Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


SZERB SZAKADÁROK HORVÁTORSZÁGBAN( 6.RÉSZ "SAO" Nyugat és Kelet-Szlavónia)

Kialakuló

 

szerb

 

körzetek

 

„SAO” SZLAVÓNIA

 

Nyugat-Szlavónia SAO

 

(Zapadna Slavonija SAO)

 

Nyugat-Szlavónia tekintetében a horvátországi szerbek 1990. áprilisától Grubisno Polje, Virovitica, Daruvar, Szlatina (Slatina), Orahovica, Pozsega (Pozega), Pakrác (Pakrac), Novszka (Novska) és Nova Gradiska járásokba alakítanak ki egy összefüggő régiót SAO Nyugat-Szlavónia néven. Nyugat-Szlavónia szerb ellenőrzés alá eső 1600 km2 része 1991. októberéig magába foglalta Grubisno Polje járás Bilogora hegységben lévő részét, Virotvitica járás Bilogora hegységben lévő részet, Szlatina (Slatina) járás Papuk hegységben lévő részét, Orahovica járás Papuk hegységben lévő részét, Pozsega (Pozega) járás Papuk hegységben és Psunj hegységben lévő részet, Daruvár (Daruvar), Pakrác (Pakrac) járás Papuk hegységben lévő részét, Pakrác járás, Novszka (Novska) és Nova Gradiska járás Psunj hegységben és a két utóbbi járás poszavinai részét. A Nyugat-Szlavón Szerb Autonóm Tartomány (SAO ZS). A Szerb Autonóm Tartomány (SAO) Krajina-tól független SAO „Zapadna Slavonia” (ZS) területvédelmi (TO) erőit a nyugat-szlavóniai Papuk, Bilogora, Psunj hegységben, Okucsáni (Okucani), Pakrác (Pakrac) helyi önkéntes szerb lázadók alkották. A SAO ZS létrehozta 1991. nyár végén és őszén a saját rendőri és területvédelmi erőit ( „TO Pakrac, TO Grubisno Polje, TO Daruvar, TO Podravska Slatina, TO Okucani, TO Slavonski Pozega”). A Papuk hegységben a szerb erők erős védelmi állásokat alakítottak ki, kihasználva a terepviszonyok általi adottságokat. A szerb erők, Területvédelmi Erők Nyugat- Szlavónia (TO ZS) Novo Zvecsevó (Novo Zvecevo) településen alakították ki parancsnokságukat, vezérkari törzsüket (STO ZS). A TO ZS erőit nemcsak helyi önkéntesek alkották, hanem jórészt Szerbiából érkezett önkéntesek is, kb. ötszáz főnyi egységgel, mely közül a leghírhedtebb volt a „Beli Orlovi” az az „Fehér Sasok” különítmény, de a szerbiai önkéntesek közt voltak a Novi Szád (Novi Sad) vajdasági város szerb TO félkatonai erői is, valamint boszniai szerb önkéntesek. A Nyugat-Szlavón Szerb Autonóm Tartomány (SAO ZS) létrehozta milíciáját, melynek parancsnokságát Vrbovljani településen alakította ki.

2-resz-1-kep.jpg

szerb Nyugat-Szlavónia térképe,alapkép forrás: www.krajinaforce.com

Novszka és Nova Gradiska járások valamint Pakrác járás kis részéből szerb ellenőrzés alá területén a szerbek létrehozzák saját szerb járásukat Okucsáni (Okucani) járást. A járás központja Okucsáni város, melyet a szerbek 1991.augusztusra birtokba vettek. A helyi rendőrségen létrehozták saját rendőri állomásukat (SUP) és több környező szerbek lakta településen területvédő (TO) katonai erőiket, „Vrbovljani, Covac, Gredani, Donji Bogicevci, Poljane településeken. Az Okucsáni járási szerbek a JNA támogatásával ellenőrzés alá vonják a Psunj hegységet („Lipova Kosa, Zuberkovac- Sagovina Masicka”, „Poljare- Trnakovac- Benkovac-Cage”) és tőle nyugatra eső Novljanska Gora („Popovac, Kricke, Bair, Rajcici, Brestacko-Novsko-Slatino Brdo”) hegyvidéket. Októberig a JNA és szerb lázadó erők Okucsanitól nyugatra előretörnek Novszka irányába Paklenica településig, Nova Gradiska irányába Medari településig, augusztusban és szeptemberben Sztára Gradiska (Stara Gradiska), Mlaka, Kosutarica, Jaszenovác (Jasenovac) településeket. 

 

A JNA stratégiailag erőit az Okucsáni részre koncentrálta, Okucsáni-Novszka és Okucsáni- Nova Gradiska támadási irányon. Offenzívájukat 1991. augusztusában kezdték meg, a „Virovitica- Daruvar- Pakrac- Lipik- Okucani- Stara Gradiska” folyosó létrehozása érdekében. Ezzel akarták leválasztani Kelet-Szlavóniát Horvátország középső részétől. A JNA fenti folyósó létrehozása során számított a nyugat-szlavóniai lázadó szerbekre, akik lényegében Okucsáni, Pakrác, Daruvár, Virovitica, Papuk, Psunj hegységek és a Bilogora keleti részén kontroláltak területeket. A JNA boszniai 5. hadtest Bánya Luka (Banja Luka) erőivel Bosznia felől átlépve a Száva folyót, mint Bosznia és Horvátország geográfiai határát augusztus közepén elfoglalja Sztara Gradiskát és előrretörnek Okucsániig, ahol egyesülnek a helyi szerb lázadókkal és a Pakrác- Lipik- Cage vonalon lévő 265 gépesített lövész brigáddal (Varazsdin 32. hadtest).

A Jugoszláv Néphadsereg (JNA) 5. hadtest (Banja Luka) erőinek szárazföldi erői ellenőrizték Pakrác járás déli zónáját. A déli zóna szomszédságában lévő Pakrác járás északi zónáját már a TO ZS ellenőrizte. A JNA 5. hadtest támogatta az északi TO erőket logisztikával, fegyverzettel, munícióval, egyéb katonai felszereléssel. Az 5. hadtest légierejével és légvédelmével is részt vett a műveletekben. Fontos stratégiai útvonalat képezett az Okucsáni (Okucani)- Caglic- Lipik- Pakrác (Pakrac) közútvonal, mely kapocs volt a Pakrác járásban lévő szerb erők és az Okucsáni régióban lévő szerb erők közt. Ezen út birtoklása fontos volt a szerb erők számára és ezt tudták a horvátok is, akik célja volt, ezen kommunikációs kapocs kontrolálása.

A horvátok Nova Gradiska erői kiszorultak Okucsáni területéről a Psunj hegység „Odasiljac” adótorony- „Cernicka Sagovina- Masic- Gorice- Visoka Greda- Martinovci” vonalig 1991. októberig.  A horvátok Novszka erői pedig kiszorultak a Velika „Struga folyó- Brocice- Stari Grabovac- Novljanska Gora- Kozarice- Jamaricko Brdo” vonalig 1991. októberig.

 

Pakrác járásban a lázadó szerbek a járás keleti hegyvidéki részét vonják ellenőrzés alá, valamint „Blatosko brdo, Kukunjevac/Pakracka Gora, Turkovaca” és Krndija erdő részt. Az ütköző zóna Lipik-Pakrác- Omanovác (Omanovac) vonal mentén húzódott. A horvátok tartották Pakrác várost és Lipik várost, ez utóbbit október 12-ig.

A járásban lévő lázadó szerbek fő erőiket 1740 fővel működött az „OS TO Pakrac” három zászlóalja, a „Dereza, Grahovljani, Branesci, Ozegovci, Bucici, Popovci, Koturic, Bucje, Glavci, Tisovac, Prgomelje, Cikote, Rogulje, Jakovci, Bjelajci, Cicvare, Kricke, Sumetlica, Spanovica, Dragovic, Lipovac, Omanovac magaslat (Psunj hegység), Seovica, Japaga, Skenderovci, Kraguj, Brusnik, Kusonje, Bukovcani, Caglic, Kovacevac, Bjelanovac, Subocka, Livadani, Jagma, Korite” településekre vonták össze. A JNA biztosította a „Seovica, Japaga, Caglic, Kovacevac, Subocka, Livadani” települések közti összeköttetést a járásban. Fenntartva ezzel a Pakrác- Okucsáni taktikai vonalat. A szerb lázadók erőikkel próbálták megszerezni és biztosítani a szerbek lakta településeket Pakráctól északra „Gornji Obrijez, Toranj, Balinjani és Krndija erdő” területén. Október elejétől a közepéig ezt sikerült is elérni. Ezzel viszont a Pakrác, Filipovác, Prekpakra, Lipik részt biztosító horvát erők elszigetelődtek az Omanovac- Gaj vonalat ellenőrző horvát központi erőktől. Fő problámát a Krndija erdőt ellenőrző szerb katonai csoportok jelentették a horvátoknak, mert az erdőn át vezetett a közút Pakrác és Omanovac (mindkét település horvát ellenőrzés alatt) közt. Ezért a horvátok október közepén visszaszerezték „Gornji Obrijez, Toranj, Balinjani” és Krndija erdő feletti ellenőrzést, így újra megszünt a Pakráci horvát erők elszigeteltsége. A szerbek „Toranj, Balinjani” településekről a „Turkovica” erdőbe (Pakracka Gora), „Gornji Obrijez és Krndija erdő” területéről pedig Dereza település irányába vonultak vissza. A Turkovica erdőből a szerbek ellenőrizték „Kukunjevac -Spanovica Brdo” vonalat.  

 

Daruvar járásban a szerbek 1991. szeptemberében elhagyták Doljani településen lévő katonai JNA bázist és Daruvar várost, visszahúzódtak a „Vrijeska- Batinja- Vrbovac- Pakrani- Grizina” vonalra a Papuk hegységbe. Továbbá a szomszédos Virovitica járás és Daruvár járás mentén „Cjepidlake- Removac- Kravljak- Velika Klisa” vonalra. Papuk hegységben a TO ZS járási parancsnokságokat alakított ki, így 1600 fővel működött a Járási Törzs Területvédelem Daruvar (OS TO) egy- egy egységgel (zászlóalj).

 


Grubisno Polje járásban a szerbek visszahúzódtak a szerb településeket magába foglaló Bilogora hegységbe. Bár Grubisno Polje városban éltek szerbek és képviseltette magát a szerb nacionalista radikális párt, nem tudtak erőfölényhez jutni. 1991. nyarán megalakult Grubisno Polje településen a szerb „Bilogorska” osztag. Az osztag Topolovica településen létesített parancsnokságot. Egységeit a Bilogora hegységben lévő településeken aktivizálja, illetve a Gakovo JNA lötér és katonai objektum területén. A helyi szerbek gyorsan megszerezték a Bilogora hegységben a „Brzaja- Cremuska Brda- Gakovo- Loncarica- Dijakovac- Turcevic Polje- Munije- Rastovac- Treglava- Gornja Rasenica- Mala Peratovica- Velika Barna- Gornja Kovacica- Zrinska- Nova Pisanica- Bubanj- Brzaja” által körülhatárolt zónát, ahol a helyi „Bilogora” osztag mellett a JNA 28. partzán brigádja és a SAO Krajina milíciája kezdte meg a kelet-bilogorai szerb körzet védelmét. A „Kelet-Bilogora” szerb körzet ( Grubisno Polje járás) határos volt Daruvar járásssal (TO Daruvar szerb erők)  a „Ramovac-Dijakovac-Miletinac- Munije” vonalon.

 

Virovitica járásban a lázadó szerbek lényegében visszahúzódtak a járás hegyvidéki Bilogora, Papuk részére, közvetlen a Grubisno Polje és Daruvar járások mezsgyéire és csatlakoztak a „Papuk” osztaghoz/ Nyugat-Szlavón brigádhoz.

A nyugat-szlavóniai horvátok által ellenőrzés alá vont régiókból, városokból Virovitica, Szlatina (Slatina), Pozsega (Pozega), Daruvar a szerbek a Papuk hegységben lévő Votyin (Vocin) településen tömörültek össze, hogy megalakítsák 1991. augusztus 6-án a pravoszláv templomban tartott ünnepélyes istentisztelet keretén belül a „12. szlavón brigád” 1. zászlóalját. Az önkéntesek nemcsak Votyin (Vocin) településről, hanem annak környező szerbek lakta településeiről is csatlakoztak a zászlóaljhoz. A zászlóalj több csapaterőből (századból) állt. 1. csapat 103 katonával Zvecsevó (Zvecevo) településen székelt. Ezen csapathoz tartozó romboló csoportok állomásoztak „Ceralije, Macute, Bokane, Balinci” összességében 200 fővel. A 2. csapat Gornji Meljani és Sekulinci településen székelt 153 fővel. A 3. csapat Lisicine településen székelt 150 fővel. A 4. csapat Votyin (Vocin) településen székelt 119. fővel. „Papuk” szerb osztag, a gyalogsági erőkön (7. csoport-148 fő) harckocsizó szakaszt (8. tank 32 fő), speciális szakaszt (29 fő), rakétás szakaszt (17 fő), géppuskás szakaszt (11 fő), 82 és 120. mm aknavetőkkel ellátott szakaszt (51 fő), szanitét szolgálatot (31 fő), és további egészségügyi szolgálatot, tüzér B-1 ágyús szakaszt (22 fő) tartott fent.

Szlatina járás esetében a szerbek a Papuk hegységben hoztak létre erős védelmi bázist „ Hum- Popovac- Macute- Bokane- Ceralije- Balinci” települések mentén elérve Orahovica járás határát csatlakozva a Nyugat-Szlavón Brigád/ Papuk osztaghoz. Szlatina szerb kontrol alatti részén a szerb lázadók Votyin (Vocin) településen székelő Nyugat-Szlavón Brigádja (ZSBr) folytatott védelmi műveleteket, a „Slana Voda- Ivan brijeg- Slatinska Lipovac- Cetekovac- Mikleus” vonalról támadó szlatinai horvát erőkkel szemben. Az „ OS TO Podravska Slatina” egy zászlóaljjal ( 764 fő) működött, melyhez csatlakoztak a „Seoska” egység vegyes őr-járőr erői 1372 fővel, ezen erőkhöz csatlakoztak az Orahovica járási szerb önkéntes lázadók is. 

 

Orahovica járában a lázadó szerbek szintén a Papuk és Krndija hegység hegyvidékes részeire húzódtak vissza kontrolálva, „Kraskovic- Preko- Pusina- Kokocak- Duzluk- Sumede” vonalat és a Kapavac magaslat, Papuk gerinc vonalát (Orahovica és Pozsega járások határát). A Papuk hegységben lévő szerb lázadó erők egyik fontos stratégiai központja a Pozsega járásban lévő Novo Zvecsevó (Zvecevo) településen volt.

 

Pozsega járás esetében a lázadó szerbek a járás észak-nyugati csücskét kontrolálták, lényegében a Papuk hegységben, erős védvonalat kialakítva „Gornji Vrhovci- Kamensko” vonalon, mind amellett védték a vonaltól délre eső szerb településket „ Odzakovci-Oljasi-Milanovac-Pozeski Brdani-Perenci-Milvojevci” valamint „Koprivna- Rasna-Cevacki Vucjak-Rusevac-Sinlije-Golobrdac” vonalakat.  A „OS TO Slavonska Pozega” erőit két század alkotta 180 fővel, de a törzs alá tartoztak a járás keleti és középső részében „elszigetelődött” Ciglenik, Porec, Kula, Gradiste, Nova Lipovica, Knezci, Bilac” szerb többségi lakossággal bíró települések önkéntesei közel 370 fővel, valamint 95 fővel Poljadije szerb település önkéntesei. Ezen két utóbbi erők igazából katonai tevékenységet nem kezdeményeztek a horvátokkal szemben területi elszigeteltségük miatt. Hasonlóan elszigetelődtek és lényegében nem folytatttak különösebb ellenállást a Pozsega várostól délre eső „Pozeska Gora” hegységben lévő szerb települések „Komusina, Seoci, Laze, Vrhovci, Skrabutnik”.

 


1991. decemberben a Nyugat-Szlavónia (Zapadna Slavonia) Autonóm tartomány (SAO) beintegrálódik a Szerb Autonóm Tartomány „SAO Krajina” (Knin) központi szervezetbe. A nyugat-szlavóniai szerb területnek egyáltalán nem volt összeköttetése a krajinai szerb (Bánság, Kordun, Lika, Észak-Dalmácia) régióval és a kelet-szlavóniai szerb enklávéval. A krajinai régióval a nyugat-szlavóniai szerb lázadóknak Bosznián keresztül volt biztonságos kapcsolódása.

 

1991. őszén a kelet-szlavóniai katonai műveleti során a JNA és a kelet-szlavóniai lázadó szerbek egyre nagyobb területeket vontak ellenőrzés alá, novemberben pedig elfoglalták Vukovart. A horvát hadvezetés céljai közt szerepelt, hogy megakadályozzák a nyugat-szlavóniai és kelet-szlavóniai szerb erők egyesülését, ezért a stratégiailag „egyszerűbb” nyugat-szlavóniai szerb ellenőrzés alatt lévő Bilogora, Papuk hegység felszabadítása mellett döntöttek. 1991. október és 1991. december vége közt a horvátok több akció keretén belül (Otkos-10, Orkan 91. Papuk 91.) visszafoglalják Nyugat-Szlavónia szerbek által ellenőrzött Grubisno Polje (Kelet-Bilogora hegység) járás, Daruvar (egyben Virovitica) járás, Szlatina, Orahovica, Pozsega járások egészét, Pakrác járás „Dereza, Grahovljani, Branesci, Ozegovci, Bucici, Popovci, Koturic, Bucje, Glavci, Tisovac, Prgomelje, Cikote, Rogulje, Jakovci, Bjelajci, Spanovica, Dragovic, Kusonje, Subocka, Livadani, Jagma, Korite” településeit.  A szerbek visszaszorultak a Psunj hegységbe és Okucsáni 600-675 km2 területére. A SAO Nyugat-Szlavónia 1991.12.19-én csatlakozik a SAO Krajinához.

 

Kelet-Szlavónia, Baranya,

Nyugat-Szerémség  SAO

(Istocna Slavonija-Baranja-Zapadna

Sremjska SAO)

 

A szerb lázadók Kelet-Szlavóniában (Baranya, Dunamente, Nyugat-Szerémség) 2600 km2 vontak ellenőrzésük alá. Az 1991-es demográfiai adatok alapján a szerb zónában 135 800 lakost prognosztizáltak 95% szerb, 4% horvát, 1% egyéb nemzetiségi arányban. A régiónak nem volt kapcsolódása a központi RSK Krajina és a nyugat-szlavóniai részéhez. Azonban stratégiailag jobban álltak a kelet-szlavóniai szerb lázadók, mint a nyugat-szlavóniaiak. A szerb lázadók teljesen birtokba vették a Dráva és Duna közt elterülő Drávaszöget, Baranyát. Továbbá Nyugat-Szerémséget többségében. A két tájrészen a lázadó szerbek a Duna-mentén Szerbiával voltak határosak, ezáltal folyamatos utánpótlási vonalat tarthattak fent Szerbiával. Baranyában a Batina hídon szárazföldi kapcsolatban állhattak Szerbiával.

 

Baranya

 

Baranya avagy Drávaszög a Dráva folyó, a Duna folyó a két folyó torkolatvidéke (Kopácsi rét) és a magyar-horvát államhatár határolta lényegében háromszög alakú 1147 km2 terület, tájrész. Baranya a magyarországi tájrész, megye is, melyet „Magyar Baranyának” neveznek, a horvátországi részt pedig „Horvát Baranyának”. A továbbiakban a horvátországi Baranyáról beszélünk. Baranya területén az 1991. évi közigazgatás alapján Béli Manasztir (Beli Manastir) járás terült el. Baranyában élt a legtöbb magyar nemzetiség az 1991-es demográfiai adatok alapján 8956 fő. A magyarok abszolút többségben lakták „Batina (Kiskőszeg), Zmajevac (Vörösmart), Podolje (Nagybodolya), Kotlina (Sepse), Suza (Csúza), Kopacevo (Kopács), Vardarac (Várdaróc), Lug (Laskó), Novi Bezdan (Új Bezdán)” településeket. A horvátok 22740 a szerbek pedig 13851 fős népességet alkottak, 8699 fő pedig magát jugoszlávnak (4265) valló polgár volt, valamint 4453 egyéb, ebből négy olasz és tizenöt cseh nemzetiségű. Összeségében Baranyában 54265 lakost számláltak a 1991. évi demográfiai adatok alapján. A szerbek Baranyában eredetileg zömmel kisebbségben voltak, csak néhány községben alkotott többséget a szerb etnikum. A horvátok abszolút többségben lakták „Dubosevica, Topolje, Gajic, Draz, Branjin Vrh, Popovac, Luc, Sumarina, Petlovac, Baranjsko Petrovo Selo, Zeleni Polje, Torjanci, Mece, Bilje, Kozjak, Grabovac, Ceminac, Belje/Palonja, Mirkovac, Zlatna Grada” településeket. Horvátok voltak többségben, de szerbek is lakták, valamint magyarok „Branjina, Secerana, Darda” településeket. A szerbek abszolút többségben lakták „Novo Nevesinje, Bolman, Novi Bolman, Jagodnjak, Ugljes, Svajcernica” településeket. Szerbek voltak többségben, de horvátok és magyarok, egyéb nemzetiség is lakta „Beli Manastir (járás központ), Knezevi Vinogradi, Karanac, Novi Ceminac, Podunavski, Tikves” településeket. Stratégiai szempontból a Drávaszöget két természetes határ fogta közre, a Dráva (Drava) és a Duna (Dunav) folyók. A két folyó a Kopácsi rét (Kopacki rit) mocsaras torkolatvidéken egyesült. A Drávaszöget Szerbia (akkor Jugoszlávia) felől csak a batinai (Batina) Duna közúti hídon, a horvátországi Dunamenti kelet-szlavóniai rész felől Belistye (Belisce) településről csak komppal, Eszéken (Osijek) pedig a Dráva közúti hídon lehetett megközelíteni.  Lényegében a Drávaszög a természetes határai révén a horvátok számára nehezen volt védhető, annál is inkább, mert a JNA gyors ütemben megszállta Baranyát, biztosítva a batinai Duna hidat, mint kapcsolódási pontot a szerb anyaállammal. A szerb nacionalisták, élükön Vojiszláv Seselj (Vojislav Seselj) karizmatikus vezérrel 1991. április 21-én Jagodnjak településen tartott gyűlést a szerb lakosságnak. Seselj a szerb lakosok előtt a „Nagy Szerb” célokról beszélt. A „pánszerb” ideológiai eszmén[1] alapuló célok közt szerepelt Szerbia új határa a Virovitica, Karlovac, Karlobag vonal[2] és persze Baranya teljes szerb fennhatóság alá helyezése. 1991. május 19-én megtörtént Horvátországban a népszavazás, melyen a horvátok döntöttek az önálló horvát állam létrehozásáról, ez egyben a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságból történő kiválásról. A Drávaszögben 67 szavazóhelyen, szavazati joggal rendelkező 41267 személy közül 27337-en szavaztak 66% arány. A horvát állam függetlensége mellett 24390 (89,20 százalék), ellene 2527 (8,25%) szavaztak, amíg 690 (2,52%) szavazólap érvénytelen volt.

 

bara.jpg
Baranya Horvátország, kép forrás:www.osijek031.com

A szerb lázadók nem fogadták el a népszavazás eredményét Baranyában, mely fokozta a nemzetiségek közti feszültséget. A nem szerb lakosság körében tovább nőtt az aggodalom és félelem, mikor július 3-án a Jugoszláv Néphadsereg hatvan tankból és páncélozott harci járművekből álló oszlopa[3] indult Belgrádból (Beograd) a Vajdaságon (Délvidék) át Bezdán (Bezdan) irányába. Bezdán a Dunaparti településnél volt a „Batina híd”. Június 3-án a hadoszlop egy része már felsorakozott a szerb oldalon a batinai hídfőnél, majd délután három órakor a hídon behatoltak Baranyába. A harminc páncélos járműből és tizenöt teherszállító katonai járműből álló JNA oszlop végig vonult „Zmajevac (Vörösmart), Suza (Csúza) és Knezevi Vinogradi (Hercegszőlős) településeken, majd „Beli Manastir (Pélmonostor)” városban megállt. 

 

A JNA agressziója Baranyában júliusban is folytatódott. A hadműveletüket azzal magyarázták, hogy úgynevezett tamponzónát hozzanak létre a térségben, melynek célja, hogy elejét vegyék a horvát és szerb helyi lakosok közti összetűzéseknek. Ez persze csak ürügy volt a bevonulásra, hiszen a háború kezdetétől fogva a szerb lázadó egységeket támogatták. A JNA erőfitoktatása révén gyorsan ellenőrzés alá vonták a Drávaszöget a szerbek július közepéig. Baranya elfoglalására a JNA létrehozta a „Baranya Operatív Csoportot” (OG).[4] Július 29-én a szerb lázadók megtámadták a béli manasztiri (Beli Manastir) horvát rendőrséget. A fegyveres összetűzések augusztusban sem csitultak a járásszéken.

 

1991.augusztus 22-én a dárdai (Darda) helyi horvát rendőri egység és az eszéki (Osijek) horvát speciális rendőri egység „Orao” valamint a horvát katonai erők[5] eszéki 106. ZNG brigád akciót indított Dárda elleni szerb agresszió megfékezésére, a szerb lázadó egységek ellen. Az akció azonban nem vezetett eredményre, mert a JNA a szerb lázadók oldalára állva harckocsizó és légi erővel támogatta a szerbeket. A horvátok egységeiket kivonták Dárda településről Eszék (Osijek) városba a Dráva hídon át, ami akkor még állt. A szerb lázadók drávaszögi térnyerésének további megfékezésére a helyi horvát és önkéntes magyarok az eszéki 106. dandáron belül megalakították a biljei (Bilje) századot, Vladimir Velki parancsnok vezetésével, mely aktívan részt vett a sebesültek és civil lakosság Bilje településről Eszék (Osijek) városba történő evakuálásában, tekintettel a települést fenyegető szerb támadásra. 1991. augusztus 23. és 24-én megkezdődött Bilje védelme a helyi erők részéről (Bilje század, rendőrség 40 fős alakulata, polgárvédelem). További településeken is megjelentek a szerb lázadók (Kopács), ahol a helyi önkéntes horvát és magyar fegyveresek a túlerővel szemben kénytelenek voltak a Kopács rét mocsárvilágába behúzódni.  A JNA támogatását élvező szerb lázadó erők gyors ütemben szorították ki Baranyából a képzetlen, fegyverzettel gyengén ellátott horvát önkénteseket, akik a Dráva jobb parti horvát katonai és rendőri erőkkel jól megerősített részére (Eszék járás) vonultak vissza.

 

sao-ksz.jpg
szerb Kelet-Szlavónia térképe,alapkép forrás: www.krajinaforce.com

Az utolsó még horvát kézen lévő rész Bilje település volt. A horvát erők 1991. szeptember elején, 3-án a szerb lázadók megkezdték Bilje település ostromát.  Bilje települést a horvátok helyi rendőri erővel, az eszéki speciális rendőri erővel „Orao” és helyi önkéntesekkel védte a szerb túlerővel szemben. Szeptember 3-án hajnal 03.00 órakor megkezdődtek a harcok a településen, mely 05.55 órakor tizenöt perces szerb tüzérségi támadással és ezt követő gépesített erőkkel megerősített szerb gyalogsági támadással zárult. A horvát erőket koordináló 106.brigád parancsnoksága elrendelte a szerb túlerőre tekintettel a biljei erők kivonását a településről. A késő délutánig tartó harcokban több mint ötven horvát katonának sikerült kitörnie a szerb gyűrűből. A horvátok a Bilje századából tizenegyen vesztették életüket a település védelme során. Szeptember 3-án a szerb lázadó erők elfoglalták Bilje települést és megközelítették a Dráva folyót, Eszék (Osijek) irányába. Szeptember 4-re a szerb erők befejezettnek tekintik a Drávaszög ellenőrzés alá vonására végrehajtandó offenzívát, ami a fegyveres megszállás kiteljesedését jelenti. A több mint három hónapig tartó szerb katonai akció Baranya ellenőrzés alá vonásának tekintetében, nem járt oly hatalmas pusztítással, mint kelet-szlavóniai, nyugat-szerémségi szerb offenzíva esetében. Tekintettel a szerb JNA erők által támogatott szerb lázadó erők és szerbiai önkéntes félkatonai erőkre, a helybéliek nem tanúsítottak semmilyen ellenállást a szerb agresszióval, megfélemlítéssel, túlerővel szemben. Szeptember 16-án a horvátok felrobbantották az eszéki 294 méter hosszú „Dravski most, Biljski, Cestovi most” Dráva folyó hídját, hogy megakadályozzák a szerb erők átjutását a folyón és betörését Eszék járás területére. Október 6. A baranyai szerb katonai közigazgatás lezárta az egyetlen még szabad határátkelőt Magyarország felé. Az udvardi határállomás, és az oda vezető út elaknásításával a Drávaszögben maradt lakosok kizárólag Szerbia felé, a bezdáni hídon át közlekedhettek, amit a JNA ellenőrzött. Ezzel létrejött a baranyai szerb katonai erők által ellenőrzött zóna, közel 5000 fős magyar közösséggel. November 6-án a JNA és hozzá csapódott félkatonai szerb lázadó egységek a Baranya háromszög megszállása során több nem szerb lakos tulajdonát képező házat kifosztanak és felgyújtanak. A horvát eszéki erők több kisebb nagyobb katonai akció végrehajtásával próbálták a drávaszögi szerb erőket presszionálni.[6]

 

Baranyában az 1992. évi népszámlálási adatok tekintettel a Drávaszög teljes területének szerb lázadók kontrolja alá kerülésével a nem szerb lakosság tekintetében jelentős létszámcsökkenést regisztráltak A horvátok tekintetében a népességi arány az 1991. évi 22740 főről 7689 főre csökkent, hasonlóan csökkent a magyar nemzetiségiek aránya is, az 1991.évi 8699 főről, 6926 főre, a jugoszlávok létszáma drasztikusan 490 főre csökkent 4265-ről, az egyéb nemzetiségek pedig 919 főre 4453-ról. Természetesen a szerbek létszáma az 1991.évi létszámról (22740) 23485 főre nőtt. Összességében Baranyában 39482 főre csökkent az 1991.évi 54265 lakosról az 1992. évi demográfiai adatok alapján. A nem szerb lakosság, elsősorban horvát és magyar nemzetiségű lakossága elmenekült, otthonait hátrahagyva a szerb agresszió elől.

 

1992. év elejére a baranyai szerb lázadó erők Béli Manasztirban kialakították drávaszögi területvédelmi erőik parancsnokságát (OSTO Beli Manastir). Rendőri (SUP) erőikkel a hátországot kontrolálták, főleg a horvát és magyar településeket, katonai erőiket pedig a Dráva bal partján húzódó védvonalukra vonták össze, „Torjanci- Bakanga- Jagodnjak- Zornice- Bezdan erdős rész- Bilje” vonalon.

 


Kelet-Szlavónia belső területe

(Donji Miholjac, Nasice, Valpovo, Dakovo járások)

 

Kelet-Szlavónia belső területén a szerb kisebbség nem alkotott nagyobb tömböt, elszigetelődve éltek azon kelet-szlavóniai részektől, ahol összefüggő területen helyezkedtek el a szerb települések. A horvát rendfenntartó erők gyorsan és egyszerűen le tudták fegyverezni azon szerb települések lázadóit, aki csatlakozni kívántak a SAO-hoz.Donji Miholjac járásban „Cret Viljevski, Blanje, Kapelna, Bockovci, Glozde, Krunoslavje, Kucani” települseken képeztek többséget a szerbek, de itt nem volt ellenállás. Ezen település csoport mellett, még két kisebb szerb település volt a járásban „ Brezovica és Martinci Miholjacki, ezek távolabb estek a többi szerb települést csoporttól.

 

A járás összes többi településén, beleérte a járásszéket Donji Miholjacot, a horvátok képeztek abszolút többségi lakosságot. Valpovó (Valpovo) járás esetében minden településben horvátok laktak többségben, kivéve „Cerovac” települést. Itt szerbek alkottak többséget. Ellenállásra nem került sor. A horvátok Donji Miholjac és Valpovó járásban erők katonai részleget hoztak létre a nemzeti ellenállás és önkéntesekből 107. dandár néven. Ezen erő feladata volt biztosítani a Dráva folyó jobb védvonalát a Dráván túli (Baranya) szerb diverzióval szemben.  Nasice járás esetében az abszolút többségi szerb települések szétszórtan helyezkedtek el a járás déli részén. Kilenc településen „Ceremosnjak, Gradac, Bela Loza, Budinci, Poganovci, Licani, Babjak, Vuckovac, Gazije” alkottak abszolút többséget a szerbek. Két településen voltak többségben a szerbek, de horvátok is lakták „Maklosevac és Gornja Moticina”. A járás többi településen, beleértve Nasice járásszéket a horvátok képeztek abszolút többségi lakosságot. „Gazije és Gornja Moticina” települések már a Krndija hegység keleti oldalában területek el, elszigetelve a többi járási szerb településtől, inkább a Pozsega járási hegyi szerb településekhez kapcsolódhattak. A szerbek „Budimci-Poganovci-Cokadinci” településeken lázadtak fel, de mivel távol estek a kelet-szlavóniai összefüggő szerb település csoportoktól ezért 1991.11.22-től a horvát rendfenntartók lefegyverezték és kontrol alatt tartották, ezen településeket. A Nasice járási horvát erők, 132. dandár elsősorban a nyugat-szlavóniai Papuk és Krndija hegységben tartotta a védvonalakat. Gyakovó (Dakovo) járásban hat szerbek által abszolút többségben lévő település volt, a járás nyugati szélén, a szomszédos Pozsega járáshoz közel „Svetoblazje, Hrkanovci Dakovacki, Ratkov Dol, Cenkovo, Paucje, Podgorje Bracevacko”. Jelentős szerb ellenállás nem alakult ki, ezen településeken. A járás többi településen, beleértve Gyakovó (Dakovo) járásszéket a horvátok képeztek abszolút többségi lakosságot. A járásban megalakuló horvát erők egészen Vinkovcitól Antin Majurig védték a vonalat.

 

Kelet-Szlavónia

( Poszavina „ Kelet-Poszavina)

 

Kelet-Szlavónia Poszavina, azon belül is Kelet-Poszavina régiójában Szlavónszki Bród járás terült el, itt lényegében három településen képeztek abszolút többséget a szerbek „Trnjani, Novo Topolje, Jezevik”. Ezen településeken nem alakult ki ellenállás. A járás többi településen, beleértve Szlavónszki Bród (Slavonski Brod) járásszéket a horvátok képeztek abszolút többségi lakosságot. A járás horvát erői biztosították a Száva folyó vonalát, mely a geográfiai határa volt Horvátországnak.

Összefüggő szerbek lakta régióról lényegében Eszék, Vukovar, Vinkovci járások esetében lehet szó. Itt a szerb lázadók a településeket összekapcsolva alkottak egységes katonai csoportosulást, támadva a beékelődő, illetve a szerb település csoportokkal határos nem szerb településeket.  

 

 

Dunamente

(Eszék „Osijek” járás)

 

Dunamente részen Eszék (Osijek) járásban képeztek a szerbek nagyobb etnikai közösséget 33146 fővel az 1991. évi népszámlálás alapján, „Dalj, Bijelo Brdo, Tenja, Silas, Palaca, Ada, Sodolovci, Koprivna, Petrova Slatina, Paulin Dvor, Divos, Dopsin” településeken. Ezen szerb etnikai tömb, település csoport közé ékelődött be egy-két magyar település „Laslovo (Szentlászló), Hrastin (Haraszti) valamint „Ernestinovo, Aljmas, Erdut” horvát település. Szerbek lakták „Cokadinci, Bresce” településeket, de ezen településeket már jelentős számú horvátok lakta falvak ölelték körbe, „Martinci Cepinski, Ovcara, Cepin, Livana, Jovanovac, Vladislavci, Beketinci, Vuka, Antunovac Tenjski, Brijest, Visnjevac, Josipovac, Nemetin, Sarvas, Tvrdavica”. 

Maga a járásközpontban Eszéken (Osijek) a horvátok laktak abszolút többségben. A járásban, mely hozzávetőleg 659 km2 terület el, az 1991. évi demográfiai adatok alapján egyébként 110934 horvát, 3056 magyar, 80 cseh, 18 olasz és több mint 18019 egyéb nemzetiségű polgár lakott.

 

Nyugat-Szerémség

(Vukovar, Vinkovci, Zupanja járások)

 

Vukovar járás a Dunamenti tájrészen terület el, megközelítőleg 600 km2-en. A szerbek nagyobb etnikai közösséget 31445 fővel az 1991. évi népszámlálás alapján, „Borovo, Klisa, Vera, Bobota, Ludvinci, Pacetin, Lipovaca, Trpinja, Brsadin, Negoslavci” településeken alkottak. Vukovar városban a horvátok laktak többségben. A járásban az 1991. évi népszámlálás alapján 36910 horvát, 1375 magyar (Cakovci település), 39 cseh, 8 olasz és több mint 14412 egyéb nemzetiségű (Miklusevci, Petrovci településeken többségben) polgár élt. A horvátok a járásban a Duna mentén „Ilok, Bapska, Sarengrad, Lovas, Tovarnik, Boksic, Tompoljevci, Berak, Svinjarevci, Grahovo, Sotin” településeken alkottak abszolút többséget, Opatovacon pedig többségben laktak a horvátok, de a településen szerbek is éltek. Ezen Dunamenti horvát település csoport mellett elszigetelve szerb települések közt helyezkedett el Celije horvát település és Bogdanovci horvát település.

Vinkovci járás 1024 km2-en terület el. A szerbek nagyobb etnikai közösséget 13170 fővel az 1991. évi népszámlálás alapján „Podrinje, Markusica, Gabos, Ostrovo, Karadzicevo, Mirkovci, Srijemske Laze, Sidski Banovci, Vinkovacki Banovci, Orolik, „Mlaka Antinska” településeken alkottak abszolút többséget, Marinci településen pedig többségben lakó szerbek mellett horvátok is éltek. Ezen szerb település csoport a járás keleti határán a szomszédos Vukovár járás mentén helyezkedett el észak déli irányon. A Vinkovci járás szerb települési így területileg határosak voltak aVukovár járásban lévő szerb településekkel. A járásban 78313 horvát, 1644 magyar (Kórógy település), 15 cseh, 3 olasz és több mint 5300 egyéb nemzetiségű lakott. A horvátok a járásszéken Vinkovci és „Antin, Tordinci, Nustar, Ceric, Jarmina, Ivankovo, Novi Mikanovci, Vodinci, Stari Mikanovci, Retkovci, Andrijasevci, Prkovci, Rokovci, Stari Jankovci, Novi Jankovci, Privlaka, Slakovci, Komletinci, Deletovci, Otok, Nijemci, Podgrada, Apsevci, Lipovac” településeken alkottak abszolút többséget. Ezen települések összefüggő csoportban helyezkedtek el a járásban. Abszolút többségben lakták a horvátok Ilacsa (Ilaca) települést, de azt szerb települések vették körbe (Sidski Banovci, Vinkovacki Banovci). A járás egyetlen magyar települése Korod (Kórógy) volt, ami teljesen körbe volt véve szerb településekkel.

Zsupanja (Zupanja) járás 815 km2-en terület el. A járásban az 1991. évi demográfiai adatok alapján 1209 szerb, 42960 horvát, 99 magyar, 8 cseh, 1 olasz és 4749 egyéb nemzetiségi lakos élt. A szerb lakosság aránya elenyésző volt, jórészük a járásszéken Zsupanjában (Zupanja) élt. A járás településeit abszolút többségben horvátok lakták.

 

A Jugoszláv Néphadsereg Kelet-Szlavónia elleni területszerző hadművelettel kívánta elfoglalni és lényegében önhatalmat biztosítani a kelet-szlavóniai szerb lázadóknak. A művelet részét képezte a Kelet-Szlavóniában állomásozó JNA erők mozgósítása, valamint további JNA erők átirányítása Szerbiából a kelet-szlavóniai erők támogatására.[7] A Jugoszláv Néphadsereg Kelet-Szlavóniában jelentősebb erőt állomásoztatott. Baranyában csak határőrizeti erőket (Beli Manastir határőr állomás), poszavinai, belső kelet-szlavóniai és szerémségi részen pedig a belgrádi (Beograd) 1.katonai körzet (VO) 17. tuzlai (Tuzla) hadtest horvátországi erőit. A 17.hadtest-Tuzla  horvátországi erőit közé tartozott a 12. gyalogos gépesített brigád, Eszék (Osijek)[8], 12. vegyes tüzér ezred, Vinkovci[9], 158. vegyes tankelhárító brigád: Gyakovó (Dakovo) „B”[10], 17.könnyű légvédelmi tüzér ezred, Vinkovci, 670. hidász-műszaki zászlóalj, Szlavónszki Bród (Slavonski Brod)[11], 51. határőr zászlóalj: Béli Manasztir (Beli Manastir) „A”[12]. A Jugoszláv Néphadsereg kelet-szlavóniai erőinek készültségbe helyezésével és katonai objektumaiból történő járőr szolgálattal és erődemonstrálással kezdte meg a hadmozgását.

 

A 17. hadtest 1991.májusától a kelet-szlavóniai bázisain lévő erőit mozgósította a horvátországi objektumaik védelmében[13]. Továbbá megkezdte a szerbiai haderőinek mozgósítását bevonását a kelet-szlavóniai műveletbe. [14] Stratégiailag fontos volt a szerbek számára a helyi lázadó erők támogatása céljából a JNA erőknek a Duna folyó hídjai. Úgy, mint Baranyában a batinai híd, úgy elengedhetetlen volt a Dunamenti és szerémségi (Eszék és Vukovar járások) szerb területek és Szerbia, mint hátország kapcsolatának fenntartása céljából a „Bogojevo (Szerbia)- Erdut (Horvátország)” dunai köz és vasúti híd, valamint a „Backa Palanka (Szerbia)- Ilok (Horvátország)” közti dunai közúti híd.  Ezen dunai átkelőket, hídfőket a JNA azonnal birtokba vette, nehogy a horvát katonai erők azokat felrobbantsák.

 

Kialakuló harci zóna

 

Eszék, Vukovar és Vinkovci járások esetében a szerbek két nagyobb „sziget” részen alkottak összefüggő lakosságot. Az egyik az „északi körzet” , Eszék járás: „Dalj, Bijelo Brdo, Tenja, Silas, Palaca, Ada, Sodolovci, Koprivna, Petrova Slatina, Paulin Dvor, Divos, Dopsin”, Vinkovci járás: „Podrinje, Markusica, Gabos, Ostrovo”, Vukovar járás: „Borovo Selo, Klisa, Vera, Bobota, Ludvinci, Pacetin, Lipovaca, Trpinja, Brsadin,”. A másik a „déli körzet” Vinkovci járás: Karadzicevo, Mirkovci, Srijemske Laze, Sidski Banovci, Vinkovacki Banovci, Orolik,  Mlaka Antinska, Vukovar járás:”Negoslavci”.

A két szerb „sziget” közzék Vukovar- Vinkovci vonalon horvát települések, „Bogdanovci, Nustar, Ceric” ékelődtek be elválasztva a két szerb részt. Ezen vonalat a horvát erők gyors ütemben vonták ellenőrzés alá, ezzel elszigetelve egymástól az északi és déli szerb településeken megalakuló lázadó csoportokat.

A kelet-szlavóniai lázadó szerbek az „északi körzetben” Eszék járás, Vinkovci járás és Vukovar járás esetében megkezdték saját félkatonai alakulataik létrehozását „Bobota, Klisa, Borovo Selo, Trpinja, Brsadin, Pacetin, Silas, Palaca, Ostrovo, Gabos, Tordinci, Mirkovci, Sodolovci, Dalj, Tenja, Bijelo Brdo” településken. Ezen lázadó szerbek a horvát helyi lakosság, horvát települések elleni provokációval és a horvát rendfenntartó, rendőri erők elleni folyamatos összetűzéssel tartották fent a feszültséget és a konfliktust. Ez okot adott a „békéltető” JNA erők részére a laktanyáik elhagyására és erőik bevonására a szerb lázadók biztosítására.

1991. április 2-tól a szerb lázadók felállították első barikádjaikat „Osijek –Dalj” és „Vukovar- Vinkovci” közti utakon. Brsadina és Borovó Szelónál a szerb fegyveresek pedig több esetben lövéseket adtak le a közúton közlekedőkre. Borovó Szeló egyébként a lázadó szerbek központjának számított, ahol Szerbiából érkezett szerb radikálisok, Vojislav Seselj politikai karizmatikus vezető irányításával. a településen megtartották gyűlésüket. Május 2-án a kelet-szlavóniai Borovó Szeló (Borovo Selo) településen fegyveres konfliktusra került sor a helyi szerb fegyveres csoportok és a helyi horvát rendőrség és támogatásukra küldött speciális horvát rendőri erők közt. Borovó Szelóban (Borovo Selo) a szerb fegyveres akciójában életét vesztette tizenkét  horvát rendőr és huszonegy polgári személy megsebesült.

 Az incidenst a horvátok terrorista akciónak minősítették a szerbek részéről. A JNA a helyzet kezelésére ide is „békéltető erőt” irányított az eszéki 12. gépesített brigádból[15].

Az incidensek a szerb lázadók részéről tovább folytatódtak és nyára elkezdődtek a szerb lázadó erők általi fegyveres támadások a horvát és magyar lakta falvak ellen. Júniusban támadás érte Kórógy, Szentlászló településeket. Júliusban „Borovo, Celije, Erdut, Osijek, Tenja… településeket. A szerb lázadók elfoglalták Tenját.  Augusztusban tovább folytatódtak a szerb lázadók támadási, amihez csatlakozott a JNA. A szerb lázadó erőknek és a JNA-nak fontos volt a „Bogojevo (Szerbia) és „Erdut” (Horvátország) területét összekötő Duna közúti és vasúti híd azonnali biztosítása. A JNA augusztusban átkelt a hídon és Dalj irányába biztosította a területet, miközben a szerb lázadók birtokba vették „Aljmas, Erdut és Dalj” településeket. Az „északi körzetben” a szerb lázadók nyár végével, egész ősszel folytatták területszerzésüket, elfoglalva az” északi körzet” szerb települései közé beékelődő horvát és magyar településeket. Október végére a lázadó szerb erők a JNA támogatásával elfoglalják a horvát és helyi magyar erők által még védett Tordinci, Korod (Kórógy), Antin településeket. November végére pedig ellenőrzés alá vonják a szerbek „Ernestinovo, Laslovo, Paulin Dvor, Petrova Slatina” településeket. Ezzel lényegében a szerbek kialakíthatták az „északi körzetben” egységes zónájukat. A frontvonal decemberre „Sarvas-Nemetin, Krva Brda, Tenja, Rosinjaca erdő, Antunovac-Ivanovac, Divos, Paulin Dvor-Hrastin, Koprivna-Tubojka/Dombok erdő, Sodolovci-Antin Majur, Tomin Hrast-Markusica, Karadzicevo-Durgutovica erdő, Gabos- Jarmina, Ostrovo-Nustar” vonalon húzódott.

A JNA és szerb lázadók november végéig elfoglalták Vukovart, Bogdanovcit, ezzel összekapcsolódott az „északi” és „déli” szerb körzetek.

A JNA fő célja volt Vukovar, aztán Vinkovci és Eszék elfoglalása. Az „északi körzetbe” a szerb lázadókat támogató „északi operatív csoport (OG)” erői kerültek összevonásra[16], a „déli körzetben” pedig „déli operatív csoport (OG)”[17] erői kerületek összevonásra. Az „északi körzetbe” a szerb JNA erők a korábban eszéki laktanyájukat elhagyó erők és az erdődi (Erdut) hídon Szerbiából betörő JNA erők gyorsan ellenőrzés alá vonták a szerb lázadók által biztosított területeket. A „déli körzet” esetében a Szerbia felől két irányon (Backa Palanka-Ilok Duna híd, Sid- Ilaca határvonal) támadó JNA erőknek, elsőnek le kellett küzdeni a „Ilok- Sarengrad-Bapska- Opatovac, Ilaca- Deletovci- Berak- Novi Cakovci- Slakovci- Jankovci” horvát védzónát, hogy elérjék a „déli körzet” szerb lázadó erőit és megközelítsék Vukovart és Vinkovcit.

A JNA ellenőrzés alá vonta az iloki Duna hidat, amin betörnek Horvátországba.  A másik műveleti támadási vonalon, Sid (Szerbia)-Tovarnik (Horvátország) a JNA erőknek lényegében természetes akadály nem volt, a JNA hadoszlopa[18] akadálytalanul juthatott be horvát területre, egészen Ilacsa (Ilaca) településig. Az „Backa Palanka-Ilok” és Sid-Tovarnik” irányon történő JNA erőknek viszont figyelembe kellett venni, hogy Nyugat-Szerénség ezen részén horvátok laktak és ezáltal a horvát fegyveres és rendőri erők megkezdték, ezen településének biztosítását, „Ilok, Sarengrad, Bapska, Opatovac, Ilaca, Deletovci, Berak, Novi Cakovci, Slakovci, Jankovci”. A horvát erők a fenti településeken létrehozott védelmi zónával lényegében elhatárolták a Vukovar és Vinkovci járásban lévő szerb településket „Borovo, Klisa, Vera, Bobota, Ludvinci, Pacetin, Lipovaca, Trpinja, Brsadin, Negoslavci, Podrinje, Markusica, Gabos, Ostrovo, Karadzicevo, Mirkovci, Srijemske Laze, Sidski Banovci, Vinkovacki Banovci, Orolik, Mlaka Antinska” a keleti irányon érkező JNA erőktől. Zsupanja járást a horvátok kontrolálták Nijemci-Lipovac vonalon. A kelet-szlavóniai lázadó szerbek a „déli körzetben” az északi körzethez hasonlóan Vinkovci járás és Vukovar járás esetében megkezdték saját félkatonai alakulataik létrehozását. Vukovar járás: „Negoslavci”, Vinkovci járás: „Mirkovci, Srijemske Laze, Orolik”. Ezen félkatonai erőket támogatta a Vukovar városban lévő helyi JNA erő és a Vinkovci városnál lévő laktanyában állomásozó helyi JNA erő. A „déli körzet” szerb lázadó erői és egyben a Vinkovci valamint Vukovar város laktanyáihoz tartozó helyi JNA erők viszont egy „horvát gyűrűben” helyezkedtek el. Ezen „horvát gyűrűt” képezte a „Vukovar- Bogdanovci- Nustar- Vinkovci” horvát védvonal, a Vinkovci- Privlaka-Otok-Zupanja” horvát védvonal és az „Ilok- Sarengrad-Bapska- Opatovac, Ilaca- Deletovci- Berak- Novi Cakovci- Slakovci- Jankovci” horvát védzóna.

Vinkovci várost a Mirkovac településen állomásozó szerb lázadók már júliusban elkezdték különböző fegyveres akciókkal támadni. A lázadó szerbek júliusban megkezdték a horvát Nustar és Ceric támadását. Mindemellett a JNA július végén már a horvátországi iloki fennsíkon állomásozott. A horvát falvakból megkezdődött a nem szerb polgárok elmenekülése, kitelepítése, evakuálása. A harcok egyre súlyosbodtak augusztusban. Bár európai uniós közreműködéssel a szerbiai kormány és a horvát kormány aláírt pár tűzszünetet, ezeket mindkét fél, főleg a JNA és szerb lázadók egsértették.[19] Szeptember 15-én a horvátok megkezdték eszéki (Osijek) és vinkovcii (Vinkovci) JNA objektumok, laktanyák blokádját és sikeres megszerzését[20].

Október és november hónapban az Ilok és Ilacsa (Ilaca) felől támadó szerb erők elfoglalják Nyugat-Szerémség nagy részét „Ilok, Sarengrad, Bapska, Opatovac, Ilaca, Deletovci, Berak, Novi Cakovci, Slakovci, Jankovci és Vukovar”[21]településeket.

Decemberre a „déli körzet”területén (mely összeért az „északi körzettel” Vukovar, Marinci és Bogdanovci szerb ellenőrzésre jutása révén)  a frontvonal „Nustar-Marinci, Ceric-Vinkovci, Mirkovci-Vinkovci, Jankovci-Privlaka, Greda erdő-Slakovci, (Bosut folyó vonala), Komletinci-Deletovci, Komletinci-Donje Novo Selo, Spacva, Vrbanja, Soljani, Drenovci, Durici, Racinovci” vonalon húzódott. 

A régió területén létrejöttek a szerb járások: „Beli Manastir, Tenja, Dalj, Vukovar, Mirkovci”. A horvát közigazgatási járások azon területeken, ahol a helyi szerbek kialakították saját járásaikat: „Beli Manastir, Osijek, Vukovar, Vinkovci”.

A szerbek lényegében Eszék (Osijek) járás általuk kontrolált részén létrehozták „Dalj és Tenja” járásokat, Vukovar járást megtartották, mivel azt teljes mértékben elfoglalták, Vinkovci járásból a szerbek által ellenőrzött részt pedig Mirkovci járássá keresztelték át. A kelet-szlavóniai terület a Duna mentén Szerbiával volt határos, a háború előtt itt élt a horvátországi magyarság zöme is. A szerbek itt eredetileg kisebbségben voltak, csak néhány községben volt túlsúlyban a szerb etnikum. A szerb régió központja Vukovar volt.

 

RÉSZLETES FELDOLGOZÁSBAN (TÉRKÉPEKKEL, ILLUSZTRÁCIÓKKAL, TÁBLÁZATTAL) ITT OLVASHATÓ WORD DOKUMENTUMBAN:

https://www.facebook.com/groups/1661385440810107/?ref=bookmarks

 

 

 

 


[1] A Nagy-Szerbia kifejezés a szerb nacionalista ideológiát írja le, amely a szerb állam alapításánál belefoglalja az összes olyan területet, amely szerb tradíciókkal bír, beleértve azokat a területeket is, amelyek Szerbián kívül esnek, de rendelkeznek szerb lakossággal. A kezdeti mozgalom fő ideológiája (pánszerbizmus) az összes szerb (vagy minden olyan terület, amely történelmileg szerbek által uralt vagy lakott volt) egy állammá történő egyesítése volt. Eltértek a nézetek abban, hogy mely területek tartoznak ebbe a környező országokból.

A nagy-szerb ideológia követeli a mai Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Koszovó és a Macedón Köztársaság területeit. Néhány történelmi formájában a törekvései kiterjednek Albánia, Bulgária, Magyarország és Románia területére is. Az ideológiát a relatív nagy és erős Szerb Birodalom emléke inspirálja, amely a 14. század délkeleti Európájában létezett az oszmán balkáni hódítása előtt. A "szerb imperializmus" kifejezés leginkább a Szerb Királyság törekvéseire értendő. Forrás: Wikipedia

[2] Karlobag-Ogulin-Karlovac-Virovitica vonal. Nagy-Szerbia nyugati határa. A szerb radikálisok, köztük Vojislav Seselj radikális szerb párt vezérének célkitűzése, a vonal megvalósítása. Az etniailag elszerbesített „nagyszerb” horvátországi szlavón, bánsági, korduni, likai és teljes dalmáciai régió bekebelezése. Forrás:Wikipedia

[3] 1991.áprilisban a JNA 1. Katonai Körzet (VO)-Beograd erői közül a 36. gépesített brigád Szabadka (Subotica) 1. gépesített zászlóalját,a 453.gépesített brigád Szremjszka Mitrovica (Srijemska Mitrovica) 1.gépesített zászlóalját Kelet-Szlavónia műveletekbe bevonják. A JNA Subotica (Szabadka) városban állomásozó 36. gépesített brigádját (mbr) összevonta 1991. áprilisában  Baranyában, majd ezen brigádot júniusban Béli Manasztir (Beli Manastir) városba helyezi a Kelet-Szlavónia területén folytatandó offenzíva baranyai területének, és onnan történő műveletének  biztosítására.

[4] 1991.áprilisban a JNA 1. VO- Beograd erői közül a 36. mbr- Subotica-gépesített brigád 1. mb-zászlóalját,a 453. mbr - S. Mitrovica-gépesített brigád 1. mb-zászlóalját Kelet-Szlavónia műveletekbe bevonják. A JNA Szabadka (Subotica) városban állomásozó 36. gépesített brigádját (mbr) összevonta 1991. áprilisában  Baranyában, majd ezen brigádot júniusban Béli Manasztir (Beli Manastir) városba helyezi a Kelet-Szlavónia területén folytatandó offenzíva baranyai területének, és onnan történő műveletének  biztosítására.

[5] A ZNG-Osijek parancsnokság feladata volt Kelet-Szlavónia, Nyugat-Szerémség, Baranya „Drávaszög” (Baranja) és Poszavina (Posavina) védelme és az ott található JNA katonai objektumok ellenőrzés alá vonása, blokkolása, elfoglalása.

1991.07.17. megalakult a ZNG parancsnokság Osijek (Eszék). Fő feladata volt a parancsnokságnak Szlavóni és Baranya védelme, a védelmi erők irányítása.

A kelet-szlavóniai járásszékeken (ahogy más horvátországi járásokban) a horvát rendőri alakulatok mellett létrejöttek 1990.év végétől a járási tanács és krízis törzsek által koordinált, de a rendőri erőkkel közösen tevékenykedő területvédelmi, majd nemzeti ellenálló fegyveres csoportok. Ezen csoportok katonai ruházat nélkül, elavult vagy nem harcászathoz való kézifegyverekkel szerelték fel. Elsősorban az adott járások, járásszékek stratégiai pontjain állítottak fel ellenőrző –áteresztő pontokat, olykor vegyesen rendőr járőrrel. Továbbá őrző és biztosító feladatokat láttak el, főleg azon létesítményeknél, melyek valamely horvát vezetési, irányítása központ szerepét töltötték be.

Ezen nemzetvédelmi ellenálló csoportok a laktanyaharcokat követő felfegyverkezés során haditechnikai reformon eshettek át és már egyen ruházattal rendelkező képzett katonai formációt képviseltek, mint önálló zászlóaljak, később honvédő zászlóaljak. A folyamatos létszámnövekedés- az önkénteseknek köszönhetőleg – ezen önálló, honvédő zászlóaljaknál azt eredményezte, hogy strukturális fejlesztés végrehajtására került sor, és ezen erőkből feltölthették a dandár (brigád) szintű megalakuló erőket, mint a Nemzeti Gárda (Zbor Narodna Garda –ZNG) fegyveres testületét.

[6] 1991.12.18. akció „Davolja greda” avagy „ Kopacki rit”. A horvát Beli Manasztir (Beli Manastir) és a HV 135. „baranya” (Baranja) dandár közös akciója, a Kopácsi rét ellenőrzés alá vonására. Podravlje és Tvrdavica Stara Drava át a Kopácsi rét mélységébe. forrás:http://dogodilose.com/tag/osijek/

[7] A JNA Horvátország ellenőrzés alá vonása érdekében megkezdte a „Klackalica” (mérleghinta) kóddal ellátott titkos offenzívájának végrehajtását. Ehhez a JNA végrehajtotta átcsoportosítását, mely során Horvátország határaihoz három gépesített hadtestet (1. VO 5. hadtest-Banja Luka, 1.VO 17.hadtest-Tuzla, 1.VO 12.hadtest- Sid) irányítottak.

[8] 12. gépesített lövész dandár: harckocsizó zászlóalj Nasice, műszaki zászlóalj Vukovar”A”,rádió-felderítő szakasz- Eszék (Osijek), A város „Crveno” laktanya, laktanya „Milan Stanovukovic ”Bijelo”, katonai reptér Eszék (Osijek) „Cepinska” út objektumaiban a 12. gyalogos gépesített brigádja állomásozott és a rádió -felderítő szakasz. Továbbá a „Drava” objektumban a dunai flottilla állomásozott. Brijest területén pedig „C” lőtéri objektum működött, Csepin (Cepin) területén „Lug” objektum. Továbbá Vukovar laktanyában állomásoztak 12. gépesített erők. Nasice város laktanyájában a 12. gyalogos-gépesített brigád (Osijek) egy harckocsizó zászlóalja állomásozott és az 5. hadtest-Bánya Luka (Banja Luka) 40.partizán divíziójának egy brigádja.

[9]. A város „Duro Salas” laktanyájában a hadtest 17. könnyű légvédelmi tüzér ezred és 12. vegyes tüzér ezred erői állomásoztak. További katonai objektumot tartott fenn a JNA „Vrapcana” területén.

[10] Gyakovó (Dakovo) városban volt a JNA helyi 158. vegyes tankelhárító tüzér brigádja, önjáró lövegekkel és ágyúkkal, rakétákkal felszerelve- 54 db. PT ágyú 100mm és 48 db. önjáró PZO légvédelmi löveg ágyú. A fenti erők a „kis” „Diljski partizanski odred (Frankopanska)” laktanyában és a „nagy” „Dracice” elnevezésű laktanyában állomásozott. Továbbá a Gasnici településen lévő „Nabrde” objektumban és „Gaj” objektum Gyakovó külterületén.

[11] Szlavónszki Bródnál (Slavonski Brod) a JNA négy katonai objektumot tartott fent, ahol a hadtest 670. hidász-műszaki zászlóalját állomásoztatta. Az egyik volt a városban lévő laktanya épülete „Ivan Senjuk Uljak”, a második a Bukovlja településnél (150 méterre délre a templomtól) lévő gyalogsági fegyver raktár, a harmadik Gromacnika településnél (250 méterre északra a templomtól) lévő szintén muníció raktár, a negyedik objektum pedig a rádió-relé állomás volt a Dilj hegység Degman 460 méteres csúcsánál.

[12] A településen az 51. számú határőr zászlóalj állomásozott. Helyőrségek voltak „Donji Miholjac, Viljevo, Moslavina” településeken. Donji Miholjac járásban a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) három határőrizeti állomáshelyen „Molavina, Viljevo, Donji Miholjac”, két páncélosok elleni gyalogos osztagot tartott fent.

[13] Baranya területén lévő határőrizeti helyeket megerősítették a szlavóniai határőrizeti objektumokat pedig a 12. gyalogos-gépesített brigád (Osijek) 2. gépesített zászlóalj (Nasice) erővel szándékoztak megtámogatni. A 12. gyalogos-gépesített brigád, gépesített zászlóalja a „Papuk” védelmi terv alapján a Nasice városban lévő katonai létesítményét erősítette meg. A 158. vegyes páncélosok elleni tüzér brigád (mpoabr) megkezdte a „Nabrde” (Dakovo) lőtér-objektum védelmét. A 12. vegyes tüzér ezred (map) a Vinkovci városnál lévő „Vrapcana” és más katonai objektumok (Duro Salas objektum) védelmét kezdte meg a 17. könnyű tüzér ezred (lap) légvédelmi (PVO) erőivel támogatva a 1.VO. 12. hadtest (Novi Sad) 36. gépesített brigád (mbr) 2. gépesített zászlóaljával (Subotica). A 12. gyalogos-gépesített brigád a Vukovar városnál lévő „Deragaj” objektumot védte megerősítve a 1. VO. 12. hadtest (Novi Sad) 453. gépesített brigád 1. zászlóaljával (Sr. Mitrovica).

[14] JNA és szerb lázadó erők két fázisban megkezdték Szlavónia, Szerémség és Baranya elfoglalására irányuló offenzívájukat. Első fázisban a JNA erők elfoglalták Baranya háromszöget (Duna-Dráva köz) majd Nyugat-Szerémséget. Ezt követően nekiindultak Kelet-Szlavóniának, Vukovar bekebelezését követően a horvát erők megtorpanásra kényszeríttették a szerb erőket „Tenja-Markusica-Mirkovci” vonalon. A JNA további területszerző műveletei (Osijek, Vinkovci, Zupanja elfoglalása) Kelet-Szlavóniában megtorpantak. 1991.július 7-8. a JNA 1. katonai körzet (VO) –Belgrád (Beograd) az 1. gyalogos gépesített divízióból az 1. gyalogos gárdista gépesített brigádját-Belgrád (Beograd), a 12. hadtest-Nóvi Szád (Novi Sad) erőiből az 51.gépesített brigádját- Pancsevó (Pancevo), és a 17. hadtest-Tuzla erőiből a 12. gyalogos gépesített brigád-Eszék (Osijek) egy részét összevonta Szlavónia elfoglalására. A cél a „Virovitica-Pakrac-Kutina” vonal páncélos és gépesített erőkkel történő elfoglalása. Baranya elfoglalására létrehozták a „Baranya Operatív Csoportot (OG) „ , Kelet-Szlavónia és Nyugat-Szeremség ellenőrzés alá vonására pedig az OG-3 csoportot. A JNA célja volt első lépésben Vukovar város elfoglalás, mely részét képezte az „Osijek-Vukovar-Vinkovci” vonal létrehozásában végrehajtott műveleteknek.

[15] Helyi erőként a JNA a 12. gépesített brigádját (mbr) állomásoztatta Osijek (Eszék) városban lévő „Bijeli”,„Crveno”,”Drava” objektumaiban. Július 27-én a JNA a 12. gépesített brigádjának erőit kivonja eszéki objektumaiból Tenja irányába. A JNA a vukovári laktanyában állomásozó 12. gyalogos-gépesített brigád műszaki zászlóalját Borovó Szelóba irányította. 

[16] Az „OG észak” erők alá tartoztak 17. hadtest-Tuzla erőiből a 12. gépesített motorizált brigád-Eszék (Osijek), 12.hadtest-Novi Szád „Újvidék” (Novi Sad) erőiből a 36. gépesített brigád -Szubotica „Szabadka” (Subotica), 51. gépesített brigád -Pancsvó (Pancevo) erői valamint további egységek az 1.VO 24. hadtest-Kragujevac erőiből a 80.gépesített-lövész brigád-Kragujevac, 37.hadtest-Uzice erőiből 169. gépesített lövézs brigád-Loznica , és a 544.gépesített lövész brigád-Sabac, valamint a 19.gyalogos brigád.-Uzsicska Pozsega (Uzicka Pozega), és önkéntes erők valamint helyi területvédelmi TO erők.

[17] Az OG dél” erők alá tartoztak 1. gyalogos-gépesített gárdista divízió erői valamint a 37. hadtest-Uzice erőiből a 252.páncélos brigád- Kraljevo és a 12. hadtest-Novi Szád „Újvidék” (Novi Sad) erőiből a 453.gépesített brigád –Szremszka Mitrovica (Sremska Mitrovica).

[18] A horvátoknak sikerült megállítani a Belgrádból Siden keresztül érkező 10 000 fős JNA konvojt, mely két nap múlva megkezdte Ilacsa (Ilaca) támadását.

[19] Szeptember 2. Nemzetközi Európai Uniós (EU) misszió érkezett Belgrádba (Beograd), Van den Broeka vezetésével és egyezményt írnak alá nemzetközi megfigyelők alkalmazásáról és tűzszünetről. A dokumentumot a horvát részről Stipe Mesic írta alá. Sajnos ennek ellenére Vukovaron tovább folytatódtak a harcok. Szeptember 23-án Franyó Tugyman (Franjo Tudman) horvát elnök találkozott a JNA generalisával, Kardjeviccsel (Kadijevic) és aláírták a két fél közti tűzszünetet.

[20]  Szeptember 17-én a horvát erők Eszék városban elfoglalták az összes JNA objektumot. A JNA kivonta komplett fegyverzetét, és a Vukovar elleni offenzívába vezényelte.

[21] Szeptember 30-án a JNA és szerb lázadó erők megszállták Sotin (Sotin), október 1-én pedig elfoglalták Marinci települést. Október 2-án a szerbek megszállták Cserityet (Ceric), október 10-én pedig Lovas települést. Október 14-én JNA és szerb lázadók megszállták „Opatovac, Mohovo, Sarengrad, Bapska” településeket, október 25-én pedig elfoglalták Tordincit. November 10-én a szerb erők elfoglalták Bogdanovci települést, november 17-én pedig megszállták Nijemcit. November 18-án erőteljes szerb támadás indult Vukovar ellen. November 20-21 a kíméletlen ostrom után elesett Vukovár. A város a Jugoszláv Néphadsereg 650 tankja, több mint száz rakétavetője, 250 ágyúja lőtte, s tette a földdel egyenlővé, majd a reguláris hadsereg és a szerb szabadcsapatok 30 000 katonája rohamozta meg. November 21-én a JNA és szerb lázadó erők teljesen megszállták Vukovárt.

 

 

A mappában található képek előnézete SZERB SZAKADÁROK HORVÁTORSZÁGBAN