Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


SZERB SZAKADÁROK HORVÁTORSZÁGBAN( 4.RÉSZ Republika Srpska Krajina-régiók, politikai vonal, kormányzatok)

Az RSK Régiók

 

Kelet-Szlavónia, Nyugat-Szerémség, Baranya régió

 

(„Istocna Slavonija, Zapadna Sremjska, Baranja”)


2500 km2 területen vonta ellenőrzés alá a három tájegységet a „ Horvátországi Szerb Köztársaság”. A szerb zónában 135 800 lakost prognosztizáltak 95% szerb, 4% horvát, 1% egyéb nemzetiségi arányban. A régió területén létrejöttek a szerb járások: „Beli Manastir,

 

 

rsk-kelet-szlavonia-srpska-krajina.jpg

 

Szerb „Krajina” Köztársaság kelet-szlavóniai régiója

alap kép forrás:www.krajinaforce.com

 

 

 

Tenja, Dalj, Vukovar, Mirkovci”. A horvát közigazgatási járások azon területeken, ahol a helyi szerbek kialakították saját járásaikat:  „Beli Manastir, Osijek, Vukovar, Vinkovci. A szerbek lényegében Eszék (Osijek) járás általuk kontrolált részén létrehozták „Dalj és Tenja” járásokat, Vukovar járást megtartották, mivel azt teljes mértékben elfoglalták, Vinkovci járásból a szerbek által ellenőrzött részt pedig Mirkovci járássá keresztelték át. A kelet-szlavóniai terület a Duna mentén Szerbiával volt határos, a háború előtt itt élt a horvátországi magyarság zöme is. A szerbek itt eredetileg kisebbségben voltak, csak néhány községben volt túlsúlyban a szerb etnikum. A szerb régió központja Vukovar volt.

 

Nyugat-Szlavónia régió

(Zapadna Slavonija)

 

Nyugat-Szlavónia szerb ellenőrzés alá eső 1600 km2 része 1991.októberéig magába foglalta Grubisni Polje járás Bilogora hegységben lévő részét, Virotvitica járás Bilogora hegységben lévő részet, Szlatina (Slatina) járás Papuk hegységben lévő részét, Orahovica járás Papuk hegységben lévő részét, Pozsega (Pozega) járás Papuk hegységben és Psunj hegységben lévő részet, Daruvár (Daruvar), Pakrác (Pakrac) járás Papuk hegységben lévő részét, Pakrác járás, Novszka (Novska) és Nova Gradiska járás Psunj hegységben és a két utóbbi járás poszavinai részét. 1992. januártól már csak Pakrác járás, Novszka (Novska) és Nova Gradiska járás Psunj hegységben és a két utóbbi járás poszavinai részét ellenőrizték a szerbek 675 km2-en. A szerb zónában 29 000 lakost prognosztizáltak 73% szerb, 25% horvát, 2% egyéb nemzetiségi arányban. A horvát közigazgatási járások azon területeken, ahol a helyi szerbek kialakították saját járásaikat: Grubisno Polje, Daruvar, Podravszka Szlatina (Podravska Slatina), Pakrác (Pakrac), Novszka (Novska), Nova Gradiska. A helyi szerbek az általuk ellenőrzés alá vont területen Novszka és Nova Gradiska járások esetében létrehozták Okucsáni (Okucani) járást. Grubisno Polje, Daruvar, Podravszka Szlatina (Podravska Slatina) járásokban 1991. október végéig tudták a szerbek fenntartani területi illetékességüket. Október végétől a Horvát Hadsereg az „OTKOS-10” és „Papuk-91” valamint „Orkan-91” hadműveletek sikeres végrehajtásával teljesen ellenőrzésük alá vonták a három járást.


Pakrác járás Psunj hegység részén elterülő részét a szerbek továbbra is (1995.májusig) ellenőrzés alatt tartották, ahol Pakrác (Pakrac) járást saját részüknek tekintették. A régió központja Okucsáni (Okucani).

 

rsk-nyugat-szlavonia-rsk-01.png

 

Szerb „Krajina” Köztársaság nyugat-szlavóniai régiója

alap kép forrás:www.krajinaforce.com

 

 

Bánság régió (Banija)


3456 km2 területen vonta ellenőrzés alá a régiót a „Horvátországi Szerb Köztársaság”. A szerb zónában 82 406 lakost prognosztizáltak 97% szerb, 2% horvát, 1% egyéb nemzetiségi arányban. A horvát közigazgatási járások azon területeken, ahol a helyi szerbek kialakították saját járásaikat: Glina, Petrinja, Sziszak (Sisak), Kostajnica, Dvor. A helyi szerbek teljes ellenőrzés alá vonták Petrinja, Kostajnica, Dvor járásokat. Sziszak járás azon részét, amit a szerbek megszereztek átkeresztelték Csaprag (Caprag) járásnak.  A régió központja Glina.

 

rsk-bansag-map.jpg

 

Szerb „Krajina” Köztársaság Bánság régiója

alap kép forrás:www.krajinaforce.com

 

 

Kordun régió


2306 km2 területen vonta ellenőrzés alá a régiót a „Horvátországi Szerb Köztársaság”. A szerb zónában 51 000 lakost prognosztizáltak 98% szerb, 2% horvát nemzetiségi arányban. A horvát közigazgatási járások azon területeken, ahol a helyi szerbek kialakították saját járásaikat: Karlovac, Duga Resa, Vrginmost (Gvozd), Vojnity (Vojnic), Szlunj (Slunj). A helyi szerbek teljes ellenőrzés alá vonták Vrginmost, Vojnity (Vojnic) és Slunj járásokat. Karlovac járás azon részét, amit a szerbek kontrol alatt tartottak Krnjak járásnak keresztelték át, illetve Duga Resa járás azon részét, amit a szerbek megszereztek hozzátoldották Szlunj járáshoz. A régió központja Vojnity (Vojnic).

 

 

rsk-kordun-map.jpg

Szerb „Krajina” Köztársaság Kordun régiója

alap kép forrás:www.krajinaforce.com

 

 

Lika régió

4808 km2 területen vonta ellenőrzés alá a régiót a „Horvátországi Szerb Köztársaság”. A szerb zónában 48 389 lakost prognosztizáltak 93% szerb, 5% horvát, 2% egyéb nemzetiségi arányban. A horvát közigazgatási járások azon területeken, ahol a helyi szerbek kialakították saját járásaikat: Otocsac (Otocac), Gospic, Korenica, Lapac, Gracsac (Gracac). A helyi szerbek teljes ellenőrzés alá vonták Lapac és Korenica, valamint Gracsac járásokat. Gospic járás azon részét, amit a szerbek kontrol alatt tartottak hozzátoldták Gracsac járáshoz, illetve Otocsac járás azon részét, amit a szerbek megszereztek hozzátoldották Korenica járáshoz.  A régió központja Korenica.

 

 

rsk-lika-map.jpg

Szerb „Krajina” Köztársaság Lika régiója

alap kép forrás:www.krajinaforce.com

 

Észak-Dalmácia régió

(Sjeverna/Severna Dalmacija)

 

3450 km2 területen vonta ellenőrzés alá a régiót a „Horvátországi Szerb Köztársaság”. A szerb zónában 87 000 lakost prognosztizáltak 90% szerb, 10% horvát nemzetiségi arányban. A horvát közigazgatási járások azon területeken, ahol a helyi szerbek kialakították saját járásaikat: Zadar, Benkovac, Obrovac, Sibenik, Knin, Drnis, Szinj (Sinj). A helyi szerbek teljes ellenőrzés alá vonták Knin, Obrovac, Benkovac járásokat.

 

rsk-dalmacia-map.png
Szerb „Krajina” Köztársaság Dalmácia régiója

alap kép forrás:www.krajinaforce.com

 

 

A szerbek részben ellenőrizték Drnis várost és a járás északi részét, Zadar járás keleti részét. A szerbek kontrolálták Sibenik járásból a Miljevacska platót (Miljevci), amin az általuk ellenőrzött Drnis és Knin járások osztoztak, valamint Szinj járás északnyugati részét, amit Knin járáshoz csatoltak.  A régió központja Knin.

 

 

Politikai

 

vonal

1990. február 17-én alakult meg a horvátországi szerbeket képviselő szerb demokrata párt az SDS[1] (Srpska demokratska stranka „SDS”). A párt képviselte azon horvátországi szerbeket, akik a szakadár nézeteket vallották. Knin a párt megalakulásának szimbolikus városaként a későbbiekben a horvátországi lázadó szerbek szakadár „miniállamának” fővárosává válik. Az SDS sorra alakult meg Horvátország szerbek lakta régióiban, Gracsac (Gracac) városban 1990.március 10-én, Glina városban 1990. március 24-én, Vrginmost városban május 18-án, Zadar városban május 20-án, Gospity (Gospic) városban május 26-án, Vukovar városban június 10-én, Pakrác (Pakrac) városban június 16-án, Petrinja városban június 23-án, Licski Oszik (Licki Osik) városban június 30-án, Eszék járásban lévő Rijeca és Bijelo Brdo településeken július 08-án, Otocsac (Otocac) városban július 12-én, Okucsani (Okucani) városban július 27-én, a Vukovar melletti Borovo településen augusztus 19-én, Eszék (Osijek) városban szeptember 30-án, Nova Gradiska városban október 15-én….. és a több településen. 

1990. május 14-től a Jugoszláv Néphadsereg megkezdte horvátországi területvédelmi (Teritorijalne obrane „TO”)[2] katonai hadiraktáraiban lévő hadianyagból felfegyverezni a horvátországi szerb lázadó csoportokat. Több mint 240 000 puskát, 1400 aknavetőt és más könnyű fegyverzetet jutattak a szerb lázadók kezébe. Ezzel a már létrejött szakadár szerb politikai oldal (SDS) rendelkezhetett egy fegyveres katonai szárnnyal.  A fegyveres szerbek 1990. augusztusától létrehozták saját rendőrségüket (SUP) az általuk többségében lakott régió településein („Gracac, Obrovac, Benkovac, Korenica” és más településeken). A horvát kormányzat törvényhozása „UP/I-006-01/95-01/21,515-02-02/3-95-2” számú rendeletében megszüntette az SDS regisztrációját a horvátországi pártok tekintetében 1992.februárjától.

1990.szeptember 1-től létrejött és decemberében formálisan is működő horvátországi Szerb Autonóm Körzet (Srpska autonomna oblast „SAO” Krajina) 1991. május 31-től Milan Babity (Babic)[3] szerb vezető irányításával megkezdi működését, mint horvátországi Szerb Köztársaság Krajina (Republika Srpska Krajina „RSK”). 1991. december 27-től Milan Babic az RSK kormányának elnöke. 1992.január 26-án a Babic és hívei elutasították az ENSZ[4] UNPROFOR[5] erők RSK területére történő bevonását, a „Vance terv” elfogadását.

 

A „Vance terv”

 

A „Vance” terv[6] kidolgozója Cyrus Vance[7] az Egyesült Államok (USA) korábbi külügyminiszter, aki 1991-ben az ENSZ-főtitkár jugoszláviai különmegbízottja lett, majd 1992 szeptemberétől 1993 májusáig a hágai Jugoszlávia-békekonferencia társelnöki tisztét töltötte be. A terv célja az volt, hogy a harcoló felek (horvátok és szerbek) közt tűzszüneti megállapodást érjen el és az ütközőzónákban úgynevezett nemzetközi békefenntartó erők által ellenőrzött „UNPA” demilitarizált zónákat alakítsanak ki. Ebben a Jugoszláv Néphadsereg és szövetséges horvátországi szerb lázadó erők részére meghatározta, hogy a biztosítsák a menekültek visszatérését a demilitarizált zónákba, valamint a horvátországi szerbek elszakadását Jugoszlávia politikai irányításától. A „Vance” terv két fontos megállapodást tartalmazott. Az első megállapodás (a svájci fővárosban tartott találkozó révén-Genfi megállapodás) a felek közti tűzszünetről rendelkezett. 1991. november 23-án a Jugoszláv védelmi miniszter Veljko Kadijevity (Kadijevic) tábornok, a Jugoszláv elnök Szlobodan Milosevity (Slobodan Milosevic) és a horvát elnök Frányó Tugyman (Franjo Tudman) aláírták a tűzszüneti megállapodást, amit 1992.01.03-án került végleges végrehajtásra. Ezen a napon a tűzszüneti megállapodást a boszniai Szarajevóban szentesítette a JNA részéről Andrija Raseta alezredes és a horvát védelmi miniszter Gojko Susak. A tűzszünetet az ENSZ felügyelte katonai UNPROFOR erőivel.

1990. augusztusában lezajlott a horvátországi szerbek „rönk forradalma”(lásd 16 oldal) a túlnyomórészt szerbek lakta területeken; a dalmáciai Knin járásban, Lika, Kordun és Bánságban régiókban, Kelet-Horvátország szerbek lakta részein. Ezek a területek képezték a későbbiekben a Szerb „Krajina” Köztársaságot (RSK). Miután az RSK kinyilvánította szándékát, hogy csatlakozni kíván Szerbiához, a horvát kormányzat az  RSK-t illegitim lázadó szervezetté  nyilvánította azt. .

Az RSK továbbra is kitartott szakadár céljai mellett, mely természetesen fegyveres konfliktus helyzeteket idézett elő egész Horvátországban. 1991.májustól a horvátok fegyveres ereje a Nemzeti Gárda (ZNG) megalakult és támogatásáról biztosította a horvát rendőrséget az RSK-val szemben. 1991. novemberben megalakult a horvát hadsereg (HV). Súlyos harcok robbantak ki Kelet-Szlavóniában, Nyugat-Szlavóniában, Bánságban, Kordunban, Likában és egész Dalmáciában. 

Az ENSZ Cyrus Vance (USA) diplomata és Marrack Goulding különleges politikai megbízott személyében, valamint az USA Herbert Okun diplomata személyében missziót küld Jugoszláviába, ahol tárgyalások révén próbálták elérni a Milosevity rezsimnél a harcok beszüntetését. A küldöttek tűzszünetet akarta a harcoló felek közt, valamint nemzetközi békefenntartó erők Horvátországba történő bevetését és a polgári lakosság védelmében a békefenntartó erők által biztosított demilitarizált védett zónák (United Nations Protected Areas „UNPA”) létesítését. A tervet Szlobodan Milosevity szerb elnöknek mutatták be elsőként, amit az elnök elfogadott és biztosította a küldöttséget, hogy a terv végrehajtása érdekében nyomást gyakorol a horvátországi szerb politikai vezérkarra. Milosevity lényegében a terv elfogadásával biztosítottnak látta, hogy azokat a területeket, amit a szerbek Horvátországban ellenőrzés alá vontak a horvátok nem kaphatnak vissza, mivel az nemzetközi „védelem” alá kerül, de marad szerb kontrol alatt. A horvátországi szerb zónák nemzetközi biztosítása révén a JNA-ra gyakorolt horvát katonai nyomás is oldódik, így a JNA Boszniára is koncentrálhat, ahol a bosnyákok és horvátok a Jugoszláviától való elszakadás felé haladtak. A tervet bemutatták a szerb avagy jugoszláv védelmi miniszternek, Veljko Kadijevitynek, aki szintén elfogadta és támogatta a tervet. A továbbiakban az ENSZ küldöttek Frányó Tugymannal is sikeresen elfogadtatták a tervet, mely aláírása megtörtént a svájci Genfben 1991.11.23-án és életbe lépett 1992.01.03-án. A terv előírta a békefenntartó erők bevetését a horvátországi ütköző zónákba, valamint a két fél közti harci cselekmények beszüntetését. A horvát erők beszüntették a JNA erők laktanyáinak blokádját és szabad elvonulást biztosítottak a JNA erők számára horvátországi laktanyáiból. A JNA erők 1992.májusig kivonásra kerültek egész Horvátországból, viszont a JNA fegyverzettel támogatva életre keltette a horvátországi szerb autonóm körzeteket SAO és később szerb köztársaság RSK fegyveres erejét. A tűzszünet megkönnyítette a humanitárius segélyek célba jutását. A terv végül az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé került, ahol azt elfogadták. Ezzel megkezdődött a békefenntartó erők (UNPROFOR) Horvátországba telepítése.

A horvátok bíztak abban, hogy az UNPROFOR által kontrol alá vett RSK területén előbb-utóbb az ENSZ biztosítja a horvát hatáskör és illetékesség visszaállítását. Ez azonban nem történt meg. Az RSK vezetése sem működött közre az UNPROFOR- ral.

A tűzszünet 1992.01.03-án 18.00 órától lépett érvénybe. Kivételt képezett Dubrovnik-Konavle régió (Dél-Dalmácia), ahol a JNA továbbra is megtartotta állásait egész 1992. júliusig. 1992. nyarán a horvát haderők nyár végéig visszafoglalták egész Dél-Dalmáciát. Az UN Prevlaka félszigeten létrehozta bázisát. Konavle régió egyébként nem szerepelt a béketervben. 1992.január 04-én a Jugoszláv Haditengerészet (JRM) erőit a Szplit (Split) városban lévő Lora haditengerészeti támaszpontra összevonja, majd onnan Vis szigetre és a crna gorai Hercegnovi öbölben lévő Tivat JRM bázisra.

Már január 05-én jelezte a horvát oldal (Imre Agotic a ZNG vezérőrnagya), hogy a szerbek megsértették a tűzszünetet. Január 7-én a jugoszláv légierő lelőtte az Európai Közösség megfigyelő missziójának helikopterét. Másnap a jugoszláv védelmi miniszter Kadijevity lemondott, helyt Blagoj Adzsity (Adzic) vette át. 

 

A tűzszünet sajnos hamar kudarcba fulladt és folyamatosan folytatódtak a harcok újbóli kirobbanásai a horvát haderő és a kivonuló JNA, valamint a RSK katonai ereje közt.

 

y.jpg


nemzetközi békefenntartó erők-  kép forrás: Wikipedia

 

Közben megkezdődött egy 10000 fős ENSZ védelmi erő (UNPROFOR) Horvátországba telepítése. Az ENSZ erők az UNPA zónákba irányították.

UNPA zónák:

Kelet-Szlavónia: Béli Manasztir (Beli Manastir) és Vukovar teljes területe, Eszék (Osijek) keleti részei, Vinkovci keleti részei

Nyugat-Szlavónia: Grubisno Polje, Daruvar, Pakrác (Pakrac)  teljes területe, Nova Gradiska nyugati része, Novszka (Novska) keleti része

Krajina: Benkovac, Dvor, Donji Lapac, Glina, Gracsac (Gracac), Knin, Kostajnica, Obrovac, Petrinja, Szlunj (Slunj), Titova Korenica, Vojnity (Vojnic), Vrginmost teljes területe

 

w.jpg

                                           kép forrás: Wikiwand

UNPROFOR úgynevezett „pufferzónákat” alakított ki a horvát és szerb hadviselő felek közt. A békefenntartóknak kellett felügyelni, hogy a horvát haderő ne lépjen a zónába, illetve a JNA elhagyja a zónát, valamint a helyi szerbek letegyék a fegyvert. Ezt követően pedig a békefenntartók feladata a menekültek visszatérésének biztosítása, védelme. 1992.02.21-től elkezdődött az ENSZ horvátországi missziója. A békefenntartó erők március 08-tól kezdték meg területi működésüket, de így is két hónapig tartott az UNPA zónák teljes ellenőrzés alá vonása a terv alapján. A JNA is több hónapon át vonta ki erőit Horvátországból (kivéve Konavle). Az RSK elnöke Milan Babity (Babic) visszautasította a béketervet, ezért raportra hívatta Milosevity Belgrádba (Beograd). Hiába győzködte Milosevity Babityot katonai vezetői támogatásával, Babity nem fogadta el a tervet, mert az Horvátország részeként kezelte az RSK-t. Milosevity válaszul jelezte, hogy az RSK parlamentje Babity nélkül is el fogja fogadni a „Vance” tervet. 1992. február 22-én Milan Babity leváltásra került az RSK elnöki székéből, helyét a Milosevityet támogató Zdravko Zecsevity (Zecevic) vette át. Ettől kezdve lényegében az RSK-t a Milan Babity hívei és a Zdravko Zecsevity hívei irányították, az az párhuzamosan két kormányzat is működött az RSK-án belül.  A szakadár RSK hívei a Babity féle politikai szárny és katonai támogatói nem működtek együtt a békefenntartó erőkkel és eszük ágába sem volt letenni a fegyvert. Sőt folyamatosan harci érintkezésbe álltak a horvát erőkkel, így lényegében a terv keretén belül a békefenntartók képtelenek voltak azt végrehajtani. 1993.évtől folyamatos harcok folytak az RSK katonai szárnya (VRSK) és a horvát hadsereg (HV) közt. A menekültek nem tudtak visszatérni korábbi otthonaikba, a horvát és szerb harcoló felek közti tűzszünet teljes mértékben érvényét vesztette. 1992.nyarán a horvát hadsereg teljesen visszafoglalta Dél-Dalmáciát valamint júniusban a Sibenik várostól északra lévő „Miljevci” platót. 1993-ban, a HV több kisebb katonai területszerző műveletet hajtott végre (Maslenica, Dzep, Peruca) a gyengülő VRSK ellen. Végül a horvát hadsereg 1995. májusában teljesen birtokba vett Nyugat-Szlavóniát és augusztustól pedig az „Oluja-95” hadművelet keretén belül teljes Horvátországot, kivéve a kelet-szlavóniai szerb kontrol alatti területeket. Kelet-Szlavóniát a horvátok az „Erdődi” (Erdut) horvát-szerb megállapodás során vehették birtokba,. Ezzel a horvátok Horvátország geográfiai területeinek teljes részét ellenőrzés alá vonták. Az RSK megszűnt. A háborúnak, az 1995.11.12-én a „Daytonban” (Dayton) megkötött béke megállapodás vetett véget. 

 

 

KORMÁNYZATOK

 

 

A SAO Krajina (Észak-Dalmácia, Lika, Kordun, Bánság) kormánya

 

1991.05.29-12.19.

 

A kormány elnöke; Milan Babic, akinek a helyettese Dusan Starevic, Risto Matkovic és Jovan Katic volt. A védelmi (1991.11.21-ig Milan Tarbuk) és belügy miniszteri tisztséget Milan Martic látta el. Külügyekért felelős miniszter Jovan Radulovic volt. A gazdasági miniszter Milan Bauk,  az igazságügyi miniszter Risto Matkovic, ipar és gazdaság fejlesztésért felelős miniszter Jovan Katic, földművelésügyi, erdő és vízgazdálkodási, turizmus és a kereskedelemért felelős miniszter Veljko Stoisavljevic, energetikai miniszter Vukasic Babic, közlekedési miniszter Branko Simpraga, városfejlesztési, építészeti és építőipari miniszter Dusan Vjestica, oktatásért felelős miniszter Dusan Badza, oktatási, kulturális és testnevelési miniszter Dusan Starevic, egészségügyi-szociális miniszter Vaso Lezajic, információs- hírközlési miniszter Lazar Macura, vallási miniszter Petar Stikovac volt.

 

A SAO Szlavónia, Baranya, Nyugat-Szerémség

kormánya

1991.09.25-1992.02.26.

 

A kormány elnöke; Goran Hadzsity (Hadzic), akinek a helyettese Mladen Hadzsity, Dragan Sabljakovic volt. A védelmi miniszter Ilija Kojic, a belügyminiszter Borislav Bogunovic látta el. Külügyekért felelős miniszter Caslav Ocic volt. Hadiügyi miniszter Vitomir M. Devetak, pénzügy miniszter Bogdan Vojnovic, földművelésügyi miniszter Slavko Dokmanovic,  igazságügyi miniszter Vojin Susa, egészségügyi-szociális miniszter Mladen Jovic, információs-hírközlési miniszter Ilija Petrovic, gazdasági fejlesztési és gazdasági kapcsolatok minisztere Pajo Nedic, oktatási miniszter Milan Knezevic, kulturális miniszter Borivoje Milinkovic, városfejlesztési, építészeti és építőipari miniszter Bogdan Vorkapic, közlekedési miniszter Miomir Crnogorac, tárca nélküli miniszter Stevo Bogic volt.

 

A SAO Krajina (Észak-Dalmácia, Lika, Kordun, Bánság) kormánya

1991.12.19-1992.02.26.

 

Első SAO- RSK kormányzat

 

A kormány elnöke; Milan Babity (Babic),  ( 1992. februártól Risto Matkovic) volt. A védelmi miniszteri tisztséget Milan Tarbuk (1992.februártól Milos Pupavac) a belügyminiszteri tisztséget pedig Milan Martic (1992. februártól Slavko Ozegovic) látta el. Külügyekért felelős miniszter Jovan Radulovic (1992. februártól Borivoj Rasuo) volt. A pénzügy miniszter Milan Bauk (1992.februártól Drago Jaramaz), az igazságügyi miniszter Risto Matkovic, ipar és gazdaság fejlesztésért felelős miniszter Jovan Katic, földművelésügyi, erdő és vízgazdálkodási, turizmus és a kereskedelemért felelős miniszter Veljko Stoisavljevic, energetikai miniszter Vukasic Babic, közlekedési miniszter Branko Simpraga (1992.februártól Savan Grabundzija), városfejlesztési, építészeti és építőipari miniszter Dusan Vjestica (1992.februártól Veljko Popovic), oktatásért felelős miniszter Dusan Badza, oktatási, kulturális és testnevelési miniszter Mico Jelic Grnovic, egészségügyi-szociális miniszter Vaso Lezajic, információs- hírközlési miniszter Lazar Macura, vallási miniszter Petar Stikovac volt.

 

Egyesített SAO és a létrejövő RSK kormánya

1992.02.26-1993.04.20.

 

Milan Babity vezette kormányzat politikája nem kedvezett a Szlobodan Milosevity féle hatalmi elitnek az ENSZ „Vance” tervezetének elfogadásával kapcsolatban. Milosevityék Milan Babity kormányzatát 1992. februártól leváltották és helyébe az 1992. február 26-án Vukovár közeli Borovo Szelóban (Borovo Selo) megalakult új RSK kormányzati garnitúrája lépett. Ezzel párhuzamosan Milan Babic és hívei megtartották saját knini (Knin) központú hatalmukat. Ezzel lényegében két kormányzat is működött az RSK-ban. 1992. május 10-én létrejött a „Republika Srpska Krajina”.

Hivatalosan a Milosevity rezsim és az ENSZ által is elismert RSK borovo szelói kormányzatának összetétele az alábbi képen alakult.

A kormány elnöke; Zdravko Zecsevity (Zecevic) volt, akinek a helyettese Jovo Kablar, Stevo Bogic, Bosko Bozsanivity (Bozanic) és Veljko Dzsakula (Dzakula) voltak. A védelmi miniszteri tisztséget Stojan Spanovic ezredes a belügyminiszteri tisztséget pedig Milan Martic látta el. Külügy és pénzügy minisztert nem választottak. A közigazgatás és igazságügyi miniszter Vojin Susa, energetikai miniszter Dorde Bjegovic, közlekedési miniszter Savan Grabundzija, oktatásért felelős miniszter Milan Knezevic, egészségügyi-szociális miniszter Dusan Jovic, információs- hírközlési miniszter Dusan Ecimovic, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter Svetozar Vindic volt.

 

1992.március 22-től a „Zecevic” kormány megválltozott:

 

A védelmi miniszter Stojan Spanovic, a belügy miniszter Milan Martic, a külügy miniszter Dobroslav Vejzovic (1992.09.28-tól Slobodan Jarcevic), a pénzügy miniszter Vojin Peuraca, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter Svetozar Vinci, a földművelésügyi, erdő és vízgazdálkodási,Mitar Brnovic, a közigazgatás és igazságügyi miniszter Vojin Susa, az ipar és gazdaság fejlesztésért felelős miniszter Nebojsa Arbutina, az oktatási miniszter Milan Knezevic, a kulturális és vallási miniszter Sergej Veselinovic, a munkaügyi-szociális miniszter Mladen Hadzic, a városfejlesztési, építészeti és építőipari miniszter Rade Gacesa, az oktatási miniszter Milan Knezevic, a kulturális és testnevelési miniszter David Rastovic, a közlekedési miniszter Savan Grabundzija, az energetikai miniszter Dorde Bjegovic volt. Az egészségügyi miniszter Dusan Jovic helyébe Spiro Kostic lépett, az információs- hírközlési miniszter Dusan Ecimovic helyébe Zdravko Jankovic lépett.

 

1993.04.20-1994.04.21.

 

A kormány elnöke; Gyorgye Bjegovity (Dorde Bjegovic) volt. A védelmi miniszteri tisztséget Dusan Rakic admirális (1993.végéig) a belügyminiszteri tisztséget pedig Milan Martic látta el. A külügy miniszter Slobodan Jarcevic, a pénzügy miniszter Vojin Peuraca, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter Dorde Lazic, a földművelésügyi, erdő és vízgazdálkodási Mitar Brnovic, a közigazgatási és igazságügyi miniszter Radomir Kuzet, az egészségügyi miniszter Spiro Kostic,  az ipar és gazdaság fejlesztésért felelős miniszter Nebojsa Arbutina, az oktatási miniszter Milan Knezevic,  a munkaügyi-szociális miniszter Dragica Bakic, a városfejlesztési, építészeti és építőipari miniszter Milan Tankosic (1993.év végén Ljubisa Budic válltja), a közlekedési miniszter Miomir Crnogorac, az energetikai miniszter Milivoj Kricka, az információs- hírközlési miniszter Milena Tanjuga (1993.végéig) volt.

 

1994.04.21-1995.05.28.

 

A kormány elnöke; Borislav Mikelity (Mikelic) volt. A védelmi miniszteri tisztséget Rade Tanjga a belügyminiszteri tisztséget pedig Ilija Prijić ( leváltását követően Nebojsa Pavkovic utána pedig Slobodan Peric) látta el. A külügy miniszter Milan Babic, a pénzügy miniszter Ratko Veselinovic, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter Mile Bosnic, a földművelésügyi, erdő és vízgazdálkodási Simo Siljan, a közigazgatási és igazságügyi miniszter Uros Funduk, az egészségügyi miniszter Stevan Duric,  az ipar és gazdaság fejlesztésért felelős miniszter Branko Petrovic, az oktatási miniszter Stevo Ratkovic,  a munkaügyi-szociális miniszter Slobodan Peric (Pericet válltotta Mirko Jag), a városfejlesztési, építészeti és építőipari miniszter Ljubisa Budic, a közlekedési miniszter Milan Paden, az energetikai miniszter Milivoj Kricka, az információs- hírközlési miniszter Borivoj Rasuo (helyébe Drago Kovacevic lépett),  a kulturális és testnevelési miniszter Milivoj Vojnovic, a kulturális és vallási miniszter Dragutin Bolic volt.

 

1995.07.27-08.05.

 

A kormány elnöke; Milan Babity  (abic) volt. A védelmi miniszteri tisztséget Milan Suput a belügyminiszteri tisztséget pedig Todor Pajic látta el. A külügy miniszter Milivoj Vojnovic, a pénzügy miniszter Svetozar Vincic, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter Mile Bosnic, a földművelésügyi, erdő és vízgazdálkodási Vaskrsije Vuksanovic, a közigazgatási és igazságügyi miniszter Uros Funduk, az egészségügyi miniszter Stevan Duric, az ipar és gazdaság fejlesztésért felelős miniszter Ranko Bakic, az oktatási a kulturális és vallási valamint testnevelési, sport miniszter Duro Podunavac, a munkaügyi-szociális miniszter Slobodan Peric, a városfejlesztési, építészeti és építőipari miniszter Milan Bogunovic, a közlekedési miniszter Milan Paden, az energetikai miniszter Vukasin Egic, az információs- hírközlési miniszter Drago Kovacevic,  a kulturális és testnevelési miniszter, a kulturális és vallási testnevelési miniszter Dragutin Bolic volt.Tárca nélküli miniszterek voltak Marko Atlagic, Milan Radmanovic, Milan Ernjakovic, Nikola Dobrijevic, Vojislav Stanimirovic, Ratko Gondi.

 

RÉSZLETES FELDOLGOZÁSBAN (TÉRKÉPEKKEL, ILLUSZTRÁCIÓKKAL, TÁBLÁZATTAL) ITT OLVASHATÓ WORD DOKUMENTUMBAN:


https://www.facebook.com/groups/1661385440810107/?ref=bookmarks

 

 

 

[1] Szerb demokrata párt (Srpska demokratska stranka, „SDS”, Српска демократска странка Републике Српске Крајине), a nacionalista, szeparatista horvátországi szerbek 1990.február 17-én alapították Knin horvátországi városban.Forrás:Wikipedia

[2] A TO fogalmát még 1968-ban Tito (Josip Broz Tito)  alkotta meg, elrendelve egy területvédelmi létesítmény kialakítását. A koncepció az állam területén élő nagyszámú férfi lakosság katonai kiképzése, háború esetén történő azonnali hadrafoghatósága a védelmi feladatok ellátásában. A JNA finanszírozta és szerelte fel könnyű haditechnikai felszereléssel a TO egységeket, melyek a helyi állami intézmények által irányított, jórészt független erőit képviselte. A TO erőket a Szocialista Jugoszláv Szövetségi Köztársaság (JSZSZK) összes tagállamában (Szlovénia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Montenegró és Macedónia) és autonóm tartományában (Koszovó és Vajdaság) létrehozták. Forrás: Wikipedia

[3] Milán Bábity (Milan Babic) a jugoszláv kommunista párt tagja, politikai aktivitását a horvátországi szerbek képviseletében látta el, szlobodan Milosevity politikai nomenklaturájának fontos személye, aki részt vett a horvátországi SDS párt megalakításában és egyben a párt Knin járási elnöke, majd kiemelkedő politikai háttere és aktivitása révén az RSK miniszterelnöke. Forrás: Wikipedia

[4] Az Egyesült Nemzetek Szervezete vagy röviden ENSZ (angolul: United Nations, röviden: UN) egy nemzetközi szervezet, amely az államok közti együttműködést hivatott elősegíteni a nemzetközi jog és biztonság, a gazdasági fejlődés, a szociális ügyek és az emberi jogok terén, valamint a világbéke elérésében. Forrás: Wikipedia

[5] „The United Nations Protection Force (franciául: Force de Protection des Nations Unies; UNPROFOR, FORPRONU), az Egyesült Nemzetek Szövetsége (ENSZ) fegyveres békefenntartó alakulata a háborús Horvátországban és Boszniában 1992. februártól 1995. márciusig. Forrás: Wikipedia.

[6] forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Vance_plan

[7] 1977-ben lett Jimmy Carter elnök külügyminisztere. Jelentős szerepe volt egyebek közt az Izrael és Egyiptom 1979-es békeszerződéséhez vezető Camp David-i tárgyalásokban, valamint a hadászati fegyverek korlátozásáról szóló amerikai–szovjet alkufolyamatban. Tevékenységének magyar vonatkozása, hogy 1978 elején ő vezette azt az amerikai küldöttséget, amely a második világháború óta amerikai letétben (megőrzésben) lévő magyar koronát és koronaékszereket visszahozta Magyarországra.1980-ban az Egyesült Államok iráni túszmentő akciójának kudarca nyomán Vance lemondott a diplomácia irányításáról. Később, 1991-ben az ENSZ-főtitkár jugoszláviai különmegbízottja lett, majd 1992 szeptemberétől 1993 májusáig a hágai Jugoszlávia-békekonferencia társelnöki tisztét töltötte be.2002.januárjában hunyt el az USA-ban.Forrás. MNO.hu

 

A mappában található képek előnézete SZERB SZAKADÁROK HORVÁTORSZÁGBAN