Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HORVÁTORSZÁGI HADSZINTEREK - KELET-SZLAVÓNIA (1.RÉSZ)

 

 

SZLAVÓNIA KELETI

 

HADSZÍNTÉR

 

 

kopacki_20rit_20aero0164.jpgkelet-szlav.jpg

 

 

Kelet-Szlavónia, Nyugat-Szerémség,

 

Baranya, Poszavina

 

Kelet-Szlavónia Horvátország éléskamrája. Mezőgazdasági területeinek köszönhetőleg fontos ellátó bázisa az országnak. Horvátország keleti részén található ,magába foglalja a Baranya háromszöget (Drávaszög), Nyugat-Szeremséget, kelet-poszavinai tájrészt. Kelet-Szlavóniai keletiről Nyugat –Szlavónia határolja (nyugati határ, észak-déli irányvonalon:a nyugat-szlavóniai Virotviticko – podravska megye Podravska Slatina járás és a már kelet-szlavóniai Osjecko-baranjska megye Donji Miholjac járás határán húzódott, majd Viroviticko-podravska megye Orahovica járás és Donji Miholjac járás határán egészen Nasice járásig. Nasice járás már Osjecko-baranjsko megyéhez tartozott, de a járást lényegében  nyugati részen Nyugat-Szalvónia , keleti részen pedig Kelet-Szlavónia tájegységekhez tartozott. Maga a járás székhely Nasice már Szlavónia nyugati részébe esett.

Kelet-Szlavónia nyugati határa Nasice járást kettészelve tovább húzódott a nyugat-szlavónaiai Pozega járás és a már kelet-szlavóniai Dakovo és Slavonski Brod járások határai mentén. Ezen határvonal a továbbiakban Nova Gradiska járás és Slavonski Brod járás határainak vonalán éri el a Száva folyót, elválasztva Nyugat-Szlavóniától.

Nyugat-Szlavónia északi határát a Horvátország-Magyarország geográfiai(Dráva folyó), a déli határát pedig a Horvátország és Bosznia és Hercegovina geográfiai (Száva folyó) jelentette.

Kelet-Szlavónia lakossága jórészt horvát ,de Osijek –től délre és Vukovar környékén több szerb és pár magyar település található. A Drávaszög vegyes lakosságú, jó pár  magyarlakta településsel. Kelet-Szlavóniának a nyugati részén több részen képeztek tömböt a szerb falvak, Nasice-től délre és nyugatra is a Krndija tájegység hegyvidékes részein, Orahovica környékén, de Slavonski Pozega keleti részén Caglin környékén is, vagy a Nasice és Osijek közt lévő fő közlekedési közút mentén. Ez utóbbi azért válik lényegessé, mert a szerb településeken a helyi önkéntesek útzárakkal és akadályokkal nehezítették a horvát erők mozgását.

 

                                            KELET -SZLAVÓNIA

 

Kelet-Szlavónia geográfiai tájegysége lényegében mai közigazgatási forma alapján három megye területén terült el, mely megyék az 1991.közigazgatási forma alapján járásokra oszlott:

 

Vukovarsko-srijemska megye (teljes egészében)

Osjecko-baranjska megye (teljes egészében bár Nasice járás Durdevac, Fericanci, Donji Moticina kerületek Nyugat és Kelet Szlavónia határát képezték)

Brodsko-posavska megye( az Orjava folyótól keletre „Kelet-Poszavina, Brod járás) 

 

Brodsko-posavska megye tulajdonképpen Poszavina tájegység alkotta és részét képezte Szlavóniának. Poszavinán Szlavónia nyugati (nyugat-poszavina) és keleti (kelet-poszavina) része osztozkodott. A megye területének nyugat-szlavóniai tájegységét a keletitől az Orljava folyó választotta el. A nyugat-szlavóniai részhez tartozott a megye Nova Gradiska járása. Slavonski Brod járás és járás szék már a Kelet-Poszavina tájegység a kelet-szlavóniai Poszavina tájegységbe tartozott.

 

Slavonski Brod, mint poszavinai járás járásban az 1991. adatok alapján 114249 személyt regisztráltak. Ebből horvát 97379 fő,  szerb7385 fő, cseh 63 fő,  magyar 81 fő, olasz 17 fő, egyéb 9324 fő volt. Horvátok lakták az egész járást többségében, mindössze Jezevik, Trnjani és Novo Topolje településen alkottak többséget a szerbek.

 

Kelet-Szlavóniához teljes egészében a Vukovarsko-srijemska megye tartozott , Osjecko-baranjska megye körzetében  Nasice járás : Durdevac, Fericanci, D. Moticina kerületek (Krndija hegység) kelet és   Nyugat-Szlavónia határát képezte.

 

Nyugat Szerémség, Vukovar – srijemska megye területén helyezkedett el  Vukovar járás, Vinkovci járás, Zupanja járás. Ezen járásokat jórészt horvátok lakták, de Vukovar és Vinkovci járásokban szerbek települések is megtalálhatók voltak.

 

Vukovar járásban az 1991. adatok alapján 84189 személyt regisztráltak. Ebből horvát 36910 fő,  szerb 31445 fő, cseh 39 fő,  magyar 1375 fő, olasz 8 fő, egyéb 14412 fő volt. Horvátok lakták Celje, Bogdanovci, többségében Vukovar, Sotin, Grahovo Dio , Svinjarevci, Berak, Opatovac, Tompojevci, Mohovo, Lovas, Boksic, Sarengrad, Ilok, Bapska, Tovarnik településeket. Szerbek lakták többségében Negoslavci, Brsadin, Borovo Selo, Trpinja, Lipovaca, Pacetin, Klisa, Vera, Bobota, Ludvinci településeket. Petrovci, Miklusevci településeken olaszok , Cakovci településen magyarok képeztek többséget.

Az 1991. adatok alapján 48926 főt személyt regisztrált Zupanja járás teljes egészét horvátok lakták. A regisztráltakból  horvát42960 fő,  szerb 1209 fő, cseh 8 fő,  magyar 99 fő, olasz 1 fő, egyéb 4649 fő volt.

 

Vinkovci járásban az 1991. adatok alapján 98445 személyt regisztráltak. Ebből horvát 78313 fő,  szerb13170 fő, cseh 15 fő,  magyar 1644 fő, olasz 3 fő, egyéb 5300 fő volt. Horvátok lakták Antin, Tordinci, Nustar, többségében Vinkovci, Ceric, Jarmina, Ivankovo, Stari Mikanovci, Novi Mikanovci, Vodinci, Retkovci, Prkovci, Andrijasevci, Rokovci, Stari és Novi Jankovci, Slakovci, Privlaka, Otok, Komletinci, Nijemci, Donji Novi Selo, Deletovci, Ilaca, Podgrada, Lipovac, Apsevci településeket. Szerbek lakták többségében Markusica, Podrinje, Gabos, Karadzicevo, Ostrovo, Mlaka Antinska, Marinci, Mirkovci, Srijemske Laze, Orolik, Sidski banovci, Vinkovacka Banovci településeket. Korog (Kórógy)

 

Baranya háromszög, Dunamente (Podunavlje), Kelet-Szlavónia tájegység területén helyezkedettel  Osjecko-baranjska megye. A megye alá tartozott Beli Manastir járás (Baranya háromszög), Osijek járás, Valpovo járás, Donji Miholjac járás,mint Dunamenti járások, Dakovo, Nasice mint kelet-szlavóniai járások .

 

 

Beli Manastir  járásban az 1991. adatok alapján 54265 személyt regisztráltak. Ebből horvát 22740 fő,  szerb 13851 fő, cseh 15 fő,  magyar 8956 fő, olasz 4 fő, egyéb 8699 fő volt. Horvátok lakták Dubosevica, Topolje, Draz, Galic, Branjina, Popovac, Torjanci, Baranjsko Petrovo Selo, Petlovac, Zeleno Polje, Varjas, Sumarina, Secerana, Branjin Vrh, Kozarac, Ceminac, Darda, Mece, Bilje, Kozjak, Grabovac, Belje, Mirkovac, Zlatna Greda településeket. Többségében szerbek lakták Beli Manastir, Karanac, Knezevi Vinogradi, Novi Nevesinje, Bolman, Majske mede, Novi Bolman, Jagodnjak, Sokolovac, Novi Ceminac, Ugljes, Svajcernica, Jabukovo, Tikves településeket. Nagyobb népességet alkotott a magyar kisebbség, akik elsősorban többséget alkottak Lug, Vardarac, Kopacevo, Kamenac, Suza, Kotlina, Zmajevac, Batina, Podolje, Novi, Novi bezdan településeken.Olaszok laktak Knezevo településen.

 

Osijek járásban az 1991. adatok alapján 165253 személyt regisztráltak. Ebből horvát 110934 fő,  szerb33146 fő, cseh 80 fő,  magyar 3056 fő, olasz 18 fő, egyéb 18019 fő volt. Horvátok lakták többségében Osijek, Josipovac, Visnjevac, Cepin, Livana, Martinci Cepinski, Beketinci, Vuka, Vladislavci, Ovcara, Ernestinovo, Jovanovac, Antunovac Tenjski, Brijest, Sarvas, Nemetin, Erdut, Aljmas településeket. Szerbek lakták többségben Dalj, Bijelo Brdo, Tenja, Bresce, Divos, Dopsin, Cokadinci, Paulin Dvor, Petrova Slatina, Koprivna, Sodolovci, ada, Palaca, Silas településeket. Magyarok lakták többségben Laslovo, Hrastin településeket. 

 

Valpovo járásban az 1991. adatok alapján 33108 személyt regisztráltak. Ebből horvát 30000 fő,  szerb947 fő, cseh 7 fő,  magyar 95 fő,  egyéb 2059 fő volt. Horvátok lakták a járás egészét többségben, mindössze egy településen alkottak a szerbek többséget, Cerovac –on.

 

Donji Miholjac járásban az 1991. adatok alapján 20365 személyt regisztráltak. Ebből horvát 17033 fő,  szerb2404 fő, cseh 2 fő,  magyar 71 fő, olasz 2 fő, egyéb 853 fő volt. Horvátok lakták többségben Donji Miholjac, Viljevo, Moslavina Podravska, Gezinci, Krcenik Moslovacki, Rakitovica, Durad, Podgajci Podravski, Crnokovci, Kunisinci, Marjanci, Camagajevci, Sljivosevci, Magadenovac Benicanacki, Golinci, Benicani, Malinovac, Lacici, Marjanski Ivannovci településeket. Szerbek lakták többségben Brezovica, Kucanci, Krunoslavje, Kapelna, Blanje, Bockovci, Glozde, Cret Viljevo, Martinci Miholjacki településeken.

 

Nasice járásban az 1991. adatok alapján 40829 személyt regisztráltak. Ebből horvát 32891 fő,  szerb4486 fő, cseh 7 fő,  magyar 61 fő, olasz 3 fő, egyéb 3381 fő volt. Horvátok lakták többségében a járást , szerbek Poganovci, Budimci, Ceremesnjak, Maklosevac, Gradac, Gornja Moticina, Gazije, Bela Loza, Babjak, Licani, Vuckovac településeken képeztek többséget. Jelisavac településen olaszok éltek.

 

Dakovo járásban az 1991. adatok alapján 52954 személyt regisztráltak. Ebből horvát 48578 fő,  szerb2002 fő, cseh 9 fő,  magyar 261 fő, olasz 17 fő, egyéb 2087 fő volt. Horvátok lakták többségben a járást, szerbek Svetoblazje, Brkanovci Dakovacki, Ratkov Dol, Cerkovo, Paucje, Podgorje Bracevocko településeket. Olaszok éltek Josipovac Puntovacki településen.

 

SZLAVÓNIA

( nyugat és kelet )

 

 

Rövid összefoglalás bevezetőnek

 

Horvátország függetlenségéért küzdő Franjo Tudman vezette horvát politikai elit természetesen támogatta a szlovén háborút és annak lezárulásával a viszontválaszt is elvárták a szlovénektől. Már 1990-ben számoltak a háborúval a Jugoszláv hatalmi gépezettel szemben ,ezért mindent megtettek annak érdekében ,hogy kellő katonai jártassággal rendelkező hadsereget hozzanak létre. Ezt erősítette meg az újonnan létrehozott gyengén felfegyverzett horvát rendőrség elleni szerb önkéntes milíciák támadásai /Knin, Pakrac, Plitvice, Borovo Selo…./Ezzel a feladattal  a horvát nemzetiségű egykori JNA főtisztet  Martin Spegelj bízták meg, mint a Horvát Védelmi Minisztérium (Hrvatski Ministar Obrane), későbbiekben a Horvát Hadsereg ( HV,Hrvatska Vojska)  főparancsnokát.

 

A horvát politikai és katonai vezérkar megtervezte és megszervezet a Horvátország területén lévő JNA katonai objektumok blokádját. Ezzel kívántak jelentősebb haditechnikai eszközhöz jutni és azzal az újonnan megalakult hadseregét felszerelni. A horvátok igényt tartottak az úgynevezett területvédelmi bázisok (TO), raktárak hadianyagára, melyek az országuk területén voltak. A JNA erőknek pedig szabad elvonulást biztosítottak volna.

 

A Beograd-i szerb vezetés a titkosszolgálatuk (KOS) révén próbálta szándékosan provokálni a Zagreb-i horvát politikai vezetést, hogy a nemzetközi közvéleményt lényegében ezzel Horvátország ellen fordítsa. Kezdetben ez működött, hiszen akkor még Nagy-Británia, Franciaország, Németország, USA célja az volt, hogy megelőzzenek egy háborút és egyben tartsák Jugoszláviát. Ezt az ENSZ a Jugoszlávia elleni fegyverembargóval nyomatékosította. Ezzel csökkent a szlovének, horvátok és később a bosnyákok esélye, hogy felvegyék a harcot Európa egyik legerősebb hadseregével szemben (JNA).

 

Az 1991. június-júliusi JNA és szlovén területvédelmi erők közt lefolytatott gyors, „tíznapos „ háborút követően a július 07-i Brioni szigeten az Európai Közösségek által közvetített, megkötött JNA (szerb), szlovén, horvát tűzszüneti megállapodás révén részsikereket értek el a szlovének, horvátok és szerbek. A szlovének elérték, hogy a JNA elhagyta országukat és horvát területen vonta össze erőit. A horvátok számára már nem volt annyira kedvező , talán rendőri erőik és fegyveres önvédelmi csoportjaik megszervezésére, illetve a szlovénekkel fegyverüzleteket folytathattak. A szerbek a megállapodással elérték, hogy a szlovének és horvátok a nyár eleji függetlenségi nyilatkozatuk végrehajtását három hónappal kitolták, 1991. őszére. Ezzel időt nyert a Beograd-i szerb politikai vezetés, a jugoszláv hatalmi elit. A JNA katonai műveletei ezáltal elvileg nem minősülhettek agressziónak, hanem jugoszláv belügynek, belső viszálynak az az polgárháborúnak.

 

A Beograd-i politikai vezetés azonnal szövetségeseket keresett és megkezdte tárgyalásait a Oroszországgal. Ezzel próbáltak hatalmi nyomást gyakorolni a „nyugatra”. A Moskva-i politikai vezetés részéről a Beograd-i hatalom Dmitri Jazov védelmi miniszterrel vette fel a kapcsolatot. Ez később hibának bizonyult, mivel Jazov az akkori orosz államcsínyt végrehajtó vezetéshez csatlakozott, ami később kudarcba fulladt. Ezzel a Beograd-i vezetés nem számíthatott további támogatásra az oroszoktól.

 

1991.júliusában a JNA vezérkara már végrehajtotta azon tervek elkészítését, mely Horvátország teljes ellenőrzés alá vonásáról szólt. Ezen tervek alapján készültek fel az ősz elején meginduló offenzívára. A szerb offenzíva elindításának végső pontját képezte a horvátok szeptember elején (1991.09.13-tól) JNA laktanyák és egyéb objektumok elleni blokádjának megkezdése. A JNA vezérkara 1991.09.13-tól a „Sutjeska” 1970-es évben létrehozott esetleges NATO támadós elleni tervezet alapján, annak úgynevezett nyugat-jugoszláviai műveleti alterve „Sutjeska-2” szerint megindítja offenzíváját Horvátország ellen. A művelet részét képezte a „Sablja” (Szablya) hadművelet. A „Szablya” akció taktikai lényegét tulajdonképpen az jelentette, hogy a szerb többségű horvátországi területeken élő szerb önkéntesek (és Szerbiából importált milíciák)  elkezdik a horvát rendőri erők (MUP) elleni támadásokat. Ezen feladatok végrehajtásában a szerb polgári és katonai titkosszolgálat (KOS) is közreműködött. A szerb lázadók megkezdik a fontosabb fő közutak és vasutak eltorlaszolását, valamint a horvát nemzeti lobogó helyére kitűzik a szerb régi négy „C” az az ciril „sz” betűs zászlót. A szerb lázadók felfegyverzése megkezdődik, és folyamatos támadásokat intéznek a horvát rendőrállomások ellen. A horvát rendőri erők megpróbálják helyreállítani a rendet, mely során végrehajtásra kerül az első fegyveres összecsapás. Ekkor a kezdi meg a bevonulást a JNA , mint „békéltető” erő. Ezt követő második fázisként elkezdődik a szerb fegyveres lázadók katonai autonóm milíciákba történő csoportosítása. Ennek során a milíciák a kézifegyverek mellett jelentős számú aknavető, tankelhárító, tábori löveg, nehéz fegyverzetet kapnak és megkezdik a nem szerb lakosság kiűzését, kitelepítése, az az a már kontrol alatt lévő területek „megtisztítása”.  Ez magával vonzza a további összecsapásokat. Mindezekért a JNA a helyi autonóm szerb milíciákat és horvátokat teszi felelőssé,mivel a JNA arra hivatkozik majd, hogy  nem tudja kontrolálni a szerb milíciákat. 

 

A „nyugat” szemlélve a jugoszláv válságot megpróbálkozott a háborús elkerülését jelentő úgynevezett békefolyamat, a kialakult helyzet békés rendezésével. 1991.09.07-én előálltak a Lord Carrington konföderációs tervvel, melyet  a Milosevic vezette Beograd-i jugoszláv hatalom nem fogadott el. A „nyugat” ezt követően előállt a „Badinter bizottsággal” ,mely a tagköztársaságok közti határok nemzetközi határként való elismerését javasolta, tekintettel arra, hogy Jugoszlávia a felbomlás visszafordíthatatlan útjára lépett.

Ezt követően a Beograd-i  hatalom támogatva a „magánhaderejével” JNA megkezdték a „Nagy-Szerbia” terv végrehajtását, az az Horvátország teljes lerohanását.

Az Európai Közösségek még próbálkozott több tűzszüneti megállapodáson, eredménytelenül. 1992.01.15-én az Európai Közösség és sorra több európai állam és tavasztól az USA , Kína, Oroszország is elismerte a horvát független államot.  

 

1991. szeptember és december közti időszakban Horvátország területén megkezdődtek a harcok a horvát önvédelmi és rendőri erők, valamint a  Jugoszláv állam hadserege JNA /Jugoslavenska Narodna Armija/ közt. A JNA Horvátországban lévő laktanyáit és egyéb katonai objektumait blokád alá vették a horvátok. Céljuk volt elérni, hogy a JNA elhagyja bázisait, de a TO raktárak, létesítmények haditechnikai részét nem vihették el. Ebbe a JNA nem ment bele. Már a nyár elején és nyáron több területen lévő TO objektumokból bevonta a hadi készletet a JNA laktanyákba, őrizve azokat. A horvátok ezen TO haditechnikára azonban igényt tartottak és a blokád alá vont JNA bázisokról csak úgy engedte volna el a JNA erőket, ha a TO fegyverzetet nem szállítják magukkal.

 

A horvát erők főparancsnoka Anton Tus és vezérkarával szemben a Szocialista Jugoszláv Föderatív Köztársaság SFRJ védelmi miniszter-hadsereg főparancsnoka Veljko Kadijević és hadvezetése állt szemben. A JNA 1/3 haderejét Bosznia és Hercegovina, 1/3 haderejét pedig Koszovó területén állomásoztatta. Ez utóbbi tekintettel az albánok folyamatos lázongására igencsak forró pontját képezte Jugoszláviának.  A horvátok elleni műveletekbe a JNA kénytelen volt Szerbia, Bosznia és Crna Gora területén állomásozó erőiből is bevonni egységeket.

 

A horvátok ,a nemzeti ellenállást meghirdetve önkéntesekből és a JNA soraiból disszidáló horvát nemzetiségű katonákból létrehozta a Nemzeti Gárdáját /Zbor Narodna Garda/, mely csatlakozott a korábban megalakított horvát rendőrség /MUP/ alakulataihoz .A blokádban a horvát önkéntesekkel- akik közt szép számmal voltak civilek –szemben a JNA képzett katonasága állt szemben. A nemzeti ellenállás egész Horvátországban megmozgatta a lakosságot , és a függetlenség és önálló horvát állam alapítás reményében szembefordultak a szerb érdekeket képviselő JNA –val.  Fő katonai erőt jelentet a önkéntesek ,nemzeti gárdisták mellett a HOS (Horvát Védelmi „Felszabadító” Erők) önkéntesei, akiket később beintegráltak az 1992-ben létrejövő Horvát Hadseregbe/ Hrvatska Vojska (HV) a ZNG egységeivel együtt.

A horvátok fontos stratégiának tekintették a horvátországi JNA katonai objektumok blokádját ,megtámadását. Sajnos több esetben nem volt elég képzett katona ,így helyi képzetlen önkéntesek, helyi civil polgárok, rendőrök. A laktanya blokádok mellett elkezdődtek a harcok több helyen , 1991. augusztusában Kelet-Szlavóniában , Vukovar ostroma , és folytatódtak a Krajina tájegységben és Dalmáciában. A JNA és a szerb lázadó egységek Horvátország 1/3 részét megszállták .

 

1991. szeptember 14. és 19.közti időszakban érte el csúcspontját a „laktanyaháború”. A horvátok közel hat nap alatt  36.db. JNA laktanyát és raktárt ,26.db. egyéb  katonai objektumot foglaltak el ,vettek birtokukba. Végezetül szeptember 27-re a  „Bilogora” katonai művelet keretével a  Bjelovar- i és  Koprivnica JNA laktanyákat is megszerezték a horvátok.

Néhány JNA lőszer raktárt a JNA harci gépei bombáztak ,miután azt egységei elhagyták ,így azok horvát kézbe kerültek. A horvátok gyorsan kiürítették azokat és áthelyezték .Öt laktanyát bombáztak a JNA harci gépei. A laktanyaharcok végeztével a horvátok jelentős haditechnikához jutottak, de még mindig elenyésző volt ,ahhoz képest, hogy az agresszor szerb erők ,mekkora haditechnikával rendelkeztek. A laktanyaharcok előtt időszakban működőképes ,harci feladatokra felszerelt tizenöt horvát tank –melyből két második világháborús amerikai M4 Sherman és egy szovjet T-34 volt- a szerb haderő 2000 tankjával nézett szembe. A horvátok az elfoglalt laktanyákban zsákmányolt hadifelszereléssel kibővíthette arzenálját . Megalakult az első horvát T-55-ös harckocsizó zászlóalj 1991. októberre. A rendelkezésre álló egykori JNA hadanyag és a nemzetközi fegyverpiacról beszerzett technikával a horvátok már komoly erőt képviselhettek és eredményesen vehették fel a harcot a szerb agresszióval szemben.

 

Kelet –Szlavónia (Baranya háromszög, Dunamente, Kelet-Poszavina, Szlavónia keleti része) területén a szerb lakta településeken szerveződő fegyveres területvédelmi csoportok hamar összeütközésbe kerültek a horvát lakta települések horvát rendőri erőivel. 1991.május 2-án Borovo Selo-ban szerb fegyveres akciójában életét vesztette tizenkét  horvát rendőr és huszonegy polgári személy megsebesült. Ezzel elkezdődött Kelet-Szlavóniában a horvát és szerb nemzetiségek közti folyamatos fegyveres pogromok sorozata.

A Jugoszláv Néphadsereg a helyi szerb „lázadók” és a horvát rendőri erők közti „békéltető” erőként próbált fellépni, természetesen ezzel is csak a horvát függetlenségi törekvéseket akarták letörni. Egyre világosabbá vált, hogy a JNA a helyi szerb „lázadókat” támogatja és segíti.

 

A Jugoszláv Néphadsereg

 

kelet-szlavóniai erői

 

 

 A Jugoszláv Néphadsereg (JNA) Horvátország- mint akkori jugoszláv tagköztársaság- területén jelentős számú haderőt állomásoztatott. Kelet-Szlavónia, Baranya és Nyugat-Szerémség, valamint Nyugat-Szlavónia keleti peremén a Beograd-i központú 1. katonai körzet (VO) erőit állomásoztatta, 17. hadtest-Tuzla  erőit állomásoztatta. A 17. Tuzla hadtest a horvátországi kelet-szlavóniai és nyugat-szeremségi-baranyai tájegységben Osijek, Djakovo, Vinkovci, Beli Manastir településeken állomásoztatta erői,  a nyugat-szlavóniai Nasice városban pedig a 12.gyalogos gépesített brigád harckocsizó zászlóalját. Az 1. VO 5. Banja Luka hadtest horvátországi erőit a nyugat-szlavóniai Slavonski Pozega településen állomásoztatta valamint Nasice városban a 40.partizán divíziót.

 

A 17.hadtest-Tuzla  horvátországi erőit:

 

-12. gyalogos gépesített brigád: Osijek

                                             -tank zászlóalj Nasice,

                                              - műszaki zászlóalj  Vukovar”A”,

                                             -rádió-felderítő szakasz-Osijek

-12. vegyes tüzér ezred : Vinkovci

-158. vegyes tankelhárító brigád :Dakovo / Djakovo „B”

-17.könnyű légvédelmi tüzér ezred: Vinkovci

- 670. hidász-műszaki zászlóalj : Slavonski Brod

-51. határőr zászlóalj :Beli Manastir „A”

 

-Kelet-Szlavónia és Nyugat-Szerémség valamint Baranya háromszög területén állomásoztatta.

 

Osijek

 

A város  „Crveno” laktanya,  laktanya „Milan Stepanovica”(Bijelo), katonai reptér –Osijek (Cepinska út) objektumaiban a 12. gyalogos gépesített brigádja állomásozott és a rádió-felderítő szakasz.Továbbá a „Drava”objektumban a dunai flottila állomásozott. Brijest területén pedig „C” lőtéri objektum működött, Cepin területén „Lug” objektum. Repülőtér Osijek mezőgazdasági repteret kontrolálta a hadsereg.

 

Beli Manastir

 

A településen az 51. számú határőr zászlóalj állomásozott. Helyőrségek voltak  Donji Miholjac, Viljevo, Moslavina településeken. Donji Miholjac járásban a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) három határőrizeti állomáshelyen, Molavina, Viljevo, Donji Miholjac , két páncélosok elleni gyalogos osztagot tartott fent.

 

Vinkovci

 

A város „Duro Salas” laktanyájában a hadtest 17.könnyű légvédelmi tüzér ezred és 12. vegyes tüzér ezred erői állomásoztak. További katonai objektumot tartott fenn a JNA Vrapcana területén.

 

Vukovar

 

A JNA a Vukovar-i laktanyában állomásozó 12. gyalogos-gépesített brigád műszaki zászlóalját Borovo selo –ba irányította ,ahol a JNA erőhöz csatlakozhattak a helyi szerb falvak lakosaiból álló önkéntes fegyveres csoportok támogatásával.. A további feladat  Borovo Naselje és Vukovar megszállása volt.

 

Dakovo(Djakovo)

 

Đakovo városban volt a JNA helyi 158. vegyes tankelhárító tüzér brigádja , önjáró lövegekkel és ágyúkkal ,rakétákkal felszerelve- 54 db. PT ágyú 100mm és 48 db. önjáró PZO légvédelmi löveg ágyú.A fenti erők a  „kis” „Diljski partizanski odred (Frankopanska)” laktanyában és a „nagy” „Dracice” elnevezésű laktanyában állomásozott. Továbbá a Gasnici településen lévő „Nabrde” objektumban  és „Gaj” objektum Dakovo külterületén.

 

Slavonski Brod

 

Slavonski Brod –nál a JNA négy katonai objektumot tartott fent, ahol a hadtest 670. hidász-műszaki zászlóalját állomásoztatta. Az egyik volt a városban lévő laktanya épülete „ Ivan Senjuk Uljak” , a második a Bukovlja településnél (150 méterre délre a templomtól) lévő gyalogsági fegyver raktár, a harmadik Gromacnika településnél ( 250 méterre északra a templomtól ) lévő szintén muníció raktár, a negyedik objektum pedig a rádió-relé állomás volt a Dilj hegység Degman 460 méteres csúcsánál.

 

Nyugat –Szlavónia tájegységbe tartozó erők  a 17.hadtestből:

 

            Nasice

 

A nyugat-szlavóniai város laktanyájában az Osijek városban székelő a 1.VO 17.hadtest-Tuzla 12.gyalogos-gépesített brigád (Osijek) egy harckocsizó zászlóalja állomásozott és az 5.hadtest-Banja Luka 40.partizán divíziójának egy brigádja.

 

Készültség és mozgósítás

 

A 17.hadtest 1991.májusától a kelet-szlavóniai bázisain lévő erőit mozgósította a horvátországi objektumaik védelmében. Baranya területén lévő határőrizeti helyeket megerősítették a szlavóniai határőrizeti objektumokat pedig a 12.gyalogos-gépesített brigád (pmbr) –Osijek 2.gépesített zászlóalj/Nasice erővel szándékoztak megtámogatni. A 12.pmbr gépesített zászlóalja a „ Papuk” védelmi terv alapján a Nasice városban lévő katonai létesítményét erősítette meg gépesített zászlóaljával. A 158.vegyes  páncélosok elleni tüzér brigád (mpoabr) megkezdte a „Nabrde”(Dakovo) lőtér-objektum védelmét .A 12. vegyes tüzér ezred (map) a Vinkovci városnál lévő „Vrapcana” és más katonai objektumok (Duro Salas objektum) védelmét kezdte meg a 17. könnyű tüzér ezred (lap) légvédelmi (PVO) erőivel támogatva a 1.VO. 12. hadtest/Novi Sad 36. gépesített brigád (mbr) 2. gépesített zászlóaljával/ Subotica. A 12.pmbr a Vukovar városnál lévő „Deragaj” objektumot védte megerősítve a 1.VO. 12.hadtest/ Novi Sad 453. mbr 1. zászlóaljával/ Sr.Mitrovica.

 

 

Horvátországi helyi szerb

 

fegyveres erők

 

Kelet-Szlavónia tekintetében

 

 

1990. december 21-én a szerbek megalakítják a Krajinai Szerb Autonóm Körzetet SAO Krajina . 1991. szeptembertől a TO SAO Krajina már a Jugoszláv Szocialista Föderációs Köztársaság fegyveres erői közé tartozott (SFRJ) , a JNA felügyelete alatt. A SAO Krajina TO erőket (szlavóniai szerbeket kivéve) 24 410 főt számolt 1991. őszére.

 

1991. augusztus 12-én megalakult a Nyugat –Szlavón Szerb Autonóm Tartomány –SAO ZS .A Szerb Autonóm Tartomány (SAO) Krajina-tól független SAO Zapadna Slavonia (ZS) területvédelmi (TO) erőit a nyugat-szlavóniai Papuk, Bilogora, Psunj hegységben , Okucani, Pakrac élő szerbek és a kelet-szlavóniai, szerémségi, baranyai szerbek alkották 1991.évben. A SAO ZS létrehozta 1991.nyár végén és őszén a saját rendőri és területvédelmi erőit ( TO Pakrac, TO Grubisno Polje, TO Daruvar, TO Podravska Slatina, TO Okucani, TO Slavonski Pozega). A Knin-i központú SAO Krajina mintájára a nyugat-szlavóniai szerbek létrehozták a saját zóna rendszerű katonai stábjukat, mely a Kelet és Nyugat-Szlavónia, Szerémség és Baranya tájegységeket foglalta magába (ZnSTO). Szlavónia területén az ottani szerb kisebbség által létrehozott SAO Zapadna Slavonia, önálló Zóna Stáb TO, 1991. decemberében csatlakozik a SAO Krajinához ( 1. Zóna Stáb Dalmácia, 2.Zóna Stáb Lika, 3. Zóna Stáb Kordun-Bánság), 4.Zóna Stábként. 1992.januában-februárban a SAO Krajina Zóna Stáb Terület Védelem (ZnSTO ) struktúrájában változás történt. Ennek során megalakult az 1. ZnSTO Dalmácia stábból az 1. ZnSTO Észak-Dalmácia , a 2. ZnSTO Lika nem változott, a 3. ZnSTO Kordun-Bánság szétvált és külön 3. ZnSTO Kordun és 4. ZnSTO Bánság jön létre. A 4. ZnSTO Nyugat-Szlavóniából kivált Kelet-Szlavónia-Nyugat-Szeremség/Baranya mint 5. ZnSTO, a 4. ZnSTO Ny-Szlavóniából pedig 6. ZnSTO Ny-Szlavónia stáb alakult meg. Még ezen év kora tavaszán létrehozza a SAO Krajina a ZnSTO zóna stábok területén az Operatív Zónákat ( OZ) (OZ Észak-Dalmácia, OZ Lika, OZKordun, OZ Bánság, OZ Nyugat-Szlavónia, OZ Kelet-Szlavónia/Ny-Szeremség/Baranya).

A horvátországi szerbek még 1990. évben létrehozott Szerb Autonóm Tartomány (SAO) Krajina és az 1991. év augusztusában létrehozott SAO Nyugat –Szlavónia 1991. decemberében egyesült .

1992.márciusában a Beograd-i Nemzet Védelmi katonai szolgálat megkezdi a horvátországi SAO Krajina erőinek átszervezésére irányuló szerkezeti átalakítást, annak céljából, hogy 1992. májusára létrehozzák a horvátországi szerb köztársaságot (Republika Srpska Krajina) . Ezen TO RSK haderő képezni a katonai szárnyát a horvátországi szerbeket képviselő önálló szerb köztársaság Republika Srpska Krajina (RSK) politikai hatalmának. A JNA 1992.májusi-júniusi ( a nemzetközi tűzszüneti megállapodás értelmében) horvátországi kivonulásával maga mögött hagyta ezáltal a haditechnikai parkjából felszerelt RSK TO, mely erő biztosította továbbra is a RSK meglétét Horvátország területén.

Az alábbi formációk képezték 1992. tavasz végéről és nyár elejétől a RSK katonai és rend fenntartó erői. A központi vezérkari stáb Knin városban állomásozott. Területileg több területvédelmi Zóna Stáb (Z STO) tartozott (1992.februártól) a központ alá, melyek önálló parancsnokságokkal rendelkeztek:

 

1. Zóna Stáb Észak-Dalmácia (parancsnokság –Knin):

2. Zóna Stáb Lika (parancsnokság-Korenica):

3.Zóna Stáb Kordun (parancsnokság-Vojnic)

4.Zóna Stáb Bánság (parancsnokság-Glina)

5.Zóna Stáb Kelet-Szlavónia és Nyugat-Szeremség és Baranya

(parancsnokság-Vukovar)

-35.brigád TO –Dalj

-39.brigád TO-Beli Manastir

-40.brigád TO –Vukovar

-45.brigád TO-Mirkovci

Járás parancsnokságok OSTO-Beli Manastir, Dalj,Vukovar, Mirkovci

 

6.Zóna Stáb Nyugat-Szlavónia (parancsnokság-Okucani)

 

1992. márciusban a SAO Krajina főparancsnoksága (GSTO) Knin városban lévő bázison intézkedést hoz a ZnSTO erők műveleti területén történő operatív zónák (OZ) kialakításáról: 1.OZ Észak-Dalmácia, 2.OZ-Lika,  3.OZ-Kordun,  4.OZ-Bánság, 5.OZ-Nyugat-Szlavónia, 6.OZ-Kelet –Szlavónia:

 (Nyugat-Szeremség/Baranya)-parancsnok :Bogdan Sladojevic

OpSTO, 35.brigád TO Dalj, 47.brigád TO Tenja, 40.brigád TO Vukovar, 45. brigád TO Mirkovci.

 

A RSK struktúrájában jelentős szerepet képviselt a milícia. A szerbek nyolc milicista brigádok hoztak létre:

 

-milicista brigád Knin

-milicista brigád Benkovac

-milicista brigád Korenica-Plitvice

-milicista brigád Vojnic

-milicista brigád Petrinja

-milicista brigád Okucani

-milicista brigád Vukovar

-milicista brigád Beli Manastir

 

1992. októberben a Krajina-i Szerb Köztársaság megalakítja saját hadseregét a Vojska Republika Srpske Krajina (Krajina Force) hadtestjét.1992. novemberre a horvátországi Szerb Köztársaság Krajina (RSK) Terület Védelem (TO) katonai struktúráját felváltja a már nyár elején előkészítettVRSK Hadsereg (Vojska Republika Srpska Krajina) .

A Zóna Stábokat megszüntetik és helyüket átveszik a hadtesti parancsnokságok , 1.ZnSTO-Észak –Dalmácia helyét a 7. Hadtest –Knin, a 2. ZnSTO Lika helyét a 15. hadtest-Korenica, a 3.ZnSTO Kordun helyét a 21. hadtest-Vojnic, a 4. ZnSTO Bánság helyét a 39. hadtest –Glina, a ZnSTO Nyugat-Szlavónai helyét a 18. hadtest-Okucani, a ZnSTO kelet –Szlavónia és Nyugat –Szeremség /Baranya helyét pedig a 11. hadtest Dalj-Vukovar.A haderő a Vojska Srpska Krajina Republika ,az az a Szerb Krajinai Köztársaság hadserege .Hat főbb területi hadtest alkotja a Kelet-Szlavónia-i és Nyugat-Szeremség-i 11. hadtest, a Nyugat –Szlavón (Okucani) 18. hadtest, a Bánsági 39.hadtest,a Kordun-i 21.hadtest, a Lika-i 15.hadtest, és a Dalmát 7. hadtest.

 

 

 

VRS

11. istocnoslavonski korpus,

Keletszlavón hadtest

( 1995.szeptemberig)

 

Parancsnokok:ezredes Stojan Spanovic

         - ezredes Milojko Radakovic

         - ezredes Dusan Grozdanic

         - ezredes Kosta Novakovic

         - ezredes Vojislav Stojkovic

         - ezredes Stanko Cuk

 

1.könnyű „Baranja” divízió :

 

-35. gépesített brigád –Dalj:

                            -1.zászlóalj Sarvas

                            -2.zászlóalj Bijelo Brdo

                            -3.zászlóalj Dalj

                            -4.zászlóalj Erdut

 

-40.gépesített brigád –Vukovar:

                                 - 1.zászlóalj

                                 - 2.zászlóalj

                                 - 3.zászlóalj

                                -4.zászlóalj

                                -5.zászlóalj Petrovci

 

-43.gépesített brigád-Tenja

 

-45.gépesített brigád-Mirkovci

.                                - 1.zászlóalj Mirkovci

                                 - 2.zászlóalj  Nijemci

                                 - 3.zászlóalj  Petrovci

                                -4.zászlóalj  Negoslavci

                                -5.zászlóalj  Tovarnik

felderítő szakasz-Sremska Laza

 

- 55.gépesített brigád -Ilok

 

 

-gárdista brigád – SDG-Erdut ,parancsnok:Zeljko Raznatovic-Arkan

-11.vegyes tüzér ezred-Bobota-Celije- Pacetin                                                               

-11.páncélos ezred-Vukovar

-11.vegyes páncélelhárító tüzér divízió

-1.”Baranjska divizija”-Baranya divízió 

(parancsnok: Stojan Mladenović és Dusan Grahovac).

 

A divízió három brigád alkotta a 37.brigád-Darda, 39.brigád-Beli Manastir, 60.brigád-Knezeva .A 37.brigád műveleti területe volt Baranya déli körzete Osijek irányába, valamint a központi területek. A 39.brigád műveleti zónáját képezte  Baranya Dráva folyó bal partvonali területe Valpovo és a Magyarország határa irányába. A 60.brigád műveleti területét a Kopaci rét képezte. A divízió parancsnoka  Stojan Mladenovic ezredes volt.

 

A 11. hadtest gyalogos erői erősítette a hadtest 350 tankja, 150 - 200 páncélozott szállító harci járműve (transzporter),  20repülőgép és 20 helikopter, továbbá 700 -800 tüzér-rakétás haditechnikai eszköz.

 

 

 FOLYTATÁS A TOVÁBBI RÉSZEKBEN

 

 

 

A mappában található képek előnézete TÉRKÉPEK Kelet -Szlavónia


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.