Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HORVÁTORSZÁGI HADSZINTEREK - LIKA és PRIMORSKA-GORANSKA RÉGIÓ 4.RÉSZ (Velebit és Primorska)

 Velebit

 

Velebit hegység (forrás:http://www.pp-velebit.hr/ )

A Velebit mészkő hegyvonulat Horvátország legnagyobb hegyrendszere közé tartozik, mint Nemzeti Park. 145.km hosszan húzódik a horvát tengerpart mentén Primorska-Kvarener régiótól egészen Észak-Dalmáciáig egy szélességében 10-30.km-es tömböt alkotva.A hegység éghajlat választó szerepet tölt be a meleg, mediterrán jellegű tengerparti rész és a kontinentális Lika régió közt.

 A hegyvonulatot nyugaton észak –déli vonalon az Adria „Velebit” tengeri csatornája határolja Senj várostól  – Rovanjska városig ahol a Novsko zdrilo tengerszorossal kapcsolódik össze a Velebit tengercsatorna a Novigradsko tenger résszel, ahova lényegében a Velebit vonulatot délről határoló Zrmanja folyó torkollik.

A hegyvonulat déli határát a Zrmanja alkotja a torkolattól délkeleti irányba a Krupa folyó, Golubic tájegységen át Gracac város irányába.

Gracac várostól és síkságától kezdődik a hegyvonulat keleti határa Likada, Ricice, Cerje mezőin keresztül a vonulat legnagyobb kiterjedésű „ mezsdéje ” a Licko polje síksága mentén. A Licko polje mezős-sík területétől a keleti határa  Velebitnek a Gacko polje síkvidékén folytatódik egészen a hegységet északon lezáró Vratnik tájrészig. A vonulatot északon a Vratnik és a Senjska draga szoros határolja egészen Senj tengerparti városkáig.

 

A hegyvonulat legmagasabb csúcsa a Vaganski vrh 1757.méterével. Ezzel ezen csúcs Horvátország harmadik legmagasabb magaslata a Zagore-Dinare 1831.méteres és a Biokovo 1762. méteres csúcsai után

 

A vonulat négy részre tagolható:

 

Északi Velebit (Sjeverni Velebit)- Vratnik-tól Veliki Alen hegyrészig magába foglalva a tengerparti Jablanac tájrészt. A zóna szélessége maximálisan 30.km, hosszúsága pedig maximálisan 30.km.

 

Közép velebit (Srednji Velebit)- Baske Ostarije-tól a Karlobag-Gospic összekötő út mentén terület el 24.km. hosszan és 20.km maximális szélességben.  

 

Dél-Velebit (Južni Velebit) Mali Alan hágórésztől magába foglalta Obrovac, Lovinac tájrészeket, 46.km hosszan és 10.km szélességben.

 

Délkeleti Velebit (Jugoistočni Velebit)- magába foglalta a Zrmanje folyó kanyonjának mentét 40.km hosszan.

 

A háború viszonylatában stratégiailag nagyon fontos szerepet töltött be a hegyvonulat, hiszen a Velebit csúcsairól nagyon jól belátható a tengerparti szakasz ,Senj,Karlobag, Starigrad-Paklenica, Pag sziget , Zadar –tól északra eső észak-dalmáciai területek. A Velebit –ről kontrolálható a belső horvátországi Lika ,Gospic, Medak, Gracac és az észak-dalmáciai részek, Obrovac , Maslenica.

A horvátok tudták ,hogy a Velebit hegységen lévő magaslati pontokat meg kell szerezniük, ezzel megakadályozva ,hogy a szerbek kezére kerüljön Lika és az Adria tengerparti rész ellenőrzése.

 

 

A Velebit hegység vonulatának védelmében a horvát erők részéről két nagyobb hadműveleti operatív zóna parancsnokság osztozott.

A vonulatban a  Lukovo-Sugarje tengerparti település-Siljevaca magaslat- Golo vrh magaslat vonala képezte a határvonalat a Lika tájegységet védő horvát Operatív Csoport Lika ( 1992.02.03-ig 4.OZ-Karlovac majd 1992.02.03-tól 5.OZ –Rijeka majd 1992.év végétől ZP –Gospic koordinációja alatt) és az Operatív Csoport Zadar ( 6. OZ-Split koordinációja alatt) műveleti zónái közt.

 

   OG Zadar/ Velebit:

 

Lukovo-Sugarje tengerparti település-Siljevaca magaslat- Golo vrh magaslat vonaltól északra az OG Lika délre az OG Zadar helyezkedett el.

A Velebit hegység vonulatát Lukovo-Sugarje tengerparti település-Siljevaca magaslattól délre eső terület-Visocica magaslat Vaganski vrh- Sveto brdo-Mali Alan hágó vonaltól délre már a 4.OZ-Split Zadar Operatív Csoport (OG Zadar) 164.brigád-Starigrad dandárja kontrolálta 1992.év végéig,mikor a védvonalakat átvette a speciálisan kiképzett rendőri alakulat (SP-MUP) .

Az 1991.években és 1992.elején az OG Zadar erői elsősorban a nyári és átmeneti időszakban voltak jelen a hegység belső részében, mivel a téli időszak hatalmas hó mennyisége és zordsága korlátozta a hadmozgást belső Velebitben.

Későbbiekben a téli jelenlét is megoldódott az SP-MUP erők állandó hegygerincet biztosító jelenlétével.

A Velebit hegységben, az ott lévő különleges éghajlati és területi viszonyok végett a  speciális rendőri erők látták el a védelmi feladatokat , Markac generális irányításával, közel 400-500 jól képzett alpinista tapasztalatokkal rendelkező különleges katonával.

 

A szerbekkel vívott harcok során megszerezték a Tulova greda , Mali Alan , Vaganjki vrh Visocice magaslatokat.A zóna 1993-tól mint ZP SPMUP -Velebit funkcionál. A parancsnokság több akciót is végrehajt a hegységben "Poskok-1,2" .

 

Velebit hegység hadszintér

 

A Velebit hegység geográfiai adottságai révén komoly  hegymászó képzetséget és hegyvidéki speciális hadiviselést alkalmazó taktikai képességet igényelt. A horvát haderő miután az 1991. évek nyár-ősz periódusában erős védelmi vonalat alakított ki Lika tájegységben, Glibodol-Dabar-Otocac-Ramljani-Canak-Licki Osik-Gospic-Ribnik-Licki Novi vonalon, fontosnak tartotta a Velebit vonulat védelmének kialakítását.

A hegység likai oldala Gracac-Medak-Divoselo vonalon szerb kontrol alatt állt, de a horvátoknak sikerült a vonulat magaslati stratégiai pontjait megőriznie (Visocica 1615m.-Badanj 1638m.-Vaganjski vrh 1757m-Sveto brdo 1753m-….  ) és ezzel biztosították a vonulat tengerpart felé eső oldalának területét és Senj-Starigrad Paklenica- Seline útvonalat.

Mivel a szerb erők birtokba vették a Medak-Gracac –Obrovac-Jasenica –Rovanjska-Maslenica útvonalat,  a horvátok közép-horvátországi, kvarner és isztriai valamint likai erőik egyedüli összeköttetését dalmáciai erőikkel  a Rijeka-Crkvenica-Senj-Starigrad tengerparti közút és a tengerparti zóna és Pag sziget közt létesített tengerparti hajózóút jelentette. Ezen tengerparti út  biztonságos használatához elengedhetetlen volt a Velebit vonulat stratégiai magaslatainak és a tengerparti oldalának teljes kontrolja. A horvát erők a vonulat déli részein (Tulove grede, Rupisce, Alanac) ellenőrző megfigyelő pontokat létesített, ahonnan szemmel tartották a Gracac- Medak, Gracac-Sveti Rok  és Gracac- Obrovac közti szerb erők mozgását. A Tulove grede –Mali Alan hágóterületen lévő horvát pontok és aknamezők akadályt és veszélyt jelentettek a szerb erők részére a Sveti Rok katonai bázis és Mali Alan hágó- Tulove grede-   Obrovac hegyi út kihasználásához. Így ezt az utánpótlási útvonalat nem tudták igénybe venni, csak Gracac- Golubic- Obrovac útvonalat használhatták biztonságosan. Obrovac stratégiailag fontos ellátó parancsnoksága volt a Rovanjska-Jasenica-Maslenica területén lévő szerb erőknek. 

A szerb erők természetesen szintén fontosnak tartották a Velebit birtoklását, mivel a Karlobag- Karlovac erővonal eléréséhez, a vonulat ellenőrzése szükséges. A hegység birtokba vételét a Gracac- Obrovac vonalon kezdték meg, ahol elfoglalták a Velebit déli részét (Dél és Délkeleti Velebit)  Sveti Rok- Mali Alan hágó –Oscenica magaslat-Bobija magaslat- Jasenice vonalon. A magaslatokon könnyű tüzérségi és géppuska állásokat létesítettek, biztosítva ezzel a Gracac- Prezid hágó –Obrovac útvonalat.

 

A horvát erőknek azonban a hegyvidéki zónában történő védelmi feladatok ellátása nehéz dolgot jelentett, főleg a késő őszi, téli, kora tavaszi időszakban. Az időjárási viszonyok ezen periódusban igencsak zordak a hegyvidéken. Magas hó, zord szeles idő , hófúvások, -20 fokos tartós hidegek és jeges, havas járhatatlan utánpótlási útvonalak  jellemezték. A melegebb időszakokban pedig a hegyvidék sziklás, szakadékos, szűk szorosakkal és völgyekkel tagolt terepadottságai jelentettek nehézséget. Kiemelkedő jártasságot igényelt a Paklenica  „sziklamászó paradicsom” .

1991. évben lényegében a hegyvidéki speciális jártassággal rendelkező hegymászó és barlangász önkéntesekre várt a vonulaton húzódó védelmi vonal elsődleges létesítése. A hegymászó és barlangász fegyveres szolgálatra jelentkező önkénteseket a speciális rendőri erők kiképezték a fegyveres szolgáltra,melyek kiválóan párosíthattak a hegymászó szaktudásukkal.

A Velebit hegyvonulat védelmében a helyi hegymászó csoportból és a helyi barlangász csoportból létrejött fegyveres önkéntesekből megalakult a „Planinske Satnija Velebit” (PSV) –hegyi század -katonai formáció Jerko Kirigin százados vezetésével. A század 95 fővel kezdte meg működését 1991. őszétől. Az 18-60 közti önkéntesek,barlangászok és alpinisták magas képzetséggel rendelkeztek, többen doktorátusok és egészségügyi szakemberek voltak. Voltak akik az ejtőernyőzésben is jártasak voltak és az egységhez csatlakozott  a Horvát Alpinista Szolgálat  Himalája expedició tagjai közül is.

A században 38 alpinista, 28 barlangász, 20 hegyimentő és más hegymászásban jártas önkéntes szolgált. 

A létszám a folyamatosan csatlakozó hegymászóknak köszönhetőleg nőt. A században 16 tiszt és 15 tiszthelyettes szolgált.

Az 1991. év őszi harcokban négyen vesztették életüket a századból.

 

 A PSV már 1991. október-novemberben védelmi állásokat létesített a dél- velebiti szerb erők további előre törése érdekében Paklenica-Tulove grede, Modric-Libinje-Bukva- Tulove grede-Sveto brdo-Visocica vonalon.

 

November hónap hideg, jeges esővel és nulla fokkal érkezett a hegységbe, ahonnan a szerb erők jó része a Medak településen és Gracac városban lévő központi bázisaiba tért vissza.

A horvát rendőri alakulatok MUP Lovinac ( dél likai szerb ellenőrzés alá kerülő területekről) és a PSV elkezdték védelmi állásaikat elfoglalni, és a felderítő feladatokat végrehajtani a Velebitben.

A PSV Sveto brdo- Badanj és később Golovrh magaslatoknál kezdte meg tevékenységét. Nagy problémát az jelentette, hogy bár a MUP mint logisztikai ellátók támogatták a PSV-t, a katonai ruházat, és fegyverzet területén igencsak hiányban szenvedett a század.

A hadtáp ellátást Starigrad városból volt biztosítva Paklenica menedékházhoz, de gyakran szamárháton és lóháton a Paklenica sziklás szurdokain át a kialakított sátortáborokhoz (Bukve), bivak pontokhoz (Bulje) óvóhelyekhez (Ivana vidica).   

 

1992. nyár végén a PSV egység tartalékba vonult és helyüket, védállásaikat átvették a speciális  rendőri erők SP-MUP.

 

 

A speciális rendőri erők (SP-MUP) a Velebit gerincét kontrolálták Visocica magaslattól egészen Mali Alan hágóig. A speciális rendőri erők SP MUP miután átvette a Velebit vonulat harcvonalának védelmét 1993.év elején végrehajtja vonalai stabilizálására a Poskok-1 és Poskok-2 (Kocka) akciókat. Ennek során

 

Poskok-1:

Az akció a Visocica magaslattól keletre a magaslat alatt húzódó erdészeti út szerpentines részén (MIR-4, MIR-5, Z-3 műveleti erők) lévő területet és környékét érintette. 

 

 

Poskok-2 (Kocka):

Az akció a Vaganski vrh magaslat (Velebit)- Segestin magaslat- Malovan magaslat- Sveto brdo magaslat- Mali Brdo magaslat- Veliki és Mali Vrjsina magaslat- Opaljenik hegyrész- Mali Golic magaslat –Ruje hegyrész területére terjedt ki.

 

Az SP-MUP megerősítette védőállásait többek közt Vaganski vrh magaslaton, Ivine vodice forrásnál (Badalj magaslat és 1654.m. és 1657.m. magaslatok közt), Dusice hegyrésznél (Veliki és Mali Bilo magaslatoknál), Veliko Libinje hegyrésznél és Gornja bukva területén.

 

 

Akció utáni horvát védvonal:

 

Rizvanusa 650.m. magaslat -– 720.m. magaslat (Velebit) Sijevaca magaslat (Velebit)- Samari hegyrész (Velebit)- Zobinovacki bezdan hegyi útszakasz- Visocica magaslat (Velebit)- Golovrh magaslat- 1584.m.magaslat- Visibaba magaslat- Badanj magaslat- Stirovac erdészeti ház- Lisac magaslat- Vaganski vrh magaslat (Velebit)- Segestin magaslat- Malovan magaslat- Sveto brdo magaslat- Mali Bilo magaslat- Veliki és Mali Vrsine magaslat- Opaljenik hegyrész- Mali Golic magaslat –Ruje hegyrész- Mali Alan hágóig

 

 

Szerb védvonal:

 

 

Debela Glava magaslat- Vujinovica hegyrész/Velebit- Popova Kosa magaslat- Jelar magaslat- Risova Kosa magaslat- Vrljajac hegyrész- Duliba hegyrész- Bukova Glava magaslat- Duliba hegyrész- Razbojna draga szurdokvölgy- Mala és Velika Poljana hegyrész- Crvi Plocice hegyrész- Siroka draga szurdokvölgy- Jelov vrh magaslat- Bunovac dolina (támaszpont) - Klakter hegyrész- Bile Kuci magaslat- Crni vrh magaslat- Liscana draga szurdokvölgy- Krc hegyrész  

 

Primorsko-Goranske régió

Isztria, Kvarner öböl, Gorski Kotar

 

gorski-kotar.png

                       

 

 

 

 

 

 

 

 

                          Goranska régió 

kvarner-obol.pngrijeka-county.jpg

                 Kvarner öböl                           Primorska és Goranska régió

isztria.pngterkep_istria.jpg

                             Isztria                                       

Primorska-Goranske régió határos volt keleten Isztriával, északon Szlovéniával, nyugaton Kordun-Karlovac régióval, délen pedig Senj-Lika tájegységgel. Isztriát Buje, Buzet, Labin, Pazin, Porec, Pula, Rovinj járások alkották, ahol az 1991. évi adatok alapján főlényes többségben laktak horvátok. Elenyésző számban általában pár ezres vagy százas nagyságrendben járástól függően szerbek, olaszok és kevés számban maximum százas nagyságrendben magyarok és kis létszámban egyéb nemzetiség. Több járásban Pazin , Buzet, Porec, Rovinj és Buje járásokban az olasz lakosság nagyobb volt, mint a szerb. A magyarok 200 fős lakossággal Pula járásban alkottak nagyobb létszámú tömböt.

 Az Isztrián kívüli tengerparti régió, „primorska-kvarner öböl” zónája magába foglalta a „Primorsko”régiót (Opatija, Rijeka járásokat) és Kvarner öblöt (Cres-Losinj, Crikvenica, Krk és Rab járásokat). A hegyvidéki „Goranska”zóna ( Gorski Kotar hegység) pedig Cabar, Delnice, Vrbovsko járásokat.

 

Isztria Buje , Buzet, Labin, Porec, Pula, Pazin,Rovinj járásai tekintetében teljes mértékben horvát nemzetiségiek lakták többségében, kevés szerb és olasz és magyar kisebbséggel. Több járásban az olaszok száma meghaladta a szerbekét az 1991. évi adatok alapján.   

Rijeka járást (148046 horvát, 21669 szerb, 144 cseh, 401 magyar, 3330 olasz, 32639 egyéb lakos) a Primorsko-Goranske régió foglalta magába. Ezen kívül a régióhoz tartozott Isztria félsziget észak-keleti részének a szegélye, Opatija járás ( 23574 horvát, 1153 szerb, 16 cseh, 94 magyar, 321 olasz, 4641 egyéb lakos), valamint Gorski Kotar hegyvidék Cabar járással ( 4740 horvát, 64 szerb, 3 cseh, 4 magyar, 358 egyéb lakos),Delnice járással (16072 horvát, 614 szerb, 1 cseh, 7 magyar, 1 olasz, 1153 egyéb lakos), Vrbosvsko járás (4274 horvát, 2594 szerb, 2 cseh, 6 magyar, 1 olasz, 651 egyéb lakos)és a tengerparti Kvarner öböl Cres-Losinj járással (  8917 horvát, 777 szerb, 4 cseh, 41 magyar, 256 olasz, 1801 egyéb lakos),Crikvenica járással (16288  horvát,  913 szerb,  10 cseh,  41 magyar,  9 olasz,   1893 egyéb lakos), Krk járással (14379  horvát,  496 szerb,  12 cseh,  18 magyar,  43 olasz,   1454 egyéb lakos), Rab járással (8861  horvát,  120 szerb,  5 cseh,  10 magyar,  11 olasz,   555 egyéb lakos).

 A régió egyetlen járásában volt a szerb lakosság majdnem olyan létszámban jelen, mint a horvát, az pedig a Vrbovsko járás volt. Mint a fentiekben szereplő demográfiai adatokból látható. Ezen járásban a szerbek Srpske Moravice település és környező falvai köré csoportosultak (Tomici, Radigojna, Gornji Vuckovici, Petrovici, Mietka, Donji Vuckovici, Komlenici, Radosevici, Mlinari, Vucinici, Vuksici, Tici, Carevici, Jaksici, Niksici…) valamint a járásközpont Vrbovsko környékére ( Hajdine, Tuk, Vujnovici, Musulini, Ljubosina, Gomirje).

Isztria és a Kvarner öböl legfontosabb stratégiai városa Rijeka .Ide futott be a szlovéniai és belső horvátországi vasút , innen indult el az Adriai kőolajvezeték, és itt volt a horvátországi adriai egyik legnagyobb , ha nem a legnagyobb kereskedelmi  kikötője. A város fontos JNA bázis volt, ahol a JNA a haditengerészetét állomásoztatta. A háború kezdetével a horvát városban Rijeka-ban is tüntetések zajlottak a megszálló szerb hatalom ellen , úgy mint máshol az országban és Szlovéniában.

Szlovéniai rövid és sikertelen hadjárata után a JNA Horvátország megszállását tűzte ki célul. 

Amíg Horvátország legnagyobb részén, a JNA és szerb militáns csoportok fegyveres összetűzésben álltak a horvátokkal, Isztriában , és a Kvarner öböl területén, beleértve Rijeka –át is , viszonylagos béke volt. Nem voltak különösebb katonai összecsapások, a JNA Rijeka-i bázisát 1991. őszén elhagyta . A Rijeka-i erőket a horvát katonai vezetés a Lika-i (Gorski kotar, Ogulin) frontvonalra irányította ,ahol tízezer Rijeka környéki harcos , távol otthonaiktól részt vett a vonalak védelmében.

A Rijeka-i különleges rendőrség ("Ajkule") és további nemzeti gárdisták „ Zbor Narodna Garda” és horvát katonai erők „ Hrvatska vojska” (111. brigád "Zmajevi", 128. „riječka” brigád, 138. „goranska”brigád, 155. „crikvenička” brigád, 8. honvédő ezred és más erők, területvédelmi, polgárvédelmi, egészségügyi szolgálat, ,logisztikai egység erői a Lika védvonalat erősítették meg 150km. hosszan , Ogulin-Otocac operatív zónában. Valamint részt vettek katonai akciókban és műveletekben horvátországi frontvonalakon.

1992. év elején a Lika harcmezőre érkezett négy brigád Rijeka, Primorje, Gorski kotar –ból, más egységekkel együtt.

A Rijeka-i erők részt vettek az 1995-ös Oluja hadműveletben , is a Lika harcvonalon.

A háború kezdetétől 1991. nyarától 1995-ig a háború végéig , több mint 230 harcos veszette életét , akik a Rijeka-i és Opatija-i , Kvarner szigeteki , és partvidéki részekről, valamint Gorski kotar hegyvidéki területeiről  érkeztek .Több tízezren sebesültek meg.

Történések

Primorsko-Goranske régióban

 

 1991.január 27-től Rijeka városban a horvátok felállítják rendőri erőiket (MUP) a város ellenőrzése érdekében. A várost és az ahhoz tartozó járás egészét horvátok lakták. Az 1991-es demográfiai adatok alapján a járásban 148046 horvát, 21669 szerb, 144 cseh, 401 magyar, 3330 olasz, 32639 egyéb vagy nem regisztrált polgár élt. A szerbek elsősorban Rijeka nagyvárosba tömörültek össze.
A létrejött MUP erők szerepe volt a közrend és köznyugalom biztosítása elsősorban a városban. Rijeka stratégiai szerepet töltött be, hiszen az adriai horvát tenger legnagyobb kikötővárosa, olajfinomítóval, és több nagyobb gyárral, üzemmel, köztük Jugoszlávia legnagyobb hajógyárával, a „Brodogradilista Krajevica” .
1991.májusától (május 10.) létrejött a horvát Nemzeti Gárda (Zbor Narodna Garda „ZNG” ) a tartalékos rendőri erőkből. Rijekában ez idő alatt a MUP egységből létrejött egy speciális csoport, mely „Ajkula” (cápa) elnevezéssel kezdte meg különleges feladatainak végrehajtását.
1991. júniusában a 13. JNA hadtest parancsnoka, Marijan Cad generális megbeszéléseket folytatott a JNA főparancsnokságával, mely során figyelmeztettet arra, hogy a hadtest számára jelentős kockázatot jelent a további állomásozás a horvát lakosság által többségben lakott Primorska-Goranska régióban. A hadtest több mint 5000 fővel volt jelen a régióban, jórészt makedón, szerb és kevés horvát nemzetiségű katonával. A JNA objektumai jórészt a Primorska (Rijeka járás) területén koncentrálódtak, beleértve a hadtest törzsét, parancsnokságát, irányítási központját.  A 13.hadtest párezer fős létszámához  képest a Primorska-Goranska régiót többszörösen meghaladó számban lakták horvátok. Ez fenntartotta annak kockázatát, hogy egy horvát ellenállás esetén a pár ezer fős és abból is valószínűleg több százan disszidáló-ami be is következett- létszámmal esély sincs megtartani a katonai objektumokat és fegyverzetet. 
1991. június-júliusa a szlovén- JNA 30 napos háború időszaka alatt és után a horvátok - szövetséget kötve a szlovénokkal - folyamatosan készültek fel a JNA elleni küzdelemre.
1991.június 30-án, miután a JNA elhagyta Szlovéniát, Rijeka városban tanácskozásra ül össze a város és térségének védelme érdekében több horvát vezető, Josip Kukuljan rendőrség parancsnoka, Slavko Limic, Mladen Vukelic a Horvátországi  Nemzetvédelmi Titkárság Rijeka törzs vezetője , Dusan Sirola, Sergio Rabal.A megbeszélésen a JNA intervenció elleni hathatós fellépés érdekében végrehajtandó feladatokról esett szó többek közt, a városban és környékén lévő JNA erők megfigyelése, kontrolja, ellenőrző és áteresztő pontok, útakadályok létesítése, közintézmények és városi óvóhelyek intézmények biztosítása őrzése, repülőtér figyelése, helyzet értékelése, válság törzs működtetése ……..
 
 1991.07.04-én létrejött az operatív törzs (KSO) Rijeka-ban a helyi területvédelmi (TO) erők parancsnokának, Sime Radulicnak a vezetésével. A KSO vezetésébe tartozott a MUP járási parancsnoka Josip Kukuljan, a Nemzetvédelmi Titkárság városi vezetője Mladen Vukelic, a Területvédelem (TO) parancsnoka Zdenko Juricic és a Nemzeti Gárda területi parancsnoka Sergia Rabar. Az operatív válság törzs feladat volt előkészíteni egy átfogó védelmi struktúrán alapuló rendszert, melynek alapjait képezték a járásban megalakítandó válság törzsek.  Továbbá  az törzs megszervezte a JNA Rijeka-i objektumainak blokádjára irányuló végrehajtást, illetve a JNA erők állandó megfigyelés alatt tartását, hadmozgás szempontjából.
 
1991.július végén megalakul több városban a Primorska-Goranska régiós (RKS) válság törzs ( Rijeka, Cres-Losinj, Krk, Rab, Opatija, Cabar, Crkvenica, Senj) , mely működését szeptember elején megkezdte.
 Primorska-Goranska régióban a válság törzs (RKS) elnöke Mile Biondic, katonai parancsnok Darko Puhar, Nemzeti Gárda (ZNG) parancsnok Sergio Rabar, Rijeka Rendőrség (PU) parancsnoka Josip Kukuljan (1992.decembertől Zlatko Lenac), PU Opatija parancsnoka Pasko Kero, Polgári Védelem (CZ) parancsnoka Andrija Car, Egészségügyi Törzs Rijeka járás Dr. Maksim Valencic vezetésével,  Területvédelem (TO) parancsnoka Rijeka járás Sime Radulic, Nemzeti Ellenállás (NZ) parancsnoka Lovro Jedud volt.
A Válság Törzs (RKS) fő feladatát képezte a járási, önkormányzati válság törzsek létrehozatala (KSO), a ZNG, NZ, CZ, TO erők strukturális megszervezése, a polgári menekültek elhelyezése ellátása a Horvát Demokrata Közösség (HDZ) pártján keresztül,  haditermékek készítésének megkezdése (Torpedo, Rikard üzemek közreműködésével), a JNA-át elhagyó, disszidáló katonák szervezése, a JNA-át elhagyó tisztek átszervezése a ZNG-be.
Rijeka városban a ZNG kötelékébe 2500 főt, Senj városban a ZNG kötelékébe 556 főt, Crkvenica és Novi Vinodolski városokban a ZNG kötelékébe 810 főt, Delnice városba a ZNG kötelékébe 825 főt, Cabar városba 148 főt, Opatija városba 1163 főt, Rab városba 175 főt, Cres-Losinj városba 195 főt, az az összességében a ZNG kötelékébe 6934 főt vettek fel.
A Rijeka városi rendőrség kötelékébe 1126 főt , a Polgári Védelem kötelékébe 30303 főt, a Nemzeti Ellenállás –Rijeka kötelékébe 5400 főt a TO –Rijeka kötelékébe 4000 főt vettek fel.
 
Július végén kialakult  likai krízis helyzet révén Otocac járásból a békés Primorska (Rijeka járás) régióba több mint  ezer menekült érkezett meg. A menekültek elhelyezésében, ellátásában, kezelésében fontos szerepet kapott a Rijeka Járási Válság Törzs ( KSO) .
 
1991.július 02-án megalakult a 111.brigád „Zmajevi” (Sárkány) Rijeka dandárja. Már júniusban támogatta a belügyi-rendőri erőket (MUP) egy gépesített katonai egység, , 730 fővel, mely júliusban az alapját képezte a brigádnak. A dandár megalakulásakor egy szakasszal elfoglalta a Krk szigeten lévő repülőteret és azt biztosította. A brigádot Sergia Rabar vezette, aki korábban a JNA tisztje volt a 13. hadtest tüzér erőinél a Katarina laktanyában. A dandárt két egység (zászlóalj szintű alakulat”bojna”) alkotta, valamint három harcoló csoport, század irányítás, önálló tankvadász század, műszaki szakasz. Mindösszességében 1390 fő csak Rijeka városban. Losinj szigeten volt két rendőri csoport hatvan fővel. Opatija városban két csapat 256 fővel . Delnice városban volt rendőr csapat és két szakasz 253 fővel. Krk szigeten két csapat volt és két önálló szakasz , Senj településen pedig egy rendőr csapat 137 fővel, Rab, Crikvenica, Cabar településeken egy rendőr csapat látott el védelmi szolgálatot. A brigád első fő katonai feladata volt a JNA Isztria, Primorska-Goranska régiójában lévő repülőterek, repterek ellenőrzé alá vonása. Krk sziget mellett kontrol alá vonták Losinj ziget Pula város és Rijeka repülőtereit.
 
A 111.brigád a szeptemberi időszakban a bánsági Sunja és a korduni nagyváros Karlovac műveleti zónájában látta el harci feladatait. Két századát szeptemberben átvezényelték a likai hadszíntérre, ahol Medak környéki harcokba csatlakoztak be. A brigád Senj-i egysége ( zászlóalj szintű alakulat „bojna”) Zuta Lokva környékén láttot el harci feladatokat . A brigád az Otocac-i JNA laktanya birtokba vétele után jelentős tüzérségi fegyverzethez jutott, aknavetők, „haubica” ágyuk és egyéb hadieszközök. Szeptemberben a Gospic likai régió nagyvárosában kialakult válsághelyzet, fegyveres összetűzések végett a Rijekai-i katonai erőkből megerősítét irányítanak a városba. Hasonló taktikai lépést hajtanak végre a likai Otocac járás védelmében. A 111. brigád Drenov Klanac részen keresztül Zuta Lokva érintésével erőket irányít likai rész védelmére. Ezt követően már általánossá vállt a Rijeka-i (októbertől 5. Operatív Zóna Rijeka) erőinek Lika tájegységben (1992.januárig a 4. Operatív Zóna Karlovac fennhatósága alatt) történő megerőítő jelentéle Ogulin-tól Gospic-ig.
  
1991.augusztus 22-én megalakult a Rujevica –ban létrejött területvédelmisekből a 128. brigád Joko Dipalo parancsnok vezetésével. . A dandár szeptember 15-én négy zászlóalj szintű egységből, diverzáns ellenes speciális csapatból műszakista-utász csapatból , két osztag „tengerészeti feladatokat ellátó” csoportbó, katonai rendész csapatból, légvédelmi csapatból, ellenőrző pontokra (Zamet, Kozala, Susak) felállított „őr” alakulatból, géppuskás, aknavetős, tüzér csapatból, hátországi és logisztikai csapatból állt össze, több mint 4600 fővel.  1991.szeptember 17-én a 128. brigád központi bázist létesített az elfoglalt JNA objektum „Platka-Guslica” területén (Gorski Kotar hegység).
 
1991.augusztus 24-től megalakult a horvát területvédelem TO „háborús törzse” (RSTO) Rijeka-ban, a város és járásának védelme érdekében. Az RSTO irányítás alá kerültek a TO erők, 128.brigád (megalakult augusztusban) , 101.brigád (később 203. légvédelmi brigád „PZO”, majd 8. honvéd ezred) . Az RSTO együttműködött a régiós (Primorsko-goranske) válság törzzsel (RKS), melyet az egykori JNA tiszt Darko Puhar tábornok irányított.
Az RSTO vezetőjének Sime Radulic-ot nevezték ki, mint a TO erők parancsnoka Rijeka védelmében. A TO törzs Rijeka tiszti törzsét Arsen Ivic vezette.
A Rijeka védelmében részt vevő TO erők 1991.szeptemberre álnak hadrendbe, úgy ahogy felszerelve, fegyverzettel gyengén ellátva.
A válság stáb feladata volt a TO erők egyesítése és koordinálása Primorsko-Goranske régióban. Elsőszámú feladat volt a JNA objektumok és katonai létesítmények blokkolása, és ellenőrzés alá vonása. A megfelelő védelmi és fegyveres ellenállás megindításához a Rijeka-i RSTO-nak szüksége volt, olyan üzemek és gyárak támogatására, ahol elkészülhettek a védekező és támadó haditechnikai „eszközök”, kreálmányok.
Az STO a 128 és 111 brigádok és MUP rendőri erők közreműködése révén, az augusztus 27-29. közt előkészített tervek alapján ellenőrzés alá vonták a Rijeka-i „Maj 3”hajógyár, „Metalogradnji”, „Metisa”, „ Viktor Lenac”, Vulkan”, „Brodomaterijal”, „Bimot”, „Brodogradilista Krajevica hajógyár”, üzemeket , gyárakat, ahol megkezdték a haditechnikai védelmi eszközök, műtárgyak …. legyártását.
 1991.09.04-én a „Konstruktor” gépüzemben a horvátok összeraknak két „páncélozott” járművet, melynek alapját földmunkagépek, buldózerek adták. A „Maj 3”, „Torpedo”dízel motor üzem,”Ina”,”Vukan”, „Viktor Lenac” „Brodogradilista Krajevica hajógyár”további katonai logisztikai és légvédelmi eszközök gyártását kezdték meg. Szeptember 25-én pedig a „Torpedo” üzemben összeszerelik a horvátok első páncélozott harci járművének számító „Strasko” katonai munkagépet, melyet ellátnak 20mm-es fegyverzettel. Ezt követte a „Maj 3 „ gyárban összerakott „Hrvatina” páncélozott harci szállító jármű, majd a „Koncar”,”Luka”,”Transadria”, „ZAP”,”Metis”, ”TT Centar” „Elektromaterija”, Dina”, „ACY”, üzemek, gyárak által rendelkezésre bocsátott motorok, generátorok, elektromos berendezések, híradás technikai eszközök legyártása.
Fontos feladatot képezett az STO –Rijeka számára a „Brodogradilista Krajevica hajógyár” blokkolása, melyben még bent állt a JRM (Jugoszláv Haditengerészet) „Petar Kresimir IV” rakétás torpedó naszádja. A hajógyári öböl ( Rijeka várostól délre eső Bakarski öböl)horvát blokádjára válaszul a JNA a boszniai Bihac-i katonai (Zeljava) repülőteréről két harci gépet indított Rijeka-ba annak érdekében, hogy nyomást gyakoroljanak a hajógyárat blokád alatt tartó horvátokra. A JNA erők célja volt a rakétás torpedó rombolót „kimenekíteni” a hajógyárból és kivonni Crna Gora-i Zelenik bázisra. Ez azonban nem sikerült a hajót 1992. márciusában a horvát haditengerészet szolgálatba állította.
 
1991. szeptemberében a horvát hadvezetés megkezdi az ország területének egészére kiterjedő JNA objektumok blokádját, illetve egészen decemberig azok elfoglalását, birtokba vételét. Ezen akciók egyes helyeken véres harcok közepette történtek meg, de több helyen békés úton a JNA átadta létesítményeit a horvát erőknek. A békés úton történő át adtásokra elsősorban azon régiókban került sor, ahol a horvátok jelentős számú többséget képeztek. Ezen tájegységekben a JNA az elszigetelődéstől tartva megkezdte erőinek kivonását az objektumaiból azon horvátországi területekre, ahol a szerb lakosság jelentős arányt képezett, vagy többséget alkotott (Bánság, Kordun, Krajina, Kelet-Lika, Kelet-Szlavónia..).
 
Szeptemberben folyamatos megbeszéléseket kezdeményez a horvát védelmi törzs Marijan Cad a JNA 13. hadtestének főparancsnokával. Cél a JNA erők kivonása Isztria és Primorska –Goranska régióból, valamint a katonai objektumok békés uton történő átadása a horvátoknak . A horvátok mindenképpen igényt tartottak a területvédelmi (TO) erőknek fenntartott JNA hadianyagra. A horvátok abba bele egyeztek, hogy a JNA kivonja erőit, de nem viheti el magával azon TO harcászati muníciót, amit egyébként a horvátországi területvédelmi erőknek tartott fenn katonai raktáraiban a JNA, hiszen az Horvátország tulajdona. Ezt persze a JNA nem fogadta el, mely konfluktushelyzetet teremtett, többek közt Primorska- Goranska régióban is.
 
Primorska –Goranska régióban és nyugat-likai zónában a JNA októberben megkezdte erőinek kivonását Kordun és Kelet-Lika szerbek lakta zónáiba. A 13. hadtest JNA erői, ahol tudják megpróbálják a mozgatható haditechnikát kivonni, vagy megsemmisíteni. A JNA 13. hadtest likai erőinek kivonási iránya Korenica felé koncentrálódott. Azonban több Rijeka térségi objektumát teljes blokád alatt tartották a horvátok, ahonnan nem tudtak kijutni a jugoszláv erők.
 
 
Rijeka területén lévő JNA objektumok:
 
Platka-„Guslica” rádióadó állomás
Klana településen „Klana” fegyverzeti raktár és laktanya
                              „Lisac „(Lisac) raktár
                              „Studena”(Studena) bunker
Novo Naselja – raktár objektum
Kucici-Pulac – „Katarina/Pulac” fegyverzeti raktár
Podmurvica-   barak
Rastocine- Belvedere közt logisztikai bázis (szállító jármű)
Podpinjol- JNA adminisztrációs objektum
Trsat – katonai komplexum
Kapitanovo (erdő) „Katarina” laktanya JNA és kiképző bázis
Kraljevica –haditengerészeti hajógyár és üzem
Podhum/ Grobnik - „Zahum JNA katonai bázis és katonai kiképző terület
 
 
1991.szeptember 17-én a horvát rendőri erők és TO erők elsőként békés uton elfoglalták a Gorski Kotar hegységben (Risnjak vonulat) Rijeka-tól északkeleti irányba lévő Platka részen a JNA hegyi bázisát a „Guslica-Platka” komplexumot, melyhez hozzá tartozott a „Guslica” rádió állomás (napjainkban síközpont). A JNA bázis kontrolját átvette a 128. brigád Rijeka erői és a továbbiakban, mint horvát katonai bázis működött tovább. A 128. brigád központi bázist létesített az elfoglalt JNA objektum „Platka-Guslica” területén (Gorski Kotar hegység).
Karlobag városban a horvát erők birtokba vették a JNA Lukovo Sugarje/Karlobag üzemanyag depóját.
 
1991.szeptember 17-től a JNA haditengerészeti erői (JRM) kivonultak a Rijeka-i tengerészrre és október 6-tól blokád alá vették a Rijeka-i tengeröbölt.
 
Folyamatosá vállik a 13.hadtest JNA erőből a tisztek és nem tisztek dezertálása, főleg a nem szerb nemzetiségiek köréből. Ez nagy problémát jelentett a hadtest parancsnokságának.
 
1991.10.13.  két robbanás rázta meg a tengerparti zónát 14.00 óra körüli időben , mely a JNA Isztria-Primorska régióban lévő „Podhum-Zahum” (Grobnik) és „Katarina” (Pulac) raktárak bázisain következett be. A bázist elhagyó JNA erők próbálták ezzel megakadályozni azt, hogy a hátrahagyott haditechnika a horvátok kezébe jusson. A JNA, a területvédelmi erőknek fenntartott fegyverzetének egy részét a TO objektumokból  egy tizennyolc teherszállítóból álló konvojjal elkezdték átszállítani „Zahum” bázis-Grobnik irányából a  „Draga” JNA katonai bázisra. A konvojt a JNA 13. hadtest katonai rendészet biztosította .A horvátok területvédők feltartóztatták a konvojt és Vezica területén tizenhat tehergépkocsinyi fegyver rakományt birtokba vettek a többi gépjármű a konvojból eljutott a „Draga” JNA bázishoz.
A horvátok diverziónak minősítették a JNA katonai raktárai ellen intézett akcióját. Viszont a robbanás nem okozott akkora kárt, így az objektumokat elfoglaló horvátok több fegyvert is birtokba vettek. Október 14-én Zahum muníció raktárból a robbanásban nem sérült fegyverzet kimenekítését a Rijeka-i horvát tűzoltók negyven fővel, megerősítve területvédelmis és rendőri erőkkel az esti órákban végrehajtották.  
 
Október végén a horvát STO –Rijeka intézkedett a JNA Trsat-i (Rijeka) és  „Draga” katonai bázisának teljes blokádjáról. A laktanya elfoglalására november 9-én került sor, amikor is Sime Radulic STO parancsnoka  15.30 órakor tárgyalásokba kezdett a JNA objektum parancsnokával, Marunic kapitánnyal. A megbeszélések eredménye képen 16.00 órakor a laktanyát a JNA parancsnoka átadta a horvátoknak. A laktanya békés úton történő megszerzésével a horvátok jelentős haditechnikai zsákmányt szereztek.  
 
A horvát válság stáb, a  JNA objektumokat biztosító erők parancsnokaival történő további megbeszéléseinek eredménye képen, sorra vették birtokba a  JNA Rijeka-i objektumait („Draga”laktanya (Rijeka) –november 9., „Studeni” objektum (Studena/Klana)- november 18., „Katarina” raktár (Rijeka/Pulac) -november  20. , Klana raktár objektum (Klana)- november 22., „Lisac” raktár objektum (Lisac/Klana)-november 23., Klana laktanya (Klana)- november 24., Katarina laktanya (Rijeka)-november 27. ).
 
A horvát rendőri erők megkezdték a gorski kotari Delnice városban lévő JNA objektumok blokádját. A blokádban a Delnice horvát rendőrség 290 fős százada kapott főbb szerepet. Emelett a horvát nemzeti gárda Rijeka-i 111. brigád 3. zászlóalja 110 fővel blokkolta Ravna Gora- Delnice közútat Zalesina településnél. Ravna Gora településen 25 fős horvát rendőri szakasz állomásozott. További horvát rendőri szakasz állomásozott 20 fővel a Brod Moravica településen blokkolva a Delnice- Skrad- B. Moravice – Vrbavsko közlekedési útat.
A 13.hadtest 6.hegyivadász brigádja 190 fővel a Delnice városban lévő „Zdenko Petranovic-Jastreb /Drgomalj” laktanyában állomásozott. További objektumok, kisebb bunker raktárak  voltak még Velebit-1, Velebit-2 és Velebit -3 elnevezéssel.Ezen hadianyag raktárakat a dandár erőiből őrszolgálat védte, a  V-1 objektumot ahol nem volt fegyverzet tárolva négy fős csoport, a V-2 objektumot, ahol fegyverzetet őriztek tizehét fős szakasz védte, a V-3 objektumot, ahol szintén tároltak hadianyagot negyvenhat fős századőrizte. Katonai kórház volt Skrad településnél, amit egy tizenegy fős szakasz védett. 
1991.10.28-án megalakult Delnice ZNG erőiből a dandár szintű 138. brigád ('Goranski risovi'-Gorani hiúzok) néven. A brigád a Delnice, Cabar, Vrbovsko járásban lévő ZNG erőkből alakult brigáddá. 
1991.november 5. a JNA Delnice városban lévő „Drgomalj” laktanyáját elfoglalják a horvátok. Az akciót a Zagreb-i antiterrorista rendőri speciális erők, „ATJ Lučko”vezették a helyi Delnice-i 290 fős rendőri erők századával, Delnice ZNG 138. brigád (két szakasz) egységével támogatva. A laktanyában és a hozzá tartozó katonai fegyverzeti raktárból a horvátok 24.000 tonna haditechnikai anyagot zsákmányoltak.
 
1991. szeptember 19-én a horvát erők megkezdték a Primorska és Goranska régiókban működő védelmi stábokat és erőket koordináló operatív zóna kialakítását, mely október közepétől az 5. OZ Rijeka néven működött.
Az 5.számú Operatív Zóna (OPZ) Rijeka horvát erőinek a feladata volt a 13. JNA hadtest Isztria félszigeti és Gorski kotar-i erőinek a felszámolása, blokkolása.
Az OZ Rijeka közreműködött a Lika tájegység védelmét ellátó horvát Mirko Norac tábornok vette operatív csoport (OG-Lika) támogatásában. Az OG-Lika feladata volt a likai tájegységben lévő horvát lakta régió teljes kontrolja, védelme. Az OG-Lika 1991.10.19-én alakult meg Gospic városban székelő parancsnoksággal a 4.OZ Karlovac műveleti operítv zóna parancsnokság irányításával, majd decemberben az OG Lika Otocac közeli Zrnovica-ban alakítja ki parancsnokságát. Az OG-Lika 1992.01.12-02.03-tól az 5. OZ Rijeka-hoz tartozik és február 3-tól (1992) Krasno településen alakítja meg új parancsnokságát, ahol az 5.OZ Rijeka operatív zóna parancsnokság kihelyzett parancsnoksága (IZM) állomásozott.
 
1991. december 10-én a JNA 13. hadtest elhagyta Primorska-Goranska régiót. A horvátok birtokába került november 10-től december 10-ig több mint tizenhat JNA katonai objektum.
A 5. VPS –Pula haditengerészeti erőket a JNA kivonta bázisairól Dalmáciába. A szárazföldi  13. hadtest erőit pedig Korenica, Slunj részekre próbálta kivonni.
 
A Primorska-Goranska és isztriai régiót elhagyó 13. hadtest erői csatlakoztak a korduni területeken ,Slunj városnál és a kelet-likai Korenica városnál csoportosuló JNA 3.operatív csoporthoz (OG-3) és területvédelmi „partizán” 6-divízióhoz (OG-6).
 
1991.év végétől az 5.OZ Rijeka véderőinek legjavával a Gacko ,Lika régió hadszínterei összpontosított. 1992.02.03-tól az 5.OZ Rijeka parancsnoksága átvette Lika védelmét, az OG Lika irányítását a 4. OZ –Karlovac parancsnokságtól .

 

 

 

 

 

FOLYTATÁS A TOVÁBBI RÉSZEKBEN

 

A mappában található képek előnézete TÉRKÉPEK Lika, Isztria, Primorje-Gorski Kotar


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.