Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HORVÁTORSZÁGI HADSZÍNTEREK-KORDUN 3.rész

 Hadszínterek

 
 
Észak-Kelet, Kelet- Kordun-Karlovac harcmező

 

 Topusko

 

 
1991.07.15. Zagreb fővárosból kétszázadnyi horvát önkéntes érkezett Topusko város védelmére. Feladatuk volt a helyi horvát lakosság védelmezése és a fontos objektumok és utak biztosítása. A szerb lázadó erők támadást intéztek a Topusko környéki horvát települések ellen. A környező horvát falvak elfoglalását követően Topusko következett. A horvátok mielőtt támadtak volna a szerbek, kivonták erőiket és a helyi horvát lakosságot Topusko városkából 1991.09.13-ig. Másnap a szerbek bevonultak Topusko városba és megszállták. Topusko és környékének védelmében részt vevő horvát erők :ZNG Zagreb, MUP erők, 2.brigád”A”, 110. brigád. Topusko (többségében szerbek lakta )település Vrginmost (Gvozd) járás keleti szegletében helyezkedett el. Topusko-t pár horvátok általlakott falu vette körbe, Gredani, Hrvatsko Selo, Ponikvari, Velika Vranovina. A Topusko környéki többi településeket a szerbek lakták többségben (1991.adatok alapján).
 
Kapcsolódó link:

http://www.wolfline.eoldal.hu/cikkek/horvatorszagi-hadszinterek--bansag--bevezeto-1991.evek--.html

 

 Karlovac

 

 Az egykori Pannon tenger medencéjében , a mai erdőkkel és Kupa, Korana, Mrežnica és Dobra folyókkal szabdalt Pokuplja tájegységben helyezkedik el Horvátország egyik legfiatalabb városa ,Karlovac. A városban található erődöt 1579.07.13-án építették Bécs védelme érdekében. A török –oszmán betörések, rajtaütések  ellen látott el védelmi feladatot ,mint az osztrák birodalom végvára.
 
Az erőd egy hatágú csillag alakzat formájában épült , körülvéve mély árokkal, melynek maradványai a mai napig megtalálhatóak. Az egykori bécsi katonai hatóságok döntöttek a stratégiai végerőd megépítéséről. A szerkezeti ,mérnöki, építészeti munkákat Karla nevű  tervezőre bízták ,aki 1579. július 13-án elhelyezte az erőd alapkövét. Az erőd később a megalkotójáról nevezték el; Karla - Karlstadt (németül),Carolostadium (latinul),
 Károlyváros (magyarul)  és Karlovac (horvátul).

Karlovac, mint tipikus katonai város ,derékszögű utcákkal, fegyveres erővel , erődítményeivel 1781-ben szabad királyi városi rangot kap. Ekkor saját címerrel is rendelkezik. Az 1780 és 1853 között Karlovac a második legnagyobb városa Horvátországnak. Az adók fizetése mértékében és a gazdasági forgalom tekintetében az első . Karlovac Nyugat-Horvátország gazdasági –kereskedelmi központjává válik, ahol a Pannónia és az Adria tenger közti magához csatol három fontos kereskedelmi-közlekedési főútat , a „ Karolinska, Josephine, és Lujzijanska”.A vasúti pályaszerkezet létrehozása ,mely Karlovac-on átfutott még nagyobb gazdasági és kereskedelmi lendületet adott a városnak. Ekkor érte a város az aranykorát , megindul az ipari fejlődés , a gazdaság fejlesztése. A város fontos kulturális központ, gyönyörű természeti adottságokkal. A környék négy tisztavizű nagyobb folyója ;Kupa,Korana ,Dobra ,
 Mrežnica mellet több nagyobb parkkal is büszkélkedhet.
 
 
Hadiállapot Karlovac és környékén

 

 
A lázadó szerb csoportok és a JNA megkezdi első támadását a horvát lakossággal szemben. 1991. 07. 06 - 09. a szerbek aknavetővel lőtték Lasinja települést.
 
Július 08-09. közti időszakban a szerbek megtámadják a kelet-korduni Topusko települést, ahol 16 -án hét ZNG horvát katona megsebesült.
 
 Július 17- 18-án Krnjak településen a szerbek megtámadták a horvát rendőrállomást. Hasonló események zajlottak le Karlovac környéki többi településen is.
Augusztus 04-én Budačka Rijeka településen a szerb fegyveresek akciójában életét vesztette  három horvát rendőrt.
Augusztus 14-én pedig Topusko településen a szerb lázadó fegyveresek akciójában életét vesztette  két horvát rendőrt. Válaszul a pogromokra a horvátok megszervezték a védelmet és az ellenállást. Még július 29-én sikeresen elfoglaltak pár JNA katonai járművet , melyek Zagreb felé tartottak a főúton  .
1991.augusztus 21-én a KS KK intézkedik a JNA katonai létesítmények blokád alá vételének ősz eleji végrehajtásáról. Szeptember 12-től megkezdődnek a JNA katonai objektumok elleni blokád végrehajtása.
Duga Resa városkában nyár végén ősz elején megalakult a 2.brigád ZNG 3.zászlóalja. A 2.brigád a Zagreb melletti Trstenik településen állomásoztatta további egységeit. Továbbá Duga Resa településen a folyamatos mozgósítás révén létrejöttek a területvédelmi (TO) egységek .
Horvát rendőrök Slunjska brda magaslatnál pozíciót foglaltak el Tušilović irányába. 
 
1991.szeptember 12. Karlovac városban lévő JNA objektumokat , köztük a laktanyát a horvátok blokád alá vették. A horvát erők Karlovac városban blokád alá vett JNA katonai objektumból huszonnégyet birtokba vesznek.
Szeptember 13-án Slunjska brda területén lévő horvát katonák kilőttek egy JNA helikoptert ,melynek utasait. A JNA megkezdte harci légierejének bevetését , szeptember hónapban 17-től  harci repülőgépeik folyamatos támadásokat intéztek a horvát állásokra, településekre
1991.09.17-én a horvátok elfoglalják az Ilovac-ban lévő JNA Ilovac-i fegyverraktárt és laktanyát „Milan Caksiran” és 09.14-15-én a Kupa-nál lévő laktanyát „Ticarica”.
1991.09.21 a horvátok megkezdték a Gornji Mekušje –i JNA laktanya blokádját, amit október 13-án ellenőrzés alá vonnak.
Szeptember 21-én támadás éri a Slunjska brda lévő horvát védőket.  Logorište településen a JNA laktanyát a horvátok blokkolták.
 Szeptember végére a horvátok több kisebb –nagyobb JNA objektumot foglaltak el, Turanj –i JNA laktanyát, Ilovac-i fegyverraktárt, Jamadol-i raktárt ,bázist.
1991.október 01-én a szerbek támadást intéztek a Slunjska brda –i horvát védők ellen. Slunjska brda „hágót” a horvátok 200 fős helyi egysége védte,megerősítve helyi rendőri erővel.
1991.október 04-05-én a horvátok birtokba vettek Karlovac városban újabb négy JNA objektumot, köztük a város központjában lévő JNA „Ivo Lola Ribar" laktanyát. Luscic városrészben pedig a „Robert Domani” laktanyát a horvát erők 1991.október 07-én a   Dom JNA parancsnoksággal együtt.
A horvátok október 09-én kivonják csapatukat a Slunjska Brda-ról Karlovac irányába.
A JNA erők mindamellett, hogy jelentős veszteséget szenvedtek haditechnikai parkjukban, a laktanyák horvát kézbe kerülésével, sikerként könyvelték el a Karlovac város JNA parancsnoksága alá tartozó Logoriste laktanyában állomásozó erőiknek (42 harci jármű és 50 nem harci jármű) 1991.november 6-i  kivonását.
1991.október 30-tól a Rudolf Brlecica parancsnok vezet 110.dandár 1.zászlóalja megerősítve 1. és 2. rendőri csoporttal elfoglalja állásait Sveta Dorotelj-Korana híd vonalon, együttműködve a Logoriste JNA objektumot blokkoló 3.zászlóaljjal. A 2.zászlóalj Sculac-Sanac-Turanj vonalon foglalta el állásit, harckocsizó csapattal felkészülve a Sanac magaslaton lévő JNA támaszpont megtámadására. A 3.zászlóalj feladata volt  Krizanci-Zastinje vonal elfoglalása és támadás előkészítése Vukmanci és Tusilovci irányába. A zászlóalj 1.csapata egy tankkal és egy páncélozott szállító járművel megerősítve Vinica területén tartalékot képezett, védelmi feladatot ellátva Vinica- Belajska Poljice- Duga Resa vonalon támogatva a támadó egységeket Belajska Vinica –Zastinje- Turanjska brda irányába. Vinica területén helyezkedett el a brigád páncélosok elleni csoportja (pog),a JNA harckocsizó erőinek Duga Resa, Jugoturbinja irányába történő támadása esetére. 
1991.november 3-án a 4.OZ-Karlovac parancsot ad a 110.brigád erőinek, megerősítve a „Trn” speciális rendőri erővel a Logoriste és Jamadol JNA létesítmények elfoglalására.
 
Logoriste laktanya harcok

 

1991.szeptember végén október elején a horvátok Karlovac városban blokád alá vették az ott lévő JNA létesítményeket, valamint megszervezték a város és régiójának védelmét több mint 900 fős rendőri és gárdista erővel. A gárdista erők közül fő erőnek számított a 110.brigád6dandár, melyet Rudolf Brlecic vezetett. A dandár nem volt teljesen feltöltve és a fegyverzet terén sem álltak valami jól. A dandár támogatására a katonai vezetés Karlovac régióba mozgósította a 2. gárdista brigád, akkori 2.dandár 3.zászlóalját.A 3.zászlóalj Duga Resa városkában alakult meg és részét képezte a központi manőverező (gárdista brigád) „A” besorolású 2. brigádnak, mely központi parancsnoksága a Zagreb melletti Trstenik városkában volt.
 
A JNA „Stjepan Milasincic-Seljo” ( SM-S) laktanyája Logoriste településnél volt, mely Karlovac déli régiójához tartozott. A katonai létesítmény a JNA egyik legnagyobb fegyverzeti raktár bázisának számított, így természetes szemet vetett rá a horvát katonai vezetés. A JNA bázison a jugoszláviai hadsereg 8. gyalogos-gépesített brigádjának (8.pmbr), a 471.vegyes páncéltörő (páncélosok elleni) tüzér brigádnak (471.mpoabr) , 580. vegyes tüzér brigád (580.mabr) logisztikai zászlóaljának,  a 236. gyalogos-gépesített brigád egy páncélos zászlóaljának, haditechnikai eszközei, 200 tonna üzemanyag, élelmiszer volt tárolva valamint a  944.logisztikai bázisa állomásozott. 1990.év nyarán pedig a Jastrebarsko településen állomásozó JNA 4. páncélos brigád (okbr) egy gépesített zászlóalját vezényelték át a Logoriste laktanyába, de az egység 1991.márciusban kivonásra került, hátrahagyva a laktanya védelmébe 40 katonát, és a laktanya parancsnokát Boro Ercegovac alezredest, a 8. pmbr vezetőjét.
 
A horvát erők 110.brigád 1. zászlóalja, a Logorite-i Nemzeti Ellenállás (NZ) és területvédelmi erők (TO) 1991.szeptember 19-től blokád alá vették a SM-S laktanyát, annak érdekében, hogy a JNA ne tudja onnan kivonni az ott tárolt hadianyagot és technikát. A horvát hadvezetés célja volt mindezeket megszerezni, hiszen elegendő haditechnikai eszköz állt rendelkezésre a laktanyában ahhoz, hogy páncélos és nehézfegyverzettel ellátott egységeket tudjanak létrehozni a zsákmányból.
A kezdeti laktanya blokád hiányosságai végett még a blokád elején a JNA két tankja sikeresen elhagyta a körbezárt laktanyát, de két nappal később a horvátok rajtaütöttek a közeli településen a „szökevényeken”. A horvát források alapján az egyik harckocsit megsemmisítették a rajtaütés során.
 
A Karlovac-i és Karlovac környéki JNA laktanyák elleni horvát katonai blokád meglazítására, meggyengítésére a JNA  az 1. Operatív Csoport (OG-1) erői közül a 169. gépesített-lövész brigádot (mtbr) - megerősítve három szerb helyi Vojnic –i területvédelmi (TO) osztaggal- átcsoportosította  Loznica bázisáról a Karlovac-i harctérre. Az OG-1 október 4-én támadást intézett Karlovac ellen Slunj irányából (Kisa művelet) . A JNA erő elérte a Korana folyó keleti bal partszakaszát, ahol a horvát védelem október 8-án megállította a 169. mtbr-t.
A harcok során a 169. mtbr gyakorlatilag szétesett ezért hiába próbálták a létszámhiányt mozgósítással pótolni, nem vezetett eredményre.  A JNA  OG-1 parancsnokság a szétesett 169. mtbr-t  lecserélte a 9. gépesített-lövész brigádra, melyet még október 15-én Szerbiából vontak be a korduni hadszíntérre.
 
A JNA október 22-november 4.között további 450 katonát vezényelt a Logoriste laktanya  megerősítésére, annak ellenére, hogy a katonai bázist a horvátok blokkolták. Ezen JNA erőket a 4. mtbr. harckocsizói és a TO Vojnic két százada alkotta. Az erősítés megérkezett a laktanyához. Ezzel november 4-re a laktanyában már egy  685 fős helyőrség állomásozott.
 
Október második felében a horvátok 110. brigádja mellett megalakult a 129. brigád és a Duga Resa-i 137. brigád. A két dandár közt felosztották a felelősségi, műveleti területet a 4. Operatív Zóna (4.OZ)- Karlovac hadműveleti parancsnokság zónájában.
A 137. brigád átvette a 110. brigádtól a  Ladvenjak-Balejska Vinica vonaltól délre eső zónát . A továbbiakban a 110.dandár  hadműveleti zónáját képezte jobb szárnyon Ladvenjak-Belajska Vinica, bal szárnyon pedig Miksic-Korana folyó- Kupa folyó torkolata – Borlin.
A 137.brigád bal szárnyvonalának határát a 110.brigád jobb szárnyvonala képezte (  Ladvenjak-Belajska Vinica) .A 137. brigád parancsnokának Nedjelko Katusin őrnagyot nevezték ki.
A 110.brigád 1. zászlóaljának három századát a Logoriste laktanyától északra és nyugatra vezényelték kontrolálva a Logorista –Turanj közti Korana folyó hídját, felderítő és műszakista csoporttal, a 3.zászlóalj három századát a laktanyától délre a Korana folyóhoz vezényelték Belajska Poljice-Zastinje zónába, megerősítve két tankkal és egy hátrasiklás nélküli ágyuval. Belajska Poljice zónából figyelemmel kísérték a „Mlina” Korana folyó szakaszát az esetleges JNA erők átkelésére tekintettel. A 110.brigád 1. zászlóalját támogatta a horvát rendőri erők két százada, köztük az egyik a Zelimir Fetil vezette páncéltörőkkel felszerelt különleges rendőri speciális mesterlövész csoport „Trn”, mely Sv. Dorotelj településnél (laktanyától északra) foglalt állást. A rakétás csoport Svarci, a páncéltörős és mesterlövész csoport pedig Sveta Doroteja területén foglalt pozíciót.
A 2. brigád 3.zászlóalját (Duga Resa) átcsoportosították a bánsági hadszíntérre, ezzel a 137. brigádnak a 2.brigád 3.zászlóaljával történő  támogató szerepe  megszűnt.
 
A 137. brigád 2.zászlóalja megerősítve Nemzeti Ellenállás (NZ) egységével egy csoporttal Mateskovo Selo, egy csoporttal Katici_generalski Stol, egy csoporttal tartalékot képezve Erdelj településen foglaltak pozíciót.
A 137. brigád 3.zászlóalját támogatta egy rendőri század és NZ egység. Ezen erők közül 1. csoport Sica-Barilovac vonalon, egy csoport  (rendőri erők/MUP) Barilovac –Mejasko Selo, 2. csoport Donji Velemeric-Ladvenjak, 3.csoport tatalékot képezve Laskovac településen foglaltak pozíciót.
A 3.OZ-Zagreb 76mm-es önjáró ágyús csoportja szakaszaival Leskovac és Generalski Stol településen foglaltak támogató pozíciót. A harckocsizó szakaszból egy tank Skrobotka, egy tank Sica-Venac vonalon foglalt pozíciót. Az aknavetős 120mm-es üteg Skrobotka brda magaslaton foglalt pozíciót. Rakétás üteg Skrobotka erdős területén és Carevo Selo településnél foglalt pozíciót, a tankvadász (páncéltörős) csoport Leskovac területén foglalt pozíciót, a könnyű tüzér üteg (lab PZO) légvédelmi csoport Duga Resa védelmében Skrobotka-Leskovac-Carevo Selo vonalon foglalt pozíciót, a műszakista-utász  csoport Donji Zvecaj településen foglalt pozíciót, a felderítő szakasz Mihalic Sela településnél foglalt pozíciót, a szakasz irányítási parancsnokság pedig Duga Resa városban foglalt pozíciót, a hátországi támogató csoport a Novigrad-Strahovnjak vonalon foglalt pozíciót.
 
Az 5. JNA katonai körzet (5.VO) utasításban elrendelte az OG-1 részére, hogy kezdjék meg támadó műveleteiket a Karlovac és Zagreb városokban a JNA laktanyákat  blokád alá vett erők meggyengítése érdekében. A terv alapján a támadás első szakaszában az OG-1 erők célja volt a Kupa folyó vonalán a horvát védelem áttörése.  A második szakaszban kívánták a JNA erők felszámolni a horvát laktanya blokádokat, köztük Karlovac területén.
A JNA 1991. november 2-án OG-1 alá vont légierejével és tüzérségével támadást intézett Karlovac ellen. A támadás nagymértékben sújtotta a 110.brigád 2. zászlóaljának Turanj közeli állásit. A 2.zászlóalj az őket ért súlyos támadásból november 3-án kivonták és helyét a 110.brigád 1. zászlóaljával vették át, Turanj védelme érdekében, mely Karlovac déli kapujának számította. Turanj eleste esetén egyenes út vezetett volna a JNA erők számára Karlovac déli kerületinek elfoglalására és az ott lévő blokád alatt tartott JNA objektumok birtokba vételére.
 
November 3-án az OG-1 utasítást adott műveleti erőinek Barilovac település elfoglalására. Barilovac birtoklásával a Logoriste laktanya déli irányból történő kiürítésére került volna sor. A 4.OZ Karlovac tekintettel ezen JNA akcióra elrendelte a Logoriste és a Jamadol laktanyák elleni azonnali támadás megkezdését.  A támadásnak már 3-án  kellett volna megtörténnie, de csak 4-én kora reggeli órákban került végrehajtásra. November 3-án a ZNG (Nemzeti Gárda) átkereszteli a horvát hadvezetés HV (Hrvatska Vojska) Horvát Hadsereg elnevezésre. Ezen a napon a Logoriste laktanyába érkező TO Vojnic egységből a tűzharcok során öt szerb katona életét vesztette és egy megsebesült, a horvát 110.brigád felderítő csoportjából pedig még október 29-én egy fő életét vesztette. 
 
November 4.
 
A 110.brigád egy csoportja megkezdte a  Logoriste-Goljaci vonal megfigyelését. 1991.november 4-én 07.30 órakor a JNA erők megkezdik a kitörést a Logoriste laktanyából. Első lépcsőben egy órás előkészítő tüzérségi és légi támadást intézett a JNA a laktanya környéki horvát állások, ellenőrző pontok ellen. Ugyanakkor a JNA gyalogsági és gépesített támadást intézett a horvát védvonalak ellen Turanj térségében. Turanj vonalat a 110.brigád 1.zászlóalja védte november 3-tól, a heves JNA támadás végett a 2. zászlóaljból megerősítették a Turanj vonalat. A JNA Turanj támadásával próbálta elvonni a laktanyát kontroláló 110.brigád (2.zászlóalj)  erőinek egységeit elvonni  a laktanya blokádjából.
A laktanyából való kitörést a JNA erők OG-1 vezérkari főnöke Mirko Rakovic ezredes irányította.
A JNA 2. páncélos zászlóaljból néhány  harckocsi a Vinica (JNA lőtér)-Sv Dorotelj vonalon foglalt pozíciót, a laktanyában viszont továbbra is ott maradt a fő zászlóalj és aknavetős üteg.  
 
Bár a „Trn” speciális horvát rendőri csoport megerősített az aknazárat a Logorite laktanyánál, az nem volt védve ezért a laktanyából egy 10-16 harckocsiból (tank) álló csoport (1. páncélos zászlóalj) kitört, jelentősebb ellenállás nélkül elérte Belajska Poljice települést (ahol a 110.brigád 3.zászlóaljának 2. százada tartózkodott) majd tovább közlekedett Belaj településre, ahol tovább haladtak Gornji Velemeric irányába. A páncélos zászlóalj elérte Podvozic települést, de G. Velemeric-nél a horvát erők 2.brigád 3.zászlóalja megállította a páncélos csoportot. A JNA csoport délig visszavonult Belaj településre. A Belaj felé visszavonuló JNA  páncélos zászlóaljból Carevo Selo irányba indult meg néhány páncélos, de északra Carevo Selo-tól a 137. brigád, a 2.brigád 3. zászlóalj és a NZ egység két tankot megsemmisít ( egyik tankot a 2.brigád 3. zászlóaljának katonája lőtte ki).
 
Belaj településről a páncélos zászlóaljból négy tank Banjsko Selo település keresztül Barilovicki Laskovac és Barilovic felé indult meg. Barilovicki Leskovac kőbányánál a 137.brigád páncéltörő rakétás csoportja ( pog) foglalt állást. A Barilovic felé haladó JNA konvoj megállítására a 137. brigád és MUP rendőri erők megerősítve a 2.brigád 3. zászlóaljából egy tankkal, három páncélozott szállító harci járművel felszerelve páncéltörő rakétával felsorakoztak. Az esti időszakban a 137. brigád két századával megerősített a Generalski Stol és a 2.brigád 3. zászlóaljával Erdelj településeket.
 
Közben a horvát hadsereg 110.brigád 3.zászlóaljának 2. százada T-55 tankkal megerősítve elfoglalta a stratégiailag fontos Mala Vinica területét, mely során összeütközésbe kerültek a JNA erőkkel. A JNA erők három tankot, egy tehergépkocsit elvesztettek. A három tankból egy megsemmisült kettő pedig megrongálódott és megakadályozta a további két harckocsik a továbbhaladásban, ezáltal a két megmaradt harckocsival a JNA egység visszavonult a laktanyában. A horvát erőknek sikerült biztosítani Vinica magaslatot. A JNA légiereje 4-én 14.00 órakor támadta a Vinica magaslaton lévő horvát állásokat.
 
A JNA 2. páncélos zászlóaljból néhány  harckocsija (négy darab ), mely  a Vinica (JNA lőtér)-Sv Dorotelj vonalon foglalt pozíciót, elvonult Belaj településre csatlakozva az 1. páncélos zászlóaljhoz. A kivonás során a horvát erők 110.brigád 3.zászlóalj 2.százada (Mala Vinica) támadást intézett a konvoj ellen, melyből három tankot és egy TAM-110 katonai teherszállító gépkocsit megsemmisítenek. A JNA négy tankkal támogatott gyalogsággal megkezdte a Logoriste környéki észak és keleti magaslatok biztosítását és a Belaj-ban várakozó páncélos csoport fedezését. A Sanac magaslaton foglalt JNA támaszpontról kiváló volt a laktanya és környékének megfigyelési lehetősége.
 Sajmista településnél a horvát erők 2.brigád 3.zászlóalja megsemmisít még két JNA tankot, valamit még egyet Logoriste laktanyánál. A horvát erők megerősítik november 4-én 18.00 óráig azon tényt, hogy nyolc JNA tankot lőttek ki és két MÍG-21 harci JNA repülőgépet semmisítettek meg.
 
A horvát erők 4-ről 5-re virradólag végrehajtott a településeken lévő civil lakosság evakuálását.
 
A 4. OZ Karlovac mellett a 137.brigád parancsnoka a 3.OZ-Zagreb zóna  parancsnokától Stjepan Matesa  –Duga Resa-i születésű- ezredestől kért katonai támogatást. Stjepan Matesa elrendelte a területvédelmi 7. brigád (7.TO-Zagreb később 150.brigád egy zászlóaljával (2. zászlóalj)  a 137. brigád megerősítését. A horvát vezérkar jóváhagyta a támogatást és a 8. területvédelmi brigádból (később 151.brigád).
 
November 5.
 
A JNA katonai felderítése értesült a 137.brigád megerősítéséről, ezért fel függesztette Barilovic irányába történő kitörési kísérleteket. A JNA laktanyát elhagyó gépesített páncélos csoportjai a továbbiakban Carevo Selo irányából Trgov.brdo-Dobrin.brdo-Mejaskovo Selo-Donji Velemeric irányon próbáltak átkelni a Korana hídon Malici településre. A Carevo Selo előtt előző nap (november 4.) feltartóztatott JNA csoport áttörte a horvát erők 2.brigád 3. zászlóaljának  állásait és 13.00 órakor elérte Cerovo Selo-t, de nem tudtak Barilovic felé tovább haladni, mert a elzárták a település irányába vezető utat a 7. brigád TO –Zagreb  2. zászlóaljának 1.századával  megerősített 137. brigád . A megerősítő 7. TO 2. zászlóaljának egyik százada Vinica magaslatnál a másik pedig Carevo Selo-nál vonták be a műveletekbe.
A 7.TO brigád 2.zászlóaljának erői Pecurkovo brdo és Mreznicki Novak tájrészre vonultak ahonnan Jarce Polje területén csoportosultak. 
 
A JNA erők a továbbiakban Trgov.brdo-Dobrin.brdo-Mejaskovo Selo-Donji Velemeric irányon  átkelt a Korana hídon és elérte Malici települést.
 
A Gornji Velemeric-nél feltartóztatott JNA csoport visszavonult Belaj településre. A 110.brigád amellett, hogy koncentrált Logoriste-i műveletekre, jelentős erőket kellett bevonjon a 2. zászlóaljból Turanj ( 60-80 katona) védelmére. Turanj települést a JNA tüzérsége és légiereje mellett a TO-Vojnic 4. osztaga támadta. A 110.brigád 1.zászlóalja megerősítve a 2.zászlóalj századával és rendőri szakasszal Sanac-iskola-Sajevac híd-Turanj híd vonalat ellenőrizte, északról és nyugatról blokkolva Logoriste laktanyát.
November 5-én 05.00 órakor  Zagreb-i erők „Sport” százada, egy szakasznyi aknavetős 82mm. megerősítette a 110.brigád 3.zászlóalját a Vinica magaslaton. A 110.brigád 3. zászlóalja blokkolta a Logoriste-Belajske Poljice útszakaszt, kontrolálva a laktanyát és B. Poljice települést. A 110.brigád 3.zászlóalj 2.százada és a 7.TO (később 150.brigád-Zagreb) aknavetős 82mm. szakasza Mala Svarca területén foglalt pozíciót . Aknavetőkkel 16.00 órakor megkezdték a JNA laktanya –Logoriste támadását. A 3.zászlóalj 110.brigád egy százada megkezdte Bel. Poljice felszabadítását, melyet délutáni időszakra befejeznek. A 3.zászlóalj 110.brigád további egységei Zastinje településeknél foglalt pozíciót, Slunjska brda magaslat/hágó támadási irányon.
A Logoriste laktanyában megközelítőleg már csak negyven fős harckocsi vezetésére képzett személyzet maradt. A JNA és területvédő szerb erők részéről a Logoriste laktanyát külső biztosításában három harckocsi és gyalogság vett még részt. Két tank Sv Dorotelj területén foglalt pozíciót Turanj irányába. 14.00 óra körül a horvát erők tüzérségi támadása során  több mint 120 tüzérségi aknavető lövedék és vállról indítható „Zolja” csapódott be a laktanya területére. A laktanya parancsnoka, Boro Ercegovac 15.00 elrendelte az objektum elhagyását, melyre 15.30 órakor sor is került. A kitörésnél három tank megrongálódott, mozgásképtelenné vált egy pedig megsemmisült . 
 
 A JNA oszlop dél felé Belaj Poljice- Ladvenjak- Selisce-Malici irányába próbált kitörni. A 110.brigád visszavonta erőit Zastinje településekről a Korana folyó át Rogova tájegységhez, ( 110.brigád 3.zászlóalj 1.század két szakasza és 3. század)  ahol tűz alá vették a JNA konvojt, melyet a 9. mtbr és 4.és 5. osztag TO-Vojnic erők támogattak . Ennek ellenére a Selisce településen megtorpanó JNA konvoj jelentős veszteségeket szenvedett ( egy harckocsi megrongálódott, melyet a szerbek hátrahagytak Bel. Poljice-nél , egy harckocsit pedig a horvátok 2.brigádjából Selisce településnél megsemmisítettek és még egy tankot megsemmisítettek a horvátok Ladvenjak településnél ) .
 
November 6.
 
November 5-ről 6-ra virradólag a harcok alább hagytak, miután „Hágában” tűzszüneti megállapodásra került sor a JNA és a horvátok közt. Persze ez csak átmeneti volt. A tűzszünetet kihasználva a 137. brigád Malici környékéről kivonta erőit és a civil lakosságot . Közben a JNA konvoj Selisce településtől megindult, 09.00 órakor átkelt a Korana hídon és elérte Malici települést, majd 11.00 órakor Vojnic városkát.  Ezt követően a horvát erők elfoglalták a részben kiürített Logorite laktanyát.
 
Történés
 
A laktanyaharcok során a 137. brigádból tizenheten vesztették életüket , a 2.brigád 3.zászlóaljából egy katona vesztette életét és egy megsebesült, a 110.brigádból tizennégyen vesztették életüket és több mint huszonhat katona  megsebesült, a „Trn” speciális rendőri egységből öten sebesültek meg. A brigádból főleg Turanj-i harcmezőn vesztették életüket az ott folyó súlyos harcokban.
A JNA erők tizennégy katonája vesztette életét és harminc hárman sebesültek meg. A  harcoknak tizennégy civil áldozata volt, melyet a JNA erők számlájára írtak, továbbá tizennégy civilt a JNA erők foglyul ejtettek és letartóztattak.
A JNA huszonegy T-55 tankot, kilenc T34 tankot, egy páncélozott felderítő harci járművet,  tíz páncélozott szállító harci járművet, egy parancsnoki páncélozott harci járművet, ötven katonai szállító járművet vont ki sikeresen a Logoriste laktanyából.
 
A 110. brigád 3.zászlóalj 2.százada és a „Sport „század-Zagreb november 6-án ellenőrzés alá vonta a részben kiürített laktanyát, ahonnan csak az otthagyott katonai haditechnikai eszközök egy részét tudta kivonni, tekintettel arra, hogy információ merült fel azzal kapcsolatban , hogy a JNA 13.00 órai időpontban tüzérségi támadást intéz a laktanya ellen. A tüzérségi támadásra A laktanya biztosítását a 7.TO brigád 2.zászlóalj egy százada látta el. Végül a horvátok november 13-ig végrehajtották a laktanya kiürítését a hátrahagyott JNA haditechnikát illetően.
 
 
 


Duga Resa

 

 
1991. július 20-án a szerb lázadók megtámadták a helyi horvát rendőrállomást.
Augusztus 05-én a szerb lázadók aláaknázták a Korana folyó hídját Donji Velemerić településnél. A szerbek egész augusztusban aknavetőkkel támadták Barilović települést.
Szeptember 01-től folyamatos harci cselekmények zajlottak a Duga Resa –i  harcmezőn, 30km. mélységben.
 Szeptember közepén a Duga Resa-i területeket védő horvát erők erősítést kap a Varaždin-i horvát erőktől (˙két tankot és két páncélozott szállító transzpotert).
Szeptember 28. Duga Resa településen megalakul a horvát katonaság 110.brigád 3.zászlóalja . Október 04-én pedig a légvédelmi üteg.
1991.október 04-én a szerbek erős támadást intéztek a horvátok ellen., melyben részt vette a JNA harci repülőgépei.
 Október 30-án megalakult Duga Resa településen a 137. brigád , feladatuk a Duga Resa-i harcmező védelme.
 
 
1991.11.04-én a Logorište településen lévő JNA laktanyából sikerül kitörnie a horvát blokádból egy zászlóaljnak és Slunjska brda felé menekülnek el, amit már a lázadó szerbek ellenőriztek.  A 110. és 137. horvát brigádok három napos folyamatos  harcot vívtak a szerb erőkkel.
1991.év végére a Korana harcvonalon a horvátok kialakították védelmi vonalaikat. A Duga Resa-Karlovac harcvonalat a 110.,137.,129., brigádok őrizték és védték.Generalski Stol településtől Tounj településig lévő harcvonalat a 150. brigád Crnomerec/Zagreb (7.TO brigád) védte, a 143.brigád  pedig Kamenica –tól Mala Kapela –ig lévő harcvonalat.
 
 

 

Dél-Nyugat, Dél- Kordun –Karlovac harcmező

 

 
Ogulin

 

1991. áprilisára a horvátok felkészültek Ogulin biztosítására, mely során fontos feladat volt a szerb lázadók lefegyverzése, felszámolása, illetve stratégiai pontok ellenőrzése, Karlovac- Senj autóút és Zagreb-Rijeka vasútvonal biztosítása, és erdei utak ellenőrzése. Július végére az Ogulin-i horvát rendőrség és a nemzeti gárda több mint 320 fővel rendelkezett. Az önkéntesek jelentkezése folyamatos volt. A horvát erőknek sikerült visszafoglalni a horvát Poljake falut , melyet korábban a szerb lázadók megszálltak. 1991.nyár végén megalakult Ogulin védelme érdekében 109 fővel az első nemzeti gárdista zászlóalj a „Klek” zászlóalj ZNG. A zászlóalj, a helyi rendőri erőkkel (MUP), a helyi nemzeti ellenállás egységével (NZ), speciális rendőri erővel, 1991.júliusban sikeresen állítja meg a szerb lázadó erők Plaski irányából történő Josipdol és Cerovnik elfoglalására irányuló első támadást, melyhez a JNA asszisztált. 1991.08.01. a szerb lázadók Plaški és Josipdol irányából nyomultak Ogulin felé. A szerb erők aknavetőkkel támadták Ogulin déli részét Josipdol területén. A horvát rendőri és katonai erők a Karlovac-Split közúti kapcsolat biztosítása érdekében visszaszorítják a támadó szerb erőket Plaski irányába, Vojnovac tájrészig, ahol már a JNA állomásoztatta erőit.
Augusztus 08-án  elkezdődtek a fegyveres összetűzések Modruski Sabljaski-Plaski- Trzic településeken.
Augusztus 08-án a szerb lázadók aknavetőkkel támadták Kamenica települést ,hogy elfoglalhassák és ellenőrzés alá vonhassák a Karlovac- Senj autóutat., és a Zagreb – Rijeka vasútvonalat, valamint az erdei utakat . A szerb lázadók nem értékel céljukat támadásuk sikertelen volt. Az Ogulin –i horvát rendőrség.
Augusztus 22. a horvát védők felszabadították Trzic települést.
 
A szerbek folyamatos támadásai szeptember közepéig tartottak, amikor is a horvátok megkezdték a JNA objektumok elleni blokádot.  1991.szeptember 15-én a horvátok megkezdték akciójukat, a JNA laktanyák és katonai objektumok elfoglalására Ogulin és környékén, mely során jelentős haditechnikai eszköz és muníció birtokába jutottak.
 
Szeptember 16-án a „Klek” ZNG zászlóalj, a MUP és NZ egységek elfoglalták Ogulin „Sv Petar” JNA laktanyát a városközpontban. A laktanyából fegyverzethez és munícióhoz logisztikai hadieszközökhöz jutottak. Szeptember 19. a horvátoknak nem sikerült lefegyverezni a Skradnik 1.és 2. bázison lévő JNA egységeket, akiket a Slunj-i JNA erők és szerb lázadó csoportok támogattak.
A JNA Slunj városkában általuk ellenőrzött JNA objektumból 1991.09.19-én Slunj-Carevo Polje-Skradnik vonalon támogató egységet irányítottak Ogulin területén lévő további JNA bázisok védelmére, kiürítésére (Skradnik objektum). A horvát erők megpróbálták feltartóztatni a JNA támogató erőket Skradnik-nál, de a JNA erők elérték a katonai objektumot, ahonnan az esti órákban kivonták az ott lévő egységüket Slunj irányába. Ezt követően a horvátok birtokba vették a Skradnik objektumot. Október 03-án a horvátok elfoglalták a Oštarije 1 és 2. JNA katona támaszpontot . A JNA Ogulin körzetében a városban lévő laktanya mellett az Ostarije 1. és Ostarije 2. hadianyag és haditechnikai raktárakat tartotta fenn közel 7000 tonna robbanóanyagot tárolva az objektumokban. A harcok során keletkezett robbanásban a támaszpont és muníció raktár egy része megsemmisült.
 

 

Slunj

 

Slunj város 402 km2 terült el a 804 km2 zónát magába foglaló úgynevezett „Slunjski kraj” Slunj-i tájrészen. A Slunjski kraj területét alkotta a Plitvice tavaktól Dreznik Grad-on át Budacka Rijeka-ig, valamint Klokoc-tól Siljkovac-on át Sertic Poljane-ig, a Kapela hegységen át a Mreznica folyóig.
Slunj járásban a horvátok lakta régió egyfajta enklávéként ékelődött be szerbek által többségben lakott Vojnic járás,  Karlovac-i járás déli részén szerbek által többségben lakott Tusilovci-Dugi Dol- Budacka régió, Slunj járásban szerbek által többségben lakott Veljun, Crno Vrelo, Primislje régió, Ogulin járás szerbek által többségben lakott Plaski-Jasenica régió, Korenica járás Jezerce-Licko Petrovo Selo régió és Bosznia és Hercegovina- Horvátország geográfiai határa  közzé.
Az enklávét tulajdonképpen a Slunj járáshoz tartozó Hrvatski Blagaj, Glinica, Cetingrad, Batnoga, Ponor,Tatar Varos,Gnojnice, Cetinski Varos, Durin Potok, Komesarac, Kruskovaca, Donji Furjan, Gornji és Donji Ladevac, Gornji Popovac, Slunj, Gornji Niksic, Podmelnica, Gorni Kremen, Cvitovic, Dreznicko Seliste, Dreznik Grad, Lipovaca Dreznicka, Korita Rakovicka, Rakovica települések, Ogulin járás már likai régióhoz tartozó  Saborsko település, és a már likai régióhoz tartozó Korenica járás apró települései, Smoljanac, Donji és Gornji Vaganac, Korana, Rastovaca, Poljanak, Sertic Poljana alkották.   
Slunj és környéke stratégiailag nagyon fontos pontot képezett a JNA számára. A Slunj laktanyában lévő erők ,az 5. katona körzet (5.Vojne Oblasti Zagreb)-ból  érkeztek.A laktanya és az ott állomásozó szerb erők feladata volt megsemmisíteni  Slunj és környékén tevékenykedő horvát erőket, a szerb lázadókkal együttműködve azokat támogatva a helyi horvát lakosság elüldözése, az összes horvát település megszállása egészen a Bosznia és Hercegovina államhatárig, az összes közlekedési útvonal ellenőrzése, biztosítani ezáltal a kapcsolatot a „SAO”Krajina észak és déli területei közt .
Előnyt jelentett számunkra Bihac közelsége, mert a BiH területén lévő Bihac-i légibázisokról a JNA légiereje támogatta a Slunj-i szárazföldi erőket.
 
A műveleti szárazföldi Slunj erők - TG-2 (taktikai csoport ) és a Bihac –i bázison lévő légi támogató erők az 3. Operatív Csoport (3.OG) Mukinja (Plitvice) parancsnokság alá tartoztak.
Részt vettek az OG irányítása alatt több katonai akcióban Plitvice,Slunj Ogulin, Otočac, Gospić, Sveti Rok és Udbina területén.A Slunj-i horvát enklávé elfoglalására a szerb erők részéről 1991.október és november hónapokban került sor.
 Slunj (önálló zászlóalj) és környékének horvát védői a nemzeti gárda és rendőrség egységéből megközelítőleg 650 főből állt. A Slunj-i rendőrök képzése már 1990. években elkezdődött az első horvát rendőrség megalakítása keretén belül. 1991-ben felfegyverzésük is befejeződött. A Slunj-i rendőrök első akciója a 1991. 03.31. Plitvice „Véres Húsvét”, mely során a  rendőrök biztosították az útvonalat a Plitvice területére érkező erősítésnek. Plitvice területén egyébként szeptember elejéig maradtak a horvát rendőri erők, majd kivonultak.
 
Augusztus 04-én  történt szerb akció során ,melynél a Budačka Rijeka helyi horvát rendőrséget  érte támadás , a helyi rendőrök támogatására ,segítségükre a Slunj-i rendőrök érkeztek. A harcokban néhány helyi Budacka Rijeka-i horvát rendőr vesztette életét.
 
Augusztus 5-én a szerb erők végrehajtják Saborsko horvát település elleni első katonai akciójukat. Ennek során aknavetővel, majd gyalogsággal megerősítve a helyi szerb TO erőkkel támadást intéztek a helyi horvát védők ellen. A támadást a horvátoknak sikerült elhárítani.
 
Augusztus 15-én szerb támadás érte a Trzac-i horvát rendőröket. A helyi szerb lázadók ezt követően elfoglalták a települést.
 
A szerb erők megkezdték Slunj körüli gyűrű létrehozását. Ennek ellensúlyozására a Slunj-i speciális horvát rendőri erők akciót indítottak Primislije ( szerbek által 1991.08.19-én ellenőrzés alá vont ) település elfoglalására 1991.08.22-én. A horvát erők egy része Trzac-ot is támadta. A horvát erők csapdába ejtették a helyi lázadó szerb erőket. A JNA felismerve a helyzet súlyosságát fenyegetést intézett a horvát erők ellen, és amennyiben a horvátok nem vonják ki egységüket Primislije-Trzac területéről úgy támadást kezdeményeznek Ogulin, Duga Resa, Karlovac ellen. A horvátok kivonták egységüket, mely hiba volt.
 
1991.augusztus 22. Slunj nemzeti gárdistáit a 110. Karlovac brigádba integrálják.
 
Augusztus 23-án Maljevac településen a szerb lázadók Buhac irányából támadást intéztek a helyi horvát rendőr ellenőrző pont ellen. A horvátok azonnal ellentámadást indítottak Buhac szerb település ellen. A harc egész nap zajlott. Végül a horvát erők teljesen szétverték a Buhac település és környéki szerb lázadó erőket, akik a horvát erők parancsnokságától a harcok beszűntetését kérte a súlyos veszteségük végett. A Slunj-i speciálisok visszaszerezték Maljevac települést, mely az első nagyobb győzelemnek számított.
 
1991.08.27-én a szerbek a harcok beszüntetését kérték, minden harci területen.
 
1991.09.03-án súlyos szerb aknavető támadás érte a horvát Saborsko települést, mely egész nap tartott. A tüzérségi támadást gyalogsági akció követte, de a horvátok azt visszaverték.
 
Szeptember elejétől az összes horvátok lakta települést szerb aknavetőkkel támadták.
A szerbek folyamatosan támadták Slunj északi horvát védelmi stratégiai településeit Vaganac, Saborsko, Hrvatski Blagaj falvakat. A helyi lakosság megkezdte az elvándorlást, menekülést a térségből Slunj irányába.
 
Szeptember közepén a Slunj-i horvátok, az ország többi régiójához hasonlóan végrehajtják a JNA katonai objektumainak blokádját. Ez Slunj városban az ott lévő JNA laktanyát érintette. Szeptember 12-én a Slunj-i horvát erők blokád alá vették a létesítményt, melynek szerb parancsnoka Zivota Avramovic parancsnok felhívta a helyi horvát erőket, hogy ha a blokádot nem szüntetik meg egységével egész várost elfoglalja, és harci érintkezést hajt végre. A fenyegetés ellenére bár a barikádokat a laktanya körüli utcákból nem távolították el a horvátok, támadást nem kezdeményeztek a JNA erőkkel szemben. Ezzel a helyi JNA elérte azon célját, hogy időt nyerve támogatást kaphasson más JNA erőktől Slunj elfoglalásához.
 
Szeptember 20-án támadás érte Rastovac-ot a szerb erők részről. A települést ellenőrzés alá vonták.
 
Szeptember 03-án erős szerb tüzérségi támadás érte Cetingrad horvátok lakta települést és Slunj várost.
 
Szeptember 06-án Batnozi területéről civilek oszlopot alkotva menekültek a harci események elől. A menekült oszlopot a szerb lázadó erők megtámadták, mely során több gépkocsi kigyulladt, és több polgári személy életét vesztette. A horvát fegyveres egységek viszonozták a szerb gyalogsági akciót, mely a szerb erők visszavonulását eredményezte. A menekült oszlop tovább folytatta útját. Közben a szerb lázadók blokkolták a közlekedést Batnoga falunál. A horvátok próbálkoztak a szerb útzárral, sikertelenül.
 
Batnoga szerb kontroljával egyre valószínűbbé vált a szerb gyűrű bezárásának végrehajtására tett katonai műveletek vége. Ahhoz azonban, hogy Slunj körül a szerb erők teljes zárat hozzanak létre elengedhetetlen volt Saborsko horvát településkontrolja. Saborsko települést a horvátok elszántan védelmezték. A településen a helyi horvát erők lőszer utánpótlására  Ogulin-ból került sor, mely beszerző út igen kockázatos és veszélyes volt.  
 
 
1991.október 8-9. JNA offenzíva

 

 
Slunj horvát enklávé szerb erők általi fő támadására 1991.október 08-tól került sor. A szerb erők koordinált tüzérségi és gyalogsági támadásba kezdtek Slunj járásban. A műveletben a helyi szerb lázadó területvédelmi erők, JNA erők, milicisták „Marticeva milicija”, „Dragan” kapitány egysége, katonai rendész szakasz a 300. repülős brigádból, ejtőernyős egység „Niski padobranci”, „Fehér sasok” különítmény, és más szerbiai para-militariáns formációk vettek részt. A JNA négy-öt brigáddal támadott megerősítve légierővel, tüzérséggel, harckocsikkal, páncélozott harci járművekkel.
A Slunj járást délről támadó TG- 2 (taktikai csoport) erőket Milan Menečanin ezredes koordinálta Zeljava parancsnoki bázisról azzal a céllal, hogy felszámolja Vaganac, Dreznik Grad horvát védelmét. Ezt követően további feladat volt ellenőrzés alá vonni a területet. Ugyanakkor elfoglalni Korana hídfőt ahonnan koncentrált támadást indíthatnak Smoljanac, Seliste Dreznicko, Grabovac, Rakovica irányába. A már szeptember óta szerb kézen lévő Plitvice irányából további támadási irányt képezett  Poljanak és Sertic Poljana települések elfoglalása. Ezen két utóbbi település bevételével a szerb erők utat nyitottak Saborsko horvát kontrol alatt lévő terület irányába. A továbbiakban Saborsko irányba Plitvice felől a Korenica-i szerb egység Plaski irányából pedig a  „ Plascanski”  brigád kezdte meg a támadást.
Veljun településtől a Krnjak-i szerb területvédelmi erők „Maric kosa”magaslaton lévő  osztaga támadott Blagaj, Cvitovic, Slunj irányába. A szerb TO (területvédelmi) „ Krstinjski” osztaga támadta és megpróbálta körbezárni a Cetingrad, Batnozi (Batnoga) és Kruskovac településeket védő horvát egységeket, ugyanakkor ellenőrizték a Bosznia felé vezető közutat.
Vaganac településen a harcok egész nap folytak mely során a horvátok késő estig tartották állásaikat a szerb harckocsi támadással szemben. A harcokban a horvátok egy tankot megrongáltak, mozgásképtelenné tettek. Végezetül a szerb túlerővel szemben nem lehetett mit tenni és a szerb erők elfoglalták a települést. A harcokban sok civil vesztette életét és jelentős anyagi kárkeletkezett a lakóházakban.
Seliste Dreznicko, Catrnja településeket a horvátok annak ellenére, hogy szűkében voltak a tankelhárító fegyvereknek az első nap (október 8.)  még meg tudták tartani, de október 9-én a szerb erők elfoglalták a két település és előre nyomultak Stari Grabovac-ig.Grabovac-ot a szerbek elfoglalták.
Smoljanac települést október 8-án a szerbek elfoglalták. A horvátok kivonták véderőiket a településről. A szerb erők ezen támadás során blokkolták Saborsko-SSertic közutat Sartuk-nál. A horvátok egy kisebb egységgel (kb 50 fő) rajtaütöttek az utat blokád alatt tartó szerbeken. A heves tűzharcban a szerbek pánik szerűen hagyták el az ellenőrző pontot és menekülés közben néhányan  egy 10-15. méteres szakadékba zuhantak. A horvát erők csak „ csata Sartuk” néven illetik a történteket.
Bár az október 8-án meginduló akcióban sikereket könyvelhetett el a JNA és TO mégis több egység visszavonásra került bázis állomáshelyeikre a műveletből, mivel jelentősebb veszteségeket szenvedtek. Egyik volt a „Masvina” osztag és a Korenica-i területvédők. Miután ezen erőket a JNA kivonta tűzszüneti megbeszéléséket kezdeményezett a horvát erők felé.
Október 10-én miután Saborsko régió elfoglalása Plitvice felől nem vezetett eredményre a szerb területvédők  Poljanak településre (Plitvice) vonultak vissza.
Október 17-én a szerb erők tovább folytatták területszerző akciójukat. Ennek során elfoglalták Dreznik Grad, Lipovaca Dreznicka, Rakovica településeket. Rakovica erdős hegyvidékes részén a horvát erők megpróbálták feltartóztatni a szerb erőket. A domborzati viszonyok nehézsége a szerb gépesített technikai fölénnyel szemben kedvező adottságokat nyújtott a horvátok „gerilla” harci taktikájának. Ezzel Rakovica környéke (Cetingrad mellett) az egyik legerősebb horvát ellenállási ponttá válik. 
Október 24-én a szerb erők megtámadták Blagaj-t. A helyi horvátok Slunj-i horvát egységtől kaptak támogatást, így az erős szerb tüzérségi támadás ellenére megvédték a települést. Viszont ennek ellenére, mivel újabb intenzívebb szerb támadásra számítottak a horvátok, taktikai hibaként kivonták erőiket Blagaj-ból Slunj irányába, ahol Pavlovac, Susnaja-Debela brdo vonalon foglaltak védállást. Blagaj-t a szerb erők 24-én birtokba vették.
A szerb erők szabotázs és területvédelmi speciálisan képzett diverzánsokkal mélységében próbálta gyengíteni a horvát véderőket. Október 29-én Mocila irányból a szerb diverzáns területvédők akciójuk során több horvát katonával végeztek. Válaszul a horvátok támadó akcióba kezdtek,mely során veszteséget okoztak a Mocila-i szerb területvédőknek, és megsemmisítettek egy szerb katonai járművet és zsákmányoltak egy katonai tehergépkocsit.
Ezen periódusban a szerb erők folyamatosan támadták Saborsko régió horvát ellenőrzés alatt lévő részét. A szerb erőknek stratégiai szempontból Slunj elleni manőver végett elengedhetetlen volt Saborsko régiómegszerzése. Saborsko régiót körülbelül 130. horvát katona védte, a szerb túlerővel és haditechnikai fölénnyel szemben. 
November 02-án a szerb erők légiereje (MÍG) harci repülőkkel és tüzérséggel támadta Saborsko régiót. A kora reggeli támadást gyalogsági és gépesített erők előretörése követte a Titra hegy irányába. A szerb erők célja volt megkerülni a hegyet és betörni Saborsko medencébe Ravni Lug irányából . A horvátok frontális ellentámadással törték meg a szerb műveletet, mely arra kényszerítette a veszteségeket elszenvedő szerb erőket, hogy visszavonuljanak.
1991.11.04-én a Saborsko régióban állomásozó horvát önálló zászlóalj egysége megerősítve Ogulin-i egységgel megtámadta a Licka Jesenica településnél lévő JNA laktanyát. A cél a fegyverek megszerzése volt. A támadás három napig zajlott és az utolsó nap a horvátoknak sikerült bejutni a laktanyába és fegyverzetet zsákmányolni. A laktanyát védő JNA egység jelentős technikai és emberi veszteséget szenvedett el a támadás során, de a horvátok kénytelenek voltak mégis visszavonulni, mert a megtámadott JNA egységet a szerb légierő gépeinek bevezetésével védték meg. A visszavonuló horvát egység Ogulin csoportja a laktanya körüli aknamezőre tévedt. Tűzharc alakult ki a visszavonuló horvát  Ogulin egysége és JNA katonák közt, mely során három JNA katona életét vesztette.
A horvát erők már három hónapja tisztában voltak azzal, hogy a JNA számára stratégiailag fontos Saborsko régiót hamarosan letámadják a szerb erők, ezért már a lakosság nagy részének evakuációját a régióban végrehajtották.
A régiót és a régió központjának számító Saborsko településrészt a horvátok a közeli magaslatokon kialakított állásokból védték. Több harci kontaktusba kerültek a szerbekkel, akik közül hatan életüket vesztették és heten pedig horvát fogságba estek.
1991.11.12-én a szerb erők megtámadták Saborsko régiót.
 

 

Saborsko

 

Október elején a JNA megerősítve szerb lázadó fegyveres csapatokkal megkezdte Saborsko horvátok lakta „enklávé” elleni intenzív  támadást. Bár már 1991.08.05-én megtörténik a szerbek első támadása Saborsko ellen, mely folytatódott szeptemberben (1991.09.03.). A végső támadásra a negyvenkét napos szerb agresszió után 1991.november 12-13. közt került sor horvát védelem ellen, amikor is a szerb erők elfoglalták Saborsko települést és horvátok lakta körzetét.  Saborsko területét az ott létrejött horvát kb. 130 fős önálló zászlóalj, brigád elhagyat Ogulin irányába, ahol csatlakoznak a helyi erőkhöz, mint önálló század.
A szerb akció a „Vodenica” elnevezést kapta. Támadási irányt képezte Lipice-Glibodol-Licka Jesenica – Saborsko vonal.
Saborsko megtámadására a szerb erők (Cedomir Bulat parancsnok vezette Taktikai Csoport „TG” 2.) már november 7-én  megkapta az utasítást. A támadást a szerb légierő támogatásával a TO Plaski, TO Licka Jesenica szerb önkéntes fegyveres egységek  kezdték meg Begova-Licka Jesenica –Saborsko vonalon. A műveletben részt vett a JNA 5. partizán brigádja (partbr). A szerb erők biztosították a Glibodol-Korac vonalat,nehogy a horvát erők Lipice, Kapela hegység-Kamen vrh magaslat vonalukról támadást intézzenek ellenük. A horvát erők viszont megtámadták Glibodol települést, meglepve a szerbeket. Azonnal el is foglalták azt és tovább is akartak nyomulni Licka Jesenica felé, de erre már nem került sor, 10-12.km. mélységbe viszont Glibodol-nál a horvátok betörtek a szerbek ellenőrizte zónába. Céljuk volt a Saborsko régióban lévő horvát erők „megsegítése”. Az akcióban tizenkét szerb katona vesztete életét és kilenc fogságba esett
1991.november 12-én a JNA és szerb területvédelmi TO erők 08.50 órakor megkezdték Saborsko falu és körzetének elfoglalását. A szerb erők a köd és korlátozott időjárási viszonyok végett légi erejüket nem tudták bevetni kezdetben, majd a látási körülmények javulása után 09.00 óra körül azonnali  tizenöt percig tartó támadást intéztek a horvát védvonalak ellen. A légitámadást tüzérségi támadás támogatta, majd a tüzérségi előkészítést követen megindult a harckocsizó , gépesített erők támadása gyalogsággal kiegészülve Jama Balinka, Momcilovići, Vukelić Poljana, Licka Jesenica JNA katonai bázis irányából .A támadásban több mint 2000 katona és több tucat harckocsi vett részt.
Az 1.,2.,3. század szintű csapatok megkezdték a hadmozgást, mely során a 3. csapat Momcilovica irányából Alen magaslat felé haladt, hogy onnan törjenek be Saborsko medencébe. Miután a 3. csapat pozíciót foglalt az Alen magaslat mögött, ahol bal szárnyon találkozott harckocsizó egységgel, jobb szárnyon pedig Korenica-i egységgel. A magaslaton a szerbek erős horvát ellenállásba ütköztek, melynek következtében a 3.csapat visszavonult V. Poljana faluba. A magaslaton folyó tűzharcban hat horvát katona életét vesztette. 
 12.00 óra körüli időben a JNA harckocsik áttörték a horvát védvonalat Dumencici faluig Sivnik magaslat mögött. Délután 16.00 órára a szerb erők elfoglalták a horvátok támaszpontját, majd Saborsko falut. A katonai akciójában a szerbeknek több helyi horvát lakos és honvéd vesztette életét. A szerb egység egy része egy óra múlva ismételten támadásba lendült és elérték a Saborsko közutat, miközben elfoglalták a települést.
A harcokban szerb harckocsi és aknavető támadás során megrongálódott Saborsko falu 1864.évben épület „Nepomuki” temploma.  A falu civil lakosságát a szerb erők fogságba ejtették és a L. Jesenica-i iskolába három napig őrizetben tartották. Sorsukról a háború végével derült ki információ, miután Saborsko Popov Sanac területén tizenöt elhunyt, Borik területéről pedig három elhunyt földi maradványai kerültek elő tömegsírból. További hat elhunyt földi maradványai pedig „egyéni” sírból . Miután a szerb területvédelmi erők elfoglalták november 17-től Saborsko területét, átkeresztelték Ravna Gora-ra.  A szerb erők megkezdték a környék hegyvidéki erdős területeinek „megtisztítását”.1991.11.20-án a SAO Krajina Plaski központtal létrehozta területvédőkből a 145. Plaski brigádot, mely a továbbiakban ellenőrizte Saborsko régiót is. 1991.12.19-én Knin döntött a SAO Krajina (Szerb Autonóm Tartomány) helyett a Repubika Srpska Krajina ( Szerb Köztársaság) létrehozataláról. 
Miután a horvátok elvesztették Saborsko-t, a szerb erők körbezárták Slunj várost, és támadták a város körüli össze falut, főképen a horvátok Rakovica és Cetingrad településen lévő egységeit.
November 15. elfoglalják Rakovica települést., mely után a szerbek megszállták a várost és ellenőrzés alá vonták. A várost védő horvátok egy része BiH felé menekült ,távozott el ,mely során többüket a szerbek elfogtak. Másik részüknek sikerült eljutni a horvát ellenőrzés alatt álló területekre és csatlakoztak a katonai helyi brigádokhoz , Ogulin, Duga Resa és Karlovac településeken.
A JNA és lázadó szerbek október és novemberben megkezdik Slunj és környékének megszállását. A város elfoglalására irányuló akciójukat 16-án kezdik meg harckocsikkal és gyalogsággal. Elsőként egy kisebb horvát véderőz számoltak fel.  A szerb erők annyiban meglepték a horvátokat, hogy közvetlen Slunj-t támadták meg, melyet lényegében ellenállás nélkül vettek be. Ennek az volt az oka, hogy a várost és járást védő horvát erők a város környéki falvakban vonták össze véderőiket, arra számolva, hogy Slunj elfoglalásához a szerb erők elsőként ezen horvát településeket támadják meg és nem közvetlen a várost. Bár a szerb erők ellenállás nélkül birtokba vették Slunj várost, a környező falvakban lévő horvát védőkkel már harci érintkezésben kerültek.
Slunj polgárinak kivonása Bosznia felé megkezdődött. 16-án több mint 600 horvátot evakuálnak Slunj városból.
1991.11.18. A szerbek elfoglalták Slunj települést. Miután Slunj várost a szerb erők elfoglalták a horvátok a várostól északra lévő Slunj-Niksic, Cvitovic, Donja Glina, Glinsko Vrelo településekre vonultak ki.
A Slunj várostól délre eső részen  „gerilla” harcot folytató horvát erők, Saborsko eleste után Slunj városba húzódtak vissza,majd onnan egy részük Cetingrad településre. 
Cetingrad egészen november 27-ig a horvátok támaszpontja volt, és még tizenegy napig kitartott  Slunj szerb elfoglalását követően. A szerb erők november 25-én kezdték meg akciójukat a város elfoglalására több irányból. A harcok másnapján az erős szerb túlerővel szemben tehetetlen horvátok kivonták erőiket Bosznia irányába. November 27. a szerbek elfoglalták Cetingrad települést.
 
FOLYTATÁS A TOVÁBBI RÉSZEKBEN
 

A mappában található képek előnézete TÉRKÉPEK Kordun

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.