Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HORVÁTORSZÁGI HADSZÍNTEREK Közép-Horvátország keleti régiója, Északnyugat-Horvátország és Nyugat -Szlavónia 1.RÉSZ

 

HADSZÍNTÉR

 

1990-1991.

 

ÉSZAKNYUGAT

HORVÁTORSZÁG ÉS

 

KÖZÉP HORVÁTORSZÁG

 

KELETI RÉSZE,

 

NYUGAT SZLAVÓNIA

 

 Horvátország függetlenségéért küzdő Franyó Tudzsman (Franjo Tudman)[1] vezette horvát politikai elit természetesen támogatta a szlovén háborút és annak lezárulásával a viszontválaszt is elvárták a szlovénektől. Már 1990-ben számoltak a háborúval a Jugoszláv hatalmi gépezettel szemben, ezért mindent megtettek annak érdekében, hogy kellő katonai jártassággal rendelkező hadsereget hozzanak létre. Ezt erősítette meg az újonnan létrehozott gyengén felfegyverzett horvát rendőrség elleni szerb önkéntes milíciák támadásai /Knin, Pakrac, Plitvice, Borovo Szelo (Borovo Selo) …./ Ezzel a feladattal  a horvát nemzetiségű egykori JNA főtisztet  Martin Spegelj[2] bízták meg, mint horvát védelmi minisztert, későbbiekben a Horvát Hadsereg ( HV,Hrvatska Vojska)  főparancsnokát.

 

A horvát politikai és katonai vezérkar megtervezte és megszervezet a Horvátország területén lévő JNA[3] katonai objektumok blokádját. Ezzel kívántak jelentősebb haditechnikai eszközhöz jutni és azzal az újonnan megalakult hadseregét felszerelni. A horvátok igényt tartottak az úgynevezett területvédelmi bázisok (TO)[4], raktárak hadianyagára, melyek az országuk területén voltak. A JNA erőknek pedig szabad elvonulást biztosítottak volna.

 

A belgrádi (Beograd) szerb vezetés a titkosszolgálatuk (KOS) révén próbálta szándékosan provokálni a zágrábi (Zagreb) horvát politikai vezetést, hogy a nemzetközi közvéleményt lényegében ezzel Horvátország ellen fordítsa. Kezdetben ez működött, hiszen akkor még Nagy-Británia, Franciaország, Németország, USA célja az volt, hogy megelőzzenek egy háborút és egyben tartsák Jugoszláviát. Ezt az ENSZ a Jugoszlávia elleni fegyverembargóval nyomatékosította. Ezzel csökkent a szlovének, horvátok és később a bosnyákok esélye, hogy felvegyék a harcot Európa egyik legerősebb hadseregével szemben (JNA).

 

Az 1991. június-júliusi JNA és szlovén területvédelmi erők közt lefolytatott gyors, „tíznapos„ háborút követően a július 07-i Brioni szigeten az Európai Közösségek által közvetített, megkötött JNA (szerb), szlovén, horvát tűzszüneti megállapodás révén részsikereket értek el a szlovének, horvátok és szerbek. A szlovének elérték, hogy a JNA elhagyta országukat és horvát területen vonta össze erőit. A horvátok számára már nem volt annyira kedvező, talán rendőri erőik és fegyveres önvédelmi csoportjaik megszervezésére, illetve a szlovénekkel fegyverüzleteket folytathattak. A szerbek a megállapodással elérték, hogy a szlovének és horvátok a nyár eleji függetlenségi nyilatkozatuk végrehajtását három hónappal kitolták, 1991. őszére. Ezzel időt nyert a belgrádi (Beograd- jugoszláv főváros) szerb politikai vezetés, a jugoszláv hatalmi elit. A JNA katonai műveletei ezáltal elvileg nem minősülhettek agressziónak, hanem jugoszláv belügynek, belső viszálynak az az polgárháborúnak.

 

A belgrádi politikai vezetés azonnal szövetségeseket keresett és megkezdte tárgyalásait a Oroszországgal. Ezzel próbáltak hatalmi nyomást gyakorolni a „nyugatra”. Az orosz,  moszkvai politikai vezetés részéről a belgrádi hatalom Dmitri Jazov orosz védelmi miniszterrel vette fel a kapcsolatot. Ez később hibának bizonyult, mivel Jazov az akkori orosz államcsínyt végrehajtó vezetéshez csatlakozott, ami később kudarcba fulladt. Ezzel a belgrádi jugoszláv vezetés nem számíthatott további támogatásra az oroszoktól.

 

1991. júliusában a JNA vezérkara már végrehajtotta azon tervek elkészítését, mely Horvátország teljes ellenőrzés alá vonásáról szólt. Ezen tervek alapján készültek fel az ősz elején meginduló offenzívára. A szerb offenzíva elindításának végső pontját képezte a horvátok szeptember elején (1991.09.13-tól) JNA laktanyák és egyéb objektumok elleni blokádjának megkezdése. A JNA vezérkara 1991.09.13-tól a „Sutjeska” 1970-es évben létrehozott esetleges NATO támadós elleni tervezet alapján, annak úgynevezett nyugat-jugoszláviai műveleti alterve „Sutjeska-2” szerint megindítja offenzíváját Horvátország ellen. A művelet részét képezte a „Sablja” (Szablya) hadművelet. A „Szablya” akció taktikai lényegét tulajdonképpen az jelentette, hogy a szerb többségű horvátországi területeken élő szerb önkéntesek (és Szerbiából importált milíciák)  elkezdik a horvát rendőri erők (MUP) elleni támadásokat. Ezen feladatok végrehajtásában a szerb polgári és katonai titkosszolgálat (KOS) is közreműködött. A szerb lázadók megkezdik a fontosabb fő közutak és vasutak eltorlaszolását, valamint a horvát nemzeti lobogó helyére kitűzik a szerb régi négy ciril „sz” az az „C”  betűs – latin „S”betű-  zászlót („Samo Sloga Spasaba Srbija” „ahol egy szerb is él az már Szerbia”) A szerb lázadók felfegyverzése megkezdődik, és folyamatos támadásokat intéznek a horvát rendőrállomások ellen. A horvát rendőri erők megpróbálják helyreállítani a rendet, mely során végrehajtásra kerül az első fegyveres összecsapás. Ekkor a kezdi meg a bevonulást a JNA, mint „békéltető” erő. Ezt követő második fázisként elkezdődik a szerb fegyveres lázadók katonai autonóm milíciákba történő csoportosítása. Ennek során a milíciák a kézifegyverek mellett jelentős számú aknavető, tankelhárító, tábori löveg, nehézfegyverzetet kapnak és megkezdik a nem szerb lakosság kiűzését, kitelepítése, az az a már kontrol alatt lévő területek „megtisztítása”.  Ez magával vonzotta a további összecsapásokat. Mindezekért a JNA a helyi autonóm szerb milíciákat és horvátokat teszi felelőssé, mivel a JNA arra hivatkozik majd, hogy  nem tudja kontrolálni a szerb milíciákat. 

 

A „nyugat” szemlélve a jugoszláv válságot megpróbálkozott a háborús elkerülését jelentő úgynevezett békefolyamat, a kialakult helyzet békés rendezésével. 1991.09.07-én előálltak a Lord Carrington[5]  konföderációs tervvel, melyet  a Szlobodan Milosevity[6] (Slobodan Milosevic) vezette belgrádi jugoszláv hatalom nem fogadott el. A „nyugat” ezt követően előállt a „Badinter bizottsággal”[7], mely a tagköztársaságok közti geográfiai határok nemzetközi határként való elismerését javasolta, tekintettel arra, hogy Jugoszlávia a felbomlás visszafordíthatatlan útjára lépett.

Ezt követően a belgrádi  hatalom támogatva a „magánhaderejével”  JNA megkezdték a „Nagy-Szerbia” terv végrehajtását, az az Horvátország teljes lerohanását.

Az Európai Közösségek még próbálkozott több tűzszüneti megállapodáson, eredménytelenül. 1992.01.15-én az Európai Közösség és sorra több európai állam és tavasztól az USA, Kína, Oroszország is elismerte a horvát független államot.  

 

1991. szeptember és december közti időszakban Horvátország területén megkezdődtek a harcok a horvát önvédelmi és rendőri erők, valamint a  Jugoszláv állam hadserege JNA /Jugoslavenska Narodna Armija/ közt. A JNA Horvátországban lévő laktanyáit és egyéb katonai objektumait blokád alá vették a horvátok. Céljuk volt elérni, hogy a JNA elhagyja bázisait, de a TO raktárak, létesítmények haditechnikai részét nem vihették el. Ebbe a JNA nem ment bele. Már a tavasz végén és nyáron több területen lévő TO objektumokból bevonta a hadikészletet a JNA laktanyákba, őrizve azokat. A horvátok ezen TO haditechnikára azonban igényt tartottak és a blokád alá vont JNA bázisokról csak úgy engedte volna el a JNA erőket, ha a TO fegyverzetet nem szállítják magukkal.

 

A horvát erők főparancsnoka Anton Tus[8] és vezérkarával szemben a Szocialista Jugoszláv Föderatív Köztársaság SFRJ védelmi miniszter-hadsereg főparancsnoka Veljko Kadijevity (Veljko Kadijevic)[9] és hadvezetése állt szemben. A JNA haderejének egyharmada Bosznia és Hercegovina, egyharmada pedig Koszovó területén állomásozott. Ez utóbbi tekintettel az albánok folyamatos lázongására igencsak forró pontját képezte Jugoszláviának. A horvátok elleni műveletekbe a JNA kénytelen volt Szerbia, Bosznia és Crna Gora területén állomásozó erőiből is bevonni egységeket. Az albánokra tekintettel Koszovó és Szandzsák és Makedónia területéről taktikai szempontból nem tartotta a JNA vezérkara a teljes hadtestek átirányítását a horvát hadszíntérre.

 A horvátok ,a nemzeti ellenállást meghirdetve önkéntesekből és a JNA soraiból disszidáló horvát nemzetiségű katonákból létrehozta a Nemzeti Gárdáját ( „ZNG” Zbor Narodna Garda), mely csatlakozott a korábban megalakított horvát belügyi-rendőrség (MUP) alakulataihoz .A blokádban a horvát önkéntesekkel - akik közt szép számmal voltak civilek –szemben a JNA képzett katonasága állt szemben. A nemzeti ellenállás egész Horvátországban megmozgatta a lakosságot, és a függetlenség és önálló horvát állam alapítás reményében szembefordultak a szerb érdekeket képviselő JNA –val.  Fő katonai erőt jelentet a önkéntesek ,nemzeti gárdisták mellett a HOS (Horvát Védelmi „Felszabadító” Erők) önkéntesei, akiket később beintegráltak az 1992-ben létrejövő Horvát Hadseregbe ( „HV”  Hrvatska Vojska ) a ZNG egységeivel együtt.

A horvátok fontos stratégiának tekintették a horvátországi JNA katonai objektumok blokádját, megtámadását. Sajnos több esetben nem volt elég képzett katona, így helyi képzetlen önkéntesek, helyi civil polgárok, rendőrök. A laktanya blokádok mellett elkezdődtek a harcok több helyen, 1991. augusztusában Kelet-Szlavóniában, és folytatódtak a Krajina tájegységben és Dalmáciában. A JNA és a szerb lázadó egységek Horvátország 1/3 részét megszállták.

 

1991. szeptember 14-19. közti időszakban érte el csúcspontját a „laktanyaháború”. A horvátok közel hat nap alatt  36. db. JNA laktanyát és raktárt, 26. db. egyéb  katonai objektumot foglaltak el, vettek birtokukba. Végezetül szeptember 27-re a  „Bilogora” katonai művelet keretével a  bjelovari (Bjelovar) és  koprivnicai (Koprivnica) JNA laktanyákat is megszerezték a horvátok.

Néhány horvát kézbe kerülő JNA lőszerraktárt a JNA harci gépei bombáztak, miután azt egységei elhagyták és a horvátok birtokba vették. A horvátok gyorsan kiürítették a JNA légereje által célpontba vett katonai létesítményeket. A laktanyaharcok végeztével a horvátok jelentős haditechnikához jutottak, de még mindig elenyésző volt, ahhoz képest, hogy az agresszor szerb erők, mekkora haditechnikával rendelkeztek. A laktanyaharcok előtt időszakban működőképes, harci feladatokra felszerelt tizenöt horvát tank –melyből két második világháborús amerikai M4 Sherman és egy szovjet T-34 volt- a szerb haderő 2000 tankjával nézett szembe. A horvátok az elfoglalt laktanyákban zsákmányolt hadifelszereléssel kibővíthették hadiarzenáljukat.

Megalakult az első horvát T-55-ös harckocsizó zászlóalj 1991. októberében. A rendelkezésre álló egykori JNA hadianyag és a nemzetközi fegyverpiacról beszerzett technikával a horvátok már komoly erőt képviselhettek és eredményesen vehették fel a harcot a szerb agresszióval szemben.

A horvátok a JNA katonai objektumai elfoglalása során jelentős hadianyag birtokába kerültek

 

Az hadianyag raktárak (MTS) birtokba vétele során:

 

- Sisak MTS: hat 100.mm-es T-12 ágyú, hat „haubica” 122.mm-es agyú és három páncélozott jármű

 

- Vukovar MTS: kilenc önjáró M-36 90.mm-es löveg

 

- Virovitica MTS: három 122.mm-es „haubica” ágyú, három T-12 ágyú

 

- Bjelovar MTS: három T-12 ágyú, gyalogsági kézi lőfegyverzet és lőszer

 

- Sibenik MTS:  egy B-1 76.mm-es ágyú

 

-Grubisno Polje MTS: öt T-12 ágyú, három kézi irányítású célra vezérelhető „maljutka” rakétával ellátott páncélozott hadijármű (BOV), gyalogsági kézi lőfegyverzet és lőszer

 

- Dubrovnik MTS: gyalogsági kézi lőfegyverzet és lőszer

 

- MTS Vrbovec, Csazma (Cazma), Novi Marof, Zelina: TO erők gyalogsági kézi lőfegyverzet és lőszer

 

- MTS Podravska Szlatina (Podravska Slatina), Zagrebacka Dubrava, Novszka (Novska), Velika Pistana:  gyalogsági kézi lőfegyverzet és lőszer

 

-MTS Pag: gyalogság elleni taposó aknák

 

Kelet –Szlavónia (Baranya háromszög, Dunamente, Kelet-Poszavina, Szlavónia keleti része) területén a szerb lakta településeken szerveződő fegyveres területvédelmi csoportok hamar összeütközésbe kerültek a horvát lakta települések horvát rendőri erőivel. 1991.május 2-án Borovo Szelóban szerb fegyveres akciójában életét vesztette tizenkét  horvát rendőr és huszonegy polgári személy megsebesült. Ezzel elkezdődött Kelet-Szlavóniában a horvát és szerb nemzetiségek közti folyamatos fegyveres pogromok sorozata.

A Jugoszláv Néphadsereg a helyi szerb „lázadók” és a horvát rendőri erők közti „békéltető” erőként próbált fellépni, természetesen ezzel is csak a horvát függetlenségi törekvéseket akarták letörni. Egyre világosabbá vált, hogy a JNA a helyi szerb „lázadókat” támogatja és segíti.

A JNA természetesen, mint „rendfenntartó „ erő a kezdeti időszakban azt a látszatott próbálta kelteni, hogy a térségben az önkéntesen alakult úgy, mint horvát és mint szerb területvédelmi erők közt békét teremtsen, illetve megakadályozza a fegyveres és egyéb erőszakos cselekményeket.

 
   


Jelentős szerb lakosság tömörült Pakrác (Pakrac) és Lipik városok és azok közti településekre. Ugyanakkor a jugoszláv hatalomnak már konkrét terve volt Horvátország megszállását illetően.

          Jugoszláv Néphadsereg 5. és 32. hadtesteinek

                             offenzívája, annak irányai.

 

1991. nyár elején a függetlenedő Szlovénia ellen folytatott JNA (Jugoszláv Néphadsereg) hadjárat eredménye az volt, hogy a JNA kivonta erőit a sikertelen kudarcba fulladt hadműveletek követően szlovéniai területről. Szlovéniában állomásozott egységeit a horvátországi Rijeka, Karlovac, Zágráb (Zagreb)…. városokban hadtesteket fenntartó 5. katonai körzetébe csoportosította. Ezen horvátországi JNA erők nyár végén már készen álltak horvátországi offenzívájuk végrehajtására. Az offenzíva azonban sikertelenségbe torkollott, mivel az őszi „laktanya” foglalásokkal a horvát önvédelmi fegyveres erők katonai és rendőri egysége jelentős haditechnikához jutva eredményes, olykor gerilla harcmodor használatával sikeresen léptek fel a szerb agresszióval szemben. A JNA a horvátországi, horvát többség által lakott területeken lévő katonai objektumaiból a még nem kapitulált, vagy szétvert erőit elkezdte kivonni azon országrészekbe, ahol a horvátországi szerb kisebbség többséget alkotott és felfegyverzett önvédelmi milíciai  révén kontrolálta területeit.

Ezek közé tartozott a nyugat- szlavóniai vidék jelentős része közül a Bilogora hegység keleti tömbje, a Papuk és Psunj hegység, a Pakrác (Pakrac)- Lipik-Okucsáni (Okucani) vonal. A JNA az 5. katonai körzet nyugat-szlavóniai azon erőit, amit még ki tudott vonni a szlavón részek horvát többségi vidékeiről, folyamatosan Okucsani térségébe összpontosította.

 

Az 1991. évi őszi „laktanya” harcok során viszont szlavóniai vidéken több nagyvárosban lévő JNA laktanya került horvát kézbe, köztük a térségben egyik legerősebb JNA hadtest bázisa, a 32. hadtest objektumai, ahol jelentős számban kerülhetett haditechnika a horvátok kezébe. De még más többi horvát többségben lakott város és település JNA objektumai szintén hasonló sorsra jutottak. A JNA a szlavóniai terület azon részén lévő objektumait ,melyek a szerb kisebbség által többségben lakott részekre estek, ott sikeresen megvédte haditechnikai készletét, melyet a helyi szerb önkéntes fegyveres területvédelmi milíciák közt szétoszthatott létrehozva és megerősítve, ezen részen elő szerbek terület birtoklását.

A horvátországi horvát többség által lakott térségekből (Rijeka, Karlovac, Zágráb (Zagreb)…..) sikeresen kimenekített JNA erőket a hadvezetés Boszniában vonta ismét össze, abból a célból, hogy újbóli strukturális átszerveződés útján, megerősítve a Bosznia és Hercegovinában lévő hadtestek egységeivel, elindítsa területszerző offenzíváját, intervencióját Horvátország ellen „Sablja” (Szablya) hadművelet és a „Klackalica” (mérleghinta) kóddal ellátott titkos offenzívájának végrehajtását. Ehhez a JNA végrehajtotta átcsoportosítását, mely során Horvátország határaihoz három gépesített hadtestet ( 1.VO 5.hadtest-Bánja Luka (Banja Luka), 1.VO 17.hadtest-Tuzla, 1.VO 12.hadtest –Sid  irányítottak. Ezt követte az erők harckészültségi állapotba való feltöltése mozgósítás révén. A feltöltés 1991.májusig zökkenőmentesen zajlott le, de májusban a muzulmán nemzetiségű Tuzlaiak (Tuzla) megtagadták a besorozást. Ezt követte a már meglévő egységekből történő dezertálás megindulása. A JNA végrehajtja a horvát és muzulmán nemzetiségű tisztek leváltását, helyüket szerb vagy montenegrói tisztek veszik át. A gépesített erők feladata volt a legmélyebb szinten behatolni Horvátországba.

A szerbiai szidi (Sid) hadtest kelet felől intézett támadást Vukovar és Vinkovci irányába, valamint behatolva a Drávaszögbe Eszék (Osijek) ellen.

A tuzlai hadtest a Boszna (Bosna) folyón való átkelést követően feladatul kapta Zsupanja (Zupanja) megtámadását.

A bánja lukai hadtest átkelt a Száva folyón Sztára Gradiska (Stara Gradiska) városnál és elfoglalta Okucsáni járást. További feladatot jelentett Pakrác (Pakrac) és Virovitica elfoglalása.

Az 1.VO körzetében állomásozó 5.hadtesti ezredek feladata volt Szlavónszki Bród (Slavonski Brod), Vinkovci, Eszék (Osijek), Dzsakovó (Dakovo), Béli Manasztir (Beli Manastir) zónában, valamint az 5.VO körzetében állomásozó ezredek feladata volt Virovitica biztosítani állomáshelyeiket és felvenni a harcot a helyi horvát katonai és rendőri erőkkel.

 
   


A JNA bánja- lukai hadtest további feladatát képezte a Pakrác (Pakrac)-Virovitica vonal ellenőrzés alá vétele után az erőik átcsoportosítása Bánság területére. Bánság ellenőrzés alá vonásához két főbb irányt határoztak meg, A hadtest erői északi irányból kezdték meg Bánság elfoglalását, a knini (Knin) központú szerb autonóm erők részéről a „Marticev” milíciák pedig dél felől (Knin és Kordun szektor).

 

Az egész katonai művelet végrehajtására 3 napot jelölt ki a JNA vezérkari stábja. Elsődleges célok voltak Kelet –Szlavónia, Baranya és Szerémség teljes megszállása, Közép-Horvátország ,Zágráb (Zagreb) elleni támadás, Karlovac és Goszpity (Gospic) elfoglalása, valamint teljes dalmáciai intervenció.

 Nyugat-Szlavóniában, jórészt hegyes-dombos nyugatszlavón tájegységen igen vegyesen éltek horvátok és szerbek. A hegyvidéki tájon, ahol a Psunj, Ravna Gora, Papuk, Bilogora (keleti tömb) középhegységek terültek el szerb aprófalvak. A hegyvidéki viszonylag gyér népességből 25 000 szerb 7700 pedig horvát volt. Mindkét nemzet megalakította területvédelmi erőit, mely a települések nemzeti összetételétől függően elég változatos volt. Nyugat-Szlavónia 8822km2 területen helyezkedett el, melyből 2865km2 a szerbek birtokolták, Nyugat-Szlavóniai 32.5%-át. A horvát 1991. őszi-téli felszabadító hadjárat keretén belül a horvát hadsereg 2255km2 vont ellenőrzés alá, az az 78.7%-át a szerbek által birtokolt területeknek. A horvát hadseregnek nem sikerült teljes egészében kiszorítani a szerb erőket horvátországi zónából, a szerbek kezén maradt Nyugat-Szlavóniából, annak Poszavina részéből 600km2. 1995. májusig.

 

Horvátország ellen „Sablja” hadművelet és a „Klackalica” kóddal ellátott titkos offenzívájának végrehajtásánál Szlavónia esetében, nyugat –szlavóniai zóna abban játszott szerepet, hogy a boszniai Boszanszka Gradiska (Bosanska Gradiska) és horvátországi Pákrác (Pakrac)- Okucsáni (Okucani)- Virovitica- horvát-magyar országhatár vonal ellenőrzésével a JNA teljesen elszigetelte volna a Közép-Horvátországi régiót a Kelet-Szlavónia, Baranya, Szerémség régiótól, így ezen utóbbi régiót könnyű szerrel tudták volna elfoglalni. A JNA hadvezetése pár naposra tervezte Nyugat-Szlavónia megszállást, mivel a régió jelentős részét a helyi szerbek révén már amúgy is birtokolták. A JNA horvátországi maradék 32. hadtest erői, megerősítve a boszniai Bánja Luka (Banja Luka) 5.hadtest egységeivel, mely utóbbi augusztusban belép horvátországi területre (Okucsáni járás), A Pakrác- Okucsáni vonal mentén kezdték meg offenzívájukat Novszka (Novska)-Kutina- Zágreb (Zagreb) irányba, valamint Nova Gradiska- Pozsega (Pozega) –Gy/Dszakovo (Dakovo) irányába és északi irányon Okucsáni- Pakrác- Virovitica vonalon.

 

1991.július 7-8. a JNA 1.katonai körzet (VO) - Beograd az 1.gyalogos gépesített divízióból (pgmd) az 1.gyalogos gárdista gépesített brigádját- Beograd (pgmbr), a 12.hadtest-Novi Sad erőiből az 51.gépesített brigádját- Pancevo, és a 17.hadtest-Tuzla erőiből a 12. gyalogos gépesített brigád- Osijek egy részét összevonta Szlavónia elfoglalására. A cél a Virovitica-Pakrác-Kutina vonal páncélos és gépesített erőkkel történő elfoglalása. Baranya elfoglalására létrehozták a „Baranya Operatív Csoportot (OG) „ , Kelet-Szlavónia és Nyugat-Szeremség ellenőrzés alá vonására pedig az OG-3 csoportot. A JNA célja volt első lépésben Vukovar város elfoglalás, mely részét képezte az Eszék (Osijek)-Vukovar-Vinkovci vonal létrehozásában végrehajtott műveleteknek. Horvátország északi része ellen az 1.VO 12.hadtest –Novi Sad és TO „Vojvodina” erői vonultak fel Az 1. VO-Beograd 12. hadtest-Novi Sad  támadása irányát képezte az Eszék (Osijek)- Nasice-Virovitica vonalon való intenzív támadás, a Donji Mihojlac-Nasice vonal elérése, felkészülés Bjelovar elleni támadásra. 

1991. őszén a laktanyaharcokat követően a JNA és szerb lázadó erők két fázisban megkezdték Szlavónia, Szerémség és Baranya elfoglalására irányuló offenzívájukat. Első fázisban a JNA erők elfoglalták Baranya háromszöget (Duna-Dráva köz) majd Nyugat-Szerémséget. Ezt követően nekiindultak Kelet-Szlavóniának,  Vukovar bekebelezését követően a horvát erők megtorpanásra kényszeríttették a szerb erőket Tenja-Markusica-Mirkovci vonalon. A JNA további területszerző műveletei Eszék (Osijek), Vinkovci, Zsupanja (Zupanja) elfoglalása Kelet-Szlavóniában megtorpantak. „Sutjeska-2”végrehajtása során a fő erők támadási iránya a Dráva és Száva folyók közti zóna, a segéd irány pedig az 1. VO-Beograd 5. hadtest-Banja Luka erőivel végrehajtva Okucsáni (Okucani)-Pakrác (Pakrac)-Virovitica és Okucsáni-Kutina . A szárazföldi műveleti erőket támogatták a légierő a tüzérség és területvédelmi (TO) erők.

A művelet első fázisát két-három naposra tervezték. Első lépésben megszűntetni a Vinkovci laktanyát blokád alá vevő horvát erők műveleteit, és létrehozni, elérni és biztosítani a Nasice-Szlavónszki Bród (Slavonski Brod) vonalat keleti irányból. 

Mindeközben a JNA területszerző offenzíváját megindította Nyugat-Szlavóniában, az Okucsáni-Virovitica irányvonalon. A horvát hadvezetés világosan látta a helyzet súlyosságát és „rögtönzött„, gyors ütemben csoportosított képzetlen és haditechnikailag hátrányba lévő rendőri és katonai erőivel felszabadító offenzívába kezdett Nyugat-Szlavóniában. Az offenzíva ősz közepétől az 1992.01.03. szarajevói (Sarajevo) tűzszüneti megállapodásig tartott. A Eszék (Osijek) parancsnokság alá tartozó nyugat-szlavóniai erők koordinálva a Bjelovar- parancsnokság és Zágráb (Zagreb)- parancsnokság (Operatív Csoport Poszavina "keleti csoport Nova Gradiska, Operatív Csoport Papuk ) erőivel megállították a szerb nyugat-szlavóniai területszerzést, sőt 1992.év elejére jelentős területeket vontak ellenőrzés alá az "Orkan" és "Papuk" hadműveletek sikeres végrehajtásával. Ennek során a JNA térnyerő intervenciója megtorpant, sőt kudarcba fulladt és nemhogy még ellenőrzés alá vonták volna a tervben szereplő régiókat, hanem még el is veszették az eddig kontrolált nyugat-szlavóniai részek jelentős részét. Bár eredmények mondható, hogy elfoglalták Baranya háromszög teljes egészé, illetve a Szerémség területének jórészét, de Kelet-Szlavóniát már nem sikerült teljes mértékben elfoglalni. Ezzel a JNA tervei elszálltak, a további időszakban, elkövetkező években már csak a védelemre koncentráltak.

 

A Jugoszláv

 

Néphadsereg

 

nyugat-szlavóniai erői

 

 

 
   

 

 

A JNA 1. (VO) katonai körzet erői

 

Horvátországban

 

A Jugoszláv Néphadsereg (JNA) Horvátország- mint akkori jugoszláv tagköztársaság- területén jelentős számú haderőt állomásoztatott. Kelet-Szlavónia, Baranya és Nyugat-Szerémség, valamint Nyugat-Szlavónia keleti peremén a belgrádi (Beograd) központú 1. katonai körzet (VO) erőit állomásoztatta, 17. hadtest-Tuzla  erőit állomásoztatta. A 17. Tuzla hadtest a horvátországi kelet-szlavóniai és nyugat- szerémségi- baranyai tájegységben Eszék (Osijek), Gy/Dzsakovo (Dakovo), Vinkovci, Beli Manasztir (Beli Manastir) településeken állomásoztatta erői,  a nyugat-szlavóniai Nasice városban pedig a 12.gyalogos gépesített brigád harckocsizó zászlóalját. Az „1. VO 5. Banja Luka” hadtest horvátországi erőit a nyugat-szlavóniai Szlavónszki Pozsega (Slavonski Pozega) településen állomásoztatta valamint Nasice városban a 40.partizán divíziót.

  

 

A JNA 1.VO -17.hadtest –Tuzla

 

horvátországi Nyugat- Szlavóniában

 

állomásozó egysége

       

            Nasice

 

12.gyalogos gépesített brigád (Osijek) harckocsizó zászlóalja.

 

 

A JNA 1.VO -5. hadtest-Banja Luka

 

horvátországi Nyugat- Szlavóniában

 

állomásozó egysége

 

Pozega

 

A város laktanyájában a 40.partizán divízió  állomásozott.

 

 

Nasice

 

A város laktanyájában a 12.gyalogos-gépesített brigád (Osijek) egy gépesített zászlóalja állomásozott és az „5.hadtest-Banja Luka” 40.partizán divíziójának egy brigádja.

 

Az 5.hadtest erőinek hadmozgása a horvátországi offenzívába:

 

Az 5.hadtest a 329.páncélos brigád (okbr) boszniai derventai (Derventa) páncélos zászlóalját, megerősítve a Szlovéniából kivont 5.VO 14. hadtest/Ljubljana 1.páncélos brigádjának (okbr) Vrhnik bázisáról átirányított páncélos zászlóaljával  a Bánság és Kordun részekre irányította.

Az 1.okbr/Vrhnik erőből egy másik gépesített egységet az 5. hadtest 327. gépesítet brigád/ Derventa (Bosanski Brod –egy zászlóalja) erőihez vezénylik. Később a 327. gépesített brigádot bevonják a 17. hadtest/Tuzla erőihez.

 

Bánságban csatlakoztak a 329.páncélos zászlóalja és a hadtest 16. gyalogos-gépesített lövész brigádját 1. Operatív Csoport (OG) –Bánság műveleti erőkhöz . A 16.gyalogos-gépesített brigád (pmtbr) további egységekkel támogatta az Okucsáni (Okucani) területén lévő 5.VO 32.hadtest/ Varazdin , 256. gépesített harcoló csoportjához( BG) Bjelovar, megy csoportot a hadtest 343.gépesített brigádjának erői is megerősítettek.

 

A 329.okbr egy másik gépesített zászlóalja csatlakozott a  Plitvice-Kordun területén létrehozott 6.OG erőihez.

1992. elején a brigádot a Banja Luka hadtesthez vezénylik, ahol a poszavinai és nyugat –szlavóniai harcokban vesznek részt, 99.db. T-55 tankkal és 26. db. M-84, 17. db. T-34 és 23. db. BVP harci járművel. A brigád egyik csapata részt vett a Kordun horvátországi tájegységnél folyó harci műveletekben. A brigád aktívan részt vett a boszniai harcokban, ahol 101.okbr.egységként tevékenykedett.

 

Az 5. hadtest erőihez irányították az 5. VO szlovéniai kivont erői  közül a 31.hadtest/ Maribor, 11. partizán brigádját (partbr), a 14.hadtest /Ljubljana , 30.partizán divízióját (partd) és 19.partbr erőit. Az 5.hadtestet erősítette a 6. partbr , 2. könnyű brigád, 122.könnyű gyalogos brigád, 5. könnyű brigád, 134. könnyű gyalogos brigád 

 

Az 5. (VO) katonai körzet  erői

 

Horvátországban

 

A JNA Zágráb (Zagreb) városban lévő főparancsnokságról működtette a Horvátország Nyugat-Szlavónia nyugati peremén, Észak-Horvátországban, Medumurje, Podravina tájegységén, Közép-Horvátországban, Bánság-Pokuplje tájegységén, Kordun, Lika és Isztria tájegységén „5. VO-Zagreb” erőit.  A körzet alá tartoztak a szlovéniai 14. és 31. hadtestek, a „Varazdin 32. hadtest”, a „Rijeka 13. hadtest” , valamint a „Zagreb 10. hadtest” erői. A katonai körzetet  Konrad Kolsek és Zivota Avramovic parancsnokok irányították mely körzet erői magába foglalt 35000 katonát,711 tankot, 367 páncélozott szállító harci járművet, 869 ágyút, 64 VBR- rakéta vetőt.

 

 

 

Az 5. katonai körzet központi erői

 

Nyugat -Szlavóniában

 

- 288. vegyes tankelhárító tüzér brigád-Virovitica

Virovitica városban lévő jugoszláv katonai objektum a JNA az 5. katonai körzet központi erő  288. számú vegyes tankelhárító ágyús brigádjának volt a székhelye, illetve a 42. számú határőrizeti egységé, mely utóbbi erőket Szlatina (Slatina) városba helyezték.

Daruvar

A JNA elsősorban területvédelmi (TO) erők haditechnikai készleteit tárolták Daruvar és környéki bázisokon,  JNA laktanya „Polom“ Doljani településen ( Daruvartól délre), JNA „ Cerik” raktár-objektum.

Grubisno Polje

A JNA elsősorban területvédelmi (TO) erők haditechnikai készleteit tárolták Gakovo „Bilogora hegység”objektumban.

Slatina

A JNA 42. határőrizeti erőit állomásoztatta a Slatina-i laktanyában és ahhoz tartozó határvédelmi állomásokon,  Kapinci „Zanos” és Noskovci „Bobovac” .

Garesnica

A JNA elsősorban területvédelmi (TO) erők haditechnikai készleteit tárolták Garesnica bázison, illetve kommunikációs rádiós állomást üzemeltek a Moslovacka hegység Humka-Podgaric részen.

Vrbovec

Lőtér-„Bosna”

 

 

 

Az 32.hadtest- Varazsdin (Varazdin) 

 

horvátországi erőit

 

Horvátország észak-nyugati részén terület el Međimurje (Muraköz), Hrvatska Zagorja (Zagorja hegység) , Podravina (Drávamente), Bilogora (Bilogora hegység), mely Nyugat-Szlavónia , Moslavina (Moszlavina) és a bjelovari (Bjelovar)- Krizsevác( Krizevci) régió egy kisebb részét képezte. A fenti zónát magába foglalta a JNA szárazföldi erejének, 32. hadtestének műveleti területe, Varazdin városban lévő központjával 32. JNA hadtest műveleti zónáját északon a 31. hadtest (Maribor) műveleti zónája, nyugaton a 10. hadtest (Zagreb) műveleti zónája, délen az 5. hadtest (Banja Luka), keleten pedig Magyarország államhatára fogta közre. A 32. hadtest az 1. Katonai Körzet (Északi körzet) alá tartozott, melyet a  zágrábi főparancsnokság irányított.

 A 32. hadtest műveleti zónája Csakovác (Cakovec), Bjelovar, Csazma (Cazma), Daruvar, Dugo Szelo (Dugo Selo), Gyurgyevác (Durdevac), Garesnica, Grubisno Polje, Ivanic Grad, Klanjec, Koprivnica, Krizsevác (Krizevci), Kutina,  Ludbreg, Pregrada, Sveti Ivan Zelina, Varazsdin (Varazdin), Virovitica, Vrbovec, Novi Marof, Ivanec , Krapina,  Zlatar Bistrica,  Donja Stubica, Zabok, Klanjec és egy részében Zágráb (Zagreb) városok, járásainak területét foglalta magába.

A hadtestparancsnokság székhelye Varazsdin (Varazdin) városban volt. Főbb laktanyák voltak Varazsdin (Varazdin), Csakovác (Cakovac), Koprivnica, Virovitica, Krizsevác (Krizevci), Bjelovar és  Zágráb városokban további objektumok, bázisok, központok voltak még a területén .

 32.hadtest- Varazsdin (Varazdin):

A hadtest főparancsnoka 1991.05.20-ig Jevrem Cokic vezér-alezredes 1991.05.20-tól pedig  Vladimir Trifunovic vezérőrnagy

 

-32. hadtest- Varazsdin (Varazdin),

-32. gépesített brigád: Varazsdin (Varazdin)  – „A”

-265.gépesített brigád: Bjelovar

 (Koprivnica-i gépesített és műszaki zászlóalj egységeivel –„B”

(1990-ben „A” főerő)

(parancsnok: ezredes Rajko Kovačevic),

-73. gépesített brigád: Koprivnica – „R”

-28. „partizán”divízió: Bjelovar – „R”

-32. „partizán”divízió:  Varazsdin (Varazdin)  – „R”

-33. „partizán” divízió: Dugo Szelo (Dugo Selo) „R”

-411. vegyes tankelhárító (tankvadász) ezred: Krizsevác (Krizevci) – „R”

-306. könnyű légvédelmi tüzér ezred: Zágráb (Zagreb)

-32. vegyes tüzér ezred: Varazsdin (Varazdin)

-32. könnyű légvédelmi tüzér ezred: Varazsdin (Varazdin)

-felderítő egység

-32. műszaki ezred: Csakovác (Cakovec)

-32. védelmi egység: Varazsdin (Varazdin)

-32. katonai rendész zászlóalj: Varazsdin (Varazdin)

-32. őrzászlóalj: Varazsdin (Varazdin)

-32. egészségügyi zászlóalj: Varazsdin (Varazdin)

-32. szállító zászlóalj:

-32. tartalék zászlóalj „R”

- 32. ABHO (vegyi biológiai és nukleáris támadás elleni egység) - Varazsdin (Varazdin)

- 32. rádió felderítő szakasz- Varazsdin (Varazdin) - katonai elhárítás- Varazsdin (Varazdin)

-42. határőr zászlóalj: Virovitica – „A”

-43. határőr zászlóalj: Koprivnica – „A”

 

Összességében a 32. hadtest 1.800 katonából állt.

A 32. hadtest horvátországi objektumai:

A JNA 32. hadtest főparancsnoka vezérőrnagy Vladimir Trifunovic volt. Trifunovic 1991. év elején vette át a vezetést generális Jevrema Cokictól. A 32. hadtest tiszti karának parancsnoka  ezredes Sreten Raduski volt.

 

- 32. gépesített "A" brigád JNA – Varazsdin (Varazdin) laktanya, melynek parancsnoka ezredes Berislav Popov volt.

 - 32. vegyes tüzér ezred JNA- Varazsdin (Varazdin), melynek parancsnoka alezredes Vladimir Davidovic volt.

 

Varazdin városnál és körzetében a 32. hadtest több katonai objektumot tartott fent:

 -„Ivanscica” 1050.m. magaslat -rádió kommunikációs központ a 32. hadtest Varazsdin (Varazdin) parancsnoksága és a belgrádi főparancsnokság közt, mely Ivanec településnél volt.

-„ Kalnicki partizan” laktanya Berislav Popov ezredes vezetésével

-„Jalkovecke zrtve” laktanya Vladimir Davidvic alezredes vezetésével

-„Maj15” laktanya

-„DOM  JNA” parancsnoki épülete

-32. hadtest egészségügyi objektuma

-határőrizeti objektum Varazsdin (Varazdin)

-objektum Drave- Varazsdin (Varazdin) 

- haditechnikai raktár objektum „Varazdinbreg” Banjscina településnél

-haditechnikai raktár objektum „Barutana” Nova Vest településnél.

-lőtér „Macinka”

 

Varazsdini (Varazdin) katonai objektumokban a 32. hadtest (5. katonai körzet –VO –Zagreb) 32. páncélos és gépesített brigádja, 32. vegyes tüzér ezred, 32. partizán divízió, 32.könnyű tüzér ezred-légvédelmi erő (PZO vagy PVO), valamint a 32. hadtest intendáns, katonai rendész, egészségügyi és őrszolgálati –kísérő, gépkocsizó szállító zászlóaljai állomásoztak. Ezek közül a 32. gépesített erő és tüzérségi erők  „A”és „B”  hadrendű egységek voltak.

 

- 265. gépesített „A" brigád JNA-Bjelovar, melynek parancsnoka ezredes Rajko Kovacevic volt.

Bjelovar –Bilogora megyében a bjelovári (Bjelovar) 32. hadtest 265 gépesített brigádja valamint a 28. és 1. partizán divíziók voltak elhelyezve katonai objektumaikban. Bjelovárban (Bjelovar) öt nagyobb katonai objektum volt a JNA birtokában:

 

- Bozidar Adzija laktanya

-Dom JNA- adminisztrációs székház-

-„Logor” objektum

-Zvijerci radar állomás (Trojsteni Markovac településnél)

-„Barutana „lőszerraktár (Bedenik erdő)

 

A 265. gépesített brigád nem semmisült meg teljes egészében, mivel már korábban egy harcoló csoportot,BG-265 mbr vezényelte a nyugat-szlavóniai Okucsáni térségébe. A  265. gépesített brigád még az Okucsáni (Okucani) településnél kialakult harci helyzetre, egy páncélozott járművekből álló csoporttal támogatta meg a térségben lévő JNA erőket.

 

 

- 73. gépesítet brigád JNA (tartalék erő „R”)- Koprivnica, melynek parancsnoka ezredes Zvonimir Mihajlovic volt.

A katonai objektumokban a  JNA 32. hadtest 73. vegyes páncélos elleni tüzér divízió és 73. gépesített brigád, valamint határőrizeti 43. erő állomásoztak.

                         -„Joza Vlahovic” laktanya

                         -DOM „Subotica” JNA-parancsnokság

                         -„Soderica” határőrizeti objektum

                         -„Crna Gora” MTS és lőtér

                            -„Botovo” határőrizeti objektum

 

- 411. "R" vegyes páncélos elleni tüzér ezred JNA- Krizsevác (Krizevci), melynek parancsnoka ezredes Jove Radosavljevic volt.

A 32. hadtest Krizevci városban a 411. vegyes tankelhárító (tankvadász)ezred „R”-tartalék erőit állomásoztatta objektumaiban:

 

-laktanya „Kalnik”

-”Dom JNA” ,

-Siroko Brezje fegyverraktár,

-katonai garnizon „Cret” –Krizsevác (Krizevci)

- lőtér objektum  Marencica- Krizsevác (Krizevci)

 

 

- 32. műszaki ezred JNA- Csakovác (Cakovac), melynek parancsnoka őrnagy Josip Babic volt.

 

-JNA székház

-„Nikola Subic Zrinski” laktanya

-"Narodni heroj Florijan Bobić" határőr állomás

-"Sedam sekretara SKOJ-a" határőr állomás

- "Július 27."laktanya

- "Narodni heroj Marko Kovač" határőr állomás

 

A 32. hadtest JNA műveleti zónájában állomásozott a 43. határőr zászlóalj - Koprivnica. A határőr zászlóalj parancsnoka alezredes Milutin Neterbasic, helyettese százados Veroljub Simovic. A határőr állomások „Medimurja”, alsó és középső  „Podravine” tájegység és  Virovitica környékének területén helyezkedtek el.

A 32 hadtest fegyver arzenálját a területén működtetett bunkerokban, MTS bázisokon tartotta. Legismertebb helyek: Varazdinbreg (Varazdin) Barutana (Bjelovar), Doljani (Daruvar), Siroko Brezje (Krizevci) Crna Gora (Koprivnica), Sistat (Virovitica) és több kisebb bunker, katonai gyakorlótér, objektum.

 

 A 32. hadtest erőinek hadmozgása a horvátországi offenzívába:

A 32 hadtest elsődleges objektumvédelmi művelete:

 

A 32. hadtest gépesített brigádja (kivéve a 2/1 gépesített brigád),a 2. légvédelmi –PVO önjáró könnyű tüzér zászlóalj/ könnyű önjáró tüzér rakétás divízióból, műszaki zászlóalj és 2/639 rakétás ezred/ POB, 32. szállító zászlóalj –objektumvédelme a “Varazdinbreg”, “Nova Ves”, “Műszaki lőtér”,“Kalnicki partizani”, „Vojna ekonomija”, “15. maj”, “Pekarska” és „Ivanscica rádió állomás” laktanyák és objektumoknak.

A 32. hadtest tüzér vegyes ezrede (map), katonai rendészete, vegyi –biológiai-nukleáris támadás elleni egység, 2. önjáró könnyű tüzér zászlóalj/20/2/32. könnyű önjáró tüzér rakétás divízió –légvédelem PVO, 6/33. partizán divízió, 32. egészségügyi zászlóalj –objektumvédelme a „Jalkovecke Zrtve„ laktanyának és egészségügyi katonai objektumnak .

A 32. hadtest, 32. OIA, 32..KS és 32. katonai rendész zászlóalj –objektumvédelme a JNA 32. hadtest parancsnoki épületének (Dom JNA).

A horvát erők blokád alá vették a 32. hadtest objektumait, legfőképpen koncentrálva a Bjelovar és Varazsdin (Varazdin) városokban lévő gépesített –páncélos erők bázisaira. Bár a JNA Okucsáni (Okucani)- Pakrác (Pakrac)- Daruvar vonalon megpróbálkozott eljutni a horvát ellenőrzés alatt álló részekre, hogy „kiszabadítsa” és kivonja Bjelovárban és Varazsdinban (Varazdin) rekedt erőket, de ez nem járt sikerrel. A JNA vezérkara a Bjelovar és Koprivnica városban lévő 32. hadtest erőinek a kitörést javasolta Bjelovar- Grubisno Polje- Daruvar vonalon. A kitörés nem valósult meg. A horvát erők a 32. hadtest erőinek komplett haditechnikai parkját megszerezték. A 32. hadtest erői közül csak a 265. gépesített brigád Okucsáni (Okucani) területére vezényelt gépesített, páncélos zászlóalja (BG-265) nem került horvát kézbe illetve nem semmisült meg. 

JNA 5. katonai körzet

32.hadtest

 

Az „5. katonai körzet (VO) Zagreb” erői közül a „Varazdin 32. hadtest” (Zágráb városban állomásozó JNA erők mellett)  a JNA egyik legfontosabb katona erejét képviselte.

 

 

 

JNA 32. hadtest műveleti területe

 

Horvátország észak-nyugati részén terület el Medimurje (Muraköz), Hrvatska Zagorja (Zagorja hegység), Podravina (Drávamente), Bilogora (Bilogora hegység), mely Nyugat-Szlavónia, Moszlavina (Moslavina) és a Bjelovar (Bjelovar), Krizsevác (Krizevci) régió egy kisebb részét képezte. A fenti zónát magába foglalta a JNA szárazföldi erejének, 32. hadtestének műveleti területe, Varazsdin (Varazdin) városban lévő központjával 32. JNA hadtest műveleti zónáját északon a 31. hadtest (Maribor) műveleti zónája, nyugaton a 10. hadtest (Zagreb) műveleti zónája, délen az 5. hadtest (Banja Luka), keleten pedig Magyarország államhatára fogta közre. A 32. hadtest az 1. Katonai Körzet (Északi körzet) alá tartozott, melyet a  zágrábi főparancsnokság irányított.

 

 A 32. hadtest műveleti zónája Csakovác (Cakovec), Bjelovar, Csazma (Cazma), Daruvar, Dugo Szeló (Dugo Selo), Gyurgyevác (Durdevac), Garesnica, Grubisno Polje, Ivanic Grad, Klanjec, Koprivnica, Krizsavác (Krizevci), Kutina, Ludbreg, Pregrada, Sveti Ivan Zelina, Varazsdin (Varazdin), Virovitica, Vrbovec, Novi Marof, Ivanec, Krapina, Zlatar Bistrica, Donja Stubica, Zabok, Klanjec és egy részében Zágráb (Zagreb) városok, járásainak területét foglalta magába.

A hadtestparancsnokság székhelye Varazsdin (Varazdin) városban volt. Főbb laktanyák voltak Varazsdin (Varazdin), Csakovác (Cakovac), Koprivnica, Virovitica, Krizsevác (Krizevci), Bjelovar és  Zágráb (Zagreb) városokban további objektumok, bázisok, központok voltak még a területén.

 

A JNA 32. hadtest főparancsnoka vezérőrnagy Vladimir Trifunovic volt. Trifunovic 1991. év elején vette át a vezetést  Jevrema Cokictól. A 32. hadtest tiszti karának parancsnoka  Sreten Raduski ezredes volt.

 

- 32. gépesített "A" brigád JNA – Varazsdin (Varazdin) „Kalnicki partizan”laktanya, melynek parancsnoka  Berislav Popov ezredes volt. A dandárt alkotta:

 

- gépesített zászlóalj

- harckocsizó zászlóalj

- könnyű közepes-hatótávolságú  tüzér-rakétás divízió, légvédelem:

- 1. zászlóalj

 

- 265. gépesített „A" brigád JNA-Bjelovar, melynek parancsnoka  Rajko Kovacevic ezredes volt. A dandárt alkotta:

 

- harckocsizó zászlóalj

- vegyes tüzér divízió

- könnyű közepes-hatótávolságú  tüzér-rakétás divízió, légvédelem

 

1990. augusztusában, miután a helyi egy része szerbek Dalmáciában, Likában  fellázadt a horvát alkotmányos rendszer ellen. A JNA 32. hadtest megerősítette Koprivnica városban lévő bázisát. A Bjelovar városban állomásozó 265. gépesített brigádból átirányította 2. gépesített, harckocsizó, műszaki zászlóalját Koprivnicába, ahol a 73. gépesített brigádja volt. A 265. gépesített brigád többi alakulta továbbra is Bjelovárban maradt.

 

- 73. gépesítet brigád JNA (tartalék erő „R”)- Koprivnica, melynek parancsnoka Zvonimir Mihajlovic ezredes volt.

 

- 32. vegyes tüzér ezred JNA- Varazsdin (Varazdin)” Jalkovecke zrtve” laktanya melynek parancsnoka  Vladimir Davidovic alezredes volt.

 

- 411. "R" vegyes páncélos elleni tüzér ezred JNA- Krizsevác (Krizevci), melynek parancsnoka  Jove Radosavljevic ezredes volt.

 

- 32. műszaki ezred JNA- Csakovác (Cakovec), melynek parancsnoka  Josip Babic őrnagy volt.

 

A 32. hadtest JNA műveleti zónájában állomásozott a 43. határőr zászlóalj - Koprivnica. A határőr zászlóalj parancsnoka  Milutin Neterbasic alezredes, helyettese Veroljub Simovic. A határőr állomások „Medimurja”, alsó és középső  „Podravine” tájegység és  Virovitica környékének területén helyezkedtek el.

 A 32 hadtest fegyver arzenálját a területén működtetett bunkerokban, bázisokon tartotta. Legismertebb helyek: Varazdinbreg-Varazsdin (Varazdin), Barutana (Bjelovar), Doljani (Daruvar), Siroko Brezje (Krizevci) Crna Gora (Koprivnica), Sistat (Virovitica) és több kisebb bunker, katonai gyakorlótér, objektum.

A JNA számára súlyos problémát jelentett horvátországi erőiknél, így a 32. hadtestnél is, hogy  békebeli állományának jórészét alkották a helyi horvát közösség tagjai, akik megkezdték a JNA elhagyását „dezertálás”.

A 32. hadtest létszáma a folyamatosan eltávozók „dezertálók” révén csökkent. A JNA vezérkara elrendelte a mozgósítást, a hadtest feltöltését, tekintettel az egyre súlyosbodó helyzetre. A 32. hadtest a „békebeli” szintről megpróbált a „háborús” készenléti szintig létszámnövelést végrehajtani. Ehhez viszont egyértelmű volt, hogy nem vehetők igénybe a helyi horvátok, így a JNA számára maradtak az önkéntes helyi szerbek, akik  több szerbek lakta településen a helyi területvédelmi félkatonai csoportokba tömörültek.

A 32. hadtest támogatta az elsősorban Nyugat-Szlavóniában (Bilogora hegység déli részén lévő hegyi falvak, Papuk, Psunj hegység és Okucsáni medence)  tömböt alkotó „lázadó” szerbeket a megalakuló horvát rendőri erőkkel szemben.

A 32. hadtest 1991. március 01-én adta ennek egyértelmű jelét a horvátok számára, mikor Pakrác városban a lázadó szerbek megtámadták a helyi horvát rendőrállomást. A 32. hadtest azonnal erőket irányított és kihelyezett parancsnokságot létesített daruvári (Daruvar) Doljani településen lévő JNA laktanyájában, objektumban. Az objektumban megkezdődött a helyi szerb önkéntesek képzése és felfegyverzése, akikre a JNA 32. hadtesti parancsnoksága számított a további katonai műveletben. Ez jelentette a 32. hadtest műveletének első fázisát. Második fázisban megkezdte a 32. hadtest 1991. júniusától a felfegyverzett és némileg képzett lázadó szerb önkéntes félkatonai alakulatok bevetését Nyugat-Szlavóniában. Ennek során augusztustól a lázadó szerbek fegyveres konfliktust provokáltak több nyugat-szlavóniai „szerbek által lakott” településen a helyi horvát rendőrséggel szemben. Legnagyobb mértékben a szerbek által többségben lakott Okucsáni város és körzetében, Pakrác város és körzetében alakultak ki összetűzések, melyet csak fokozott, hogy a helyi szerbek augusztus 12-től Okucsáni városközponttal kikiáltották saját önálló nyugat-szlavóniai autonómiájukat „ Srpaka Autonomna Oblast Zapadna Slavonija”.

A horvát belügyi erők-rendőrség (MUP) és helyi szerbek közt egyre súlyosabb harcok alakultak ki, melyre válaszul a JNA azonnal Okucsáni területére irányította a Bjelovarban állomásozó 265. gépesített erő harcoló csoportját (BG) harckocsizó egységgel. Természetesen a lázadó helyi szerbek segítése céljából. A BG-265. csoportot Milan Celekic parancsnok vezette, aki később a VRSK (Horvátországi Szerb Köztársaság „Krajina” Hadserege) parancsnoka lett. A BG-265. csoport Rajic településen (Okucsáni és Nova Gradiska közti autóút szakaszánál) foglalt pozíciót.

Miután Okucsáni (Okucani) városból a helyi horvát rendőrséget kiűzték, a BG csoport bázisáról intézhetett támadó műveletet a horvát erők ellen Pakrác, Novszka (Novska) és Nova Gradiska irányába.

Nyugat-Szlavónia bekebelezésére a JNA a helyi szerb lázadó erők és a 32. hadtest BG-265. csoport támogatására Bánja Luka (Banja Luka) boszniai városban székelő JNA 5.hadtest  erőiből támogató egységet irányított Okucsáni területére, Nikola Uzelac parancsnok vezetésével.

 A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság (SFRJ) Vezérkari Törzse (General Stab-GS) miután szembesült azzal a ténnyel, hogy a Varazdin központú 32.hadtest szinte teljes JNA erejét (kivéve egy harcoló csoport a 265. gépesített brigád, amit Okucsániba vezényeltek) a horvát erők birtokukba vették (laktanyaharcok 1991.09.13-17.), kénytelenek voltak a nyugat-szlavóniai offenzívájukba bevonni az „1. Katonai Körzet (VO)-Beograd” „5. hadtest –Banja Luka” erői közül a 16. gépesített-gyalogos brigádot (Banja Luka), 11. partizán „krajiska” brigádot (Prijedor), 343. gépesített brigádot (Prijedor), 329. páncélos brigádot (Banja Luka), 5. vegyes tüzér ezred zászlóalját, 5. könnyű tüzér ezred légvédelmi (PZO) zászlóalját, 5. vegyes páncélosok elleni tüzér ezred zászlóalját, 293. műszaki ezred zászlóalját, valamint a hadtest Mahovljani (Banja Luka) légibázison állomásozó légierejét, 82. légierő zászlóalja, 204. légi-vadász ezred zászlóalja.

 

Az 5. hadtest-Banja Luka erői támadták Novszak (Novska), Jaszenovác (Jasenovac), Pakrác ( Pakrac), Nova Gradiska városokat. A fő erők (gs) Okucsáni (Okucani)-Rajic-Novszka (Novska) vonalon támadtak:

-16. gépesített-gyalogos brigád (mtbr)

-265.gépesített brigád (mbr) harcoló csoport (BG)

 

A segéd támadó erők (ps) Prijedor- Jaszenovác (Jasenovac)-Novszka (Novska) vonalon támadtak:

-11. partizán „krajiska” brigád (pkbr)

- 343. gépesített brigád (mb) támogatva a helyi

területvédelmi szerb önkéntesek (TO-Zapadna Slavonija) négy zászlóaljával, valamint a 5.”kozaracka” TO BiH szerb területvédelmi gyalogos egységgel támadott Nova Gradiska, Lipik, Pakrác ellen (Subocka- Kricka- Bair irányból ”Novszka felé” és Bujavice, Korita irányából „Nova Grabovac felé”)

-329.páncélos brigád Okucsáni –Nova Gradiska vonalon támadott a helyi szerb TO erők támogatásával.

 

Az 5. hadtest támogató erői 1991. augusztus 17-én átlépték a Száva határfolyót és Sztára (Stara) Gradiska város hídjánál behatoltak a horvátországi területre Okucsáni irányába, ahol egyesültek a 32. hadtest 265.BG csoportjával.

A harcok szeptemberre fokozódtak Novszka és Pakrác régiójában, mely irányokba a JNA erők megkezdték az előretörést. A főcél a JNA vezérkara számára továbbra is a Sztára (Stara) Gradiska- Virovitica vonal megszerzése, ezzel kettéválasztva Szlavóniát, elszigetelve a keleti részen lévő horvátokat a központi és nyugati részen lévő horvátoktól.

A Kalnik és Bilogora (Grubisno polje és Virovitica járás) hegyvidéki és Podravina régióban élő szerb lázadók 1991.augusztustól félkatonai csoportokban megkezdték az ellenállást.  Az ellenállás központjai a szerbek által többségben lakott településekre koncentrálódott.

1991.szeptember 12-től a horvát fegyveres erők megkezdték a JNA objektumok blokádjának végrehajtását. Szeptember 16-ról 17-re Krizsevác (Krizevci) városban a horvátok elfoglalták a 32. hadtest JNA 411. vegyes páncélosok elleni tüzér ezredének „Kalnik" laktanyáját és MTS raktárát (Siroki Brezje), szeptember 16-án Virovitica városnál két határőrizeti objektumot, „Sistat” MTS raktárt és 17-én a városban lévő laktanyát.

Szeptember 17-én a 32. hadtest kihelyezett parancsnoksága (IKM) elhagyja bázisát Ivancica  rádió kommunikációs állomást, melyet a horvátok birtokba vesznek. Szeptember 17. és 18-án a Muraközben (Medimurje), Csakovác (Cakovec) járásban minden JNA objektumot elfoglalnak a horvátok, 17-én pedig Varazsdin (Varazdin) városban a 32. hadtest központi laktanyáját. Szeptember 27-én a horvát haderők vezérkari főnöke, Anton Tus parancsot ad a „Bilogora” nevű akció végrehajtására, mely során a horvát erők 28-29-én Bjelovar ( súlyos harcok közepette) területén 30-31-én Koprivnica ( békés úton) területén is birtokba vették a JNA objektumokat.

 Szeptember 22-én a JNA 32. hadtest haditechnikáját hátrahagyva elhagyja Horvátországot. Ezzel a hadtest megszűnt. 

 

[1] Franjo Tuđman horvát történész, politikus, a Horvát Demokrata Közösség elnöke, Horvátország első államfője. Wikipédia

[2] Martin Spegelj az 1980-as években a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) horvát nemzetiségű parancsnoka, 1982-85. közt a JNA horvátországi Területvédelmi Erőinek (TO) vezetője, majd a JNA 2. hadtest (2.armija), 1987-től pedig a JNA 5. katonai körzet (5.VO) parancsnokság Zagreb, főparancsnoka. Horvát származása végett az 1990. évtől kirobbanó háborúban a Horvát Köztársaság katonai főparancsnoka, 1991. július 30-tól a Horvát Nemzeti Gárda ( ZNG), majd a Horvát Hadsereg (HV) főparancsnoka, 1992-től pedig védelmi miniszter. Wikipedia

[3] Jugoszláv Néphadsereg

[4] Teritorijalna obrana (TO) a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság JNA kontrolálása alatt álló egyetlen fegyveres önvédelmi ereje, mely a munkás-dolgozó nép önkénteseiből és helyi lakosok soraiból álló hadkötelesekből állt össze. Feladatuk, Jugoszlávia területi integritásának védelme egy esetleges háborús helyzet idején, mint mozgósítható, képzett fegyveres erő. Wikipedia

[5] Lord Carrington angol diplomata. 1984-88. közt a NATO főtitkára, 1984.év augusztusától a Szent Mihály és Szent György Rend  Lord kancellárja 1994.júniusáig. 1991-ben, ő elnökletével diplomáciai úton próbálta az ENSZ és az EK megoldani a „Jugoszláv polgárháborút” békés úton a résztvevő egymással hadakozó jugoszláv tagállamok közt. „Carrington–Cutileiro terv„ elnevezéssel elkészült egy javaslat a polgárháborús felek közti terület megosztásról és békéről. Wikipedia

[6] Szerb politikus. 1989. május 8-án Jugoszlávia szerb köztársaságának elnöke lett, majd a többpártrendszer bevezetését követően a Szerb Szocialista Párt megalapítója (1990.július). A többpártrendszer első szerbiai elnökválasztásán 65%-os többséget szerezve győzelmet aratott, majd újraválasztják. 1997. július 25-én megválasztották Jugoszlávia elnökévé. Wikipedia

[7] Az Európai Közösségek (EK) 1991. szeptemberében létrehozta „jugoszláviai” kisebbségekkel foglalkozó „Badinter Bizottságot”, mint egyeztető bizottságot. A bizottság tevékenységével hozzájárult felbomló Jugoszlávia tagköztársaságainak függetlenedését békés úton rendezni próbáló békefolyamathoz. Wikipedia

[8] 1985-1991.júniusig a Jugoszláv Néphadsereg Légierejének (JRZ) horvát származású parancsnoka, vezérezredesi rangban. Az 1991. évben kirobbanó polgárháború során a Horvát Köztársaság Fegyveres Erőinek Vezérkari Főnöke (GS OS RH). Wikipedia

[9] Veljko Kadijević szerb katonai parancsnok, a JNA generálisa. 1988-tól 1992-ig védelmi miniszter, majd a 1992. évtől a polgárháború során a JNA főparancsnoka a szlovéniai és horvátországi háborús helyzetben. Wikipedia

 

 

 

FOLYTATÁS A TOVÁBBI RÉSZEKBEN

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.