Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HORVÁTORSZÁGI HADSZINTEREK -DALMÁCIA (Dél-Dalmácia 1992)4.RÉSZ

DÉL – DALMÁCIAI

HARCMEZŐK

1992.év

 

RÖVID ÖSSZEFOGLALÁS 1991. ÉV

 

 

Dubrovnik és környéke

 

 

Horvátország dél-dalmáciai „gyöngyháza” az UNESCO által is védett óvárosával büszkélkedhető egykori raguzai „főváros”, Dubrovnik és a város környéke demilitarizált területek számított. 1971.évben Dubrovnik városból és körzetében az akkori jugoszláv haderő kivonta erőit és a várost teljes mértékben a turizmusra építhette imázsát.

A jugoszláv haderő azonban dél-dalmáciai tájegységben Lastovo szigeten továbbra is fenntartotta laktanyáját, illetve Kupari üdülővárosban  katonai „pihenőközpontját, komplexumát. A jugoszláv haderő a Dubrovnik-i területvédelmi (TO) fegyverzeti és felszerelési objektuma a Trebinje közeli Duzi faluban tárolta. További katonai létesítmény volt még a Trebinje és Ivanica közeli  „Grab” lőtér, ahol a területvédelemi önkéntesek lövészeti képzését hajtották végre.

 

A Dubrovnik-i környéki szerbek, akik Horvátország és Boszniai és Hercegovina (BiH) geográfiai határán lévő Ivanica településen többségben laktak, 1991-ben Ivanica településen alakították meg politikai szervezetüket, a Srpska Demokratska Stranka „SDS” –szerb demokrata párthoz csatlakozva. Céljuk közt szerepelt Dubrovnik és körzetének leválasztása Horvátországtól, létrehozva egy önálló „Dubrovnik Köztársaságot”. Ehhez kapcsolódóan a boszniai Kelet- Hercegovinában és Crna Gorában elkezdődött a szerb politikai elit „háborús kampánya”. A kampány „Rat za mir” elnevezéssel megtévesztő információként 30 000 fős „usztasa” és külföldi önkéntes támadásáról számolt be Crna Gora és Jugoszlávia ellen.

A szerb politikai elit és katonai vezérkar valótlan propaganda hadjárata alapját adta annak, hogy a JNA katonai beavatkozást hajtson végre Dél-Dalmácia ellen.

 

A JNA a 2. Titograd hadtest (Podgorica), Mostar hadtest és a horvátországi Rijeka-ból kivont 13. hadtest része (későbbi Hercegovina hadtest VRS),  37. Uzica hadtest , 472.gépesített-lövész dandár (mtbr), 9. haditengerészeti (JRM) szektor (9.VPS)–Kumbor , crna gorai területvédemisek , Trebinje (Popovo polje, Kelet-Hercegovina) területvédők, és különböző szerbiai önkéntes milicista csoportok erőit a JNA vezérkara által Dél-Dalmácia és Kelet-Hercegovina megszállására létrehozott Operatív Csoport -2 (OG-2) hadműveleti erőbe tömörítette. Az OG-2 kihelyezett parancsnokságát (IKM) Kifino Selo (Kelet- Hercegovina) faluban alakította ki, Trebinje közelében. Az OG-2 erőket a JNA alezredese, Jevrem Cokic vezette. A hadművelet „Ajkula” néven vált ismerté, de nevezték „Rat za Mir” néven is.

A JRM (Jugoszláv Haditengerészet) parancsnoka, Mile Kandic admirális a 9. haditengerészeti szektor (Kumbor, Crna Gora) parancsnokát, Krsto Durovic-ot bízta meg az OG-2 szárazföldi erők vezetésével. Krsto Durovic 1991. október 5-én halálos helikopter balesetben életét vesztette ( ezen balesetben Jevrem Cokic súlyosan megsebesült). Krsto helyét Miodrag Jokic vette át . A 9. VPS tiszti törzsét továbbra is Milan Zec vezette.

1991.október 14-től Jevren Cokic-ot Mile Ruzinovski, Ruzinovski-t pedig  Pavle Strugar váltotta az OG-2 parancsnoki székében.

A JNA erők hadműveleti célja volt két –három nap alatt két fázisban elfoglalni egész Dél-Dalmáciát. Elsődleges célt képezett a dél-dalmáciai tengerparti rész elfoglalása, Dubrovnik izolálása. Másodlagos célt képezett Dubrovnik horvát védelmének felszámolása, a horvát erők Ston- Peljesac védvonalának kiszorítása a Neretva folyó deltájának irányába. Továbbá a Neretva folyó völgyében Split ellen támadó erők támogatása.

A JNA dél-dalmáciai hadműveletét lényegében két főbb irányvonalon kezdte meg. Az egyik irány a Bosznia és Hercegovina (BiH), akkori jugoszláv tagállam területéről, Neretva folyó völgyén Mostar- Metkovic- Ploce, Mostar-Caplinja- Imotski-Split vonalon irányozták elő. Ezen irányon a műveletet a Capljina, Mostar bázisokon állomásozó JNA „Mostar hadtest” erői- beleértve a Mostar légibázist- biztosították a Neretva völgy ellenőrzés alá vonásával. További lépést jelentett a Neretva folyó deltavidékének ellenőrzé alá vonása (Ploce, Opuzen , Metkovic).

A másik irányt jelentette a Trebinje (Popovo polje ) –Metkovic, Trebinje- Slano és a Herceg-Novi- Dubrovnik vonal. Ezen zónákba a JNA a 37.Uzice hadtest és a 2. Titograd hadtest erőit vonta  be, támogatva a tengerparti zónák esetében haditengerészettel. Az OG-2 erők erők feladat volt elfoglalni Prevlaka félszigettől Slano –ig ellenőrzés alá vonni Dél-Dalmáciát. A műveleti erőket a 97. repülős brigád és a 107. vegyes repülős ezred (Mostar), 172. vadászbombázó repülős ezred (Titograd /Podgorica) két egysége támogatta.

 

1991. szeptember elején Ivanica településen  a szerb kelet-hercegovinai területvédők,  Bozidar Vucurevic ( Trebinje járás szerb vezetője) vezetésével csoportosultak. Ezen csoportok nemsokára elkezdték a horvát területek elleni provokációjukat. Elsőként Brgat településen hajtottak végre akciót, ahol „Maljutka” rakéta alkalmazásával okoztak anyagi kárt polgári épületben.

 

Szeptemberben (17-én) a JRM teljes tengeri blokádot hajtott végre a Dubrovnik-i tengerészen. Ugyanakkor Crna Gora irányából a JNA szárazföldi erőivel és területvédelmi erőivel átlépte a Montenegro-Horvátország geográfiai határát Vitaljina tájrészen (Konavle/Konavlje tájrész délkeleti hatra Prevlaka félszigetnél, Horvátország és Montenegro geográfiai határa mentén horvát területen), ahol egy kisebb horvát rendőri csoport látott el szolgálatot. A rendőri csoport a JNA „belépésre” provokációra nem tudtak választ lépést alkalmazni, a 26-án bekövetkezett szerb fegyveres incidensek végett kénytelenek voltak elhagyni Vitaljina tájrészt.  A tájrészen lévő településeket több száz horvát helyi lakos is elhagyta. Szeptember 26-tól a JNA és területvédelmi erők (TO Crna Gora) megkezdték Konavle és Zupa Dubrovacka megszállását.

 

1991. október 1-én a JNA és TO Crna Gora erők    a kora reggeli órákban támadást intéztek Dubrovnik járás ellen, megközelítve Dubrovnik-ot.. A szerb erők Debelia Brijeg tájrészen ( Horvátország –Montenegro geográfiai határa ) betörtek Dubrovnik járásba. A Trebinje (Kelet-Hercegovina, Popovo polje) településen állomásozó JNA erők és helyi TO erők  Ivanica település felől támadták Brgat települést, mely 5 km-re volt Dubrovnik-tól, valamint Hum település felől Osojnik települést. Ugyanakkor a Hercegovina hadtest és Crna Gora hadtest egy része Ravno ( kelet-Hercegovina) települést elfoglalta és onnan támadta a horvát védelmi erőket Cepikuce irányába, azzal a céllal, hogy elfoglalják Slano tengerparti települést.

A támadó szárazföldi erőket a JNA légierejének (JRZ) harci repülői támogatta, mely során a horvát állásokat rakétázták Srd magaslaton (Dubrovnik), Komolac városrészen (Dubrovnik transzformátor és vízellátó központ). Dubrovnik áram és vízellátás nélkül maradt.

A JNA légiereje a támadáshoz a Mostar és Titograd (Podgora) városokban lévő légi bázisait használta.

 

1991.október 1-én a JNA gyalogos- gépesített 600 fős erői a már birtokba vett Ravno  (Kelet-Hercegovina) település irányából támadást kezdeményeztek Cepikuce horvát település ellen. A települést a 116. brigád egy száz fős százada védelmezte, könnyű fegyverzettel felszerelve. A település horvát védelmi parancsnoka Mate Sarlije Daidze (Nijaz Batlak) volt, aki egészen november 24-ig tudta védeni a települést. November 24-től a JNA 2. Titograd hadtest erői elfoglalták Cepikuce-t.

1991. október 5-én a JNA gyalogos- gépesített 600 fős erői Ravno felől, Zavala településen keresztül megtámadták és elfoglalták Slano tengerparti horvát települést.

1991. október 15-én a JNA erők elfoglalták Cavtat, 22-én Kupari és Srebreno településeket.

Brgat település kezdetben a horvát erők erős ellenállási pontja volt, de a szerb túlerő és fegyverzeti fölény végett a településről Bosanka (Dubrovnik) településre vonultak ki. Donji és Gornji Brgat ,valamint Dubac települést a szerb erők október 25-én elfoglalták.

Október 26-án a szerb erők pozíciót foglaltak a Dubrovnik feletti Zarkovica magaslaton.

 

November elején a szerb erők megtámadták Bosanka települést kiszorítva jelentős veszteséget mellett a horvát erőket a településről a Srd magaslatra. A Srd magaslaton ( Imperial erőd) a horvátok erős védelmi pozíciót alakítottak ki, melyet a szerb erők nem tudtak bevenni.

A szerb erők október 7-től folyamatosan kiszorították a horvát erőket a Rijeka Dubrovacka területéről. A JNA elfoglalta a stratégiailag fontos Golubov Kamen magaslatot ( Ombla folyó forrása feletti magaslat), kontrolálva Mokosica – Dubrovnik közti közúti összeköttetést. A horvátok megkezdték a polgári lakosság, sebsültek és katonák  evakuációját Mokosica részéről Dubrovnik-ba. Ezen feladatban játszott szerepet a horvátok „Majsan” elnevezésű megépített, saját tervezésű páncélzattal ellátott járműve.

Október 7-én a szerb erők aknavetővel támadást intéztek Nova Mokosica település ellen. A helyi lakosság az óvóhelyen próbál menedéket keresni, ahol a szerbgránát támadás áldozatokat szedett a civil lakosság köréből.

 

Miután a szerb erők elfoglalták Slano települést (október 04.) megkezdték Zaton és Orasac települések megszállását, amit november 1-én végrehajtanak. November 20-án a szerb erők megszállják Osojnik települést és az ottani stratégiai magaslatot, majd elfoglalják Mokosica és Nova Mokosica, Rizat, Komolac, Sumet, Cajkovici  települést. A horvátok Sustjepan településre evakuálják a civileket és fegyveres védelmi erőiket, ahol erős védelmi vonalat alakítanak ki.

  

JNA erők által elfoglalt stratégiai települések:

 

Brgat  1991.október 24.

Čilipi 1991.október 6.

Dubravka 1991.október 2.

Gruda  1991.október 4.

Močiči  1991.október 6.

Osojnik  1991.október 18.

Slano  1991.október 4.

Zvekovica  1991.október 7.

 

A horvátok 1991. októberétől megkezdték a Mate Viduka parancsnok vezette 6. Operatív Zóna –Split parancsnokság működését, melyet Zadar Szektorra és Dubrovnik Szektorra osztottak el. A szektor Dubrovnik szeptember 24-én alakult meg Metkovic városban kialakított főparancsnoksággal (ZM Sektor Dubrovnik). Dubrovnik Szektor parancsnokságát  kezdetben Mate Sarlija Daizda  parancsnok látta el, majd 1991. november 10-től Petar Simac (Stimac) ,  Dubrovnik város ZOOD parancsnokságát pedig Nojko Marinovic vezette. A 6.OZ parancsnokság már augusztustól koordinálta a dél-dalmáciai harci zónát, létrehozva Déli Hadszíntér parancsnokságát Luka Dzanko vezetésével, akit 1992. áprilisban Janko Bobetko vált.

 

A helyi erőket az Operatív Zóna parancsnokság manőverező jól felszerelt és képzett Ivo Jelic vezette 4. brigáddal és a 114. brigád szakaszaival támogatta meg a 6.OZ –Split.

Dubrovnik védelme geostratégiailag nehéz helyzetet teremtett a horvátok számára. A várost egy, két századból álló ( 1.század –parancsnok Eduard Cengija ezredes, 2.század Kreso Klaric ezredes) katonai erő védte, melyből később a 116. brigád az az a 163. brigád létrejött. A horvát véderők jórészt önkéntesek alkották illetve a májusban megalakuló nemzeti gárdisták egy kisebb csoportjából áll századnyi erő. Ezen erők gyengén felfegyverzett tüzérség támogatta hét darab 82.mm-s aknavető, két darab 120. mm-es aknavető, két darab „ZIS” típusú 76.mm-es agyú.

 

1991.októberre a horvát városvédők létszáma elérte a 410 fegyveres katonát és 70 tartalékost. A helyi horvát erőket 116. (163.) brigádot megerősítette a 4. brigád egy szakasszal Strincjera magaslatnál, a 114. brigád egy szakasszal Mokosica városka és Bosanak település környékén. A 116. (163.) brigád pedig Rozat városka területén egy szakasszal, Óváros és környékét egy szakasszal, Lapad félsziget Dubrovnik területét egy szakasszal, legutóbbinál egyébként a Dubrovnik Védelmi Divízió (ZD) parancsnoksága működött. Srd magaslat és Imperial erődöt és környékét a IX.HOS erők védték.  November elején egy szakasz HOS egység a IX.HOS erőből csatlakozott a 4. brigádhoz egészen december végéig.

 

Novemberre a horvát városvédő erők létszáma elérte a 923 főt. A városvédő erőt a Zapovjednik Obrane Dubrovnik  „ZOOD” parancsnokság fogta össze Nojko Marinovic horvát katonai vezető irányítása alatt. A horvát erők két századából megalakult a 116. brigád (mely tekintettel arra, hogy Metkovic területén a horvát katonai vezetés létrehozta a 116. dandárt) később 163. brigád elnevezéssel. A 163. brigádot Ivan Varenina ezredes vezette.

 

A horvát véderők a város védelme során Sustjepan ( nyugati bejárata Dubrovnik-nak)- Nuncijata- adriai főút „Jadransko Magistral ( Gruz-Stari Grad fölötti részen) – Srd magaslat /Imperial erőd- Oranska visova/ magaslat – Belveder hotel ( keleti bejárata Dubrovnik-nak) . A horvátok tüzérségűket (könnyű aknavetős erő) Babin Kuk területén a Solitudo kempingben, a Bogisevic parkban, Ilina Glavica területén helyezték el. Mobilt könnyű tüzér (gépjárműre szerelt ) egységeiket pedig folyamatosan mozgatva változtatták pozíciójukat.

 

Dubrovnik területére hamarosan megérkeztek az Európai Közösségek nemzetközi megfigyelői. Több mint 50 000 fős helyi lakosokból és Primorja, Rijeka Dubrovacka, Zupa Dubrovacka, Konavle  területéről érkezett menekültek tömege zsúfolódott  10 km2-re, Dubrovnik városban, mely a szerb támadások eredménye képen áram és ívó víz nélkül maradt.

Dubrovnik-ot (kivéve az óvárost) október elejétől folyamatosan szerb aknavető és tüzérségi támadás érte. Október 23-án becsapódik az első szerb 120.mm-es aknavető gránát az óvárosba is. Az UNESCO védett óvárosban a muzeális értékű történelmi épületekben ( Sponza palota, Szent Ignác  jezsuita templom, ferences templom…)

 

Október 31-én megérkezett a városba az első nemzetközi humanitárius segély „ Libertas” a  Jadrolinija hajótársaság tengerjárójával.

 

December 6-tól a szerbek még intenzívebben lőtték Dubrovnik-ot, beleértve az óvárost is. Az óváros esetében a szerb erők parancsnoksága arra hivatkozott, hogy a horvátok tüzér állásokat létesítettek az óvárosba, ahonnan támadták a szerbeket a város feletti magaslati pontokon. Csak az óvárosba több mint 2000 tüzérségi lövedék csapódott be a szerb állásokból. A december 6-i támadás során, mely hajnal 05.40 órakor kezdődött el a szerbek tüzérségi tűzet zúdítottak egész Dubrovnik-ra. A támadás során három tűzoltó vesztett életét a Libertas hotel oltása során, további tizennégy civil életét vesztette, ötven ketten megsebesültek. A horvát védők közül öt katona vesztette életét, ebből négy fő Sustjepan területén, amit a szerbek egész nap lőttek tüzérséggel.

 

A horvát védők a körbezárt Dubrovnik-ba az ellátást, élelmet, gyógyszert, gyalogsági fegyverzetet és lőszer utánpótlást az önkéntesekből és a helyi önkéntesek motoros csónakjaiból, hajóiból létrehozott Fegyveres Hajózó Osztag (ONB) révén biztosították. Az ONB 1991.09.23-tól kezdte meg működését. 

 

Szerb erők Dél-Dalmácia "nyugati frontzóna"

 

A szerb erők ellenőrzés alá vonták a Peljesac félszigettől: Pologrina magaslat- Zamasline település- Mali Voz település- Bistrina tenger öböl hídfője , a Smcevac 277m. magaslat- Veles magaslat- Oslje település- Vardar magaslat- Vrsnija magaslat- Volunac magaslat- Krizeva magaslat- Dobri Do település- Humac magaslat –Turkovici- Velja Sela település-Murasnica település-Trcina település- Velja Meda település- Trebisnjica folyó- Orlov kuk magaslat- Gola Brda település- Udora település- Ober település- Bjelovceva Mahala település- Bjelojevic tájegység- Zujina gradina hegység –Marica Kuce település területén húzódó harcvonalat egészen a hercegovinai Deransko tóig. Ezen vonal képezte a nyugati frontvonalukat .A szerb erők a déli frontvonalon ellenőrzés alá vonták a szárazföld tengerparti szakaszát Pologrina- Slano- Orasac- Zaton –Lozica vonalat.

A JNA 472. gépesített-gyalogos dandárja ellenőrizte Doli -Donta Doli- Zaton Doli- Bistrina öböl- Smcevac 277m. magaslat- Veles magaslat- Oslje település- Vardar magaslat- Vrsnija magaslat frontvonalat. A dandár bal szárnyvonala :Doli- Donta Doli- Zaton Doli- Bistrina öböl a jobb szárnyvonala Vrsnija (Visnjica) magaslat- Volunac magaslat -Tocionik település- Cepikuce település vonalon húzódott. Páncélos-gépesített erőit Oslije és Smokovljani településeken vonta össze, tüzérségét pedig Cepikuce- Trebimlja- Cicina településeknél valamint Rudine és Smokovljani területén állomásoztatta.

A Visnjica magaslat- Volunac magaslat- Krizeva magaslat- Dobri Do település fronvonalat a JNA " V Vlahovic" gépesített-gyalogos dandárja ellenőrizte . A brigád bal szárnyvonalát képezte a 472. gépesített- gyalogos dandár jobb szrányvonala, míg a jobb szárnyvonalat pedig a Rujnica 722.m. magaslat- Lisac 809.m.magaslat vonala. 

Dobri Do településtől északra már a "Danilovgrad" Teröletvédelmi Osztag (OdTO) ellenőrizte a frontvonalat Humac magaslat –Turkovici- Velja Sela település-Murasnica település-Trcina település- Velja Meda település- Trebisnjica folyó- Orlov kuk 508.m.magaslat vonalon. Az OdTO "Danilovgrad" bal szárnyvonalát képezte a "V.Vlahovic" dandár jobb szárnyvonala, míg a jobb szárnyvonalat az Orlov kuk magaslat- Misljen település vonala. Az osztag parancsnokságát Ravno településen alakította ki. 

Az Orlov kuk magaslattól a Gola Brda település- Udora település harcvonalat  már az OdTO "Ljubinje" ellenőrizte. Az oszatg parancsnokságát Ljubinje településen alakította ki. Az osztag bal szárnyát képezte a "Danilovgrad" OdTO jobb szárnyvonala, míg a jobb szárnyvonal az Udora település-Pocrnje tájrész vonalán húzódott.

 

 

Szerb erők Dél-Dalmácia "Dubrovnik" frontzóna

 

Dubrovnik blokádja céljából pedig kialakították a város körüli gyűrűjűket a Lozica- Stari Mokosica- Ostra glava magaslat- Velika gomila magaslat- Golubov kamen magaslat- Debela glava magaslat- Dubrave tájegység- Bosanka település- Zarkovica magaslat –Kupari településvonalon. Kupari települástől Prevlavka –ig a szerb erők teljes mértékben ellenőrzés alá vonták Konavle tájegységet .

 

Horvát erők Dél-Dalmácia "nyugati "frontzóna

 

A horvát erők dél –dalmáciai erői összekapcsolódtak a kelet-hercegovinai horvát erőkkel. Ez utóbbi erők védték a Neretva folyó jobb partvonalát Mostar várostól egészen Capljina városig.A horvátországi erővonalakat a horvát erők Struge- Gnjilista települések közt alakították ki a Neretva folyótól a Hutovo mocsárvidékig. A további védvonal a Bjelojevici és Dabnica tájegységben húzódott egészen Hrasno-ig. Hrasno településtől a védvonal Pjevica magaslat- Vjetrenik magaslat- Klek magaslat- Trestnica magaslat- Hutovo település- Zelenikovac település- Rujinica tájegység- Drijen település- Zelenikovac magaslat- Utrk magaslat –Stupa település- Vepar magaslat vonalon húzódott.

Peljesac félszigeten a horvátok Vrijesovica magaslat-Supava hegység-Mali Ston húzták meg védvonalaikat .

A további vonalak már az összeköttetést is bíztosították a Dubrovnik városba lévő körbezárt horvát erők és a Peljesac-i horvát erők közt. Ezen védvonalak tulajdonképpen a Peljesac félsziget és Dubrovnik közti sziget csoportokon húzódott ( Olipa- Jaklan- Sipan –Lopud- Kolocep) .

 

Horvát erők "Dubrovnik " frontzóna

 

Dubrovnik/Ploce- Srd magaslat- Dubrovnik/Gruz- Lokvice-Dubrovnik/Sustjepan- Dubrovnik/ Batahovina- Dubrovnik/Kantafig- Dubrovnik/Lapad félsziget- Dubrovnik/ Óváros "Stari Grad"

 

RÖVID BEVEZETŐ 1992.ÉV

 

 

A Horvát Hadsereg Déli Hadszíntér parancsnokság műveleti területén (Dél-Dalmácia és részben Hercegovina, mint tamponzóna) lényegében három periódusra bontható időciklusban hajtott végre katonai átfogó műveletet. 1991.október- 1992.április közt védekezett és stabilizálta védelmét, 1992. május -1992. október közt támadó műveletben területet szerzett és végül 1992. novembertől 1996.júniusig stabilizálta a megszerzett védelmi vonalat.

 

A JNA az 1992. év elején többször megpróbálta áttörni a horvát védelmi vonalakat, melyet a horvát véderők úgy Dubrovnik városnál, mint a dél-dalmáciai „nyugati harcmezőn (Topolo- Ston –Peljesac félsziget) megerősítettek, ezzel megállítva a szerb erők további területszerzését, egyben meghiúsítva a szerb offenzíva végleges céljának beteljesedését.

 

 

A JNA erők (OG-2) folyamatosan támadja a horvát védvonalak, főleg április és május hónapban. Dubrovnik városnál a legmozgalmasabb frontszakaszt Sustjepan településen kialakított horvát védvonal képezte, ahol a szerbek folyamatosan megpróbáltak betörni Dubrovnik városba. Az egyik ilyen heves támadásra 1992. február 12-én került sor .

A „nyugati harcvonalon” pedig a már boszniai kelet-hercegovinai területeken lévő Popovo polje irányából próbálkozik a JNA területszerzéssel..

 

A JNA vezérkara tisztában volt azzal, hogy a JNA erők megreformálása szükségszerű, valamint a horvátországi erők Boszniába történő kivonása elkerülhetetlen. Már korábban kész volt a terv arra, hogy Horvátországban és Boszniában a helyi szerb önkéntes területvédelmi erőkből és JNA erőkből létrehozzák a horvátországi szerb haderőt (VRSK) és boszniai szerb haderőt (VRS), mint a JNA utódhadseregét.

A JNA erőt 1992.májustól Szerbia és Montenegro területére vonták ki, ahol JNA néven megszűnt és strukturális átalakuláson átesve, a Szerbia és Montenegro Jugoszláv Szövetség megújult haderejét képezte.

1991. őszétől 1992.májusig a JNA mindent megtett, hogy minél nagyobb területeket kebelezzen be Horvátországban, melyet átadhat utódhaderejének.

Dél-Dalmácia esetében a JNA a megszerzett területeket a VRS Hercegovina hadtest, mint a JNA utódhaderejének hercegovinai erejének adta át, mielőtt megkezdte kivonását dél-dalmáciai és kelet-hercegovinai zónából. Hercegovina hadtest erői: 10. gépesített-gyalogos brigád- Mostar, 13. gépesített-gyalogos brigád -Nevesinje, 23. brigád Területvédelem (br TO)- Bileća, 472. gépesített-gyalogos brigád – Trebinje.

 

 1992. májusában a nemzetközi nyomás végett a szerb erők megkezdték horvátországi kivonásukat, melyet jól megszervezve hajtottak végre. Boszniában a szerb JNA erők jó része, beleértve a haditechnikai parkot, beintegrálták a boszniai szerbeket védelmező Boszniai Szerb Hadsereg (Vojska Republika Srpska „VRS”) kötelékébe, illetve a Horvátországban a szerbeket védelmező szerb Krajina Köztársaság Hadseregébe (Vosjak Republika Srpska Krajina „VRS”).

Dél-Dalmácia esetében az OG-2 műveleti erőknél a 37. Uzice hadtest erői és a Mostar hadtest erői, kiegészülve a már korábban Isztria és Kvarner, Gorski Kotar területéről kivont 13. hadtest (Rijeka) erőivel, valamint a kelet-hercegovinai területvédelmi helyi önkéntes fegyveres csoportokkal  létrehozza a VRS Hercegovina hadtestét. A crna gorai 2. Titograd (Podgorica) hadtest első fázisban 1992.05.22-06.17.közt, Dubrovnik környékét hagyja el (környező magaslatok Zarkovica, Strincjeri, Mokosica település május 26.), maguk után hagyva aknamezőiket. Az adriai főútat a szerbek aláaknázzák (Jadranski Magistral) több mint tizenkét helyen a Bistrina öböltől egészen Dubrovnik-ig. A 2. Podgorica hadtest helyét a Hercegovina hadtest vette át, próbálta átvenni, mivel a horvát véderők Dubrovnik-nál a nemzetközi nyomásra történő JNA kivonásának kezdetekor azonnal támadásba lendültek a város környéki stratégiai magaslatok és települések, pontok megszerzése érdekében.

A 2. Podgorica hadtest ( OG-2) nem vonult vissza Crna Gorában, hanem támogatva a Hercegovina hadtest erőit, Zvijezda- Velje Dole- Prahljivac vonalon vonta össze egységét.

Ez újabb heves harci érintkezést váltott ki Dubrovnik körzetében, mely egész júniusban tartott. A horvátok május végétől belekezdtek Dubrovnik környékének és a Dubrovacko Primorje (tengerparti zóna)  felszabadításába. Elfoglalták a stratégiai magaslatokat  Golubov kamen, Vlastica….  és ellenőrzés alá vonták a Jadranski Magistral Ston- Slano- Dubrovnik útvonalat.. A JNA erők kivonták egységeiket Dubrovnik környéki magaslatokról, amit a kelet-hercegovinai szerb területvédelmi erők próbáltak megerősíteni megtartani.

 

A horvát hadvezetés 6. OZ-Split parancsnokság 1992.áprilisában a Déli Hadszíntér parancsnokságának (Ploce) élére kinevezi Janko Bobetko horvát tábornokot.. Déli Hadszínterének új parancsnoka, Janko Bobetko elrendelte egy átfogó teljes felszabadító művelet végrehajtását "Bobetko offenzíva" Dél-Dalmácia teljes ellenőrzés alá vonására, a szerb erők Popovo Polje (Kelet-Hercegovina) északi peremére történő kiszorítására. A májusra tervezett katonai felszabadító offenzíva főbb támadó erői alkották a jól felszerelt gárdista brigádok 1. brigád (Tigrovi), 4. brigád (Pauci), 2. brigád (Gromovi). Ezen erők feladata volt a szerb vonalak áttörése és a szerb erők kiszorítása semlegesítése. A helyi horvát dandárok „tartalék” erőket képeztek, illetve a fő manőverező erők után felszabadított területeket vonták ellenőrzés alá, valamint biztosították a logisztikai támogatást és stabilizálták a megszerzett területen létrehozott új védvonalakat. A művelet első etapjában cél volt a Slano-Lisnik-Čepikuće-Donja Trebimlja-Trnčina vonal elérése, második fázisban pedig Slano-Neprobić-Orahov do-Zavala-Čvaljina-Ravno vonal elérése.

 

1992. április és márciusában a horvát hadvezetés Dubrovnik és környékének felszabadítása érdekében a dél-dalmáciai hadszíntérre irányította 1. ., 2., és 4. manőverező brigádjait.

Ennek keretén belül a horvát erők egységben a boszniai horvát hadsereg (Hrvatska Vijeca Obrana „HVO”) kelet-hercegovinai egységeivel végrehajtják a „Cagalj” (sakál) hadműveletet, mely során felszabadítják Kelet-Hercegovina nyugati részét (Dubrava, Stolac) elérve a Popovo polje „kapuját” Ravno települést.

 

A horvát haderők 1992. évi térnyerése

 

( hadművelet 4. fázisban)

 

 

1992. április 23-tól 27-ig a Horvát Hadsereg ellentámadást kezdeményezett a Bistrina öböltől- Capjlina (Hercegovina) városig. Ez lényegében az 1. fázisát jelentette a horvát erők vonalaik stabilizálását követő területszerző, felszabadító kelet-hercegovinai és dél- dalmáciai offenzívájának. Az 1. fázisban a horvát erők ( 115. , 116., 156. brigádok és manőverező 1. és 4. brigádok) sikeresen visszaverték a szerbek támadásit védvonalaikon és stabilizálták vonalukat, taktikailag fontos stratégiai pontokat ellenőrzés alá vontak, felkészülve a májusi területszerző műveltekre.

 

Miután a horvát erőknek sikerült védelmi vonalaikat  az összes szerb támadó irányban stabilizálni, a Déli Hadszíntér (Juzno Bojiste „JB”) vezérkara elérkezetnek látta az időt az ellentámadás megindítására a kelet-hercegovinai frontszakaszon (Stolovi- Pobrde-Hutovo-Zelenikovac-Drijen) és a dél-dalmáciai „nyugati” frontvonalán ( Stupa-Topolo-Bistrina öböl).

Ezen művelet képezte a  kelet-hercegovinai és dél- dalmáciai területszerző offenzíva május 18-30. közt lezajló 2. fázisát, szakaszát. Az időszakban a horvát támadó erők (1. és 4. brigádok, 163. brigád) kiszorítja a szerb erőket Slano –Zavala vonalig, ezzel feloldják a Peljesac félsziget szerb blokádját. Elfoglalnak Dubrovnik környékét több stratégiai magaslatot, települést. A horvátok felszbadítják Ravno települést (május 28.), Zavala települést (június 4.) . Felszabadult Cepikuce településtől Slano településig a horvát tengerpart, Dubrovnik szerb gyűrűje fellazult .

 

Lényegében a májusi és júniusi térnyeréssel a horvát erők lezárták a Déli (Déldalmát) Hadműveleti parancsnokság (JB ZP) által megtervezett dél-dalmáciai felszabadító műveletek 1. és 2. fázisát. A 3. fázist jelentette a július és augusztus valamint szeptember eleji újabb területszerzések a „Tigar” és „Oslobodenja Zemlja” akciók, a 4. fázist, mint lezáró műveletet pedig az októberi „Konavle” és „Vlastica” akciók.

Ugyanakkor Kelet-Hercegovinában a Déli Hadszíntér parancsnokság irányításával a Horvát Hadsereg (HV TG-2, 4. brigád 4. egység, „5. brigád”….) és a helyi Horvát Védelmi Erők (HVO Mostar, Siroki Brijeg, Capljina…..) június 6-8. közt végrehajtják „Cagalj” (Sakál)  elnevezésű területszerző hadműveletüket. A művelet párosult a június 13-tól elkezdődő Mostar város és környékének felszabadítására irányuló „Lipanjska zora” katonai akcióval. A műveletekben a horvát erők ellenőrzés alá vonták Mostar várost és környékét, a Neretva folyó bal parti zónáját, Dubrava tájrészt, Stolac várost.

 

 

Link:

Cagalj és Lipanjska Zora hadművelet

 http://www.wolfline2.eoldal.hu/cikkek/horvat-haderok-boszniai-hadmuveletei--1992.-1.-resz.html

http://www.wolfline2.eoldal.hu/cikkek/horvat-haderok-boszniai-hadmuveletei-1992.---2.resz.html

 

A kelet-hercegovinai akciót követte a dél-dalmáciai területek még VRS Hercegovina hadtest területvédelmisei által birtokolt részen teljes horvát ellenőrzés alá vonása. A horvát erők 1992.július 4-én megkezdik a „Tigar” felszabadító műveletet, mely során a Dubrovnik zóna (Dubrovacka zaleda) nyugati és északi régióját vonják ellenőrzés alá . A „Tigar” akciót követte az „Oslobodena zemlja” akció, mely során Zavala – Osojnik közti régiót vonja ellenőrzése alá a horvát haderő.   A következő akcióban „Vlastica” 1992.október 22-én a 915.méteres stratégiai magaslatot (Vlastica hegy) vonta ellenőrzése alá a horvát haderő, ahonnan korábban a szerb erők kontrolálhatták Dubrovnik környékét. A magaslat elfoglalásával a horvátok egészen Trebinje (szerb erők támaszpontja kelet-hercegovinai Popovo polje területén) városig ellenőrizték, továbbá elfoglalták Ilijno magaslatot és Buvavac hegyrészt. A horvát erők erős védelmi vonalat alakítottak ki Srnjak- Orah- Boboviste- Gradina magaslat vonalán, ahonnan ellenőrizhették a kelet-hercegovinai Popovo polje (mező) területét. Legvégül a horvát erők felszabadítják 1992. őszén az egész Konavle tájegységet, Prevlaka-ig, elérve a Horvátország-Montenegro geográfiai határt.

 

Az 1991.év őszén kirobbanó és egészen 1992.év végéig tartó Dél-Dalmácia területén folyó harcok során a horvát erők rézéről 182. katona vesztette életét a hadseregből,11 fő a Nemzeti Ellenállásból és több mint 100 civil Dubrovnik-Neretva megyéből. A harcok során hadifogságba esett horvátokat a szerb erők Bileca (BiH) városban és Morinj (Crna Gora) városban lévő fogolytáborokba szállították.

A harcok során keletkezett anyagi kár meghaladta a másfél milliárd Euro-t. Több mint 2127 ház és 7771 lakás rongálódott meg. A szerb erők teljesen megrongálták a Cilipi repülőteret, több kulturális, szakreális épület megrongálódott, kiégett, a Dubrovnik ACI kikötőben 51 jacht és 171 egyéb vizijármű rongálódott meg.  

 

TÖRTÉNÉSEK

1992.

 

Dél-Dalmáciában a horvát vezérkar számára világos volt, hogy a helyi erőkkel, azok rossz felszereltsége, képzetlensége és emberanyag hiány miatt nem lehetséges egy erős védelmi vonalat kialakítani annak érdekében, hogy a JNA és őket támogató szerb önkéntes katonai formációk, milíciák előretörését Topolo-Neum- Klek- Metkovic, Ravno - Metkovic irányába megakadályozzák. A horvát katonai vezérkar ezért megerősítette a dél-dalmáciai  (6. Operatív Zóna –Split főparancsnokság Déli Hadszíntér parancsnokság Szektor Dubrovnik) helyi erőket .

Az 6.OZ Split a Szektor Dubrovnik hadszíntérre irányította (már 1991.október 1-től 2. önálló század 4. brigád) 4.brigádját, a Horvát Haditengerészet (Hrvatska Ratna Mornarica „HRM”) pedig kihelyezett parancsnokságot hozott létre Ploce településen, ahonnan koordinálta a tengerészgyalogos (MOMP Peljesac-Korcula) erőit, a félsziget megvédésében. A horvát hadvezetés 1992.április elején a Déli Hadszíntér parancsnokának Luka Dzanko helyébe, Janko Bobetko tábornokot nevezte ki, akinek a továbbiakban koordinálta a dél-dalmáciai és kelet-hercegovinai régiós harcteret „Déli Hadszíntéri Parancsnokságot” (Juzno Bojiste Zapovjednistvo „JB ZP” ZM Ploce), mely alá tartozott a Metkovic parancsnokság alatt álló Szektor Dubrovnik műveleti zóna, valamint a kelet-hercegovinai Neretva folyó völgye, kihelyezett parancsoksága (IZM Grude). A JB erőit megerősítette a manőverező, jól képzett és felszerelt 4. brigád és 1. brigád, mely dandárok feladata volt a helyi erők megerősítése mellett a területszerző támadó műveletek végrehajtása.

 

1992.januárban megkötött tűzszüneti megállapodás (1992.01.02-án Cyrus Vance –1991-ben  az Amerikai Egyesült Államok delegáltja az Egyesült Nemzetek, horvátországi konfliktusban eljáró külön megbízottjaként a főtitkári posztra- közreműködésével a horvát kormány, Gojko Susak védelmi miniszter és a JNA parancsnoka Andrija Raseta által Sarajevo-ban szentesített tűzszüneti megállapodás) a JNA és a horvát fegyveres erők közt, amellett hogy megerősítették a megállapodás megkötésében közreműködő ENSZ nemzetközi megfigyelők szerepét Horvátországban, alkalmat adott a horvát erőknek régi védvonalaik megerősítésében és stabilizálásában, valamint új védvonali állások kialakításában.

 

Természetes a fegyvernyugvás csak papíron létezett, mert rövid idő alatt mindkét fél megsértette azt, egymást okolva a tűzszünet megszegésével.

 

Dél –Dalmáciában február 12-én a Peljesac félsziget „bejáratánál” a Malo More tengerrészen elhelyezkedő Hodilja településről, csónakkal a horvátok egy kisebb csoportot- megerősítve 82.mm-es aknavetővel- átirányítottak a Bistrina öböl hídfőjéhez (Vepar hegy) annak megerősítésére, annak érdekében, hogy megakadályozzák a szerb erők átkelését a hídon. Az átkelés nem ment zökkenő mentesen, mert az oda telepített „botlódrótos” aknák működésbe léptek a partra szállásnál. Ennek eredménye képen a horvát katonai csoportból a parancsnok halálos sérülést egy katona pedig könnyebb sérülést szenvedett.

A horvátok végül megerősítették a Bistrina hídfőt és a közeli Vepar magaslatot, ahonnan belátták az egész öbölrészt, és figyelemmel kísérhették a szerb erők hadmozgását. Ezzel a JNA erők Neum irányába történő további előretörése meghiúsult. A Bistrina öböl-Neum irányába történő JNA hadmozgás mellett másik fontos támadási irányt képzett a Peljesac félszigetre való betörés. A Peljesac félsziget „kapuját” (Ston harcvonal) a horvát erők erős védelmi vonal létesítésével zárták le.

A Peljesac erők:

- önálló egység Korcula

 

- MOMP Korcula

 

 

-„Zupska” század     ( Peljesac félsziget)

 

- 2. önálló század 4. brigád Split( 4.dandár)

 

- tengerészgyalogság - Pula (támogató erő)

 

-Ston rendőri szakasz (Peljesac félsziget)

 

- „Stonska” század (Peljesac félsziget)

 

- MOBT „partvédelmi tüzérség 85.mm ágyúval

- tüzér-ágyús szakasz 76.mm-es „ZIS” ágyúval

 

- vegyes könnyű tüzér üteg /légvédelem (PZO)

 

- logisztikai egység

 

- „Orebicka” század ( 1992.tavasztól MOMP-vegyes tengerész gyalogság Peljesac)

Parancsnokság (ZM) kihelyezve Ston városba. A vegyes tengerész-gyalogság főparancsnok Ante Bilic volt. A vezérkari stáb parancsnoka Berivoj Mrkovic (1992.03.25-ig). A MOMP-Peljesac feladata volt tartani a Peljesac félsziget „bejáratát” Malo Selo- Rodilje- Mali Ston- Supava hegység- Zec hegy vonalon. Az egység kihelyezett műveleti parancsnokságot  (IZM) alakított ki Topolo településnél a Bistrina védvonal ellenőrzése végett. Az egység biztosította Peljesac félsziget mélységi diverzió elleni védelmét és Korcula , Lastovo sziget védelmét. A tengerészgyalogos vegyes osztag erői:

 

-felderítők, parancsnok: Perica Miljovic

 

- intervenciós szakasz Trpanj város,

parancsnok: Bruno Koludrovic

 

- intervenciós szakasz Slano város,

parancsnok: Ivan Pavlicevic

 

- hajózó fegyveres csoport (SNG),

            parancsnok: Milan Grba

 

- tengeri diverziós csoport (SPD),

                parancsnok: Tihomir Lukovic

 

- tengeri diverzió szervező csoport (SOPD),

              parancsnok: Ante Bulica

 

-katonai rendészet

 

- 1. tengerészgyalogos század,

               parancsnok: Ante Radovic

 

-2. tengerészgyalogos század,

                 parancsnok: Petar Borovina

 

- 3. tengerészgyalogos század,

                 parancsnok:Bozidar Sare

 

.- vegyes tüzér-aknavetős divízió (MAMD)

 

- szakaszparancsnokság

 

- 85.mm-es ágyús üteg

 

- 120.mm-es aknavetős szakasz

 

- 76.mm-es „ZIS” ágyús üteg

 

- 82.mm-es aknavetős század

 

-  vegyes könnyű tüzér-rakétás üteg (légvédelem) (MLARB PZO)

 

- szakasz vezetés irányítás

 

- logisztikai század

 

 

-feladata volt tartani a Peljesac félsziget „bejáratát” Malo Selo- Rodilje- Mali Ston- Supava hegység- Zec hegy vonalat a tá. Ezen erők képezték a Peljesac félsziget védelmét ellátó tengerészgyalogos osztagok (MOd) erőket. 1992. májusban csatlakoztak a Korcula-i "ZOOK" Védelmi járási Parancsnokság egységei a MOd erőkhöz. Megtötént Peljesac félsziget mélységi diverzió elleni védelme és Korcula , Lastovo sziget védelmének biztosítása. Korcula sziget és Lastovo sziget védelmét 1992. júniusra a Korcula-i erők látták el :

 

-1. gyalogos raj (1992. októberig biztosította a Korcula –i laktanyát).

-2. katonai rendész raj

                               (1992. novemberig Korcula városban

                                 a helyi rendőri erőkkel látnak el

                                 rendvédelmi és közbiztonsági feladatokat)

- önálló egység „ DB”Korcula ( 500 fős önálló zászlóalj szintű erő)

- MOMP „ Morski Psi”vegyes tengerész gyalogság -Korcula ( 500 fős önálló erő)

- partvédelmi tüzérségi üteg (OTB) Raznjic (88.és 85.mm-es üteg 120 fővel , két tüzér szakasszal, légvédelmi és  gyalogos szakasszal) az üteg kihelyezve Lastovo szigetre (Velje) .

-„Sektor Juzni Jadran HRM” - haditengerészeti  műszaki szakasz „Dél-Adria”

- katonai létesítmény biztosító műszaki szakasz

                            ( korábbi JRM bázisok őrzése) Lastovo szigetén,

             ( aknamentesítés a szigeten)

 

A műveleti erők (Ston harcmezőn védekező erők) pihentetését Korcula szigeten Korcula városban, Peljesac félszigeten Orebic város „Perna” kempingben (Viganj) oldotta meg a Déli hadműveleti Parancsnokság, valamint a ( Bistrina öböl-Topolo-Stolovi harcvonalon védekező erők) Metkovic és Ploce városokban. A dél-dalmáciai „nyugati” harcvonalon a tüzérséget Duzi és Imotski településekre telepítették ki.

Peljesac védelmében az erők Mali és Veliki Ston településnél csoportosulnak, a félsziget tüzérsége pedig Metohija település körzetébe települ ki.

A horvátok 1992. tavaszára a Pelješac félsziget mélységi ,diverzáns és deszantelleni védelmét is megszervezték. Széles védelmi övezetet alakítottak ki a Žuljana és Trstenik öbölnél , ahol a Čučin magaslatról (615m.) a 4.”Veloluška” század 2. szakasza ellenőrizte az övezetet. Támogató tüzérségi szakaszt ,egy ,később két 85mm-es löveggel Ponikva területén , két ZIS 76mm-es ágyút és két 85mm-es löveget pedig Lumbarda-ból ( Korcula) átirányítottak a félsziget Dingač hegységéhez. Lovišta öbölrészt két 76mm-es ZIS agyúval védte egy tüzér szakasz, valamint egy század a 53. tengerészgyalogos Split-i egységből tengerészgyalogos egysége (MDP).Az MDP további erőit tartalékban állomásoztatták Trpanj településen.

Szektor Dubrovnik védelmét ellátó horvát erők :

Dubrovnik védelmében nem helyi erők:

-Haditengerészet HRM szakasz -Ploce

-4. brigád :

- 2. egység (Sinj)

- 9. HOS „Rafael Vitez Boban „ egység:

- „Slavena Zeca” szakasz

- „Draga Grabovac” szakasz

- „ Majka Marasovica” szakasz

- „Ivana Perkusica” szakasz

-1. önálló szakasz

- katonai rendészet önálló század

- 114. brigád (Omis százada)

- 72. katonai rendészet Split szakasza

- önálló rendőri szakasz –Korcula

 

Dubrovnik védelmében helyi erők (1991-től) :

- Városvédelmi Parancsnokság (ZOOD)

- Dubrovnik város védelmét irányító önálló szakasz

- katonai rendész szakasz Dubrovnik

- 116. brigád:

1. egység:

          1. század

2. század

3. század

önálló szakasz „Srd”

2. egység

1.század

2. század

- önálló műszaki szakasz-Dubrovnik

- vegyes tüzér divízió -Dubrovnik

- vegyes légvédelmi üteg (PZO)-Dubrovnik

- tájékoztatási központ (COOD) Dubrovnik járás

- fegyveres hajózó osztag (ONB) Dubrovnik

- logisztikai század –Dubrovnik:

-- biztosító-őr raj

-„ élelmezési” szakasz

-„közlekedési” szakasz

-technikai szakasz

-búvár szakasz

-egészségügyi szakasz

-ZNG Dubrovnik

- tengerész-gyalogos deszantoló alakulat -Dubrovnik

- haditengerészet (HRM)

- Rendőrség Dubrovnik:

- operatív osztály

- tengeri rendészet

- rendőrállomás Cavtat

- rendőrállomás Dubrovnik

- közlekedés rendészet

-speciális rendőri alakulat Dubrovnik

- belügyi erők MUP (SZUP) Dubrovnik

- önkéntes osztag ( Zagreb )

 

Ston –Peljesac félsziget védelmében:

- 156.brigád (egy százada)

- 114. brigád Split ( egy egység)

-4. brigád Split

-116. brigád Metković

-légvédelmi üteg (PZO)-Ploce

-113. brigád –Sibenik 155.mm.”haubica” szakasz

-HRM Ploce

 

-vegyes tengerészgyalogos osztag Peljesac-Korcula (MOd /MOMP)

- önálló egység -Korcula
- MTMD Korčula

- „Stonska” század

- „Primorska” század

- Ston városi rendőrség

- Slano városi rendőrség

- partvédelmi tüzér üteg (OTB) HRM –Sipan sziget

- 53. tengerészgyalogság Split

-tengerészgyalogság Pula

 

 

Dél-Dalmácia „nyugati-harcvonal” (Topolo-Ston,Peljesac félsziget)

 

 

A helyi erők,  1992. február 28-tól a 156. brigád (Makarska, Vrgorac)  március 3-ig a Neretva folyó völgyét biztosítja szinte teljes dandárjával, melyből egység biztosította Makarska várost és környékét (Biokovo hegység). A 156. brigád birtokolta a Bistrina öböl feletti Vepar magaslatot és biztosította egy századdal.

A 116. brigád (Metkovic) biztosította a Popovo polje- Bistrina öböl harcvonalát Neum mélységében.  

1992.év elején a 156. brigádot és a 116. brigádot a 6. OZ Split parancsnokság megerősíti a 4. brigád erőivel, valamint a 113. és 114. brigád egy egységének alakulataival.  A tüzérség a Bistrina öböl- Topolo harcvonalat két  „haubica” H-155.mm-es üteggel, egy páncélosok elleni „ZIS” ágyúval, négy 120.mm-es aknavetővel támogatta, a Peljesac félszigeten pedig a Ston parancsnokság két 88.mm-es és két 85.mm-es ágyúval, négy páncélosok elleni „ZIS” ágyúval, hat 82.mm-es aknavetővel támogatta.

Peljesac félsziget bejáratát a "MOd" tengerészgyalogos osztagok (Korcula, Peljesac) biztosították.

1992.év elején a 6.Operatív Zóna –Split főparancsnokság 4. manőverező brigádja, mint a dalmáciai hadszíntér ( szektor Dubrovnik ) legszervezettebb egysége, Ivo Jelic parancsnok vezetésével erőivel megerősítette a dél-dalmáciai frontvonalat a „nyugat-déldalmát „ zónában, Metkovic-Ploce-Neum vonalon, tehermentesítve a 116. brigádot.

A 4. brigád (4.br.) megerősítve saját tüzérségi és gépesített egységeivel, logisztikai , műszaki, légvédelmi alakulataival Zivogosce, Gradac, Ploce, Metkovic településeken állomásozott, kihelyezett parancsnokságát (IZM) Ploce városban hozta létre a brigád parancsnoki törzsének vezetője, Ivan Beneta vezetésével.

 

A dél-dalmáciai horvát erők ( 4.brigád-Split, 156.brigád-Makarska,Vrgorac,  115.brigád –

Imotski, 116.brigád-Metkocic, 163.brigád-Dubrovnik, Horvát Haditengerészet „HRM” IZM-Ploce) közül  a 4.br., 156.br, 116.br., HRM erői foglaltak el védelmi pozíciót a Bosznia és Hercegovina (BiH) területén lévő Gabela-Dracevo- -Sjekose- Bajevci- Svitava-Budisavina hegy- Meteriz és Crnoglav magaslat- Stolovi- Trovrh hegy- Vjetrenik magaslat- Runjava/Rujnica magaslat- Drijen és Horvátország területén folytatódó Utrk magaslat- Stupa- Vepar magaslat- Mali Ston vonalon .

 

Az Utrk magaslat- Vrtog hegyrész-Stupa-Topolo-Vepar magaslat vonalon a 156. brigád egy századát elsőként 1991.12.21-1992.01.16. közt a 4. brigád 4. egysége erősítette meg Imotica mélységében. Az Utrk magaslatnál a 4. brigád 2.önálló százada erősítette a védállásokat 1991.12.21-1992.04.01. közt. 1992.01.16-tól a 4. egységtől átvette a Vrtog hegyrész-Stupa-Topolo-Stredrica  - Vepar magaslat vonalat a 3. egység, majd 1992.02.11-től a 3. egységtől a 2.egység. A 4. brigád 1. egysége a 156. brigádot támogatta Metkovic védelmében a Gorica- Gabela- Dracevo - Sjekose hercegovinai települések vonalán 1992.03.27-ig. Hercegovinai védvonal további részét Bajevci- Svitava-Budisavina hegy- Meteriz és Crnoglav magaslat- Stolovi- Trovrh hegy- Vjetrenik magaslat- Runjava/Rujnica magaslat- Drijen és Horvátország területén folytatódó Utrk magaslatig a 116. brigád (Metkovic)  biztosította 1992. május elejéig.

 

A 4. brigád erői a Déli Hadszíntér „nyugati frontvonalán”.

 

A 4.brigád (br) 4.egysége („bojna” zászlóalj szintű alakulat) Damir Krsticevic parancsnok vezetésével 1991.12.21-től 1992.01.16-ig erősítette a Utrk magaslat-Vitog hegyrész- Stupa- Obrvani magaslat- Topolo- Stedrica- Marasnica vonalat, Duzi mélységében, megerősítve a 4.brigád Andrija Matijas parancsnok vezette 2.önálló századával ( Utrk magaslaton) valamint a 156.brigád egy századával a (Vepar magaslaton). A gyalogságot egy közepes aknavetős üteg ( Stedrica településnél), valamit egy könnyű aknavetős szakasz (Imotica és Topolo települések közt) és a Bistrina öbölnél (Radza részen) egy hátrasiklás nélküli ágyú támogatta.

A 4.br. 2.önálló százada egyébként már 1991. októbertől harci tevékenységet folytat Ston- Stupa-Imotica- Topolo térségében egészen 1992.áprilisig. Ezen horvát erők a 4.br. 4.egység Imotica településen kialakított parancsnoksága alatt tevékenykedtek. A 4.br. 4.egységét 1992.01.03-tól folyamatosan kivonták és április 10-ig az észak-dalmáciai Pag harcvonalat,majd 1992.04.12-tól a Mostar-i hadszínteret erősítették. A 4.brigád 5.egysége pedig a Livno-i hadszínteret 1992.04.02-től.

 

A 4.egység helyét a Utrk magaslat-Topolo- Vepar vonalon a 4.brigád 3.egysége 1992.01.16-tól 1992.02.11-ig, majd az őket 1992.02.11-től 1992.04.04-ig felváltó 2.egység és a 4.br. 1.önálló százada (átveszik a 156.brigád századától a Vepar magaslatot) váltotta fel.  Az 1.önálló századot Vinko Barbaric parancsnok vezette. A 4.br. 2.önálló százada 1992.04.01-ig biztosította továbbra is az Utrk magaslatot. A Peljesac félsziget „bejáratát „ a HRM alá tartozó MOMP tengerészgyalogos Peljesac és Korcula szigeti zászlóaljak biztosították Mali Ston- Supava hegy- Vresovica magaslat-Zec magaslat vonalon.

 

A szerb erők védállásai  BiH területén Hutovo Blato észak, észak-keleti vonalán húzódtak Neretva folyó bal partvonal -Klepesnica- Kucevo brdo magaslat- Crno brdo hegy – Koscela- Marica kuce- Bjelojevici (Boljuni- Brkovina- Udora)- Cobanovac magaslat- Hrasno- Cavaska gradina magaslat- Popovo polje/ Velja Meda- Bratogosac hegy- Popovo polje/ Velja Sela- Turkovici- Duzica- Dobri Do- Glosela- Volunac magaslat- Visnjica magaslat (elérve a horvátországi határt) vonalon. Tüzér támogató állásokat alakítottak ki Drenovac, Bratogosac, Trebimlja területén. 

Horvátországi részen a szerb állások a Visnjica magaslat- Kunic- Oslje- Velec magaslat- Smrcevac magaslat vonalon helyezkedtek el szemben a horvát védelmi vonallal. Tüzér állásukat Smokovljani településnél alakították ki. A szerb erők folyamatosan támadtak gyalogos és gépesített erőikkel az Oslje-Topolo irányon. Peljesac félsziget „bejáratánál” a szerb erők megtorpantak Zamasline- Konstari vonalon. A szerb gyalogságot a tüzérség erői támogatták, mint tüzér csoport :VLR üteg nagy-hatótávolságú rakétás harci járművel , „haubica „ ágyús üteg 1. „haubica” ágyús üteg 2. Smokovljani településre kihelyezve. Közepes aknavetős üteget helyeztek ki Kunic településhez és Rudine tájrészhez, könnyű aknavetős szakasz helyeztek ki Smrcevac magaslatra.

A gépesített támogató erőket Oslje település déli bejáratához helyezték el, ahol harckocsikkal erősítették az állásaikat a szerbek. Gépesített páncélozott szállító járműves és harckocsizó vegyes erőt helyeztek ki továbbá Oslje település és Velec magaslat közti Vresnik magaslathoz, valamint harckocsi állást létesítetek a Velec 335.m. magaslaton.

A JNA 472. gépesített-gyalogos dandárja ellenőrizte Doli -Donta Doli- Zaton Doli- Bistrina öböl- Smcevac 277m. magaslat- Veles magaslat- Oslje település- Vardar magaslat- Vrsnija magaslat frontvonalat. A dandár bal szárnyvonala :Doli- Donta Doli- Zaton Doli- Bistrina öböl a jobb szárnyvonala Vrsnija (Visnjica) magaslat- Volunac magaslat -Tocionik település- Cepikuce település vonalon húzódott. Páncélos-gépesített erőit Oslije és Smokovljani településeken vonta össze, tüzérségét pedig Cepikuce- Trebimlja- Cicina településeknél valamint Rudine és Smokovljani területén állomásoztatta.

A Visnjica magaslat- Volunac magaslat- Krizeva magaslat- Dobri Do település fronvonalat a JNA " V Vlahovic" gépesített-gyalogos dandárja ellenőrizte . A brigád bal szárnyvonalát képezte a 472. gépesített- gyalogos dandár jobb szrányvonala, míg a jobb szárnyvonalat pedig a Rujnica 722.m. magaslat- Lisac 809.m.magaslat vonala. 

Dobri Do településtől északra már a "Danilovgrad" Teröletvédelmi Osztag (OdTO) ellenőrizte a frontvonalat Humac magaslat –Turkovici- Velja Sela település-Murasnica település-Trcina település- Velja Meda település- Trebisnjica folyó- Orlov kuk 508.m.magaslat vonalon. Az OdTO "Danilovgrad" bal szárnyvonalát képezte a "V.Vlahovic" dandár jobb szárnyvonala, míg a jobb szárnyvonalat az Orlov kuk magaslat- Misljen település vonala. Az osztag parancsnokságát Ravno településen alakította ki. 

Az Orlov kuk magaslattól a Gola Brda település- Udora település harcvonalat  már az OdTO "Ljubinje" ellenőrizte. Az oszatg parancsnokságát Ljubinje településen alakította ki. Az osztag bal szárnyát képezte a "Danilovgrad" OdTO jobb szárnyvonala, míg a jobb szárnyvonal az Udora település-Pocrnje tájrész vonalán húzódott.

Udora településtől észkra eső frontvonalat  Ober település- Bjelovceva Mahala település- Bjelojevic tájegység- Zujina gradina hegység –Marica Kuce település vonalon egészen a hercegovinai Deransko tóig már a Stolac városban parancsnokságot kialakító 13. hadtest (JNA) erői ellenőrizték egészen Mostar városig. 

A horvát erők az Utrk magaslat utáni már BiH területén lévő kelet-hercegovinai védvonalaikat a Metkovic-i 116.brigád erőivel védték Gabela- Dracevo- -Sjekose- Bajevci- Svitava-Budisavina hegy- Meteriz és Crnoglav magaslat- Stolovi- Trovrh hegy- Vjetrenik magaslat- Runjava/Rujnica magaslat- Drijen vonalon.

 

A horvát védvonal instabilitása végett szükségesnek látta a horvát hadsereg vezérkara a dél-dalmáciai védelmi zóna megerősítését. Tekintettel a már boszniai részre eső kelet-hercegovinai zónára, melyet a 116. brigád erői védtek, rosszul felfegyverzett egységeivel. A 116.brigád BiH területén lévő védelmi vonalait a 4.brigád (4.br) erőivel erősítették meg. Ennek során 1992.02.11-től a 116. brigádtól az Utrk magaslat- Radetici-  Gornji Drijen- Donji Drijen-Kicin magaslat- Glusac magaslat- Runjava/Rujnica magaslat- Gornji és Donji Zelenikovac- Prapratnica védvonalat, Brocanac mélységében átvette a 4. brigád 3. egysége.  A 3. egység korábbi védvonalát (Utrk magaslat- Vitog hegyrész- Stupa- Obrvani magaslat- Topolo- Stedrica- Marasnica vonalat, Duzi mélységében) átvette a 4. brigád 2. egysége. A 2. egység és 3. egység a továbboakban április 10-ig az 1. brigád megérkezéséig kontrolálta fenti területeit. A 116. brigádtól 1992.03.27-től átvette az védállásokat Runjava/Rujnica magaslat- Hutovo- Vjetrenik magaslat vonalon. A 116. brigád a továbbiakban 1992. 04.10-ig ellenőrizte a hercegovinai  Krupa folyó- Gradina magaslat- Zelenikova glava magaslat- Bilicevina hegy- Trubara magaslat- Milankovac magaslat- Derani település- Zausje település- Osoje hegyrész- Meteriz magaslat- Crnoglav magaslat- Stolovi település- Trhovski brijeg magaslat- Cobanovac magaslat- Hrasno település- Cavaska gradina magaslat Pobrde település vonalat. A szerb erők áprilisban (április 10-i Stolovi támadása) egészen május közepéig hevesen támadták a 116. brigád védvonalait, megszerezték Cavaska gradina magaslatot. Orlov kuk magaslatot, Stolovi- Podkuta- Vlaka (Hrasno)- Pjavica gradina magaslat vonalra visszaszorítva a horvát erőket. A továbbiakban a 116. brigádtól áprilistól átveszi a Vlaka- Hrasno- Pjavica gradina magaslat- Pobrde vonalat Hutovo mélységébe a 4. brigád Hutovo településről koordinált egységei (1.,2.,3. egységek). A 116. brigád további védvonalát  Milankovac magaslat- Derani település- Zausje település- Osoje hegyrész- Meteriz magaslat- Crnoglav magaslat- Stolovi település- Podkuta vonalon Cerovica mélységben a Taktikai Csoport-1 erői (113. brigád erői, 114. brigád erői, 116.brigád,4 brigád 1. önálló századával megerősítve) .

 

A 4. brigád 1. egysége:

 

A 4.br. 1. egysége Mato Milisic parancsnok vezetésével („bojna” zászlóalj szintű alakulat) 1992.januárban a Zadar (Észak-Dalmácia) hadszínterét erősítette, de miután a 4.br. 4.egysége leváltotta őket, az 1.egységet márciusra (március 3-tól) Metkovic harcmezőre irányították és harcállást foglaltak Metkovic településen átvéve a 156.brigádtól a védelmi vonalat. Metkovic-ban az egység kialakította parancsnokságát és a boszniai területen lévő Gabela- Dracevo vonalon aktív védelmet látott el, Metkovic mélységében. A bal szárny  zóna határát képezte a  Velika Gomila magaslat-Neretva vonal, jobb szárny zóna határát képezte a Glusci-Klenak- Bulutovac hegy- Zelenkova glavica magaslat Hutovo blato-i  vonal. Az 1.egységet támogatta a 4.brigád páncélosok elleni tüzér divíziója (POOD) Zdravko Bakotic parancsnok vezetésével. a POOD Dracevo településen kialakította parancsnokságát. A POOD egy közepes aknavetős üteget helyezett el Doljani (Polje) részen, egy páncélosok elleni ágyús üteget Dracevo település feletti Popina hegyen, egy légvédelmi (PZO) könnyű ágyús üteget a Sibanica hegy 220.m. magaslatánál. További „VLR” nagy-hatótávolságú rakétás szakasz került kihelyezésre Gabela település Seline részén, valamint egy légvédelmi rakéta állás Velika Gomila 169.m. magaslatnál (Gabela) .

A POOD felügyelte  Neretva folyó völgyét, megakadályozni az esetleges szerb támadást Mostar-Capljina-Metkovic irányon.

Februárban a szerb erők a hercegovinai Neretva folyó völgyi szerb településnél Prebilovci és Tasovcici  falvaknál csoportosultak Metkovic irányába. Az 1.egység megerősítette a Neretva völgyi vonalait Dracevo-Gabelo vonalon, Metkovic mélységében. További tartalék szakaszt irányítottak Gnjilista településre, ahonnan megfigyelhették a Prebilovci és Tasovcici településen és Capljina körzetében hadmozgást végző szerb erőket.

 

A 4.brigád 1.egysége 1992.március 27-ig maradt Metkovic zónában, majd a Runjava/Rujnica magaslat-Hutovo- Vjetrenik magaslat vonalra vezénylik őket. Az 1.egységtől Metkovic védelmét átveszi a 156. brigád Makarska dandárja.

A Runjava- Hutovo – Vjetrenik  vonalon az 1.egység 1992.03.27-től 1992.04.10-ig átvette az védállásokat a 116.brigádtól és parancsnokságot alakított ki Hutovo településnél. Az 1.egység Cerovaca mélységben kontrolálta a védvonalat a mát boszniai területen lévő Runjava/Rujnica magaslat- Hutovo- Vjetrenik magaslat vonalon.

Az 1.egység egy százada Rujnica- Donji és Gornji Zelenikovac, páncélosok elleni csoportja (tankvadászok) Hutovo- Turkovici (Popovo polje) vonalat kontrolálta, további százada pedig Glumina magaslatot valamint Klek magaslatot, Kapa magaslatot, Vjetrenik magaslatot (Popovo polje „bejárata”) ellenőrizték. Az egység könnyű aknavetős ütege pedig Glumina magaslatnál állomásozott.További egy hátrasiklás nélküli ágyús állást létesítetek Hutovo településtől a Popovo polje bejáratának 205.m. magaslatnál.

 

A 4. brigád 2. egysége:

 

A 4.br. 2.egysége Zlatko Rogulj parancsnok vezetésével a Sinj Operatív Csoport (Közép-Dalmácia Zagorje”) műveleti zónájából (Svilija hegység Crivca területe, Vrba mélységébe) kivonják és 1992.02.11-től a dél-dalmáciai hadszíntér megerősítésére irányítják, ahol átveszik a 3. egység korábbi védvonalát a Utrk magaslat- Vitog hegyrész- Stupa- Obrvani magaslat- Topolo- Stedrica- Marasnica vonalat, Duzi mélységében, megerősítve a 4.brigád 1.önálló egységéve (Vepar magaslaton). A 4.br. 2.egység Imotica településen kialakította parancsnokságát. Az egységet támogatta a 4.brigád Duzi településen lévő parancsnokság irányításával a légvédelem (PZO) Milan Perkovic parancsnok vezette könnyű tüzér és rakétás divíziója (ltrd)  és Topolo településen kialakított parancsnokság irányításával a Bogdan Susnjar parancsnok vezette gépesített tüzér –rakétás divíziója (mtrd). Az „ltrd” és „mtrd”tüzérs erők , légvédelmi könnyű ágyús szakaszát Sv Mihovill magaslattól délre, LR „lanser” rakétás szakaszát Glavical magaslattól északra,  páncélosok elleni rakétás szakaszát pedig a Sv. Mihovill magaslaton, könnyű aknavetős  szakaszát  pedig Kulina magaslattól északra helyezte el. További „haubica” ágyús szakasz került kihelyezésre Neum település Zrnjevo hegy/ Vranjevo selo településnél . Vranjevo selo 166.m. magaslatnál pedig légvédelmi rakéta került kihelyezésre, Vranjevo selo Radiseva glava magaslatnál pedig légvédelmi könnyű ágyús üteg került kihelyezésre.

A 2.egység elsődleges feladat volt februárban elfoglalni a Sumet magaslatot (468m.) Stupa település felett,  ahol hat szerb katonát ejtettek fogságba.  A zónát 1992.április 10-ig kontrolálta az 1. egység. 1992.áprilistól pedig Hutovo településen alakítja ki parancsnokságát a 4. brigád és összes egységét a korábbi 1. egység műveleti területére vonja össze .

 

A 4. brigád 3. egysége:

 

 

A 4. brigád 3.egysége Ivica Tolic parancsnok vezetésével a Drnis hadszíntérről lett átirányítva a dél-dalmáciai frontvonalra. A 3.egység január 16-tól vette át a harcvonalat a 4.brigád 4.egységétől, melyet az észak-dalmáciai frontra irányítottak. A 3.egység Utrk –Stupa- Vepar vonalon kezdte meg védelmét, megerősítve a 156. brigád századával a Vepar magaslaton és a 4.brigád 1. önálló századával Vepar magaslaton és 2. önálló századával az Utrk magaslaton , valamint a Peljesac félszigeti részen a „Primorska” századdal. A 3.egység Imotica településen alakítja ki parancsnokságát. A védzónát február 10-ig kontrolálja a 3.egység, majd azt átadja a 2. egységnek. A 3.egység a továbbiakban át veszi a 116.brigádtól az Utrk magaslat- Radetici-  Gornji Drijen- Donji Drijen-Kicin magaslat- Glusac magaslat- Runjava/Rujnica magaslat- Gornji és Donji Zelenikovac- Prapratnica védvonalat, Brocanac mélységében. A 3. egység parancsnokságát Hotanj-Hutovski településen alakítja ki. A vonalat a szerbek hevesen támadják tüzérséggel megerősített gyalogos-gépesített erőkkel. Március 11-12.közti éjszaka pedig két diverzáns csoporttal próbáltak betörni Drijen területére, sikertelenül. A 3. egységet támogatta a tüzérség 4. brigád könnyű légvédelmi ágyús ütege Podzabije településtől délre (Podzabije- Gradac összekötő útvonalon) kihelyezve,  könnyű ágyús ütege  Brocanac településnél kihelyezve, közepes aknavetős ütege  Zukovica településnél kihelyezve, könnyű aknavetős szakasza  Siljevac magaslatnál kihelyezve, hátrasiklás nélküli ágyú Gradina hegyoldalnál kihelyezve . A zónát 1992. április 8-10-ig felügyelte a 3.egység.

 

A 4. brigád a dél-dalmáciai „nyugati” vonalon a harcoló gyalogság támogatására aktív légvédelmi erőket vont be a védelembe. 1992. március elejétől Milan Perkovic parancsnok irányításával légvédelmi (PZO) divíziós erők érkeztek a frontvonalra. A légvédelmi erők (3X20mm. löveg, 40mm-es löveg, LPRS S-2M rakéta , „Igla” rakéta) Metkovic zónában (Ploce-Metkovic- Neum) települtek ki. Koprivnica-ból (Drávamente Horvátország) pedig egy üteg az 1. brigád (Tigrovi) erőiből. A 4. br. Divíziójának parancsnokságát március –május közt Brocana településen működtették. A divízió ütegeit pedig kihelyezték a védvonalak mögé:

 

- 1.üteg Duzi-Gradac-Hutovo körzet

-2.üteg Metkovic-Dracevo-Hutovo körzet

 

Április elején az üteget Hutovo területére koncentrálták, ahol a 4. brigád kihelyezett (IZM) parancsnoksága volt kitelepülve.

Április végén és május elején a JNA légierejének harci gépei intenzíven támadták a Neretva folyó völgyét. A horvát 4. br. PZO ütegeinek munkát adva . A 4. br. PZO divízió 2.ütege Miograd Kegalj parancsnok vezetésével sikeresen kilőtt egy Jastreb-21-es JNA harci repülőt „Igla” rakétával. Az 1. üteg , Branko Crnov vezetésével pedig s-2M rakétával kilőtt egy N-62 Galeb JNA harci repülőgépet. Cerovica körzetében a Koprivnica-i üteg, mely a 4. br. PZO divíziójához tartozott, sikeresen kilőtt egy Jastreb-21 JNA harci repülőgépet .  

A szerb erők a veszteségek után taktikát változatott és repülőgépeivel nem szállt 4000 méter alá a horvát erők által kontrolált területek feletti légtérben. A szerb repülők elsősorban a megfigyelésre és a horvát tüzér és légvédelmi állások felderítésére koncentrált. A „beazonosított” horvát állásokra ezt követően mértek célirányos csapást. Május 14-én a horvát 4. brigád PZO 2. ütegének állását érte először támadás Hutovo településnél, mely során két horvát katona életét vesztette. Ennek ellenére a horvát légvédelem továbbra is ellátta feladatát és próbálták a szerb légierőt visszatartani többé kevésbé sikerrel.   

 

A 116.brigád miután 1992. januártól folyamatosan átadta területének jó részét a 4. brigád egységeinek, áprilisra a boszniai területen lévő Milankovac magaslat- Svitava- Dasnica- Meteriz magaslat- Crnoglav magaslat- Trhovirski brijeg magaslat -  Hrasno/Vlaka- Vodeni Do- Pijevica gradina magaslat- Bubreg- Novi Put- Prijosjni- Vjetrenik magaslat vonalat kontrolálta, Grahovina- Cerovica- Svitava mélységében. Parancsnokságukat Crnoglav-Vinine településeknél alakították ki. Ezen védvonalat a szerb erők Drenovac és Bancici-Misjlen vonalról folyamatosan támadták.  

 

1992.márciusában a szerb erők hercegovinai és crna gorai területen csoportosuló JNA Podgorica, Uzice hadtestei és a Haditengerészet JRM erői már 1991.őszén végrehajtották Dél-Dalmácia elleni két főirányú (Prevlaka-Konavle-Dubrovnik-Slano és Trebinje- Popovo polje- Hutovo- Metkovic) támadásukat. Sikerült a szerb erőknek elfoglalni Bistrina tengeröböl- Smokovljani- Dobri Do –Popovo polje- Hrasno- Stolac- Capljina vonalat. A szerb erők hat főbb úgynevezett harcoló csoportban (Borbena Grupa „BG”) hajtották végre területszerző műveleteiket. A szárazföldi gyalogsági és gépesített erőiket tüzérség és légierő támogatta. A légierő Mostar és Podgorica városban lévő bázisait használta ki a támadáshoz.

 

Márciusban a szerb légvédelem intenzív légifelderítést végzett és tüzérségi támadást a horvát vonalak ellen.

1992.áprilisában a legnagyobb problémát a horvát védelemnek a hercegovinai területen lévő vonalak stabilizálása jelentette Stolac-Metkovic, Capjlina- Metkovic-Ploce irányon.

Áprilisban megalakult a boszniai horvátok önálló hadserege a Horvát Védelmi Tanács (Hrvatska Vijeca Obrana „HVO”). A továbbiakban ezen erőket támogatta a horvátországi hadsereg hercegovinai hadszíntéren a stabil védelmi vonalak kialakításában és megtartásában.

 

1992.áprilisában a szerb erők erős és folyamatos támadást intéztek a horvát védvonalak ellen, melynek hatására a horvát erők április végéig ismételt védvonal erősítést hajtottak végre Milankovac magaslat- Svitava- Dasnica- Meteriz magaslat- Crnoglav magaslat- Trhovirski brijeg magaslat -  Hrasno/Vlaka- Vodeni Do- Pijevica gradina magaslat- Bubreg- Novi Put- Prijosjni- Vjetrenik magaslat –Hutovo- Runjava magaslat- Zelenikovac- Gulac magaslat- Drijen- Utrk magaslat- Topolo- Vepar magaslat vonalon. A fenti harcvonalon a horvátországi dél-dalmáciai nyugati frontvonalra irányították a Horvát Hadsereg 1. brigádját. Az 1. brigád átvette a 4. brigád 2. és 3. egységeitől a védvonalat (Runjava magaslat- Zelenikovac- Gulac magaslat- Drijen- Utrk magaslat- Topolo- Vepar magaslat vonal), így a 4. brigád 2. és 3. egységeit bevonták az 1. egységhez és Hutovo településen kialakított dandár parancsnokság koordinálásával átvették a 116. brigád védvonalát (Vlaka- Hrasno- Pjavica gradina magaslat- Pobrde vonalat Hutovo mélységébe) , továbbá a Milankovac magaslat- Derani település- Zausje település- Osoje hegyrész- Meteriz magaslat- Crnoglav magaslat- Stolovi település- Podkuta vonalat átveszi és megerősíti a Taktikai Csoport-1 erők  Cerovica mélységben.

 

A szerbek Trnovica- Drijen irányon, valamint Misljen-Bancici vonalról Hrasno irányon és Udora –Crnoglav irányon támadtak páncélos és gyalogos erőikkel, támogatva tüzérséggel és légierővel.

 

1992.április 23-tól az ENSZ (UN) Biztonsági Tanácsa száz fős katonai megfigyelő csoportot irányított Boszniába ( Mostar – 41 fő, Bihac-34 fő, Sarajevo -16 fő) és a horvátországi Dubrovnik városba (9 fő).

 

1992. április elejétől újabb professzionális erővel erősítette meg a horvát hadvezetés „Déli Hadszínteret”. Április elején Marijan Marekovic ezredes vezetésével megérkezett a dél-dalmáciai „nyugati harcvonalra” az 1. brigád „Tigrovi”:

 

-1. egység- Vrapce (Ćuk),parancsnok:Ivan Rasic

- 2. egység- Rakije (Kos),parancsnok: Jozo Milicevic

- 3. egység– Pionirac (Žuna), parancsnok: Ivica Klen

- 4. egység – Kumrovec/Petrusevac (Gavran), parancsnok:Drago Horvat

-5. egység – Vinica/Varazdin ( Oblak), parancsnok: Stanko Hencic

- 6.egység –Tomoslavac /Sjemena ( Orao), parancsnok:Kreso Tuskan

-7. egység/ páncélos egység– (Mungos), parancsnok: Ivan Mihalina

 

 

, ahol Neum geográfiailag Boszniához tartozó Adria tengerparti üdülővároskában létrehozza kihelyezett parancsnokságát (IZM)  és elfoglalta a 4. brigád 2.és 3. egységének zónáját (Vepar magaslat- Marasica-Stedrica- Topolo- Obrvani magaslat- Stupa- Sumet magaslat-Vitog hegyrész-  Utrk magaslat-Radetici- Siljevac magaslat- Kicin magaslat-Drijen- Rujnica magaslat) Dradac. Duzi vonal mélységében.  Az 1. brigád bal szárnyvonalának határa, mely a 4. brigád jobb szárnyvonalának határa volt a Rujnica magaslat- Zelenikovac- Prapratnica- Velika Zaba hegység (  Crkvina magaslat ) képezte.  A gyalogos erőket támogatta a Gradac/ Podzabije településnél kihelyezett könnyű légvédelmi ágyús üteg, a Kovraga településnél kihelyezett „haubica” ágyús üteg, a Gaca brdo magaslat és Kovraga közti részre kihelyezett légvédelmi rakáta állás, Topolo településre kihelyezett közepes aknavetős üteg. Gépesített-páncélos erőket Hotanj- Drijen település vonalán mozgatták, valamint Topolo településnél foglaltak állást. Az 1.brigád egységei  Topolo és Gracac településen kialakítják parancsnokságaikat.

 

A 4.brigád 1.,2.,3. egységei a Hutovo településen lévő 4.brigád kihelyezett parancsnokság irányításával elfoglalta új zónáját mely Rujnica magaslat- Zelenikovac- Klek magaslat- Kucine- Vjetrenik magaslat- Sedlo magaslat-Gradina magaslat- Pobrde- Bubreg hegyrész- Pjevica gradina magaslat –Krivi Do /Hrasno- Ograde/Hrasno- Vlaka/Hrasno- Majovina/Hrasno- Dubrava/Hrasno védvonalon húzódott Grabovine-Hutovo mélységében. A gyalogos erőket támogatta Hutovo/ Gradina magaslatra kitelepített légvédelmi rakéta állás, Hutovo településtől délre kihelyezett légvédelmi könnyű ágyús üteg, Glumina településre kihelyezett „VBR” szakasz, valamint Glumina- Gornje Hrasno települések közti közútra, Glumina-nál kihelyezett könnyű aknavetős szakasz .

 

A 4. brigád 1.egység sport százada és egy önálló szakasz Imotski-ból megerősítette Zelenikovac- Rujnica magaslat vonalat. A Rujnica magaslatot a szerb tüzérség rendszeresen lőtte. Az 1. egység tankvadász csoportja a Vjetrenik magaslaton foglalt pozíciót, ahonnan kontrolálta és semlegesítette a szerb harckocsikat Turkovici területén. A 3.egység megerősítve a 2.önálló századdal a Budisavina – Meteriz magaslat- Crnoglav vonalat. Ezen vonalat később a április 16-ig a 113.brigád (Zadar) alakulatai, és a 116.brigád vette át megerősítve a 4. brigád 1. önálló századával. A továbbiakban a 3.egység április 16-tól a Trovrh magaslat- 440.magaslat- 552.magaslat vonalat vonta ellenőrzése alá Glumina mélységében. Parancsnokságát Hutovo településen alakította ki.

Az 1.egységtől a pihenőről visszaérkező 2. egység vette át a védvonalakat Hutovo településen lévő parancsnoksággal. Április végén az 1.egység egység a 3.egységgel stabilizálta a vonalakat .  

 

A 6.Operatív Zóna –Split Déli Hadszíntér parancsnoksága a Cavas- Bancici- Drenovac- Stolac vonalon folyamatosan támadott.

A szerbek Stolac- Drenovac- Stolovi hegyrész- Cerovica irányon kombinált gyalogsági-gépesített támadásokat  provokált tüzérséggel és légierővel támogatva a horvát erők 116. és 115. brigádjának védelmi vonala ellen. a horvát erők részéről elengedhetetlen volt az ellentámadás végrehajtása a vonalaik megtartása végett a heves szerb támadással szemben. A 6.OZ Split Déli Hadszíntéri parancsnokság ( Zapovjednistvo Juzno Bojiste „ZP JB”ZM-Ploce) a Zadar-i 113. brigádból és Split-i 114. brigádból átirányított megerősítő alakulatokkal és a  116.brigád erőiből létrehozza 1. számú Taktikai Csoportját (TG-1), mely erők a 4. brigád 1. önálló századával megerősítve a Ranja- Podkuta- Cobanovac magaslat- Trnovski brijeg hegyrész- Stolovi hegyrész- Podbrdani magaslat- Dasnica- Budisavina hegy- Milankovac magaslat –Derani vonalon stabilizálta a védelmet Svitava- Cerovica mélységében. A TG-1 parancsnokságát Ceroviva településen alakította ki.  Ezen vonalon a Stolovi- Rabrani- Crnoglav részen a 4.brigád 1. önálló százada  alakította ki a védelmet.  A TG- 1 erők gyalogságát támogatta a Mramor településnél lévő légvédelmi rakéta állás, a Cerovica település és Vinine települések közt lévő, Alibegovic magaslatra kihelyezett légvédelmi könnyű ágyús üteg, a 412.m.magaslatnál kihelyezett közepes aknavetős üteg, valamint a Vinine/Toplica részre kihelyezett könnyű aknavetős szakasz.

 

Metkovic védelmét a 156. brigád Gabela- Dracevo- Sjekose- Zvijezdina hegy vonalon látta el, Dubravica-Glusci települések mélységébe. A dandár Metkovic városban létesített parancsnokságot. A dandárt a 4. brigád légvédelme támogatta Doljani településnél lévő légvédelmi könnyű ágyús ütegével és Milkova draga tájrészre kihelyezett légvédelmi könnyű ágyús ütegével.

 

Április elején a szerb erők megpróbálták áttörni a horvátok 1. brigádjának védelmi vonalát Smokovljani-Topolo-Osoje vonalon Neum irányába. A horvát erők azonban ezt megakadályozták. Az erős horvát védelem komoly veszteséget okozott a szerb erők gyalogságában, és tüzérségében. Április 8-án a szerb erők 120mm-es aknavetőkkel tűz alá vették a horvát kontrol alatti Mali Ston települést, ahol a horvát HRM MOd Peljesac  erői állomásoztak. Egy katona a MOMP Korcula századából megsebesült a tüzérségi támadás következtében. A szerb az elkövetkező napokban sem pihentették tüzérségüket. a támadást április 11-én folytatták és heves tűz alá vették tüzérséggel Topolo- Neum vonalat. A horvátok viszonozták a szerb támadást és 16.00-19.30 óra közt több mint négyszáz 76.mm-es és 85.mm-es, valamint 120.mm-es, 82.mm-es gránátot, löveget lőttek ki a szerb vonalakra.

A szerb erők április 15-én légitámadást hajtottak végre Ston és Ponikva (Peljesac félsziget) körzetében. A támadás során a harci gépek tizennégy „krmac” becenevű bombát dobtak le a horvát vonalakra. A támadás következtében a Supava hegyen lévő aljnövényzet kigyulladt és heves erdőtűz keletkezett.

Április 20-án a horvát tüzérség 04.30-05.00 óra közt erős támadást intézett a Smokovljani településen állomásozó szerb erőkre. A tüzérségi támadást folytatták 22-én is, 13.00-19.30 óra közt, valamint 23-án 05.30-11.00 óra közt.

A szerb erők viszonozták a horvát tüzérségi támadást. Április 24-én a szerb erők támadást intéztek a horvát vonalak ellen Topolo – Stupa-Oslje vonalon. A szerb erők a Bistrina öbölmögötti Rudine mezőről VLR rakétákkal támadták a horvát erőket Neum-nál. A heves harc 19.00 óráig tartott. Másnap 25-én a szerb erők 04.30-05.00 óra közt H-105.mm-es agyúkkal tűz alá vették a horvát 85.mm-es tüzér állásokat. Több mint harminc 105.mm-es löveg csapódott a horvát vonalakra, mely személyi sérülést és anyagi kárt sem okozott a horvát állásokban.

 

 

1992. április 23-tól 27-ig a Horvát Hadsereg ellentámadást kezdeményezett a Bistrina öböltől- Capjlina (Hercegovina) városig. Ez lényegében az 1. fázisát jelentette a horvát erők vonalaik stabilizálását követő területszerző, felszabadító kelet-hercegovinai és dél- dalmáciai offenzívájának. Az 1. fázisban a horvát erők ( 115. , 116., 156. brigádok és manőverező 1. és 4. brigádok) sikeresen visszaverték a szerbek támadásit védvonalaikon és stabilizálták vonalukat, taktikailag fontos stratégiai pontokat ellenőrzés alá vontak, felkészülve a májusi területszerző műveltekre. 

 

FOLYTATÁS A TOVÁBBI RÉSZBEN

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.