Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HORVÁTORSZÁG SZERB SZAKADÁROK 1991-1996. 3.RÉSZ

Kordun SAO

 

 

 

 

Északon a régiót a Kupamente (Pokuplje) tájrész határolta, lényegében a Kupa folyó vonala Treptya (Trepca) folyó torkolatától a szlovén országhatárig. A Kupa folyó választotta el Kordun régiót Közép-Horvátország régiótól. Nyugaton a Kordun régió határát képezte a szlovén határtól egészen a Velika Kapela hegyvonulatig a Kupa folyó- Bela Krajina hegyvidék –Gorszki (Gorski) Kotar hegység- Vrbovsko és Duga Resa valamint Vrbovsko és Ogulin járások határa- Delnice és Ogulin járások határa- Crkvenica és Ogulin járásk határa- Velika Kapela vonulat. A régió nyugati hátára valásztotta el Kordunt a „Primorsko-Goranske” régiótól. Kordun régió déli határát a Velika és Mala Kapela hegyvonulat gerincvonala képezte valamint Szlunj (Slunj) és Korenica járások határa Plitvice tájrészen áthúzódva. Kordun keleti határát Bosznia és Hercegovina- Horvátország geográfiai határa alkotta egészen Glina folyóig. A további keleti határ a Glina folyó és Treptya (Trepca) folyó mentén, „Topusko-Gredjani-Cremusnica” vonalon húzódott elérve a Kupa folyót. 

Kordun régió magába foglalta a Kupamenti Pokupsko, Skakavac és Karlovac térségét, a Petrova Gora hegységet, Korana, Trzsac (Trzac) és Dobra, Mrezsnica (Mreznica) folyó mentét. Kordun főbb részei, Dél-Nyugat, Dél-Kordun („Ogulin, Cetingrad, Rakovica, Slunj”), Észak-Kelet, Kelet-Kordun („Karlovac, Duga Resa, Vojnic, General Stol, Vrginmost/Gvozd, Topusko”). Kordun nagyobb történelmi városai, „Karlovac, Duga Resa, Ogulin, Vojnic, Slunj, Rakovica, Cetingrad”. Főbb folyói a „Korana, Glina, Mreznica, Kupa”. Kiemelkedő geográfiai tájegysége a Petrova Gora hegység, melynek legmagassabb pontja az 512 m. magas Veliki Petrovac csúcs. Kordun három főbb tájrész alkotta „Cetinska, Sunjska és Trzacka”. Kordun esetében „Gvozd (Vrginmost), Ozalj, Duga Resa, Karlovac, Vojnic, Slunj, Ogulin” járásokról beszélünk. Bár a horvát közigazgatás 1992. évben létrejövő megyésítése során „Sisacko-Moslovacka” megyéhez csatolta Vrginmost/Gvozd járást (Gvozd és Topusko település járások), mégis, mint már tárgyaltuk Bánság esetében, Vrginmost járáson két tájrész osztozott. Nyugati Petrova Gora és Lasinja tájegységek felőli rész Kelet-Kordun birtokolta, míg Topusko, Glina folyó és Trectya (Trepca) menti részt Nyugat-Bánság. A szerb SAO Krajina közigazgatásilag Kordun részhez csatolta Vrginmost járás egészét, amit a háború végéig birtokoltak. Mint már tárgyaltuk a Bánság résznél felidézve a 447 km2 elterülő Gvozd/ Vrginmost járás szerb többségű volt (lásd 31.oldal) . Vrginmost járás és Karlovac járás, mint kelet-korduni rész osztoztak Lasinja tájrészen, mely a Kupa folyó és a Petrova Gora közt terület el. Lasinja részen jórészt horvátok lakta települések helyezkedtek el, „Lasinja, Desno Sredicko, Crna Draga, Selo Lasinjsko, Desni Stefanki”. Gvozd járásszéket és az összes többi főbb települést szerbek lakták.

Kelet-Kordunhoz tartozott még Karlovac járás keleti része, mely Pokuplje, Skakavac, Kupa folyó menti részén helyezkedett el. Ezen rész abszolút többségben horvátok lakták, „Kablar, Skakavac, Slunjski Moravci, Vodostaj, Recice, Luka Pokupska, Zamrsje, Blatnica Pokupska, Koritinja, Sisljavic, Slunjska Selnica, Banska Selnica, Banski Kovacevac, Brezani, Lipje, Ribari, Brodani, Kobilic Pokupski, Husje, Donji Mekusje” településeket. Karlovác járás kelet-korduni Petrova Gora felé eső, Skakavac déli részét viszont szerbek lakták többségben, „Banski Moravci, Sjenicak Lasinjski, Donji Sjenicak, Gornji Sjenicak, Malesevic Selo, Kljajic Brdo, Utinja, Manjerovici, Ivankovic Selo, Udbinja, Klipino Brdo, Donji Trebinja, Gornji Trebinja, Popovic Brdo” településeket.

Karlovac járás székhelyét, Karlovac várost és a járás északi belső horvátországi részét abszolút többségben horvátok lakták, „Stancaki, Krizancici, Lazina, Draganici, Barkovici, Vrbanci, Budrovci, Darici, Goljak, Mrzljak, Draganici, Lug, Mahicno, Zadobarje, G. Stative, Donje Pokupje, Tuskani, Gorscaki, Vukoder, Konjkovsko, Zagraj, Bencetici, Vuksin Sipak”településeket.

Karlovac járás „Sunjska” tájegységi déli részét Cserovac Tusilovicski (Cerovac Tusilovicki) településtől egészen Trupinjak településig abszolút többségben szerbek lakták, „Cerovac Tusilovicki, Tusilovic, Brezova Glava, Okic, Zunic, Donji Budacki, Pankovici, Mlakovac, Rastovac Budacki, Dugi Dol, Grabovac Krnjacki, Krnjak, Grabovac Vojnicki, Podgorje Krnjacko, Partizansko Zariste, Budacka Rijeka, Brebornica, Gornji Budacki, Bijeli Klanac, Catrnja, Gornji Skrad, Ponorac, Veliki Crkvina, Dudutkovic, Zagorje, Trupinjak, Vodevic Brdo, Mala Crkvina, Buric Selo, Jasnic Brdo, Periv Selo településeket”

A Skakavac tájrészi szerb tömb és a „Subjska” tájrészi szerb tömb között mindössze egy-két horvát település létezett, „Ladvenjak, Vukmanic, Knezgorica”.

Vojnity (Vojnic) járás[29] esetén elenyésző volt a horvátok lakossági száma, azok is főleg a járásközpontban éltek. A járást a szerbek abszolút többségben lakták. A horvátok inkább maga a járásszéken Vojnityban éltek. Többségi települést nem alkottak, a járás összes településén a szerbek alkottak többséget.

Duga Resza (Duga Resa) járás estében[30] a horvátok teljes mértékben többségben lakták a „Barilovic-Dobrenici” vonaltól nyugatra eső járásrészt. A szerbek pedig a vonaltól keletre eső járásrészt, mely Karlovac és Szlunj járásokkal volt szomszédos.

Szerb települések a Mreznica folyó jobb partvonal terület (egészen Dobrenici horvát településig), Dobrenica - Lucica horvát település, majd Korana folyó jobb partvonali terület által behatárolt zónában voltak: „Koranski Brijeg, Kosijersko Selo, Donji Skrad, Mali Kozinac, Veliki Kozinac, Kestenjak, Ponorac Perjasicki, Donja Perjasica, Koranska Strana,  Marinkovici, Koransko, Orijenac, Zinajevac, Gornji Poloj, Srednji Poloj, Polojska Kosa, Mala Kosa, Novi Dol, Mreznica, Milosevac, Tocak Perjasicki, Potplaninsko, Perjasica, Marlovac, Svojic, Gasecko”.

A horvátok Ogulin, Ostarije, Josipdol településeken laktak többségében és ezek környékén, valamint elszigetelve Saborsko településen. Horvátok lakták a járásban „Saborsko, Ogulin, Josipdol, Ostarije, Cerovnik, Salopeki Modruski, Modrus, Sabljaki Modruski, Munjava Modruska, Donji és Gornji Zagorje, Carevo Polje, Kamenica Skradnicka, Skradnik, Desmerice, Zagorje Modrusko, Salopek Selo, Tounj, Zdenac, Gerovo Tounjsko, Potok Tounjski, Rebrovici, Puskarici, Markovic Selo, Petar, Turkovici Ogulinski, Hreljin Ogulinski, Okruglica, Kucaj, Trosmarija, Bartolovici„ településeket.

Szerbek lakták „Ponikva, Munjasi, Kukici, Gornji Dubrave, Donji Dubrave, Krsici, Donji Zatezale, Mikasinovici, Skerici, Perici, Visajic Brdo, Popovo Selo, Gojak, Oklinak, Brestovac Ogulinski,  Vitunj, Potok Musulinski, Jasenak, Kraka, Radojcici, Trbovici, Partizanska Dreznica, Tomoci, Vukelici, Jezera , Podbitoraj, Meduluske Drage, Poljanak, Zrnici, Nikolici, Munjava, Vojnovac, Podhum Plascanski, Trojvrh, Jancici, Latin, Mededak, Kunic, Janja Gora, Lapat, Jezero, Licka Jesenica, Begovac Plascanski, Blata” településeket. 

 

Ozalj járásban a horvátok abszolút többséget képeztek. A horvát lakosságának száma 13908, míg a szerb 142  (többi egyéb nemzetiség). A járásban konfliktushelyzet nem alakul ki.

A JNA 5. katonai körzete, mely magába foglalta Kordun régiót, lényegében megszűnt Horvátországban, mivel a horvátok teljes blokád alatt tartották és október elejére, november végére ellenőrzés alá is vonják a katonai körzet rijekai, delnicei, zágrábi és karlováci és azok környéki objektumait. A JNA 13.hadtest[31] erőinek egyrészét kivonja Rijeka-Delnice-Szlunj-Plitvice vonalon. A 13.hadtest karlovaci[32] erőit kivonja Plitvice területére, a 10. hadtest pedig zágrábi, jasztrebárszkói és karlováci objektumaikból, kivont a Bánságban és Kordun tájegységbe a JNA, a szerbek lakta és szerb lázadók kontrolálta területekre. Ezen részeken a maradék 10. hadtest és 13. hadtest egy része egyesítve lettek a támogatásukra és a bánsági-korduni-likai műveletekbe bevont JNA 1.katonai körzet (Beograd) 5.hadtest-Bánya Luka (Banja Luka) haderőivel. A 10. hadtest erői Bánság, Kelet-Kordun hadműveletet irányító Operatív Csoport-1 (1.VO-Beograd) és a Kordun további részeit és Lika tájegységben műveleteket irányító Operatív Csoport-5. (5.VO) parancsnokságai alatt hajtanak végre a továbbiakban műveleti feladatokat. Kordun tájegységben a még megmaradt 5.VO létrehozza „TG-2” taktikai csoportját, miközben az 5.VO Szlunj laktanyájában kihelyezett parancsnokságot (IKM), a boszniai bihácsi (Bihac) JNA bázisán pedig 10. hadtesti parancsnokságát (KM). Jastrebarsko nevezetű településen a JNA 4. páncélos harckocsizó brigádja elhagyta a laktanyáját és erőit a Bánságban vonta össze a 8-OG TO divízió műveleti csoportba[33]. A JNA 4. páncélos brigád egy egységét bevonták az 6-OG TO[34] műveleti csoportba Plitvice-Kordun területén. A szerb erők a helyi szerbek által többségében lakott területeken biztonságban csoportosíthatták erőiket. Bánság és Kordun jelentős területén képviseltek többséget a szerbek, így ezen tájegységek védelmére nagy hangsúlyt fektetett a JNA. Bánság esetében a tájegységbe összevont 5. VO 10. hadtest közép-horvátországi veszélyzónákból kivont erővel, megerősítve a boszniai Bánya Luka (Banja Luka) városban székelő 5. hadtest erőivel, támogatva a helyi szerb területvédelmi (TO) egységekkel elkezdte a felkészülést egy átfogó támadó hadművelet megindítására a horvát főváros ellen. A 10. hadtest erőit a boszniai Bihács (Bihac) városban lévő katonai JNA objektumaiba csoportosította át, ahol központi hadtesti parancsnokságot (KM) létesített. A 10. hadtest a továbbiakban erőit a Bánságban és Kordunban folyó harcokba irányította. Bánság és Kordun tájegységben a JNA taktikáját képezte, hogy megtisztítsa a tájegységek a horvát ellenállási gócpontoktól. Ebben jelentős szerephez jutottak a helyi szerb milíciák és Szerbiából érkezett önkéntes katonai félkatonai csoportok.

Pokuplje tájrészen a Kupa folyó  mentén a horvátok szeptember végéig próbálták a folyó jobb parti részén lévő horvát lakta kelet-korduni karlováci „Crna Draga, Prkos, Banski Kovacevac, Kablar, Skakavac, Slunjski Moravice, Brodani, Brezani, Ribari, Lipje, Slunjska, Banjska Selnica, Knez Gorica, Vukmanic, Kamensko”és vrginmosti (gvozd) járások „Desni Stefanik, Desni Sredicko, Lasinja” településeit megvédeni, de október elején szeptember végén a szerb erők elfoglalták a Kupa folyó jobb parti részét Treptya (Trepca) folyótól egészen Kamensko településen át Gornje Mekusje településig, kiszorítva a horvátokat a folyó bal parti részére.

Kordun régióban volt több olyan horvát település csoport (enklávé), melyet szerb többségű részek vettek körbe. Ezek közé tartozott Szlunj járás[35], ahol a horvátok lakta település csoportot „Hrvatski Blagaj, Glinica, Cetingrad, Batnoga, Ponor, Tatar Varos, Gnojnice, Cetinski Varos, Durin Potok, Komesarac, Brinjsko Selo, Cindrici, Donja Glina, Glinsko Vrelo, Donji Niksic, Cvitovic, Kruskovaca, Donji Furjan, Gornji és Donji Ladevac, Gornji Popovac, Slunj, Gornji Niksic, Podmelnica, Gorni Kremen, Catrnja, Dreznicko Seliste, Dreznik Grad, Lipovaca Dreznicka, Korita Rakovicka, Rakovica” gyűrűben szerb települések vettek körbe, „Tocak, Donji Visoscka, Gorji Visocka, Veljun, Ponorac, Slivnjak, Gojkovac, Maljevac, Rusevica, Cvijanovic Brdo, Crno Vrelo, Bukovac Perjasicki, Kuzma Perjasicka, Donji Poloj, Klanac Perjasicki, Trzic Primisljanski, Donji és Gornji Primislje, Brocanac, Gornja Mocila”. Hrvatszki Blágáj (Hrvatski Blagaj), Glinica települések ráadásul a Szlunjhoz tartozó összes többi horvátok lakta településtől külön helyezkedett el. Szlunj városkában és a környező horvátok lakta részen a horvát önkéntesek és rendőri erők létrehozták védelmi egységeiket a szerb lázadókkal szemben. Bár 1991.nyarán a JNA 5. katonai körzet kihelyezett parancsnokságát a Szlunj (Slunj) városban lévő JNA laktanyát[36] a horvátok blokád alá vonják, a szerb túlerővel szemben tehetetlenek és a horvátok kivonják erőiket Szlunj és környékéről. A szerb erők októberben megkezdték a Szlunj és a városka környéki horvát települések elleni műveletet, mely a terület teljes ellenőrzés alá vonásával zárult novemberben.

A szerb erők októberben Plitvice irányából októberben megkezdték a horvát enklávé felszámolását „Plitvice-Saborsko” vonalon október vége, november elején, „Licko Petrovo Selo- Rakovica” vonalon pedig október 09-10-től indítva támadást a horvát enklávé déli része ellen, dél-észak irányon Szlunj elfoglalása céljából. A JNA erők északról „Crno Vrelo- Veljun- Kestenovac- Klokoc- Brusovaca- Maljevac” vonalról kezdték meg októberben a szerbek Csetingrád (Cetingrad) és Szlunj (Slunj) bekerítését. Októberben sorra veszti el településeit a horvát védelmi erők, november 18-től Szlunj és 27-től az utolsó horvát védőbástya, Csetingrád is szerb kézre kerül. Ezzel a horvát enklávé megszűnt. A horvátok Karlovac felé és boszniai területek felé kivonják erőiket Szlunj és környékéről. A szerbek elfoglalták a járás összes horvátok lakta települését.[37]

Ogulin járás[38] területén a horvátok a járás „Turkovici Ogulinski-Ogulin-Modrus-Josipdol- Tounj” vonalától észak irányba alkottak tömböt, mely részen több szerb szórt település helyezkedett el „Ponikva, Munjasi, Kukici, Gornji Dubrave, Donji Dubrave, Krsici, Donji Zatezale, Mikasinovici, Skerici, Perici, Visajic Brdo, Popovo Selo, Gojak, Trbovici, Meduluske Drage, Poljanak”. A horvát tömb lényegében a járás szívében helyezkedett el és a keleti részén. A szerb tömb a járás nyugati részén „Partizanska Dreznica, Tomoci, Zrnici, Nikolici, Vukelici, Kraka, Radojcici, Jezera , Podbitoraj, Vitunj, Potok Musulinski, Jasenak, Oklinak, Brestovac Ogulinski” és déli részén alkotott abszolút többséget „Licka Jesenica, Begovac Plascanski, Blata, Lapat, Janja Gora, Plaski, Podhum Plascanski, Trojvrh, Jancici, Latin, Mededak, Kunic, Jezero,  Munjava, Vojnovac”.

A JNA Ogulin városban a 841. támogató ezred erői állomásoztatta a „Sv Petar” laktanyábn, melyhez tartozott az Ostarije 1 és 2. JNA fegyverzeti bunker raktár valamint Skradnik 1.és 2. JNA fegyverzeti bunker raktár. Úgy a laktanyát, mint a raktárakat a JNA elhagyta szeptember 16-október 03. közt.

Ogulin járás esetében Szaborszko (Saborsko) település alkotott horvát szigetet a körülötte elterülő hegyvidéki szerb települések közt. A települést a horvátok november közepén hagyják el kivonva erőiket és a helyi lakosságok Ogulin területére. November 17-től Szaborszko (Saborsko) a szerbek kezére került. Viszont a horvátok ellenőrzés alá vonták a járás azon Korana folyó mentén a horvátok szeptember végéig október elejéig tartani tudták a Korana folyó jobb parti részén a „Zastinje- Slunjska Brda- Sajevac- Gornje Mekusje” vonalat. A szerb erők október elején heves akcióba kezdtek Karlovac bekebelezésére, mely során elfoglalták a Korana folyó észak, kelet-korduni jobb parti szakaszát „Slunjska Brda- Turanj- G. Mekusje” vonalon. A horvátok kivonták erőiket a folyó bal parti részére, ahol erős védelmi állást alakítottak ki „Belajske Poljice- Karlovac” vonalon. Ezen vonalat 1995. augusztusig megtartották. 

A keleti és északi harcvonal a nyugat és dél korduni részen a Korana folyó mentén folytatódott. A horvátok birtokolták a folyó bal partszakaszán „Belajske Poljice” kezdődött a folyó jobb partvonalán biztosítva Gornje és Donje Zsastinje (Zastinje) településeket, majd folytatódott a horvát vonal a folyó bal partvonalán „Ladvenjak –Donji Velemeric- Barilovic- Sculac- Lucica” településig. A szerb vonalak a folyó jobb partvonalán húzódtak „Slunjska Brda- Cerovac Vukmanicki- Tusilovic- Koranski Brijeg- Kosijersko Selo- Mali és Veliki Kozinac- -Donji Skrad- Konjcalovici” településig. A továbbiakban a szerb vonal átlépett a folyó bal partvonalára és folytatódott kelet-nyugat irányon a Mrezsnica (Mreznica) folyó jobb partvonalát elérve „Kestenak- Milinkovici- Otcican- Gacesko Selo” vonalon. A horvátok a Korana folyó és Mrezsnica folyó közt „Lucica- Kasunici- Matesko Selo- Dobrenici” települések vonalán alakítottak ki állásokat. Dobrenici, mint a Mrezsnica folyó jobb parti települését követően a horvátok átszorultak a folyó bal partvonalára, míg a szerbek a jobb partvonalon alakítottak ki állást. A horvátok szemben a Mrezsnica folyó jobb parti településével, Dobrenicivel, a folyó bal partvonalán „Garevici-Erdelj- Janjaci- Donje Dubrave- Gmajna- Kljucarici- Rudine” települések mentén, a Mrezsnica és Tounjcsica (Tounjcica) folyó torkolatáig alakították ki védállásaikat. A szerbek pedig a folyó jobb partvonalán „Gacesko Selo- Svojic- -Mreznica” települések mentén a Mrezsnica és Tounjcsica folyó torkolatáig húzták meg védelműket. „Kamenica Skradnicka-Trzic Tounjski” részen a Mrezsnica folyó és Tounjcsica folyó torkolatától a szerb erők átléptek a Mrezsnica folyó bal parti zónája, azt birtokolva „Trzic Tounjski” tájrészt, egészen a Tounjcsica folyó jobb parti vonaláig „Klarici- Dizdari-Botici” települések mentén, elérve a hegyvidéki Brezovica és Babina Gora tájrészeket, belépve az Ogulin régióba.

A horvátok miután a Mrezsnica folyó vonalát nem tudták megtartani, erős védelmi vonalat alakítottak ki a Tounjcsica folyó bal partján egészen Orljake településig, ahol átlépték a folyót és a védvonalukat a folyó jobb parti szektorában Kamenica Skradnicka tájrészben Skradnicka Kamenica település- Brezovica hegyrészig, ahol a védvonal belépett az Ogulin régióba. Ogulin részen a horvátok a Brezovica hegyen a „Glavica magaslat- Gric magaslat- Razenje hegy- Rabar hegyoldal- Drage dolina- Radosic hegy- Gojmerac település- Draskovici település- Pavlici település- Vrtarici település- Sabljaki Modrusi település-Gvozdac hegyrész/ Mala Kapela hegyvonulat- Veliki Makovnik hegy/ Mala Kapela- Konjski magaslat/ Mala Kapela” hegyvonulat vonalon alakították ki védvonaluk elérve a Mala Kapela hegység Lika tájegységet.

A szerbek „Sikara hegyrész- Simica Brdo hegyrész- Babina Gora hegy- Velika Humac magaslat- Pavina magaslat- Krc magaslat– Vojnovac tájrész/ Vajin Vrh település- Klipe település- Trojvrh tájrész /Kutrovci település-  Prodanovici- Kovacici település- Bocino Brdo település- Kunic tájrész- Mala Kapela hegység/ Kunicka Pomale hegyrész- Crni potok- Kunicki Kozanjak hegyrész- Tisovac magaslat- Krmesac magaslat” vonalon alakították ki állásaikat elérve a Lika tájrészt a Mala Kapela hegységbenszerb településeit, mely a „Modrus-Josipdol- Tounj” vonalától északra eső területen voltak.

Kordunban a JNA 1.OG műveleti erői október 4-én sikertelen támadást kezdeményezett Karlovac ellen. Az akció a „Kisa” kódnevet kapta. [39]

Miután a szerbek elérték a korduni „Slunj, Cetingrad, Rakovica, Drezinik Grad” és környező horvát lakta településeket, valamint a bánsági „Topusko, Glina, Taboriste, Kostajnica, Slupji kamen, Kraljevcani, Hrastovica, Petrinja, Pokupsko,Dragotinci” településeket, horvát gócpontok felszámolásával kitolták védelmi vonalukat a Bánságban a Kupa folyóig, annak jobb partvonalához, Kordunban pedig a Kupa –Korana folyó (ez utóbi jobb partvonalához) . Ezzel a megszálló offenzíva első fázisa lezárult.

Második fázist jelentette volna a Bánságból, mint „védett” zónából indított hadművelet Zágráb (Zagreb) és egész Nyugat-Szlavónia, Közép-Horvátország elfoglalására. Illetve a Kordunból Karlovac elfoglalására. Ezen területeken lévő horvát katonai erők semlegesítése a laktanyák blokádjának megszűntetése. A hadművelet második fázisa már nem érte el célját.

A lázadó szerbek (SAO Krajina) korduni zónájukban kialakítják saját közigazgatásukat, járásaikat. Az abszolút szerb többségben lakott Vrginmost, Vojnity (Vojnic) járások megmaradnak, viszont Karlovac járásból szerb kontrol alá kerülő részen kialakítják Krnjak járást. A szerbek Duga Resza általuk ellenőrzött minimális részét hozzácsatolják Szlunj járáshoz, amit a szerbek teljes mértékben ellenőrzésük alá vontak. Ogulin járás azon részét, amit ellenőrzés alá vontak a szerbek, létrehozták Plaski járást.

 

 

 

Lika SAO

 

Lika tájegység ( Velebit-Plesavica és Kapela hegyvonulatok közti régió) 5285 km2-en terül el magába foglalva a mai  Gospity (Gospic), Otocsac (Ototcac), Brinje, Donji Lapac, Lovinac, Perusity (Perusic), Plitvicska jezera (Plitvicka), Udbina, Vrhovine járásokat, Krasno Polje, Vratnik, Melnice területeket és  Crni Kal, Szenj városhoz tartozó részét. Likához tartozott a mai Zadar megye Gracsac (Gracac) járás nyugati részét. Lika licskói (Licko) része 465 km2-en, gacskói (Gacko) része 80 km2-en, krbavszkói (Krbavsko) része 67 km2-en, korenicsai (Korenicko) része 11 km2-en, lapacskói (Lapacko) része 6,8 km2-en terült el.

1991-ben Lika egészéből 4808 km2 területen vont ellenőrzés alá a „Horvátországi Szerb Köztársaság”. A szerb zónában 48 389 lakost prognosztizáltak 93% szerb, 5% horvát, 2% egyéb nemzetiségi arányban. Lika régió az 1991. évi közigazgatás alapján Korenica, Otocsac (Otocac), Szenj (Senj), Gospity (Gospic), Lapac, és Gracsac (Gracac) járásokra[40] terjedt ki. A szerbek által ellenőrzés alá vont likai zónában a szerbek kialakították saját járásaikat, Korenica járás, Lapac járás és Gracsac járás. Ez utóbbinál a Goszpity járás szerb ellenőrzés alá került részét a szerbek bevonják Gracsac járásba. Korenica járásba pedig bevonták Otocsac járás szerb ellenőrzés alá eső részét. A szerbek lényegében Korenica, Lapac és Gracsac járások egészét ellenőrizték. A horvátok 1992.évi megyésítéssel a likai járásaikat, Gospity, Otocsac, Korenica, Lapac, Gracsac, Szenj, Rab járásokat.[41] A horvátok likai régióhoz csatolták Szenj és Karlobag valamint Pag sziget Novalj járásait, mely járások a Kvarner öböl tengerparti részén területek. A horvátok a megyésítés során „Senjska-licka” megyében Korenica járás területén létrehozták Plitvica és Udbina járásokat, Otocsac járás területén Otocsac és Vrhovina járásokat, Szenj járás maradt területileg válltozatlan, Novalj járás létrejött Pag sziget járásban, Gospity járás területén létrehozták Gospity járást és Karlobag járást (tengerparti részen), Lapac járás területén a járás északi részén létrehozták Donji Lapac járást.  Gracsac járásból a horvátok leválasztották Lovinac járást.

Lika, Horvátország belső tájegységét képezi. Északon a Velika és Mala Kapela[42] hegység határolja el „Primorsko-Goranske” régiótól. Nyugaton a Velebit hegység vonulata határolta, bár a horvát közigazgatás Szenj és Karlobag, valamint Novalj járásokat a Lika régióhoz csatolta, így a likai régió kiért egészen az Adria tengerig[43]. A nyugati régiómentén húzódott észak-dél irányon a Velebit hegység. Délen a régiót a Velebit hegység középső részének gerince és a déli részének gerince Tulova greda hágóig, majd a déli Velebit, Prezsid (Prezid) hágója és Gracsac (Gracac) járás - Obrovac járás határa, valamint Gracsac járás - Knin járás határa szegélyezte, elválasztva Lika régiót Dalmácia északi régiójától. Keleten Lika régiót a Bosznia és Hercegovina –Horvátország geográfiai határa szegélyezte, Pjesavica hegység vonulata[44].

Lika régió több tájegység alkotta. Legnagyobbak közé tartozott a Velebit hegyvonulat[45]. A legkiterjedtebbek Gacsko (Gacko) polje[46], Krbavsko polje avagy Krbava[47] és a legnagyobb Licsko (Licko) polje[48]. Több kisebb medence ékelődött be a nagyobbak közzé, „Vrhovinsko polje, Bjelopolje, Lapacko polje, Lipovo polje”. A legkiterjedtebb likai rész a Licsko (Licko) polje, melynek székvárosa Gospity (Gospic).

Gracsac járásban[49] Lovinac településen és annak környékén „Lovinac, Rok, Licko Cerje, Ricice, Smokric, Vranik” településeken képzett etnikai tömböt a horvát lakosság. Ezen horvát település csoportot viszont körbevették szerb települések „Gornja Ploca, Kik, Rudopolje Bruvansko, Tomingaj, Stikada. Gracsac járás további településeit, ” Mazin, Bruvno, Kijani, Omsica, Deringaj, Gubavcevo polja, Gubovo, Grab, Vucipolje, Duboki Dol, Velika Popina, Oric, Cerovac, Zrmanja Vrelo, Doljani, Kom, Rasticevo, Nadvrelo, Prijevo, Zrmanja, Pribudic, Palanka” és egyben járásközpontot Gracsac várost szerbek lakták abszolút többségben.

Donji Lapac járást abszolút többsében lakták szerbek. A horvát lakosság elenyésző volt, etnikai tömböt nem képeztek a járásban.[50]

Korenica járásban[51], annak északi részén alkottak „elszigelet” etnikai tömböt, település csoportot a horvátok „Vaganacko Polje, Serlic Poljana, Smoljanac, Rodic, Poljana, Rastovaca, Poljanak, Plitvice” és keleti részén, főleg Udbina településtől keletre „Brestane, Podlapaca, Canak, Jagodnje” településeken. A horvát település csoportokat abszolút többségű szerb települések zárta gyűrűbe, „Titova Korenica, Jezerce, Udbina, Plitvicka Jezera, Zaklopaca, Resetar, Licko Petrovo Selo, Novo Selo Korenicko, Zeljava, Plitvicki Ljeskovac, Koncarev Kraj, Cujica Krcevina, Kapela Korenicka, Rudanovac, Vrelo Korenicko, Drakulic, Homoljac, Trnavac, Vranovaca, Mihaljevac, Kompolje Korenicko, Seganovac, Kalebovac, Gradina Korenicka, Oravac, Vrpile, Tuk Bjelopoljski, Jasikovac, Bjelopolje, Ponor Korenicki, Grabusic, Klasnjica, Vedusic, Frkasica, Debelo Brdo, Bunic, Salamunic, Pecane, Krbavica, Kozjan, Josani, Krbava, Svrackovo Selo, Tolic, Donji Mekinjar, Rebic, Coljuk, Kurjak, Srednja Gora, Visuc, Mutilic, Komic, Poljice”.

Szenj (Senj) járásban[52] egyetlen egy településen laktak szerbek Vrzicsi (Vrzici) faluban a Velebit hegységben Szenj-Otocsac közti közlekedési útvonal mentén. Szenj várost és a többi települést horvátok lakták.

Goszpity járást[53] horvátok lakták abszolút többségben. A szerbek a járásban, annak északnyugati részén, Kosinja településnél „Mlakva, Studenci, Krs, Lipovo Polje”, valamint Gospity várostól kelet, délkelet régióban „Licki Osik, Siroka Kula, Ostrvica, Divoselo, Licki Citluk, Poljari, Ornice, Medak, Mogoric, Brezik, Kukljic, Drenovac-Raducki, Raduc, Pocitelj, Mogoric, Pavlovac Vrebacki, Vrebacki, Zavode, Ostrovica, Lipovo Polja” (Medacki dzep) lévő településeken képeztek etnikai tömböt a szerbek. A járás központját Goszpity várost és a többi települést horvátok lakták abszolút többségben.

A Lika tájegység keleti régióban és Otocsac (Otocac) járásban[54] szintén éltek szerbek néhány településen „Vrhovine, Babin Potok, Rudopolje, Gornji Vrhovina, Zaluznica, Turjanski, Doljani, Podum, Skare, Glavace, Dabar, Staro Selo, Gornje Selo, Drenov Klanac, Srpsko Polje, Ponori, Gorici, Brlog, Rapain Klanac, Prokike, Vodotec”). Otocsac várost és a többi települést horvátok lakták.

Rab járást[55] és Pag járást[56] horvátok lakták abszolút többségben.

Lika, Primorska-Goranska régiójában a JNA 5.katonai körzet (VO) 13.hadtest-Rijeka[57] dandár erői és a katonai körzet központi bázis erői állomásoztak-kivéve dél-likai gracsaci részt, ahol a Jugoszláv Haditengerészet (JRM) Szplit központi parancsnokság (VPO) 9. hadtest (Knin) erői kerültek összevonásra.[58] . A JNA erők „Gospic, Sveti Rok, Perusica, Otocac, Udbina (katonai reptér), Ramljani, Licka Jasenica, Velebit-Panos, Lukovo-Karlobag, ” állomásoztak. Az 5. VO erői, 13. hadtest [59] egyik legfontosabb objektumának számított a Goszpity járásban lévő Szveti (Sveti „Sv”) Rok horvátok lakta település mellett lévő hadianyag raktárat-bunkert (MES).

A horvátok szeptember 14-től blokád alá vették a JNA 13.hadtest erőinek létesítményeit Lika régióban (Gospic, Otocac, Ramljani, Perusic ) és 1991.09.22-ig elfoglalják ezeket. A JNA kisebb harci érintkezés révén kivonják erőiket belső likai zónába. November elején a horvátok elfoglalják a licska jaszenicai (Licka Jasenica) JNA bázist, de az visszafoglalják a szerb erők . A bázisokról kivont JNA erők egy része Plitvice területén csoportosul, a JNA 10.hadtest (kihelyezett parancsnokság Bihács) erőivel.

A lázadó szerb erők már 1991. év elején megkezdték a Plitvice kontrolját, politikai gyűlések és útakadályok létesítésével. A horvát rendőri erők Plitvice hotel épületében állomásoztak, a szerb lázadók célja volt elüldözni a horvát rendőröket Plitvice területéről, és átvenni a rendfenntartást saját „SUP-Krajina” rendőri egységével. Ennek a műveletnek a legvéresebb napja 1991. húsvétja volt, amikor a helyi szerb lázadók fegyveres összecsapást kezdeményeztek a horvát rendőrök ellen. 1991. március 30-tól Plitvice térségében fegyveres konfliktusra kerül sor a helyi szerb fegyveres csoportok és a helyi horvát rendőrség és támogatásukra küldött speciális rendőri erők közt. A rendőrséget a horvátok végül 1991. szeptember elejéig tudták megtartani.

Plitvice területén a lázadó szerb erők támogatására „rendfenntartó” céllal megjelent a Rijeka és Delnice, Otocac területéről kivont 5. VO 13. hadtest –Rijeka erői.[60] A horvát rendőri erőket 1991.09.01-én kivonták Zágrábba (Zagreb). A JNA és a szerb lázadók ellenőrzés alá vonták Plitvice egészét. Plitvice területén a JNA a helyi szerb lázadók támogatásával létrehozza hadműveleti parancsnokságát. Az 5.VO-Zagreb kihelyezi parancsnokságát (IKM) Szlunj városban lévő laktanyájába, és a 5.katonai körzethez tartozó 5. Operatív Csoportot hoz létre Kordun (nyugati része és déli része), valamint Lika tájegység területén.[61]

Lika déli részének a blokkolását a 9.hadtest- Knin erői hajtották végre gracsaci kihelyezett parancsnoksággal. Gracsac (Gracac) esetében nemcsak a várost lakták többségben szerbek, hanem attól északra eső területeket is egészen Donji Lapac területéig[62]. Ezen a részen, településeken Gracsac és Donji Lapac városokban a szerb lázadó SAO (Szerb Autonóm Tartomány) Krajina rendőri erői (SUP) létesítettek rendőrállomásokat.

1991. évben Lika területén gyors ütemben a JNA segítségével létrejött a szerb lázadó erők strukturális reformjával a területvédelmi erő (TO) Lika. Bázisaikat a szerbek lakta zónákban alakították ki. A szerb lázadó erők miután már az 1990.év augusztusában létrehozták Gracsac városban lévő SUP-Krajina rendőr állomást, megkezdték Lovinac horvátok lakta „enklávé” elfoglalását 1991. áprilisában. A szerb lázadók elsőként a lovinaci horvát rendőr állomást támadták meg, majd a JNA közreműködésével intenzívebben folytatták támadásukat Lovinac és Szveti  (Sveti „Sv”) Rok ellen. A két településen a horvátok létrehozták válság törzsüket (KS), és az esetleges evakuáció végett a Velebit hegységen keresztül „Starigrad, Rovanjska, Seline, Jasenica” irányába kapcsolatot tartottak fent. Lovinac horvát rendőr állomást huszonkét fős egység védelmezte, melyhez érkeztek megerősítő erők Zágrábból, de a szerb lázadók és JNA erők túlereje és haditechnikai fölényével szemben nem sokat tudtak kezdeni. Addig tartották az enklávét, amíg a horvát lakosságot 1991.09.18-24. közt evakuálták a Velebit hegységen keresztül a tengerpart irányába. A továbbiakban a horvát településeket megszállták a szerb lázadók és JNA erők.

1991.március és április hónapban az otocsaci járás „Vrhovina, Brinje, Dabar, Sinac” településein lévő horvát rendőri erőket megerősített a helyben megalakult horvát Nemzeti Gárdista (ZNG) zászlóalj 550 fős egysége. Március 25-én a horvát rendőri erők létszáma tovább növekedett, mely két századot tett ki. Májusban Otocsac (Otocac) városban 5-én megalakult a horvátok önkéntes osztaga, mely júliusban 2000 fővel csatlakozik a Nemzeti Gárdához. További horvát egységek alakulnak meg.[63] A fenti erők azonnal megkezdték Otocsac és régiójának védelmét. Július 25-én megalakult a horvát polgári védelem 900 fős egysége. Augusztusban pedig a horvátok létrehozták a válság törzset (KS) Otocsac városban, majd elfoglalják a Ramljani településen lévő JNA bázist[64].

A JNA erők gépesített zászlóaljával ellenőrzés alá vonta Ljubovo és Bunic közti közforgalmú utat, mely Licski (Licki) Osik városkát kötötte össze Korenica várossal. A területet 1991.májusától folyamatos szállták meg a JNA és helyi szerb erők egészen júliusig.

1991.november 10-től az 5. Katonai Körzet (VO) Bihácson (Bihac) kihelyezett parancsnoksága a 10. hadtest parancsnoksága létrehozta Lika tájegység ellenőrzés alá vonása érdekében a 3. számú Operatív Csoportot (OG-3).[65] 13. hadtest-Rijeka erőinek parancsnoka megbeszéléseket folytatott a horvátokkal, annak érdekében, hogy a hadtest erői a területvédelmi bázisokon lévő haditechnika kivételével békés úton elhagyhassa Rijeka, Delnice, Lika bázisait.[66]

Goszpity városban a JNA elsősorban technikai bázist tartott fent. A katonai objektumokat a technikával együtt a JNA megpróbálta már májusban elhagyni, de a horvátok megakadályozták. Júliusban viszont a JNA kivonta erőit „Ljubovo, Licki Osik- Bunic” irányába. Augusztus 14-től a horvátok létrehozzák válság törzsüket (KS) Lika területén[67]. 1991.augusztus 18-án a JNA megkezdte Goszpity támadást, mely során tüzérséggel lőtték a várost. Szeptember elején a szerbek Goszpity környéki Bilaj és Ribnik településeket támadták, majd megszállták. Közben szeptember 14-től elkezdődtek a JNA katonai létesítmények blokádjai, mely szeptember 29-ig tartott. A horvát erők birtokba vették Goszpity város egészét és a JNA objektumokat[68], valamint a járás további katonai objektumait[69]. 1991. tavaszán (április 8.,10.,) a JNA megpróbált Bunic irányából megerősítő erőket küldeni a Goszpity város és környékén laktanyáikba és objektumaikban állomásozó JNA erők részére. A JNA megerősítést a horvát rendőrség Goszpity előtt feltartóztatta. 1991.szeptember 18-án a likai Goszpity városban lévő katonai objektumokat blokád alá vevő horvát erőknek az ott lévő JNA 5.VO-Zagreb,13.hadtest-Rijeka erők, 236.gépesített lövész brigád, valamint a 5.VO-Zágráb (Zagreb), 10. hadtest-Zágráb (Zagreb), Jasztrebarszko (Jastrebarsko) bázis 4. páncélos brigád kisebb egysége megadta magát. Bár ezen erők támogatására a JNA elindította „Banja Luka- Bihac- Korenica” útvonalon a 329. páncélos brigádjának egy kisebb részét, mégsem sikerült a horvát blokád szétverése és egyben Goszpity város megszállása. A 13. hadtest Goszpityban és környékén lévő erőit a 9. hadtest-Knin támogatásával kivonta szveti (Sveti) Rok bázis védelmére, illetve a horvátok lakta likai Lovinac település és környező falvainak szeptember 27-i elfoglalására.

Lika harcvonalak

A horvát erők[70] Lika tájegységben sikeresen állítják meg a JNA erők és alakítják ki 1991.év végére 1992.év elejére védelmi vonalukat.

Otocsac (Otocac) körzete:

„Mala Kapela hegység/Velika Runjavica magaslat- Glibodol –Lazic vrh magaslat- Crni vrh magaslat- Drenov Klanac tájrész/ Poljanak magaslat- Loncari- Tukljace- Gacko medence/Staro Selo- Donja Dubrava- Gornja Dubrava- Covici-Rajkovici- Sinac –Gudaca hegység/Gradina magaslat –Stipanova grda magaslat- Samogradica hegy- Canak”

Lika körzet:

„Markovici- Jurkovic Do- Gornji Lulici- Gostovaca- Sv Trojica magaslat- Bukovac Perusicki- Prvan Selo- Licki Osik- Budak- Plantaza- Bujacica- Bilaj- Licki Ribnik- Ornice- Jasikovaca- Podklisa”

Velebit körzet:

„Sedrvan- Rizvanusa –Velebit hegység/Samar- Golo vrh magaslat- Visocica magaslat- Badanj  magaslat- Lisac magaslat- Vaganski vrh magaslat- Malovan magaslat- Babin vrh magaslat- Sveto brdo magaslat- Debelo brdo magaslat” ( A Golo vrh magaslattól a vonalat a horvát erők szpliti (Split) katonai operatív törzs (6.OZ) erői védték).

A szerb erők az erős horvát védelem végett állásaikat 1992.év elejére az alábbi területen alakították ki.

Otocsac (Otocac) körzet:

„Mala Kapela hegység/Nos Kapela magaslat- Korac magaslat- Konjska glava magaslat- Bobici- Dabar- Erderoga kosa magaslat- Drenov Klanac tájrész/ Glavace- Gacko medence/ Podum hegy/ Naprte- Marjani –Jurkovici- Zaluznica- Godaca hegy/Panos magaslat- Vucjak magaslat- Brda hegygerinc- Crni vrh- Drvenjak tájrész- dolina Korite- Canak”

Lika körzet:

„Sikara hegyrész- Trta hegyrész-Ozidine magaslat- Gradina magaslat-Kurmanovo magaslat- Canci hegyrész- - Gluntusa magaslat- Klenovac- Licki Osik- Niksic- Ostrvica- Kulica- Brdo –Babulj- Komljovaca magaslat- Mudrovica brdo magaslat- Medak- Ivancevici- Licki Citluk- Poljari- Divoselo”

Velebit körzet:

„Popova kosa magaslat- Jelar magaslat- Alanak magaslat- Bukova glava magaslat- Duliba hegyrész- Razbojna draga szoros- Kukovi hegyrész- Siroka draga szoros- dolina Bunevac”.

 

                   

Dalmácia SAO


 

Dalmácia északi és középső részéből (egyben egész Dalmáciából) 3450 km2 területen vonta ellenőrzés alá a régiót a „Horvátországi Szerb Köztársaság”. A szerb zónában 87 000 lakost prognosztizáltak 90% szerb, 10% horvát nemzetiségi arányban. A horvát közigazgatási járások azon területein, (Zadar[80], Benkovac[81], Obrovac[82], Sibenik[83], Knin[84], Drnis[85], Szinj[86] járások), ahol a helyi szerbek többségben tömböt alkotva éltek, kialakították saját járásaikat. A szerbek részben ellenőrizték Drnis várost és a járás északi részét, Zadar járás keleti részét. A szerbek kontrolálták Sibenik járásból a Miljevacska platót (Miljevci), amin az általuk ellenőrzött Drnis és Knin járások osztoztak, valamint Szinj járás északnyugati részét, amit Knin járáshoz csatoltak.  A régió központja Knin. Zadar járás szerb kontrol alatti részén létrejött Zadar szerb járás Smilcsity (Smilcic) település központtal, Szinj (Sinj), Knin és Sibenik járás szerb kontrol alatti részén létrejött Knin járás, Knin városközponttal. Benkovac járás szerbek lakta részén pedig létrejött Benkovac szerb járás, Benkovac város központttal. Drnis járás szerbek ellenőrizte részén létrejött Drnis városközponttal, Drnis járás.
Dalmácia északnyugati „csücske” a Zrmanja folyótól a Velebit hegység tengerparti részén lévő „Tribanj-Kruscica” tájrész „Mandalena” (Marija –Magdalena) tengeri öbölig felnyúlt a Velebitszki (Velebitski) tengercsatorna (kanal) mentén. Északon Dalmáciát a Velebit vonulat déli tömbje szegélyezte, magába foglalva a Velebit déli tömbjének[71], Obrovac várost a Prezsid (Prezid) hágón át Gracsac várossal összekötő közútat, magát Gracsac várost, a járás[72] keleti, északkeleti részét és a várostól északra eső Gracsacko (Gracacko) mezőt (polje), Bruvno és Mazinszko (Mazinsko) mezőket, elérve a Horvátország és Bosznia és Hercegovina (BiH) államhatárát. Dalmácia északnyugat-délkelet irányon húzódó keleti határát Horvátország és Bosznia és Hercegovina (BiH) államhatára képezte, magába foglalva a Dinári vonulatot, Kninszki (Kninski) Postak hegytömb, Kamesnicsa (Kamesnica) hegytömb.  A keleti határ a két ország államhatára mentén folytatódott, elérve a Neretva folyó völgyét, majd a déldalmát dubrovnyiki (Dubrovacka primorje) tengerparti hegyvidékes zónát, egészen Konavle déldalmát tájegységig, Crna-Gora és Horvátország államhatáráig. A két ország (akkori jugoszláviai tagköztársaság) geográfiai határa zárta le a horvát dalmáciai régiót. Dalmácia nyugati határát az Adria tenger képezte, a száraföldi részen a Prevlaka félsziget Ostra foktól a kvarneri Mandalena öbölig, délkelet-északnyugat irányon magába foglalva a dalmáciai tengerparti zónát[73] és szigetvilágot, 926 kisebb- nagyobb szigetet, szirtet[74] a kvarner öböli Pag szigettől a dubrovniki Elafita szigetcsoportig. A Krka és Neretva folyó közt terület el Zagora[75] karszt-hegyvidékes tájrész 150 km. hosszan. Északnyugatra a Krka folyótól a Ravni Kotari[76] karszt-hegyvonulata nyúlt el a Bukovice tájrész és Zadarski zaled tájrész (tengerparti zóna) közt. Dalmácia 11 960 km2-en terült el és három nagyobb régióra tagolodott, Észak-Dalmácia[77], Közép-Dalmácia[78] és Dél-Dalmácia[79].

A horvát közigazgatás az 1992.évi megyésítésével, annak ellenére, hogy mindkét járást abszolút többségben szerbek ellenőrizték, Gracsac és Lapac járásokat[87] ketté osztotta. Gracsac járásnyugati részét, Lapac járás északi részét „Licko-senjska” megyéhez csatolták, Gracsac járás keleti részét és Lapac járás déli részét pedig „Zadarsko”  megyéhez csatolták. Hasonló területi arányban osztozott a két járáson Lika és Dalmácia régió is.

Észak és Közép valamint Dél- Dalmácia szigetvilágát, Bracs (Brac)[88], Hvar[89], Visz (Vis)[90], Lasztovó (Lastovo)[91], Korcsula (Korcula)[92] járásokat abszolút többségben horvátok lakták, a szerb lakosság elenyésző volt. A dalmáciai tengerparti részt, Zadar[93], Biograd na Moru[94], Sibenik[95], Trogir[96], Kastel[97], Szolin (Solin)[98], Szplit (Split)[99], Omis[100], Makarszka (Makarska)[101], Plocse (Ploce)[102], Metkovics (Metkovic)[103], Dubrovnik[104] járásokat abszolút többségben horvátok lakták, a szerb lakosság elenyésző volt. A dalmáciai Zagora tájrészből Imotski[105], Vrgorac[106] járásokat abszolút többségben horvátok lakták, a szerb lakosság elenyésző volt.

 

Dél-Dalmácia esetében a szerbek elenyésző százalékban lakták, abszolút többséget képeztek a horvátok. Ennek ellenére a JNA stratégia szempontok alapján elindította déldalmáciai hadműveletét Montenegró, Bosznia (Trebinje és Mostar) irányából.

 

JNA dalmáciai hadművelete

 

1991. júliustól a JNA intézkedett a dalmáciai zóna elleni offenzíva megtervezéséről. A művelet érintette a boszniai hercegovinai területeket. A hadművelet célja volt elfoglalni és ellenőrzés alá vonni a horvátországi dalmát tengerpartot Zadartól egészen Prevlavkaig. Az egész Dalmáciát átfogó offenzíva keretén belül több lépcsős régiókra (Észak és Közép Dalmácia, Neretva folyó völgy-torkolat vidék, Dél-Dalmáciai) lebontott külön hadműveleteket (Obala, Udar, Orkan, RAM - Ajkula) tervezve meg a JNA katona vezetése.

1991.augusztusában-szeptemberében a horvát erők ellenőrzés alá vonják a JNA haditengerészeti erőinek tengerparti bázisait, „Pula, Sibenik, Zadar, Split/Divulje, Lora, Ploce”. A JNA haditengerészete (JRM) a bázisaikról az Adrián át észak-dél irányban folyamatosan támadva a horvátokat, kivonja erőit a horvátországi Visz (Vis) szigetre és Crna Gora (Montenegro) Kotor öbölben lévő „Kumbor” és Tivat” bázisaira.

 

A JNA célja volt Dalmáciát leválasztani Horvátország többi részeitől, Isztriától, Likától, majd bekebelezni egész tájegységet Zadartól Dubrovnikig.

A dalmáciai műveletek első etapjában szerepelt az észak és közép dalmáciai, „Ravni kotar, Zadar, Split és Sibenik” ellenőrzés alá vonása a JNA/JRM Operatív Csoport 4 (OG-4) műveleti csoport által. Második etap fő támadási irányát képezte Közép-Hercegovina Neretva folyó kanyon, „Mostar-Split” területéről történő OG-2 erők megindítása Horvátország dél-dalmáciai zónája ellen, valamint a közép-dalmáciai zónában „Drnis-Split” támadási irány. Mindkét irányon való művelet Szplit teljes megszállására irányult.

Az egész dalmáciai műveletre a JNA húsz-huszonöt napot szánt. Az offenzívába bevont erők voltak a VPO-9.hadtest-Knin, az 1.VO-4. hadtest-Szarajevo, 1.VO-37.hadtest-Uzsice, 3.VO-2.hadtest-Titograd (Podgorica), VPO-9.VPS-Boka Kotor, TO (területvédelmi) Crna Gora, TO IH (Kelet-Hercegovina).[107] A haditengerészeti (JRM) erők VPO-Szplit feladata volt észak –közép-dél dalmáciai objektumaik biztosítása. Mivel a tengerparti zóna teljes mértékben horvátok lakták, így a JNA a tengerészeti objektumaik és szárazföldi tengerészeti objektumaikat védelmező erők támogatására irányította az OG-4 és OG-2 operatív csoportot.

1991.szeptember 20-tól a JNA/JRM VPO kihelyezett parancsnokság (IKM) Visz (Vis) sziget bázisán parancsot ad a 9. hadtest-Knin, 8. VPS és 9. VPS valamint a haditengerészet hadihajózó flottillájának és a JNA/JRZ légierőnek Szplit, Sibenik, Zadar, Dubrovnik elleni offenzíva megindítására. A cél a horvát blokád alá vett JNA létesítmények felszabadítása, és az ott lévő erők biztonságos kivonása a hadianyagkészlettel együtt.

 

Dél-Dalmácia

 

Dél-Dalmácia birtokbavételére tervezett hadműveletben a Jugoszláv Néphadsereg számíthatott a Bosznia és Hercegovina (BiH) kelet-hercegovinai lázadó szerb félkatonai erőire, illetve a montenegrói „partizánokra”, önkéntes félkatonai területvédelmi[108] alakulatokra. Mivel Dél-Dalmáciában elenyésző volt a szerb lakosság és egyben a lakosság köréből kerülő lazadó önkéntes, így a kelet-hercegovinai Popovó (Popovo) mezőségi (polje), dubravai (Dubrava) szerb lázadókat felfegyverezte a JNA és bevonta őket a Dél-Dalmácia megszállására irányuló offenzívájába.[109] Dél-Dalmáciában a JNA nem tartott fenn nagyobb katonai támaszpontot. A Neretva folyó deltájánál Plocse (Ploce) városának kikötőjében működött hadihajózó egység [110], valamint hadianyag raktár a JNA haditengerészete (JRM)  VPO 8. VPS (Sibenik) parancsnokság alatti erőkkel[111].

 

1991.szeptemberében a horvátok a „laktanya blokád” akciójuk során, a Neretva deltában a „Mala Bara-Zelena Tabla” művelet során ellenőrzés alá vonták a JNA plocsi, neretvai objektumait, ahonnan a JNA erőit kivonta, bár a hadianyag raktárat nem ürítette ki, ezzel a horvátok jelentős hadianyaghoz jutottak.[112]A horvátok lényegében ellenőrzés alá vonták a Neretva folyó deltavidékét egészen Horvátország-Bosznia és Hercegovina államhatáráig, valamint a tengerparti zónát a Hutovó tótól egészen a Peljesac félszigetig, valamint az összes déldalmát szigetet kontrolák kivéve Visz (Vis) JRM katonai támaszpontot és szigetet. A szigeteken a horvátok megszerezték a JNA partvédelmi ütegeit, ezzel lényegében biztosíthatták a szárazföldet a JRM hadihajózó erőivel szemben.

 

 

1991.szeptember 12-től a JRM teljes felügyeletet gyakorolt az Adrián. Ez idő alatt kezdte meg szerveződését a horvát katonai erők haditengerészete (HRM- Hrvatska Ratna Morarnica). Kezdeti lépést jelentett a megfelelő hajózó park, továbbá a JNA laktanyákból zsákmányolt hadianyagok elosztása, hajó, fegyverzet, muníció.[113]

 

A JNA haditengerészete (JRM) VPO-Szplit/8. VPS-Sibenik a dél-dalmácia haditengerészeti és partvédelmi objektumait[114] elhagyta, erőit Visz (Vis) szigeti kihelyzett ideiglenes haditengerészeti bázisára irányította, ahol egyébként az összes adriai haditengerészeti körzet (VPS) erőit –kivéve a 9. VPS-Boka Kotor (Crna Gora)[115]- összevonta a JRM VPO-Szplit (Split) 1992.májusig. A 9. VPS erői továbbra is a montenegrói Boka Kotorban állomásoztak, egyedül Mljet-Sipan területén lévő bázisait hagyta el, kivonva erőz Boka Kotorba.

 

1991.októbere és novembere közt az JNA és támogató szerb lázadó erők Horvátország dél-dalmáciai területéből ellenőrzés alá vonták Prevlavka, Konavle tájegységeket, valamint a Dubrovnik tengerparti körzetet egészen „Zaton Doli-Bistrina- Oslje –Dobri Do” vonalig. Dubrovnik város és a szigetek viszont horvát kézben maradtak. A JNA és JRM hiába támadta Dubrovnik várost decemberben, azt még sem tudták bevenni. Dubrovnikot a szerbek a szárazföldi részen körbezárták, a tenger felől pedig 1991.decemberig blokád alatt tartották. A JNA dubrovniki tengerparti zónáját Peljesac félsziget bejáratától egészen a Crna Gora-Horvátország államhatáráig 1992. nyaráig, nyár végéig ellenőrzésük alatt tartották. A boszniai, kelet-hercegovinai Popovo mezőt (polje) a JNA teljesen ellenőrzés alá vonta a Dubrava tájegységgel együtt. Közép és Kelet-Hercegovinában lényegében a Neretva folyó képezte a horvát erők-JNA közt ütköző zónát 1992.június közepéig.

 

 

Észak és Közép-Dalmácia

 

A két dalmáciai régióban a JNA jelentős haditengerészeti erőt (JRM) állomásoztatott. A JRM haditengerészeti parancsnokságát VPO Szplit (Split) városban működtette, mely alá tartozott az egész Adriát felügyelő 8.,9.,5. haditengerészeti szektorok (VPS). A horvátországi tengerparti zónát beleértve Dalmáciát és Krajinát a Haditengerészeti (JRM) Főparancsnokság (VPO) Szplit kontrolálta erőivel: 5. haditengerészeti szektor (VPS)-Pula (Isztria, Kvarner öböl ), 8.VPS-Sibenik (Észak és Közép Dalmácia), 9.VPS-Kumbor (Dél-Dalmácia és Crna Gora), 9.hadtest-Knin (Ravni Kotar ,Zadarski Zaleda, Bukovice, Zagorje Dalmatinska).

Isztria és a Kvarner öböl az 5. VPS- Pula parancsnokság alá tartozott. Ezen bázisairól erőit a VPO kivonta Szplitbe, majd Visz (Vis) szigetre 1991.nyarától 1992.év elejéig.[116]

Miután a horvátok az álltaluk többségben lakott dalmáciai, főképpen tengerparti „Zadar, Biograd na Moru, Vodice, Sibenik, Trogir, Split, Omis, Makarska, Ploce, Metkovic” és szigetvilági zónát (kivéve Vis) ellenőrzés alá vonták és blokád alatt tartották a JNA és JRM erők ezen zónában lévő katonai objektumait[117], a JNA/JRM VPO az észak és közép –dalmáciai erőit megkezdte kivonni a szerb kisebbségek lakta „védzónákba Kninszka-Krajina (Kninska), Zagorje tájegységbe („Gracac-Benkovac-Obrovac-Knin”vonal). Az összevont erőket a Knin városban állomásozó VPO Szplit  9. hadtest erőihez sorolják. Ezalat a Visz (Vis) szigetén létrehozott kihelyzett JRM hadihajózó parancsnokság alá összevont pulai és sibeniki hadihajózó erők, támogatva a montenegrói bázisról Dubrovnik ellen felvonuló boka-kotori hadihajózó JRM erőkkel, megkezdték az adriai tengeri blokádot.[118]

 

A JRM  három periódusban  hirdetett blokádot  az Adrián:

 

 -1991.szeptember 17-23. Plocse támadása, harcok a Neretva tengercsatornán -

 -1991.október 3-11.- 472. gépesített erők deszant Dubrovniknál, Dubrovnik támadása-

-1991. november 8-december 3. -Pula isztriai bázisát elhagyja a JRM, Pag november 21-i támadása, Maszlenica (Maslenica) híd támadása, humanitárius segélyhajók blokkolása, november 14-15 Szplit tengerrészen folyó harcok.

 

Észak és Közép Dalmácia birtokba vételéhez a JNA/JRM erők számíthattak a helyi szerb lázadó erők (Kninszka-Krajina, Zagorje tájrészi) támogatására.

Szerb lázadó erők területvédelmi egységei a 9. JNA hadtest alá tartoztak, mint a SAO Krajina fegyveres erői. .A JNA 9. hadtest parancsnoksága alatt álló horvátországi szerb SAO (Szerb Autonóm Tartomány) Krajina dalmáciai erői kialakítják területvédelmi (TO) brigád (dandár) szintű egységeiket:

 

- 1. TO brigád. Ezen brigád az alábbi osztagok összevonásából jött létre :

   Gracsáci (Gracac) TO oszagok- 1991. emberében a SAO Krajina dalmáciai erőinek 1. TO. brigádja kihelyezett parancsnokságot (IKM) létesít   Otisity (Otisic) településen.

 

-2. TO osztag Donji Lapac: osztagok „Mogoric, Medak, Teslingrad”

 

- TO brigád Benkovac. Ezen brigád az alábbi osztagok összevonásával jött létre:

                                              -„Ostrvica, Smilcic” osztagok

 

- TO brigád Knin. Ezen brigád az alábbi osztagok összevonásából jött létre:

                                              -„Golubic, Kosovo, Cetina” osztagok-

 

-TO önálló osztagok: „Obrovac, Gracac, Donji Lapac”

                                      „szerb gárda-Peruca” (Perucko tó környéki                                                   területek védelme)

 

Első lépcsőben a JNA 9. hadtest erőivel elfoglalta a Knin- Vrlika- Perucskó vízerőmű vonalát augusztusban.[119] A további cél Szinj (Sinj) elfoglalása volt, de erre nem került sor, mert a horvátok megállították a szerb erőket a Perucskó vízerőműnél és a Szvilaja (Svilaja) hegységben.

 

 

1991.szeptemberben a 9. hadtest-Knin megkezdi észak-közép dalmáciai offenzíváját „Obala és Orkan-91”[120] nevén a teljes tengerparti rész megszállása érdekében. Észak és Közép -Dalmácia elfoglalására a JNA több fő támadási irányt aktivizált. Egyik volt a „Knin –Benkovac –Obrovac- Maslenica- Zadar -Zadarski zaled (Zadar város)” offenzíva, a másik a „Knin-Drnis-Sibenik (Sibenik város)”[121] offenzíva. A művelet célja volt, hogy a JNA és JRM horvát blokád alól felszabadítsák JNA objektumaikat és ellenőrzés alá vonják egész Észak és Közép-Dalmáciát.

 

Dalmácia északi részét érintő JNA művelet célja volt továbbá, hogy elszigeteljék a közép-dalmáciai régiót északtól. Az Észak és Közép –Dalmácia offenzíva végrehajtására a JNA vezérkara létrehozta Operatív Csoport- 4 (OG) műveleti erőt[122].

 

 

Szeptembertől az észak és közép dalmáciai régióban a JNA a 9. hadtest koordinálásával megkezdi területszerző hadműveleteit. Sibenik és Zadar megszállása érdekében az Obala 91[123] akció során, több mint 100 harci járművet vont be a műveletbe. Szeptember 28-tól október 6-ig  a JNA erők 9. hadtest egységei támadást intéznek Zadar elfoglalására.

 

A horvátok elsődleges és másodlagos védőgyűrűt húztak Zadar köré. Szeptember –október –novemberben folyó folyamatos támadások ellenére a horvát védelem sikeresen megvédte a várost a JNA offenzívától, visszaverve a gépesített és harckocsizó szerb erők akcióit.[124]

A JNA még december végén 1992.január elején próbálkozott egy újabb katonai művelettel az észak-dalmáciai területén, mely az „Udar” kódnevet[125] kapta.

 

 

-Dalmácia hadszíntér

 

 

 

 

Dalmáciai harcvonalak

 

Észak és Közép-Dalmácia/ Zagorje, harcvonalak

 

Miután a szerbek elfoglalják a Zrmanja folyó jobb parti platóján „Obrovac – Velebit /Tulova greda, Obrovac –Jasenica- Maslenica” területet a horvát védelem erős ellenállása végett megtorpannak és állásaikat a Velebit hegység déli régiójában „Mali Alan hágó-Tulova greda magaslat – Bobija magaslat vonalon”, Jaszenica (Jasenica) tájrészen a Novigradsko tengerrész északi  partján „Jasenice- Maslenica” vonalon alakítják ki.

 

A szerb erők miután elfoglalták Krusevo tájrészt, Prigrad platót, Paljuv tájrészt védvonalukat a Novigradsko tenger keleti, déli és nyugati részén a „Krusevo-Novigrad- Podgradina” vonalon húzták meg. A védvonaluk a továbbiakban észak -keleti és dél-nyugati irányon folytatódott Iszlám Latinszki (Islam Latinski) településtől Musaptan településig „Podgradina- Islam Latinski- Drace- Zemunik Gornji –Smokovic- Murvica- Musaptan” települések mentén.

 

A Zadar környéki régióban „Zadarski zaleda” a szerb erők „Musaptan –Crno- Babindub- katonai repülőtér- Zemunik” vonalon alakították ki támadó állásaikat.

A további vonaluk a Ravni Kotar hegyvidéki részen folytatódott „Zemunik Donji- Zemunik Gornji- Skabrnje- Nadin- Lisane Tinjske- Donja Jagodnja- Donje Ceranje – Pristeg- Kolarina –Vuksic- Provic- Morpolaca- Cista Velika- Cista Mala- Guduca folyó völgy –Krka /Prokljansko tó”. 

 

A horvát erők erős védvonalat alakítottak ki a Velebit hegységben „Sveto brdo magaslat- Mali Golic magaslat- Lipov vrh magaslat- Zelenkovac- Celenka” magaslat vonalon. A tengerparti zónában Rovanjska védelmében „Glavica- Modric- Rovanjska” vonalon.

A Novigradsko tengerrészen a Novszkó zsdrilo” (Novsko zdrilo) szoros nyugati partján alakították ki állásaikat „Zdrilo – Posedarje” vonalon. A továbbiakban észak -keleti és dél-nyugati irányon folytatódott védelmi állásaik „Posedarje- Grgurica-Suhovare- Njegulova draga szoros- Brisevo- Visoka magaslat- Zadar/ Bili brig” vonalon.

Zadar horvát védelmi vonal „Bili brig- Ploce- Dracevac- Bibinje” (Kriz magaslat 1992.05.22-től) irányon húzódott, majd folytatódott a Ravni Kotar tájegységben „Gaj tájrész- Galovac- Donji Zemunik- Goles- Prkov- Gorica- Gornje Rastane – Kakma – Vrana- Radosinovci- Dobra Voda- Budak- Bila Vlaka- Stankovci- Velim- Grabovci- Gacelezi- Raslina – Krka/ Prokljansko tó” vonalon.

 

A Krka folyó mentén a horvátok a jobb parti régióban megtartották Skradin és Dubravice településeket, melyek közt erős védvonalat alakítottak ki „Umac magaslat- Skradin- Bicine- Skradinsko polje- Dubravice- Delejak magaslat”. A szerb erők ezen részen „Prokljan- Gracac- Velika Glava- Plastovo- Rupe- Krka/Roski slap” vonalon foglalták támadó állásokat.

 

A további frontvonal a horvátok és a szerbek közt a Miljevácska (Miljevacka) platón, Krka folyó és Csikola (Cikola) folyó közti karsztos fennsíkon folytatódott.

 

A szerb védelmi vonalukat „Bristane- Drinovci- Kljuc- Kaocine” vonalon húzódott a Krka és Csikola (Cikola) folyók közt.

 

A horvátok a Krka folyó, Visovácskó (Visovacko) tó nyugati (Krka folyó jobb part) partvonalán és a tóba torkolló Csikola (Cikola) folyó bal parti vonalán alakították ki védvonalukat egészen Rakityi (Rakici) településig.

 

Drnis elfoglalása után a szerb erők a város védelmében a várostól délre és délkeletre húzódó részen alakították ki vonalukat” Zitnice- Visic- Asanovici- Ercegovci- Dugovac” magaslat- „Cupici- Kunci- Borjani” irányon.

 

A horvátok pedig „Rakici- Pakovo Selo- Zoricici- Mocici- Begonje- Vukasini- Crni vrh magaslat” vonalon.

 

A további szerb harcvonal a „Petrovo polje tájrész/ Marjani –Ruzic- Gradac – Mirlovic polje/Donje selo- Dreznica- Drvenjak- Mirlovic Polje – Svilaja hegység /Otisic- Majkovo- Perucko víztározó – Dinári hegység/ Troglav magaslat” ( Horvátország- Bosznia és Hercegovina geográfiai határ) vonalon húzódótt.

 

A horvát vonalak „Crni vrh magaslat- Strunje- Balina glava magaslat- Visici- Polje- Mikulici- Vrsina magaslat- Svilaja hegység/ Dezica staje- Selica staje- Svilaja magaslat- Crni umac magaslat- Zelovo- Hrvace- Rumin- Dinári hegység/Bitelic- Jukici- Maglaj” magaslat ( Horvátország- Bosznia és Hercegovina geográfiai határ) húzódtak, csatlakozva a már boszniai  (nyugat –hercegovinai) részen lévő horvát védvonalhoz ( Livanjska polje).

 

Dél-dalmáciai és kelet-hercegovinai frontvonal

 

A dél-dalmáciai, kelet-hercegovinai JNA műveletben a szerb haderő támogatva a crna gorai, montenegrói erőkkel 1992.év májusáig ellenőrzés alá vonják a Dubrovnik tengerparti régió nagy részét, Prevlavka félszigetől a Konavle tájrészen, Dubrovnik város környéki magaslatok, Szlánó (Slano) településen és Rudine településrészen át egészen a Bistrina tengeröbölig. A kelet-hercegovinai részen egészen a Neretva folyó völgyig teljes ellenőrzés alá vonják a tájegységet Mosztár (Mostar) várostól a Neretva folyó bal parti részén hosszan egészen a Hutovo Blato tóig.

A JNA viszont Dubrovniik város és a stratégiai magaslatát (Srd) nem tudta bevenni. Továbbá a szigetvilágot sem, valamint a Peljesac félszigetet, mely fontos bázisa volt a horvát haderőnek.

1992. májusig a frontvonal megszilárdult. A horvátok megtartották Dubrovnik várost, ahol erős védelmi vonalat húznak „Sustjepan- Strjinejera- Srd- Ploce” vonalon. A JNA „Zarkovica- Bosanka-Dubrave- Cajkovici- Debela glava magaslat- Golubova kamen magaslat-  Mokosica” vonalon vette körbe Dubrovnik várost védő horvátokat.

A horvátok kontrolálták a tengerparti zónával - melyet a szerbek ellenőriztek- párhuzamosan elterülő szigeteket, „Lokrum, Kolocep, Lopud, Sipan, Jakljan, Olipa”.

A szerb erők a kelet-hercegovinai régióból „Zavala- Orahov Do – Slano” vonalon elérték a tengerpartot, egyesülve a „Dubrovnik –Orasac- Tresteno- Slano” vonalon támadó erőkkel. Slano irányából a továbbiakban a JNA  „Cepikuce- Smokovljani- Oslje, Rudine- Mali Voz- Bistrine, Rudine- Doli- Zaton Doli –Zamasline” irányon folytatta a Neretva folyó deltája felé végrehajtandó területszerzését.

A kelet-hercegovinai régióban miután elérték a Neretva folyót a bal partvonalon, felkészültek Csapljina (Capljina) hercegovinai horvát város elfoglalására a jobb partvonalon.

A Hutovo tó részén pedig Ljubinje szerb város irányából támadták a horvátokat „Ravno- Dobri Do, Ravno- Cepikuce” irányon.

A horvát erők azonban sikeresen feltartóztatták a JNA offenzíváját és erős védvonalat alakítottak ki a kelet és közép –hercegovinai részen „Mostar- Neretva folyó vonala (jobb partvonal) – Capljina- Struge- Gnjilista- Zelenikova glava magaslat- Knezevica Suce- Milankovac magaslat- Budisavina hegy- Osoje hegy- Crnoglav- Glumina- Zelenikovac- Rujnica- Drijen- Kicin magaslat- Trestenik magaslat- Zukovica” vonalon, mely tovább folytatódott a horvátországi tengerparti zóna irányába  „Utrk magaslat- Sumet magaslat- Stupa- Obrvani- Vepar” magaslat vonalon, majd a Peljesac félszigeten a „Mali Ston- Supava magaslat- Vresovica magaslat- Zec magaslat- Valja magaslat- Veljara magaslat- Viliste magalat- Vratnik szigetfok” (Olib sziget irányon).

A szerb erők harcvonalukat a kelet, közép- hercegovinai régióban „Mostar- Neretva folyó vonala (bal parti zóna) –Tasovcici- Klepci- Crno brdo hegy- Koscela- Krus- Drijen- Brkovina- Udora- Hrasno- Dobri Do” vonalon alakították ki, mely tovább folytatódott a horvátországi tengerparti zóna irányába, „Krzova grd magaslat- Krusevac magaslat- Visnjica magaslat- Oslje- Smrcevac hegy” és a továbbiakban a tengerpart (szárazföld) vonala.

Peljesac félsziget bejáratánál „Zamasline-Zaton Doli- Konstari” vonalon tartóztatták fel a horvát erők a szerb JNA erőket. 

 

AZ ÍRÁSOS ANYAG  FÉNYKÉPEKKEL ÉS

TÉRKÉPEKKEL ILLUSZTRÁLT SZERKESZTŐI

VÁLTOZATA  FACEBOOK OLDALUNKON

ELÉRHETŐ

 

 

 

https://www.facebook.com/groups/1661385440810107/

 

 

 

szerkesztés: Tbr

FORRÁS:

Maja BERBER, Božo GRBIC, Slavica PAVKOV: PROMENE UDELA STANOVNIŠTVA HRVATSKE I SRPSKE NACIONALNE PRIPADNOSTI U REPUBLICI HRVATSKOJ PO GRADOVIMA I OPŠTINAMA NA OSNOVU REZULTATA POPISA IZ 1991. I 2001. GODINE

www.domovinskirat.com

https://www.hrvatski-vojnik.hr/

Stjepan Šterc-Prirodoslovno-matematički fakultet, Zagreb

Nenad Pokas-Institut za primijenjena društvena istraživanja

Sveučilišta u Zagrebu, Zagreb: DEMOGRAFSKI UZROCI I POSLJEDICE RATA PROTIV HRVATSKE

Promjene u naseljima od 1945. do 2001. (DZS RH, 2002).

Dražen Živić / Ivo Turk / Nenad Pokos REGIONALNI ASPEKTI DEPOPULACIJE HRVATSKE...

http://www.icty.org/x/cases/babic/cis/en/cis_babic_en.pdf

http://arhiv.slobodnadalmacija.hr/20060307/novosti01.asp

http://epa.oszk.hu/02200/02295/00008/EPA-02295_Jaszsagi_Evkv_2000_kit3.html

http://www.czipm.org/krajina.html

www.krajinaforce.com

 

HAMAROSAN FOLYTATJUK 

( Vojska Srpska Krajina)

 „VRS hadereje”

  

 

 

 

 

 

 

 

[29] A járás horvát lakosságának száma mindössze 116 fő, a szerb 7356 fő. További nemzetiségek 2 magyar,  752 egyéb főleg magát jugoszlávnak valló.

[30] A járás horvát lakosságának száma 27253 fő, míg szerb 1973 fő. További nemzetiségek voltak 6 cseh, 4 magyar, 1 olasz és 1243 egyéb főleg magát jugoszlávnak valló.

[31] A JNA  Marjan Cad vezérezredes vezette Rijeka 13. hadtest parancsnoksági körzetében a horvátországi Isztria északi része, Rijeka, Gorszki (Gorski) Kotar hegység,  Krbovasko tájegység észak, észak-keleti része, Pljesavica hegység nyugati és déli oldala, Lapacsko (Lapacko) polje  tartoztak. A JNA 13.hadtest  a szlovéniai Ilirszka Bisztrica (Ilirska Bistrica), a horvátországi „Rijeka, Delnice, Karlovac, Petrinja, Gospic”, a nyugat-boszniai Bihács (Bihac) területén állomásoztatta erőit, mely erő „békeidőben” 5600 főt tett ki, melynek 95%-a szerb nemzetiségű volt. A helyi lakosság köréből ötszázan szolgáltak a hadtestbe Rijekába, melyből mindössze huszonhárom volt horvát. A tiszti állományból pedig a huszonhárom tisztből csak kettő volt horvát nemzetiségű. Mindkét horvát tiszt csatlakozott szeptember-november közt a horvát hadseregbe. A 13.hadtest „hadiállapoti létszáma” 55000-60000 fő volt. Ezen létszámot mozgósítás révén érhették el, mely megváltoztatta a hadtest nemzetiségi arányát, mivel a mozgósítási horvátországi területének a horvátok lakta zónáját érintette, ezért a hadtest nemzetiségi aránya  így a horvátok javára billent el. Az az mozgósítási hadiállapoti létszám esetén a hadtestet 95%-ban horvátok alkothatták és a maradék 5% tette ki a más jórészt szerbek létszámát.

[32] -8. gyalogos gépesített  brigád: Karlovac „R”, 127.műszaki ezred”R”-Karlovac, 540.hidász-műszaki zászlóalj „R”-Karlovac.

[33] OG-8 parancsnokság Vojnic. Az OG-8 a Vojnic, Petrova Gora hegység,  „Slunj, Plaski, Korenica, Bosanski Petrovac”  tartományokra terjedt ki. Plaski provincia (145. könnyű gyalogos brigád ‘R’), Szlunj provincia (3. gépesített Terület Védő (TO) brigád, 4. gépesített Terület Védő (TO) brigád, 185. lőtéri zászlóalj),Korenica provincia (2. könnyű gyalogos brigád ‘R’), Boszanszki Petrovac provincia (13. partizán brigád ‘R’, 530. páncélos- elhárító zászlóalj ‘B) Támogató erő:A 9.gépesített-lövész brigád (mtbr), 24.hadtest-Kragujevac.

[34] 6. OG-Lika: parancsnokság Plitvica. Az OG-6 a „Plitvicka Jezera, Petrinja, Karlovac, Udbina, Bosanski Novi” tartományokra terjedt ki. Plitvicka Jezera provincia, Petrinja provincia (622. gépesített brigád ‘R’, 257.gépesített brigád ‘R’, 6. vegyes tüzér ezred ‘B’,  6. vegyes páncél-elhárító tüzér ezred ‘B’), Karlovac provincia (1.könnyű gyalogos brigád ‘R’), Udbina provincia (4. könnyű gyalogos brigád ‘R’), Bosanski Novi provincia (11.könnyű gyalogos brigád „R”).

[35] Szlunj járás: a járás horvát lakosságának száma 12091 fő, a szerb lakosság száma 5540 fő. További nemzetiségek voltak 2 cseh, 4 magyar, 1325 egyéb főleg magát jugoszlávnak valló.

[36] - 185. katonai kiképző –lőtér-Szlunj,  „Poligon” Szlunj- üzemanyag tároló és egyben a JNA biológiai-vegyi és nukleáris támadás elleni (ABKO) egységének állomáshelye.

[37] A szerb erők októberben Plitvice irányából októberben megkezdték a horvát enklávé felszámolását „Plitvice-Saborsko” vonalon október vége, november elején, „Licko Petrovo Selo- Rakovica” vonalon pedig október 09-10-től indítva támadást a horvát enklávé déli része ellen, dél-észak irányon Szlunj elfoglalása céljából. Északról „Crno Vrelo- Veljun- Kestenovac- Klokoc- Brusovaca- Maljevac” vonalról kezdték meg októberben a szerbek” Cetingrad és Slunj” bekerítését. Októberben sorra veszti el településeit a horvát védemi erő, november 17-től Saborsko, majd november 18-től „Slunj” és 27-től az utolsó horvát védőbástya,” Cetingrad” is szerb kézre kerül. Ezzel a horvát enklávé megszűnt.

[38] Ogulin járás: a járás horvát lakosságának száma 17566 fő, míg szerb 10113 fő. További nemzetiségek voltak 5 cseh, 13 magyar, 3 olasz és 1395 egyéb főleg magát jugoszlávnak valló.

[39] Kordunban az 1.OG október 4-én támadást kezdeményezett Karlovac ellen. Az akció a „Kisa” kódnevet kapta. A szerbek a tüzérségi támadást délelőtt 10.00 órakor indították meg. Elsőként Martinscak és Ladvenjak településeket, majd Turanj, Sajevac és Miksice településeken lévő horvát erőket támadták. A szerb erők miután elfoglalták Sajevac települést, onnan gyalogsággal és páncélos gépesített erőkkel kombinált támadást intéztek Turanj ellen. A támadást a horvátok visszaverték. Ezt követően 19.00 órakor a szerbek tüzérséggel támadták Turanj és Gaza részeket.

 A hadművelet során a horvát erők elhagyták október 6-án Szlunjszka (Slunjska) brda területét, ahol összetömörült korduni erőiket állomásoztatták. Ezzel Dél-Kordun teljes mértékben szerb kézbe került. A JNA kitolta a védvonalát a Korana és Kupa folyókig. A JNA sikertelenül zárta akcióját és nem tudta bevenni Karlovacot. Az átfogó támadást 1991.október 28-án megismételték, sikertelenül.

[40] Gracsac járás esetében a járás nyugati részét Licsko-Szenjszko (Licko-Senjska) megyéhez, a járásszéket és a járás keleti, északi részét Zadar megyéhez csatolta a horvát közigazgatás 1992.évben, bár a járás egészét a szerbek kontrolálták 1995-ig, saját közigazgatással. Tájegységileg Gracsac járás keleti része dalmáciai régió a járás nyugati része pedig likai régió..

[41] Gracsac járás nyugati része a horvátok „Senjska-licka” megyéhez csatolják a keleti pedig dalmáciai régióhoz tartozó Zadar megyéhez csatolják.  Gracsac járás két megyére szakad észak-dél irányon „Mazin- Bruvno-Slikada-Velebit hegy gerince” képezte „Senjska-licka” és a már dalmáciai Zadar megye határát. Gracsac járásközpont már észak-dalmáciai Zadar megyéhez tartozott.

[42] A hegyvonulat a Velika Kapela folytatásaként húzódott elválasztva Kordun és Lika régiót egymástól. A szomszédos Pjesavica hegységgel való érintkezésénél alakult ki a horvátországi nemzeti parkok gyöngyszeme a Plitvice tavak.

[43] Szenj (Senj) várostól egészen Lukovo települések érintve Szenj (Senj), Gospity (Gospic), Pag járásokat. Ezen rész lényegében a Kvarner öböl szenji (Senj) tengerparti és tengeri része. 1991.májusig Rab és Pag járás a Rijeka központi járáshoz tartoztak „Primorszka-Kvarner” régióba. 1991. májustól Rab és Pag Lika tengerparti részét (szenji régiórész „Senjska”) képezték, mindamellett, hogy a Kvarner öbölhöz tartoztak.

[44] A hegység lényegében Bosznia és Horvátország geográfiai határán húzódott északnyugat- délkelet irányon Korenica és Lapac járások területén.

[45] A Velebit egyfajta éghajlatválasztó szerepe mellett, mely az adriai tengerparti mediterrán időjárását határolja el a szárazföld belsejében lévő kontinentálistól, fontos stratégiai szempontot is jelentette. A hegység választotta el Likát a tengerparti Primorska övezettől (Kvarner öböl). Lika, hegyhátakkal – „Pljesiviva, Vrebacka straza, Resnik, Crni vrh” és a Velebit tagolt mezős (polje) medencékből áll.

[46] Lika egyik medencéje Gacsko (Gacko), a Mala Kapela hegység és a „Senjska Bilo” hegység közt terült el. Gacsko (Gacko) tájegységben volt Brinje, Glibodol, Otocsac (Otocac), Dabar, Ramljani települések. a tájegységhez tartoztak több kisebb tájrészek Brlog, Kompolje, Hrvatsko/Srpsko polje, Orovac, Drenov Klanac, Doljani, Dabar, Podum, Godacsa (Godaca), Lipovlje. A tájegység területén Otocsac (Otocac) járás terület el.

[47] Krbava tájegység Lika keleti részén terület el északnyugat-délkelet irányon a Pljesevica hegység és Licsko (Licko) polje közt. Korenica, Gracsac „részben” (Gracac), Lapac járások terültek el a Krbava tájegységben. Északon a Plejasnica és Mala Kapela hegységek találkozása (Plitvice) határolta el Korduntól, délen pedig Gracsac (Gracac) és Lapac járások- Knin járás határa szegélyezte leválasztva a már észak-dalmáciai Zagorje (Krajina) régiótól. Gracsac járás Bruvno és Mazin település körzetei tartoztak Krbava tájegységhez. A járás többi része már a Velebit déli nyúlványához és Észak –Dalmácia hegyvigéki részéhez tartozott. A járás Lovinac, Kik… település körzetei pedig Licsko polje déli szegletéhez tartoztak.

[48] Licsko (Licko) polje tájegység Lipovo polje tájrész beékelődésével választódott el Gacsko mezőtől. Licsko (Licko) polje a Velebit vonulat és Krbava tájegység közt terület el északnyugat-délkeket irányon a Lika folyócska mentén. Települései közt voltak Perusic, Licski Osik (Licki Osik), Klanac, Gospic, Lovinac. A tájegység területén Gospic járás terület el.

[49] Gracsac (Gracac) járásban az 1991 évi demográfiai adatok alapján 1697 fő horvát, 8371 fő szerb, 366 egyéb nemzetiségű lakos élt, összességében 10434 fő.

[50] Az 1991.évi demográfiai adatok alapján a járásban 7854 szerb, 44 horvát, 65 jugoszláv, 22 muzulmán és 69 egyéb-nem ismert nemzetiség élt. Az össz lakosság 8054 volt 1991. évben.

[51] Korenica járásban az 1991 évi demográfiai adatok alapján 1996 fő horvát, 8585 fő szerb,3 fő magyar, 3 fő olasz, 807 egyéb nemzetiségű lakos élt, összességében 11393 fő.

[52] Szenj (Senj) járásban az 1991 évi demográfiai adatok alapján 8549 fő horvát, 207 fő szerb, 3 fő cseh, 3 fő magyar, 1 fő olasz, 442 egyéb nemzetiségű lakos élt, összességében 9205 fő.

[53] Gospic járásban az 1991 évi demográfiai adatok alapján 18 613 fő horvát, 8976 fő szerb, 3 fő cseh, 7 fő magyar, 3 fő olasz, 1447 egyéb nemzetiségű lakos élt, összességében 29049 fő.

[54] Otocsac (Otocac) járásban az 1991 évi demográfiai adatok alapján 16 355 fő horvát, 7781 fő szerb, 5 fő cseh, 4 fő magyar, 847 egyéb nemzetiségű lakos élt, összességében 24972 fő.

[55] Rab járásban 8861 horvát, 120 szerb, 5 cseh, 10 magyar, 11 olasz, 555 egyéb nemzetiségű lakos élt. A szerbek a járásban kisebbségben éltek, nem képeztek sehol többségi települést.

[56] Pag járásban 7259 horvát, 53 szerb, 4 magyar, 1 olasz, 295 egyéb nemzetiségű lakos élt. A szerbek a járásban kisebbségben éltek, nem képeztek sehol többségi települést.

[57] Horvátországban Isztria északi része, Rijeka, Gorski Kotar hegység, Krbovasko tájegység észak, észak-keleti része, Pljesavica hegység nyugati és déli oldala, Lapacko polje tartoztak a 13.hadtest műveleti zónájába.

[58] Dél-Likában a VPO (haditengerészeti körzet Split) alá tartozó 9.hadtest-Knin vonja össze erőit „Gracac –Sv-Rok –Medak” vonalon, megerősítve a Sv. Rok „MES” katonai fegyverezeti raktárat.

[59] Lika, Primorska-Goranska  régiójában a JNA 5.katonai körzet (VO) 13.hadtest-Rijeka központi bázis erői állomásoztak-kivéve dél –likai gracsaci részt. Horvátországban Isztria északi része, Rijeka, Gorski Kotar hegység, Krbovasko tájegység észak, észak-keleti része, Pljesavica hegység nyugati és déli oldala, Lapacko polje tartoztak a 13.hadtest műveleti zónájába.

[60]Primorsko –Goransko régióban a horvátok 1991.szeptember 13-tól blokkolják a JNA létesítményeket. Szeptemberben a TO objektumok és kisebb JNA objektumokat vonják ellenőrzésük alá, majd októberben és novemberben a nagyobb létesítményeket.  Októberben a horvátok sorra foglalják el a JNA rijekai (Rijeka) katonai objektumait egészen november végéig. Novemberre maradt a (Gorski kotar) Delnice városban lévő JNA objektum elfoglalása is. A Primorsko –Goransko régióban lévő laktanyák többségénél kisebb harcok mellett a JNA erők megadták magukat. November 22-i a JNA összes objektuma horvát kézbe kerül és december 10-ig a 13.hadtest Plitvice és Szlunj régióban vonja össze maradék erőit. A JNA a helyzet kezelésére irányított „békéltető erő” az „ütköző zónába” (Plitvice-Korenica) két irányból vezényelték. Egyik erőt az 5. Katonai körzet (VO)-Zagreb 10. hadtest-Zágráb (Zagreb), Karlovac városban állomásozó 4. páncélos brigádjának (okbr) zászlóalja képezte, mely az un. „Kordun” irányból blokkolta Plitvicét. A másik az un.”Lika” irány volt. Ezen vonalon az 1. VO-Beograd 5.hadtest-Bánya Luka (Banja Luka), 329. harckocsizó brigádjának zászlóalja „Banja Luka-Bihac-Plitvice” vonalon blokkolta Plitvicét. Augusztus elején a 5.VO-10.hadtest-Zágráb 4. harckocsizó dandár erői közül (Jastrebarsko bázis) a 2.harckocsizó zászlólajt Szlunj városba irányítják. 

[61] Az OG-5 műveleti korduni határvonalát alkotta: Vlajnic brdo 378.m.magaslat –Petrova Gora hegység (Veliki Petrovac magaslat)- Sivacki vrh magaslat.Ezen vonal az OG-5 –t az OG-1 -től választotta el. Az OG-5 likai határát képezte: „Velebit hegység Mali Alan hágó-Gracac település- Postak hegység Klanac hágó”. Ezen vonal az OG-5-t az OG-4 (Észak és Közép-Dalmácia)  vállasztotta el, ahol a JNA 9.hadtest-Knin erői állomásoztak. Az operatív csoportba besorolták az 1.VO 5.hadtest-Bánya Luka (Banja Luka) 329.harckocsizó dandár egy részének erőit (ezen erők vettek részt a Plitvice –Lika területek kontroljában, másik része a brigádnak a Bánságban az OG-1 csoportban vett részt a Petrinja , Bánságban végrehajtott műveletekben). További erőt képezett az OG csoportban az 1.VO 5. hadtest –Bánya Luka (Banja Luka)  6.partizán brigád -Prijedor. A fenti erők feladata volt a Drezin Grad, Slunj területén lévő horvát erők ellenállásának felszámolása Slunj elfoglalása . Az OG-5 csoportba huszonhat M-84 tankot, hatvanöt T-55 tankot, tizenhárom T-34 tankot, egy PT-76 harci járművet, tizenhárom BVP harci járművet, hat páncélozott M-60 szállító járművet, tizenegy BRDM-2 harci szállító járművet, öt BTR-50 harci szállító járművet, hat TZI és három TNM harci járművet , összesen 105 tankot és 35 páncélozott harci járművet soroltak be. Az 5.VO JNA erők folyamatos hadmozgást végeztek a „Gracac - Gospic - Karlobag, Korenica - Gospić és Korenica - Vrhovine - Otocac – Senj” vonalon.

[62] Donji Lapac járásban a szerbek alkottak többséget 6148 fővel a horvát lakosság 202 fő volt a demográfiai adatok alapján. A szerbek a járás minden településn többséget képeztek. A horvátok elenyészű számban laktak a járásban szétszórtan

[63] Július 12-én a diverzáns ellenes szakasz, 15-én pedig az aknavetős raj.

[64] 1991.09.15-én a horvátok rendőri, nemzeti ellenállás és otocsaci katonai erők elfoglalták a Ramljani JNA objektumot. November 04-én pedig a horvátok elfoglalták a Licska Jaszenica (Licka Jasenica) laktanyát (később a szerb erők visszaszerzik).

[65] OG-3 parancsnokság Mukinje település, Vladimir Banjanin parancsnok vezetésével. Ezen csoportba vonták be a Rijeka 13. hadtest erőinek egy részét Isztria, Kvarner, Gorski Kotar, Primorska területéről, Plitvice parancsnoki központtal (KM). Az OG-3 műveleti területe „Plitvice, Slunj, Ogulin, Otocac, Gospic, Sveti Rok, Udbina”, valamint a Taktikai-Csoport-1 a Bihács légibázissal (Zeljava katonai repülőtér). Az OG-3 1991.november feléig hajtotta végre offenzív feladatait elsősorban Lika területén. Az OG-3 műveleti erőkből a JNA létrehozta 2. számú taktikai csoportját. Taktikai-Csoport (TG) 2. Szlunj (Slunj). A TG-2 az OG-3 csoportból alakult meg 1991.október végére. A TG-2 csoport feladatát képezte a JNA és területvédelmi szerb TO erők Slunj-Saborsko horvát települések (horvát enklávé) elleni október-novemberi támadás. A TG-2 csoportot Cedomir Bulat ezredes irányította a műveletekben. A JNA erőket a Lika, Jesenica, Plaski, Veljun szerb területvédelmi egységek támogatták. A Taktikai Csoport Licski (Licki) Petrovo Selo (október 9-10) és Plitvica (október vége-november eleje) irányából kezdte meg támadását. A Plitvice felől támadó egységek Szaborszko (Saborsko) irányába törtek előre, kiszorítva a horvátokat Licska Jaszenica (Licka Jasenica) és Glibodol felé. A Licski (Licki) Petrovo Selo felől támadó egységek „Dreznik Grad- Rakovica- Slunj” vonalon törnek előre, kiszorítva a horvát erőket boszniai Velika Kladusa és Bihács közti területekre, és Ogulin felé. A szerb erők november 16-18. elérték Szlunj várost. Szlunj felől pedig november 27-én elérték Csetingrad városkát. 1991.november végéig a szerb erők teljesen ellenőrzés alá vonták a horvát enklávét.

[66] 1991.11.09-én megállapodásban került rögzítésre, melyben a horvátok 1991. 12.13-ig szabtak időt a 13. hadtest kivonulására iszriai, gorski kotari és likai bázisairól.

[67] A létrejött 58. önálló zászlóaljból (Otocac és Brinje) 1991.08.25-én Gospity városban megalakult a Nemzeti Gárda (ZNG) 118. brigádja.

[68] 1991.09.14-én a JNA 236 gépesített brigádja (mtbr)  elveszti Gospity városnál lévő „Kaniza”( Milan Frkovic Cicov) és szeptember 18-19-én a „Stanko Opsenica” laktanyáját és DOM JNA székházat, valamint a „Pazariste” JNA objektumot. Az „S. Opsenica” laktanyában horvát erők fogságba ejtettek 35 JNA tisztet és 170 közkatonát. A „S. Opsenica” laktanyát a horvátok „Eugen Kvaternik” elnevezéssel birtokba vették és a likai erők bázisaként szolgál a továbbiakban. 1991.09.22-én a horvátok elfoglalják a JNA 236 gépesített-lövész brigád (mtbr) Jasikovac (Gospic –Obradovic Varos külvárosi negyedében lévő) objektumát és szeptember 14-én pedig a TO bázis és lőterét „Guina”Podostra (Licki Osik) részen. A horvát erők jelentős haditechnikai anyaghoz, eszközhöz, fegyverzethez jutottak, hatvan páncélos járműhez, harckocsikhoz , több száz aknavetőhöz.

[69] 1991.09.14. A JNA elveszti a Perusity (Perusic) településnél lévő bázisát „Perusic” (Colina greda). A JNA Perusity településnél lévő laktanyáját felgyújtotta és elhagyta. A horvátok a sikeres akcióban jelentős haditechnikai eszközhöz jutottak. Karlobag városban pedig a horvát erők birtokba vették a JNA Lukovo Sugarje / Karlobag üzemanyag depóját, a Velebit hegységben pedig a „Panos” objektum rádió állomást.

[70] 1991. októberében megalakult a 4. Operatív Zóna parancsnokság Karlovac központtal a horvát erők részéről. Lika védelme érdekében létrehozták októberben a Lika Operatív Csoportot (OG-Lika), mely 1992. januárban csatlakozik az 5.OZ Rijeka parancsnokság alá. 1991.őszén Lika védelmébe a horvátok a 118., 133., 111. brigádokkal sorakoztak fel. A horvátok ellenőrizték októberig az alábbi vonalon belüli területeket Dél-Kordun és Észak-Lika tájegységből: Kordun déli részén a Horvátország-Bosznia és Hercegovina határtól a Glina folyó mente-Kestenovac- Hrvatszki Blagaj- Mrezsnica folyó mente –Licska Jaszenica- Szaborszko- Poljana- Rastovacsa- Vaganac –Lika keleti részén a Horvátország-Bosznia és Hercegovina határ vonala által behatárolt zóna.

[71] Dél-Velebit hegyvidék és tengerpati részen terült el Sztárigrád (Starigrad) járás, valamint Bukovica tájrészen Obrovac járás.

[72] Gracsac (Gracac) járásban az 1991 évi demográfiai adatok alapján 1697 fő horvát, 8371 fő szerb, 366 egyéb nemzetiségű lakos élt, összességében 10434 fő.

[73] A dalmáciai tengerparti rész 1200 km2-en terület el, mely a horvát tengerpart 2/3-t tette ki. Primorszka (Primorska) az az a tengerpart menti zóna magába foglalta a „Zadar, Biograd, Sibenik, Trogir, Kastel, Split, Omis, Makarska járásokat. 

[74] Az 1770 km2-en elterülő dalmáciai szigetvilág egész Horvátország szigeteinek 78%-át, az az ¾-t tette ki: „Pag, Ugljan, Pasman, Dugi otok, Kornat, Zirje, Hvar, Brač, Solta, Ciovo, Korcula, Vis, Lastovo, Vis, Jabuka, Brusnik, Mljet, Elafiat szigetek, Peljesac félsziget”. Észak –Dalmácia tengeri zónája több szigetet foglal magába, az északi határától: „Pag –Silba –Premuda” szigetek vonaltól a „Drvenik Mali sziget- Drvenicki kanal” tengercsatornáig. A tengeri zónában önállójárás volt Pag, Bracs (Brac), Hvar szigetek.

[75] Zagorje tájegységen lényegében Észak és Közép Dalmácia osztozott. Zagorjét a már tengerparti övetettől a „Biokovo- Mosor- Kozjak- Opor- Praca-Vilaja-Boraja- Podi- Krtolin- Trtar” hegységek, Krka folyó völgye –Raducic-Padene-Oton” vonala választotta el. Zagorje magába foglalta „Kozjak, Dinara, Svilaja, Mosec, Kamesnica” hegyeket, „Sinjsko, Imotsko, Vrgoracko” mezőket (polje).

Zagorje észak-dalmáciai területén terült el Knin és Drnis járások, míg a közép-dalmáciai részén Szinj (Sinj), Imotski, Vrgorac járások teljes egészében, Kastel, Solin, Omis járások északi részei. Közép-Dalmácia zónája magába foglalta Dalmatinska Zagora (Zagorje) belső horvátországi tájegységet (Dinara, Svilaja, Mosec, Sinjsko polje, Kamesnica, Mosor, Biokovo, Imotsko polje, Vrgoracko polje) valamint a tengerparti „Primorszka” tájegységet és tengeri szigeteket.

[76] A Ravni Kotari területén Zadar, Benkovac, Biograd járások egészében és Sibenik járás északi része (Krka folyótól északra) helyezkedtek el.

[77] Az Észak-Dalmácia tájegység északi határát „Velebit hegység déli része (Paklenica-Tulova greda- Prezid hágó- Tremzina hegy)- Krupa- Zrmanja- Strmica” vonal alkotta. A keleti határát Horvátország-Bosznia és Hercegovina geográfiai határa képete Strmica településtől a Dinári hegyvonulat gerincét egészen Csetináig (Cetina). A déli határt az adriai tengertől „Rogoznica- Unesic-Mosec hegység- Kljake- Mirnovic polje- Svilaja hegység -Lemes hágó- Vrlika-Cetina vonal” képezte. Észak-Dalmácia nyugati határa az Adria tenger volt, magába foglalva Pag sziget közép és déli részét (északi része a likai Kvarner régióhoz sorolható), „Olib, Silba, Premuda, Molat, Vir, Sestrunj, Ugljan, Pasman, Dugi Otok, Kornat, Murter, Zirje nagyobb szigeteket és több kisebb szigetetAz Észak-Dalmácia tájegység északi határát „Velebit hegység déli része ( Paklenica-Tulova greda- Prezid hágó- Tremzina hegy)- Krupa- Zrmanja- Strmica”  vonal alkotta. A keleti határát Horvátország-Bosznia és Hercegovina geográfiai határa képete Strmica településtől a Dinári hegyvonulat gerincét egészen Csetináig (Cetina). A déli határt az adriai tengertől „Rogoznica- Unesic-Mosec hegység- Kljake- Mirnovic polje- Svilaja hegység -Lemes hágó- Vrlika-Cetina vonal” képezte. Észak-Dalmácia nyugati határa az Adria tenger volt, magába foglalva Pag sziget közép és déli részét (északi része a likai Kvarner régióhoz sorolható), „Olib, Silba, Premuda, Molat, Vir, Sestrunj, Ugljan, Pasman, Dugi Otok, Kornat, Murter, Zirje nagyobb szigeteket és több kisebb szigetet. Észak-Dalmácia zónája magába foglalta, Dél-Velebit, Ravni Kotar, Bukovica, Dalmatinska Zagora (Zagorje) belső horvátországi tájegységeket. Jelenleg a régión klt megye osztozik Zadar és Sibenik-Knin megyék.

[78] Közép-Dalmácia a mai Szplit-Dalmatinszka megye, északi határát képezte az adriai tengertől  „Rogoznica- Unesic-Mosec hegység- Kljake- Mirnovic polje- Svilaja hegység -Lemes hágó- Vrlika-Cetina vonal”. A keleti határát Horvátország-Bosznia és Hercegovina geográfiai határa alkotta Csetina (Cetina) és Unista településtől a Dinári hegyvonulat gerincét egészen a Rilic tájrész (Vrgoracko polje) területéig. A déli határt A Vrgoracko mező és Rilic tájrész képezte. Közép-Dalmácia nyugati határa az  Adria tenger alkotta, magába foglalva „Drvenik, Mali Drvenik, Brac, Solta, Hvar, Vis, Jabuka, Svitac, Bisevo, Palagruza, Scedro szigeteket. Közép-Dalmáciában terület el „Trogir, Kastel, Solin, Sinj, Imotski, Vrgorac, Makarska, Omis, Split, Brac, Hvar, Vis” járások.

[79] Dél-Dalmácia a mai Neretva-Dubrovnik megye , északi határát képezi a Vrgoracko mező és Rilic tájrész, keleti határát Horvátország-Bosznia és Hercegovina geográfiai határa alkotta, a déli határt Horvátország-Crna Gora geográfiai határa képezte. A nyugati határát a régiónak az  Adria tenger alkotta, magába foglalva Korcsula,Lasztovó, Mljet, Elafiat szigeteket, Peljesac félszigetet.

[80] Zadar járás össz lakossága 1991-ben 136572 volt, ebből horvát 113170, szerb 14112, 9290 egyéb (többségében magát „jugoszlávnak” való polgár). A szerbek két településen, „Smokovic, Gornji Zemunik” alkottak többséget. Az összes többi településen, köztük a járásszéken Zadarban a horvátok laktak többségben.

[81] Benkovac járás össz lakossága 1991-ben 33378 volt, ebből horvát 13553, szerb 18966, 839 egyéb (többségében magát „jugoszlávnak” való polgár). A horvátok az alábbi településeken alkottak többséget „Korlat, Nadin, Raslevic, Tinj, Polaca, Sopot, Perusic Benkovacki, Podlug, Lisicic, Popovici, Bruska, Rodaljice, Pristeg, Donji Lepuri, Drce, Lisane Ostrovicke, Vuksic, Bila Vlaka, Budak, Stankovci, Banjevci, Velim, Kasic, Radosinovci, Dobra Voda” települések, a szerbek pedig Benkovac járásközpontban, „Islam Grcki, Donji Kasic, Smilcic, Donji Karin, Zagrad, Kula Alagaica, Benkovacko Selo, Bukovic, Kozlovac, Brgud, Parcic, Bjelina, Dobropoljci, Donji Biljane, Gornji Biljane, Kakma, Zapuzane, Donji Jagodnja, Gornji Jagodnja, Miranje, Donji Ceranje, Gornji Ceranje, Kolarina, Ostrovica, Morpolaca, Provic” településeken.

[82] Obrovac járás össz lakossága 1991-ben 11557 volt, ebből horvát 3761, szerb 7572, 224 egyéb (többségében magát „jugoszlávnak” való polgár). A horvátok „Jasenice, Krusevo, Medvida” településen alkottak többséget, a szerbek „Zaton Obrovacki, Muskovci, Obrovac, Golubic, Birstane, Bogatnik, Nadvoda, Zelengrad, Gornji Karin, Kastel Zegarski, Komazeci, Krupa” településeken tömörültek

[83] Sibenik járás össz lakossága 1991-ben  85002  volt, ebből horvát 71385, szerb 8971, 4645 egyéb (többségében magát „jugoszlávnak” való polgár). A szerbek „Gacelezi, Sonkovci, Gracac, Skradinsko Polje, Velika Glava, Plastovo, Bratiskovci, Gorice, Zdrapanj, Cista Mala, Bribir, Zazvic, Medare, Cicvare” településeken alkottak többséget a járásban. A járás többi településén, köztük a járásközpontban a horvátok képeztek abszolút többségi lakosságot.

[84] Knin járás össz lakossága 1991-ben 42954 volt, ebből horvát 3886, szerb 37888, 1180 egyéb egyéb (többségében magát „jugoszlávnak” való polgár). A horvátok három településen alkottak többséget „Vrpolje, Kijevo és Potkonje”. A járás többi településén, köztük a járás központban (Knin) a szerbek alkottak többséget. Kninben a szerbek képeztek abszolút többségi lakosságot.

[85] Drnis járás össz lakossága 1991-ben 24109 volt, ebből horvát 18732, szerb 4974, 463 egyéb (többségében magát „jugoszlávnak” való polgár). A szerbek „Bobodol, Velusic, Tepljuh, Biocic, Miocic, Stikovo, Kanjane, Baljci, Kricke, Zitnic” településeken  alkottak többséget. A járás többi településén, köztük a járásközpontban a horvátok képeztek abszolút többségi lakosságot.

[86] Szinj (Sinj) járás össz lakossága 1991-ben 60210 volt, ebből horvát 55789, szerb 2785, a többi egyéb (többségében magát „jugoszlávnak” való polgár).A szerbek Otisic, Koljane és Laktac alkottak többséget. A járás többi településén a horvátok képeztek többséget, beleértve a járásközpontot Szinj (Sinj) várost.

[87] Gracsac (Gracac) járásban az 1991 évi demográfiai adatok alapján 1697 fő horvát, 8371 fő szerb, 366 egyéb nemzetiségű lakos élt, összességében 10434 fő. Az 1991.évi demográfiai adatok alapján Lapac járásban 7854 szerb, 44 horvát, 65 jugoszláv, 22 muzulmán és 69 egyéb-nem ismert nemzetiség élt. Az össz lakosság 8054 volt 1991. évben.

[88] Bracs (Brac) járás össz lakossága 1991-ben 13824 volt. Ebből 12985 horvát, 182 szerb a többi egyéb (többségében magát „jugoszlávnak” való polgár). A járásban nem volt olyan település, ahol a szerbek többséget alkottak volna. A szerbek létszáma elenyésző volt a horvát lakossághoz képest. A járás összes településén a horvátok képeztek többséget, beleértve a járásközpontot Bracs (Brac) várost.

[89] Hvar járás össz lakossága 1991-ben 11459 volt, ebből 10511 horvát, 207 szerb, a többi egyéb (többségében magát „jugoszlávnak” való polgár). A járásban nem volt olyan település, ahol a szerbek többséget alkottak volna. A szerbek létszáma elenyésző volt a horvát lakossághoz képest. A járás összes településén a horvátok képeztek többséget, beleértve a járásközpontot Hvar várost.

[90] Visz (Vis) járás össz lakossága 1991-ben 4357 volt, ebből horvát 3825, szerb 101, a többi egyéb (többségében magát „jugoszlávnak” való polgár). A járásban nem volt olyan település, ahol a szerbek többséget alkottak volna. A szerbek létszáma elenyésző volt a horvát lakossághoz képest.  A járás összes településén a horvátok képeztek többséget, beleértve a járásközpontot Vis várost. A sziget a háború kezdetéig és a háború alatt is katonai bázisnak számított. A szocializmusban turisták számára nem volt látogatható. A Jugoszláv Haditengerészet fontos stratégiai támaszpontjának számított.

[91] Lasztovó (Lastovo) járás össz lakossága 1991-ben 1228 volt, ebből horvát 991, szerb 51, a többi egyéb (többségében magát „jugoszlávnak” való polgár). A járásban nem volt olyan település, ahol a szerbek többséget alkottak volna. A szerbek létszáma elenyésző volt a horvát lakossághoz képest. A járás összes településén a horvátok képeztek többséget, beleértve a járásközpontot Lasztovó (Lastovo) várost.

[92] Korcsula (Korcula) járás össz lakossága 1991-ben 19651 volt, ebből horvát 18076, szerb 206, a többi egyéb (többségében magát „jugoszlávnak” való polgár). A járásban nem volt olyan település, ahol a szerbek többséget alkottak volna. A szerbek létszáma elenyésző volt a horvát lakossághoz képest. A járás összes településén a horvátok képeztek többséget, beleértve a járásközpontot Korcsula (Korcula) várost.

[93] Zadar járás össz lakossága 1991-ben 136572 volt, ebből horvát 113170, szerb 14112, 9290 egyéb (többségében magát „jugoszlávnak” való polgár). A szerbek két településen, „Smokovic, Gornji Zemunik” alkottak többséget. Az összes többi településen, köztük a járásszéken Zadarban a horvátok laktak többségben.

[94] Biograd na Moru járás össz lakossága 1991-ben 17661 volt, ebből 16260 horvát, 679 szerb, 722 egyéb (többségében magát „jugoszlávnak” való polgár). A járáshoz tartozott Pasman sziget. A járásban nem volt olyan település, ahol a szerbek többséget alkottak volna. A szerbek létszáma elenyésző volt a horvát lakossághoz képest. 

[95] Sibenik járás össz lakossága 1991-ben 85002 volt, ebből horvát 71385, szerb 8971, 4645 egyéb (többségében magát „jugoszlávnak” való polgár). A szerbek „Gacelezi, Sonkovci, Gracac, Skradinsko Polje, Velika Glava, Plastovo, Bratiskovci, Gorice, Zdrapanj, Cista Mala, Bribir, Zazvic, Medare, Cicvare” településeken alkottak többséget a járásban. A járás többi településén, köztük a járásközpontban a horvátok képeztek abszolút többségi lakosságot.

[96] Trogir járás össz lakossága 1991-ben 22168 volt, ebből horvát 20444, szerb 278, a többi egyéb (többségében magát „jugoszlávnak” való polgár). A járás összes településén a horvátok képeztek többséget, beleértve a járásközpontot Trogir várost.

[97] Kastela járás össz lakossága 1991-ben 32286 volt, ebből horvát 29713, szerb 879, a többi 1694 egyéb (többségében magát „jugoszlávnak” való polgár). A járásban nem volt olyan település, ahol a szerbek többséget alkottak volna. A szerbek létszáma elenyésző volt a horvát lakossághoz képest. A járás összes településén a horvátok képeztek többséget, beleértve a járásközpontot Kastela várost.

[98] Szolin (Solin) járás össz lakossága 1991-ben 27402 volt, ebből horvát 26224, szerb 481, a többi egyéb (többségében magát „jugoszlávnak” való polgár).A szerbek Zelovo Sutiska településen alkottak többséget. A járás többi településén a horvátok képeztek többséget, beleértve a járásközpontot Szolin (Solin) várost.

[99] Szplit (Split) járás össz lakossága 1991-ben 207147 volt, ebből horvát 181356, szerb 8703, a többi egyéb (többségében magát „jugoszlávnak” való polgár). A járás összes településén a horvátok képeztek többséget, beleértve a járásközpontot Szplit (Split) várost. A szerbek legnagyobb számban Szlit nagyvárosában éltek. 

[100] Omis járás össz lakossága 1991-ben 25784 volt, ebből         25066 horvát, 112 szerb, a többi 606 egyéb (többségében magát „jugoszlávnak” való polgár). A járásban nem volt olyan település, ahol a szerbek többséget alkottak volna. A szerbek létszáma elenyésző volt a horvát lakossághoz képest.  A járás összes településén a horvátok képeztek többséget, beleértve a járásközpontot Omis várost.

[101] Makarszka (Makarska) járás össz lakossága 1991-ben 21041 volt, ebből horvát 18657, szerb 418, a többi egyéb (többségében magát „jugoszlávnak” való polgár). A járásban nem volt olyan település, ahol a szerbek többséget alkottak volna. A szerbek létszáma elenyésző volt a horvát lakossághoz képest. A járás összes településén Gornji Brelától Zaostrogig a horvátok képeztek többséget, beleértve a járásközpontot Makarszka várost.

[102] Plocse (Ploce) járás össz lakossága 1991-ben 13008 volt, ebből horvát 11091, szerb 551, a többi egyéb (többségében magát „jugoszlávnak” való polgár). A járásban nem volt olyan település, ahol a szerbek többséget alkottak volna. A szerbek létszáma elenyésző volt a horvát lakossághoz képest. A járás összes településén a horvátok képeztek többséget, beleértve a járásközpontot Plocse (Ploce) várost.

[103] Metkovic járás össz lakossága 1991-ben 22818 volt, ebből horvát 21292, szerb 749, a többi egyéb (többségében magát „jugoszlávnak” való polgár). Két településen képeztek többséget a szerbek Mihalj és Glusci. A járás többi településén a horvátok képeztek többséget, beleértve a járásközpontot Metkovic várost.

[104] Dubrovnik járás össz lakossága 1991-ben 75419 volt, ebből horvát 58836, szerb 4765, a többi egyéb (többségében magát „jugoszlávnak” való polgár). A járás összes településén a horvátok képeztek többséget, beleértve a járás központot Dubrovnik várost.

[105] Imotski járás össz lakossága 1991-ben 39052 volt, ebből horvát 37130, szerb 1140 fő, a többi egyéb (többségében magát „jugoszlávnak” való polgár).A szerbek jórésze a járásközpontba Imotski városban lakott. A járás összes településén a horvátok képeztek többséget, beleértve a járásközpontot Imotski várost.

[106] Vrgorac járás össz lakossága 1991-ben 7497, ebből horvát 7268, szerb 15, a többi egyéb (többségében magát „jugoszlávnak” való polgár). A járásban nem volt olyan település, ahol a szerbek többséget alkottak volna. A szerbek létszáma elenyésző volt a horvát lakossághoz képest.  A járás összes településén a horvátok képeztek többséget, beleértve a járásközpontot Vrgorac várost.

[107] 9. hadtest megerősítésnek rendelve a 46. partizán divízió az 1.VO-37. hadtest-Uzice erőiből (46.partizán divízió –Cacak /Pozarevac irányított erők nem érkeztek meg a 9.hadtesthez) – támogatva 405.hátorzági bázissal-parancsnokság : Knin

-8.VPS (kivéve VPU Vis és Lasztovo) és hadihajózó flottilla, támogatva légierővel és légvédelemmel .

8.VPS parancsnokság: Sibenik

A fenti erők feladata volt Zadar, Sibenik és Szplit (Split) városokban lévő horvát blokád alá vett katonai objektumok felszabadítása és kivonása.

-9. VPS (472.gépesített brigád)

-támogatva hadihajózó flottillával Szplit-Plocse vonalon

9.VPS parancsnokság Boka Kotor (Montenegro)

Feladatuk volt Dubrovnik blokkolása és az adriai főút ellenőrzés alá vonása, „Kupari” katonai objektum kontrolja és védelme, Dubrovnik feletti magaslaton lévő „Srd” erőd ellenőrzés alá vonása.

A hadihajózó flottilla biztosította a tengeri blokádot Zadartól Dubrovnikig. 

[108] Területvédelmi önkéntes egységek -TO Crna Gora, TO Titograd területvédelmi erők BiH-ból a kelet-hercegovinai TO erők.

[109] 1991. július hónapban a JNA vezérkara döntést hozott Dél-Dalmácia teljes megszállásáról. A művelet nem csak a dél-dalmáciai régió ellenőrzés alá vonásáról, hanem Bosznia és Hercegovina, kelet és közép-hercegovinai területeinek a teljes elfoglalásáról is szólt. A dél- dalmáciai művelet sikeres végrehajtásához elengedhetetlen volt a JNA részéről a dél és kelet hercegovinai régió kontrolja, hogy Mosztar (Mostar) bázisról támadhassanak a horvátországi Neretva torkolatvidéke ellen. Neretva torkolatvidéke elfoglalásával a JNA leválasztotta volna a dél-dalmáciai tájrészt. Az offenzívához Operatív Csoport (OG)-2 megnevezéssel vonta össze erőit és indította meg a támadást október 1-én. A dél-dalmáciai terület (Dubrovnik és tengerparti rész, Neretva folyó deltája) ellenőrzés alá vonását Kelet-Hercegovina irányából szándékozta végrehajtani a JNA.  Az OG-2 első etapban a főerőkkel (JNA és TO) „Capljina-Metkovic-Ploce” vonalat jelölte meg támadási iránynak, miközben Trebinje irányából támadó erők blokkolták Dubrovnik várost és környékét. A segéderők feladata volt a Mosztar légbázis biztosítása, mely légi erők támogatták a Livno, Szinj, Szplit felé támadó nyugat-hercegovinai erőket. Az Operatív Csoport -2 alá 23 000 -30 000 fős haderő rendeltek.

[110] 16. aknavadász divízió-Plocse

[111] - 270. könnyű tüzér divízió (lad) légvédelem-PVO-Plocse -404.tengerészeti logisztikai bázis- Plocse (Kardeljevo), 18. „vojna lokacija” "Neretva" Plocse-   Plocse bázisok: „Uvala Tatinje, Otok Plocica, Uvala Bacine,”  Plocse hajó bunker:”Duba, Brijesta (öböl Brijesta) –Ston/ Peljesac félsziget, Soline (öböl Soline) Ploce/Slivno, objektum Male bare, Ploce, objektum Neretva Ploce, objektum Sipak Ploce, objektum Dracevac Ploce, objektum Rota 2 Ploce-Orebic,   JRM adminisztációsi épület Dom JRM Ploce”.

[112] Petar Simac horvát katonai parancsnok vezette horvát területvédelmi erők (TO Ploce, TO Opuzen, TO Metkovic), ZNG 4.brigád Szplit megerősítve a brigád repülős szakaszával és rendőri egységek MUP, önvédelmi erők szembeszálltak a város és környékén állomásozó JNA erőkkel. 1991. szeptember 14-én a „Zelena tabla –Mala Bara” elnevezésű akció során a horvátok Plocse (Ploce) városban és a Mala Bara-nál lévő JNA 9.VPS katonai objektumokat és laktanyát körbevették és elfoglalták. A műveletet Petar Simac vezette, akivel együttműködött a Plocse hajókikötőjének igazgatója és a STO (területvédelmi erők parancsnoksága) vezetője. A művelet sikeresen zárult a JNA elhagyta a „Mala Bara” katonai objektumát, amit a horvátok ellenőrzés alá vontak azonnal. Több mint ötezer db. kézifegyvert és hozzá való (120 db. tehergépkocsi) lőszert, 84 db. légvédelmi 20 és 40 mm-es fegyvert zsákmányoltak a horvátok, amiket azonnal hadrendbe is állítottak.

[113] A megalakuló HRM elég számú katonai felszereléshez jutott, hogy „felvegye a kesztyűt” a JRM-el szemben. A horvátok a birtokukba került tüzérségi eszközökkel, ágyuk part menti zónákba való telepítésével megkezdték a  partvédelmi  őrség felállítását többek közt , „Zirje, Smokvica, Zecevo, Solta, Korcula”  területén. A horvátok a sibeniki hajóüzemben megkezdték az üzemképes haditengerészeti céloknak megfelelő hajók, hadihajók, aknaszedők, aknatelepítők, diverzáns és speciális összeszerelését, valamint a halászhajók átalakítását és fegyverzettel való ellátását. Ebben számos horvát sport klub, vállalkozás, segítséget nyújtott. Elkezdődtek a személyi állományban résztvevő k kiképzését és feladat meghatározását. Az első diverzáns harcoló egységük végrehajtotta a JRM haditengerészeti bázisainak, kikötőinek aknazárral történő blokkolását. Az tengeri aknazárral a horvátok gátolták a JRM haditengerészeti erőinek a hajó mozgását, manővereit, bázisok, katonai objektumok, raktárak közti összeköttetést.  Ezen blokkolt JRM bázisok közé tartozott az egyik legnagyobb a szpliti „Lora” objektum. Október elején a horvátok végrehajtották a partvédelmi (OBT) tüzérségi állások telepítését a szigeteken és tengerszorosokat összekötő tengeri átjáróknál. ,” Zirje, Zecevo, Smokvica, Solta, Brac, Split, Korcula, Peljesac”.

[114] IKM- VPO Split (VPU VIS): Komlexum „Kut”, „Parja” hajóbunker, terület” Donja Poljica „ és Draskovac”,valamint „Radino brdo”,objektum(vízbázis) „Glavica”-Podselje, laktanya „Nova posta”,laktanya „Starine”, radar-OROS,OSOJ- „Vela Glava”, laktanya „Velo Polje”, - 202. partiőrség rakétás divízió (ord)- Vis , 202. Vis sziget /Stupisce,  Vis sziget:  - egy műszaki egység vagy szakasz, - egy partiőrség –figyelő és őr egység, - egy logisztikai egység, LASTOVO VPU:    - 203. partiőrség rakétás divízió (ord)-Lastovo, 203. Lastovo sziget Velje more,                     Hajó bunkerek :  ”Sito” –Prezba,  „Kremena” –Prezba,  „ Velje more”, Lastovo sziget: laktanya „Marsal Tito”, objektum-Mrcara sziget- három 85mm. partvédelmi ágyúval ellátott tüzér üteg, objektum „Kopiste”, objektum „Kota 127”, objektum –Susac sziget, objektum „Plesevo brdo” –Lastovo, radar állomás-OROS/OSOJ-Hum magaslat. VPU KORCULA:  (laktanya –Korcula sziget „Privala”-Vela Luka, objektum „Meja” –Korcula, objektum „Hum” –Vela Luka),

[115] A haditengerészeti körzet lényegében Crna Gora, az az Montenegro tengerparti zónájában helyezkedett el a horvát határtól az albániai határig. Egyetlen horvátországi bázisa Mljet és Sipan szigeteken valamint Prevlavka félszigeten volt. Központi bázis: Boka Kotor (Kotor öböl Montenegro).Hajózó erők: -határvédelmi tengerészeti egység (GMO): két PC 80 és 2 tipúsu Mirna hajó                                                                (PC 137, PC 140, PC 178  PC 179) -deszantoló hajózó divízió: DTM és  CJC hajók-támogató vegyes hajózó egység: bárkák, yahtos, motorcsónakok, szállító hajók, deszant csónakok ….További erők: BROM -több különböző kaliberú partvédelmi tüzér üteg (kaliber. 85, 88, 90, 130 mm) -tengerész-gyalogság bázis „OROS,OSOJ”  Rt Gruj/Mljet-radar , Obosnik/Lustica- radar Boka Kotor ,Ostro-Boka Kotor, Crni Rt-radar Sutomara/Bar, Mavrujan-Uljcin  .- - parancsnokság VPS -Kumbor- elhárítási csoport-Kumbor- 9. vegyvédelmi csapat-ABKO (ABHO)- 9. vegyes hajózó deszantos divízió (mddb)-Kumbor

- 9. aknavadász osztag (opm) -Kumbor- 9. haditengerészeti műszaki osztag (minzo)-Kumbor- 9. partiőrség megfigyelő szolgálata -Kumbor

- 16. . határőr haditengerész osztag (gmo)-Kumbor- 9. zászlóalj szintű összekötetést biztosító parancsnokság -Kumbor- 9. egészségügyi szolgálat- Meljine  - 9. gépjárműves csapat- Kumbor - központi adatfeldolgozó - Kumbor  - 367. tengerészeti hátországi bázis (mpb)- Kumbor-337.Tengerészeti logisztikai bázis/Kumbor-521. tengerészeti lövész ezred”R”, Trebinje:- 472. . tengerész –gyalogos brigád-Trebinje- 107. partőrség tüzér csoport (oag)-Trebinje-24.gépesített lövész brigád/ TrebinjeRadovici:- 130. műszaki zászlóalj (inzb)-Radovici- 140. partiőrség rakétás divízió (ord)- Radovici - 86. könnyű tüzér divízió (lad) PVO - Radovici - 204. partiőrség rakétás divízió (ord)- Radovici, Mljet és Sipan sziget( a 9.VPU horvátországi bázisai) :- 171. partőrség tüzér csoport (oag)-Mljet-Sipan-objektum „Luka Sipan”-radar állomás OROS-Rt„Gruj” –Saplunara –Mljet-objektuk "Planjak vrh"- Mljet-objektum "Veliki grad" –Mljet.

[116] 1991. november 8-december 3. -Pula  isztriai bázisát elhagyja a JRM.

[117] Szeptember 8-tól  JNA erők kivonása elkezdődött a Zadar járáshoz tartozó területekről. Ez elsősorban azért is célszerű lépés volt, mert a járást tisztán horvátok lakták, és fent állt a veszélye annak-ami be is következett 1991.ősztől- , hogy a horvát fegyveres erők blokád alá veszik a JNA létesítményeket a járásban. Zadar-ban több mint 14 JNA objektumot tartott fent a jugoszláv hadsereg. A szerbek lakta Benkovac (Ravni kotar) , Obrovac járás és krajinai részeken viszont továbbra sem ürítette ki objektumait a JNA (Benkovac, Obrovac, Drnis, Knin), mivel számíthattak a helyi szerb önkéntes fegyveresekre. A fenti tájegységekben (Ravni kotar, Dalmatinska Zagora/Krajina ) a horvátországi szerbek többséget képeztek szétszórt településeikkel, így nemhogy a horvát beékelődő települések helyi lakossága nem  tudott ellenszegülni, hanem a horvát településekre kihelyezett horvát rendőri erők sem. A szerbek lakta területeken lévő JNA objektumokban (Benkovac, Obrovac, Drnis) csoportosította a Zadar járásból és tengerparti zónából kivont haderőt a jugoszláv hadsereg az ott állomásozó erőikkel együtt készültek a horvátok ellenőrzése alá került Zadar járás és tengerparti zóna vissza foglalására tervezett hadműveletek (Orkan-91, Obala-91. Udar-91) végrehajtására.A horvát lakta területek JNA objektumainak kiürítése azonban nem mindenhol történt meg békés úton, mert a horvát erők a haditechnika megszerzése érdekében blokád alá vették 1991. ősz elején a katonai létesítményeket.

[118] A JRM haditengerészet hajózó egységeit a szövetségi néphadsereg légierejének (JRZ) 97. sz. repülős dandárja támogatta a Split melletti Divulja és a hercegovinai Mostar –Ortijes katonai repterekről. A horvátok és a JRM közt 1991.szeptember 13-14. robbant ki az első komolyabb összecsapás a korcsulai és neretvai tengeri csatornán, majd ezt követte a 1991.november 14-15.közti ütközete a Split –Brac-Solta tengerrészen. A sikeres horvát partvédelem és diverzáns műveletek végett a JRM veszteségeit elkönyvelve kivonult a Kvarner öböl, Észak és Közép Dalmát tengerrészről, elhagyva az ott lévő bázisait és dél- dalmáciai térségbe húzódott, ahol még aktívan részt vettek Dubrovniki támadásában, majd 1992-re elhagyták az Adria horvátországi felségterületeit és visszavonultak a Montenegro (Boka Kotor) JRM bázisra.

[119] A Perucko víztározó körzetében 1991.08.23-26-án a szerb erők megindították támadásukat Knin irányából a horvát erők ellen, akik 25-én kivonják erőiket Kijevo-ból. A horvát erők 26-án kivonják egységeiket a víztározó két partszakaszán lévő településekről , Vrlicko polje- Vinalic- Jezevic vonalról Koljane –ba, majd onnan Dabar területére, Lelas területéről Vrlika, Maovica  majd Maljkovo irányába. A horvát  erők (4.brigád. 2. egysége és 126. Sinj brigád) Perucko víztározón lévő „Peruca” vízerőmű ellenőrzésére koncentrálták a védelmet. Szeptember 16-án a szerb erők megkezdték Dabar és Maljkovo elleni támadásukat a Perucko víztározó két partoldalán. Tüzérséggel, harckocsikkal lőtték a horvát vonalakat, melyet a szerb légierő harci gépe támogatott. Szeptember 17-18-án a horvát erők kivonták egységeiket a Dabar-Vucipolje-Debelo brdo védvonalról Jukici- Bitelic zónába. Bitelic térségében rendezték védelmi vonalaikat, de onnan is kivonulni kényszerülnek 18-án a Rumin- Cacijin dolac- Bajagic vonalra. . Szeptember 18-án a Maljkovoi horvát védvonalról az egységeiket a horvátok Hrvace területére csoportosítják. A Ratko Mladic vezette szerb erők 1991. szeptember 17-én elfoglalják a Perucko tavon lévő vízierőművet (Peruca). UN békefenntartó erőket küldött az vízerőműhez, mely egyébként is a „rózsaszínű „UNPROFOR szektorban volt. Az UN tíz kilométeres védelmi sávot vont ellenőrzése alá, a szerb –horvát frontszakasz között, beleértve a vízierőművet és környékét. A horvátok a továbbiakban Sinj és járásának megvédésére, valamint a Svilaja és Dinari hegység stratégiai magaslatainak ellenőrzésére koncentrálta erői.

[120] Szeptembertől az észak és közép dalmáciai régióban a JNA a 9. hadtest koordinálásával megkezdi területszerző hadműveleteit Obala és Orkan kódnéven. Sibenik megszállása érdekében az Obala 91 akció során több mint 100 harci járművet vont be a műveletbe. Szeptember 28-tól október 6-ig pedig a JNA erők 9. hadtest egységei támadást intéznek Zadar elfoglalására.

Drnis-Trogir-Split-Split-Drins műveleti zónában támadni Trogir-Split.  Energikus támadással semlegesíteni a horvát állásokat, Split horvát kontroljának felszámolása, támogatva az 1. légierővel (RV) és légvédelemmel (PVO) , valamint a blokád alá vett Split-i laktanyákban lévő JNA erők „kiszabadítása”, az ellenőrzés alá vonás után a haderő szerkezeti struktúrájának újjászervezése Split kontroljának érdekében.

Miután megtörtént a hadtesti erők átcsoportosítása, megindítható a támadás Split ellen. A szárazföldi erők részéről a fő támadási irányt képezte a Ruzic-Muc- Klis- Split irány a segéd támadási irányt pedig a  Ruzic- Kljake- Kladnjice- Malacka- Kastel irány és a Zitnic- Unesic- Trolokve –Divulje irány .Feladat volt a horvát erők egységei közti kommunikáció felszámolása, az utánpótlási vonalak támadása, Sinj város blokádja, Split városban lévő JNA objektumok elleni horvát blokád felszámolása, a blokádból kivont erőkkel pedig Split horvát véderők szétverése, rend helyreállítása. Aktív védelmi feladat ellátása Zadar, Biograd na Moru , Ravni Kotar tájegység, Benkovac, Maslenica híd, és Gospic-Gracac útvonalon.Offenzíva tervezete (3.etapban) .Az első etapban, mely 2-3 napos energikus támadást jelentett, a JNA erők támadást intéztek  Kladnjice – Muc vonalon , elfoglalva a stratégiailag fontos objektumokat Sinj városnál, valamint Split irányába biztosítani bal szárnyvonalat.A második etapban, mely 2-3. napos támadást jelentet, a JNA erők szétverik a horvát védelmet és elfoglalják Batak, Malacka, Kozjak és Klis JNA objektumokat, blokkolják Split várost biztosítva egy esetleges tengerészeti deszant végrehajtását Trogir-Split közt. A harmadik etapban, mely 4-5. naposra tervezték, a JNA erők megkezdik a horvát blokád alá vett JNA katonai objektumok ellenőrzés alá vonását Split városban. Valamint ezt követően biztosítani a város kontrolját.Az „Orkan 91” részvevő szárazföldi erőket támogatta a Jugoszláv Haditengerészet. 1991.november 15-én a kora reggeli órákban 06.42 órakor a Jugoszláv Haditengerészet VBP-Split járőrhajója a hozzá rendelet naszádokkal és hadihajókkal ( Taktikai Csoport –TG „Kastela”) tüzérségi támadást intézett Split város, Brac sziget és Solta sziget ellen. Miután a Beograd-i Nemzetvédelmi Szövetségi Titkárság (SSNO) zöld útat adott a JNA szárazföldi erőinek offenzívájára Horvátország ellen, a szövetségi néphadsereg szerb erői megkezdték a műveletet. Dalmácia elfoglalására irányított szárazföldi (KoV) JNA erők  „Obala-91” akcióját  a  szövetségi néphadsereg  haditengerészete (JRM) támogatta. A JRM feladata volt a teljes tengeri blokád  fenntartása.A JRM blokád alá vette a dalmát partszakaszt Zadartól Ploceig.

[121] 1991.09.16-09.22. időszakban végrehajtott JNA katonai művelet ,az Obala 91. nemcsak a Zadarski zaleda (Zadar régió ) térségének szerb kontrol alá vonására irányult, hanem egyúttal a Zadar-hoz hasonlóan fontos stratégiai célpont, Sibenik tengerparti város és annak térségére is kiterjedt. Az offenzívában ,mely a Sibenik város és környező területeire terjedt ki a JNA 9.hadtest (Knin-i későbbi VRSK 7.hadtest ) erői vettek részt . Az  egész műveletet Ratko Mladic irányította. A JNA erők Sibenik környéki katonai objektumaiban (Zečevo, Krušice,, Smokvica) valamint haditengerészeti egységeit (JRM) pedig Sibenik városban és Žirje szigeten lévő bázisain állomásoztatta. Sibenik elleni támadásban a JNA több mint 63 tankja és 45 páncélozott szállító járműve (oklopna transportera OT ) vett részt.

A JNA  erői szeptember 10-16. közti időszakban megkezdték Sibenik és tengerparti zónái elleni hadműveletet. Ennek során a  Knin irányából érkező JNA hadegységek két fő irányba,  Oklaj-Drnis és Kosova- Tepljuh-Drnis valamint két segéd irányba Bribirski Most- Skradin, Bribirski Most- Cista Mala –Gacelezi –Zaton  települések felé vonultak fel. A JNA Rogoznica , Zecevo, Kruscica katonai bázisait a horvát erők szeptember 16-tól ellenőrzés alá vonták

Fő támadási irány, „Knin- Kosovo- Tepljuh –Siveric -Drnis , Knin-  Oklaj- Trbounje-Drnis” vonal  Segéd támadási irány,” Knin- Bribirski Most-Sibenik” vonal.

[122] Az OG-4  észak és közép-dalmáciai régióra terjedt ki Splittől Zada-ig. Ezen csoportba a 9. hadtest erői képezték a fő támadó erőt.

A JNA a Knin városban székelő Haditengerészeti Körzet VPO-Split erőihez sorolt 9. hadtestből Észak és Közép- Dalmácia birtokba vétele érdekében mozgósította a 180. és 221. gépesítet lövész brigádjait. Megerősítő erőként a Mostar (Bosznia) városban állomásozó 10. gépesített brigádból egy páncélos zászlóaljat (10.okb) és a Kupres-nál lévő erőkből egy páncélos zászlóaljat (9.okb) vezényeltek az észak-közép dalmáciai műveletekbe. A JNA 9. hadtest-Knin erőiből a 221. gépesített lövész brigádja Zrmanja, Krka folyó kanyon és Kijevo területén csoportosult.

[123] Ratko Mladic a 9. JNA hadtest parancsnoka parancsot ad ki, melyben a JNA 9.hadtest erőit 1991.szeptember 16-án végrehajtandó átfogó katonai hadművelet további folytatásának végrehajtására utasítja. A művelet kiterjesztették Sibenik térségére. A művelet az Obala-91 kódnevet kapta.A művelet célja Zadar- Sibenik tengerparti rész teljes elfoglalása és az észak-közép dalmáciai régió ellenőrzés alá vonása. A ZG és MUP horvát erők véd állásainak felszámolása és a területen lévő JNA katonai objektumok biztosítása. A 9.hadtest hadműveleti főparancsnokságát (KM) Knin városba hozták létre, ahonnan a kihelyezett hadműveleti parancsnokságok megkapták a végrehajtandó harci műveleti feladatokat. A kihelyezett főparancsnokságot (IKM) pedig Miocic települése.Az utasítás értelmében a művelet megkezdésére szeptember 16-án 16.00 órakor került sor. A támadás megkezdését a rádiókban, katonai telefonon elhangzó „Sloboda” szó jelentette, valamint a feladat befejezését pedig a „More” szó elhangzása. Ez utóbbi tengert jelent, valószínűleg a művelet végső célja (tengerpart elérése) inspirálta a névadókat. A művelet főparancsnoka Ratko Mladic volt.Résztvevő JNA erők : 180. gépesített-gyalogos brigád (mtbr), 557. vegyes tankvadász tüzér ezred (mpoap), 221. mtbr, TG-4, 9. vegyes tüzér ezred ( map) , 9. katonai rendész zászlóalj (bvp).

[124] 1991. szeptember 14-21. közt a horvát erők elfoglalják a Zadar és környéki JNA objektumokat. A JNA október 4. Zadar várost megtámadja a JNA, melynek első fázisában a város környékét vonták ellenőrzés alá, miközben kivonják erőiket a Sepurina laktanyából. Október 7-én tűzszüneti tárgyalások kezdődtek el a JNA és a horvátok közt Donji Zemunik katonai légibázisán. Október 9. a két fél nyilatkozatot fogad el, melyben megállapodnak a JNA erők Zadar-ból történő kivonásának menetéről. A JNA teljes haditechnikáját kivonhatta kivéve TO –Horvátország hadikészletet, melyre a horvátok igény tartottak. A megállapodás ellenére a JNA a TO objektumokból megkezdték a hadianyag kivonását Benkovac és Knin városok katonai létesítményeibe.

A JNA erő Zadar elleni támadást a JNA szeptember 3-án megkezdte. Több irányból próbálták áttörni a várost védő horvát gyűrűt. Mindeközben a stratégiailag fontos Maslenica hídfő is fontos szerepet kapott a szerb offenzívában. A JNA erős támadást indított Jasenica, Maslenica, Rovanjska (Maslenica hídfő), Novsko zdrilo tenger-szoros megszerzésére. A horvátok folyamatos hagyták el a harcok által sújtott, Starigrad, Vinjerac, Rovanjska, Ždrila, Slivnica, Jasenica és Maslenica településeket. A horvát erők Razanac-tól 4 km-re védvonalat létesítettek a szerb támadás megállítására. A szerb erők Podgradina- Islam Latinski –Islam Grcki volaról folyamatosan támadták a Posedarje-Policnik horvát védvonalat. Szeptember 16-án a horvát vezetés Zadar-Borik részén létrehozza a város védelmét irányító parancsnokságot. Zadar városban JNA katonai objektumok blokkolása elsőszámú feladatát képezte a Zadart védő horvát erőknek. A blokkolás a városban lévő JNA objektumai terjedt ki, emellett ellenőrzés alá vonták a városba ki és bevezető útvonalakat és elfoglalták a II.Világháborús egykori „olasz megszállás elleni ” bunkereket.

[125] Az Udar műveletet a JNA vezérkara 5-8 naposra tervezet, melyet három szakaszban, etápban akartak végrehajtani. Első etápot két –három naposra tervezték, mely „Novigrad, Policnika, Galovac, Donji Zemunik” ellenőrzés alá vonását irányozta elő. A második etápot egy-két naposra tervezték, mely a „Skradin, Konjevrate, Mideno brdo, Sedramic (Ruzica-Kljakevonal)” ellenőrzés alá vonását irányozta elő. A harmadik etápot két-három naposra tervezték, mely „Vuksic-Stankovac-Pirovac” vonal ellenőrzés alá vonását irányozta el. A műveletbe a 180.gépesített-gyalogos brigád-Benkovac (kivéve 2,. páncélos és 3. gépesített zászlóaljak), 221. gépesített-lövész brigád páncélos zászlóalj, 9. vegyes tüzér ezred 3. zászlóalj 1. század és 2.zászlóalj 1.század erői kerületek bevonásra.   I.etáp:  a JNA erők feladat volt „Prigrada, Podgradina, Novigrad, Rupalj, Policnik, Suhovare” elfoglalása, valamint a „Posedarje-Alici-Policnik” vonal elérése. A 180.gépeített-gyalogos brigád részéről a „Debelo brdo-Prigrada, Smilcic-Novigrad” vonalon történő támadást irányoztak elő. A terület ellenőrzés alá vonását követően pedig erős védvonal létesítését” Posedarje, Alici, Smilcic” területén. II.etáp: a JNA erők feladata volt (3.területvédelmi brigád“TO“) elfoglalni „Posedarje, Rupalj, Islam Grcki” elfoglalása, 2. gépesített zászlóalj részéről Benkovac harcmezőkön ellenőrzés alá vonni „Rastevic, Skabrnja, Donja Biljana” vonalat és támadást intézni „Galovac, Gorica, Debeljak, Donji Zemunik” ellen, elfoglalva „Muravica-Musaptan-Crno-Debeljak- Vrcevo (213m. magaslat)” vonalat.III.etáp: a JNA erők feladata volt támadni „Vuksic, Stankovac, Pirovac” területét, elfoglalni „Radosinovac- Gorivukmagaslat- Puticanje” vonalat.A fenti erőket a 9.hadtest (Knin) tüzér csoportja (KAG) II. támogatta a Benkovac JNA kaszárnyában kialakított parancsnokságról (KM), „Vuksic-Stankovac-Pirovac” vonalon.

 

 

 

 

 

 

A mappában található képek előnézete SZERB SZAKADÁROK HORVÁTORSZÁGBAN