Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


JUGOSZLÁV NÉPHADSEREG 1. RÉSZ

 

 

 

1. RÉSZ

A JNA szervezeti reformizációja az ezerkilencszáznyolcvanas években

 

Az első részben megpróbálom bemutatni a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) kialakulásának rövid előzményét, Joszip Broz Titó halála előtt és után. Továbbaikban belemerülünk a JNA Titó halála utáni korszakának történéseibe, a haderő reformizációjának („Jedinstvo” terv) időszakába az ezerkilencszáznyolcvanas években. Bemutatom a haderőreform általi strukturális változásokat a haderőnemek területén, Jugoszlávia katonai műveleti körzeteitől az egységek, alegységek szerkezetéig. A kezdeti időszaktól végül eljutunk egészen 1991-ig. 1990- 1991-re lényegében lezárul a JNA haderőreformja, bár azt 1995-ig tervezték, de a „szlovén, horvát és boszniai” háború 1992. májusában a JNA megszünését eredményezte. Az írásmű nem tudományos jellegű, szerkezetében, tartalmában annak nem felel meg. A forrásokat az írásos anyag végén tüntettem fel. A tartalom szabad felhasználása esetén, kérem, hogy azt a „Facebook” vagy a program5000@gmail.com email címen jelezzétek, egyeztetés végett. Köszönettel a szerkesztő „Szatmári”.  Dokumentum formátum:

https://www.facebook.com/delszlavvalsag19901995?pnref=story

 

BEVEZETÉS


Jugoszláviában a II. Világháború során a tengelyhatalmak[1] ellen az ország védelme érdekében megalakult a „szövetséges erőkkel”[2] együtt működő gerilla harcmodorra épülő jugoszláv „partizán” erő. Elsőként az 1941. júniustól 1942. januárig működő „Nemzeti Felszabadító Hadsereg Jugoszlávia (NOV)[3], aztán az 1942. januártól 1942. novemberig működő Nemzeti Felszabadító Partizán és Önkéntes Hadsereg Jugoszlávia (NO PDV), majd az 1942. novembertől 1945. februárig működő Nemzeti Felszabadító Hadsereg és Partizán Osztaga Jugoszlávia (NOP POJ)[4]. 1945. március 01-én pedig megalakult a Jugoszláv Hadsereg (JA), mely 1951-ig Jugoszláv Hadseregként, majd ezt követően 1951-től 1992. 05. 20-ig Jugoszláv Néphadseregként (JNA) funkcionált.

 

A hadsereget a központi bizottság kommunista jugoszláv szövetség (CK SKJ)[5] irányította, melynek vezetője Joszip Broz Titó (Josip Broz Tito)[6]volt. 1943. november 29-én megalakult a „Titói Jugoszlávia” a Föderációs Demokrata Jugoszlávia (FDJ), mely 1945. november 29- től Föderációs Nemzeti Köztársaság Jugoszlávia (FNRJ), 1963. április 07 –től pedig Szocialista Föderációs Köztársaság Jugoszlávia (SFRJ) elnevezéssel funkcionál[7]. Az SFRJ magába foglalta a szövetséghez tartozó tagköztársaságokat Szerbiát, Szlovéniát, Horvátországot, Bosznia és Hercegovinát, Crna Gorát, Macedóniát és két tartományt Koszovót és Vajdaságot. A Szocialista Föderációs Köztársaság Jugoszlávia védelmét a Fegyveres Erők (Oruzana Snaga „OS”) látta el. Az OS SFRJ[8] klasszikus marxista ideológiai alapokon álló fegyveres szervezet nemzeti önvédelmi struktúrát alakított ki. 1968-tól a JNA két komponensű haderővé szerveződik, melynek gerincét maga a néphadsereg (JNA) alkotta, mellette pedig jelen volt a területvédelmi erők (TO).[9]

 

A fegyveres erők célja a Jugoszlávia nemzeti szuverenitásának, függetlenségének, területi integritásának megvédése, melybe a hivatalos hadsereg mellett bevonták a „partizán[10]” hadviselési koncepció mintájára szerveződő „területvédelmi”, a de a JNA irányítása, kontrolja alatt álló, lakossági, polgári honvédelmi önkéntes erőket. Jugoszlávia, mint szövetségi föderációs állam megtartására a kommunista hatalmi elit, nem rettent vissza a „nép” elleni katonai fellépéstől[11] sem, melyre ott volt a kezükben a JNA.

Joszip Broz Titó 1980. május 04-i halálát követően a „helyét” a Jugoszláv Elnökség (Predsjednistvo SFRJ) vette át. Az elnökség teljes mértékben rendelkezett a jugoszláv fegyveres erők (JNA és a területi védelem, TO) irányításával. Az elnökség nyolc szövetségi, föderációs képviselő (hat tagköztársasági „Szerbia, Szlovénia, Horvátország, Bosznia és Hercegovina, Macedónia, Crna Gora” és két autonóm tartományi „Vajdaság, Koszovó”), valamint az Központi Bizottság elnöke.

Az fegyveres erőt az 1968-as doktrína alapján két katonai rész alkotta, a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) és a Területvédelmi (TO) egységek. A doktrína 1982-ben kiegészült az önkéntesek (dobrovoljci) alkalmazásával. A fegyveres erők jogkörét, létét, stb. a nemzetvédelmi törvény (ONO- opstenarodna odbrana)[12] szabályozta. fő erőt a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) reguláris, sorozott állományból és hivatásos tisztektől tiszthelyettesekből álló egysége képviselte, a megerősítő másodlagos tömböt pedig az un. területvédelmi (TO) egységek. A JNA a nemzet és jugoszláviai nemzetiség, a dolgozó nép és polgárok közös fegyveres egysége. Alkotórésze a honvédelem.

A JNA a legerősebb és legfontosabb létesítménye volt a jugoszláv szövetségi rendszernek, a fegyveres erők magja. Egyesítette magába a különböző nemzetiségeket. Ezáltal szimbóluma volt a szövetségi rendszeren belüli különböző nemzetiségek barátságának, testvériségének és egységének, valamint elkötelezett hűségének az állam felé. A TO fogalmát még 1968-ban Tito (Josip Broz Tito) alkotta meg, elrendelve egy területvédelmi létesítmény kialakítását. A koncepció az állam területén élő nagyszámú férfi lakosság katonai kiképzése, háború esetén történő azonnali hadrafoghatósága a védelmi feladatok ellátásában. A JNA finanszírozta és szerelte fel könnyű haditechnikai felszereléssel a TO egységeket, melyek a helyi állami intézmények által irányított, jórészt független erőit képviselte. A TO erőket a Szocialista Jugoszláv Szövetségi Köztársaság (JSZSZK) „SFRJ” összes tagállamában (Szlovénia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Montenegró és Macedónia) és autonóm tartományában (Koszovó és Vajdaság) létrehozták.

Az önkéntesek (dobrovoljci) szerepe elsősorban a háború esetén történő azonnali létszám feltöltésben és mozgósíthatóságában játszott szerepet. Ez az 1990-1991.években folyamatosan súlyosbodó szlovén–szerb és horvát-szerb, valamint a boszniai konfliktusban mutatkozott meg, amikor a JNA erőit folyamatosan hagyták el a szlovén, horvát és bosnyák nemzetiségű polgárok. Hiányukat a szerb önkéntesekből próbálták pótolni.

A TO erők hat tag köztársasági[13] és két tartományi[14] törzs alkotta. A TO erők egyfajta manőverezhető tartalékot képeztek, mely erő feladata volt támaszpontok létesítése és a JNA gépesített erői hadmozgásának mélységi biztosítása. A TO erőket a kézi könnyű fegyverzet mellett, nehéz fegyverzettel is ellátták (páncélozott szállító harci járművekkel, aknavetőkkel é agyukkal)[15].

 

A JNA 1945- 1968., közt szárazföldi (KoV), haditengerészeti (RM), légi és légvédelmi (RV PVO „PZO”) erők alkották. A KoV erők hadseregek csoportokba szerveződtek. 1968-tól megkezdődött a strukturális reformizáció. A délkeleti műveleti zónában (JIV), az északnyugati műveleti zónában (SZV) és központi zónában (CV), katonai körzetekben létrejött hat hadsereg (1., 2.,3., 5., 7., 9.) és a adriai haditengerészet  és a légierő két hadteste, valamint önálló titográdi (Titograd) körzet (később hadtest) és koszovói hadtest (52.hadtest).[16]

 

 

Titó szakított a sztálinista eszmékkel és nyugatbarát[17] különutas politikát folytatott. A Titó által a Szovjetunió kizárásával gyakorolt kommunizmust „titoizmusnak” nevezték. A jugoszláv fegyveres erők méreténél fogva, valamint a világháborús „partizán” harcmodorral elért tapasztaltok révén, a Szovjetunió és szövetségesei, a „Varsói Szerződés”[18] kommunista államai nem kezdeményezték Jugoszlávia lerohanását. Viszont ennek lehetősége a titói Jugoszláviában állandósult, ezért a jugoszláv hadseregbe rengeteg pénzt invesztáltak.  

Titó halála után (1980. május 04.), a jugoszláv kommunista hatalmi politika, a jugoszláv haderőt, a súlyosbodó gazdasági válság mellett, egyfajta „hadi” készültségi szintre emelte. Felkészült egy a Szovjetunió és a Varsói Szerződés államai általi támadás ellen, melyet elsősorban a szomszédos országok felől érkező megszállás azonnali kezelésére és felszámolására  irányult.[19]

 

A hadseregek gyalogságból[20], szárazföldi divíziókból, partizán divíziókból, önálló dandárokból, brigádokból, szárazföldi ezredekből, zászlóaljakból, logisztikai avagy hátországi támogató bázisokból, szakaszokból[21] álltak. A haditengerészeti körzetet (VPO), három haditengerészeti szektor, flotta, egy szárazföldi divízió, könnyű logisztikai alakulatok, különítmények[22] képezték, a légierőt és légvédelmet pedig operatív csoportok, légi hadtestek és divíziók (brigádok), légvédelmi divíziók és logisztikai alakulatok alkottak.[23] A hadseregek a tag köztársasági területvédelmi struktúra alapján funkcionáltak. Egyes tagállamok egészét lefedte egy- egy hadsereg, de volt tag köztársaság, mely területét két hadsereg is birtokolta. Szlovén, makedón tagköztársaságok egy- egy hadsereggel rendelkeztek, míg a szerb és boszniai tagköztársaság területét két hadsereg ellenőrizte. Crna Gora tagköztársaság területén a titogradi önálló hadtest állomásozott, a horvát tagköztársaság területét viszont két hadsereg és a haditengerészeti körzet (VPO). 

A hadseregeket (kivéve az 1. és 2. hadsereget) két hadseregi hadtest, egy operatív csoport, városvédelmi parancsnokság Belgrád, tizenkét gyalogos, hat motorizált, egy mechanizált divízió alkotta. Az 1. és 2. hadsereg egy- egy hadtestet működtetett. A divíziók[24] könnyű és partizán divíziók voltak, melyeket önálló brigádok, ezredek, zászlóaljak, logisztikai (hátországi) alakulatok alkottak. A légi és légvédelmi erők a szárazföldi és haditengerészeti erőket támogatták, légtért figyeltek és légtérben felderítést végeztek. 1959-ig a légi erő és légvédelem el volt különítve, azokat 1964- 1966. közt egyesítették.[25] Az egyesítést követően két légi hadtest (5. és 1. hadtest) és egy légvédelmi divízió jött létre, mely struktúra egészen 1985-ig funkcionált[26]. 1985- től három hadtest jött létre 1. hadtest Belgrád, 5. hadtest Zágráb és 3. hadtest Szkopje.  A szárazföldi és haditengerészeti erőket a légierő légi brigádokkal támogatta.

A haditengerészet 1945. és 1962. közt operatív csoportok alkották. 1953- ban létrejött a haditengerészeti szektor (VPS) parancsnokság. 1962- ben létrejött a 4. hadsereg, mely a haditengerészet szárazföldi részre eső műveleti területét kontrolálta.

1962- től a VPS-t három haditengerészeti szektor (Dalmácia, Hercegovina és Crna Gora) alkotta, majd 1969- ben megalakult a haditengerészeti körzet (VPO), melyet hajózó flotta, egy szárazföldi divízió, könnyű logisztikai alakulatok, különítmények alkottak. A VPO-tól a hercegovinai részt átvette a szarajevói 7. hadsereg, a crna gorai részen önálló katonai körzet működött (titográdi hadtest). A VPO- nak megmaradt Dalmácia, ahol észak- dalmáciai részen a haditengerészet (VPO) szárazföldi divíziója állomásozott JNA más szárazföldi és TO erőivel támogatva. A VPO-t három tengerészeti szektor, flotta, egy haditengerész gyalogos divízió, parti- sziget védelmi tüzérség alkotta. A haditengerészetet teljesen egészében part- sziget védelmi ütegek, századok, zászlóaljak, csoportok, divíziók, flottilla, osztagok, ezredek, brigádok, haditengerészeti támaszpontok, tengeralattjárók, szállító és hadihajók (torpedó naszádok, rakétás hajók, járőr cirkálók, aknavadászok és aknász hajók, deszantoló motoros csónakok, motoros csónakok, bárkár, búvárhajók), hadihajók elleni helikopteres egység, tengeri terület figyelő, felderítő radar állomások alkottak.

A rendőrség bár nem volt része az fegyveres erőknek (OS), de főleg a háború kialakulásával (1990-1991) folyamatosan alkalmazták egységeit katonai feladatokra. Az OS SFRJ irányítása három főbb komponensre tagolódott, a stratégiai, az operatív és a taktikai irányításra. Az OS SFRJ cselekvési terve alapján első számú szempont volt az alkotmányos rend megőrzése, valamint az ország integritása.

A JNA 1985- től a belekezdett a strukturális reformizációba, melynek célja a hat „hadsereg” átalakítása három katonai körzetbe, illetve a területvédelem (TO) tagköztársasági és tartományi részének „háborús” strukturális formációba helyezését és a katonai körzet alá sorolása, valamint a TO zóna törzseinek (stábok) a JNA hadtesti erői alá sorolása. 1986- ban szlovén tagköztársaság tiltakozása ellenére a SFRJ elnöksége elfogadta a TO erők hat tagköztársasági és két tartományi „háborús” strukturális átszerveződését és a katonai körzetek alá helyezését a TO zóna törzsek JNA hadtestek alá helyezésével. A JNA az eddigi három hadteste, egy operatív csoportja és tizenkilenc divíziója helyett, tizenhat hadtestet és hat divíziót kívánt létrehozni. Ezzel új hadtesti operatív parancsnokságok alakultak. Bár az új hadtestek alig voltak erősebbek, mint a divíziók, de meg voltak erősítve partizán alakulatokkal, illetve jól manőverezhető TO erővel.[27] Funkciójuk szempontjából a haderők közt a JNA működtettet „A” kategóriájú első besorolású „aktív” egységeket, valamint másod lépcsős „B” kategóriájú egységeket és „R” kategóriájú tartalékos egységeket.

1988. december végén létrejöttek a katonai körzet parancsnokságok, az alárendelt alakulatok a korábbi hadsereg parancsnokságokból és a titógrádi (Titograd „Podgorica”) hadtestből. A haderő szerkezeti átalakításának alapját a „Jedinstvo” katonai terv jelentette. A strukturális változtatásig a JNA szerkezetét alkotó hadsereget az alábbi erők alkották.

 

- 1. hadsereg (armija)- körzet. Főparancsnokság: Belgrád (Beograd). Ezen körzethez tartozott a légi és légvédelmi főparancsnokság (Beograd), mely erők négy légitámaszponton  Novi Szád „ Újvidék” (Novi Sad), Belgrád (Beograd), Zemun, Kraljevac városokban állomásoztak. Az 1. hadsereg alá tartozott a 12. 12. mehanizált hadtest (Novi Sad)[28], 1. gyalogos motorizált gárdista divízió (Beograd), mely 1. belgrádi harckocsizó[29] és 3. pozsareváci gyalogos gárdista mehanizált ezredből állt, 24. gyalogos és 25. gyalogos divízió [30].

 

- 2. hadsereg (armija)- körzet. Főparancsnokság: Nis. A hadsereg alá tartoztak; 2. gyalogos mehanizált divízió (Nis), 21. gyalogos divízió (Zajecar), gyalogos divízió (Leskovac), 37. motorizált divízió (Raska), 211. harckocsizó brigád (Nis), 203. vegyes tüzér brigád (Nis és Aleksinac), 159. könnyű légvédelmi tüzér ezred (Nis), 15. motorizált brigád (Pristina), 52. hadtest (Koszovó és Methódija)[31]. Ezen körzethez tartozott a „Titograd- Golubovci” légibázis. Ezen körzethez tartozott a légi és légvédelmi 1. hadtesti parancsnokság (Nis), mely erők Nis és Pristina légitámaszponton állomásoztak.[32]

 

-3. hadsereg (armija)- körzet.  Főparancsnokság: Szkopje (Skopje). A hadsereget az alábbi erők alkották; 41. gyalogos divízió (Bitolj), 42. gyalogos divízió (Kumanovo), 243. harckocsizó brigád (Skopje), 168. motorizált gyalogos brigád (Strumica), 325. könnyű légvédelmi tüzér ezred (Skopje), vegyes páncélosok elleni tüzér ezred (Vranje), 87. motorizált brigád (Tetovo). A körzet területén egy légitámaszpont (Skopski Petrovac) volt.[33] Az 1980-as években a 212. gyalogos ezredből és a 41. harckocsizó ezredből (Pripela) létrejött a 212. motorizált brigád (Titov Veles). A kumanovói 87. motorizált brigádhoz csatolják a 42. harckocsizó ezred két T-34 tankkal rendelkező zászlóalját. A 168. gyalogos brigádot a Stipa városban lévő bázisáról áthelyezték Strumicába. [34]

 

 -7. hadsereg (armija)- körzet. Főparancsnokság: Szarajevó (Sarajevo). A hadsereg alá tartoztak; 5. gyalogos divízió, 12. mehanizált divízió (Osijek), 17. gyalogos divízió, 4. (49) motorizált divízió (Sarajevo). A körzet területén négy légibázis (Vukovar, Banja Luka, Sarajevo, Mostar) volt.[35]1980- as években megalakult a 12. motorizált divízió a 12. mehanizált brigádból (Osijek), 158. vegyes páncélosok elleni ezredből (Dakovo), 327. gyalogos ezredből (Derventa).[36]

 

 -5. hadsereg (armija)- körzet. Főparancsnokság: Zágráb (Zagreb). A hadsereg alá tartozott; Zágráb Városvédelmi Parancsnokság (KOG), 32. gépesített divízió (Varazdin)[37], 7. gyalogos divízió (Sisak), 6. partizán gyalogos divízió (Karlovac), három technikai bázis, három Intendáns” bázis, négy könnyű divízió, 13. operatív csoport „OG” (Rijeka), 140. motorizált brigád (Zagreb)[38], 31. páncélos brigád (Dugo Selo), 265. mehanizált brigád[39], 32. mehanizált brigád[40], vegyes páncélosok elleni tüzér ezred, vegyes tüzér ezred, közepes- hatótávolságú önjáró rakétás légvédelmi ezred, könnyű légvédelmi tüzér ezred, műszaki ezred, ezred irányítás, katonai rendész zászlóalj, elektronikai felderítő zászlóalj, atom- biológiai- vegyi/kémiai támadás elleni zászlóalj, két „intendáns” zászlóalj, gépjárművel zászlóalj, két határőr osztály, két hídász- műszaki zászlóalj, két kiképzési központ, egészségügyi osztag, gépjármű képzési központ és számos kisebb egységek és irodák. Ezen körzethez tartozott a légi és légvédelmi 5. hadtesti parancsnokság (Zagreb), mely erők két légitámaszponton (Zagreb/ Pleso, Udbina) állomásoztak.[41]

 

 -9. hadsereg (armija)- körzet. Főparancsnokság: Ljubljana. A hadsereg alá tartoztak; 31. gyalogos divízió (Maribor), 14. gyalogos gépesített divízió (Postojna), 288. motorizált brigád. Ezen körzethez tartozott két légitámaszponton (Cerklje, Ljubljana/ Brnik) állomásoztak.[42]

 

- önálló titográdi hadtest Crna Gora (Titograd „Podgorica”)

 

 

 

 

- Haditengerészeti Katonai Körzet (VPO). Főparancsnokság: Szplit (Split) Lora haditengerészeti kikötő/ központ. Haditengerészeti bázisok voltak; Pula, Zadar, Szplit (Split), Plocse (Ploce), Dubrovnik .Haditengerészeti állomások voltak: Losinj, Molat, Dugi Otok, Mljet, Lasztovó (Lastovo), Vis szigeteken. Ezen körzethez tartozott a „Split- Divulje” és „Zadar- Zemunik” és a Pula légibázis. A VPO alá tarozott szárazföldi erőt képviselte a 9. gépesített motorizált divízió (Knin). Ezen erőt 1985- 1988. közti időszakban az alábbi egységek alkották; 9. vegyes tüzér ezred (Knin), 180. gépesített gyalogos brigád ( három zászlóalj és egy T-34-es harckocsizó zászlóalj Benkovac), 211. gépesített gyalogos brigád (egy plusz két tartalék zászlóalj „Knin” és egy harckocsizó T-34 zászlóalj „Benkovac”), 316. gépesített gyalogos brigád (négy zászlóalj Sinj), 557. vegyes páncélosok elleni tüzér ezred (Knin), műszaki század (Sinj), katonai rendész század, őr- védelmi század. [43]

 

 


A JNA az ezerkilencszáznyolcvanas években hadseregekből állt, melyek fő strukturális alapját a gyalogos és gépesített divíziók alkották. 1986- 1988. évben „Jedinstvo” elnevezésű terv  alapján a hadseregen belüli strukturális reformra kerül sor. A fegyveres erők három fő stratégiai erőből állt: szárazföldi erők (KoV), légi és légvédelmi erők (RV és PVO), valamint haditengerészeti erők (RM). A KoV erőket gyalogság, páncélos, gépesített egységek, tüzérség… alkotta valamint intendáns, technikai, egészségügyi, közlekedési, katonai rendész szolgálatok. A „Jedinstvo” tervezet alapján Jugoszláviát három katonai körzetre osztotta fel az OS SFRJ vezérkari törzse  ; 1. katonai körzet, 5. katonai körzet és 3. katonai körzet, valamint haditengerészet VPO. A körzeten belül hadtestek, divíziók, brigádok, ezredek, zászlóaljak, egységek, századok, szakaszok, csoportok kezdték meg működésüket. Ezen körzeten belüli erőket műveleti feladatok ellátására operatív csoportokba (OG), taktikai csoportokba (TG), roham osztagokba (JOd) és harcoló csoportokba (BG) csoportosították. A JNA további részét képezte a területvédelem (TO).

1. KÉP Jugoszláv Néphadsereg 1 rész (képtárból)

http://www.wolfline.eoldal.hu/fenykepek/jugoszlav-nephadsereg--jna-/jugoszlav-nephadsereg-1-resz/1-kep.html

2.KÉP  Jugoszláv Néphadsereg 1 rész (képtárból) 

http://www.wolfline.eoldal.hu/fenykepek/jugoszlav-nephadsereg--jna-/jugoszlav-nephadsereg-1-resz/2-kep.html         

 

 

 

JEDINSTVO TERV

 

„Jedinstvo”[44] terv lehetővé tette a hadsereg politikától való függetlenedését, mely alapján Jugoszlávia fegyveres erejét (OS SFRJ) a korábbi politikai befolyásoltsággal együtt járó elnökség (Predsjednistva SFRJ) helyett, az 1987-88-ban megalakuló vezérkari, katonai főparancsnoki törzs (SVK „generálstáb”) irányította. A haderő továbbra is szárazföldi (KoV), légi és légvédelmi (RZ-PVO), haditengerészeti (RM) erőből állt. A hadsereg főparancsnoka továbbra is Jugoszlávia aktuális minisztere volt. A JNA vezérkari törzs tiszti állományának főparancsnoka, Branko Mamula[45]  által koordinált „Jedinstvo” terv „1986- 1991.”több etapból tevődött össze. Első etapban (Jedinstvo-1) a parancsnokságok, katonai körzetek és ahhoz tartozó alakulatok strukturális reformizációja történt meg. Második etapban (Jedinstvo-2) lényegében a létrejött új erő haditechnikai modernizációját jelentette. A harmadik etap (Jedinstvo-3) pedig a létrejött haderő kategórizálását, besorolását jelentette, mely során úgynevezett „A” aktív elsőlépcsős, „B” másodlépcsős és „R” tartalékos alakulatok jöttek létre, illetve cserélődtek meg egyes alakulatok korábbi besorolásai (funkciójuk szempontjából a haderők közt a JNA működtettet „A” kategóriájú első besorolású „aktív” egységeket, valamint másod lépcsős „B” kategóriájú egységeket és „R” kategóriájú tartalékos egységeket). Az 1980. évben a JNA az „A” kategóriájú erőket a zászlóaljak, divíziók száma alapján határozták meg. Ennek során feltöltöttség szempontjából a korábbi 60 %-ról 100 %-ra emelt erő képezte az „A” kategóriát, a 15 %-ról 60 %-ra felemelt erő a „B” kategóriát, a 15 5-raemeleterő pedig az „R” kategóriát. Az „A” kategóriájú dandároknál, brigádoknál, négy törzs dandár, három „A” zászlóalj volt előirányozva, a „B” kategóriájú brigádoknál, két vagy három zászlóalj- divízió, két törzs dandár, egy zászlóalj „A” kategóriájú. Az „A” kategóriájú zászlóalj (divízió) 100 %-ban feltöltött volt. A dandárokat (brigád) több ezred alkotta, melyeket tüzérség, páncélosok elleni tüzérség és légvédelem támogatott, valamint több kisegítő alakulat szolgált ki, műszaki, biológiai- atom- vegyi támadás elleni, őr- kísérő, kommendáns, katonai rendész, egészségügyi, szállító, logisztikai, járműves….. . Az 1990. évre a létrejövő dandárok többsége motorizált volt. A gyalogos dandárokat átnevezték motorizált dandárokká. 1990 elején a JNA tizenegy mehanizált dandár alkotta, melyből hét „A”, három „B”, egy „R” besorolású, kategóriájú volt. A harminchárom motorizált brigádból öt volt „A”, a húsz gyalogos brigádból pedig kettő volt „A” besorolású. A harckocsizó avagy páncélos brigádok mind a hat „B” besorolású volt. A 118. darab szárazföldi alakulatból újraszerveződött 75. darab alakulat, kategóriát váltott 83. darab alakulat. Az 1990. év elején a JNA „békebeli” létszáma 275 341 fő katona volt, mely 25 101 fő tisztből, 19 165 fő „fiatal” tisztből, 539 fő kiszolgáló katonai személyzetből, 2027 fő szerződéses katonából, 38 423 fő a haderőben szolgáló civilből, 189 855 sorkatonából és tartalékos tisztből állt. A „békebeli” időszakból „hadi, háborús” időszaki elrendelése esetén 1 058 378 főre emelték. A JNA 1991. évben 1850 közepes tankkal, 13 könnyű tankkal, 240 felderítő páncélozott harci járművel, 490 harci gyalogsági katonai járművel, 500 páncélozott harci szállító járművel (OT), 1934 különböző kaliberű (egészen a 105. mm-ig) tüzérségi ágyúval, 3000 aknavetővel (120 mm), 3400 aknavetővel (82 mm), 1799 páncélosok elleni ágyúval (POT), 449 katonai repülővel, 190 katonai helikopterrel, 11 tengeralattjáróval, 15 rakétás naszáddal, 14 torpedó naszáddal, 79 katonai hajóval rendelkezett.[46]        

A JNA fő gerincét a szárazföldi erők alkották[47]. A strukturális átszervezés alapján (Jedinstvo terv) a az 1. és 7. hadsereget egybevonták és létrehozták a belgrádi főparancsnokságú 1-. katonai körzetet (VO), mely Bosznia és Hercegovina tagállam (kivéve bihácsi régió), Vajdaság tartomány, a horvát tagállamból Szlavónia, szerb tagállam (kivéve a délkeleti régió) területét foglalta magába. A 2. és 3. hadsereg és a titógrádi avagy podgoricai hadtest egybevonásával megszületett a szkopjei főparancsnokságú 3. katonai körzet (VO), mely crna gorai tagállam, szerb tagállam délkeleti régiója, macedón tagállam és Koszovó tartomány területét foglalta magába. Az 5. és 9. hadsereg egybevonásával létrejött a szlovén és horvát tagköztársaság (kivéve Szlavónia) és boszniai tagköztársaság bihácsi régióját magába foglaló, zágrábi főparancsnokságú 5. katonai körzet (VO). Összeségébe a főparancsnokságok alá tizenhat hadtest, városvédelmi parancsnokság (KOG) Belgrád, KOG Zágráb és Szkopje, öt divízió, katonai körzet parancsnokságok, alakulatok és folyami flottilla tartozott.

1960-tól a légierő több mint négyszáz légi járművel rendelkezett.[48] A vadászrepülő állomány százhatvanhét darabot jelentett, melyből tizenhat modernek számító MIG-29- ből állt. MIG- 21 repülő hetvenhét darab volt. Úgynevezett rohamozó vadászbombázó „Jastreb” és „Orao”, valamint iskola és vadászbombázó „Supergaleb” gépek adták a légierő fő gépparkját. 1986- tól a JNA légierejének és légvédelmének is megtörténik a szárazföldi erőkhöz hasonló szerkezeti reformizációja. 1. hadtest az 1. belgrádi katonai körzet alárendeltségébe, a 3. hadtest a 3. szkopjei katonai körzet alárendeltségébe, az 5. hadtest[49] a zágrábi 5. katonai körzet alárendeltségébe kerülnek. Minden hadtest magába foglalt egy légi dandárt, vadász repülős ezredet, légi megfigyelő, felderítő „VOJIN” ezredet, 1- 2. rakétás dandárt vagy ezredet, tüzér- rakétás alakulatot, logisztikai, szállító (légi), elektronikai felderítő (EI), elektronikai felderítés elleni (EID) alakulatot. Tervben volt a 63. ejtőernyősdandárt létrehozatala.

A haditengerészeti körzet parancsnokság (VPO) továbbra is Szplit városban (Banovina főparancsnoksági épület, „Lora” hadiflotta kikötő, Divulje repülőtér, „Zvornica” rakétás védelmi bázis…. )  működött, melyhez az 5. zágrábi katonai körzetből Isztria félsziget részéből a létrejött pulai (Pula) parancsnokság alá tartozó 5. haditengerészeti szektor A szektor a Kvarner öböl tengerrészt is felügyelte. Emellett két további haditengerészeti szektor jött létre. Észak- Dalmáciát és Közép- Dalmáciát a Sibenik városban működő 8. szektor parancsnokság[50] irányította. Dél- Dalmácia és boszniai tagköztársaság dél- hercegovinai rész (Popovo polje) egy része, valamint Crna Gora (Montenegró) tengerparti régiója a Boka Kotor öbölben lévő „Kumbor” parancsnokság 9. szektor[51] alárendeltségéhez tartozott. A VPO szárazföldi támogató erejét képezte a dalmáciai „Zagorje”, avagy Krajina régiójának székvárosában, Kninben állomásozó 9. hadtest. A VPO alá tartozott továbbra is a flotta[52], és tengerészgyalogos alakulatok, egyéb támogató alakulatok. [53]

 

3. KÉP Jugoszláv Néphadsereg 1 rész (képtárból)

http://www.wolfline.eoldal.hu/fenykepek/jugoszlav-nephadsereg--jna-/jugoszlav-nephadsereg-1-resz/3-kep.html


Az SSNO[54] (Szövetségi Titkárság Nemzetvédelem „védelmi minisztérium”) alárendeltségében maradt a JNA kiképzési és oktatási központjai, gárdista motorizált brigádja[55], három ezred irányítás- vezetés, egy műszaki ezred, könnyű rakétás- tüzér légvédelmi ezred, a logisztikai (hátországi) bázisokat kiszolgáló alakulatok egy része, egy továbbképző központ (NC), néhány önálló zászlóalj (divízió).

 

A szárazföldi, haditengerészeti és légi, légvédelmi erőket logisztikai központok támogatták, melyek technikai, intendáns és egészségügyi bázisok alkottak. A hadtesteket hátországi támogató- ellátó bázisok szolgálták ki.[56]

A területvédelem (TO) tagköztársasági és két tartományi[57] parancsnokságai alá járási, körzeti és városi törzsek tartoztak. A törzs irányította a zóna törzseket (operatív zónák „OZ”). A zóna törzsek (ZnSTO) alá alakulatok tartoztak. A TO erők feladata volt az 1977-es „nemzetvédelmi” doktrina alapján a JNA erők hátországi támogatása, háború esetén az elfoglalt területek biztosítása, hátországi támogatás végrehajtása. Az TO erők úgynevezett területi és mobilizált, manőverezhető alakulatok alkották, illetve járási, körzeti vegyes különítmények, osztagok. A vegyes alakulatok –mely a TO erők 80 %-át tette ki-  a csoport formációtól a zászlóalj és osztag (gyalogos, diverzáns, diverzáns ellenes, műszaki, légvédelmi, felderítő, közlekedési, kiképzési, támogató- logisztikai, rendészeti) formációkig terjedtek ki.  A manőverezhető alakulatok –mely aTO erők 20%-át tette ki-  dandár és divízió formációkból, harcoló csoportból „BG”, osztag csoportból, brigád csoportból, operatív csoportból állt.  1990. évre a területi és manőverező alakulatok partizán alakulatokká rendeződtek, melyeket tüzér divízió és dandár, brigád, taktikai csoport, légi raj, hajózó flottila formációk alkottak.  Létrejöttek a partizán alakulatokat kiszolgáló és segítő „támogató” alakulatok, melyek mindamellett, hogy a brigádokat és más partizán alakulatokat támogattak, ellátták a parancsnokságok védelmét, katonai objektumok védelmét.

A JNA reformizációja 1987. évben elkezdődött[58] a „Jedinstvo” terv alapján. Miután megtörtént a divíziók hadtesté való felfejlesztése és strukturális átalakítása, 1987. novemberétől egészen 1988. októberéig, első fázisban létrejöttek a szárazföldi erők 2. titógrádi (Titograd), 9. knini (Knin), 12. nóvi szádi (Novi Sad), 17. tuzlai (Tuzla), 21. nisi (Nis), 24. kragujeváci (Kragujevac), 31. maribóri (Maribor), 32. varazsdini (Varazdin) 42. kumanovói (Kumanovo) és 52. pristinai (Pristina) hadtestek. Második fázisban pedig 1988. októberétől a 4. szarajevói (Sarajevo), 5. bánya lukai (Banja Luka), 13. rijekai (Rijeka), 14. ljubljanai (Ljubljana), 37. uzsicei (Uzice), 41. bitolai (Bitola) hadtestek. A hadtestek után a hadseregekből (5., 9.,  2., 3., 7.,) elkezdődött a katonai körzetek (VO)[59] kialakítása.  Első etapban a megalakult a körzet parancsnokságok, városvédelmi, körzet parancsnokságok, majd a hadtesteket, divíziót és parancsnokságot alkotó logisztikai ellátó alakulatok, két vegyes tüzér brigád, két vegyes páncélosok elleni tüzér brigád, műszaki ezred (később brigád), önjáró közepes hatótávolságú rakétás ezred, légvédelmi ezred, ezred vezetés- irányítás, partizán divíziók, gyalogos ezredek, majd két ezredből egy brigád. A légierő RV és légvédelem PVO három hadteste elsősorban a szárazföldi műveleti zónában volt jelen, ezért a haditengerészeti zóna (Adria) haditengerészeti erőinek támogatására a JNA létrehozza az 1. légi és légvédelmi hadtest erőiből a 97. repülős brigádot. A dandár feladata volt a légi és légvédelmi támogatás, hadműveleti logisztikai feladatok ellátása, haditechnikai biztosítása.

A Jedinstvo terv első etapjában megalakult a városvédelem (KOG) Zágráb és Belgrád, majd sorra jöttek létre a hadtestek (korpuszok). Az brigádokat (dandár), ezredeket, zászlóaljakat, századokat, szakaszokat, rajokat magába foglaló hadtesteken túl, a szárazföldi erőkhöz tartozott öt önálló szárazföldi divízió (hadosztály) és a huszonöt partizán divízió, melyek a hadtestek manőverez és tartalékos egységét képviselte. Zágráb és Belgrád után 1990. évben előirányozták Ljubljana, Szkopje (Skopje), Szarajevó (Sarajevo) városokban a városvédelmi parancsnokságok (KOG) létrehozatalét a belgrádi és zágrábi KOG- hoz hasonlóan. JNA vezérkari törzse és a belgrádi politikai hatalmi rezsim a „Jedinstvo” terv végrehajtásával lényegében előkészült arra, hogy erőit olyan szintre fejlessze át, mely alkalmas egy háborús helyzet kezelésére, az az a már előrre látható Jugoszlávia széthullásával függetlenedés felé orientálódó szlovén, horvát törekvések kezelésére. Ebben fontos feladat jutott a területvédelemnek (TO)[60], mely a JNA-t támogató polgári, lakossági önkéntes félkatonai szerveződése volt. A TO erők tag köztársasági és tartományi törzseinek erői 1988-tól  (régiós), zóna, járási, települési válság törzseket kialakítva egységeiket partizán brigádba, partizán divízióba csoportosítják át, melyeket a hadtestek parancsnokságai koordináltak. A TO erők egyfajta manőverezhető tartalékot képeztek, mely erő feladata volt támaszpontok létesítése és a JNA gépesített erői hadmozgásának mélységi biztosítása. A „Jedinstvo” terv haderő reformja kiterjedt a katonai területeken belül lévő Területvédelmi Erőkre (TO). A korábbi Szocialista Jugoszláv Szövetségi Köztársaság fegyveres erejének Jugoslavija Narodna Armija (JNA)[61] külön részét képezte a Területi Védelmi Erők (Teritorijalna Obrana TO). A TO a szövetségi irányítás alatt állt, de háború, harci helyzet esetén a JNA katonai körzeti parancsnokságok alá tartozott. A TO megfelelt a tartalékos, vagy hivatalos kormányzati félkatonai (magyarországi viszonylatba „munkásőrség”) fegyveres erőnek. A TO egyfajta nemzetvédelmi, a haza véderőjéként működő egység volt, melyet a szövetségi köztársaság minden tagköztársaságában létrehoztak. Minden tagköztársaságnak volt saját TO katonai alakulta, amíg maga a szövetségi köztársaság reguláris hadserege pedig az egész államszövetség katonai erejét alkotta. Jugoszlávia szocialista állam volt, de nem állt kapcsolatban a Szovjetunióval és a szovjet „keleti blokkal”. 1948. után Jugoszlávia vezetője Tito megszakította kapcsolatát Szovjetunióval és szövetségeseivel. Jugoszlávia mivel sem a NATO és sem a Varsói Szerződéshez nem csatlakozott kénytelen volt kialakítsa saját stratégiai pozícióját a két hatalmi tömb közt, és saját katonai doktrínái alapján készült fel egy esetleges „harmadik világháborúra”. Az 1968-as honvédelemről szóló törvény alapján megalakultak a totális háború esetén aktivizálható népi, nemzeti védelmi fegyveres erők (ONO). Ideológiai alapjaként szolgálhatott a partizán ellenállás, az állam teljes lakosságának a mozgósítása a haza védelmére. Az katonai oktatást az elemi, alap iskoláktól a középiskolákon keresztül az egyetemekig, főiskolákig, a munkahelyektől a vállalatokon át a hatóságokig megkezdték. A TO alakulatok kiképzése, a nagyszámú civil lakosság mozgósítása megnövelte és egyben megerősítette a JNA –t. A Területi Védelmi Erők 1969-ben alakultak meg, a tartalékos és mozgósítható polgári lakosság köréből, szerves részét képezvén a JNA-nak. A TO erők mozgósítható civil bázisában a nők és a férfiak egyaránt kivették a részüket. Minden jugoszláv állampolgár 15-65. év között mozgósítható, mely bázis több mint egy-három millió embert jelentett hadiállapot esetén. Békeidőben több mint 860.000 fő vett részt rendszeresen katonai kiképzéseken és más katonai gyakorlatokon. A TO struktúrájában főbb szerepet játszott a kis, könnyen mozgatható, jól képzett, könnyű fegyveres gyalogos egységek, akik helyi terepismerettel rendelkeztek. A könnyű fegyverzet mellett, rendelkezhettek légvédelmi, tüzérségi, és jó néhány páncélozott járművel. Egyes alakulatai alkalmasak voltak szabotázs és speciális feladatok ellátására. Jól fel voltak szerelve. A TO erők erősen decentralizáltan és független működtek, zászlóalj és ezred szinten. A tengerpart menti régiók haditengerészeti egységekkel rendelkeztek. A kormány minden tagköztársaságban; Bosznia és Hercegovina, Horvátország, Macedónia, Montenegró, Szerbia és Szlovénia, valamint minden egyes autonóm tartományban Vajdaság és Koszovó finanszírozta a TO erőket. A területvédelmi erők műveleti területeiken raktározták felszerelésüket, fegyverzetüket. A partizán hagyományokat követve háború esetén „gerilla” harcmodorra voltak képezve, mint tartalékos gyalogsági erők, a helyi szövetségi köztársaság TO parancsnokai irányítása alatt, melyek szerb nemzetiségű katonai összekötők révén közvetlen kapcsolódtak a JNA –hoz. A területvédelmi erők személyi állományát az adott tagköztársaság a helyi önkéntesi alkották Szerbia, Horvátország, Bosznia, Szlovénia, Montenegró (Crna Gora), Macedónia területén.  A rendelkezésre álló TO erők az 1990.években kirobbanó tagköztársaságok közti véres honvédő háborúban jelentős szerepet kaptak. Minden tagköztársaság saját TO erőire támaszkodhatott a velük szemben agresszornak tekintett JNA-val szemben. Szlovénia (szlovén nemzetiség), Horvátország (horvát nemzetiség), Bosznia (bosnyák és horvát nemzetiségiek) saját területükön lévő TO bázisok haditechnikai eszközeit használhatták fel, saját nemzetiségű, jól képzett tartalékosait mozgósítva a szerb agresszióval szemben. A JNA szembe került, az általa képzett és felszerelt civil nem szerb tartalékos alakulatokkal. Ez az 1991-es években a JNA számára elég problémát jelentett, hiszen polgárháborús helyzet állt elő és a helyi területvédelmi erők saját nemzetállamuk függetlensége mellett álltak ki, így „fellázadtak„ a JNA ellen. Szlovéniában a közel 70 000 fős területvédelmi erőt a helyi szlovén lakosság önkéntesei alkották, kevés volt a szerb vagy más nemzetiségű. Így a szlovénok jelentős erőt vonhattak be saját önálló területvédelmi erőikben, mely már a független szlovén államot képviselte. Szlovéniához hasonlóan Horvátországban is, majd Boszniában szintén végbement a JNA területvédelmi erők átalakulása, mely során a bosnyákok és horvátok már a saját függetlenedő államukat képviselték szemben az agresszornak tekintet JNA-val, míg a szerbek[62] szövetségesként tekintettek a JNA erőkre.  Bár a JNA megpróbálta a TO erők készleteit kivonni és összegyűjteni, de így is jelentős mennyiségben állt rendelkezésre a már saját nemzeti oldalukon álló szlovén, horvát és boszniai muszlim TO erőknek. Jugoszlávia területén több mint 860 000 fős területvédelmi erő működött szervezetten, szövetségi tagköztársaságok területén.[63]  1990. május 05-től a szlovén és horvát tagállamban a JNA megkezdte a TO lefegyverzését.

 

1988. év végén a JNA szárazföldi erői (KoV) közül az 1. és 7. hadsereg, összevonásából létrejött az 1. katonai körzet (VO), parancsnokság Belgrád (Beograd), Kelet-Horvátország, Bosznia és Hercegovina (kivétel Bihács régió), Közép és Észak-Szerbia (beleértve a teljes Vajdaság) területén. Az 1.VO alá tartoztak a 4. szarajevói hadtest (Sarajevo), 5. bánya lukai hadtest (Banja Luka), 12. nóvi szádi hadtest (Novi Sad), 17. tuzlai hadtest (Tuzla), 24. kragujeváci hadtest (Kragujevac), 37. uzsicei hadtest (Uzice). Belgrád védelme céljából pedig létrejöttek az 1 . gyalogos gépesített mehanizált gárdista divízió, 4. motorizált divízió és 22. gyalogos divízió.

A 2. és 3. hadseregekből megalakult a 3. katonai körzet (VO), parancsnokság Szkopje (Skopje), Dél-Szerbia (beleértve a teljes Koszovó területét), Crna Gora (Montenegró) és Macedónia területén. A 3. VO alá tartoztak a 2. titógrádi hadtest (Titograd), 21. niksici hadtest (Niksic), 41. bitolai hadtest (Bitola), 42. kumanovói hadtest (Kumanovo), 52. pristinai hadtest (Pristina) és a 37. motorizált  divízió.

Az 5. és 9. hadseregből létrejött az 5. katonai körzet (VO), parancsnokság Zágráb (Zagreb), (horvát tagállam északi és középső, nyugat- szlavón, bánsági, korduni, valamint gorski kotari és lika része és a teljes szlovén tagállam). Az 5. VO alá tartoztak 13. rijekai (Rijeka) hadtest, 14. ljubljanai (Ljubljana) hadtest, 31. maribóri (Maribor) hadtest, 32. varazsdini (Varazdin) hadtest, KOG Zágráb, 6. gyalogos divízió.

 

Az 1969-ben létrejött haditengerészeti körzet (VPO) főparancsnokságát fő irányítási központját Szplit (Split) város „Lora” tengerészeti bázisán hozta létre. A VPO három szektorból, egy hadtestből (9. hadtest korábban 9. gépesített divízió) és flottából, valamint partvédelmi tüzérségből állt össze. Támogató erőt képviseltek a kiképző iskolák, könnyű tüzér légvédelmi ezre (PZO), műszaki ezred, logisztikai egység, néhány önálló zászlóalj és divízió. A hadtest szintű erőt a 9. Knin hadtest jelentette. A 9. hadtest műveleti zónája Lika déli részére és Észak-Dalmáciára terjedt ki. A korábbi ellenőrzési terület (Dalmácia) kiegészül az isztriai és kvarneri tengerrésszel (Észak- Adria), valamint a crna gorai tengerésszel (Dél-Adria).  Így a szektorok (VPS) az alábbiak szerint tagolódtak, 5. VPS központi bázis Pula kikötő, 8. VPS központi bázis Sibenik kikötő, 9.VPS központi bázis Kumbor kikötő. A jugoszláv haditengerészet (folyami flottilla és vízi- tavi határőr csapat kivételével) a megalakuló haditengerészeti körzetbe (VPO) integrálódik. A VPO kiegészült szárazföldi és területvédelmi, légi légvédelmi egységekkel. A folyami flottilla az 1. katonai körzet alá, a vízi- tavi határőr alakulat pedig a 3. katonai körzet alá került. A haditengerészet flottájának teljes struktúrája nem változott, de taktikai átcsoportosítások történtek. Létrejöttek a haditengerészeti körzethez tartozó tengerész brigádokon belüli tengerész divíziók, hadi járőrhajókkal. A divíziós erők átszerveződtek dandárokká, brigádokká. A tengeralattjárós divíziók brigádok lettek, a járőrhajós, cirkálós divíziók pedig járőrhajózó dandárok. Az 5. pulai haditengerészeti szektorban a 139. tengerészgyalogos brigád átszerveződik gépesített, motorizált brigáddá. Minden szektorhoz tartozott partvédelmi üteg, melyek partvédelmi rakétás divíziókba szerveződtek át. A haditengerészeti körzet (VPO) részére a 13. hadtest alá tartozó 25. motorizált dandárból az umagi (Umag) gyalogos zászlóalj, harckocsizó pazini (Pazin) zászlóalj és pulai (Pula) műszaki zászlóalj került átadásra, a 43. partizán divízióból a pazini 2. partizán brigád. A fenti erők szerkezeti változtatására azért került sor, mert megalakult az Adria haditengerészeti hadszíntér. A haditengerészet főparancsnokságát Szplit városban állomásoztatta, mely a flotta parancsnokságaként működött. Szplit „Lora” katonai kikötőben állomásozott a flotta „Vis” hadihajója, a 17. torpedó naszád „brigád”, a 18. rakétás- rakétavetős hadihajózó brigád, 88. tengeralattjárós brigád, 4. „nagy járőrhajózó” brigád, iskolahajó „Galeb”, katonai bíróság és ügyészség, fogda szolgálat. Divulje bázison a „tengeri mentő” szolgálat állomásozott, Plocse (Ploce) kikötőjében pedig a 16. aknavadász divízió. A JNA vezérkara a horvát tagköztársasági határőrizeti erőket a katonai körzetekhez csatolják. Így jött létre az 5. katonai körzet 42. viroviticai határőrizeti zászlóalja, mely a 288. vegyes páncélosok elleni tüzér brigád támogatását élvezte. Továbbá a 43. határőrizeti zászlóalj, melyet a 73. gépesített motorizált brigád támogatott. Az 1. katonai körzet alá kerültek az 51. béli manasztiri (Beli Manastir) határőrizeti zászlóalj, melyet a 12. gyalogos mehanizált brigád (Osijek) támogatott.[64]

 

Jugoszláv haderő úgynevezett ’hadsereg” vagy „hadsereg csoport” struktúrájában a divíziók és brigádok (dandárok), ezredek domináltak, addig a katonai körzet struktúrájában a divíziók helyett a hadtestek, a brigád és ezredek továbbra is részét képezték a katonai körzetek hadtesteinek. 1987- 1988. évben a hat „hadsereg csoportot” felváltja három katonai körzet (VO), melyhez tizenhét szárazföldi hadtest, egy önálló mechanizált divízió, városvédelmi parancsnokság (KOG) Zágráb, Belgrád, Szkopje, valamint az első periódusban a 37. divízióból létrejött a 37. hadtest Uzsice városban lévő parancsnoksággal.  

 

1990. áprilisában a JNA vezérkara figyelembe vett két lehetőséget a páncélos avagy harckocsizó (okbr) dandárok, brigádok és a mechanizált brigádok strukturális kialakításában. Egyik verzió alapján a páncélos dandárt három harckocsizó és egy mechanizált zászlóalj képezné, száznégy tankkal, hatvanegy harci gyalogság szállítására alkalmas páncélozott járművel (BVP vagy OT). A mechanizált brigádot pedig két harckocsizó és két mechanizált zászlóalj képezné, nyolcvanhárom tankkal és nyolcvankét BVP-vel ellátva. A páncélos és mechanizált dandárokat alkotó zászlóaljak tekintetében a harckocsizó zászlóalj három harckocsizó és egy mechanizált századból állt, harmincegy tankkal és tíz BVP- vel ellátva. A harckocsizó századok tíz tankból, a mechanizált századok tíz BVP- ből álltak. A századokat szakaszok alkották, ahol a harckocsizó szakaszok három tankból, a mechanizált szakaszok három BVP- ből álltak. Egy másik terv alapján viszont a  harckocsizó dandárt és mechanizált dandárt alkotó harckocsizó zászlóaljak két harckocsizó század és két mechanizált század alkotta, huszonhét tank és tizenhárom BVP. A harckocsizó századok tizenhárom tankból, a mechanizált századok pedig tizenhárom BVP- ből álltak. A századokat alkotó harckocsizó szakaszok négy tankból, a mechanizált szakaszok pedig négy BVP- ből álltak. A JNA vezérkara a „háborús” helyzethez igazítva „A” kategóriájú erőként amellett döntött, hogy a páncélos dandárokat három harckocsizó zászlóalj és egy mechanizált zászlóalj, kilencvenöt tank és hatvanhat BVP alkotta, mechanizált dandárokat pedig két harckocsizó és két mechanizált zászlóalj, nyolcvanegy tank és nyolcvan BVP alkotta.[65]

 

1990. január 01-től a JNA szárazföldi erejét a haderők feltöltöttségének készültségi szintjének tekintetében az alábbi 60-100% -„A” és 15-60%-„B” osztályú aktív és 15%- „R” tartalék egységek  alkották:

            - öt divízió, ebből három „B” és két „R” osztályú,

- huszonhárom partizán divízió (partd) “R” osztály,

- hetvenkét partizán brigád (partbr) “R” osztályú[66]

- húsz gyalogos brigád (pbr),

                           ebből két „A”,tíz „B”,nyolc „R” osztályú,

- tizenhét gyalogos ezred (pp) ,

                            ebből öt „B” és tizenkét „R” osztályú,

- hét hegyividéki brigád (bbr)[67],

                         ebből három „B” és tizennégy „R” osztályú,

- egy hegyivadász brigád (plbr) „B” osztályú[68],

- harminckét gépesített vagy motorizált gyalogos brigád (mtbr),

                   ebből négy „A”, huszonegy „B” és - hét „R” osztályú:

- egy gépesített motorizált gyalogos ezred (mtp) “R” osztályú

- két tengerész- gyalogos brigád (mompbr) „B” osztályú

- egy tengerész - gyalogos ezred “R” osztályú

- gyalogos gárdista gépesített motorizált brigád (pgmtbr)“A” osztályú

- hat kiegészítő, támogató ezred (pdp)“R” osztályú

- tizennégy oktató bázis (ntc)

                      ebből egy „A” és tizenhárom „R” osztályú,

- hat harckocsizó brigád (okbr) “B” osztályú[69]

- tizenegy gépesített vagy mechanizált brigád (mbr)[70],

                   ebből hét  „A”, három „B” és egy „R” osztályú,

- egy tüzér-rakétás brigád (arbr) „B” osztályú

- hat vegyes tüzér brigád (mabr) „B” osztályú

- húsz vegyes tüzér ezred (map),

                   ebből tizenhét „B” és három „R” osztályú,

- öt vegyes páncélelhárító tüzér brigád (mpoabr) “B” ,

- huszonegy vegyes páncélelhárító tüzér ezred (mpoap),

                  ebből tizenkettő „B” és kilenc „R” osztályú,

- huszonöt műszakista ezred (inzp)

                ebből tizenhárom „B” osztályú és tizenkettő „R” osztályú

- négy biológia- vegyi-nukleáris támadás elhárító 

                                 ezred (pABKO) “A” osztályú

- hat közepes hatótávolságú önjáró rakétás ezred (ssrp PZO) “A” osztályú

- tizenkilenc könnyű tüzér ezred (lap PZO)

                          ebből kilenc “A”, hét “B” és három “R” osztályú

- nyolc ezred szintű vezetési parancsnokság (pv) „A” osztályú;

- tizenkilenc katonai rendész zászlóalj (bVP)

                           ebből nyolc “A”, nyolc “B” és három “R” osztályú;

- nyolc diverzáns osztag (div. odred)

                         ebből öt “A”, kettő “B” és egy “R” osztályú;

- harminchárom határ-rendész egység “A” osztályú;

- két határőr zászlóalj (grb) “A” osztályú

- tizenöt kiegészítő, támogató zászlóalj (bdp)“R” osztályú;

- támogató hegyivadász zászlóalj (bdpln)“R” osztály;

- tíz ágyús páncélosok elleni tüzér divízió (tpoad) “R” osztályú;

- négy önjáró páncélosok elleni tüzér divízió (spoad) “R” osztályú;

- tizenegy hídász- műszaki (pontonos) zászlóalj (pontb)

                                  ebből kettő “A”, négy “B” és öt “R” osztályú;

- huszonnégy zászlóalj vezetési parancsnokság (bv)

                                 ebből tizennégy “A”, nyolc “B” és kettő “R” osztályú;

 - négy elektronikus felderítő zászlóalj “A” osztályú;

- elektronikus felderítést elhárító zászlóalj (bEI) “A” osztályú;

-  két központi elektronikus felderítő és megfigyelő központ (EIO) “A” osztályú;

-  könnyű légvédelmi tüzér divízió (lad PZO) “R” osztályú

 

 JNA szárazföldi erőit összességében; huszonnyolc divíziót, háromszázhét brigádot és ezredet, százharmincöt önálló zászlóaljat/ divíziót, négyszázhetven zászlóaljat -ebből hetvenegy „A” és százharminchét „B” besorolású, kettőszáztizenkilenc „R” besorolású- tartalmazott. A Jedinstvo-2 terv során a harckocsizó alakulatok számára előirányozták, hogy szakasz szinten négy tank, négy páncélozott szállító harci jármű (BVP avagy OT), század szinten tizenhárom katonai jármű (egy parancsnoki) alkossa az alakulatokat. A harckocsizó zászlóaljak számára előirányoztak huszonhét tankot (két századnyi és egy parancsnoki tank), tizenhárom  páncélozott szállító harci jármű (BVP avagy OT). A mechanizált zászlóaljak számára tizenhárom tankot, huszonhat  páncélozott szállító harci jármű (BVP avagy OT). Az egységeket „M-84, T-72” és „T-55” illetve „T-34” harckocsik alkották. Az egységekben kombinálták ezen harckocsik alkalmazását.[71] A „Jedinstvo-3” terv alapján a katonai körzetekben létrehozzák a katonai rendészetet, valamint a támogató motorizált ezredet (65., 93. és 95.). A terv egészen 1995-ig előirányozta a katonai erők további rendeződését, mely során szerepelt további harckocsizó alakulatok létrehozása, mechanizált gyalogos erők létrehozása, további hat motorizált brigád megalakítása (8. gyalogos motorizált brigád, 49., 125., 140.,228. és 592. motorizált brigád). A folyamat a 228., 49. és 592. brigádok (Postojna -Sarajevo -Kumanovo) létrehozásával elkezdődött.[72]

 

Létrejövő 5. katonai körzet (Zagreb)

 

Az 5. hadsereg (horvát tagállam északi és középső, nyugat- szlavón, bánsági, korduni, valamint gorski kotari és lika része) és 9. hadsereg (szlovén tagállam) 1987. március- április között a továbbiakban, mint Jugoszlávia „északnyugati” hadszíntéri parancsnoksága folytatja működését, majd augusztusban elkezdődött az 5. és 9. hadsereg átalakítása katonai körzetté (VO). Az „északnyugati” hadszíntér parancsnoksága alatt 1988. végén megkezdődött a hadtestek létrehozása, 13., 14., 31. és 32. hadtest, valamint a Zágráb (Zagreb) városvédelmi parancsnokság (KOG) és a 6. gyalogos „proletár” divízió működtetése. Megalakul 1988. évre a zágrábi központi parancsnoksággal rendelkező 5. katonai körzet (VO) a 5. és 9. hadseregből. Az 5. VO alá tartozó 31. gyalogos divízióból létrejött a szlovéniai maribori (Maribor) 31. hadtest, a 32. mechanizált (gépesített) divízióból pedig a 32. varazsdini (Varazdin) hadtest. A 13. operatív csoportból a 13. rijekai hadtest, a 14. gépesített divízióból pedig a ljubljanai 14. hadtest. Az 5. VO erőit ettől kezdte a városvédelmi parancsnokság (KOG) a négy hadtest 13., 14., 31. i 32. és a 6. gyalogos „proletár” divízió alkotta. Az 5. hadsereg  egy része (7. gyalogos divízió, 32. vegyes páncélosok elleni tüzér divízió, 7. vegyes tüzér ezred, 7. vegyes páncélosok elleni tüzér divízió, 7. könnyű légvédelmi tüzér divízió, 7. műszaki zászlóalj és más kisebb támogató alakulatok a 7. gyalogos divízióból) a alapját képezte a 32. könnyű tüzér légvédelmi divíziónak, melyből megalakult a 31. könnyű tüzér légvédelmi ezred, valamint a 32. műszaki zászlóaljnak, ami ezred szintű erővé avanzsálódott. A JNA Zágráb (Zagreb) akkori horvát tagköztársaság székvárosában, a mai (1991-től) Horvátország fővárosában működtette a JNA erőinek 5. katonai körzet (VO) főparancsnokságát. Az 5. katonai körzet parancsnoksága Zágráb Lonjinovo téren lévő JNA katonai épületében működött. A körzet további objektumai voltak a horvát fővárosban a „Stancicevo” utcában, adminisztrációs katonai épület „DOM JNA” a „Socijalisticka” utcában, hotel „Kalnik” TO stáb épülete, „Josip Kras” utca, Borongaj laktanya Zágráb, Zágráb Vlaskoj utcai laktanya, Crnomerec komplexum, Selskoj utcai laktanya, Jakusevac „Marsala Tito” laktanya. Az 5. VO főparancsnoka 1989-től 1991. júliusig Konrad Kolsek vezérezredes volt, akit 1991. júliusában Zsivota Avramovity (Zivota Avramovic) vezérezredes váltott. Az 5. VO keleti műveleti határát képezte az akkori horvát tagköztársaság területén a nyugat- szlavóniai, Magyarország és Jugoszlávia államhatára (Soplje Dráva folyó menti horvát település)- Papuk hegység- Száva folyó, Jaszenovác (Jasenovac) vonala. Ezen határ választotta el az 5. VO-t az 1. VO-tól, mely utóbbi kontrolálta a horvát tagköztársaság kelet- szlavóniai, baranyai és nyugat- szerémségi régióját. Az 5. VO északi műveleti határa a Magyarország- Jugoszlávia (horvát és szlovén tagköztársaságok) geográfiai határán, valamint Ausztria és Jugoszlávia (szlovén tagköztársaság) geográfiai határa mentén húzódott. Szlovénia teljes egészében az 5. VO illetékességi területe alá tartozott. Az 5. VO nyugati határa a olasz- jugoszláv (szlovén tagköztársaság) határán húzódott az isztriai Koper városig. A továbbiakban az 5. VO műveleti határa „Koper- Buje- Pazin- Ucka- Rijeka- Fuzine- Velebit hegység tengerparti oldala- Gracac- Kaldrma” vonalon húzódott elérve a horvát- boszniai tagköztársasági határt. Ezen vonalon az 5. VO az isztriai és kvarner öböli és Dalmáciát[73] teljes egészében kontroláló Jugoszláv Haditengerészet[74] műveleti területével volt szomszédos. Az 5. VO Jugoszlávia akkori boszniai tagköztársaságából kontrolálta a nyugat- boszniai Bihács, Csazin, Kladusa részeket, ahol az 5. VO-t az 1. VO-tól a horvát- boszniai tagköztársaság határa- Martin Brod- Kulen Vakuf- Ripacs (Ripac)- Boszanszka Krupa (Bosanska Krupa)- Boszanszki Nóvi (Bosanski Novi)- horvát- boszniai tagköztársaság Una határfolyó- Jaszenovác (Jasenovac) vonal választotta el.[75]

 Az 5. VO kontrolálta Nyugat-Szlavónia nyugati részét, Észak-Horvátországot (Medumurje, Podravina) tájegységén, Közép-Horvátországot, (Bánság-Pokuplje) tájegységén, Kordun, Lika régiót és Isztria félsziget belső szárazföldi hegyividéki részét. Az 5. VO erőit alá tartoztak a szlovén tagállam ljubljanai 14. és maribóri 31. hadtestei, a horvát tagköztársaság, varazsdini 32. hadteste, a rijekai 13. hadteste, valamint a zágrábi 10. hadtest erői. Az 5. VO, 35000 katonát, 711 tankot, 367 páncélozott szállító harci járművet, 869 ágyút, 64 VBR (nagy-hatótávolságú rakétavető) foglalt magába. A katonai körzet Daruvárban Doljani településnél működtette területvédelmi (TO) erők haditechnikai készleteinek tárolása céljából a „Polom“ (Daruvartól délre) és „Cerik” raktár-objektumokat. Grubisno Polje településen a JNA elsősorban területvédelmi (TO) erők haditechnikai készleteit tárolták Gakovo „Bilogora hegység” objektumban. Szlatina település az 5. VO a 42. határőrizeti erőit állomásoztatta a Szlatina (Slatina) laktanyában és ahhoz tartozó határvédelmi állomásokon,  Kapinci „Zanos” és Noskovci „Bobovac”. Garesnica településnél a JNA területvédelmi (TO) erők haditechnikai készleteit tárolta a Garesnica bázison, illetve kommunikációs rádiós állomást üzemeltek a Moszlovácska (Moslovacka) hegység „Humka-Podgaric” részen. Vrbovec városkában a JNA a „Bosna” lőterét üzemeltette. Az 5. VO központi erői között volt a katonai körzet parancsnokság (Zagreb), parancsnoksági épület (Zagreb), elhárítás (Zagreb), 140. információs központ, 580. vegyes tüzér brigád (Karlovac), 288. vegyes páncélosok elleni tüzér brigád (Virovitica), 471. vegyes páncélosok elleni tüzér brigád (Karlovac), 65. gépesített motorizált védelmi ezred (Zagreb), 149. önjáró közepes hatótávolságú rakétás légvédelmi ezred (Pleso), 513. műszaki brigád (Zagreb), 367. ezred irányítás (Zagreb), 315. elektornikai felderítő és zavaró központ (Velika Buna), 841. tovább képzési ezred (Ogulin),  653. oktatási központ (Otocac), katonai bíróság, ügyészség és fogda (Zagreb), 185. fő hadtesti kiképző központ és lőtér (Slunj), páncélosokat kiképző központ (Zagreb), lőtér (Jamadol), 639. hátországi támogató bázis (Zagreb), 944. hátországi támogató bázis (Karlovac),  970. hátországi támogató bázis (Rijeka), 15. egészségügyi osztag (Zagreb), 374. gépkocsizó zászlóalj (Zagreb). A zágrábi katonai körzetben létrejött a városi területvédelmi (TO) parancsnokság és a horvát tagállam területvédelmi parancsnoksága az 5. VO irányítása alatt.

1990. évre a JNA 275 341 katonával rendelkezett, ebből 45 559 fő szolgálat csak a horvátországi és szlovéniai kritikus területeken elhelyezkedő 5. számú katonai körzetben (VO). Horvátország területén összesen a JNA erők több mint 60 000 katonát állomásoztattak. A hadra fogható létszám Jugoszlávia területén elérte az 1 058 378 főt. 1991.év második felére a JNA horvátországi területen 112 443 katonát vont össze, melyből 96 625 volt JNA katona, 15 818 TO katona. [76]Az 5. VO erőinek kategórizálása státuszuk szerint: 1. harckocsizó brigád (Vrhnika) „B” státusz, (1.és 2. harckocsizó zászlóalj „A” besorolású, 3. harckocsizó zászlóalj és mechanizált zászlóalj „R” besorolású), 13. gyalogos motorizált brigád (Ilirska Bistrica) „B” státusz (harckocsizó zászlóalj „B” besorolású), 195. motorizált brigád (Maribor) „A” státusz (harckocsizó zászlóalj „A” besorolású), 228. motorizált brigád „A” státusz (1. harckocsizó zászlóalj „A” és 2. harckocsizó zászlóalj „R” besorolású), 253. motorizált brigád „B” státusz (harckocsizó zászlóalj „A” besorolású), 31. mechanizált brigád (Varazdin) „R” státusz (1.harckocsizó zászlóalj és 2. harckocsizó zászlóalj „B” besorolású, 1. mechanizált zászlóalj és 2. mechanizált zászlóalj „R” besorolású), 32. mechanizált brigád (Varazdin) „A” státusz (1.harckocsizó zászlóalj, 2. mechanizált zászlóalj, 2. mechanizált zászlóalj „A” besorolású, 2. harckocsizó zászlóalj „R” besorolású), 265. mechanizált brigád (Bjelovar) „B” státusz (1. mechanizált zászlóalj „A” besorolású, 2. mechanizált zászlóalj, 1. és 2. harckocsizó zászlóalj „R” besorolású), 73. motorizált brigád „B” státusz (harckocsizó zászlóalj „A” besorolású), 8. gyalogos motorizált brigád (Karlovac), (1. és2. harckocsizó zászlóalj „R” besorolású), 622. motorizált brigád (Petrinja), (1. és 2. harckocsizó zászlóalj „ a 2. zászlóalj „R” besorolású”).[77]

A 13. rijekai hadtest az első időszakban parancsnokságból, 13. felderítő századból, 13. katonai rendész zászlóaljból, 13. zászlóalj vezetés- irányításból, 13. atom- biológiai- vegyi támadás elleni századból, 13. egészségügyis zászlóaljból, 13. gépjárműves zászlóalj, 44. határőr osztály, rajból, 13. támogató zászlóaljból, 8. partizán divízióból (három brigád és egy aknavetős divízió), 35. partizán divízióból, 43. partizán divízióból (két brigád és egy aknavetős divízió), 13. gépesített gyalogos motorizált brigádból, 622. motorizált brigádból, 25. motorizált brigádból, 6. hegyvidéki brigádból, 12. hegyvidéki brigádból, 257. gyalogos ezredből, 291. gyalogos ezredből, 13. vegyes tüzér ezredből, 13. vegyes páncélosok elleni tüzér ezredből, 13. könnyű légvédelmi tüzér ezredből, 127. műszaki ezredből, két önjáró páncélosok elleni tüzér divízióból állt. 1990. év végére a 13. hadtestben változások mennek végbe, mely során a 8. partizán divízióból (két partizán brigád és egy aknavetős divízió) egy brigád jön létre melyet a 35. partizán divízióba integrálnak. A megmaradt 8. partizán divízióból egy brigád átkerül a 35. partizán divízióba és egy brigád a megmaradt 35. divízióból átkerült a 43. partizán divízióba.  A hadtestben megszüntették a 25. motorizált brigádot, 12. hegyvidéki brigádot, 44. határőr rajt, osztályt, egy önjáró páncélosok elleni tüzér divíziót és egy ágyús páncélosok elleni tüzér divíziót. A 13. hadtestből a zágrábi 10. hadtestbe, mely hadtest 1990. tavaszán alakult meg, átkerült a 622. motorizált brigád, a 257. és 291. gyalogos ezred, a 671. hídász- műszaki zászlóalj és két pontonos század. A rijekai 13. hadtesten belül a korábbi 9. és 10. gyalogos „proletár” ezredekből megalakult a 236. motorizált „proletár” brigád, melynek állomáshelye a likai Gospity (Gospic) város volt. Az 1990. év végére a Marijan Csad (Marijan Cad) altábornagy (general- potkukovnik) parancsnokolta rijekai 13. hadtestet az alábbi erők alkották: parancsnokság Rijeka, elhárítási csoport Rijeka, katonai bíróság és fogda szolgálat, 13. felderítő század Rijeka, 13. katonai rendész zászlóalj és egy század, 13. atom- biológiai és vegyi támadás elleni század Rijeka, 13. zászlóalj irányítás Rijeka, 13. egészségügyis zászlóalj Rijeka, 13. gépjárműves zászlóalj Rijeka, 13. támogató zászlóalj Rijeka, 35. partizán divízió  (két brigád és egy aknavetős zászlóalj) Goszpity (Gospic), 43. partizán divízió (három brigád és egy aknavetős zászlóalj) Rijeka, 13. gépesített gyalogos motorizált brigád Ilirszka Bisztrica (Ilirska Bistrica), 6. hegyvidéki brigád Delnice, 13. vegyes tüzér ezred Rijeka, 13. vegyes páncélosok elleni tüzér ezred Rijeka, 13. könnyű légvédelmi tüzér ezred Rijeka, 127. műszaki ezred Karlovac,  540. hídász- műszaki zászlóalj, (három útépítő század) Karlovac, 8. motorizált brigád Karlovac, 236. gépesített gyalogos motorizált brigád Goszpity (Gospic), 13. rádió- felderítő szakasz Rijeka, 13. katonai rendész zászlóalj Rijeka, lőtér automata fegyverzethez Rijekánál „Kovacsevó” (Kovacevo).

A 6. partizán „proletár” divízió gyalogos ezredei és brigádja a 13. hadtest 8. motorizált és 236. gépesített gyalogos motorizált brigádjaiba kerül át. A légvédelmi divíziója és támogató ezredei pedig közvetlen a Zágráb városvédelmi parancsnokság alá (KOG) lettek áthelyezve, a vegyes tüzér ezredbe és a vegyes páncélosok elleni tüzér ezredbe, majd a KOG- ból 1990. májusban megalakuló 10. zágrábi hadtestbe.  A változtatások révén a gyalogos motorizált alakulatok (13. gyalogos gépesített motorizált brigád és 25. gyalogos brigád) erőiből létrehozták az 580. vegyes tüzér ezredet.

1990. tavaszán, márciusban az SFRJ vezérkari törzse az 5. katonai körzet főparancsnoksága közt folyó megbeszélések révén a „Jedinstvo-3” terve alapján döntés született a 31. dugó szelói (Dugo Selo) mechanizált brigád felszámolásáról. A 31. mechanizált brigád beintegrálódott felszerelésével együtt a zágrábi 140. motorizált brigádba, mely brigád motorizált dandárból mechanizált dandárrá avanzsálódott. Az 5. VO és SFRJ vezérkari törzse döntött márciusban a zágrábi (Zagreb) KOG (városvédelmi parancsnokság) átszervezéséről, mely erőiből 1990. májusban létrejött a 10. zágrábi hadtest.[78] A 10. hadtest területi illetékességi Zágráb régióra terjedt ki, melyet korábban a 32. és 13. hadtestek, KOG Zágráb, 6. karlováci gyalogos divízió birtokoltak. A 10. hadtestbe integrálódott két motorizált, harckocsizó, mechanizált dandárok. A 10. zágrábi hadtest gerincét képezték a jasztrebárszkói (Jastrebarsko) 4. harckocsizó (páncélos) brigád, a zágrábi 140. mechanizált brigád és a 123. hídász- műszaki (pontonos) zászlóalj (Zagreb). Eten erők mind „A” besorolást kaptak. További 10. hadtesti erők; 622. motorizált brigád, 257. motorizált brigád, 6. vegyes tüzér ezred, 6. vegyes páncélosok elleni tüzér ezred, 313. könnyű tüzér légvédelmi ezred, 10. műszaki ezred, 671. hídász- műszaki zászlóalj, 151.és 152. páncélosok elleni tüzér üteg, 10. katonai rendész zászlóalj, felderítő század, atom- biológiai- vegyi támadás elleni század, légtérfigyelő osztály, gépjárműves század, 60. egészségügyi század, katonai bíróság és ügyészség, lőtér “Svetice” és “Vrapcanski potok”, „R” besorolást kaptak.[79]

A 10. hadtestet Dusan Uzelac altábornagy (general- potpukovnik) parancsnok vezette. A hadtest magába foglalta a hadtest parancsnokságot, 10. felderítő századot (Zagreb), 10. atom- biológiai- vegyi/kémiai támadás elleni, A hadtestet Dusan Uzelac altábornagy (general- potpukovnik) parancsnok vezette. A hadtest magába foglalta a hadtest parancsnokságot, 10. felderítő századot (Zagreb), 10. atom- biológiai- vegyi/kémiai támadás elleni századát (Zagreb), 10. rádió felderítő szakaszát (Zagreb), ISVP katonai rendészet (Zagreb), katonai elhárítást (Zagreb), 257. motorizált brigádot (Petrinja), 622. motorizált brigádot (Petrinja), 4. harckocsizó (páncélos) brigádot (Karlovac és Jastrebarsko), 140. mechanizált brigádot (Dugo Selo és Zagreb), 9. gyalogos „proletár” ezredet (Karlovac), 6. vegyes tüzér ezredet[80] (Petrinja), 6. vegyes páncélosok elleni tüzér ezredet[81] (Petrinja), 258. műszaki ezredet (Zagreb), 123. hídász- műszaki (pontonos) zászlóaljat (Zagreb), 671. hídász- műszaki (pontonos) zászlóaljat[82] (Sisak), 313. könnyű légvédelmi tüzér ezred (Zagreb), 10. zászlóalj  irányítás (Zagreb), 10. egészségügyi zászlóalj (Zagreb), 10. gépjárműves század (Zagreb), 10. kiegészítő, támogató zászlóalj (Zagreb), 10. katonai rendész zászlóalj (Zagreb), „Svetica” sport és kiképző központ (Zagreb), „Vrapcanski potok” lőtér (Zagreb), „Petrinja” lőtér (Petrinja)[83].

1990. július 01- 12. 31. közti időszakban, miután a JNA megkezdte a horvát és szlovén tagállam területvédelmének (TO) lefegyverzését[84] a horvát tagállam fő katonai gerincét alkotó JNA 5. katonai körzet erői közül az 1990. májusában megalakult 10. hadtestet úgynevezett „harckészültségi” állapotba helyezi, mely a „Jedinstvo-3” terv részét képezte. Ez azt is jelentette, hogy a hadtesten belül új egységeket alakítottak ki, főleg a harcoló erők kiszolgálására és parancsnokságok védelmére, ilyen volt a 257. motorizált brigád „R” besorolású dandár, mely a 257. és 291. gyalogos ezredek „R” besorolású és a 205. harckocsizó zászlóalj erőiből jött létre. Továbbá az „R” besorolású 10. katonai rendész zászlóalj (egy „A” századdal), 10. zászlóalj irányítás (egy „A” századdal), 313. könnyű légvédelmi tüzér ezred ”R” besorolású, 10. támogató „R” zászlóalj, katonai bíróság és ügyészség, 10. egészségügyi „R” zászlóalj, 10. gépjárműves „R” század, katonai elhárítás, katonai zenekar. A harci mozgósítás révén a 4. páncélos (harckocsizó) dandár (bázis Karlovac és Jasztrebárszkó) „B” besorolásból „A” besorolású erővé szerveződik. További „A” besorolást kapott; 140. mechanizált brigád (bázis Zágráb és Dugó Szeló, feltöltésre került a megszüntetett és beintegrált 140 motorizált és 31. dugó szelói mechanizált brigádból „R”[85]), 123. műszaki- utász (pontonhíd építő) brigád (Zagreb). A hadtesten belül „R” besorolást kapott a 6. vegyes páncélosok elleni tüzér ezred, 258. műszaki ezred. Korábban „B” besorolásból „R” besorolást kapott a 622. petrinjai motorizált brigád, 6. vegyes tüzér ezred (melyben létrejött a 14. „haubica” 203. mm-es ágyús divízió). További erőket a 10. hadtest támogatására szerveztek meg, 151. és 152. páncélosok elleni tüzér üteg (76.mm-es), 671. műszaki- utász (pontonhíd építő) zászlóalj, 17. és 74. pontonhíd építő századok. Megszűnt a KOG Zágráb, 167. önjáró páncélosok elleni tüzér M- 18 divízió, 291. gyalogos ezred (ez utóbbi beintegrálódott a 257. motorizált dandárba) és a 31. mechanizált brigád. A 10. hadtest feltöltöttsége elérte 105.%-ot a haditechnikai felszereltsége pedig a 95. %-ot.[86] Az 1988-89. végrehajtott „Jedinstvo” tervet követte 1990. február 28-tól a „Jedinstvo-2”, majd 1990. július 23-tól a „Jedinstvo-3”. A tervek alapján a már eddigi erőknél újabb besorolási módosításra került sor. Az 1. gárdista divízió, több páncélos mehanizált brigád „B” kategóriából „A” besorolásba került, több motorizált brigád pedig „B” és „R” besorolást kapott.

Az 5. VO dandárjaiból 1990. év végére öt brigád “B” besorolásból “A” besorolásba került át. Ezen brigádokból kettő (Karlovac, Virovitica[87]) a katonai körzet parancsnokság (5. VO) közvetlen irányítása alatt volt, egy a 32. hadtestben (Koprivnica- Bjelovar[88]), egy a 13. hadtestben (Ilirska Bistrica[89]), , egy pedig a 14, hadtestben (Ljubljana- Vrhnika).[90]

A rijekai 13. hadtesten belül a korábbi 9. és 10. gyalogos „proletár” ezredekből megalakult a 236. motorizált „proletár” brigád, mely „R” kategóriába szerveződött. Állomáshelye a likai Gospity (Gospic) város volt.

Az 5. katonai körzet erői közül a “Jedinstvo-2” terv alapján lényegében “B” státuszból “A” besorolásba került a bjelovári 265. mehanizált brigád, 13. gyalogos motorizált brigád (Ilirska Bistrica), 195. motorizált brigád (Maribor). “B” státuszból “R” besorolásba került a 73. motorizált brigád (Koprivnica), 622. motorizált brigád (Petrinja). A KOG Zágráb és 6. partizán divízióból  (és más erőkből) létrejött a 10. hadtest, a fő támadó erőknél a 4. jasztrebárszkói harckocsizó brigád “A” besorolásúvá szerveződött, a 140. motorizált brigádból és a 31. mechanizált brigádból létrejött a 140. mechanizált brigád Dugó Szelóban. A katonai körzet szlovéniai erőiből “R” besorolást kapott a 253. motorizált brigád, mely megkapta a 2370 fős 228. postojnai motorizált brigád felszerelésének egy részét. A postojnai brigád motorizáltból mechanizált szerveződött. A „Jedinstvo-3” terv alapján az 1. harckocsizó, páncélos brigád (Vrhnika) “A” besorolást kapott. Az 5. VO- katonai körzetben létrehozták az „A” osztályú erőket:

-195. mechanizált brigád- (Maribor)- egy harckocsizó  és két mechanizált zászlóalj

-228. mechanizált brigád- egy harckocsizó és két mechanizált zászlóalj

-32. mechanizált brigád- (Varazdin)- két harckocsizó és két mechanizált.

További „B” osztályú erők alakultak meg:

-1. harckocsizó brigád- (Vrhnika)- 1. és 2. , 3. páncélos zászlóalj valamint mechanizált zászlóalj

-13. motorizált brigád- (Ilirska Bistrica)- páncélos zászlóalj

-253. motorizált brigád-páncélos zászlóalj

-265. mechanizált brigád- (Bjelovar)- 1.páncélos zászlóalj,

            2. mechanizált zászlóalj ,1.páncélos és 2. páncélos zászlóalj

-73. mechanizált brigád-páncélos zászlóalj

További erők voltak:

-8. motorizált brigád- (Karlovac)

                 -1.és 2. páncélos tartalékos zászlóalj

-622. mechanizált brigád- (Petrinja)

                 - 1. és 2. tartalékos zászlóalj

-32. mechanizált „R” tartalékos brigád- (Varazdin)

                1.és 2. páncélos „B” zászlóalj,

               1. és 2. mechanizált zászlóalj tartalékos egység.

 

Létrejövő 1. katonai körzet (Beograd)

Az 1. hadsereg (Vajdaság tartomány, Észak és Közép- Szerbia) és 7. hadsereg (Boszniai tagállam -kivéve bihácsi régió-, horvát tagállam Szlavónia régiója) egyesítésével megalakult a belgrádi 1. katonai körzet (VO). 1988. végén megkezdődött a hadtestek létrehozása, 12., 17., 4., 37., 24. hadtest, valamint a Belgrád (Beograd) városvédelmi parancsnokság (KOG). A KOG védelmét látta el a támogató motorizált ezred (zmp), mely erő közvetlen a katonai körzet parancsnokság alá volt rendelve. Az ezred „békeidőben” parancsnokságból, katonai körzet parancsnokságból, katonai rendész zászlóaljból, diverzáns osztagból állt. A „háborús” készenlét esetén az ezredet megerősítette egy motorizált zászlóalj, könnyű önjáró tüzér- rakétás légvédelmi divízió, műszaki század és atom- biológiai- vegyi támadás elleni (ABHO) szakasz. 1990. januártól az 1. VO- katonai körzetben az 1. gárdista mechanizált divízió reformizációja során létrehozzák az 1. gyalogos gépesített mechanizált gárdista brigádot (pgmbr) a korábbi 1. gárdista harckocsizó ezredből és 1. gyalogos gárdista mechanizált ezredből. Az új 1. pgmbr (Beograd, Valjevo, Pozarevac) „B” besorolásból „A” besorolást kapott. A korábbi 1. gárdista harckocsizó ezredből és 20. gyalogos gárdista mechanizált ezredből létrejött a 2. pgmbr. A 3. pgmbr a 3. gyalogos gárdista mechanizált ezredből jött létre.

Az összes új mechanizált brigád „A” besorolást kapott. Az 1. VO 36. mechanizált brigádja és a 12. gyalogos mechanizált brigádja szintén „A”, de az 51., 453., 252. mechanizált brigádok és a 329. páncélos brigád pedig „B” besorolást kapott.  A 11. páncélos, harckocsizó zászlóalj a TO erőkbe integrálták, illetve a 37. motorizált nóvi pazari (Novi Pazar) brigádba, a 24. harckocsizó ezredet, 13. és 22. harckocsizó zászlóaljakat megszüntették. [91] Az 1988-89. végrehajtott „Jedinstvo” tervet követte 1990. február 28-tól a „Jedinstvo-2”, majd 1990. július 23-tól a „Jedinstvo-3”. A Jedinstvo-2 A tervek alapján a már eddigi erőknél újabb besorolási módosításra került sor. Az 1. gárdista divízió, több páncélos mechanizált brigád „B” kategóriából „A” besorolásba került, több motorizált brigád pedig „B” és „R” besorolást kapott.

1990. év második félévében további státusz változásokat hajtottak végre. A 12. novi szádi hadtestből egy brigád (Srijemska Mitrovica[92]), az 5. bánya lukai hadtestből egy brigád (Banja Luka, Derventa[93]), a szarajevói hadtestből egy brigád (Mostar[94]) „B” besorolásból „A” besorolásba került.[95] Az 1. katonai körzet erőiből a 6. motorizált brigád , 16. motorizált brigád, 343. mechanizált brigád, 327. mechanizált brigád, 395. mechanizált brigád, 504. mechanizált brigád „B” státuszból „R” státuszba sorolták át. A 453. és 51. mechanizált brigádot (Sremjska Mitrovica és Pancevo), 329. harckocsizó dandárt (Banja Luka), a szarajevói hadtest 10. mosztári motorizált brigádját[96] „B” kategóriából „A” kategóriába sorolták át.[97] A „Jedinstvo-3” terv alapján több motorizált brigád „B” státuszból „R” besorolásba került át; 6.gyalogos motorizált brigád, 16.gyalogos motorizált brigád, 343. motorizált brigád, 327. motorizált brigád, 395. motorizált brigád, 504. motorizált brigád. Az 1. gárdista mechanizált divízió, 453. és 51. mechanizált brigádok „B” besorolásból „A” státuszba kerültek.  

 

Létrejövő 3. katonai körzet (Skopje)

 

A 2. hadsereg (dél- szerbiai régió beleértve a koszovói tartományt) és 3. hadsereg (macedón  tagállam ), valamint a crna gorai titógrádi (Titograd „Podgorica”) hadtest egyesülésével létrejön a szkopjei központi parancsnokság által irányított 3. katonai körzet (VO). Az 3. VO parancsnoksága alatt 1988. végén megkezdődött a hadtestek létrehozása és a Szkopje (Skopje) városvédelmi parancsnokság (KOG). A korábbi 2. hadsereg területén létrejött 52. és 21. hadtest, a korábbi 3. hadsereg területén pedig a 41. és 42. hadtest. A titógrádi hadtest területén pedig létrejött az egész Crna Gorát magába foglaló 2. hadtest. Az 1988-89. végrehajtott „Jedinstvo” tervet követte 1990. február 28-tól a „Jedinstvo-2”, majd 1990. július 23-tól a „Jedinstvo-3”. A Jedinstvo-2 tervek alapján a már eddigi erőknél újabb besorolási módosításra került sor. Az 1. gárdista divízió, több páncélos mechanizált brigád „B” kategóriából „A” besorolásba került, több motorizált brigád pedig „B” és „R” besorolást kapott. A 3. VO 125. és 549. motorizált brigádjai (Pec, Titova Mitrovica, Prizren) „A” státuszba kerültek át, a 39. gyalogos brigád kiegészült egy harckocsizó zászlóaljjal, melyet a 84. motorizált brigádból irányítottak át és „R” státuszt kapott. Megszűnt a 87. motorizált brigád (Kumanovo) és mechanizált brigáddá avanzsálódott az 592. motorizált dandár. A „Jedinstvo-3” terv alapján az önálló 211. és 243. harckocsizó brigádot, az 5. motorizált és 9. motorizált (Zajecar)brigádokat „A” státuszba sorolták át. „R” státuszba került át a 2. gyalogos motorizált brigád, 89., 164.,168.,175.,212., 805. motorizált brigádok.[98] A 3. VO katonai körzetben létrehozták az „A” osztályú erőket:

- 15. mechanizált brigád- (Pristina)

                -1. és 2. páncélos „A” zászlóalj,

                   1. és 2. mcehanizált zászlóalj 

- 4. motorizált brigád- „A” páncélos zászlóalj

- 39. gyalogos brigád- „A” páncélos zászlóalj

- 84. gyalogos brigád-„A” páncélos zászlóalj

- 125. mechanizált brigád- (Pec)- „A” páncélos zászlóalj

- 549. mechanizált brigád- (Prizren)- „A” páncélos zászlóalj

További „B” osztályú erők alakultak meg:

- 211. harckocsizó (páncélos) brigád- (Nis)- 1.és 2.”A” páncélos és 3.páncélos tartalék zászlóalj, valamint mechanizált zászlóalj tartalék egység

- 243. harckocsizó (páncélos) brigád- (Skopje)- 1.és 2.”A” páncélos és 3.páncélos tartalék zászlóalj, valamint mechanizált zászlóalj tartalékos egység

- 2. motorizált brigád- páncélos tartalék zászlóalj

- 9. mechanizált brigád-1. páncélos „A” zászlóalj, 2. páncélos tartalék zászlóalj

- 212. mechanizált brigád-1. páncélos „A” zászlóalj,

                                     2. páncélos tartalék zászlóalj

További tartalékos „R” erők voltak:

-87. mechanizált brigád-1. páncélos „A” zászlóalj, 2. páncélos tartalék zászlóalj

- 805. gyalogos brigád-1. páncélos tartalék zászlóalj

 

Haditengerészet

 

A „Jedinstvo-2” terv alapján a VPO- haditengerészeti körzet 9. hadtest erőin belül megalakult a „B” osztályú 180. motorizált brigád Benkovac és 139. motorizált brigád „A” páncélos zászlóalj- Pula. A 9. hadtest knini 221. motorizált brigádja az előírt „R” besorolás helyett, megerősödve nyolcvan tankból és páncélozott harci járműből álló benkováci (Benkovac) „A” harckocsizó és knini (Knin) „A” mechanizált zászlóaljjal „B” kategóriában került. Miután a pulai 139. motorizált brigád felszerelésének egy részét megkapta a 211. brigád, át avanzsálódhatott „A” státuszba. A knini katonai rendész zászlóalj viszont „B” besorolásból „R” besorolásba került.  

 

ÖSSZEFOGLALÓ

 

A JNA 1945- 1968., közt szárazföldi (KoV), haditengerészeti (RM), légi és légvédelmi (RV PVO „PZO”) erők alkották. Joszip Broz Titó 1980. májusi halálát követően, a Jugoszláv Elnökség (Predsjednistvo SFRJ) rendelkezett a jugoszláv fegyveres erők (JNA és a területi védelem, TO) irányításával. Az elnökség nyolc szövetségi, föderációs képviselő (hat tagköztársasági „Szerbia, Szlovénia, Horvátország, Bosznia és Hercegovina, Macedónia, Crna Gora” és két autonóm tartományi „Vajdaság, Koszovó”), valamint az Központi Bizottság elnöke. Az fegyveres erőt két katonai rész alkotta, a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) és a Területvédelmi (TO) egységek. A KoV erők hadseregek csoportokba szerveződtek. 1968-tól megkezdődött a strukturális reformizáció. A délkeleti műveleti zónában (JIV), az északnyugati műveleti zónában (SZV) és központi zónában (CV), katonai körzetekben létrejött hat hadsereg (1., 2.,3., 5., 7., 9.) és a adriai haditengerészet  és a légierő két hadteste, valamint önálló titográdi (Titograd) körzet (később hadtest) és koszovói hadtest (52.hadtest).

Titó halála után a jugoszláv kommunista hatalmi politika, kezében a jugoszláv haderővel, előirányozta a hadsereg modernizálását és reformizálását, tekintettel egy esetleges Szovjetunió és a Varsói Szerződés államai általi támadás ellen. Ezen fegyverkezés jelentős gazdasági válságba sodorta Jugoszláviát. A JNA 1985- től a belekezdett a strukturális reformizációba, melynek célja a légierő fejlesztése, a korábbi két hadtestet felváltotta három; 1. hadtest az 1. belgrádi katonai körzet alárendeltségébe, a 3. hadtest a 3. szkopjei katonai körzet alárendeltségébe, az 5. hadtest  a zágrábi 5. katonai körzet alárendeltségébe. További fő cél volt a haditengerészet fejlesztése és a teljes jugoszláviai partvonal védelmére létrehozott modern haditengerészet létrehozása, a szárazföldi erők hat „hadsereg” átalakítása három katonai körzetbe (VO), illetve a területvédelem (TO) tagköztársasági és tartományi részének „háborús” strukturális formációba helyezését és a katonai körzet alá sorolása, valamint a TO zóna törzseinek (stábok) a JNA hadtesti erői alá sorolása. A haderő szerkezeti átalakításának alapját a „Jedinstvo” katonai terv jelentette. 1986- 1988. évben „Jedinstvo” elnevezésű terv  alapján a hadseregen belüli strukturális reformra kerül sor. A fegyveres erők három fő stratégiai erőből állt: szárazföldi erők (KoV), légi és légvédelmi erők (RV és PVO), valamint haditengerészeti erők (RM). A „Jedinstvo” tervezet alapján Jugoszláviát három katonai körzetre osztotta fel az OS SFRJ vezérkari törzse; 1. katonai körzet, 5. katonai körzet és 3. katonai körzet, valamint haditengerészet VPO. A körzeten belül hadtestek, divíziók, brigádok, ezredek, zászlóaljak, egységek, századok, szakaszok, csoportok kezdték meg működésüket. Ezen körzeten belüli erőket műveleti feladatok ellátására operatív csoportokba (OG), taktikai csoportokba (TG), roham osztagokba (JOd) és harcoló csoportokba (BG) csoportosították. A JNA további részét képezte a területvédelem (TO). A Jedinstvo terv „1986- 1991.”több etapból tevődött össze. Első etapban (Jedinstvo-1) a parancsnokságok, katonai körzetek és ahhoz tartozó alakulatok strukturális reformizációja történt meg. Második etapban (Jedinstvo-2) lényegében a létrejött új erő haditechnikai modernizációját jelentette. A harmadik etap (Jedinstvo-3) pedig a létrejött haderő kategórizálását, besorolását jelentette, mely során úgynevezett „A” aktív elsőlépcsős, „B” másodlépcsős és „R” tartalékos alakulatok jöttek létre, illetve cserélődtek meg egyes alakulatok korábbi besorolásai. A strukturális átszervezés alapján (Jedinstvo terv) az 1. és 7. hadsereget egybevonták és létrehozták a belgrádi főparancsnokságú 1-. katonai körzetet (VO), mely Bosznia és Hercegovina tagállam (kivéve bihácsi régió), Vajdaság tartomány, a horvát tagállamból Szlavónia, szerb tagállam (kivéve a délkeleti régió) területét foglalta magába. A 2. és 3. hadsereg és a titógrádi avagy podgoricai hadtest egybevonásával megszületett a szkopjei főparancsnokságú 3. katonai körzet (VO), mely crna gorai tagállam, szerb tagállam délkeleti régiója, makedón tagállam és Koszovó tartomány területét foglalta magába. Az 5. és 9. hadsereg egybevonásával létrejött a szlovén és horvát tagköztársaság (kivéve Szlavónia) és boszniai tagköztársaság bihácsi régióját magába foglaló, zágrábi főparancsnokságú 5. katonai körzet (VO). Összességében a főparancsnokságok alá tizenhat hadtest, városvédelmi parancsnokság (KOG) Belgrád, KOG Zágráb és Szkopje, öt divízió, katonai körzetparancsnokságok, alakulatok és folyami flottilla tartozott.

1991. évben a JNA 3082 darab tankot (443 db M-84, 73 db T-72M,1614 db T-55, 889 db T-55 és 63 PT-76B) valamint 1545 darab páncélozott szállító „transzportert” (OT), (995 db BVP M-80, 551 db M-60P/PB), birtokolt. A JNA páncélos, gépesített motorizált és gépesített mechanizált erői 1991. év elején:

 

1 Proletár (gyalogos) Gárdista Divíziók:

- 1. gyalogos mechanizált gárdistabrigád, 1. VO katonai körzet –„A” státusz- (Beograd)-

-2 gyalogos mechanizált gárdistabrigád, 1. VO katonai körzet –„A” státusz- (Valjevo)   

-1. gyalogos mechanizált gárdistabrigád, 1. VO katonai körzet –„A” státusz- (Pozarevac)  

 

Páncélos Brigádok:

-1. páncélos, harckocsizó brigád-5. VO katonai körzet –„A” státusz- (Vrhnika)-14. hadtest

-4. páncélos brigád-5. VO katonai körzet –„A” státusz- (Jastrebarsko)-10. hadtest

-329. páncélos brigád-1. VO katonai körzet –„A” státusz- (Banja Luka)-5. hadtest

-252. páncélos brigád-1. VO katonai körzet –„A” státusz- (Kraljevo)-

 -211. páncélos brigád-3. VO katonai körzet –„A” státusz- (Nis)-

-243. páncélos brigád-3. VO katonai körzet –„A” státusz- (Skopje)-

 

Gépesített Brigádok:

-31. mechanizált brigád-5. VO katonai körzet-„R” státusz- (Dugo Selo)-32 hadtest

-32. mechanizált brigád -5. VO katonai körzet-„A” státusz- (Varazdin)-32 hadtest

-265. mechanizált brigád -5. VO katonai körzet-„A” státusz- (Bjelovar)-

-12. gyalogos- mechanizált brigád -1. VO katonai körzet-„A” státusz- (Osijek)-17 hadtest

-453. mechanizált brigád -1. VO katonai körzet-„A” státusz -(Sremska Mitrovica)-12 hadtest

-36. mechanizált brigád -1. VO katonai körzet-„A” státusz- (Subotica)-12 hadtest

-51. mechanizált brigád -1. VO katonai körzet-„A” státusz- (Pancevo)-12 hadtest

-15. gyalogos- mechanizált brigád -3. VO katonai körzet-„A” státusz- (Pristina)-52 hadtest.[99]

 

4. KÉP Jugoszláv Néphadsereg 1. rész (képtárból)

http://www.wolfline.eoldal.hu/fenykepek/jugoszlav-nephadsereg--jna-/jugoszlav-nephadsereg-1-resz/4-kep.html

 

A TÉMÁT A 2. RÉSSZEL FOLYTATJUK MELY A JNA STRUKTÚRÁJÁT MUTATJA 1991. ÉVTŐL

 

Forrás:

- Davor Marijan: Jugoslavenska narodna armija

- Davor Marijan: “Jedinstvo” – Posljednji ustroj JNA

- Davor Marijan: Od konflikta do rata primjer Jugoslavenske narodne armije

-www.srpskioklop.paluba.info/jna/1987-1991.htm

- http://hcz-zu.hr/1986-1991-brojno-stanje-formacija-naoruzanje-i-oprema-jna-prije-pocetka-domovinskog-rata/

-Wikipedia

- The Military Balance, The International Institute for Strategic Sudies

- Marijan Davor, Slom Titove armije, JNA i raspad Jugoslavije 1987 – 1992, Golden marketing – Tehnicka knjiga, Zagreb, 2008

- http://hrvatski-domoljub.forumhr.com/t47-dokumenti-o-pokusaju-rusenja-hrvatske-drzave

- Davor Marijan: Rukovođenje i komandovanje Oružanim snagama SFRJ

- Davor MARIJAN, Smrt oklopne brigade

- Milisav Sekulic: Jugoslaviju niko nije branio a Vrhovna komanda je izdala, NIDDA,Verlag GmbH, Bad Vilbel, 1997.

- http://povijest.net/raspad-socijalisticke-federativne-republike-jugoslavije-4/

- Prikaz novogradiskog bojista u dnevnom tisku u jesen 1991.godine Diplomski rad

 

 

 

[1] A tengelyhatalmak vagy tengely elnevezést használták a második világháborúban a német szövetségi rendszerhez tartozó államok elnevezésére. Az elnevezést elsősorban a három tengely-nagyhatalomra, Németországra, Olaszországra és Japánra használták, de tengelyhatalomnak, vagy tengelyhez tartozónak szokták nevezni a később e szövetségi rendszerhez csatlakozó más országokat is. forrás: Wikipedia

[2] A szövetséges hatalmak, vagy szövetségesek a második világháborúban azok az országok voltak, akik együtt küzdöttek a tengelyhatalmak ellen. A háború során gyakran nevezték őket Egyesült Nemzeteknek is, utóbb azonban ezt az elnevezést már nem használták, mert összekeverhető lett volna a háború után megalapított Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) nevével. A szövetséges hatalmak magját a "Három Nagy" képezte: az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és a Szovjetunió. Forrás: Wikipedia

[3] 1941. december 22- én jugoszláviai városban Rudóban (Rudo) a jugoszláv kommunista párt megalapította az 1. gyalogos „proletár” nemzeti felszabadító brigádot, négy szerb és két crna gorai zászlóaljból. Ezen erőkből jött létre a Jugoszláv akkori haderő.

[4] https://hr.wikipedia.org/wiki/Narodnooslobodila%C4%8Dka_vojska_i_partizanski_odredi_Jugoslavije

[5] CK SKJ: jugoszláv Szövetség kommunista központi bizottsága. 1919. áprilistól 1920. júniusig jugoszláv kommunista szocialista munkás párt (SRPJ), 1920. júniustól 1925. februárig központi párt (KPJ), 1925. februártól 1952. novemberig központi bizottság (KPJ). 1952-től pedig jugoszláv Szövetség kommunista központi bizottsága (CKSKJ), mely az SFRJ állam (Jugoszláv Szövetségi Szocialista Köztársaság) egyedüli hatalmi irányítója volt. Az CK SKJ vezetője 1963-tól haláláig Joszip Broz Titó volt. Forrás. Wikipedia

[6] Josip Broz Tito: A második világháborúban a jugoszláv partizánok fő karizmatikus vezetője. A Jugoszlávia első számú vezetője volt haláláig 1980. május 04-ig. A II. Világháború vége után kiállt a szovjet befolyás ellen, egyik atyja volt az el nem kötelezett országok mozgalmának. 1980. május 4-én Ljubljanában halt meg. Bővebben: Wikipedia. Forrás: Wikipedia

[7] Az SFRJ 1992. májusig működött.

[8] OS SFRJ: A Szocialista Föderációs Köztársaság Jugoszlávia fegyveres ereje (OS). forrás: Wikipedia

[9] Davor Marijan:Jugoslavenska narodna armija, 1945- ben megalakult a nemzetvédelmi minisztérium, mely 1953- tól nemzetvédelmi államtitkárság (DSNO), 1971- től pedig nemzetvédelmi szövetségi titkárság (SSNO) funkcionál. Az SSNO belüllétrejött a fegyveres testületek vezérkari törzse (GS OS), melyhez négy szektor, három adminisztrációs alakulat, két osztály és három más alakulat tartozott.  

[10] A partizánok irreguláris katonai alakulat tagjai, akik egy adott területen a fennálló diktatórikus hatalom vagy a megszálló idegen hadsereg ellen harcolnak. Napjainkban alapvetően a náci megszállás ellen a második világháborúban küzdő, főként kommunista ellenállók megjelölésére szolgáló kifejezés. A kormányon lévő vagy megszálló hatalom gyakran titulálta a partizánokat gerilláknak vagy terroristáknak, a semleges szóhasználat azonban különbséget tesz ezek között. A partizánok – ha nem is legális, de – koherens ideológia mentén szerveződő félkatonai alakulat tagjai, akik nemzetük, hazájuk felszabadulása érdekében harcolnak. Ezzel szemben a gerillák a fennálló, többnyire demokratikus, de legalábbis legitim hatalom ellen küzdenek, polgárháborús viszonyokat előidézve. Bár alapvetően fegyveres harcot folytatnak könnyűfegyverekkel, jellemző rájuk a konspirációs tevékenység is, szabotázsakciók szervezése, kémkedés, a kollaboránsok félreállítása. Nagy előnyük a megszálló hatalommal szemben a hely és a kultúra ismerete, így konspirációs tevékenységüket a civil lakosság soraiba idomulva, mimikriben végzik. Többnyire csak hazájuk területén harcolnak, de ismertek kivételek is (spanyol polgárháború, Tito partizánjai). Forrás: Wikipedia, Davor Marijan: “Jedinstvo” – Posljednji ustroj JNA

[11] 1968. végén a JNA bevetésre került a jugoszláviai albánok (Koszovó) pristinai megmozdulásán, mikor a jugoszláv albánok Albánia nemzeti ünnepét ünnepelve, Pristinában november 27-én az albán zászlót kitűzve Koszovó függetlenségét hirdetve vonultak fel. A jugoszláv milícia és JNA brutálisan lépett fel ellen, helyreállítva az un. „alkotmányos rendet”. A koszovói albánok 1980. évben ismét tüntettek Koszovó függetlensége mellett. 1981. évben az albán villongások végett a JNA létrehozva Koszovót felügyelő 52. hadtestét. Ezzel a centralista SFRJ megkezdte Koszovó intervencióját, mely az 1989. évi újabb koszovói albán tüntetések után végrehajtásra került.

[12] Jugoszlávia 1969. évben elfogadott katonai szövetségi nemzetvédelmi törvénye. A törvény a honvédelem és társadalmi önvédelem vagy egyszerűen, a védelem és a biztonság stratégiáját fogalmazta meg. Ezzel ösztönözni kívánták a szocialista, marxista doktrínán alapuló nemzeti önvédelmi ideológia beépülését a társadalomba. A „fegyveres ember” képzete, a hazát folyamatos készültség alatt megvédő önkéntes társadalmi mozgalom, defenzív stratégia alapján. A Jugoszláv hatalmi elit attól tartott, hogy a Varsói Szerződés invázióra készül Jugoszláviával szemben, és hasonló sorsra juthat, mint Csehszlovákia, vagy 1956-ban Magyarország. A Jugoszláv hatalmi elit mottóját képezte: "az ellenség soha nem alszik". A honvédelmet bevonták a társadalmi önvédelem tanításába, iskolákba, munkahelyeken, üzemekbe, katonai kiképzéssel színezve. Davor Marijan: “Jedinstvo” – Posljednji ustroj JNA

[13] Szerbia, Szlovénia, Horvátország, Macedónia, Bosznia és Hercegovina, Crna Gora (Montenegró)

[14] Vajdaság és Koszovó

[15] Davor Marijan: Jugoslavenska narodna armija

[16] Davor Marijan:Jugoslavenska narodna armija

[17] „A szovjet vezetők és kelet-európai csatlósaik az ötvenes években az „imperialisták láncos kutyájának” nevezték Titót.” forrás: Wikipedia, A. Sajti Enikő: Tito.

[18]„ A Varsói Szerződés a közép- és kelet-európai kommunista országok védelmi katonai-politikai szervezete volt. Varsóban, Lengyelországban alapították meg 1955. május 14-én a Szovjetunió javaslatára, amely a szervezeten belül csaknem az összes hatalmat birtokolta. A Szovjetunió felbomlása során 1991-ben a szervezetet is megszüntették.” Forrás: Wikipedia

[19] 1981. „Maganik-2” terv a Szovjetunió agressziója ellen, szövetségeseik Magyarország és Bulgária támadása esetére.

[20] Gyalogos dandár, brigád: Parancsnokság (parancsnoki vezetés, felderítő század, katonai rendész század, atom- biológiai vegyi támadás elleni szakasz), 3- 5. gyalogos zászlóalj, harckocsizó zászlóalj (három harckocsizó „tankos” század, mechanizált század vagy három mechanizált század és egy harckocsizó század, vagy három motorizált zászlóalj és egy mechanizált), század irányítás, vegyes tüzér divízió (parancsnokság, két  120. mm-es aknavetős üteg, egy „haubica” ágyús 105. mm-es tüzér üteg), vegyes páncélosok elleni tüzér divízió, könnyű páncélosok elleni tüzér divízió, műszaki zászlóalj, hátországi bázis zászlóalj. Gyalogos ezredek: Ezred parancsnokság, bázis, felderítő szakasz, atom- biológiai vegyi támadás elleni szakasz, három gyalogos zászlóalj, század irányítás, vegyes tüzér divízió (üteg parancsnokság, ágyús- tüzér üteg, 120. mm-es aknavetős üteg, önálló tüzér üteg), műszaki zászlóalj, hátországi támogató- ellátó (logisztikai) alakulat, területvédelmi (TO) század, taktikai csoport  század, intendáns szakasz, egészségügyis szakasz. Gyalogsági zászlóalj: Parancsnokság (1. irányító osztag kilenc fővel, 2. egészségügyis osztag tizenhárom fővel, tizennégy fős technikai osztag, további tizennégy fős intendáns osztag). A parancsnokság alá tartozott a helyettes parancsnokság, páncélosok elleni erők parancsnoksága, személy és általános ügyek intézési szolgálata, elhárítási- hírszerzési szolgálatok, atom- biológiai vegyi támadás elleni erők parancsnoksága, politikai és morálért felelős szolgálat, intendáns, technikai, egészségügyi szolgálatok, gépjárműves, sofőr szolgálat. A zászlóalj három gyalogos század alkotta százötvennyolc fővel, „9 K- 11” páncélosok elleni szakasz tizennégy fővel, 120. mm-es aknavetős szakasz huszonöt fővel, könnyű légvédelmi tüzér- rakétás szakasz harminckét fővel (két tüzér raj, és egy könnyű tüzér rakétás osztag). Zászlóalj fegyverzete: „479 darab automata puska, 6 darab mesterlövész puska, 56 darab géppuska, 68 darab maroklőfegyver 9. darab gépkarabély, 56 kézigránát, 6. darab 82. mm-es aknavető, 4 darab 120. mm-es aknavető, 4 darab „POLK 9 K-11” rakéta, 4 darab légvédelmi „PAT 20. mm-es löveg, 3 darab „strela 2M” rakéta. A zászlóalj rendelkezett több mint ezer kilogramm aknavető gránáttal, légvédelmi rakétával. A zászlóaljat 622 katona alkotta, harcterületük 3- 5 km. szélességben, 2-3 km. mélységben védvonal védelme, tartalék századdal, páncélosok elleni csoporttal, roham csoporttal. Támadási terület 1.5 km. szélességben. Gyalogsági szakasz, felderítő szakasz, páncélosok elleni szakasz, légvédelmi szakasz, katonai rendész szakasz, hegyivadász- lövész szakasz (kontrolálták a hegyvidéki területeket, a szakasz három rajból állt. A rajt nyolc katona alkotta; egy parancsnok, két M-72 géppuskás, négy lövész- mesterlövész, ebből egy „Zolja” vállról indítható rakétával felszerelve, további páncélosok elleni rakétával ellátva (RB M-57, RRB 90. mm M-79 "Osa") A gyalogsági szakasz létszáma 37- 38. katona volt. A parancsnoki szakaszt erősített rádiós, mesterlövész és egészségügyis katona. forrás: http://jna-sfrj.forum-aktiv.com/

[21] gyalogos, felderítő, mechanizált, motorizált, hátrasiklás nélküli ágyús, aknavetős, katonai rendész, ejtőernyős, területvédelmi

[22] hajó navigációs különítmény, tüzér- rakétás különítmény, vízalatti fegyverzeti különítmény, különítmény irányítás, hajós különítmény, intendáns és egészségügyis különítmény

[23] Davor Marijan: “Jedinstvo” – Posljednji ustroj JNA

[24] A szárazföldi erők divíziói taktikai alakulatnak számított. A divízió dandárokból, ezredekből, zászlóaljakból (gyalogos, motorizált, mechanizált, hegyvidéki- hegyivadász, könnyű, páncélos, páncélosok elleni, tüzér…. )álltak. Reynaud Theunens: vestak Tuzilastva predmet IT-95-13 septembar  2005.

[25]  Davor Marijan: Jugoslavenska narodna armija

[26] Légierő: vadász és vadász bombázó, felderítő, könnyű harci, szállító repülők, szállító és harci helikopterek. Létrejöttek légi rajok, ezredek, brigádok. Légtér figyelő és ellenőrző rendszer (VOJIN) ezredtől szakasz formációig. Légvédelem, tüzér- rakétás alakulatok. forrás: Davor Marijan: Jugoslavenska narodna armija

[27] Davor Marijan: Jugoslavenska narodna armija

[28] -létrehozva 16. gyalogos divízióból- 12.mechanizált divízió Vajdaság: 36., 51. mehanizált brigád, 18. gyalogos brigád, 453. motorizált brigád, 506.gyalogos brigád. http://www.srpskioklop.paluba.info/jna/1987-1991.htm

[29] 1. gárdista harckocsizó- páncélos ezred 1967. június 12-én alakult meg Belgrádban. 1971-ig T-34B tankokkal volt felszerelve, majd T-55 –el. 1982-től pedig érkeztek a T-72-ek. Bojan Dimitrijevic Glasnik 40 2006-3

Jedisntvo krajem osamdesetih godina.

[30] Davor Marijan: “Jedinstvo” – Posljednji ustroj JNA

[31] 52. hadtest erői közt a 15. gyalogos brigád” később motorizált” (a brigádba tartozott a prizreni 549. gyalogos ezred, mely a 14. páncélos ezredből „kapott” harckocsizó zászlóaljjal átszerveződött gépesített erővé), 211.páncélos brigád (Nis), 243. páncélos brigád (Skopje), 21. és 37. divíziók. Az 52. hadtest az 1981. március- áprilisi koszovói „albán” tüntetések után az 52. hadtest reformizálódik, szlovén és horvát tagállam páncélos erőiből a hadtest páncélos zászlóaljakkal erősítik meg, a 125. hegyvidéki brigád (Pec) kiegészült harckocsizó zászlóaljjal.  http://www.srpskioklop.paluba.info/jna/1987-1991.htm

[32] Davor Marijan: “Jedinstvo” – Posljednji ustroj JNA

[33] Davor Marijan: “Jedinstvo” – Posljednji ustroj JNA

[34] http://www.srpskioklop.paluba.info/jna/1987-1991.htm

[35] Davor Marijan: “Jedinstvo” – Posljednji ustroj JNA, http://hcz-zu.hr/1986-1991-brojno-stanje-formacija-naoruzanje-i-oprema-jna-prije-pocetka-domovinskog-rata/

[36] . http://www.srpskioklop.paluba.info/jna/1987-1991.htm

[37] 1985. évben létrejött a 32. mechanizált divízió, mely a Jedintsvo terv során 32. varazsdini hadtestbe integrálódott. http://www.srpskioklop.paluba.info/jna/1987-1991.htm

[38] létrejött 140. gyalogos ezredből. Később az 5. VO létrejöttével a 140. motorizált brigádba integrálódik a 32. mechanizált divízió és 31. mechanizált brigád. http://www.srpskioklop.paluba.info/jna/1987-1991.htm

[39] létrejött 265. páncélos brigádból. http://www.srpskioklop.paluba.info/jna/1987-1991.htm

[40] létrejött 32. harckocsizó ezredből. http://www.srpskioklop.paluba.info/jna/1987-1991.htm

[41] Davor Marijan: “Jedinstvo” – Posljednji ustroj JNA

[42] Davor Marijan: “Jedinstvo” – Posljednji ustroj JNA

[43] Davor Marijan: “Jedinstvo” – Posljednji ustroj JNA

[44] Hadsereg fejlesztés-tervezete „Jedinstvo”.A JNA reformizálódása, fejlesztése 1985- 1990. közt. A hadseregek átszervezés részeként létrejött a három katonai körzet (Vojni Oblast „VO”), valamint a haditengerészeti körzet (Vojno Pomorska Oblast „VPO”), mely három szektorból állt (Vojno Pomorski Sektor „VPS”) és a VPS- ehhez tartozó haditengerészeti támaszpontokból (Vojno Pomorska Uporista „VPU”) támogató szárazföldi erőként a Knin városban lévő 9. hadtest. Továbbá a légi és légvédelmi katonai körzet. A JNA szárazföldi (KoV) erői tizenhat hadtestet foglalt magába. Davor Marijan: “Jedinstvo” – Posljednji ustroj JNA.

[45] Branko Mamula.1979- 1982. JNA vezérkari törzs tiszti főparancsnoka, 1982-től 1988-ig a védelmi minisztérium parancsnoka. Wikipedia

[46] The Military Balance, The International Institute for Strategic Sudies, http://hcz-zu.hr/1986-1991-brojno-stanje-formacija-naoruzanje-i-oprema-jna-prije-pocetka-domovinskog-rata/

[47] A szárazföldi erőket gyalogos, páncélos, tüzér. atom- biológiai- vegyi támadás elleni (ABHO), légvédelmi alakulatok alkották, melyeket technikai, műszaki, intendáns, egészségügyi, állatorvosi, közlekedési, adminisztrációs, pénzügyi, zenész és egyéb egységek szolgáltak ki.

[48] http://hcz-zu.hr/1986-1991-brojno-stanje-formacija-naoruzanje-i-oprema-jna-prije-pocetka-domovinskog-rata/, Marijan Davor, Slom Titove armije, JNA i raspad Jugoslavije 1987 – 1992, Golden marketing – Tehnicka knjiga, Zagreb, 2008

[49] 5. hadtest RV-PVO (szlovén, horvát, boszniai tagállamok területén) 152 darab légi járművel rendelkezett, melyből 45 volt MÍG- 21, 56 volt Jastreb és Orao vadászbombázó, 44helikopter, 7. szállító AN- 26 repülő. http://hcz-zu.hr/1986-1991-brojno-stanje-formacija-naoruzanje-i-oprema-jna-prije-pocetka-domovinskog-rata/

[50] 4100 fővel, forrás: http://hcz-zu.hr/1986-1991-brojno-stanje-formacija-naoruzanje-i-oprema-jna-prije-pocetka-domovinskog-rata/

[51] 2181 fővel, forrás: http://hcz-zu.hr/1986-1991-brojno-stanje-formacija-naoruzanje-i-oprema-jna-prije-pocetka-domovinskog-rata/

[52] 2124 fővel, forrás: http://hcz-zu.hr/1986-1991-brojno-stanje-formacija-naoruzanje-i-oprema-jna-prije-pocetka-domovinskog-rata/

[53] Davor Marijan: Jugoslavenska narodna armija

[54] honvédelmi minisztérium

[55] Az SSNO elit egysége. Gépesített- gyalogos erő, mely kiegészült két katonai rendész zászlóaljjal, egy külön katonai rendész századdal és antiterrorista századdal. A gárdista motorizált brigád két motorizált zászlóalj, két katonai rendész zászlóalj,egy harckocsizó zászlóalj, egy támogató zászlóalj alkotta, illetve parancsnokság.

[56] Davor Marijan: “Jedinstvo” – Posljednji ustroj JNA, Davor Marijan: Jugoslavenska narodna armija, http://hcz-zu.hr/1986-1991-brojno-stanje-formacija-naoruzanje-i-oprema-jna-prije-pocetka-domovinskog-rata/

[57] 1990- ig működött a koszovói és vajdasági két tartományi törzs.

[58] 1987.06.02-án a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság (JSZSZK) „SFRJ” elnöksége  határozatot fogadott el a fegyveres erők teljes szervezeti és fegyverzeti fejlesztésére, átalakítására. Davor Marijan: “Jedinstvo” – Posljednji ustroj JNA, http://hcz-zu.hr/1986-1991-brojno-stanje-formacija-naoruzanje-i-oprema-jna-prije-pocetka-domovinskog-rata/

[59] Három VO, melyet hadtestek, divíziók, brigádok- dandárok, ezredek, zászlóaljak, századok, szakaszok alkottak.

[60] Az fegyveres erőt az 1968-as doktrína alapján két katonai rész alkotta, a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) és a Területvédelmi (TO) egységek. A koncepció az állam területén élő nagyszámú férfi lakosság katonai kiképzése, háború esetén történő azonnali hadrafoghatósága a védelmi feladatok ellátásában. A JNA finanszírozta és szerelte fel könnyű haditechnikai felszereléssel a TO egységeket, melyek a helyi állami intézmények által irányított, jórészt független erőit képviselte. A TO erőket a Szocialista Jugoszláv Szövetségi Köztársaság (JSZSZK) összes tagállamában (Szlovénia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Montenegró és Macedónia) és autonóm tartományában (Koszovó és Vajdaság) létrehozták.

[61] Jugoszláv Néphadsereg (Jugoslovanska Narodna Armija, (Југословенска народна армија) avagy röviden „JNA”. 1941.december 22-én alakul meg és egészen 1992.május 20-ig funkcionál, mint Jugoszlávia fegyveres katonai szervezete. Forrás: Wikipedia

 

[62] A szerb TO csoportok, mely hűek maradtak a JNA-hoz a későbbiekben létrehozták horvátországi és boszniai önálló szerb „miniállamokat”. 1992. májusától, a JNA megszűnésétől és horvátországi és boszniai kivonásától a JNA lényegében horvát és boszniai erőinek haditechnikáját átadja a szerb szakadároknak, akik ezen erőkből és helyi önkénteseiből létrehozták saját haderejüket.

[63] Davor Marijan: “Jedinstvo” – Posljednji ustroj JNA, Davor Marijan: Jugoslavenska narodna armija

[64] Davor Marijan: “Jedinstvo” – Posljednji ustroj JNA

[65]Davor Marijan: “Jedinstvo” – Posljednji ustroj JNA

[66] A partizán brigádok, vagy dandárok az alábbi struktúra alkotta; parancsnokság, felderítő szakasz, szakasz vezetés/ irányítás, három partizán zászlóalj (raj parancsnokság, három partizán század, páncélosok elleni szakasz, 82. mm-es aknavetős szakasz, logisztikai szakasz. Összlétszám: 420 katona. Felszerelve 254 automata puskával, 50 félautomata puskával, 27 mesterlövész puskával, 60 különböző maroklőfegyverrel, 29 géppuskával, 9 gépkarabéllyal, 24 "Zolja" és 15 "Osa" vállról indítható rakétavetővel, 36 páncélosok elleni rakétavetővel, 6. aknavetővel 60. mm-es, 6. aknavetővel 82. mm-es, 4. hátrasiklás nélküli 82 mm. ágyúval), 120. mm-es aknavetős század, 128. mm-es könnyű rakétavetős üteg, vegyes páncélosok elleni tüzér szakasz, könnyű tüzér- rakétás légvédelmi szakasz, hátországi támogató ellátó (logisztikai) század, útépítő szakasz. A brigádban 1670 katona szolgált, 917 automata puskával, 340 félautomata puskával, 84 mesterlövész puskával, 240 különböző maroklőfegyverrel, 96 géppuskával, 27 gépkarabéllyal, 78 „Zolja” vállról indítható rakéta vetővel, 49 vállról indítható „Osa” rakéta vetővel, 108 páncélosok elleni rakétavetővel, 18 aknavetővel 60. mm-es, 18 aknavetővel 82 mm-es, 6. aknavetővel 120 mm-es, 12 könnyű 128. mm-es rakétavetővel, 18 hátrasiklás nélküli 82 mm-es agyúval, 4 páncélosok elleni „lanser” rakétával „Maljutka”, 4 „egycsövezetű” 20. mm-es légvédelmi löveggel, 3. „Strela- 2M” rakétával „lanser” felszerelve.

[67] 6. hegyvidéki brigád (B) Delnice, 19. hegyvidéki brigád (B) Pozsega (Pozega), 57. hegyvidéki brigád (B) Pljevlja, 179. hegyvidéki brigád (R) Niksic, 216. hegyvidéki brigád (R) Han Pjesak, 261. hegyvidéki brigád (R) Csacsak (Cacak), 428. hegyvidéki brigád (R) Travnik,

[68] 345. hegyivadász brigád Kranj (Szlovénia)

[69] 1. harckocsizó brigád (Vrhnika), 4.harckocsizó brigád (Jastrebarsko), 211. harckocsizó brigád (Nis), 243. harckocsizó brigád (Skopje), 252. harckocsizó brigád (Kraljevo), 329. harckocsizó (Banja Luka).

[70] 1988-ban létrejött gépesített mechanizált brigádból megalakult az 1. gyalogos gárdista gépesített mechanizált brigád (A) (Beograd), 1988-ban létrejött gépesített mechanizált brigádból megalakult a 2. gyalogos gépesített mechanizált brigád (A) (Valjevo), 1988-ban létrejött gépesített mechanizált brigádból megalakult a 3. gyalogos gépesített mechanizált brigád (A) (Pozarevac), 1973-ban létrejött gépesített mechanizált brigádból megalakult a 12. gyalogos gépesített mechanizált brigád (A) (Osijek), 1988-ban létrejött gépesített brigádból megalakult a 15. pristinai gyalogos gépesített mechanizált brigád (A), 1984/85-ban létrejött gépesített brigádból megalakult a 31.dugó szelói (Dugo Selo), (R) gépesített mechanizált brigád, 1984/85-ban létrejött gépesített brigádból megalakult a varazsdini (Varazdin) (A) 32. gépesített mechanizált brigád, 1970- ban létrejött gépesített brigádból megalakult a 36. szuboticai (Subotica) (A) gépesített mechanizált brigád, 1970-ban létrejött gépesített brigádból megalakult a pancsevói (Pancevo) (B) 51. gépesített mechanizált brigád, 1984/85-ban létrejött gépesített brigádból megalakult a 265. bjelóvári (Bjelovar) gépesített mechanizált brigád (B), 1988-ban létrejött a gépesített brigádból megalakult a 453. szrjemszká mitrovicai (Srijemska Mitrovica) gépesített mechanizált brigád (B).

[71] , http://www.srpskioklop.paluba.info/jna/1987-1991.htm

[72] http://www.srpskioklop.paluba.info/jna/1987-1991.htm

[73] JRM 9. hadtest Knin, központi VPO erők „Benkovac, Zadar, Sinj, Split”.

[74] JRM főparancsnokság „VPO- Split, 5. szektor (Isztria, Kvarner) Pula, 8. szektor (Észak és Közép- Dalmácia) Sibenik, 9. szektor (Dél- Dalmácia és a montenegrói tengerrész, Boka Kotor) Tivat- Kumbor”. Haditengerészeti állomások „Vis és Lastovo” sziget. Partvédelmi tüzérség OTB.

[75] Davor Marijan: “Jedinstvo” – Posljednji ustroj JNA, Davor Marijan: Jugoslavenska narodna armija

[76] Davor Marijan: “Jedinstvo” – Posljednji ustroj JNA, Davor Marijan: Jugoslavenska narodna armija

[77] http://www.srpskioklop.paluba.info/jna/1987-1991.htm

[78]http://hcz-zu.hr/1986-1991-brojno-stanje-formacija-naoruzanje-i-oprema-jna-prije-pocetka-domovinskog-rata/, főleg a KOG Zagráb és 6. partizán divízióból jött létre a 10. hadtest.

[79] http://hcz-zu.hr/1986-1991-brojno-stanje-formacija-naoruzanje-i-oprema-jna-prije-pocetka-domovinskog-rata/

[80] 14. haubica divízió 203.mm.,

[81] 151 és 152. páncélosok elleni 76. mm- es tüzér ütegek

[82] 17. és 74. műszaki- hídász század

[83] Davor Marijan: “Jedinstvo” – Posljednji ustroj JNA, Davor Marijan: Jugoslavenska narodna armija

[84] „Radan” művelet, mely során a szlovén és horvát TO katonai objektumokból a JNA bevonta a fegyverzet nagy részét saját laktanyáikba. Ez részét képezte a TO szlovén és horvát leszerelésnek, tekintettel az egyre súlyosbodó horvát és szlovén elszakadási törekvések esetleges harci cselekményekhez történő vezetéséhez. A JNA a TO fegyverzet bevonásával kívánta elérni azt, hogy a szakadár tagállam, szlovén és horvát önkéntesei fegyverhez jussanak a helyi TO raktárak birtokba vételével.

[85] Korábban a 31. mechanizált dugó szelói (Dugo Selo) „A” kategóriájú brigádot „R” kategóriájúvá, a 73. mechanizált koprivnicai (Koprivnica) és zágrábi 140. motorizált brigádokat pedig „B” kategóriájú dandárokká fejlesztik.1990. év végére a 31. mechanizált és 140. motorizált brigádok beintegrálódnak a 140.  mechanizált dandárba. http://www.srpskioklop.paluba.info/jna/1987-1991.htm

[86] Davor Marijan: “Jedinstvo” – Posljednji ustroj JNA, http://www.srpskioklop.paluba.info/jna/1987-1991.htm

[87] A katonai körzet közvetlen irányítása alátartozó 580. vegyes tüzér brigád (Karlovac), valamint a 288. vegyes páncélosok elleni tüzér brigád (Virovitica- Krizevci) „B” besorolásból „A” kategóriába szerveződnek át.

[88] A 32. varazsdini hadtest erői közül a mechanizált 265. bjelovári (Bjelovar) brigád „B” kategóriájú erőből „A” kategóriájúvá brigáddá avanzsálják. http://www.srpskioklop.paluba.info/jna/1987-1991.htm

[89] A 13. hadtest esetében az 1757 fős 13. gépesített gyalogos motorizált brigádját (Ilirska Bistrica), mint az 5. katonai körzetet támogató dandárt, „A” kategóriájú erővé fejlesztették „B” besorolásból.

[90]Az 5. VO- katonai körzetben lévő szlovén vrhnikai (Vrhnika) 1. páncélos brigád „B” besorolásból „A” státuszt kapott. http:// hcz-zu.hr/ 1986- 1991- brojno- stanje- formacija- naoruzanje -i- oprema- jna- prije- pocetka-domovinskog-rata/, http://www.srpskioklop.paluba.info/jna/1987-1991.htm

[91] http://www.srpskioklop.paluba.info/jna/1987-1991.htm

[92] A 453. mechanizált brigádot (Sremjska Mitrovica) „B” besorolásból”A” besorolásba szervezik át.

[93] A 329. harckocsizó dandárt (Banja Luka),”B” besorolásból „A” besorolásba szervezik át. Ennek során a dandár megkapja a derventai 327. motorizált dandár harckocsizó zászlóalját.

[94] 10. mosztári motorizált brigádját  „B” kategóriából „A” kategóriába sorolták át. A 10. motorizált dandár: harckocsizó és mechanizált zászlóaljak, a mechanizált zászlóalj felszerelését az 506. Zrenjani gyalogos dandár, a harckocsizó zászlóalj felszerelését a 395. brcskói motorizál brigád biztosította.

[95] http:// hcz-zu.hr/ 1986- 1991- brojno- stanje- formacija- naoruzanje -i- oprema- jna- prije- pocetka-domovinskog-rata/, http://www.srpskioklop.paluba.info/jna/1987-1991.htm

[96] 10. motorizált dandár: harckocsizó és mechanizált zászlóaljak, a mechanizált zászlóalj felszerelését az 506. Zrenjani gyalogos dandár, a harckocsizó zászlóalj felszerelését a 395. brcskói motorizál brigád biztosította.

[97] Davor Marijan: “Jedinstvo” – Posljednji ustroj JNA, Davor Marijan: Jugoslavenska narodna armija

[98] Davor Marijan: “Jedinstvo” – Posljednji ustroj JNA, Davor Marijan: Jugoslavenska narodna armija, http://www.srpskioklop.paluba.info/jna/1987-1991.htm

[99] http://www.srpskioklop.paluba.info/jna/1987-1991.htm

 

A mappában található képek előnézete Jugoszláv Néphadsereg 1 rész