Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HORVÁTORSZÁGI HADSZÍNTEREK Közép-Horvátország keleti régiója, Északnyugat-Horvátország és Nyugat -Szlavónia 3. RÉSZ

 

 

ÉSZAKNYUGAT-

 

HORVÁTORSZÁG

 

 

(MEDIMURJE - PODRAVINA)

Muraköz és Drávamente

  
kep-forrasa--http-www-e-kroatien-de.jpg

kép forrás:http://www.e-kroatien.de

 

1992. december 29-én a horvát „Sabor”[1] törvényt fogadott el a horvátországi területi közigazgatási elrendezésről, melyben 20 megye, -és a főváros Zagreb- 69 megyei jogú város, 418 járás és 2 kerület elfogadásáról határoztak. Az előző időszakban Horvátország területét járási körzetek (opcina) alkották.

Medimurje (Muraköz) és Podravina (Drávamente) tájegységeket Horvátország északi, északnyugati részén húzódtak. Medimurje tájegység Csakovác (Cakovac) járást az az magát a mai Medimurje megyét foglalta magába.

Podravina tárjegység magába foglalta a mai Varazsdin (Varazdin) megyét (1991-ben Varazsdin, Ludberg, Novi Marof, Ivanec járások) érintve Zagorje tájrészt, Koprivnica-Krizsevác (Koprivnicko-krizevacka) megyét ( 1991-ben Koprivnica, Krizsevác, Gyurgyevác járások) teljes egészében. Nagyobb részben Podravinához vagy Északnyugat- Horvátországhoz tartozott a mai  Bjelovarsko-bilogorska megye  1991-es Bjelovar járás északi nagyobbik része, kisebb része a közép-horvátországi tájrészhez sorolható. A megye 1991-es nyugati Csazma (Cazma) járása a déli csücske Garesnica
járásnak inkább már szintén a közép-horvátországi régióhoz tartoztak. A megye  keleti

 

részéből Grubisno Polje járás (bár ezen járás egy minimális része a Daruvar járás egészével és Virovitica járás nagyobb részével átesett Nyugat-Szlavóniába) pedig a Bilogora hegységhez tartozott inkább, mint a Dráva mentéhez. A megye Daruvar járása már Nyugat-Szlavóniához tartozott. Virovitica járásból egy nagyon kis szegély, az észak-keleti peremvidék tartozott Podravina tájrészhez, a többi járási terület Nyugat-Szlavónia északi, észak-nyugati területét képezte.

Északnyugat-Horvátországban a demográfia az 1991 évben a következők szerint alakult:

 

 

Csakovác (Cakovec) járás területén 112 550 horvát, mindössze 421 szerb és 91 magyar 17 cseh 1 olasz és 6676 egyéb magát jugoszlávnak vagy más nemzetiséginek való lakott. A szerbek elsősorban Csakovác (Cakovec) városban éltek, míg az összes többi települést a járásban horvátok lakták többségben. A minden településen a  járásban abszolút többséget alkotó horvátok laktak többségben az elenyésző szerb lakossággal szemben. A szerbek önálló többséggel rendelkező települést nem birtokoltak.

 

Varazsdin (Varazdin) járás területén 89728 horvát, mindössze 1055 szerb és 48 magyar 14 cseh 8 olasz és 3520 egyéb magát jugoszlávnak vagy más nemzetiséginek való lakott. A szerbek elsősorban Varazsdin (Varazdin) Varazdin városban éltek, míg az összes többi települést a járásban horvátok lakták többségben. A minden településen a  járásban abszolút többséget alkotó horvátok laktak többségben az elenyésző szerb lakossággal szemben. A szerbek önálló többséggel rendelkező települést nem birtokoltak.

 

Ludberg járás területén 21171 horvát, mindössze 158 szerb és 1 magyar 4 cseh  és 504 egyéb magát jugoszlávnak vagy más nemzetiséginek való lakott. A szerbek elsősorban Ludberg városban éltek, míg az összes többi települést a járásban horvátok lakták többségben. A minden településen a  járásban abszolút többséget alkotó horvátok laktak többségben az elenyésző szerb lakossággal szemben. A szerbek önálló többséggel rendelkező települést nem birtokoltak. A szerbek önálló többséggel rendelkező települést nem birtokoltak.

 

Novi Marof járás területén 28826 horvát, mindössze 54 szerb és 6 magyar 1 cseh 5 olasz és 362 egyéb magát jugoszlávnak vagy más nemzetiséginek való lakott. A szerbek elsősorban a nagyobb városokba éltek, míg az összes többi települést a járásban horvátok lakták többségben. A minden településen a  járásban abszolút többséget alkotó horvátok laktak többségben az elenyésző szerb lakossággal szemben. A szerbek önálló többséggel rendelkező települést nem birtokoltak.

 

Ivanec járás területén 40844 horvát, mindössze 99 szerb és 22 magyar 1 cseh 2 olasz és 712 egyéb magát jugoszlávnak vagy más nemzetiséginek való lakott. A szerbek elsősorban nagyobb városban éltek, míg az összes többi települést a járásban horvátok lakták többségben. A szerbek önálló többséggel rendelkező települést nem birtokoltak.

 

Koprivnica járás területén 54 886 horvát, mindössze 3066 szerb és 77 magyar 22 cseh és 3001 egyéb magát jugoszlávnak vagy más nemzetiséginek való lakott. A szerbek elsősorban Dugo Rijeka, Mala Rijeka, Sagovina, Ivanec, Radeljevo Selo, Belanavo Selo, Prkos, Veliki Grabicani, Veliki Poganac, Ludbreski Ivanec, Ribnjak, Velika Bofinovac, Mala Bofinovac, Rijeka Koprivnicka, Prnjavor-Lepavinski, Javorovac településeken éltek többségben, míg az összes többi települést a járásban horvátok lakták többségben.

 

Krizsevác (Krizevci) járás Ezen járásokhoz az adatok pontosítás és beszerzés alatt / a járásban lényeges többséget alkottak a horvátok. A párszáz fős szerb nemzetiségi lakosság két településen, Vojkovac és Vojakovacki Osijek alkottak többséget a járás észak-keleti részén.

 

Gyurgyevác (Durdevac) járás Ezen járásokhoz az adatok pontosítás és beszerzés alatt / a járásban abszolút többséget alkottak a horvátok a pár száz fős szerb nemzetiséggel szemben, akik Gyurgyevác járásszéken koncentrálódtak önálló többséggel rendelkező települést nem birtokoltak.

 

Bjelovar járás északi része tartozott Északnyugat-Horvátország Podravina régiójához, ahol az összes településen horvátok képezték a népességet. Bjelovar város, mint járásközpont és attól délre eső régiója már Közép-Horvátországhoz tartozott.

 

[1] A Szábor (horvátul Sabor, „gyűlés”) a Horvát Köztársaság parlamentje, az ország alkotmánya szerint a törvényhozó hatalmat gyakorló legfelsőbb népképviseleti szerv.Wikipedia

 


 

HADIÁLLAPOT

 

 

Drávamente ( Podravina)

 

 

régióiban

 

 

 

Varazsdin (Varazdin) és körzete

 

 

 Varazsdin (Varazdin) városnál és körzetében a 32. hadtest több katonai objektumot tartott fent:

- „Ivanscici” 1050.m. magaslaton- kommunikációs központ a 32. hadtest Varazdin parancsnoksága és  belgrádi főparancsnokság közt, mely Ivanec településnél volt.

-„ Kalnicki partizan” laktanya Berislav Popov ezredes vezetésével

-„Jalkovecke zrtve” laktanya Vladimir Davidvic alezredes vezetésével

-„Maj15” laktanya

-„DOM  JNA” parancsnoki épülete

-32. hadtest egészségügyi objektuma

- haditechnikai raktár objektum „Varazdinbreg” Banjscina településnél

- haditechnikai raktár objektum „Barutana” Nova Vest településnél.

- lőtér „Macinka”


Varazsdini katonai objektumokban a 32. hadtest (5. katonai körzet –VO –Zagreb) 32. páncélos és gépesített brigádja, 32. vegyes tüzér ezred, 32.partizán divízió, 32.könnyű tüzér ezred-légvédelmi erő (PZO vagy PVO), valamint a 32. hadtest intendáns, katonai rendész, egészségügyi és őrszolgálati –kísérő, gépkocsizó szállító zászlóaljai állomásoztak. Ezek közül a 32. gépesített erő és tüzérségi erők  „A”és „B”  hadrendű egységek voltak.

1991.év elején Varazsdin (Varazdin) városban a többi horvát városhoz hasonlóan létrejön a horvát válság stáb. A válság stáb feladata volt megszervezni a nemzeti ellenállást, a fegyveres csoportok létrehozása, a horvát tartalékos rendőri állomány, a helyi területvédelmi erők (TO) és a Nemzeti Ellenállás (NZ)  felkészítése a fegyveres harcra és objektum védelemre valamint úgynevezett „felszabadító” akciók lefolytatására. Megközelítőleg 1040 horvát harcos állt szembe a helyi varazdini JNA 32. hadtest  1053 összlétszámú erőivel. A rosszul felfegyverzett horvát erőknek szembesülni kellett a JNA erők professzionális hadi parkjával. A varazdini horvát erőket Zelimir Skarec ezredes koordinálta, vezette a Horvát Hadsereg Parancsnoki Törzse (GS HV) részéről. A helyi védelmi erőket, beleérte a 104.brigád/ Varazsdin (Varazdin) egységét is, Ivan Rukljic ezredes vezette.

A 104. brigád 1991.május 07-én alakult meg, mint Varazsdin (Varazdin) területvédelmi erő, egykori JNA Ivan Ruljic alezredes vezetésével. Az egység kezdetben 5. számú zászlóalj tevékenykedett, majd 1991. augusztus 31-én újjá alakult a Zelendvor vadászházban (a vadászház a Petrijanec-Ladanje közti erdőben volt), mint 104. „R” az az tartalék ZNG brigád.

 
   


1991.07.27-én Franjo Tudjman horvát elnök utasítást adott a horvátországi válság stábok felállítására. A 13. regionális stáb közül az egyik Varazsdin (Varazdin) és Csakováv (Cakovec) járásokban alakult meg. A megyei stáb irányítása alá tartoztak a járási parancsnokságok,  Varazsdin (Varazdin), Csakovác (Cakovec), Ivanec, Ludbreg, Novi Marof településeken. A stáb vezetője Branko Cop volt, védelmi parancsnok Ivan Rukljic.

                                                                     

1991. augusztusában a Horvát Hadsereg Parancsnoki Törzse (GS HV) utasítást adott ki, mely alapján megszólította és parancsba adta a horvátországi horvát fegyveres alakulatoknak az ország területén lévő JNA objektumok blokádját, és elfoglalását. A koncepció alapján elsőként a kisebb JNA objektumok és épületek elfoglalására kerül sor Zagráb (Zagreb) fővárosban, majd ezt követik a nagyobb JNA laktanyák birtokba vétele északnyugat Horvátországban (Varazsdin, Bjelovar, Koprivnica, Krizsevác, Csakovác ….). A realizálásra 1991.09.13-án került sor. A „laktanya” blokád akcióban a Zelimir Skarec ezredes vezette erők az alábbiak voltak:

  - Varazsdin (Varazdin) - Nemzeti Ellenállás (NZ) és speciális egység „Orion” 300 fő

 - Varazsdin (Varazdin) - Belügyminisztérium-Rendőrség (MUP) belügyi rendőri egység 100 fő

,-Nemzeti Gárda /ZNG -280 fő:

                                  - Varazsdin (Varazdin)  ZNG-Vinica, 104.brigád 60 fő,

                                  -Zágráb (Zagreb) ZNG  1”A” brigád 5. zászlóalj 60 fő,

                                 - Csakovác (Cakovec) ZNG 240 fő

Fegyverzet:

- 6 db. aknavető 12mm-es

-9. db. aknavető 82mm-es

-2. db.aknavető 60mm-es

-2. db. Polo 9K11-Maljutka-val[1] felszerelt harci páncélozott jármű,

-6. db. „lanser” S-2M[2] rakéta

-2. db. légvédelmi 12.7mm-es géppuska

-4. harci páncélos jármű (BOV)

-60 db. különböző katonai jármű

A horvátok a laktanyák blokádját szeptember 13-án kezdték meg és 22-ig tartott. A horvát ellenállás szeptember 13-14-én megkezdi a Varazdin városnál és körzetében lévő JNA objektumok blokádját. A JNA 15-én válaszul a horvát blokádra, akcióra elrettentés képen légitámadást intézett Varazsdin (Varazdin) város ellen, majd a aknavetővel támadást intéztek a horvát városi rendőrség épülete és a Nedeljanec településnél lévő transzformátor állomás ellen.

Közben Muraközben (Medumurje) Csakovác (Cakovec) városban és a környező határőrizeti objektumok ellen támadás intéztek a csakováci (Cakovec) horvát rendőri, ellenálló, területvédő, katonai erők párhuzamosan a varazdini JNA objektum blokád mellett.

Szeptember 17-én az Ivanscici 1050 m. magaslaton lévő JNA objektumot (kommunikációs katonai rádióadó állomás) ellenőrzés alá vonják a horvát fegyveresek ezzel megszerezték a 32.hadtest kommunikációs központját, bázisát. Mind emellett sikerült a horvátoknak elfoglalni a Varazsdin (Varazdin) városban lévő „Maj15” laktanyát. A JNA további városokban is légtámadásokkal próbálkozik (Csakovác, Varazsdin, Jalzabet). A légitámadások mellett a varazsdini „Jalkovecke zrtve” és „Kalnicki partizan” JNA laktanyákból a 32. hadtest tüzérsége aknavetőkkel és ágyukkal lőtte a horvát kontroll alatt lévő Varazsdin (Varazdin) városi részét. Jelentős anyagi károk keletkeztek. A horvátok által blokád alatt tartott laktanyákban egyre rosszabbodott a helyzet, a bent lévő JNA katonákat mentálisan és fizikailag is megviselték az események. Többen dezertáltak közülük, és egyre feszültebb lett a légkör, mely a katonák egymás iránti illetve parancsnokaik felé tanúsított negatív magatartásában mutatkozott meg. A blokád alatt lévő laktanyából a harckocsik és ágyuk tüzet nyitottak a városra, mely során több polgári épület rongálódott semmisült meg. Ezzel elkezdődtek a harcok.

 
   


Szeptember 18-án a „Jalkovecke zrtve” laktanyát kisebb kézifegyverekkel történő harci tusa után a horvátok ellenőrzés alá vonják.

                              

 

 

Szeptember 20-án a horvátok megszerzik a JNA egyik legfontosabb katonai fegyverzeti objektumát a „Varazdinbreg” lőszerbázist. A hadizsákmányt azonnal felhasználják a horvát erők haditechnikai parkjuk minőségének feljavítására. Közben kézifegyverekkel harcok kezdődtek a 32. hadtest fő kaszárnyájánál a „Kalnicki partizan” objektumánál.

Szeptember 21-én megbeszélések kezdődtek a laktanyát blokád alá vevő horvát és a laktanyában lévő Vladimir Trifunovic vezette 32. hadtest főparancsnoka közt, a kaszárnya átadásáról. Ezalatt a horvát erők elfoglalták a 32. hadtest második fegyverzeti raktárát a Novo Vestnél lévő „Barutana” objektumot.

 A horvátok kitartása elérte célját a körbezárt „Kalnicki partizan” laktanya parancsnoka Vladimir Trifunovic –megkímélve saját katonáit a harctól- szeptember 22-én feladta. Vladimir Trifunovic a továbbiakban a horvátok részére átadta a 32. hadtest laktanyában lévő:

 

74.db. T-55 tankját, további egyéb páncélost többek közt PT-76 könnyű kétéltű tankot, 48 db. páncélozott szállító harci járművet (transzporter) 18. db. páncélozott légvédelmi ágyukkal ellátott harci járművet, 6. db. 122mm-es orosz (szovjet) gyártmányú „Gvozdinka” ágyút, 6. db. „Plamen” típusú VBR rakétavetőt, 4. db. „Oganj” VBR  nagy-hatótávolságú rakétavetőt, 18. db. „haubica” 155mm. és 152mm. agyút, 180.db. különböző kaliberű (100mm-ig) ágyút, 72.db. aknavetőjét ( 60.mm, 82mm és 120mm), 25 000 darab gyalogsági könnyű fegyverzetet, százezer tonna lőszert és robbanó anyagot, 25 .db. külömböző gépjárművet és műszaki eszközt.

A laktanyaharcokban három civil városi polgár, két JNA katona, egy horvát katona vesztette, huszonhatan sebesültek meg a horvát oldalon tizenegyen a JNA oldalán. Varazsdinban (Varazdin) 250 millió kunás (horvát pénznem) kár keletkezett a polgári épületekben (11.db.) és lakó ingatlanokban (550 db) .

 

Krizsevác (Krizevci) és körzete

 

A JNA Krizsevác (Krizevci) városban és járásban a tartalék „R” besorolású 411. (mpoap) vegyes páncélosok elleni tüzér ezredét állomásoztatta a „Kalnik” laktanyában, 78 fővel.

A Krizevci laktanyában a 411.mpoap mellett ott állomásozott a Virovitica-i 288. vegyes páncélosok elleni tüzér dandárból a „B” besorolású 288. számú „haubica” tüzér divízió (288.had) erői Miograd Jovanovic százados vezetésével, valamint a Koprivnica-i 73. tartalék „R” besorolású gépesített dandár 73.  vegyes páncélosok elleni tüzér divíziója, továbbá a JNA „R” tartalékos besorolású Dragan Zikic alezredes vezette partizán brigádja (5.partbr).

A „288. had.” három „haubica „ütegből és támogató szakaszból állt, valamint parancsnoki, felderítő logisztikai alakulatból. Az ütegekben tizennyolc darab D-30 „haubica” 122.mm-es ágyú volt. Továbbá a divízióban tizenkét M-48 B-1 76.mm-es ágyú is helyet kapott.

Békeidőben a 411. mpoap dandár létszáma 120 főből állt, melyet a sorállomány mellett a hivatásos tisztek és altisztek tábora alkotott. Hadiállapotban ezen létszámot egészen 1100 főig megemelhették. A 411. mpoap parancsnoka Jovo Radosavljevic alezredes volt.

Egyik helyettese a horvát származású Zeljko Topolovec alezredes volt, aki a dandár vezérkari törzsének volt a tagja. Későbbiekben átállt a horvát „oldalra” nemzetét képviselve. Szerepe jelentős volt katonai tapasztalata és a helyi JNA dandárismeret végett a Krizsevác (Krizevci) és járásában lévő JNA objektumok birtokba vételénél. Később a horvát erők „Posavina” Operatív Csoport tüzérségének parancsnoka lett, majd 1992. évben a 15. tüzér-rakétás brigád parancsnoka, 1993-ban pedig a 163. brigád parancsnoka, 1994-ben a Horvát Katonai Főiskola oktatója.

A JNA adminisztrációs központja „Dom JNA” szintén a városban volt. Ez utóbbit megközelítőleg általában tíz fős őrszolgálat biztosította.

A 411. mpoap egysége két divízióból állt össze:

- 1. vegyes páncélosok elleni tüzér divízió :

-1. üteg

-2. üteg

 

2. vegyes páncélosok elleni tüzér divízió:

- 1. üteg

- 2. üteg

 

A divíziók egy ütegeit alkották:

-   T-12 páncéltörő ágyúk

- POLO 9P-122 páncélos járműre helyezett 4XS-2 légvédelmi (PZO) „strela” rakéta-vetős mobilizált erő.

Az ütegek minden divízióban hat „lanser” ágyú vagy tizenkét T-12 ágyú és hat POLO mobilizált erő alkotta. Összességében a két divízióban harminchat ágyú és páncéltörő (PO) „lanser” rakéta.

A divíziók könnyű légvédelmi tüzérségét nyolc darab páncélozott járműre szerelt 3X20mm.-es légvédelmi löveg és négy „strela” S-2 rakétavető alkotta.

A dandárt támogatta egy műszaki szakasz, hátországi támogató század mely intendáns és egyéb technikai –műszaki szerelő valamint egészségügyis (szanitét) alakulatból állt.  

A JNA a „Kalnik” laktanya vagy kaszárnya és adminisztrációs központ  mellett további parancsnoki objektummal rendelkezett „Kalvarija” Krizsevác (Krizevci) részen, valamint egy általában rajnyi, hét fős őrszemélyzettel rendelkező gazdasági objektummal Cret területén, és egy TO hadianyag raktárral Siroki Brezje területén. A TO objektumban tárolták TO Krizsevác (Krizevci), TO Zlatan Bistrica katonai készletét több hangárban valamint a 411. vegyes páncélosok elleni tüzér ezred és a Koprivnica városban állomásozó 73. vegyes páncélosok elleni tüzér divízió és gépesített dandárjának hadianyagát. A hangárokat a koprivnicai 73. gépesített dandárjának Krizsevác (Krizevci) laktanyában állomásozó vegyes páncélosok elleni tüzér divíziójának huszonegy őrszemélyzete biztosította.

Az 1990. évben az akkor még Jugoszlávia szocialista horvátországi tagköztársaságában áprilisban lezajló többpárti választáson sok más járáshoz hasonlóan a Horvát Demokrata Közösség (HDZ) főlényes többségben nyerte meg Krizsevác (Krizevci) járásban a választást. A HDZ célja a független Horvátország, melynek érdekében megkezdték a politikai célkitűzések mellett a katonai védelem megszervezését. Krizsevác (Krizevci) városban, mint járás székben a horvát kormányzat által 1990. májusban hozott törvény alapján, megkezdték a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) ellenőrzése alá tartozó területvédelmi (TO) raktárak objektumok birtokba vételét. A járásban ez a Siroki Brezje TO raktárt érintette.

Podravina tájegységben a Krizsevác (Krizevci) járási TO raktáron kívül Novi Marof, Koprivnica, Varazsdin (Varazdin) járásokhoz és a már közép-horvátországi tájegységbe eső Vrbovec, Zlatar Bistrica járásokhoz tartoztak további TO hadianyag raktárak.

Horvátország, mivel területéhez tartoztak, igényt tartott a TO objektumokra, annak ellenére, hogy a JNA ellenőrzése alá tartoztak. A JNA nem értett egyet a horvát igénnyel, ezért katonai objektumaiban lévő erőikkel megkezdte a TO objektumok megerősítését, illetve az ott tárolt haditechnika elszállítását.

A horvátok a JNA hadmozgás korlátozása és ellenőrzése végett blokkolni kezdték a JNA katonai létesítményeket, mindamellett, hogy megkezdték a települések, nagyobb városok ellenőrző és áteresztő pontokkal történő biztosítását. Továbbá felállították állandó szolgálatban lévő megfigyelő és információs központjaikat szerte Horvátországban.

Krizsevácon (Krizevci) a JNA erők mellett rendőri erők is állomásoztak A rendőrség hetvenhárom fős egységében 1990. nyarán ötvenhat horvát, tizenegy szerb, három jugoszláv, egy makedón és egy crna gorai és egy nem megjelölt nemzetiségű hivatásos szolgált.

1990. szeptemberében a horvátok megalakítják nemzeti ellenállásukat a járásban (NZ). A NZ Krizsevác (Krizevci) négy városi szakasz alkotta.

 Az önkéntesek képezhették alapját az 1991. év elején, január 21-től létrejövő horvát belügyi (MUP „korábbi SZUP) tartalékos állományának. 1991. nyarán megalakul a járási válság stáb a nemzeti ellenálláson  és a létrejött területvédelmi (TO) parancsnokságon. Továbbá megalakult az állandó ügyeleti szolgálatot ellátó Megfigyelő és Felvilágosító Központ (CMO), mely 24 órában jelentett a Nemzetvédelmi Titkárságnak (SNO).

A járásban a TO erők 1798 db. puskával, 151.db. gépkarabéllyal, 196. db. automata fegyverrel, 36. db. kézigránáttal, 4. db. 60.mm-es aknavetővel, 6. db. 82.mm-es aknavetővel és egyéb katonai felszereléssel rendelkeztek.

1991.áprilisban a Krizsevác (Krizevci) járási horvát rendőrség (PP Krizevci) öt csoportban megkezdte Krizsevác (Krizevci) város védelmét. Ennek során az 1. és 2. csoportok a Svetokriska utcai ellenőrző és áteresztő pontra (EÁP) irányították, a 3.,4.,5. csoportot pedig a Gunduliceva utcai EÁP-hoz. Tartalék erőket a vasútállomáson, ifjúsági házban és a Gunduliceva utcai hídnál helyezték el.

Az ellenőrző és áteresztő pontok felállítása a „Valter” kódnevet kapta.

1991.májusra a járásban százötvenkettő aktív horvát és ötszázhúsz tartalékos horvát állt szolgálatba. A tartalékosok egy részét átirányították a júniusban felálló Nemzeti Gárdába (ZNG). 

Május 25-re a horvát TO Krizsevác (Krizevci) felállíthatta a rendelkezésre álló létszámból első TO századát, melyet további négy század követett ( 2. század-06.08-tól, 3.század- 06.15-től, 4 és 5. század -06.29-től ). A TO erőket Krizsevác (Krizevci), Sveta Ivana Zabno, Orahovac, Gornja Rijeca településeken képezték. Májusban a rendőri erők támogatták a Pakrác (Pakrac) településnél kialakult fegyveres konfliktusban a helyi horvát rendőri erőket, augusztusban pedig Bánság és Szlavónia területén lévő horvát rendőri erőket.

Krizsevác (Krizevci) járásban a szerb lázadók  július 27-én Gornja Rijeka településen támadást intéztek  horvát rendőrjárőrök ellen. 1991.júliusban a horvátok Krizsevác (Krizevci) rendőri erői megerősítették Povelic és Cepidlak falvakat, valamint Sveta Petra Orehovac ( 07. 15.) és Sveta Ivana Zabno  (08.06.) településeket, útakadályokat és EÁP-kat létesítve. Ellenőrzés alá vonták a Kalnik hegység Vranilac 643.m. magaslatán lévő TV torony objektumát. Augusztus 20-i találkozó alkalmával a Krizsevác (Krizevci) vadászok horvát közössége saját fegyvereiket a tartalékos rendőri erők részére bocsátották. Ez azért is bírt jelentőséggel, mert bár önkéntesekből volt elég, de nem tudták őket fegyverzettel ellátni.

Júliusban a TO Krizsevác (Krizevci) törzse felállította ügyeleti és információs központját és előkészültek diverzáns és diverzáns szakaszok felállítására. A JNA „Kalnik" laktanya parancsnokságának tiltakozásának eredménye képen Krizsevác (Krizevci) elővárosi részében, Cubinecben a horvátok megszüntették útakadályukat. Ezen időszakban egyébként több nagyvárosban, Bjelovar, Virovitica is megkezdődtek a városokban lévő stratégiai helyek horvát erői által történő biztosítása, útakadályok, EÁP-ok felállítása, JNA létesítmények blokkolása. 

Július 15-én Donjara településről (a település Krizsevác - Koprivnica közti autóúton helyezkedik el) tizenöt tetraéder harckocsi betonakadályt szállítottak át Krizsevác (Krizevci)  Nikola Tesla utcába. A cél ezzel a Zágráb-Krizsevác (Krizevci) autóút blokkolása volt a Koruska patak hídjánál.

A horvátok TO Krizsevác (Krizevci) vezérkari törzse megkezdte fegyverzeti és egyéb haditechnikai eszközök beszerzésére irányuló akcióját. Ennek során a Krizsevác (Krizevci)  „Strojoplastika” gyárban megindult a kézigránát gyártás első fázisa. A horvát gyártású kézigránát a „viroviticanke” becenevet kapta. A gránát öntvény burkolatát a „Tomo Vinkovic” bjelovari üzemben állították elő, mely megkapta a robbanó törtetet, amit a Vojnovac településen lévő „Radnik” kőbányában (Kalnik hegység) próbáltak ki. Későbbiekben sorozatgyártásban szerelték fel a horvát fegyveres erőket a kézigránáttal. Emellett a Horvátországi Válság Törzs biztosította a TO Krizsevác (Krizevci) törzsét további hadianyag megvásárlásáról. Ennek során a TO Krizsevác (Krizevci) beszerzett szeptember 12-én százhúsz darab félautomata puskát és negyvenötezer darab lőszert. Ezzel szerelhették fel a Krizsevác (Krizevci) településen megalakuló 117. brigád 3. egységét és további tartalékos rendőri erőket (PP Krizevci) .

A Horvát Védelmi Minisztérium (MORH) engedélyezte a nemzeti gárda felállítását Krizsevácban (Krizevci). Ezzel kapcsolatban találkozóra került sor Koprivnica városban a MORH képviselői, a TO Krizsevác (Krizevci) és TO Koprivnica törzsének vezetői közt. A találkozó során szentesítették a 117. brigád megalakítását. A dandár szintű erő vezetésével hét képzett tisztet bíztak meg  négy Koprivnicaból, három Krizsevácból).

 

 

A dandárt három egység (zászlóalj):

- 1. egység Koprivnica

- 2. egység Koprivnica

-3. egység Krizevac

, parancsnoki gárda és törzs, páncélos zászlóalj, műszaki század alkotta. A dandár megalakulásának ideje 1991. július 29.

A parancsnokság, a törzs valamint a műszaki század és 1. egység (zászlóalj) Koprivnicában állomásozott és látta el feladatait, a 2. egység a „Podravska” autóutat ellenőrizte Koprivnica –tól Virovitica irányába a szomszédos 127. brigád (Virovitica) műveleti zóna határáig, a 3. egység pedig, mint krizseváci zászlóalj, Vrbovec (Közép-Horvátország) és Lepavina ( Krizsevác- Koprivnica közti autóút menti falu) települések közti zónába vezényelték. 

1991. szeptember 14-től egész Horvátország területén megkezdték a horvátok (az 1991. szeptember 12/13. központi parancs alapján) a JNA objektumok blokádját. Krizsevác (Krizevci) esetében ez a „Kalnik ” laktanyát, a Dom JNA, Kalvarija parancsnoki épületet, Cret objektumot és a Siroki Brezje MTS raktárt jelentette.

A blokádhoz a horvát erők felsorakoztatták:

 

- Krizsevác (Krizevci) 1. század ZNG 116 fővel

- Krizsevác (Krizevci) 3. rendőr állomás (PP) rendőri aktív és tartalékos erők 109. fővel

- Nova Kapela (Vrbovec járás) önálló ZNG szakasz 37. fővel

- Sisak város (Bánság) felderítő- diverzáns szakasz 13 fővel

- Krizsevác (Krizevci) Nemzeti Ellenállás (NZ) négy városi szakasz 158. fővel

 

Összesen: 433 fő. Fegyverzet: százhúsz darab félautomata puska, egy darab „Bren” géppuska, három darab M48 „tromblon” puskagránát vetővel felszerelt puska, nyolc kummulatív puskagránát „tromblon”, százhúsz maroklőfegyver (pisztoly), száz darab vadászpuska.

 

A krizseváci JNA erők a „Kalnik " laktanyát (78. fő), a Dom JNA (10 fő), Cret objektumot (7 fő), és a Siroki Brezje MTS raktárt (21 fő) összességében 116. fővel védték. Fegyverzet: huszonnégy T-12 ágyú, tizennyolc D-30”haubica” ágyú, kilenc B-1 agyú, hat nagy kaliberű (122.mm-től) aknavető, tizenkét önjáró löveg, hat M-83 páncélozott harci jármű, tizenkét POLO 9P-122 „lanser” rakétás páncélosok elleni páncélozott harci jármű, hat „ZIS” 76.mm-es agyú, és egyéb személyi felszerelés, automata és félautomata kézi lőfegyverek.

 

„Kalnik” laktanya elfoglalása

 

A horvátok a laktanyából kivezető utakat zárták, hogy megakadályozzák a páncélozott harci járművek kijutását a kaszárnyából. Az egyik ilyen záró pont volt a Szent Flórán (sv. Florijan) templomnál lévő állás, ahol vasúti sínekből összehegesztett harckocsi akadályokat és harckocsik elleni taposó aknákat telepítettek le. A másik a laktanya délnyugati kijárata, ahol a horvátok húsz darab elektromos gyújtásra kötött gázpalackot raktak ki.

A zárásban részt vevő állomány körkörös két vonalon helyezkedett el. Az egyik vonalon, mely az első vonalat képezte a ZNG és MUP erők foglaltak pozíciót, a második vonalban a nemzeti ellenállás.

Az első vonal (posta és „Eletra” épülete közti vonal) feladata volt  megakadályozni a laktanyába való ki és bejutást. A második vonal (déli és nyugati oldala a laktanyának) feladata volt biztosítani a külső zárást, megakadályozni a kaszárnyából a JNA katonák kijutását a kerítéseken át, illetve biztosítani az első vonalat körkörös védelembe, valamint kontrolálni a laktanyához vezető  útvonalat, a Koprivnica, Bjelovar, Dugo Szeló (Dugo Selo) felől  érkező esetleges JNA támogatás végett.  Mindemellett biztosították a taposó aknákat és útakadályokat.

További ZNG és MUP erők megerősítve NZ önkéntesekkel kontrolálták a Koprivnica felé vezető utat (Siroki Brezje erdőnél), Bjelovar felé vezető utat (vasútállomásnál), Carevdar falut (iskolánál), Sveta Ivana Zabno falut („Ruzic” vendéglőnél) útakadályokat létrehozva.

A ZNG Vrbovec  önálló ZNG szakasza húsz fővel, megerősítve a nemzeti ellenállással biztosította a laktanyát déli oldalról. A laktanya blokádjában a horvátok több mint kétszáz fővel vettek részt.

 

1991. szeptember 14-én a városi egészségügyi szolgálat beköltözik a városi áruház pincéjébe. Reggel 08.00 órákor a horvátok elzárták a laktanya áram, telefon ellátását és egyéb közműveit. Ezt követően 09.00 órakor a helyi rádióállomás segítségével ultimátumban szólították fel a kaszárnyában tartózkodó JNA erőket a megadásra.

A továbbiakban a Dom JNA épületében megbeszélések kezdődtek az ott tartózkodó JNA tisztekkel. Délután 16.00 órától rádió összekötetést létesítetek kábelen a laktanya parancsnoksága és a horvát törzs között. Ugyanakkor a horvátok egy 1000 W. erősségű mobil rádióadót helyeztek a hotel „Kalnik” emeltére, ahonnan tizennyolc órányi folyamatos rádióműsort sugároztak.  Este 22.00 órakor sor került az első találkozóra a laktanya parancsnoka,  Jovo Radosavljevic és a horvát válság törzs vezetői közt.

 1991. szeptember 15-én a kora reggeli órákban Sisak városból megérkezett a felderítő- diverzáns szakasz (IDV), mely alakulatot a Krizsevác (Krizevci) rendőr állomáson helyezték el.

Késő délutántól 19.00 órától kora estig, 20.30 óráig megbeszélések kezdődtek a laktanya békés úton történő átadásáról a horvát válság törzs vezetője, Ivane Susec Trakostanec és a laktanya parancsnoka, Jovo Radosavljevic közt.

 1991. szeptember 16. Hajnalban 01.30 órakor a Siroki Brezje objektumnál történt események végett a laktanya parancsnoka felvette a kapcsolatot a horvát válság törzzsel. Megállapodtak, hogy amíg nem tisztázódnak a körülmények a S. Brezjénél történt eseménnyel kapcsolatban egyik fél sem tesz lépéseket. Reggel 08.00 órakor a horvát válság törzs telefonon kapcsolatba lépett a laktanya parancsnokával, akit felszólítottak az objektum átadására. 9.00 órakor a laktanya parancsnoka egészségügyi szolgálatot indított el a kaszárnyából a S. Brezjeben lévő katonai objektumhoz. A szanitét egység a S. Brezje objektumba megérkezett, ahonnan 13.10 órakor indultak el vissza a Kalnik laktanyába. 21.15 órakor fegyveres incidensre került sor a Sumarije ellenőrző pontnál a nemzeti ellenállás és a S. Brezje elhagyó JNA katonák közt, akik a laktanyába tartottak. A horvát oldalon a nemzeti ellenállók közül ketten életüket vesztették, egy fő súlyosan megsebesült. A JNA oldaláról öt katona horvát fogságba esett, tizenhat katonának egy parancsnokkal az élükön sikerült visszajutni a laktanyába. A JNA laktanya parancsnok kérésére a hotel „Kalnik” épületében megbeszélésre került sor a horvát válság törzs vezetői  Stjepan Palijan, Bozo Stubelj, Zeljko Perharic és a laktanya parancsnoki kara Jovo Radosavljevic főparancsnok,  Dragan Trbojevic és Sinisa Bozilovic alparancsnokok közt. Jovo Radosavljevic felajánlotta a S. Brezje és Cret objektumok átadását a horvátoknak.

 1991. szeptember 17. Reggel 08.00 órakor a laktanya felhívta a horvát válság törzset, mely során légitámadást helyezett kilátásba a Siroki Brezje településen lévő katonai objektum elfoglalása miatt. A továbbiakban ismételt találkozót kértek. A találkozóra 09.00 órákor került sor a Dom JNA (katonai adminisztrációs épület) épületében Bozo Stubelj (horvát válság törzs vezetője) és a JNA laktanya parancsnoka  Jovo Radosavljevic és beosztott parancsnoka Nikola Miric közt. 13.10-14.15 közti időszakban a megbeszélések eredménye képen a JNA parancsnok átadta a laktanyát a horvátoknak, melynek birtokba vétele békés úton ezáltal megtörténhetett. A horvátfogságba esett JNA katonának a Krizsevác (Krizevci) gimnáziumba helyezték őrizet alá, majd elengedték őket a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságba. A tisztek hasonló képen jártak, a bjelovari börtönbe helyezték őrizetbe őket, majd szintén elengedték mindannyijukat  a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságba.

 

„Siroki Brezje” katonai hadianyag raktár (MTS) elfoglalása

 

 A katonai objektum „SB”  blokádját a horvátok a városban lévő laktanya zárásával együtt kezdték meg. Az „SB” JNA fegyverzeti (MTS) raktárt a JNA 411. mpoad huszonegy fős alakulata biztosította Nenad Micunovic vezetésével.  

A horvát erők részéről az MTS zárását a Krizsevác (Krizevci) és Vrbovac ZNG, a Krizsevác (Krizevci) rendőrség, Sisak városból érkezett felderítő-diverzáns (IDV) szakasz és a Krizsevác (Krizevci) nemzeti ellenállás (NZ) 4. csoportja hajtotta végre.

1991. szeptember 14-én a délutáni órákban a horvát válság törzs (KS) Krizsevác (Krizevci) döntött az MTS megszerzéséről és másnap Reka faluban folytatódó megbeszélésen 15-én már megtervezték a végrehajtást. A tervek alapján az IDV Sziszek (Sisak), a ZNG Krizsevác (Krizevci), ZNG Vrbovec támadást kezdeményezett és ellenőrzés alá vonta az objektumot. Az objektum elfoglalása után azonnal megkezdik az ott tárolt haditechnikai eszközök (gyalogsági fegyverek, páncéltörő és légvédelmi fegyverek és páncélosok elleni taposó aknák) elszállítását a TO parancsnokságnak, ezt követően az objektum biztosítását a Krizsevác (Krizevci) rendőri erők veszik át. Szeptember 15-én a horvát területvédelmi erők Krizsevác (Krizevci) parancsnoka (TO Krizevci) Vladimir Kolic a délutáni órákban intézkedett teherszállító gépjárművel és rakodó gépek valamint személyzet beszerzéséről, az MTS raktár elfoglalását követő haditechnikai anyag kiürítésének végrehajtásához. 17.00 órakor a rendőrség biztosításával a Krizsevác (Krizevci) rádió amatőr klub a JNA MTS raktárhoz közeli Koprivnicka utcai egyik épületéből felszólította az MTS őrző katonának a megadásra. Az objektumot védő JNA katonák nem adták meg magukat. Parancsnokok elutasította a békés elvonulás és haditechnika átadását a horvátok számára. 

A horvátok számára nem maradhatott más, mint a támadó akció végrehajtása.

 A művelet végrehajtását 15-én a horvát parancsnokság 22.00 órakor megkezdte. Az akciót a Ratarni település lévő kutyakiképző központba  kihelyezett parancsnokság irányításával koordinálták. 

A fő támadási irányt a keleti oldali kapu képezte, ahol a ZNG Vrbovec tizenöt fővel, az IDV Sisak tizenhárom fővel és a Krizsevác (Krizevci) rendőrség rendőrei hét fővel  kezdték meg. Az NZ 4. csoportja biztosította az MTS északi oldalát.

A 22. 00 órakor megkezdődő horvát akcióban támadó erőknek  első lépcsőben számolnia kellett azzal, hogy a bázison tárolt hadianyagot a JNA katonák aláaknázták, illetve a JNA katonák rendelkeztek páncélozott járművel (BOV), mely fel volt szerelve egy három csöves légvédelmi géppuskával. Az MTS védelmét a JNA katonák megerősítették, őrző-védő kutyákkal biztosították.

A horvátok nem rendelkeztek páncél elhárító fegyverzettel, mely hatásos lehetett volna a páncélos ellen.

A horvátok hét csoportra osztották az MTS elleni műveleti erőiket, melyből kettő a támadó feladatokat hajtotta végre.

Az első támadó csoportot Bozo Rrmic vezette, akik megérkeztek a MTS déli főbejárati részéhez. A második csoportot Tomislav Juric vezette, akik az MTS északi oldalát közelítették meg. Miután az első csoport száz méterre megközelítette az MTS felszólították az objektum JNA erőinek parancsnokát Nenad Micunovicot az objektum átadására. Válaszul a JNA őrszemélyzet könnyű fegyverekből tüzet nyitottak a horvát egységre, melynek parancsnoka Bozo Drmic megsebesült.

A második horvát csoport megközelítette az MTS északi oldali pót bejárati részét, ahol a JNA katonák páncélozott harci járművel azonnal tüzet nyitottak a horvátokra. A horvátok kézifegyvereikkel (Kalasnyikov és vadászpuskák) viszonozták a tüzet a BOV-ra. 01.30 körüli időben viszont a BOV miután az MTS területénél belehajtott egy árokba, mozgását nem tudta folytatni, lényegében működésképtelenné vált. Ezzel lehetősége nyílt a tűzharcba került második horvát csoportnak a kivonásra a „déli” ellenőrző pontra.

Másnap 16-án az MTS JNA katonái közt fellépő morális válság részeként egy katona elhagyta az MTS-t a déli órákban. A morális válságot kihasználva a horvátok ismét 15.00 órakor felszólították az MTS parancsnokát az objektum átadására, garantálva a JNA katonák békés elvonulást fegyverzetük hátrahagyása mellett.

Mindezek mellett a Krizsevác (Krizevci) Válság Törzs és a városban lévő JNA laktanya parancsnokság közti megegyezés alapján a horvátok elérték, hogy az MTS átadják. Az esti órákban az MTS őrző JNA katonák a parancsnok   vezetésével felkészültek a katonai objektum elhagyására.

A „Kalnik” laktanyából az ottani JNA parancsnok egy páncélozott egészségügyi szolgálati irányított az MTS-be, ahol felvette az ott lévő JNA katonákat és azzal vissza indultak a „Kalnik” laktanyába. Útközben azonban fegyveres incidensbe keveredtek az egyik horvát  ellenőrző pontnál „Sumarije„  területen.

 Miután az MTS objektumát 22.00 óra körül a JNA elhagyta a horvátok Zeljko Topolovec, Vlado Funtak parancsnokok  katonáikkal IDV Sisak, ZNG Krizsevác (Krizevci) és Vrbovec behatoltak a JNA katonai raktárba. Mivel azt a JNA katonák aláaknázták (déli főbejárat és 13. számú raktár) első lépcsőben végrehatásra került az aknamentesítés. 22.30 körüli időben a TO Krizsevác (Krizevci) megkezdte a raktárban lévő hadianyag összegyűjtését az elszállításhoz. A rakodást a Celika (7. db.) és Krizsevác (Krizevci) (2.db) településekről megérkezett targoncákkal végezték el.  A szállításhoz hét tehergépjármű állt rendelkezésre. Szeptember 17. 01.30 órára készen állt a tehergépjármű konvoj a szállításra. A hadianyagokat a Krizsevác (Krizevci) tűzoltóság épületébe, valamint Sveta Petra Orehovac, Miholac, Kamesnica és Fodrovac településekre szállítottál el. A szállítást a déli órákra fejezték be a horvátok a TO Krizsevác (Krizevci)  koordinálása alatt.

Szerencsére a horvátok az MTS kiürítése után azt elhagyták és csak külső rendőri biztosítást tartottak fent az objektumnál, mert 11.00 óra körüli időben a JNA légiereje két harci repülőgéppel rakétatámadást intézett a Siroki Brezje MTS objektum ellen. A támadás során géppuskával tűz alá vették a Majurec- Krizsevác (Krizevci) közti közutat, valamint két rakétát lőttek ki az MTS területére.

 

„Dom JNA” Krizsevác (Krizevci)  elfoglalása

 

1991. szeptember 14-17. közt a horvátok blokád alá vonták az épületet, melyet békés úton. 17-én birtokba vettek.

 

 

 

„Cret” gazdasági katonai objektum elfoglalása

 

1991. szeptember 14-17. közt a horvátok blokád alá vonták a gazdasági objektumot ahol két JNA tiszt és öt katona szolgált. Mivel semmilyen kontakt nem volt az objektum őrszemélyzete és a központi laktanya közt, így a JNA személyzete 17-én reggel 07.00 órakor békés úton átadta az objektumot a horvátoknak. békés úton

 

Hadizsákmány

A „Kalnik” laktanyából és az MTS Siroki Brezje a horvátok elég nagy JNA hadianyag arzenálra tettek szert, kisebb kézi fegyverzetre pedig a „Cret” és „Dom” JNA objektumaiból. A Krizsevác (Krizevci) laktanyából a horvátok zsákmányoltak:

 

-a 288. páncélosok elleni  „haubica” tüzér  divízió (poad) Virovitica JNA erőiből:

- huszonnégy T-12 ágyú (100mm. kalibertől)

- tizennyolc „haubica” D-30 ágyú (122.mm.kalibertől)

 

-a tartalékos „partizán” dandár erőiből:

 

- tíz B-1 ágyú (76. mm. kalibertől)

- hat 122.mm-es aknavető

 

-a 73. gépesített dandár, 73. vegyes páncélosok elleni tüzér divízió (mpoad) Koprivnica JNA erőiből:

 

- tizenkét önjáró löveget (90.mm. kalibertől)

- hat M-83 páncélozott járművel (BOV)

 

- Krizsevác (Krizevci) JNA 411. vegyes páncélosok elleni tüzér ezred tartalék hadianyagból:

 

- tizenkét páncéltörő „lanser-rel” felszerelt páncélozott POLO 9P-122 harci járművet

- hat „ZIS” 76.mm-es agyút

 

Összességében kilencvenhárom darab tüzérségi eszközt, 2880. darab 100.mm-es, 1440. darab 122.mm-es, 900. darab 76.mm.es ágyúhoz való, 720.darab 120.mm-es aknavetőhöz való, 1620. darab 90.mm-es aknavetőhöz való gránátot, 504. darab 9M14M páncéltörő rakétához való, 252. darab 9M14 M-P1 rakétához való lövedéket. Könnyű „lanser  LNL 128.mm-es rakétához harminchat darab lövedéket, „ZIS” 76.mm-es ágyúhoz pedig 1200 darab lövedéket.  15 000 darab körüli különböző kaliberű tüzérségi lövedéket. MTS Siroki Brezje objektumból több mint 30 000 darab páncélosok elleni taposó aknát, 1100 automata fegyvert, puskát, negyven TAM-150 katonai tehergépjárművet, tíz TAM- 110 szállító, ciszternás, terepjáró és szanitét tehergépjárművet.   

 

Koprivnica és körzete

Koprivnica városban a JNA 32. hadtest tartalékos „R” besorolású 73. gépesített brigádja állomásozott a városban lévő „Joza Vlahovic „laktanyában. 1991.júliusig a brigádot Ivan Basarac vezette, akit parancsnoki székében Zvonimir Mihajlovic váltott 1991. szeptemberére.  A dandár megközelítőleg 300 főből állt békeidőben.

A JNA 32. hadtest 265. gépesített brigádja Bjelovar városban lévő „hon állomáshelyén” az ottani laktanyában állomásozott, gépesített zászlóaljjal, páncélos zászlóaljával (parancsnok Milorjub Lazarevic), felderítő csoportjával (parancsnok Aleksandro Madzice)  , műszaki zászlóaljával (parancsnok Novak Nikolic ).  1990.év végén a dandárból a páncélos , felderítő és műszaki erőket átcsoportosították a bjelovari laktanyából koprivnicai laktanyába.

Koprivnica-ban állomásozott a 43. határőrizeti zászlóalj (43.gb), a „jugoszláv-magyar” határt őrizve Milutin Neterbasic vezetésével. A zászlóalj központi objektuma dunja dubravai „Narodni heroj Florijan Bobic” volt. További határőrizeti objektumok voltak:

 

- „Narodni heroj Milivoj Marijan” Botovo településen

- „Pilajevo” Prekodravlja Gola településen

 

 

A 43. gb. illetékességi területe alá tartoztak a már nem Koprivnica járáshoz tartozó:

 

- „Zdala” Zdala településen

- „Ciganfis” a Repas erdőben

- „Narodni heroj Stjepan Debeljak Bil” Ferdinandovac településen

- „Mekis” Podravska Sesveta településen

- „Sasnato polje” Pitomac településnél

- „Starogradacki Marof” Starogradacki Marof településnél a Dráva folyó jobb partja

 

határőrizeti objektumai. Koprivnica városban a JNA fenntartotta adminisztrációs épületlét a „Dom JNA” székházat, amit megközelítőleg tíz fős őrszolgálat védett.  További katonai létesítmény volt a város délnyugati „Crna Gora” elővárosi részében lévő „Crna Gora” lőtér és hadianyag raktár (MTS), ahol robbanóanyagot, tüzérségi és harckocsi  muníciót, lőszert, taposó aknákat tároltak, mely a 73.gépesített erő alá tartozott, valamint a TO Koprivnica hadianyagot. Az objektumot húsz fős őrszemélyzet védte, Nemanj Popovic parancsnok vezetésével. 1991. február 23-tól Bjelovar városban feláll a helyi rendőri erők speciális alakulata az „Omega” egység. Az első parancsnoka az alakulatnak Miralem Aleckovic, akihez további parancsnokok csatlakoztak, Robert Vulic, Kresimir Petran, Stjepan Samoborec, Drazen Mikulic, Dejan Kirilenk, Ivica Jurec, Sinisa Toth, Marijan Golubic, Zeljko Pintaric, Vladimir Novosel, Nenad Vracek, Zlatko Hum, Nenad Vrbanic személyben a környező településekről, köztük többen Koprivnicából.  

1991. június 28-án Koprivnica járásban és városban megalakult a Nemzeti Gárda (Zbor Narodna Garda „ZNG”) néhány száz önkéntesből, a MUP irányítása alatt.

1991. július 28-tól a koprivnicai rendőrség az „Omega” csoporttal együtt a bánsági konfliktus területekre lett elvezényelve, megerősíteni a helyi horvát rendőri állomáshelyeket.

 

A koprivnicai rendőrség elsőként július 2-től tizenöt fős csoporttal, majd később 28-tól már további két csoporttal vett részt bánsági Glina biztosításában.

A legfontosabb ilyen helyszín volt Glina város, melyet a szerb lázadók megpróbáltak a JNA támogatását élvezve teljesen birtokba venni. A horvát koprivnicai rendőrök és az Omega elfoglalta pozícióit Glinánál. Az „Omega” csoport és rendőri erők egy része Prekopa településnél ellenőrző és áteresztő pontot létesített, kontrolálva a Glina- Petrinja közti közúti összeköttetést. Másik része a rendőri erőknek Gornji Vidusevac, Solna és a környező falvakban foglalt állást. A koprivnicai rendőr erők és az „Omega” koordinálta tevékenységét a helyi erőket támogató további horvát katonai erőkkel, 1. gárdista brigád és HOS erőkkel, valamint a Szlavónszki Bród (Slavonski Brod) városból érkezett speciális rendőri csoporttal és persze a helyi tartalékos horvát rendőrökkel.

 

Nyugat–Szlavóniában  1991.augusztus 16-tól fegyveres összecsapások  megkezdődtek a szerbek és horvátok közt, mikor a lázadó szerbek támogatva a JNA– val megkezdték a nyugat- szlavóniai Poszavina tájrész  megszállását. A szerb lázadók és a JNA elfoglalta Okucsáni városkát és tovább támadta Nova Gradiska irányába. A szerb támadást Gornji Bogicevica településnél megállították a horvátok. A szerb erők Okucsáni  (Okucani)  irányából támadási irányt jelöltek ki Pakrác felé, ahol támogatni kívánták a helyi szerb lázadó erőket. Céljuk volt Pakrác, Lipik és a járás elfoglalása.

 

Koprivnica városból „Striceva” speciális csoport harminc fővel augusztusban megérkezett Pakrác településhez, támogatva a helyi horvát védőket a szerb támadásokkal szemben. A csoport, a szerbek aknavető támadása közepette  ellenőrzés alá vonta a Pakrác –Badljeviva település közti közutat.  Augusztus 23-án megérkezett Pakrác városhoz az Omega csoport. A csoporthoz csatlakozott a koprivnicai rendőri egység. Már ezen a napon megtörtént az első tűzharc a szerb lázadókkal „Pilana” állásnál Kusonj település irányába.

 1991.09.13-án a horvátok Koprivnica területén blokkolták az össze JNA katonai létesítményhez vezető közutat. Továbbá a  városból kivezető utakat Krizsevác (Krizevci), Gyurgyevác (Durdevac) és Varazdin irányába. 

Szeptember 16-án a horvátok békés úton birtokba vették a 43. határőr zászlóalj Koprivnica járási Botovo „Milivoj Marijan”, 17-én a Gola „Pilajevo” objektumait. Gyurgyevác (Durdevac) járási Podravska Sesveta „Mekis” objektumát szeptember 14-én foglalták el harc nélkül a horvátok. A „Sasnato polje ” objektumát Pitomaca településnél szintén harc nélkül szeptember 14-én, valamint a „Starogradski Marof” objektumot szintén harc nélkül.

Szeptember 18-án pedig kisebb harcok révén további négy határőrizeti objektumot:

 

- „Narodni heroj Florijan Bobic” Dunja Dubrava település

- „Zdala” Zdala településen

- „Ciganfis” a Repas erdőben

- „Narodni heroj Stjepan Debeljak Bil” Ferdinandovac település -  

 

Miután a határőrizeti objektumokat elfoglalták a horvátok elérkezettnek látták az időt a Koprivnica városban lévő JNA laktanya és „Crna Gora” MTS raktár valamint adminisztrációs székház birtokba vételére.                         

Szeptember 27-én a horvát haderők vezérkari főnöke, Anton Tus parancsot ad a „Bilogora” nevű akció végrehajtására, mely során a horvát erők 28-29-én Bjelovar területén szeptember 30-31-én Koprivnica területén is birtokba vették a JNA objektumokat.

Szeptember 29-től 30-ra Koprivnica városnál a horvát erők előkészültek a JNA objektumok  elfoglalására. Bjelovarban súlyos harcok közepette történt meg a JNA létesítmények birtokba vétele, mely a Koprivnica városban állomásozó JNA erők parancsnoki karát az objektumok békés úton történő feladására késztette, elkerülve egy esetleges bjelovari helyzetet. Szeptember 30-án a városi horvát válság törzs és a JNA parancsnokok közti megbeszélések révén a JNA parancsnokok átadták a katonai létesítményeket a horvátoknak. A több mint 300 fős JNA személyzet szabadon eltávozhatott Szerbiába.

A haditechnika viszont maradt a horvátok kezében, mely a 73. gépesített brigád MTS (taposó aknák, tüzérségi és harckocsi muníció, lőszerek, kézi fegyverzet, robbanó anyagok…) ellátmánya - köztük tizennyolc „haubica” agyú-, és a 265. gépesített erők egy részének haditechnikai parkja.

„Koprivnicko-krizevacka” megye  területén 1991. július 29-én alakul meg a Horvát Hadsereg tartalékos „R” 117. brigád parancsnoksága Milan Juric vezetésével Koprivnica településen. Augusztus 7-től már a ZNG parancsnokság irányítása alatt megkezdődik a dandár feltöltése és felszerelése. A brigád október 1-től 4-ig teljes állományával két, majd 1992-től három zászlóalj szintű alakulatot adott ki:

- 1. zászlóalj (egység) Koprivnica korábbi JNA laktanyában, új elnevezéssel a

                          „Ban Krsto Frankopan” kaszárnyában állomásozott

 

- 2. zászlóalj (egység) Koprivnica korábbi JNA laktanyában, új elnevezéssel a

                         „Ban Krsto Frankopan” kaszárnyában állomásozott

 

- 3. zászlóalj (egység) krizsevác (Krizevci) –teljes feltöltésére 1992-ben került sor- a zászlóalj

     a Krizsevác (Krizevci)  korábbi JNA laktanyában, új elnevezéssel a

                        „Ban Stjepan Lackovic” kaszárnyában állomásozott

  

Ezzel megalakult a 117. brigád/dandár (1991.október 01-én reggel 08.00 órától). 1991. október 2-án találkozóra kerül sor a Horvát Védelmi Minisztérium (MORH), Operatív Zóna (OZ) Bjelovar, Válság Törzs (KS) Koprivnica járás és a 117. brigád parancsnokai közt. A megbeszélésen szentesítették a 117. dandárt és új parancsnokának a korábbi nemzeti ellenállás vezetőjét, Dragutin Kraljt nevezték ki.

1991. október 05-én a „vereségre” válaszul a JNA légiereje „MIG” harci gépekkel támadták Koprivnica várost, mely során a laktanyát rakétázták. A támadásban egy személy vesztette életét. Néhány nappal később a horvát szélső jobboldali párt a HSP megalakítja katonai szárnyának (HOS)[3] első századát Darko Ozmec parancsnok vezetésével.

Októberben létrejött további erőket képviselt a horvát oldalon a 61. könnyű tüzér- rakétás légvédelmi divíziója, valamint az 5. számú 105mm-es „haubica” ágyús divíziója, valamint a koprivnicai harckocsizó „Bumbari” csoport.

1991. novemberben a 117. brigád egészen 1992. január 2-ig a Novszka (Novska) harcmezőn látott el hadifeladatokat. Ennek során részt vettek az „Orkan” horvát hadműveletben, Subocka, Bair, Popovac, Trokut, Kukunjevac és más települések felszabadításában. A hadművelet után a 117. brigád a Szlavónszki Bród (Slavonsi Brod) hadszíntéren Harcoló Csoport (BG-145) irányítása alatt részt vettek a Poszavina tájegységben folyó harcokban.

Koprivnica városban a speciális rendőri egység Ivica Jurenac vezetésével megkezdte működését.

Koprivnica városban megalakult a 13. számú páncélosok elleni (PO) tüzér-rakétás divízió (trd) Damir Vukovic vezetésével a Bjelovar katonai parancsnokság OZ Bjelovar / ZP Bjelovar irányítása alatt. A 13. PO több későbbi horvát katonai műveletben jelentős szerepet vállal (Oluja 95, Bljesak 95, Grom 95).  

 

 

HADIÁLLAPOT

 

Muraköz (Medimurje)

 


régióiban

 

 

 

 

Csakovác (Cakovec) és körzete

 

Horvátország észak-nyugati részén terülel Csakovác járás „općina Cakovec”. Csakovác (Cakovec) járás a gyönyörű természeti adottságokkal rendelkező Muraközben (Medimurje) terül el a Mura és Dráva folyók közt. Csakovác (Cakovec) avagy magyar történelmi nevén „Csáktornya „részét képzete a horvát-magyar közös történelemnek.

Az 1991-es adatok alapján a járást 120 000 polgár lakta, túlnyomórészt horvátok és kisebb számban szerbek és magyarok. Az 1991. május 19-i referendum elfogadása után, júniusban a „Horvát Szábor” kikiáltotta a szuverén Horvátországot, hasonlóan Szlovéniához.   1991. nyarán az önálló, független Horvátország kinyilvánítása után a fegyveres konfliktus felé sodródó történések nem kerülték el a Muraközt sem. A „Socijalisticka Federativna Republika Jugoslavija” (SFRJ) föderatív államhatalmi vezetőinek találkozóján június 20-án  Momir Bulatovic, Borislav Jovic, B. Kostic, J. Kostic (szerbek) Slobodan  Milosevic szerb elnökkel együtt, a Bosznia és Hercegovina, Horvátország, Makedónija és Szlovénia tagok nélkül döntött arról, hogy nem ismerik el a független, szuverén Szlovéniát és Horvátországot, annak határait. A SFRJ irányítása alatt álló hadsereg a JNA Veljko Kadijevic és Blagoj Adzic parancsnokok vezetésével a katonai beavatkozás mellett döntöttek. Kirobbant a háború. 


 
Szlovénia - JNA offenzíva - Muraköz

 

A JNA erőket a horvátországi laktanyákból is Szlovéniai ellen irányították. A Csakovác (Cakovec) JNA laktanyából a JNA erők elindultak, hogy lezárják Szlovénia határait, Ausztria, Olaszország, Magyarország felől. 

 
A JNA Szlovéniában 32 000 fős erőt állomásoztatott ebből 4000 tisztet és profi katonát. Ljubljanaban a 14. „Ljubljanski „hadtestet, Mariborban a 31. „Mariborski” hadtestet.

 
A szlovén területvédelmi erő (TO) 12. brigádot alkottak, 20 000 fővel. 5000 automata fegyvert, 5. millió lőszert, 1000 páncéltörő fegyvert, és több légvédelmi fegyvert birtokolt a 91-es évek nyár kezdetéig. Felkészülve a JNA offenzívájára, mely célja volt 137 objektum elfoglalása, a határátkelők ellenőrzése Ausztria, Magyarország és Olaszország felé. A feladat végrehajtására a JNA páncélos és gépesített erőit vette be elsősorban, 10. 13., 14.  31. hadtestet, 2000 főt.

1991.június 27. a JNA megtámadja Szlovéniát. Ezen a napon 01.15 órakor a JNA 306. légvédelmi ezredének (PZO) ütege karlovaci laktanyából megindult a szlovén –horvát határon lévő Metlika településre. Már 04. 00 órakor kora reggeli órákban megkezdődtek a fegyveres összetűzések a szlovén TO erők és a JNA közt. Ezt követően kiterjedt a TO és JNA összecsapásai, a JNA már több irányban támadott tekintettel a metlikai szlovén támadásra.

Vrhnika településről a JNA harckocsizó százada elfoglalta a ljubljanai „Brnik” repteret. Varazdin felől érkező JNA erők egyik oszlopa Muraközön „Medimurje” keresztül Lendva (Lendava) felé tartott, míg egy másik katonai oszlopa Murszka Szobota (Murska Sobota) településhez közeli osztrák határhoz.


 
A  Murszka Szobota (Murska Sobota) felé haladó JNA oszlopot a szlovén TO erők feltartóztatták Ormózsnál (Ormoz). Az első nap, június 27-én a JNA lezárta a határátkelőket és elfoglalt néhány objektumot, ellenőrzés alá vontak több főbb közlekedési útvonalat. A harcok folytatódtak.

 1991. június 28. A TO erők Szlovénia folytatták műveleteiket, mely során a Rozsna Dolina (Rozna Dolina) „Nova Gorica” határátkelőnél megtámadták a JNA erőit, mely során három JNA tankot megsemmisítettek, hármat elfoglaltak és további húsz harci járművet vettek birtokba. Két JNA katona vesztette életét az összecsapásban további tizenhat megsebesült, és 98. szlovén fogságba esett. A szlovén TO erők részéről nem volt veszteség.

1991.június 29. kisebb intenzitással, de folytatódtak a harcok. A JNA súlyos veszteségeket szenvedett harminchét katonát vesztettek el és közel száznegyvenhatan megsebesültek. Több egységben sorállományú katonák dezertáltak. A szlovén TO erők három nap alatt kilenc katonát veszettek el, és száznegyvennégyen megsebesültek. Több civil is áldozatul esett a harcokban, közel húsz fő, negyvenen pedig megsebesültek.

 

 
   

 

 

 

 

A szlovén TO erők ötven tankot, több tucat lőszert és különböző haditechnikai eszközt zsákmányoltak. A JNA helyzete katasztrofális volt. A sorozott katonai állomány nem akart háborúzni, megnőtt a dezertálás illetve átállás a szlovén TO erőkbe. A nem szerb hivatásosok, tisztek átálltak a TO szlovén erőkhöz.

A sorozatos JNA kudarcok a belgrádi (Beograd) katonai vezérkar és politikai elit számára is döntéshelyzetet elé állították. A negatív katonai történések, Kadijevic és Adzic JNA főparancsnokokat három műveleti verzió felállításra kényszeríttette Szlovéniával kapcsolatban. 

1. verzió: katonai vereséget mérni a szlovén TO erőkre, összekapcsolni a csapatokat két gyalogos brigádot és egy ejtőernyős brigádot.

2. verzió: szárazföldi és légi támadással megsemmisíteni a szlovén infrastruktúrát, betartatni a jugoszláv szövetségi törvényeket.

3. verzió: politikai megoldást találni a helyzetre. Esetleges kivonása a JNA erőknek.  A szlovén nemzeti törekvés elismerése.


Kadijevic az első verzió mellett érvelt, de a SFRJ elnökségi tanácsa a harmadik variáció mellett döntött. A JNA erőket kivonták Szlovéniából.  A szlovéniai háború az első fiaskója volt a JNA –nak.

1991. július 7. A SRFJ /JNA és a Szlovén Köztársaság az Európai Tanács közreműködésével Brijuni szigetén tűzszünetet kötnek egymással.  Az Európai Tanács megállapodott a két féllel, hogy három hónapon belül megfigyelőket küld Szlovéniába, és ellenőrzi a JNA kivonását Szlovéniából, melyet 1991. október 25-ig be kell fejezniük. Közben kitör a JNA és a horvátok háborúja.


Politikai helyzet 1991-ben Csakovác (Cakovec) járásban.


Az 1991. május 19. „horvát referendum” elfogadása mellett a Muraközben (Medimurja) 93.19 % -ban szavaztak a maradék 1.2% pedig ellene. A referendum kimondta a Horvátország szuverenitását. A Muraköz tehát szinte teljes egészében az önállóság mellett állt ki. Csakovác (Cakovec) járás egészét horvátok lakták, így a szerb politikai pártok nem tudtak érvényre jutni a járásban, mivel nem volt támogatottságuk, nem úgy, mint horvátországi szerbek által többségben lakott zónákban.

 

A járásban azonban jelent volt a JNA nagy erőkkel. A JNA helyi stábjának szembesülnie kellett a többségi horvát ellenállással. A JNA helyi erői nem támaszkodhattak a helyi szerb lakosságra, hiszen nem képzet etnikai tömböt a térségben a szerbség. A JNA nem hivatkozhatott arra, hogy azért nem vonul ki a járásból, mert a helyi szerbek és horvátok közti „békefenntartó” erőként jelen kell lennie. A helyi horvát politikai vezetők megbeszélést folytattak a helyi JNA erőkkel, annak érdekében, hogy békés úton kerüljön sor a katonai létesítmények átadására, elhagyására.  

 

 

 Katonai helyzet 1991-ben Csakovác (Cakovec) járásban.

 

Csakovác (Cakovec)  járásban a JNA május 17-én megkezdte a helyi területvédelmi csoportoktól  (a Jugoszláv hadrend részét képezték a JNA támogató helyi területvédelmi, önkéntes, tartalékos tiszti, altiszti csoportok, több helyen, ahol ezen csoportokban többségi horvát nemzetiségű tiszti, altiszti kar tevékenykedett, megszakították a kapcsolatot a korábban őket irányító JNA körzeti parancsnokságokkal, és ellenszegültek a JNA –nak, mint agresszornak)- lefoglalni és elszállítani a fegyvereket. Az akciót Stjepan Slivar ezredes vezette a JNA részéről. A lefoglalt fegyvereket a "Július 27” laktanyába szállították és raktározták el Csakovácon (Cakovec). JNA célja az volt, hogy ne maradjon, és ne legyen a területvédelmi csoportok birtokába fegyver, mert az a raktárakból ellophatják. Valójában attól tartottak, hogy a horvátok ezen fegyverek birtokába jutnak, és azt felhasználják ellenük. A jugoszláviai katonai gépezet részét képezték a területvédelmi csoportok (partizán önkéntesek, tartalékosok…..). 
A JNA egész hétvégén folytatta az akciót, a helyi választásokat sem vették figyelembe.  Lefoglaltak: 3.200 db. különböző kaliberű fegyvert, 100 tonna aknát és robbanó anyagot, 1000000 db. lőszert, különböző kaliberhez, 2 db. 82mm-es agyút, 6 db. 82mm-es aknavetőt, 2 db. 60 mm-es aknavetőt, 250 db. kézigránátot (RB), 20 db. vállról indítható M-64 (64mm-es) "Zolja" rakétavetőt, 21 db. Vállról indítható M-90 (90mm-es) „Osa” rakétavetőt.

1991. május 19-én megalakult a Muraközben a horvát un. Nemzeti Ellenállók[4] csoportja, Csakovác (Cakovec) városban. Politikai oldalon a horvát HDZ[5] párt helyi elnöke Vjekoslav Jazbec és helyettese Vladimir Mesaric HKDS[6] párt irányította. A feladatuk volt megszervezni az ellenállást, és a politikai helyzet biztosítása.


Az 1991. május 2-dikai borovo szelói „véres” események után, ahol több horvát rendőrt támadtak meg a helyi szerb önkéntesek, Muraközben a Csakovác (Cakovec) járási tanácsa, védelmi okokra hivatkozva, megkezdte a helyi lakosság köréből megszervezni a Nemzeti Ellenállás nevezetű önkéntes, fegyveres csoportot. Május végén több ezer önkéntes jelentkezett a Nemzeti Ellenállásba. Ugyanakkor május elején a muraközi területvédelmi csoportok horvát jórészt nemzetiségű tisztjei és altisztjei közt megbeszélés, tanácskozás kezdődött azzal kapcsolatban, hogy megszakítják a kapcsolatot a JNA–val. A továbbiakban agresszornak tekinteték a JNA-át , és nem engedelmeskedtek a körzeti katonai parancsnokságnak.  Ezzel ezen területvédelmi csoport,  mint horvát Területvédelmi Erő (TO) a továbbiakban önállóan, fegyveres erőként megkezdte tulajdonképpen a fegyveres ellenszegülést a JNA-val szemben. Horvátország több részén, a Muraközihez hasonlóan alakultak meg a horvát TO erők a későbbiekben.

Május elején a Muraközi Területvédelmi Erők (Teritorijalne obrane Medimurje) megszakították a kapcsolatot minden más még JNA irányítás alatt lévő területvédelmi csoporttal az operatív zónában, így a szomszédos varazdini csoporttal is. 
A zágrábi JNA területvédelmi csoport parancsnoksága és az „operatív zóna JNA” 32. varazsdini
hadtest parancsnoksága megpróbálta megtudni, és megkeresni azokat, akik részt vettek a Muraközi TO találkozón, melyen a muraköziek az ellenállás mellett döntöttek.

1991. augusztusában a horvátok megalakították a Nemzeti Ellenállás járási parancsnokságát (OSNZ). Parancsnoknak Stjepan Hamonajec nevezték ki, helyettese Ivan Pajtak, logisztikai parancsnok Ljubomir Jurcec, koordinátor Ivan Rasic, további zóna  parancsnokok  Milan Zidov, Ivan Cvetko, Franjo Jancikic volt.

Májustól augusztusig a Nemzeti Ellenállás (NZ) egységei megkezdték a fontos közlekedési pontok, Dráva híd, és objektumok védelmét, valamint a helyi JNA erők mozgását figyelemmel kísérését. 

Elkezdődött a szlovén háború a JNA intervenciója. A JNA ellenőrzés alá vette Szlovéniában a nemzetközi határállomásokat Olaszország, Ausztria és Magyarország irányába. Ezen manőverek végrehajtásában a JNA 32. hadtest  (Varazdin) szárazföldi erőinek és parancsnoksága alatt lévő a muraközi „Július 27.” laktanya műszaki ezredének is részt kellett vennie. A JNA varazsdini (Varazdin) és muraközi erőinek azon szándékát, hogy Muraközön át szállják meg Szlovéniát, nagy elégedetlenséget, ellenállást váltott ki a horvátokból a JNA-val szemben. A horvátok szolidaritást vállaltak a szlovénekkel, így mindent elkövettek annak érdekében, hogy a JNA Szlovénia felé történő katonai hadmozgásait megzavarják, korlátozzák, megakadályozzák. A horvát egységek útblokáddal zavarták, akadályozták a Medimurje és Varazsdin JNA erőinek Szlovénia felé történő mozgását.


A JNA 32. hadtest megindult Szlovénia felé, mely során át kellett haladjon a Muraközön. Manőverét varazsdini bázisuk elhagyása után felső Muraköz irányába folytatták, de ott megakadtak a „horvát út és híd blokádokon”. Ezen blokádok felszámolását megkezdték Ormózs (Ormoz), Mursko Sredisce, Raskrizje, Sredisce Dravi településeknél. A JNA manővert a horvátoknak sikerült Csakovác (Cakovec), Mursko Sredisce, Trnovec, Banfija, Strigova, Puscine, Gibina településeken és más helyeken a járásban feltartóztatni.

A muraközi területvédelem támogatta a szlovén területvédelmet azzal, hogy akcióival a Muraköz irányából megpróbálták megakadályozni a JNA Szlovéniába történő „betörését”. A helyi horvátok feltartóztatták a JNA katonai menetoszlopait, akadályokat létesítettek a közutakon és vasutakon, és megpróbálták rábírni a JNA tiszteket, altiszteket, sorállományú katonának a területükön működő JNA objektumokban, hogy helytelenül cselekszenek, ha engedelmeskednek a szlovéniai elleni hadjárat végrehajtásában. 

A JNA szlovéniai műveletei során a JNA természetesen világosan látta mi folyik a Muraközben, ezért megfelelő „lépéseket” hajtott végre. A JNA harci repülői júliusban a Csakovác (Cakovec) melletti Pribislavec településen lévő sport repteret tűz alá vették. , miután július 2-án megalakult a helyi repülős egység.

A repülős egység „1. eskadrila lakih borbenih zrakoplova” (1. elbz) állományát a sportrepülők pilótái adták (Aeroklub Cakovec). A JNA támadása végett a Belice település melletti Lipovka erdős területén több, mint 28. db. sportrepülőt tároltak 1991.szeptemberig. Ezen polgári sportrepülők necsak a helyi „aeroklub” hanem zágrábi (Zagreb), eszéki (Osijek), daruvari (Daruvar), vukovari (Vukovar) és varazsdini (Varaždin) sportrepülő klubbok gépeit voltak. A csakováci JNA laktanya sikeres elfoglalását követően (szeptember 17.) a horvát erők fegyveres biztosítással (légvédelem) látták el a Csakovác sport repülőteret, ahol megkezdhette müködését az 1. elbz-Cakovec Aeroklub, Dean Ciglaric parancsnok vezetésével. 

 A helyi vasüzemekben a horvátok megkezdték a vasúti sínekből, betonból és farönkökből álló útakadályok összeállítását, valamint benzines palackok, és üzemanyaggal teli robbanócsapdák gyártását. Az elkészült akadályokat a helyi lakosság tehergépkocsikkal szállította a meghatározott, stratégiailag fontos pontokra, hidakra és Varazsdin, Koprivnica felé vezető közutakra, ahonnan a JNA konvojai a Muraközbe érkezhettek. 

Július elején a csakováci krízis stábot és a rendőri állomást intenzív megfigyelés alatt tartotta a JNA és a „kémelhárítás”. Persze nemcsak a Muraközben, hanem más horvátországi területen is megkezdődtek a helyi horvát önkormányzatban a krízis stábok felállítása.

A Muraközben a JNA megkezdte a „Július 27.” És más katonai objektumainak megerősítését. A laktanya környéki lakóházak, polgári épületek ellenőrzését, adat és információgyűjtést, fegyverzet számbavételét, a tisztek, altisztek és sorállomány etnikai összetételének ellenőrzését, aknazár, mező kiépítését, a bekövetkezhető háborús helyzet elemzését, a harci morál megfigyelését…


 

1991. évek közepe táján a járásban a horvátok megkezdték az előkészületet a védelem megszervezésére, mely a TO erők, helyi MUP, ZNG erők, Nemzeti Ellenállás, és helyi vadásztársaságok csoportjainak felfegyverzésével kezdődött. 1991. július 7-én a „Teritorijalna obrana općine Cakovec” járási területvédelmi erők sorozása során megalakítják a TO elit "Marko Kovač" egységét, mint első gyalogos erőt. Az egység parancsnoka Zeljko Homan volt. Az egység központja Bukovec településen volt.


A sorozás révén megalakul a TO diverzáns ellenes szakasz (Zdravko Holcinger - Giga parancsnok vezetésével) és diverzáns szakasz (Drazen Tkalec parancsnok vezetésével, helyettese Vlado Glavina), sport egység „Sportka ceta” (Vinko Grgić vezetésével), vadász szakasz a helyi vadászokból, mint mesterlövész egység, ZNG tartalék egysége „Zrinski”, a MUP tartalékos és aktív egysége, műszaki csoport, és a járási Nemzeti Ellenállás.

 

A Csakovác (Cakovec) járás krízis stábjának tagjai voltak: elnök  Antun Jurinec, Marijan Balaban (rendőri erők járási parancsnoka Csakovác), Vladimir Sajn (Területvédemi Erők „TO” járási parancsnoka Csakovác), Stjepan Hamonajec és Vladimir Plesa (Nemzeti Ellenállás „NZ” járási parancsnokai). További munkatársak: Josip Holetic, Ivan Hranjec, Ivan Blaceka, Franjo Hertelendi. 


A szlovén háború után a járás horvát erői fegyvereket kaptak Szlovéniából. További segítséget kaptak még a helyi JNA területvédelemben és a „Július 27.„ laktanyában szolgáló horvát hivatásos katonáktól, akik kétládányi automata kézi fegyvert juttattak el a horvát erőkhöz. Később a JNA helyi horvát nemzetiségű katonai átálltak a horvát erőkhöz.

  
 

A JNA katonai objektumai Csakovác (Cakovec) járásban.


 
  
Csakovác (Cakovec) 1991. nyara. A járásban négy nagyobb JNA objektum volt, a „Július 27.” Laktanya, a"Narodni heroj Marko Kovac", "Narodni heroj Florijan Bobic" és "Sedam sekretara SKOJ-a" határőr állomások és egy katonai székhát (Dom JNA).

 

Laktanya „július 27":

  
  
A laktanya Csakovác (Cakovec) várostól keletre lévő Sajmišta területén volt. A laktanyától északra húzódott a Csakovác (Cakovec) – Pribislavec országút, nyugatra pedig szintén egy közút, mely a helyi lakosok házaihoz vezetett. A laktanyától keletre a stratégiailag fontos vasútvonal húzódott, mely Horvátországot összekötötte Szlovéniával (Murska Sredisca várossal).

 
 

A laktanyát északon, nyugaton, délen lakóházak vették körbe, míg keleten a katonai gyakorlótér és katonai mezőgazdasági épületek voltak.


A laktanyában a JNA 32. műszaki ezrede állomásozott 157 katona, ebből 47 tiszt, és 110 sorállományú közkatona. A laktanya főparancsnoka major Josip Babić volt. 
1991-en nyarán megkezdték a laktanya védelmének érdekében a harci feladatokat.

 
 

Határőr állomás "Narodni heroj Marko Kovac":


  
A határállomás feladata volt a horvát-magyar államhatár ellenőrzése. Goricsán (Gorican) településnél lévő határátkelőn a Mura folyó mögött állt az állomás, ahol 20 határőr szolgált, kapetan Zeljko Vlah parancsnok vezetésével. A határőr állomás el volt látva automata puskákkal, két 82mm-es gyalogsági ágyúval, két 9K11 „rakétavető” 14 „Maljutka" rakétával. 1991.nyarán megkezdték a védelem kiépítését.


  
Határőr állomás „Narodni heroj Florijan Bobic”:


  
A határőr állomás Donja Dubrava területén volt, a Muraköz keleti végén. Az állomáson 20 sorozott katona teljesített szolgálatot,  kapetan Ivan Klasan parancsnok, potporučnik Dzevad Sadrijan, és kapetan Dragoljub Borkovic parancsnokhelyettesek vezetésével. Az állomás parancsnoka 1991. nyarán megbeszéléseket folytatott a horvát nemzeti ellenállás vezetőivel az állomás békés úton történő átadásáról. A parancsnokot ezért a főparancsnokai leváltották, helyét  Sadrijan, Albanac vette át, majd szeptemberben Dragoljub Borkovic. Borkovic nem folytatott megbeszélést a horvátokkal, hanem intézkedett az állomás védelmének megszervezéséről. A határőr állomás el volt látva automata puskákkal, két 82mm-es gyalogsági ágyúval, két 9K11 „rakétavető” 14 „Maljutka" rakétával. 1991.nyarán megkezdték a védelem kiépítését.

 

 

 

Határőr állomás "Sedam sekretara SKOJ-a":


  
A határőr állomás Kotoriba területén volt Raskov Krcnél, 10 km-re, északra a Donja dubravai állomástól. Az állomás parancsnoka vodnik Svetozar Stojkov volt, akit szeptember 15-én  kapetan Veroljub Simovic váltott le a 43. határőr zászlóalj parancsnoka (Koprivnica). Feladata volt aknazárat húzni az állomás köré, és megszervezni a védelmet. A határőr állomás el volt látva automata puskákkal, három 82mm-es gyalogsági ágyúval, két 9K11 „rakétavető” 14 „Maljutka" rakétával. 1991. nyarán megkezdték a védelem kiépítését.


Egész nyáron a JNA műszaki erői az objektumok védelmi gyűrűjének kiépítésével voltak elfoglalva.

 
  
A JNA székháza:


  
A székház Csakovác (Cakovec) város központjában volt. A székház védelmére a JNA egy egységet vezényelt, akik megkezdték a ház védelmét.

A horvát „Nemzeti Ellenállás „felkészül

 

1991. szeptember elkezdődtek a harcok a JNA és horvát erők közt. A horvátok szembesülve azzal, hogy a JNA a helyi szerb önkéntes politikai és félkatonai erőket támogatja, megkezdték saját stratégiájuk megvalósítását. A cél megvédeni a hazát, a független Horvátországot minden áron. A horvátok a területen lévő JNA objektumok blokád alá vételével, elkezdték a nemzeti ellenállást. 


1991. szeptember 13-án Zágrábból megérkezett a parancs a Csakovác (Cakovec) járás horvát krízis stábjához, hogy vegyék blokád alá a város JNA laktanyáját.

A csakováci krízis stáb azonnal intézkedett a blokád megkezdéséről, mely során ellenőrző pontokat állítottak fel a járásban és a JNA laktanya és objektumok, határőr állomások körül. A helyi horvát erők a Nemzeti Ellenállás (NZ), Nemzeti Gárda (ZNG), rendőrség (MUP), területvédelmi erők (TO) blokkolták a csakováci JNA laktanyát a donja dubravai, kotoribai, és goricsáni határőr állomásokat.


A horvátok az akció első fázisában a JNA objektumok parancsnokaival történő megbeszélésre helyezték a hangsúlyt, mely a laktanyák békés úton történő átadására és elhagyására szólította fel a helyi JNA erőket.


Ennek sikertelensége esetén következett a második fázis mely a JNA objektumok megtámadásáról szólt. A horvátok támadással kapcsolatos tervet elkészítették, melyben a katonai akció végrehajtásával a csakováci, medimurjai erőket jelölték ki. A terv „Omega" és "Crna blokada" elnevezéssel illették.

 

Az "Omega" terv rendelkezett a JNA határőr állomások elfoglalásáról és a Dráva hidak ellenőrzéséről, továbbá a Dráva menti hidrotechnikai állomások, vízbázisok, csatornák kontroljáról.


A "Crna blokada" terv rendelkezett a „Július 27.” JNA laktanya elfoglalásáról.

 

A JNA objektumok elfoglalására irányuló horvát katonai akció szeptember 14-én a kora reggeli órákban kezdődött meg a létesítményekbe vezető áram, víz, és telefonvonal megszüntetésével. Ezzel a fenti közmű ellátás szünetelt a JNA laktanyában és többi határőr állomáson.

  
A ZNG, TO, MUP erők mellett - melyek megkezdték a JNA objektumok elfoglalását a járásban -, a műveletben részt vettek a Nemzeti Ellenállás (NZ) erői is Gornji Kursanec, Puscine településekről. Ezen erők feladata volt elfoglalni a Dráva hidat, és ellenőrizni. A híd stratégiai pontot jelentett, mivel a Csakovác (Cakovec) járásba lévő JNA erők a 32. hadtest varazsdini erőtől számíthattak támogatásra. A Nemzeti Ellenállás egységeinek fel kellett tartóztatni a Varazsdin (Varazdin) felől érkező JNA támogató erőket, melyek a Dráva hídon kellett, hogy átkeljenek.

Ugyanakkor a horvát egységeknek figyelni kellett a Dráván túli területet is a szlovén- horvát határ mentén, valamint Trnovac térségét. A folyó jobb partszakaszán volt a JNA varazsdini laktanyája a "Kalnicki partizani”, ahol a 32. hadtest gépesített-páncélos erői állomásoztak. A fenti erő lőtere és kiképző területe a "Macinka" a Dráva felé húzódott, ahol lehetősége volt a JNA erőknek a Dráván való átkelésre, ezzel bejutva a felső muraközi területekre.

Másik fontos feladata volt a NZ horvát erőknek az információgyűjtés és felderítés a JNA erők mozgásáról, és logisztikai támogatás a ZNG, TO, MUP erőknek.

 
A nyár alatt a JNA erők fokozatosan készültek a háborúra. A műszaki erők megkezdték a laktanyák, objektumok megerősítését, körkörös, félkörös védelmi állások kiépítését, a laktanya elhagyása esetén annak felrobbantására, és lerombolására szükséges technika telepítését, aknamezők, csapdák elhelyezését. Ezzel kapcsolatban a horvátok rendelkeztek kellő információval.


   
 A horvátok morálisan erősebbek voltak, hiszen a JNA sorállományú katonái hangulata, morálja egyre csak romlott. A szlovén háború kimenetele és a fokozott katonai készenlét megviselte a sorállományt a JNA objektumaiban. A nem szerb nemzetiségiek körében, akik még nem álltak át a horvát oldalra, vagy nem dezertáltak egyre rosszabb lett a helyzet. Bár a horvát erők gyengébben voltak felszerelve haditechnikailag, de közel háromszor annyian voltak, mint a járásban lévő JNA erők.  A helyi JNA erők haditechnikája azonban a műszaki és határrendészeti feladatok végrehajtására volt berendezkedve. A Muraközben lévő JNA erők nehézfegyverzettel nem voltak felszerelve kellő képen, hiszen műszaki ezred voltak és határőrizeti erők. Rendelkezésre álló haditechnikával a gyalogsági harcra rendezkedtek be.

A horvátok számára nehéz helyzet állt elő, mikor a varazsdini laktanyából a 32. hadtest gépesített –páncélos erői a Muraközben lévő JNA erők segítsége indultak.  

 

A horvátok annak lehetőségét szem elől tartva, hogy a JNA beveti harckocsizó erőit ellenük, megkezdték a felkészülést egy harckocsik elleni harcra. A horvát katonák a stratégia pontok, hidak, közlekedési pontok, JNA katonai létesítmények védelmében 250 kg. robbanóanyagot, 280 benzinnek töltött palackot, 1600 liter üzemanyagot, több teherkocsi farönköt és fa gerendát, 323 darab vasúti sínből készült, valamint 81 db. betonból készült útakadályt és öt db. 20 tonnás tehergépkocsit használtak fel.

  
   

 

Elkezdődik a horvát művelet

 
  
A Muraközi horvát fegyveres erők csoportosították egységeiket a JNA objektumok elfoglalására: Csakovác (Cakovec)  járás „Krízis stábja” területvédelmi erői „Teritorijalna obrana” (TO)  "Marko Kovac" és "Zrinski" egységek , járási stáb TO és körzeti stáb TO Csakovác (Cakovec), Donja Kraljevca, Strigove, Preloga és Murska Sredisca, diverzáns ellenes és diverzáns  szakasz TO, járási parancsnokság Nemzeti Ellenállás „Narodna zastita”, rendőrség MUP Csakovác (Cakovec), nemzetvédelmi hivatal  Csakovác (Cakovec)  járás, sport század sport és mezőgazdasági pilóták.

 
  
"Narodni heroj Florijan Bobic" határőr állomás elfoglalása:

 

A donja dubravai JNA határőr állomás Dragoljub Borkovic parancsnok vezetésével felkészültek az objektum megvédésére. Bár elkezdődtek szeptember 16-án megbeszélések a határőr állomás parancsnoka és a horvát parancsnokok közt, de ez nem vezetett eredményre.

 
Egy horvát csoport mikor megközelítette néhány száz méterre az objektumot hatalmas robbanás történt. Borkovic katonáival ez alatt csónakokkal elhagyták az állomást, miközben fegyvereiket (20 automata puska, 2 géppuska, 30 „tromblon” puskagránát, 14 kézigránát) a Mura folyóba dobták. A csónakokkal átkeltek a magyar államhatár oldalához. 


  "Sedam sekretara SKOJ-a" határőr állomás elfoglalása:


  
A  kotoribai, Raskov Krcnál lévő objektum, mely 10 km-re volt Donja Dubrava állomástól felkészült a horvát „fél” fogadására. Intenzív tárgyalásokat folytattak egymással az objektum békés úton történő átadása végett a határőr állomás előző parancsnokával a horvátok. Az új parancsnok Kapetan Veroljub Simovic (a 43. határőr zászlóalj Koprivnica  parancsnoka) úgy látta van elég muníciójuk ahhoz, hogy megvédjék a határőr állomást ,ezért beszüntette a tárgyalásokat és hallani sem akart az objektum átadásáról.

  
1991. szeptember 16-án a Donji Dubrava robbanás elhallatszott a Kotoriba állomásig. Ezt nagy hatással volt Veroljub Simovic parancsnokra, ezért újból kereste a megbeszélés lehetőségeit a horvátokkal, de erre már nem volt lehetőség. A továbbiakban telefonon próbált erősítést kérni a koprivnicai bázisról, de ez sem járt eredménnyel, nem kapott támogatást.


 A horvátok közel 400 katonával, önkéntessel, melyből 250 hivatásos vadász volt, szeptember 16-17-én körbevették a Kotoriba határőr állomást. Hajnal 5.00 órakor ötven méterre megközelítették 17-én. A horvát járási parancsnokság TO parancsnoka, Vladimir Sajn hangosbeszélőn felszólította a határőr állomás parancsnokát és katonáit, hogy békés úton adják át az objektumot. Akkor már tudták a határőrök, hogy nem érkezik támogatás koprivnicai határőr erőktől.


A határőrállomás parancsnoka Veroljub Simovic a kilátástalan helyzetre tekintettel 6.45 órakor átadta az objektumot "Sedam sekretara SKOJ-a" "JNA" a Csakovác (Cakovec) rendőri erőknek. Fogságba esett egy főtiszt és húsz sorállományú katona, hadizsákmányt képezett 60 különböző gyalogos fegyver, két 9K11 rakétavető 14 "Maljutka" rakétával, három könnyű gyalogsági 82 mm-es agyú, összesen hat tehergépkocsi fegyverekkel. Akkori értéke 7 millió DEM (német márka).

 

  
A "Július 27."laktanya elfoglalása:

 
  
A horvát erők; diverzánsellenes szakasz, sport egység, első vadász szakasz és csakováci rendőrség, megkezdték a laktanya blokádját.

 
Josip Babic a csakováci JNA 32. műszaki ezred főparancsnoka már hosszú ideje megbeszéléseket folytatott a horvátokkal a laktanya átadásáról. A horvát álláspont egyértelmű volt, a JNA ezred hagyja el a laktanyát, de a fegyverzetet nem viheti magával.  Josip Babic hiába is folytatott „titkos” telefonbeszélgetést a varazsdini JNA laktanyával, mert nem kaphatott segítséget onnan, mert a helyi horvátok a többi JNA katonai objektumhoz hasonlóan blokád alá vettek.

  
Dubravko Pustic vezette Muraközi horvát TO harcosok elég rosszul voltak haditechnikailag ellátva, ennek ellenére a” haza védelmében” önként vállalták fel azt, hogy a blokád során fegyveres összetűzésbe keveredhetnek a JNA katonákkal, akik rendelkezésre állt a laktanya haditechnikai parkja. A blokád első napján feszült volt a helyzet, mindkét fél várakozott.

 

A blokád második napján a horvátok, önkéntesek, 54 vadász és helyi rendőrök a TO tagjai ellenőrző pontokat állítottak fel az éjszaka folyamán Strigovi, Sveti Martin, Vucetinci, Gornji Mihaljevac településeknél és más pontokon.


Másnap a horvátok pszichés nyomást gyakorolva hangosbemondókon szólították fel a laktanyában lévő sorállományú katonákat a laktanya elhagyására és békés átadására, ezt albán nyelven is megtették, tekintettel arra, hogy albán nemzetiségű katonák is szolgáltak laktanyában lévő katonák közt. Ezen nemzetiségű katonák engedelmeskedtek és mivel „nem az ő háborújuknak „tekintették a történteket ezért elhagyták a laktanyát.

 A horvátok mindenképpen el akarták érni, hogy a laktanyában lévő sorállományú katonák önként letegyék a fegyvert és átadják a laktanyát. A cél a laktanya békés úton történő megszerzése, a fegyveres összecsapás elkerülése. Miután a horvátok elfoglalták a „Sedam sekretara SKOJ-a" Kotoriba-i határőr állomást, az akcióban részt vevő erőket is a laktanyához csoportosították. A laktanyában major Josip Babic főparancsnok több tisztjével és altisztjével az objektum békés átadása mellett döntött. Ennek ellenére két altisztje Milenko Milosevic és Goran Dordevic önkényesen robbanóanyaggal telerakott tehergépkocsit aknázott alá a laktanya udvarán.


Végezetül 1991. szeptember 17-én 21.00 órakor a laktanyát major Josip Babic főparancsnok békés úton átadta a horvát erőknek, akik foglyul ejtették a laktanya JNA állományát; 13. tisztet, és altisztet, 44. sorállományú katonát. Haditechnikai zsákmányként 2500 puskát foglaltak le a horvátok. Ezzel a horvát Csakovác (Cakovec) TO erők 3000 puskával, 60.,82., és 120mm-es aknavetőkkel valamint néhány 82mm-es ágyúval rendelkeztek már. 

 

 

 

 

"Narodni heroj Marko Kovac" határőr állomás elfoglalása:


  
A határőr állomás, mely Goricsán (Gorican) településnél a határ átkelőnél a Mura folyó mellett helyezkedett el a horvát-magyar határon, kapetan Zeljko Vlah parancsnok vezetésével felkészült a védelemre. Zeljko Vlah látva a kilátástalan helyzetet és megtapasztalva a többi határőr állomáson történteket, megbeszéléseket folytatott a horvátokkal a határőr állomás átadásával kapcsolatban.1991.szeptember 18-án pár sortűz és egy kézigránát felrobbanást követően lényegében harc nélkül kapetan Zeljko Vlah átadta a horvátoknak a határőr állomást. Horvát fogságba esett egy főtiszt és húsz katona, valamint az állomást haditechnikája.

 

A JNA székház elfoglalása:

 
  
A „Dom JNA" Csakovác (Cakovec) objektumát a horvátok békés úton szerezték meg. Az objektum JNA parancsnoka Boro Pekmezovic átadta az épületet.

  
  

 Horvát erők feladatai a JNA objektumok elfoglalása után

 
  
Miután a Csakovác (Cakovec) járási horvát erők elfoglalták a „Július 27.” JNA laktanyát, és erőiket felszerelték az ott megszerzett haditechnikával, 1000.db. automata puskával, 5.db  mesterlövész puskával, 38.db. M75-ös kézigránáttal, rögtön a varazsdini JNA objektumokat blokád alatt tartó és elfoglalni akaró horvát erők segítségére sietett.

 

Csakovác (Cakovec) járás „Nemzeti Ellenállás” erői a Varazsdin (Varazdin) melletti Banjscina településnéllévő JNA "Kalnicki partizani" objektum és a "Varazdinbreg" bunker elfoglalására készülő horvát erőket erősítette meg, amíg egy gyalogos szakasszal pedig a 350 főből álló erőt, mely a JNA "Joza Vlahovic" laktanyáját vonta blokád alá Koprivnicaban.


 

A csakováci (Cakovec) egykori JNA objektumok szükségességének csökkenését követően, a fegyverzetet elküldték a Koprivnica, Zagreb, Eszék (Osijek), Sibenik, Petrinja és Pirovac településeken lévő horvát bázisokra (korábbi JNA objektumokba). A horvátok jelentős fegyvert kaptak a szlovénektől. A szlovén területvédelmi erők parancsnoka, Maribor Milosevica, és a szlovén védelmi miniszter Janeza Jansa közreműködésével, a horvátok 500 darab „Osa” rakétát, 100 db. puskát kaptak. A kapott készleteket a horvát harcoló alakulatok kapták meg az ország területén.

 
A „Nemzeti Ellenállás „a továbbiakban az egykori JNA, Dráva folyó menti objektumainak (a horvát-magyar államhatár) védelmét és őrzését látta el.

 A Muraközi horvát ellenállás sikere az első lépés volt Horvátország függetlensége felé, mely során szembeszálltak a „nagy „Jugoszláv Néphadsereggel és SFRJ politikai vezetéssel. Az elkövetkező időszakban Horvátország többi járásában, megyéjében hasonlóan a Muraközihez, a horvát ellenállás megindította függetlenségi harcát a szuverén, önálló horvát állam megalakítása céljából.                          

 

[1] A 9M14 Maljutka[1] (oroszul: Малютка, NATO-kódja: AT–3 Sagger) a Szovjetunióban kifejlesztett vezetékes parancsközlő távirányítású irányított páncéltörő rakétarendszer. A Varsói Szerződés legelterjedtebb páncéltörő rakétafegyvere volt az 1960-as évektől kezdődően, és Szovjetunión kívül további öt országban gyártották. Hordozható, járműre, valamint helikopterre telepített változata is ismert. Wikipedia

[2] A 9K32 Sztrela–2 (NATO-kódja: SA–7 Grail, haditengerészeti változatáé SA–N–5) egy első generációs szovjet hordozható kis hatómagasságú légvédelmi rakétarendszer, amely a 9M32 típusú, passzív infravörös önirányítású rakétát használta. A rendszer fő részei a rakéta, az indítócső és a tápegység. Az 1970-es évek közepén a Sztrela–3 váltotta fel. Wikipedia

[3] A Horvát Védelmi Erők (horvátul: Hrvatske obrambene snage, HOS) az egyik legkorábban megalapított horvát irreguláris hadsereg, a Horvát Jogpárt (HSP) katonai szervezete, amely 1991-től 1992-ig a horvátországi és a boszniai háborúban harcolt a nagyszerb erők ellen. A szervezetnek két fő, egy horvátországi és egy bosznia-hercegovinai ága működött. 1992 elején a Horvát Köztársaság haderejének újraszervezése során, a horvátországi HOS beszerveződött a Horvát Hadseregbe (HV). Wikipedia

[4] A horvát HDZ párt álltal 1991.március 13-tól létrehozott polgári civil ellenáló mozgalom Horvátországban. A „Nemzeti Ellenállás” (NZ) fegyvertelen önkéntesekből állt a polgári lakosság soraiból, akik feladata volt az ország területén a stratégiailag fontos középületek és objektumok őrzése, logisztika, óvóhelyek biztosítása, élelmiszer ellátás logisztikája, a lakosság felvilágosítása és tájékoztatása…..  . forrás: Wikipedia

[5] A Horvát Demokrata Közösség (horvátul Hrvatska demokratska zajednica, HDZ) a legnagyobb konzervatív-keresztényszociális néppárt Horvátországban. A párt 1990 és 1999 között, valamint 2003 és 2010 között volt kormányon. A HDZ az Európai Néppárttal működik együtt. forrás Wikipedia

[6] Horvát jobboldali konzervatív párt.  forrás:  Wikipedia

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
FOLYTATÁS A TOVÁBBI 
RÉSZEKBEN 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.