod, Novo Selo Glinsko ,Mala és Velika Solina, Stanicevo, Donje Jame, Biscanovo, Gornji és Donji Selkovac, Batica, Donji Trstenica, Donji és Gornji Taboriste, Gornja és Donja Bucica, Desni Degoj, Dovaca, Slatina Pokupska, Zaloj, Gracanica Sisinecka”. Szerbek lakta települések:” Glina, Gornje Jame (többségben), Maljske Poljane,  Brnjeuska, Trtnik Glinski, Vlahovic, Roviska, Ravno Rasce, Majski Trtnik, Drenovac Banski, Martinovici, Veliki Gradac, Mali Gradac, Dragotina, Bijele Vode, Momcilovica Kosa, Dabrina, Donji Klasnic, Kozaperovica, Trnovac Glinski, Brestik, Brezovo Polje, Gornji Klasnic, Buzeta, Brubno, Bojna, Veliki Obljaj, Mali Obljaj, Donji Seliste, Gornji Seliste, sibine, Jajtic, Balinac, Saseva, Borovita”. A járást etnikailag lényegében ketté lehetett vágni, mivel a horvátok lakta „Novo Selo Glinsko- Vidusevac- Satorija” vonaltól északra a Kupa folyóig helyezkedett el a horvát települési tömb, míg a fenti vonaltól délre pedig a szerb település tömb. A horvát településtömb közé mindössze egyetlen egy szerbek által többségben lakott település ékelődött be, Gornje Jame. Ezzel szemben a járás déli részén elterülő abszolút többségű szerb település tömbbe több abszolút többségű horvát település ékelődött be, „Prijeka, Svracica, Maja, Dolnjaki, Josevica, Skela”. Ebből Skela távolabb esett a többi egy tömbben lévő horvát településtől.

A Bánság és Kordun közti részen 447 km2-en elterülő Vrginmost járás szerb többségű volt. Gvozd (Vrginmost) járás: a járás horvát lakosságának száma 4043, míg a szerb 11729 (többi egyéb nemzetiség). Horvátok lakta települések „Gredani, Hrvatsko Selo, Ponikvar (többségben), Velika Vranovina, Lasinja, Desno Sredicko, Crna Draga, Selo Lasinjsko, Desni Stefanki”. Gvozd járásszéket és az összes többi főbb települést szerbek lakták. A horvátok a járás északi csücskében (Lasinja tájrész Pokuplje) alkottak település tömböt, „Lasinja, Desno Sredicko, Crna Draga, Selo Lasinjsko, Desni Stefanki” kapcsolódva a Kupa folyó túlpartján lévő abszolút horvát lakta Pokuplje-Lasinja részhez. Elszigetelődött település tömböt alkotott „Gredani, Hrvatsko Selo, Ponikvar (többségben), Velika Vranovina” horvát falvak Topusko területén. 

 

Szerb területszerzés

 

Tekintettel arra, hogy a Bánság tájrégiót a szerbek jelentős számban lakták, a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) a helyi szerb lázadó erők patronálása részén megfelelő támogatásban részesülhettek. Muraközben, Drávamentén (Észak-Horvátország) és Közép-Horvátországban, így Zágrábban (Zagreb), de a többi településeken is a horvátok blokád alá vették a JNA katonai objektumait. Észak és Közép-Horvátországba a helyzet a horvátoknak kedvezett, hiszen, ezen régióban a horvátok abszolút többséget alkottak. A szerb lakossági tömb lényegében Horvátország-Bosznia határa mentén (Krajinák) alkotott többséget. Bánság és Kelet-Észak Kordun esetében a Kupa folyó képzett egyfajta etnikai határt.

A horvátok megakadályozták, hogy a JNA a létesítményeiből kivonhassa erőit, vagy bevethesse, illetve területvédelmi (TO) hadianyag raktárait kiüríthesse. A szeptember eleji „laktanya blokád” azon részeken volt sikeres, ahol a horvátok alkottak többséget. A helyzetet látva a JNA vezérkara intézkedett egy átfogó terv elkészítéséről, mely ezen körbezárt JNA erők felszabadítására irányult, illetve a terület szerzésre.[1] A terv fontos stratégiai helyszínét képezte a Bánság, ahol a JNA számíthatott a helyi szerb lázadók területi támogatására és bevetésére.

Bánság és Kelet-Kordun régiójában a JNA 5. katonai körzet (VO) 10. hadtest-Zágráb (Zagreb) központi bázis erői állomásoztak.[2] Horvátországban a közép-horvátországi Vukomericskó mező (Vukomericko polje), Zágráb (Zagreb), a Bánságban Lonjsko polje, Zrinszka (Zrinska) Gora részeken és Kordun egészén helyezkedett el a 10. hadtest műveleti zónája. A hadtest főbb objektumai „Zagreb, Samobor, Jastrebarsko, Dugo Selo, Karlovac” városokban voltak. 

Az 1991.szeptemberi „laktanya blokád-harcok” során a horvát fegyveres erők sikeresen vonták ellenőrzés alá a 5. katonai körzet muraközi és drávamenti 32. hadtestének erőit, objektumait ezzel jelentős hadianyaghoz jutva.[3] A JNA-át ezzel nagy veszteség érte. A JNA képtelen volt a horvát blokád miatt körbevett erőit megtámogatni más helyről átvezényelt erőkkel. Tanulva a helyzet komolyságából a JNA az 5. katonai körzetben lévő hadtesteit, erői elkezdte kivonni (rijekai 13. hadtest, szlovéniai 14. ljubljanai és 31. maribori hadtestek)[4] Horvátországból.

 

A 10. hadtest erőit szintén elkezdte kivonni a JNA Karlovac és Zágráb bázisairól azon területekre, ahol a szerbek többségben éltek, számítva az ottani lázadók erők támogatására.[5] Ezen erők csak egy része tudta elhagyni objektumait, jelentős részüket Zágrábban a Josip Broz Titóról elnevezett „Marsalka” laktanyába vonta össze, illetve Karlovacban a „Lusic”, „Robert Domani”, Ivo Lola Ribar” központi laktanyákba és a Logoriste területén lévő „Stjepan Milasincic-Siljo” laktanyába. A horvátok Zágrábban, Karlovácon blokád alá vették a JNA létesítményeit.

A JNA, a Bánságban egyedül Petrinja városban állomásoztatott haderőt[6], a zágrábi központú 5. katonai körzet 10. hadtest 622. és 257 motorizált dandárját valamint 6. vegyes tüzér és 6. páncélosok elleni vegyes tüzér ezredét. Ezen erők a JNA a város „Samaric” laktanyájában és a várostól délre lévő (Taboriste) területén vonta össze. Felkészülve Petrinja teljes elfoglalására és Sziszak elleni műveletre. A JNA erőket támogatták a Petrinja városban és környező szerb településeken megalakuló területvédelmi lázadó csoport (TO Petrinja) és a SAO Krajina milicista erői.  A bánsági részen a Petrinja városban lévő erőkön kívül a JNA Voljin és a Piramid magaslaton üzemeltetett egy-egy területvédelmi (TO) objektumot, melyek szerb lázadók irányítása alatt álltak.  A JNA birtokolta a Petrova Gora hegység „Magarcevac” katonai rádió-relé állomását, mely a szerb műveleti erők közti kommunikációt biztosította. A helyi, bánsági JNA erők viszont kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy ellenőrzés alá vonják a bánsági részt a Száva és Kupa folyók vonaláig, illetve ezt követően a terv alapján Zágráb (Zagreb) horvát főváros ellen indítandó hadművelet végrehajtásához. Ebből kifolyólag a JNA hadvezetése az 1. és 3. katonai körzetekből megerősítő erőket irányított Bosznián át a Bánságba és egyben a Kordunba. 1991. július és szeptember közt az 5. katonai körzet a 10. vegyes tüzér ezredét vonta be a Bánság 622., 257. motorizált dandárjainak támogatására, míg az 1. katonai körzet az 5. hadtestből a 16. gyalogos dandár tartalékos erőit és a 329. harckocsizó dandár egy taktikai csoportját, valamint a 12. hadtest 51. mechanizált erőinek harckocsizó zászlóalját. A boszniai irányból érkező JNA támogató erőknek könnyű dolguk volt, mert az Una határfolyón Dubica, Kostajnica és Boszanszki Nóvi (Bosanski Novi) városokban lévő hídon akadály nélkül jutottak be Horvátországba, hiszen, ezen városokat a szerbek lakták többségben. Ez azt jelentette, hogy a szerb lázadók gyorsan ellenőrzés alá vonhatták a hídfőket.

A Bánságban lényegében a lakossági arány tekintetében alakultak ki a megszerzett területek a két fél között. Viszont az elszigetelt, szerb többségi településekkel körbevett horvát település csoportoknak hamar megpecsételődött a sorsuk. A JNA által támogatott szerb lázadó erőkkel szemben esélyük sem volt. A gyengén felszerelt, képzetlen horvát honvédők kénytelenek voltak elhagyni és jobb esetben evakuálni a horvát helyieket.

Sziszak járásban a szerbek birtokba vették a „Dubica- Sunja- Blinski Kut” településeket összekötő főutat és attól nyugatra eső zónát, Csapragot (Caprag). A szerb lázadók a SAO Krajinához való csatlakozás révén a Sziszak járás általuk ellenőrzött részén létrehozták Csaprag (Caprag) járásukat.

A horvátok miután sikeresen védték Sziszak (Sisak) stratégiai várost és régióját erős védvonalat alakítottak ki a Száva mentén, mely Blinski Kut jobb parti település után a bal parti zónában húzódott egészen Lukavec Poszavszki (Lukavec Posavski) településig, majd ismét a jobb parti szakaszon folytatódott Szunja (Sunja) település védelmében a „Gradusa Posavska- Greda Sunjska- Sunja- Krivaj- Zreme- Bobovac” vonalon átérve ismét a bal parti részre, ahol Lonja irányába csatlakozott be a nyugat-szlavóniai  horvát Száva menti (Puska-Krapje- Drenov Bok) védvonalba. Ezen Száva menti védvonalat a horvátok 1995. augusztusig fenntartották. A horvátok Sziszak (Sisak) védelmében erős védvonalat hoztak létre „Kupa folyó- Moscenica- Novo Selo- Klobucak- Komarevo- Blinski Kut –Száva folyó” irányon, mely vonalat 1995. augusztusig megtartottak. A szerb erőknek így nem sikerült Sziszak (Sisak) várost bevenni.

A horvátok Szunja (Sunja) városka mellett birtokolták „Hrvatska Dubica, Bacin, Cerovljani” települést. „Hrvatska Dubica, Bacin, Cerovljani” elszigetelődtek más horvát erőktől, ezért a horvát védők csak szeptember 10-13-ig tudták kontrolálni, majd az erős szerb erőfölény végett kénytelenek voltak elhagyni. Szunja (Sunja) városkát a Száva folyóig viszont a háború végéig tartották a horvátok. A szerb lázadók élvezve a JNA támogatását, miután elfoglalták Dubicát. megkezdték az Una menti Kostajnica járási további horvát elszigetelődött részek bekebelezését. A horvátok szeptember 09-ig tartották a „Cukor- Panjani- Kostrici- Seliste- Rosulj- Suplji kamen” védvonalat, illetve szeptember 12-ig a Kostajnica védvonalat. Ezzel a szerb lázadók Kostajnica járást teljesen birtokukba vették. A horvátok bajban voltak a Dvor járási részen is, ahol az Una mentén a „Kozibrod- Divusa- Golubovac- Uncani- Struga- Zamlaca” településeken alakítottak ki elszigetelődve védelmi részt. A védelmi részt a horvátok 1991. július 26-27. közt elhagyni kényszerültek. A szerbek az Una folyómentén a „Zaoka” (Fullánk)[7] néven indítottak átfogó akciót ellenük. Ezzel a szerbek teljesen birtokba vették Dvor járást is.

A JNA létrehozta a hadműveletei koordinálása céljából a bánsági operatív csoportját (OG). Az Operatív Csoport -1 (OG-1) erői közé tartoztak:

- JNA 622. motorizált brigád –Petrinja

-NA 592 motorizált brigád – Glina

-területvédelmi erők/TO Glina

-területvédelmi erők/TO Petrinja

-területvédelmi erők/TO Kostajnica

A 7. partizán divízió :

                               17. partizán brigád (Bánság)

                                26. partizán brigád (Bánság)

Támogató erők :

-JNA páncélos zászlóalj 51.mechanizált brigád-Pancsevó (Pancevo)- 12. hadtest

- JNA harckocsizó század 329. páncélos brigád (okbr)-Bánya Luka (Banja Luka)-5.hadtest

A bánság középső részén lévő Glina várostól délre eső horvát településekről (Velebit, Maja, Dolnjaci, Josevica….) a horvát védelmi egységek Glina városba szorultak be, ahol védelmi parancsnokságot alakítottak ki. Glina várost a horvát védők már júniusban elhagyni kényszerültek a szerb előretörés végett. A szerbek Glina várost július 27-én elfoglalták. A horvát erők egységeiket Topusko és Vidusevac védelmére vonták össze kialakítva védvonalukat „Biscanovo- Satornja- Topusko-Vranovina- Hrvatsko Selo- Gredani- Vidusevac” vonalon. Ezen védvonalat a szerbek augusztus végén áttörték és elfoglalták. Topusko település szeptember 14-én szerb kézre került. A horvát erők elhagyták Topusko települést és környező horvát falvakat és szeptember 18-tól „Kupa folyó- Ilovacki- Desni Degoj- Bucica- Taboriste- Trstenica- Turcenica- Donji Selkovac- Vidusevac- Hader- Prekopa- Donje Jame – Kupa folyó” vonalon alakítottak ki védállásokat a Kupa folyó mélységéig. Ezen vonalat a horvátok szeptember végéig megtartották. A horvátok elhagyták „Martinbrod, Graberje, Glinska Poljana, Sibic, Gora” településeket és megerősítették „Slana- Nova Farkasica- Nebojan- Mokrice” védelmét a Kupa folyómélységéig. 

A bánsági szerb erők vonalaikat „Trepca- Cremusnica- Trstenica- Biscanovo- Satornja- Glina- Jukinac- Loncari- Dabici- Brnjeuska- Novo Selo Glinsko- Sibic- Gora- Zupic- Novo Seliste- Kupa folyó” erősítették meg szeptemberben.

1991. októberben-szeptember végén a szerb erők erős offenzívába kezdtek melynek eredménye képen a horvát erőket kiszorították a Kupa folyó bal parti zónájába.

A Bánság középső, belső régiójában a horvátok „Dragotini, Kraljevina, Prnjavor, Cuntic, Pecki, Hrastovica” településeiknél alakítottak ki védelmi részeket, melyet július közepéig- végéig, illetve Hrastovica esetében augusztus végéig ellenőriztek. Ezen települések elhagyását követően a horvátok a bánság Kupa folyó menti régiójában a „Kriz Hrastovacki- Petrinja- Sisak” védvonalra koncentrálódtak.

Petrinja esetében, mivel a JNA támaszpontot tartott fent a városban, súlyos helyzet alakult ki. A JNA és helyi szerb TO erők erős, heves támadása során a horvátok kiszorultak Petrinja városból, melynek északi részén és a „Petrinja- Moscenica-Sisak” közút mentén alakítottak ki szeptember 22-ig védvonalat. A Kriz Hrastovaci település vedő horvát erőket a szerb erők gyűrűbe fogták, majd Petrinja várossal együtt szeptember 22-től ellenőrzés alá vonták. A horvátok ezt követően a Kupa folyó bal partvonalára szorultak át, ahol „Brest Popuski- Vurot- Drencina Rakovo” irányon erős védvonalat alakítottak ki, felszámolva a JNA Duzsica (Duzica) környéki bázisát.


1991. októberi szerb offenzíva során a szerb erők elfoglalták Trepca településrésztől „Slatina Pokupska, Stankovac, Donje Jame” településen át Vratecskó (Vratecko) településig a Kupa folyó jobb partvonalát. Vratecskó (Vratecko) mellett elfoglalták Donje Mokricse (Mokrice) települést, frontvonalat alakítva ki a két települést közt, felkészülve Nova Farkasica és Neboljan elfoglalására. A Kupa folyó jobb parti részén lévő két település védelmébe a horvátok erős védvonalat húztak „Nova Frakasica- Neboljan” köz, melyet október 26-ig tartottak fent. Ezt követően a horvátok október 28-31. közti támadó művelet és a december 12-16. közti „Vihor” akció során kitolták délebbre védvonalukat „Kupa folyó- Slana- Glinska Poljana- Gornje Mokrica- Kupa folyó” vonalig a Kupa folyó mélységében. Ezt a vonalat 1995. augusztusig megtartották. A szerb erők az október 26-ig meglévő „Vratecko- Donje Mokrice” vonalukat elhagyták és visszavonták erőiket a „Donje Jame – Graberje- Gora- Zupic- Novo Seliste –Kupa folyó” vonalra.

 

Az 1990. október 1-jén kikiáltott Krajina Szerb Autonóm Körzethez (SAO Krajina) 1991. decemberében csatlakozik az 1991. nyarán megalakuló SAO Nyugat-Szlavónia (Pakrac) és SAO Kelet-Szlavónia (Vukovar). SAO Krajina, SAO Nyugat-Szlavónia és SAO Kelet-Szlavónia 1991. december 19-én kiáltják ki az egyesített Krajina Szerb Autonómiát Knin székhellyel. A Horvátországi egyeesített Szerb Autonóm Körzet „Krajina” régióit alkotta a Száva-folyó és az Adriai-tenger között: Bánság, Kordun, Lika, Észak-Dalmácia 11 000 négyzetkilométer összefüggő zónát. A fenti összefüggő régió mellett az egyesített horvátországi szerb autonóm körzethez tartozott, de területileg elszigetelődött attól, Nyugat-Szlavónia SAO és Kelet-Szlavónia SAO. Mindkét SAO 1991. decembertől a SAO Krajina részét képezte.

A Bánságban 3456 km2 területet vonta ellenőrzés alá a „Horvátországi Szerb Köztársaság”. A szerb zónában 82 406 lakost prognosztizáltak 97% szerb, 2% horvát, 1% egyéb nemzetiségi arányban. A horvát közigazgatási járások azon területeken, ahol a helyi szerbek kialakították saját járásaikat: Glina, Petrinja, Sziszak (Sisak), Kostajnica, Dvor. A helyi szerbek teljes ellenőrzés alá vonták Petrinja, Kostajnica, Dvor járásokat. Sziszak járás azon részét, amit a szerbek megszereztek átkeresztelték Csaprag (Caprag) járásnak.  A régió központja Glina.

sao-ban.jpg

 

szerb Bánság térképe,alapkép forrás: www.krajinaforce.com

 

 

Kordun SAO

 

Északon a régiót a Kupamente (Pokuplje) tájrész határolta, lényegében a Kupa folyó vonala Treptya (Trepca) folyó torkolatától a szlovén országhatárig. A Kupa folyó választotta el Kordun régiót Közép-Horvátország régiótól. Nyugaton a Kordun régió határát képezte a szlovén határtól egészen a Velika Kapela hegyvonulatig a Kupa folyó- Bela Krajina hegyvidék –Gorszki (Gorski) Kotar hegység- Vrbovsko és Duga Resa valamint Vrbovsko és Ogulin járások határa- Delnice és Ogulin járások határa- Crkvenica és Ogulin járásk határa- Velika Kapela vonulat. A régió nyugati hátára valásztotta el Kordunt a „Primorsko-Goranske” régiótól. Kordun régió déli határát a Velika és Mala Kapela hegyvonulat gerincvonala képezte valamint Szlunj (Slunj) és Korenica járások határa Plitvice tájrészen áthúzódva. Kordun keleti határát Bosznia és Hercegovina- Horvátország geográfiai határa alkotta egészen Glina folyóig. A további keleti határ a Glina folyó és Treptya (Trepca) folyó mentén, „Topusko-Gredjani-Cremusnica” vonalon húzódott elérve a Kupa folyót. 

Kordun régió magába foglalta a Kupamenti Pokupsko, Skakavac és Karlovac térségét, a Petrova Gora hegységet, Korana, Trzsac (Trzac) és Dobra, Mrezsnica (Mreznica) folyó mentét. Kordun főbb részei, Dél-Nyugat, Dél-Kordun („Ogulin, Cetingrad, Rakovica, Slunj”), Észak-Kelet, Kelet-Kordun („Karlovac, Duga Resa, Vojnic, General Stol, Vrginmost/Gvozd, Topusko”). Kordun nagyobb történelmi városai, „Karlovac, Duga Resa, Ogulin, Vojnic, Slunj, Rakovica, Cetingrad”. Főbb folyói a „Korana, Glina, Mreznica, Kupa”. Kiemelkedő geográfiai tájegysége a Petrova Gora hegység, melynek legmagassabb pontja az 512 m. magas Veliki Petrovac csúcs. Kordun három főbb tájrész alkotta „Cetinska, Sunjska és Trzacka”. Kordun esetében „Gvozd (Vrginmost), Ozalj, Duga Resa, Karlovac, Vojnic, Slunj, Ogulin” járásokról beszélünk. Bár a horvát közigazgatás 1992. évben létrejövő megyésítése során „Sisacko-Moslovacka” megyéhez csatolta Vrginmost/Gvozd járást (Gvozd és Topusko település járások), mégis, mint már tárgyaltuk Bánság esetében, Vrginmost járáson két tájrész osztozott. Nyugati Petrova Gora és Lasinja tájegységek felőli rész Kelet-Kordun birtokolta, míg Topusko, Glina folyó és Trectya (Trepca) menti részt Nyugat-Bánság. A szerb SAO Krajina közigazgatásilag Kordun részhez csatolta Vrginmost járás egészét, amit a háború végéig birtokoltak. Mint már tárgyaltuk a Bánság résznél felidézve a 447 km2 elterülő Gvozd/ Vrginmost járás szerb többségű volt (lásd 31. oldal). Vrginmost járás és Karlovac járás, mint kelet-korduni rész osztoztak Lasinja tájrészen, mely a Kupa folyó és a Petrova Gora közt terület el. Lasinja részen jórészt horvátok lakta települések helyezkedtek el, „Lasinja, Desno Sredicko, Crna Draga, Selo Lasinjsko, Desni Stefanki”. Gvozd járásszéket és az összes többi főbb települést szerbek lakták.

 

sao-kor.jpg
szerb Kordun térképe,alapkép forrás: www.krajinaforce.com

Kelet-Kordunhoz tartozott még Karlovac járás keleti része, mely Pokuplje, Skakavac, Kupa folyó menti részén helyezkedett el. Ezen rész abszolút többségben horvátok lakták, „Kablar, Skakavac, Slunjski Moravci, Vodostaj, Recice, Luka Pokupska, Zamrsje, Blatnica Pokupska, Koritinja, Sisljavic, Slunjska Selnica, Banska Selnica, Banski Kovacevac, Brezani, Lipje, Ribari, Brodani, Kobilic Pokupski, Husje, Donji Mekusje” településeket. Karlovác járás kelet-korduni Petrova Gora felé eső, Skakavac déli részét viszont szerbek lakták többségben, „Banski Moravci, Sjenicak Lasinjski, Donji Sjenicak, Gornji Sjenicak, Malesevic Selo, Kljajic Brdo, Utinja, Manjerovici, Ivankovic Selo, Udbinja, Klipino Brdo, Donji Trebinja, Gornji Trebinja, Popovic Brdo” településeket.

Karlovac járás székhelyét, Karlovac várost és a járás északi belső horvátországi részét abszolút többségben horvátok lakták, „Stancaki, Krizancici, Lazina, Draganici, Barkovici, Vrbanci, Budrovci, Darici, Goljak, Mrzljak, Draganici, Lug, Mahicno, Zadobarje, G. Stative, Donje Pokupje, Tuskani, Gorscaki, Vukoder, Konjkovsko, Zagraj, Bencetici, Vuksin Sipak”településeket.

Karlovac járás „Sunjska” tájegységi déli részét Cserovac Tusilovicski (Cerovac Tusilovicki) településtől egészen Trupinjak településig abszolút többségben szerbek lakták, „Cerovac Tusilovicki, Tusilovic, Brezova Glava, Okic, Zunic, Donji Budacki, Pankovici, Mlakovac, Rastovac Budacki, Dugi Dol, Grabovac Krnjacki, Krnjak, Grabovac Vojnicki, Podgorje Krnjacko, Partizansko Zariste, Budacka Rijeka, Brebornica, Gornji Budacki, Bijeli Klanac, Catrnja, Gornji Skrad, Ponorac, Veliki Crkvina, Dudutkovic, Zagorje, Trupinjak, Vodevic Brdo, Mala Crkvina, Buric Selo, Jasnic Brdo, Periv Selo településeket”

 

A Skakavac tájrészi szerb tömb és a „Subjska” tájrészi szerb tömb között mindössze egy-két horvát település létezett, „Ladvenjak, Vukmanic, Knezgorica”.

Vojnity (Vojnic) járás esetén elenyésző volt a horvátok lakossági száma, azok is főleg a járásközpontban éltek. A járást a szerbek abszolút többségben lakták. A horvátok többségi települést nem alkottak, a járás összes településén a szerbek alkottak többséget.

Duga Resza (Duga Resa) járás estében  a horvátok teljes mértékben többségben lakták a „Barilovic-Dobrenici” vonaltól nyugatra eső járásrészt. A szerbek pedig a vonaltól keletre eső járásrészt, mely Karlovac és Szlunj járásokkal volt szomszédos.

 

szerb települések a Mreznica folyó jobb partvonal terület (egészen Dobrenici horvát településig), Dobrenica - Lucica horvát település, majd Korana folyó jobb partvonali terület által behatárolt zónában voltak: „Koranski Brijeg,

 

Kosijersko Selo, Donji Skrad, Mali Kozinac, Veliki Kozinac, Kestenjak, Ponorac Perjasicki, Donja Perjasica, Koranska Strana,  Marinkovici, Koransko, Orijenac, Zinajevac, Gornji Poloj, Srednji Poloj, Polojska Kosa, Mala Kosa, Novi Dol, Mreznica, Milosevac, Tocak Perjasicki, Potplaninsko, Perjasica, Marlovac, Svojic, Gasecko”.

Ogulin járás: a járás horvát lakosságának száma 17566 fő, míg szerb 10113 fő. További nemzetiségek voltak 5 cseh, 13 magyar, 3 olasz és 1395 egyéb főleg magát jugoszlávnak valló.

 

A horvátok Ogulin, Ostarije, Josipdol településeken laktak többségében és ezek környékén, valamint elszigetelve Saborsko településen. Horvátok lakták a járásban „Saborsko, Ogulin, Josipdol, Ostarije, Cerovnik, Salopeki Modruski, Modrus, Sabljaki Modruski, Munjava Modruska, Donji és Gornji Zagorje, Carevo Polje, Kamenica Skradnicka, Skradnik, Desmerice, Zagorje Modrusko, Salopek Selo, Tounj, Zdenac, Gerovo Tounjsko, Potok Tounjski, Rebrovici, Puskarici, Markovic Selo, Petar, Turkovici Ogulinski, Hreljin Ogulinski, Okruglica, Kucaj, Trosmarija, Bartolovici„ településeket.

Szerbek lakták „Ponikva, Munjasi, Kukici, Gornji Dubrave, Donji Dubrave, Krsici, Donji Zatezale, Mikasinovici, Skerici, Perici, Visajic Brdo, Popovo Selo, Gojak, Oklinak, Brestovac Ogulinski,  Vitunj, Potok Musulinski, Jasenak, Kraka, Radojcici, Trbovici, Partizanska Dreznica, Tomoci, Vukelici, Jezera , Podbitoraj, Meduluske Drage, Poljanak, Zrnici, Nikolici, Munjava, Vojnovac, Podhum Plascanski, Trojvrh, Jancici, Latin, Mededak, Kunic, Janja Gora, Lapat, Jezero, Licka Jesenica, Begovac Plascanski, Blata” településeket. 

 

Ozalj járásban a horvátok abszolút többséget képeztek. A horvát lakosságának száma 13908, míg a szerb 142 (többi egyéb nemzetiség). A járásban konfliktushelyzet nem alakul ki.

A JNA 5. katonai körzete (5. VO-Zagreb), mely magába foglalta Kordun régiót, lényegében megszűnt Horvátországban, mivel a horvátok teljes blokád alatt tartották és október elejére, november végére ellenőrzés alá is vonják a katonai körzet rijekai, delnicei, zágrábi és karlováci és azok környéki objektumait. Az 5. VO JNA parancsnokságát átcsoportosítja a boszniai Bihácsba (Bihac). Az 5. VO a 13. hadtest erőt november végéig kivonja Rijekából, Isztria, Gorski Kotar és Kvarner régióból. A JNA 13. hadtest[10] karlovaci[11] erőit kivonja Plitvice területére csoportosítja, ahol 1991. húsvét[12] óta már jelen volt egységeivel. Az 5. VO 10. hadtestét zágrábi, jasztrebárszkói és karlováci objektumaikból, kivonta a Bánságban és Kelet- Kordun tájegységbe, a szerbek lakta és szerb lázadók kontrolálta területekre. Jasztrebárszko (Jastrebarsko) településen lévő laktanyáját a JNA 4. páncélos harckocsizó brigádja elhagyta és erőit a Bánságban vonta össze az Területvédelmi Operatív Csoport-8 (OG-8 TO)[13] avagy divízió műveleti csoportba, valamint a 6. likai divízióba (OG-6 TO). A JNA korábbi zágrábi 10. és korábbi 13. rijekai hadtest erőit a bihácsi központú 5. katonai körzet alá helyezi és a két hadtestet egyesítve, bevonásra kerültek a „bánsági-korduni-likai” offenzívába az Operatív Csoport-5 (OG-5) 5. VO irányítása alatt.

 

A bánsági és kelet- korduni offenzívát a JNA 1. katonai körzet (Beograd) irányította[14], kihelyezett parancsnokságot kialakítva a Petrova Gora hegység „Piramida” JNA objektumában. Az 1. VO az 5. hadtest- Bánya Luka (Banja Luka) haderői főerőként vonta be műveleteibe, de ezen erő egyes egységeivel támogatta az 5. VO likai offenzívájában részt vevő főerőket. Bánság esetében, a tájegységbe összevont 5. VO 10. hadtest közép-horvátországi veszélyzónákból kivont erővel, megerősítve a boszniai Bánya Luka (Banja Luka) városban székelő 5. hadtest erőivel, támogatva a helyi szerb területvédelmi (TO) egységekkel elkezdte a felkészülést egy átfogó támadó hadművelet megindítására a horvát főváros Zágráb (Zagreb) ellen.

A bihácsi parancsnoksággal rendelkező 5. katonai körzet (VO) a korduni offenzívájának végrehajtása érdekében Szlunj (Slunj) város JNA laktanyájában kihelyezett műveleti parancsnokságot alakít ki. A JNA 5. VO Bihács létrehozta a 6. likai divízióját[15], melybe bevonta a 4. páncélos dandár gépesített zászlóalját, a bánya lukai 5. hadtest 329. páncélos dandár egy páncélos zászlóalját és 2. számú taktikai csoportját (TG-2), két tüzér „haubica” divíziót. A likai divízió logisztikai támogatását a Knin városban lévő 9. hadtest JNA 405. hátországi bázisa látta el. A JNA erők a helyi szerbek által többségében lakott területeken biztonságban csoportosíthatták erőiket. Bánság és Kordun valamint Lika jelentős területén képviseltek többséget a szerbek, így ezen tájegységek védelmére nagy hangsúlyt fektetett a JNA. Bánság és Kordun tájegységben a JNA taktikáját képezte, hogy megtisztítsa a tájegységek a horvát ellenállási gócpontoktól. Ebben jelentős szerephez jutottak a helyi szerb milíciák és Szerbiából érkezett önkéntes katonai félkatonai csoportok. 1991. októberében-novemberében a JNA a 6. divíziót összevonja a 13.hadtest erőivel és létrehozzák a két erőiből a 3. számú operatív csoportot (OG-3), mely parancsnokságát Plitvice településen alakította ki, Mukinja településen, a 13. hadtest parancsnokság koordinálása alatt. Az OG-3 erők Plitvice-Szlunj vonalon indították meg területszerző akciójukat, de a 6. divízió alá tartozó TG-2 csoport Plitvice- Száborszkó- Licska Jeszenica- Plaski-Otocsác vonalon hajtotta végre műveleteit. A 6. likai divízió alá rendelik a likai donji lapaci, korenicai, plaskii, otocsáci, gospityi szerb területvédelmi erőket (TO)[16].

1992. év elején a szerb erők 10. hadtest JNA parancsnokság Bihács (korábban 5. katonai körzet Zágreb 10. hadtest Zágreb) koordinálta likai erőit[17]. A helyi szerb lázadó erőket továbbra is a 6. divízióban[18] működtette, mely parancsnokságát Titova Korenica (Korenica) városban alakította ki, majd 1992. május 15-től Mukinje településen. 1992. május- június elején a JNA kivonta erőit a horvátországi zónából, persze a helyi megalakuló szerb katonaságnak hátrahagyva haditechnikájának, katonai felszerelésének jelentős részét, melyre alapozhatta megszerveződését a horvátországi Krajina Szerb Hadsereg.

Pokuplje tájrészen a Kupa folyó  mentén a horvátok szeptember végéig próbálták a folyó jobb parti részén lévő horvát lakta kelet-korduni karlováci „Crna Draga, Prkos, Banski Kovacevac, Kablar, Skakavac, Slunjski Moravice, Brodani, Brezani, Ribari, Lipje, Slunjska, Banjska Selnica, Knez Gorica, Vukmanic, Kamensko”és vrginmosti (gvozd) járások „Desni Stefanik, Desni Sredicko, Lasinja” településeit megvédeni, de október elején szeptember végén a szerb erők elfoglalták a Kupa folyó jobb parti részét Treptya (Trepca) folyótól egészen Kamensko településen át Gornje Mekusje településig, kiszorítva a horvátokat a folyó bal parti részére.

Kordun régióban volt több olyan horvát település csoport (enklávé), melyet szerb többségű részek vettek körbe. Ezek közé tartozott Szlunj járás[19], ahol a horvátok lakta település csoportot „Hrvatski Blagaj, Glinica, Cetingrad, Batnoga, Ponor, Tatar Varos, Gnojnice, Cetinski Varos, Durin Potok, Komesarac, Brinjsko Selo, Cindrici, Donja Glina, Glinsko Vrelo, Donji Niksic, Cvitovic, Kruskovaca, Donji Furjan, Gornji és Donji Ladevac, Gornji Popovac, Slunj, Gornji Niksic, Podmelnica, Gorni Kremen, Catrnja, Dreznicko Seliste, Dreznik Grad, Lipovaca Dreznicka, Korita Rakovicka, Rakovica” gyűrűben szerb települések vettek körbe, „Tocak, Donji Visoscka, Gorji Visocka, Veljun, Ponorac, Slivnjak, Gojkovac, Maljevac, Rusevica, Cvijanovic Brdo, Crno Vrelo, Bukovac Perjasicki, Kuzma Perjasicka, Donji Poloj, Klanac Perjasicki, Trzic Primisljanski, Donji és Gornji Primislje, Brocanac, Gornja Mocila”. Hrvatszki Blágáj (Hrvatski Blagaj), Glinica települések ráadásul a Szlunjhoz tartozó összes többi horvátok lakta településtől külön helyezkedett el. Szlunj városkában és a környező horvátok lakta részen a horvát önkéntesek és rendőri erők létrehozták védelmi egységeiket a szerb lázadókkal szemben. Bár 1991.nyarán a JNA 5. katonai körzet kihelyezett parancsnokságát a Szlunj (Slunj) városban lévő JNA laktanyát[20] a horvátok blokád alá vonják, a szerb túlerővel szemben tehetetlenek és a horvátok kivonják erőiket Szlunj és környékéről. A szerb erők októberben megkezdték a Szlunj és a városka környéki horvát települések elleni műveletet, mely a terület teljes ellenőrzés alá vonásával zárult novemberben.

A szerb erők októberben Plitvice irányából októberben megkezdték a horvát enklávé felszámolását „Plitvice-Saborsko” vonalon október vége, november elején, „Licko Petrovo Selo- Rakovica” vonalon pedig október 09-10-től indítva támadást a horvát enklávé déli része ellen, dél-észak irányon Szlunj elfoglalása céljából. A JNA erők északról „Crno Vrelo- Veljun- Kestenovac- Klokoc- Brusovaca- Maljevac” vonalról kezdték meg októberben a szerbek Csetingrád (Cetingrad) és Szlunj (Slunj) bekerítését. Októberben sorra veszti el településeit a horvát védelmi erők, november 18-től Szlunj és 27-től az utolsó horvát védőbástya, Csetingrád is szerb kézre kerül. Ezzel a horvát enklávé megszűnt. A horvátok Karlovac felé és boszniai területek felé kivonják erőiket Szlunj és környékéről. A szerbek elfoglalták a járás összes horvátok lakta települését.[21]

Ogulin járás[22] területén a horvátok a járás „Turkovici Ogulinski-Ogulin-Modrus-Josipdol- Tounj” vonalától észak irányba alkottak tömböt, mely részen több szerb szórt település helyezkedett el „Ponikva, Munjasi, Kukici, Gornji Dubrave, Donji Dubrave, Krsici, Donji Zatezale, Mikasinovici, Skerici, Perici, Visajic Brdo, Popovo Selo, Gojak, Trbovici, Meduluske Drage, Poljanak”. A horvát tömb lényegében a járás szívében helyezkedett el és a keleti részén. A szerb tömb a járás nyugati részén „Partizanska Dreznica, Tomoci, Zrnici, Nikolici, Vukelici, Kraka, Radojcici, Jezera , Podbitoraj, Vitunj, Potok Musulinski, Jasenak, Oklinak, Brestovac Ogulinski” és déli részén alkotott abszolút többséget „Licka Jesenica, Begovac Plascanski, Blata, Lapat, Janja Gora, Plaski, Podhum Plascanski, Trojvrh, Jancici, Latin, Mededak, Kunic, Jezero,  Munjava, Vojnovac”.


A JNA Ogulin városban a 841. támogató ezred erői állomásoztatta a „Sv Petar” laktanyábn, melyhez tartozott az Ostarije 1 és 2. JNA fegyverzeti bunker raktár valamint Skradnik 1.és 2. JNA fegyverzeti bunker raktár. Úgy a laktanyát, mint a raktárakat a JNA elhagyta szeptember 16-október 03. közt.

 

Ogulin járás esetében Szaborszko (Saborsko) település alkotott horvát szigetet a körülötte elterülő hegyvidéki szerb települések közt. A települést a horvátok november közepén hagyják el kivonva erőiket és a helyi lakosságok Ogulin területére. November 17-től Szaborszko (Saborsko) a szerbek kezére került[23]. Viszont a horvátok ellenőrzés alá vonták a járás azon Korana folyó mentén a horvátok szeptember végéig október elejéig tartani tudták a Korana folyó jobb parti részén a „Zastinje- Slunjska Brda- Sajevac- Gornje Mekusje” vonalat. A szerb erők október elején heves akcióba kezdtek Karlovac bekebelezésére, mely során elfoglalták a Korana folyó észak, kelet-korduni jobb parti szakaszát „Slunjska Brda- Turanj- G. Mekusje” vonalon. A horvátok kivonták erőiket a folyó bal parti részére, ahol erős védelmi állást alakítottak ki „Belajske Poljice- Karlovac” vonalon. Ezen vonalat 1995. augusztusig megtartották. 

A keleti és északi harcvonal a nyugat és dél korduni részen a Korana folyó mentén folytatódott. A horvátok birtokolták a folyó bal partszakaszán „Belajske Poljice” kezdődött a folyó jobb partvonalán biztosítva Gornje és Donje Zsastinje (Zastinje) településeket, majd folytatódott a horvát vonal a folyó bal partvonalán „Ladvenjak –Donji Velemeric- Barilovic- Sculac- Lucica” településig. A szerb vonalak a folyó jobb partvonalán húzódtak „Slunjska Brda- Cerovac Vukmanicki- Tusilovic- Koranski Brijeg- Kosijersko Selo- Mali és Veliki Kozinac- -Donji Skrad- Konjcalovici” településig. A továbbiakban a szerb vonal átlépett a folyó bal partvonalára és folytatódott kelet-nyugat irányon a Mrezsnica (Mreznica) folyó jobb partvonalát elérve „Kestenak- Milinkovici- Otcican- Gacesko Selo” vonalon. A horvátok a Korana folyó és Mrezsnica folyó közt „Lucica- Kasunici- Matesko Selo- Dobrenici” települések vonalán alakítottak ki állásokat. Dobrenici, mint a Mrezsnica folyó jobb parti települését követően a horvátok átszorultak a folyó bal partvonalára, míg a szerbek a jobb partvonalon alakítottak ki állást. A horvátok szemben a Mrezsnica folyó jobb parti településével, Dobrenicivel, a folyó bal partvonalán „Garevici-Erdelj- Janjaci- Donje Dubrave- Gmajna- Kljucarici- Rudine” települések mentén, a Mrezsnica és Tounjcsica (Tounjcica) folyó torkolatáig alakították ki védállásaikat. A szerbek pedig a folyó jobb partvonalán „Gacesko Selo- Svojic- -Mreznica” települések mentén a Mrezsnica és Tounjcsica folyó torkolatáig húzták meg védelműket. „Kamenica Skradnicka-Trzic Tounjski” részen a Mrezsnica folyó és Tounjcsica folyó torkolatától a szerb erők átléptek a Mrezsnica folyó bal parti zónája, azt birtokolva „Trzic Tounjski” tájrészt, egészen a Tounjcsica folyó jobb parti vonaláig „Klarici- Dizdari-Botici” települések mentén, elérve a hegyvidéki Brezovica és Babina Gora tájrészeket, belépve az Ogulin régióba.

A horvátok miután a Mrezsnica folyó vonalát nem tudták megtartani, erős védelmi vonalat alakítottak ki a Tounjcsica folyó bal partján egészen Orljake településig, ahol átlépték a folyót és a védvonalukat a folyó jobb parti szektorában Kamenica Skradnicka tájrészben Skradnicka Kamenica település- Brezovica hegyrészig, ahol a védvonal belépett az Ogulin régióba. Ogulin részen a horvátok a Brezovica hegyen a „Glavica magaslat- Gric magaslat- Razenje hegy- Rabar hegyoldal- Drage dolina- Radosic hegy- Gojmerac település- Draskovici település- Pavlici település- Vrtarici település- Sabljaki Modrusi település-Gvozdac hegyrész/ Mala Kapela hegyvonulat- Veliki Makovnik hegy/ Mala Kapela- Konjski magaslat/ Mala Kapela” hegyvonulat vonalon alakították ki védvonaluk elérve a Mala Kapela hegység Lika tájegységet.

A szerbek „Sikara hegyrész- Simica Brdo hegyrész- Babina Gora hegy- Velika Humac magaslat- Pavina magaslat- Krc magaslat– Vojnovac tájrész/ Vajin Vrh település- Klipe település- Trojvrh tájrész /Kutrovci település-  Prodanovici- Kovacici település- Bocino Brdo település- Kunic tájrész- Mala Kapela hegység/ Kunicka Pomale hegyrész- Crni potok- Kunicki Kozanjak hegyrész- Tisovac magaslat- Krmesac magaslat” vonalon alakították ki állásaikat elérve a Lika tájrészt a Mala Kapela hegységbenszerb településeit, mely a „Modrus-Josipdol- Tounj” vonalától északra eső területen voltak.

Kordunban a JNA 1. OG műveleti erői október 4-én sikertelen támadást kezdeményezett Karlovac ellen. Az akció a „Kisa” kódnevet kapta. [24]

Miután a szerbek elérték a korduni „Slunj, Cetingrad, Rakovica, Drezinik Grad” és környező horvát lakta településeket, valamint a bánsági „Topusko, Glina, Taboriste, Kostajnica, Slupji kamen, Kraljevcani, Hrastovica, Petrinja, Pokupsko,Dragotinci” településeket, horvát gócpontok felszámolásával kitolták védelmi vonalukat a Bánságban a Kupa folyóig, annak jobb partvonalához, Kordunban pedig a Kupa –Korana folyó (ez utóbi jobb partvonalához) . Ezzel a megszálló offenzíva első fázisa lezárult.

Második fázist jelentette volna a Bánságból, mint „védett” zónából indított hadművelet Zágráb (Zagreb) és egész Nyugat-Szlavónia, Közép-Horvátország elfoglalására. Illetve a Kordunból Karlovac elfoglalására. Ezen területeken lévő horvát katonai erők semlegesítése a laktanyák blokádjának megszűntetése. A hadművelet második fázisa már nem érte el célját.

A lázadó szerbek (SAO Krajina) korduni zónájukban kialakítják saját közigazgatásukat, járásaikat. Az abszolút szerb többségben lakott Vrginmost, Vojnity (Vojnic) járások megmaradnak, viszont Karlovac járásból szerb kontrol alá kerülő részen kialakítják Krnjak járást. A szerbek Duga Resza általuk ellenőrzött minimális részét hozzácsatolják Szlunj járáshoz, amit a szerbek teljes mértékben ellenőrzésük alá vontak. Ogulin járás azon részét, amit ellenőrzés alá vontak a szerbek, létrehozták Plaski járást.

 

RÉSZLETES FELDOLGOZÁSBAN (TÉRKÉPEKKEL, ILLUSZTRÁCIÓKKAL, TÁBLÁZATTAL) ITT OLVASHATÓ WORD DOKUMENTUMBAN:

 

https://www.facebook.com/groups/1661385440810107/?ref=bookmarks

 

 


[1] A Kordun (északi és keleti része) Bánság, Közép –Horvátország és Nyugat-Poszavina tájegység elfoglalására a JNA létrehozza 1991.09.23-tól az Operatív Csoport-1 (OG) műveleti erőit, 150 darab páncélos jármű bevonásával, 12 000 fős katonai erővel. Az OG-1 erők feladata volt egyrészről a Bánság hadműveleti zónában végrehajtandó offenzívák elvégzése, Zagráb és környező (Jastrebarsko, Samobor) laktanyában horvát blokád alá vett erők kivonása a blokád felszámolásával. Fő támadási irányt képezte a „Bacuga-Petrinja-Lekenik-Velika Gorica” útvonal. A Zagráb és Jastrebarszkó (Jastrebarsko), valamint Szamobor (Samobor) JNA laktanyák horvát blokádjának megtörése esetén ezen katonai létesítményekből a JNA erők „Donji Zdenci –Lasinje” kivonásra kerültek volna (OG-1 szektor) . Segéd erők 8.OG támadási irányát képezte a Kordun részen „Vojnic-Karlovac” vonal (OG-5 szektor-Észak,Nyugat,Dél-Kordun). A cél a horvát blokád alá vett Karlovac és környező JNA létesítményekben ragadt erők kivonása a blokád felszámolásával. Az OG-1 operatív csoport fő feladatát jelentette a Velika Gorica és Karlovac, valamint Zagráb városokban horvát blokád alá vett JNA létesítmények és abban „rekedt” alakulatok felszabadítása, egyben a horvát blokád megtörése, valamint ezen feladatok első lépcsőben történő sikeres végrehajtása esetén a JNA erők biztonságos kivonása a katonai objektumokból. Az OG-1 1991.09.28-án kezdi meg a feladat végrehajtásra való készenlétet. A fő támadási irányvonalat a „Bacuga-Petrinja- Lekenik” a segéd támadási vonalat pedig a „Vojnic-Karlovac” vonal képezte. Az elsődleges cél, avagy első lépcső a harcvonal kitolása a Kupa folyó vonaláig, ahol a jobb partvonalon védállás foglalásával biztosították a hídfőállásokat, átkelő pontokat (Brest-Slatina, Lasinja). További hídfőállások biztosítása a Korana folyón Karlovac irányába. A másodlagos, avagy további feladatot jelentette a folyón a biztosított hídfőknél való átkelés, „betörés” a bal partvonalra. A bal partvonalon 7.OG erőkkel „Petrinja- Lekenik- Velika Gorica” vonal biztosítása, a V. Gorica-ban blokád alatt tartott JNA erők „felszabadítása” és kivonása . Továbbá az OG-5 szektorba eső, de az OG-1 irányításával kontrolált 8.OG segéd támadási vonalon (Vojnic-Turanj-Karlovac) Karlovac városba történő behatolás és az ott horvát blokád alá vett JNA erők „felszabadítása” és kivonása „Zagreb-Petrinja” vonalon, egyben a zágrábi erők kivonása szintén Petrinja felé, a szamoborii és jastrebarszkói erők kivonásának biztosítása „Samobor- Jastrebarsko-Karlovac-Zdencina – Lasinja” irányába.

[2] A JNA Zágráb (Zagreb) városban lévő főparancsnokságról működtette a Horvátország Nyugat-Szlavónia nyugati peremén, Észak-Horvátországban, Medumurje, Podravina tájegységén, Közép-Horvátországban, Bánság-Pokuplje tájegységén, Kordun, Lika és Isztria tájegységén 5. katonai körzet (VO)-Zagreb erőit. A körzet alá tartoztak a szlovéniai 14. és 31. hadtestek, a varazsdini (Varazdin) 32. hadtest, a rijekai (Rijeka) 13. hadtest, valamint a zágrábi (Zagreb) 10. hadtest erői. A katonai körzetet Konrad Kolsek és Zsivota (Zivota) Avramovic parancsnokok irányították, mely körzet erői magába foglalt 35000 katonát, 711 tankot, 367 páncélozott szállító harci járművet, 869 ágyút, 64 VBR- rakéta vetőt.

[3] Horvátország észak-nyugati részén terület el Medimurje (Muraköz), Hrvatska Zagorja (Zagorja hegység) , Podravina (Drávamente), Bilogora (Bilogora hegység), mely Nyugat-Szlavónia, Moslavina (Moszlavina) és a bjelovári, krizseváci régió egy kisebb részét képezte. A fenti zónát magába foglalta a JNA szárazföldi erejének, 32. hadtestének műveleti területe, Varazsdin városban lévő központjával 32. JNA hadtest műveleti zónáját északon a 31. hadtest (Maribor) műveleti zónája, nyugaton a 10. hadtest (Zagreb) műveleti zónája, délen az 5. hadtest (Banja Luka BiH), keleten pedig Magyarország államhatára fogta közre. A 32. hadtest az 5. Katonai Körzet (Északi körzet) alá tartozott, melyet a zágrábi főparancsnokság irányított.

[4] A szlovéniai JNA-szlovén honvédők tíznapos háborúja során a JNA a „Bedem-91” műveletet alkalmazta, melybe bevonta a horvátországi területen lévő 5. katonai körzet erőit is. 1991.07.22-től pedig a JRM haditengerészet VPO 9. hadtest erőit. A sikertelen szlovéniai hadművelet kudarccal zárult a JNA számára így kénytelen volt elismerni a szlovén győzelmet a „tíznapos háborút” lezáró szerződésben. Ezt követően a JNA erőit már Horvátországban végrehajtandó műveletibe vonta be. A JNA a szlovéniai Koper tengerparti kikötőn keresztül tengeri úton 1991.10.26-ig az összes katonáját kivonta Szlovéniából. A JNA 14.és 31. hadtest erőinek kivonását végrehajtotta, mely során ezen hadtestek egységeit Szerbiába, Crna Gorába, Boszniába vonta ki. Az 1.harckocsizó (okbr) dandárt Vrhnik bázisról Bánya Luka (Banja Luka) boszniai városba vonta ki ahol későbbiekben beintegrálták a 1. katonai körzet (VO), 4.hadtest-Szarajevo, 49. gépesített szarajevói brigádba és az 1.VO, .5hadtest- Bánya Luka (Banja Luka), 327.gépesített derventai brigádba (Derventa), az 1.VO, 5.hadtest-Bánya Luka, 329.páncélos harckocsizó dandár bánya lukai erőibe, Okucsáni (Okucani), Plitvice műveleti zónába. Hatvan tank M-84 maradt Szlovéniába a szlovén területvédelmi erők (TO Slovenia) birtokába. A JNA szlovéniai 228. gépesített lövész (mtbr) dandár két harckocsizó zászlóaljból az egyiket a 1. VO, 37. hadtest- Uzsice (Uzice), 37. gépesített lövész dandár szerbiai Novi Pazsar (Pazar) avagy Raska erőibe a másikat pedig a 3. VO, Szkopje (Skopje), 2. hadtest-Podgorica, 5. gépesített brigádba (Podgorica”Titograd”) vonták be. A brigád további maradék erőit hozzácsatolták a 5.VO, 10. hadtest-Zágráb, Bihács Bihac gépesített erőibe. A szlovéniai 14. gépesített lövész sentvidi (Sentvid) dandárt beintegrálták a 1. VO, 4. hadtest- Szarajevo (Sarajevo), 49.gépesített brigád-Zsnica (Zenica) erőihez. A szlovéniai 13. gépesített lövész dandárt Ilirszka Bisztricából (Ilirska Bistrica) Rijeka városba irányították, ahonnan később kivonták a 10. hadtestbe illetve Crna Gorába, 1. VO, 37. hadtest-Uzsice (Uzice), 37. gépesített lövész dandár szerbiai Novi Pazsar (Pazar) avagy Raska erőibe. A szlovéniai 195. gépesített lövész dandárt Mariborból a szerbiai 1. VO, 37. hadtest- Uzsice (Uzice) valjevói (Valjevo) erőihez irányították. A szlovéniai 179.gépesített dandár harckocsizó (T-34) erőit a crna gorai erőkbe, a 3. VO, Szkopje (Skopje), 2. hadtest- Podgorica erőibe vonják be. A szlovéniai 253.gépesített dandárt Vipavából az 1. VO, 17. hadtest- Tuzla, 92.gépesített lövész tuzlai egységébe integrálták. A további erők haditechnikájából pedig létrehoztak egy páncélos zászlóaljat a 4. páncélos brigádon belül. Szlovéniából kivont JNA erők 14. és 31. hadtest beintegrálódott a 10. hadtest-Zágráb, 32. hadtest-Varazsdin, és 13. hadtest-Rijeka erőibe. Majd az 1991. nyár végi és őszi horvát-szerb háború során a JNA az egész 5. katonai körzetet beintegrálta a 10. hadtest erőibe és összevonta őket boszniai Bihács területén. 1991. decemberben pedig az egész 10. hadtest-bihácsba vont erőit beintegrálták a 2. katonai körzet szarajevói (Sarajevo) erői közzé.

[5] A JNA egyik legfontosabb katonai létesítményei a horvát fővárosban voltak. Zágrábban (Zagreb) több mint 77 darab laktanya és több más objektum volt. Egyik legnagyobb katonai létesítménynek számított a novi zágrábi (Novi Zagreb) "Marsal Tito" avagy „Marsalka” laktanya.   Karlovac városban és körzetében a JNA több mint 19. laktanyát tartott fent, ebből 13 laktanya volt Karlovac városban. Karlovac városban összesen 34. katonai objektum volt. Ezen objektumokban 3000 körüli létszámmal rendelkező erő állomásozott. Legismertebb objektumok voltak „Ivo Lola Ribar" laktanya Karlovac központjában, Luscic városrészben a „Robert Domani” laktanya, továbbá a Korana és Kupa folyók közti városrészben a Petrova Gora katonai létesítmény, a Jamadol (laktanya és fegyver raktárbázis), Borlin „Milan Caksiran” (laktanya és fegyver raktárbázis), Ticarnica laktanya , Turanj laktanya (ma múzeum), Dom JNA, Gaza - objektum„Gaza”-Kupa és Korana folyók közti területen helyezkedett el Karlovac délkeleti részén, valamint még négy katonai objektum a városban, és további három a másik objektum. A város környéki aglomerációban további katonai létesítmények voltak, Kamensko (laktanya és műszakista bázis), Gornji Mekusje laktanya és műszakista bázis, Ilovac- TO haditechnikai raktárbázis, laktanya „Milan Caksiran” (laktanya és fegyver raktárbázis), Logoriste „Stjepan Milasincic-Siljo”laktanya, Cerovac laktanya tűzér-rakétás brigád bázisa (Strekovac hegy-rakétabázis), Vinica lőtér.

[6] 622. gépesített-lövész dandár: két harckocsizó csoport, egy gépesített csoport, két gyalogos csoport, aknavetős csoport, tüzér-rakétás divízió.

[7] A JNA 329.páncélos brigád és a  területvédelmi (TO) szerb lázadó erők, Szerb Autonóm Tartomány „Krajina” (SAOK)  támadó művelete „Zamlaca ,Struga, Dvor” és környéke ellen (Dvor na Uni járás) 1991.07.26-27.közti időszakban.

[8] A járás horvát lakosságának száma mindössze 116 fő, a szerb 7356 fő. További nemzetiségek 2 magyar, 752 egyéb főleg magát jugoszlávnak valló.

[9] A járás horvát lakosságának száma 27253 fő, míg szerb 1973 fő. További nemzetiségek voltak 6 cseh, 4 magyar, 1 olasz és 1243 egyéb főleg magát jugoszlávnak valló.

[10]   A JNA Marjan Cad vezérezredes vezette Rijeka 13. hadtest parancsnoksági körzetében a horvátországi Isztria északi része, Rijeka, Gorszki (Gorski) Kotar hegység, Krbovasko tájegység észak, észak-keleti része, Pljesavica hegység nyugati és déli oldala, Lapacsko (Lapacko) polje tartoztak. A JNA 13. hadtest a szlovéniai Ilirszka Bisztrica (Ilirska Bistrica), a horvátországi „Rijeka, Delnice, Karlovac, Petrinja, Gospic”, a nyugat-boszniai Bihács (Bihac) területén állomásoztatta erőit, mely erő „békeidőben” 5600 főt tett ki, melynek 95%-a szerb nemzetiségű volt. A helyi lakosság köréből ötszázan szolgáltak a hadtestbe Rijekába, melyből mindössze huszonhárom volt horvát. A tiszti állományból pedig a huszonhárom tisztből csak kettő volt horvát nemzetiségű. Mindkét horvát tiszt csatlakozott szeptember-november közt a horvát hadseregbe. A 13. hadtest „hadiállapoti létszáma” 55000-60000 fő volt. Ezen létszámot mozgósítás révén érhették el, mely megváltoztatta a hadtest nemzetiségi arányát, mivel a mozgósítási horvátországi területének a horvátok lakta zónáját érintette, ezért a hadtest nemzetiségi aránya így a horvátok javára billent el. Az az mozgósítási hadiállapoti létszám esetén a hadtestet 95%-ban horvátok alkothatták és a maradék 5% tette ki a más jórészt szerbek létszámát.

[11] -8. gyalogos gépesített brigád: Karlovac „R”, 127.műszaki ezred”R”-Karlovac, 540.hidász-műszaki zászlóalj „R”-Karlovac.

[12] A JNA a „véres húsvét” esemény után, mely a horvát rendőrség és a plitvicei szerb lázadók közt húsvét napján lezajlott fegyveres konfliktust volt, úgynevezett „tamponzónát” alakított ki Plitvice területén. Ez persze csak látszatt volt, valójában a JNA erőivel, 13. hadtest 6. delnicei hegyivadász brigád, 5. hadtest 329. páncélos dandár harckocsizó zászlóalja, jasztrebárszkói és kárlováci gépesített dandárfelderítő százada és gépesített zászlóalja, zágrábi 306. könnyű tüzér légvédelmi ezred divíziója, szamobori 367. ezred parancsnokság százada, 13.hadtest katonai rendész zászlóalja és légvédelmi üteg az 5. katonai körzet Zágráb koordinálásával megszállta Plitvicét.

[13] OG-8 parancsnokság: Vojnity (Vojnic). Az OG-8 a „Vojnic, Petrova Gora hegység, Slunj, Plaski, Korenica, Bosanski Petrovac” tartományokra terjedt ki. Plaski provincia (145. könnyű gyalogos brigád ‘R’), Szlunj provincia (3. gépesített Terület Védő (TO) brigád, 4. gépesített Terület Védő (TO) brigád, 185. lőtéri zászlóalj),Korenica provincia (2. könnyű gyalogos brigád ‘R’), Boszanszki Petrovac provincia (13. partizán brigád ‘R’, 530. páncélos- elhárító zászlóalj ‘B) Támogató erő: a  9.gépesített-lövész brigád (mtbr), 24.hadtest-Kragujevac.

[14] A JNA létrehozta a hadműveletei koordinálása céljából a bánsági operatív csoportját (OG). Az Operatív Csoport -1 (OG-1) erői közé tartoztak:

- JNA 622. gépesített-lövész brigád –Petrinja

622. gépesített-lövész dandár: két harckocsizó csoport, egy gépesített csoport, két gyalogos csoport, aknavetős csoport, tüzér-rakétás divízió.

-JNA 592 gépesített-lövész brigád – Glina

-területvédelmi erők/TO Glina

-területvédelmi erők/TO Petrinja

-területvédelmi erők/TO Kostajnica

A 7. partizán divízió :

                               17. partizán brigád (Bánság)

                                26. partizán brigád (Bánság)

Támogató erők :

-JNA páncélos zászlóalj 51.gépesített brigád-Pancsevó (Pancevo)- 12. hadtest

- JNA harckocsizó század 329. páncélos brigád (okbr)-Bánya Luka (Banja Luka)-5. hadtest

[15] A likai divízió erői képezte az 1. likai TO brigád Bruvno (tartalék dandár), a 2. likai TO brigád Vrhovina (Otocsác-Vrhovina-Korenica vonalon), 4. likai TO brigád Udbina (parancsnokság „SAIT” üzem, Gospity-Csanak vonalon).

[16] A likai műveleti zónában a 15. hadtest megalakulását megelőzően a JNA és TO szerb lázadó erők 6. TO divíziója  működött (OpSTO Korenica: osztagok Korenica, Udbina, Bunity, Plitvice, Licsko Petrovó Szeló, Vrhovina, Ljeskovác, OpSTO Donji Lapac: osztagok Donji Lapac, Nebljusi, Srb, OpSTO Gracsac (Gracac): osztagok Gracsác két osztag 1. és 2. és egy szakasz, Mazin-Bruvno, Zrmanja-Palanka, Licski Petrovó Szeló, Prljevo-Pribudic, Otrity, Velika Popina, OpSTO Plaski: négy csapat „Prkos-Vojnovac- Surle- Bocino brdo- Seratsce-Bukvar- Glibodolski kriz- Borik-Potpolje- Prstenik-Bajici” vonalon.

[17] Az egykori zágrábi hadtest, 10. hadtest erői mellett a korábban Rijeka városban állomásozó 13. hadtest  maradék erőit és a korábban Jugoszláv Haditengerészet irányítása alatt álló 9. hadtest (Knin)  erőit is bevonta a bihácsi főparancsnokság JNA korábbi 5. katonai körzet.

[18] A 6. divízió átszerveződött. A divízió alá tartozott műveletileg a Korenica városban lévő 3. TO dandár , valamint Plitvice területén állomásozó 145. könnyű gyalogos dandár , továbbá 1. TO dandár Medak városból és 2. TO dandár  Grácsác (Gracac) városból.

[19] Szlunj járás: a járás horvát lakosságának száma 12091 fő, a szerb lakosság száma 5540 fő. További nemzetiségek voltak 2 cseh, 4 magyar, 1325 egyéb főleg magát jugoszlávnak valló.

[20] - 185. katonai kiképző –lőtér-Szlunj, „Poligon” Szlunj- üzemanyag tároló és egyben a JNA biológiai-vegyi és nukleáris támadás elleni (ABKO) egységének állomáshelye.

[21] A szerb erők októberben Plitvice irányából októberben megkezdték a horvát enklávé felszámolását „Plitvice-Saborsko” vonalon október vége, november elején, „Licko Petrovo Selo- Rakovica” vonalon pedig október 09-10-től indítva támadást a horvát enklávé déli része ellen, dél-észak irányon Szlunj elfoglalása céljából. Északról „Crno Vrelo- Veljun- Kestenovac- Klokoc- Brusovaca- Maljevac” vonalról kezdték meg októberben a szerbek” Cetingrad és Slunj” bekerítését. Októberben sorra veszti el településeit a horvát védemi erő, november 17-től Saborsko, majd november 18-től „Slunj” és 27-től az utolsó horvát védőbástya,” Cetingrad” is szerb kézre kerül. Ezzel a horvát enklávé megszűnt.

[22] Ogulin járás: a járás horvát lakosságának száma 17566 fő, míg szerb 10113 fő. További nemzetiségek voltak 5 cseh, 13 magyar, 3 olasz és 1395 egyéb főleg magát jugoszlávnak valló.

[23] A végső támadásra a negyvenkét napos szerb agresszió után 1991.november 12-13. közt került sor horvát védelem ellen, amikor is a szerb erők elfoglalták Száborszkó települést és horvátok lakta körzetét.  Száborszkó (Saborsko) területét az ott létrejött horvát kb. 130 fős önálló század, elhagyta Ogulin irányába, ahol csatlakoznak a helyi erőkhöz, mint önálló század. A szerb akció a „Vodenica” elnevezést kapta. Támadási irányt képezte „Lipice-Glibodol-Licka Jesenica – Saborsko” vonal. Száborszkó megtámadására a szerb erők (Cedomir Bulat parancsnok vezette Taktikai Csoport „TG” 2.) már november 7-én megkapta az utasítást. A támadást a szerb légierő támogatásával a „TO Plaski, TO Licka Jesenica” szerb önkéntes fegyveres egységek kezdték meg „Begova-Licka Jesenica –Saborsko” vonalon. A műveletben részt vett a JNA 5. partizán brigádja (partbr). A szerb erők biztosították a „Glibodol-Korac” vonalat, nehogy a horvát erők „Lipice, Kapela hegység-Kamen vrh” magaslat vonalukról támadást intézzenek ellenük. A horvát erők viszont megtámadták Glibodol települést, meglepve a szerbeket. Azonnal el is foglalták azt és tovább is akartak nyomulni Licska Jeszenica (Licka Jesenica) felé, de erre már nem került sor, 10-12.km. mélységbe viszont Glibodolnál a horvátok betörtek a szerbek ellenőrizte zónába. Céljuk volt a Száborszkó régióban lévő horvát erők „megsegítése”. Az akcióban tizenkét szerb katona vesztette életét és kilenc fogságba esett. 1991. november 12-én a JNA és szerb területvédelmi TO erők 08.50 órakor megkezdték Száborszkó (Saborsko) falu és körzetének elfoglalását. A szerb erők a köd és korlátozott időjárási viszonyok végett légi erejüket nem tudták bevetni kezdetben, majd a látási körülmények javulása után 09.00 óra körül azonnali tizenöt percig tartó támadást intéztek a horvát védvonalak ellen. A légitámadást tüzérségi támadás támogatta, majd a tüzérségi előkészítést követen megindult a harckocsizó, gépesített erők támadása gyalogsággal kiegészülve „Jama Balinka, Momcilovići, Vukelić Poljana, Licka Jesenica” JNA katonai bázis irányából. A támadásban több mint 2000 katona és több tucat harckocsi vett részt. Az 1.,2.,3. század szintű csapatok megkezdték a hadmozgást, mely során a 3. csapat „Momcilovica” irányából Alen magaslat felé haladt, hogy onnan törjenek be Száborszkó (Saborsko)  medencébe. Miután a 3. csapat pozíciót foglalt az Alen magaslat mögött, ahol balszárnyon találkozott harckocsizó egységgel, jobb szárnyon pedig Korenica egységgel. A magaslaton a szerbek erős horvát ellenállásba ütköztek, melynek következtében a 3. csapat visszavonult V. Poljana faluba. A magaslaton folyó tűzharcban hat horvát katona életét vesztette.12.00 óra körüli időben a JNA harckocsik áttörték a horvát védvonalat „Dumencici” faluig Sivnik magaslat mögött. Délután 16.00 órára a szerb erők elfoglalták a horvátok támaszpontját, majd Száborszkó falut. A katonai akciójában a szerbeknek több helyi horvát lakos és honvéd vesztette életét. A szerb egység egy része egy óra múlva ismételten támadásba lendült és elérték a Száborszkó (Saborsko) közutat, miközben elfoglalták a települést. A harcokban szerb harckocsi és aknavető támadás során megrongálódott Száborszkó (Saborsko) falu 1864.évben épület „Nepomuki” temploma.  A falu civil lakosságát a szerb erők fogságba ejtették és a licska jeszenicai iskolába három napig őrizetben tartották. Sorsukról a háború végével derült ki információ, miután Száborszkó (Saborsko) „Popov Sanac” területén tizenöt elhunyt, Borik területéről pedig három elhunyt földi maradványai kerültek elő tömegsírból. További hat elhunyt földi maradványai pedig „egyéni” sírból. Miután a szerb területvédelmi erők elfoglalták november 17-től Száborszkó (Saborsko) területét, átkeresztelték Ravna Gorára (Ravna Gora).  A szerb erők megkezdték a környék hegyvidéki erdős területeinek „megtisztítását”.1991.11.20-án a SAO Krajina Plaski központtal létrehozta területvédőkből a 145. Plaski brigádot, mely a továbbiakban ellenőrizte Száborszkó (Saborsko) régiót is.

[24] Kelet- Kordunban az JNA OG-1 október 4-én támadást kezdeményezett Karlovac ellen. Az akció a „Kisa” kódnevet kapta. A szerbek a tüzérségi támadást délelőtt 10.00 órakor indították meg. Elsőként Martinscak és Ladvenjak településeket, majd Turanj, Sajevac és Miksice településeken lévő horvát erőket támadták. A szerb erők miután elfoglalták Sajevac települést, onnan gyalogsággal és páncélos gépesített erőkkel kombinált támadást intéztek Turanj ellen. A támadást a horvátok visszaverték. Ezt követően 19.00 órakor a szerbek tüzérséggel támadták Turanj és Gaza részeket.

 A hadművelet során a horvát erők elhagyták október 6-án Szlunjszka (Slunjska) brda területét, ahol összetömörült korduni erőiket állomásoztatták. Ezzel Dél-Kordun teljes mértékben szerb kézbe került. A JNA kitolta a védvonalát a Korana és Kupa folyókig. A JNA sikertelenül zárta akcióját és nem tudta bevenni Karlovacot. Az átfogó támadást 1991.október 28-án megismételték, sikertelenül.

 

A mappában található képek előnézete SZERB SZAKADÁROK HORVÁTORSZÁGBAN