Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HORVÁTORSZÁG HONVÉDŐ HÁBORÚJA 1990-1991. (kölcsönös fegyverkezés-történések 1990. május- 1991. március) 2 RÉSZ

 

KÖLCSÖNÖS FEGYVERKEZÉS

 

A JNA részét képezték a szövetségi irányítás alatt álló, de háború, harci helyzet esetén a JNA katonai körzeti parancsnokságok alá tartozó úgynevezett Területvédelmi Erők (Teritorijalna Obrana „TO”) . A TO erőket 1969-ben alakították meg a tartalékos és mozgósítható polgári lakosság köréből. A területvédelmi erők műveleti területeiken raktározták felszerelésüket, fegyverzetüket, melyek nem voltak valami modernek. A partizán hagyományokat követve háború esetén „gerilla” harcmodorra voltak képezve, mint tartalékos gyalogsági erők, a helyi szövetségi köztársaság TO parancsnokai irányítása alatt, melyek szerb nemzetiségű katonai összekötők révén közvetlen kapcsolódtak a JNA-hoz. A területvédelmi erők személyi állományát az adott tagköztársaság a helyi önkéntesi alkották Szerbia, Horvátország, Bosznia, Szlovénia, Montenegró (Crna Gora), Macedónia területén. A területvédelem (TO) tagköztársasági és két tartományi parancsnokságai alá járási, körzeti és városi törzsek tartoztak. A törzs irányította a zóna törzseket (operatív zónák „OZ”). A zóna törzsek (ZnSTO) alá alakulatok tartoztak. A TO erők feladata volt az 1977-es „nemzetvédelmi” doktrína alapján a JNA erők hátországi támogatása, háború esetén az elfoglalt területek biztosítása, hátországi támogatás végrehajtása. Az TO erők úgynevezett területi és mobilizált, manőverezhető alakulatok alkották, illetve járási, körzeti vegyes különítmények, osztagok. A vegyes alakulatok –mely a TO erők 80 %-át tette ki-  a csoport formációtól, a zászlóalj és osztag (gyalogos, diverzáns, diverzáns ellenes, műszaki, légvédelmi, felderítő, közlekedési, kiképzési, támogató- logisztikai, rendészeti) formációkig terjedtek ki. A manőverezhető alakulatok –mely a TO erők 20%-át tette ki-  dandár és divízió formációkból, harcoló csoportból „BG”, osztag csoportból, brigád csoportból, operatív csoportból állt.  1990. évre a területi és manőverező alakulatok partizán alakulatokká rendeződtek, melyeket tüzér divízió és dandár, brigád, taktikai csoport, légi raj, hajózó flottilla formációk alkottak.  Létrejöttek a partizán alakulatokat kiszolgáló és segítő „támogató” alakulatok, melyek mindamellett, hogy a brigádokat és más partizán alakulatokat támogattak, ellátták a parancsnokságok védelmét, katonai objektumok védelmét. Jugoszlávia területén több mint 860 000 fős területvédelmi erő[1] működött szervezetten, szövetségi tagköztársaságok területén.

Az 1990-91-es években a függetlenedni és a jugoszláv közösségből kilépni szándékozó szlovén és horvát tagköztársaságok politikája végett a JNA vezérkara 1990. május 14-től a két tagállam és boszniai tagállam TO raktárainak kiürítése mellett döntött. A TO raktárak fegyverzetét a JNA katonai objektumaiba kívánták beszállítani, ezzel azt megakadályozni, hogy a szlovének és horvátok egy esetleges katonai konfliktus kialakulása során felfegyverezzék magukat. A JNA számára problémát jelentett a TO raktárak kiürítése, hiszen 1991-re polgárháborús helyzet állt elő és a helyi területvédelmi erők saját nemzetállamuk függetlensége mellett álltak ki, így „fellázadtak„ a JNA ellen. Szlovéniában a közel 70 000 fős területvédelmi erőt a helyi szlovén lakosság önkéntesei alkották, kevés volt a szerb vagy más nemzetiségű. Így a szlovénok jelentős erőt vonhattak be saját önálló területvédelmi erőikben, mely már a független szlovén államot képviselte. Szlovéniához hasonlóan Horvátországban is, majd Boszniában szintén végbement a JNA területvédelmi erők átalakulása, mely során már a saját függetlenedő államukat képviselték szemben az agresszornak tekintet JNA-val. Ez alól kivételt képeztek a szerb TO csoportok, melyek hűek maradtak a JNA-hoz és a későbbiekben ezen szerb TO csoportok alkották a horvátországi és boszniai önálló szerb „miniállamok” haderejét. Bár a JNA megpróbálta a TO erők készleteit kivonni és összegyűjteni, de így is jelentős mennyiségben állt rendelkezésre a már saját nemzeti oldalukon álló szlovén, horvát és boszniai muszlim TO erőknek. Az SFRJ fegyveres erejének (OS) vezérkari törzse 1990, február 01-től áprilisig a tagköztársasági és két tartományi TO törzsek fegyverzeti felszerelését a JNA hátországi bázisaira vonta be, de egy része a szlovén és horvát nemzeti ellenállási mozgalmak kezébe maradt. Május 15-től a JNA megkezdte akcióját, mellyel a TO fegyverzeti raktárak azonnali kiürítésére irányult. A JNA jugoszláviai TO objektumok 54%-ban (785 raktár és objektum) sikeresen ellenőrzése alá vonta a hadianyagokat, viszont több mint 46%- ban nem tudta ellenőrzés alá vonni (elsősorban szlovéniai és horvát tagköztársaságban).[2]

1990. áprilisában a Blagoj Adzsity (Adzic)[3] Jugoszláv Szocialista Federációs Köztársaság Fegyveres erőinek (OS SFRJ) főparancsnoka intézkedett a területvédelmi (TO) katonai objektumokban tárolt hadianyag védelméről, megóvásáról. A JNA 1.,3.,5. katonai körzet ( Vojni Oblast „VO”) parancsnokságok[4] felé és a jugoszláv hadsereg haditengerészeti, légi és légvédelmi (VPO, RV ,PVO) parancsnokságok felé. A JNA Horvátország területén az 1. VO[5] Belgrád parancsnokság alá tartozó 17. tuzlai hadtest erőit[6] állomásoztatta Baranyában, Kelet- Szlavóniában, Nyugat- Szerémségben, az 5. bányai lukai hadtest erőit állomásoztatta nyugat- Szlavóniában[7]. Az 5. VO mindamellett, hogy szlovéniai részen állomásozott két hadtesttel, 14. ljubljanai és 31. maribori hadtest, lényegében nagyobbrészt Horvátországban volt jelen az összes többi erőivel, 13. rijekai, 10. zágrábi, 32. varazsdini hadtesteivel[8]. Az 5. VO ellenőrizte Horvátország területéből Közép és Észak- Horvátországot, Drávamentét, Muraközt, Belső-Horvátországot, Kupamentét, Bánságot, Kordunt, Likát. Az 5. VO zágrábi főparancsnoksággal a műveleti területén a szlovéniai és horvátországi bázisain légi és légvédelmi erővel kontrolálta légterét. A katonai körzetet Konrad Kolsek és Zsivota (Zivota) Avramovic parancsnokok irányították, mely körzet erői magába foglalt 35000 katonát, 711 tankot, 367 páncélozott szállító harci járművet, 869 ágyút, 64 VBR- rakéta vetőt. Horvátország területéből, Dalmáciának szárazföldi részét, Isztria szárazföldi területének egy részét[9], valamint Horvátország tengeri területét (Isztria, Kvarner öböl, Dalmácia) a JNA haditengerészete „JRM” ellenőrizte, mind amellett, hogy a szlovéniai és montenegrói tengerrészt[10] is kontrolálták. A 3. VO nem terjedt ki Horvátországra.

 

Az 5. VO Zágráb erőit 1990. május 16- 18. közt a JNA 32.  hadtest a területvédelmi TO erők bázisairól („Varazdinberg” objektum, „Dugo Selo/ Rudnik” objektum-laktanya, „Bjelovar/ Sajmiste” és „Bedenik” objektumok, „Koprivnica/ Crna Gora” objektum, „Krizevic/ Brezje” objektum, „Cakovec” laktanya, „Daruvar/ Doljani” objektum) bevonják a varazsdini (Varazdin) központi laktanyába a kint lévő fegyverzetet. Ez volt a „Radan” akció. Május 22- én az 5. (VO) katonai körzet, katonai vezetősége intézkedik a muníciók kivonásáról a TO bázisokról Szlovénia és Horvátország („Licki Osijek” objektum, „Zagreb Jedinistvo” objektum, „Duga Resa” objektum, „Sisak” objektumok, „Zagreb MEGA” objektum, TO objektum „Zagreb”, TO objektum „Kutina”, TO objektum „Grubisno Polje”) területéről.

A kivonásokat a JNA erők 1990.01.19-től 05.14-ig folyamatosan végezték. Szlovéniában a helyi szlovén TO erők birtokba vették a szlovéniai TO objektumokat, ahonnan 15940 darab haditechnikai eszközt (fegyvert), 126 tonna lőszert zsákmányoltak és osztották ki a saját területvédelmi egységeik közt. 

Szlovénia esetében a függetlenedő szlovén kormányzat, nem teljesítette a JNA utasítását és nem szolgáltatta be TO létesítmények fegyverzetét a JNA-nak sőt azokat a szlovén kormány irányítása alá helyezte;

 

1991.06.28.-Borovnica . 824 tonna fegyver és muníció ,

 1991.06.29.-Sentviska Gora : 343 tonna fegyver és muníció,

1991.06.30.-Vrazji kamen és Otovec: 818 tonna fegyver és muníció,

1991.06.30.-Zaloska Gorica : 909 tonna fegyver és muníció,

1991.07.02.-Zgornja Lozinica: 1305 tonna fegyver és muníció ;

 

-legnagyobb TO objektumokat, raktárakat, de végül mind a 29 db. objektum a szlovén hadsereg birtokába került. Természetesen a JNA nem kívánta tétlenül szemlélni a szlovéniai TO objektumok, fegyverzeti bázisok szlovén kézbe kerülését, ezért egyértelműen a szlovén kormányzat tudtára hozta szándékát, az az erőszak alkalmazását. A JNA tudta nélkül titokban viszont a szlovén kormányzat már 1990. októbere egy 21 000 fős szlovén területvédelmi és rendőri erőből álló fegyveres szervezettel készült a JNA elrettentésére. A JNA 1991. június 27-én megkezdte Szlovénia elfoglalását, ami nem járt sikerrel és július 7-én a „Brioni” megállapodás alapján Szlovénia és a JNA tűzszünetével ért véget a „tíz napos hadjárat”[11].

A megállapodás alapján Szlovénia és Horvátország 90 napra felfüggesztette szuverenitását. A JNA Szlovéniai erői kivonta Horvátországba. A határidő leteltével októberben a két állam életbe léptette a június 25-26-án kikiáltott függetlenségét. Szlovéniából kivonuló JNA már nem volt képes, és taktikailag már nem is akart visszatérni Szlovéniába, mivel horvátországi laktanyáikban és objektumaiban sorra ,fegyveres összeütközésbe kerültek a horvát erőkkel. A szlovén területvédelmi haderő a JNA TO bázisai közül birtokba vette az öt nagyobb fegyverzeti raktárt, „Sentvidska Gora, Borovnica, Zaloska Gorica, Zgornja Loznica, Kocevska Reka”.Frányó Tugyman, Horvátország vezetője 1990. július 5-én a közép-dalmáciai kisvárosba, Kninbe (Knin) horvát delegációt küld, megbékélési szándékkal a szerb lázadókhoz. A „látogatás” nem járt sikerrel a Krajina régióban élő szerbek, anyaállamuk, Szerbia és a helyi szerb politikai vezetők háttértámogatása révén- nem fogadták el a horvát „békejobbot „és tovább folytatták „mini forradalmukat” a térségben. Szintén kudarccal végződött a horvát belügyi alakulatok (Ministarstvo unutarnjih poslova „MUP”)[12] augusztus 17-i akciója, ugyanis a támadók látva, hogy a szerbek barikádokkal, felfegyverkezve várják őket, visszavonulót fújtak. A knini helyzet megoldására a horvát belügyi erők speciális alakulatot – 1990. szeptembertől Antiterrorista Alakulat (Lucskó)-, irányítottak a helyszínre. Ennek során három helikopterrel, Zágráb (Lucskó reptér)- Ogulin város- boszniai légtér bihácsi régió irányon indultak Knin felé. Azonban a belgrádi katonai vezetés azonnal két harci repülőgépet irányított a horvát helikopterek visszafordítására.[13] A horvát helikopterek visszafordultak a boszniai légtérből a zágrábi Lucskó reptérre.

 

kep22.jpg
augusztus 17-i esemény-  forrás: http://www.24sata.hr

 

1990. nyarán végeredményben Knin szerb többségű régió kikerült Zágráb ellenőrzése alól. Az ún. “rönkforradalommal”[14] kezdődött el a krajinai szerbek felkelése, amely során a főbb útvonalakat fatuskókkal és rönkökkel zárták le. Ezzel elindult egy folyamat mely végül évekig tartó háborúba torkollott.

A Jugoszláv Néphadsereg (JNA) állományából a horvát és szlovén tiszti kar és sorállomány „disszidál”, így a JNA–t túlnyomórészt szerb-crnagorai tisztikar irányította. A horvátok létrehozták saját rendfenntartó testületüket, az első horvátországi rendőrséget. A gyengén, jórész kézifegyverekkel ellátott fegyveres szerv feladatául kapta a horvát állam egész területén, így a szerbek, lakta vidékeken is a rendfenntartás. Megkezdték a korábbi, jórészt szerb rendőrökből álló, múlt rendszerből megmaradt nomenklatúra leváltását, és az országban lévő rendőrállomások, saját horvát állományukra történő cseréjét.

1990. augusztus 19-én és szeptember 2-án a felkelő szerb területeken, elsősorban Knin környékén és Dalmácia (Észak és Közép- Dalmácai) hegyvidéki részén (Zagora) a szerbek polgárháborús feszültséget eredményező népszavazást tartottak. Ennek értelmében kinyilvánították a Horvátországban élő több, mint 500 000 szerb területi és kulturális autonómiáját.  A népszavazást a jugoszláv szövetségi kormány - a horvát tiltakozások ellenére - törvényesnek nyilvánította. 1990. szeptember 7-én a zágrábi (Zagreb) Lucskó (Lucko) reptéren, a horvát rendőrségen belül megalakul[15] az első antiterrorista speciális egység (Antiteroristicka jedinica „ATJ” Lucko). Különlegesen kiképzett katonák a továbbiakban, fontos és speciális műveletet igénylő feladatok során alkalmazták. Az elkövetkező években részt vesznek a hadműveletekben. A politikai csatározásokat hamarosan fegyveres összetűzések követték a felfegyverzett szerbek és a horvát rendőrök között ( Glina, Petrinja, Kostajnica, Dvor na Uni). 1990. október 1-én a horvátországi szerbek Szerb Nemzeti Tanácsa kikiáltotta saját autonómiáját, amiről a horvát alkotmány nem rendelkezett.

 

A szerb félkatonai milíciák, lázadók több helyen megkezdték a közművek, közlekedési útvonalak aláaknázását[16]. Az 1990. augusztus 17. létrejött észak- dalmáciai és likai szerb szakadár körzetből (SAO), 1990. december 21-én az észak- dalmáciai és likai szerbek megalakítják a „Krajina” elnevezésű szerb autonóm körzetet (Srpska autonomna oblast Krajina „SAO Krajina”).  A SAO „Krajina” körzetéhez 1990. 12. 21-től a korduni és bánsági szerbek is csatlakoznak[17].

  
A szerb lázadók törekvései a Horvátországtól való elszakadás tükrében azonban nem ment végbe konfliktusok nélkül, mely konfliktusok a fegyveres összetűzéseik sokaságán át, lassan de biztosan a háborúba sodródott. A horvátországi szerbek által létrehozott önkéntes félkatonai milíciák és területvédelem (TO) sorra harci kontaktusba kerültek a horvátokkal. Az anyaországi JNA titokban támogatva a szerb lázadókat, megpróbált, mint a két fél közti békítő haderő felvonulni

 

[1] A Bosznia és Hercegovina szövetségi köztársaság állandó, aktív TO személyi állománya: 1300 fő volt. parancsnokság 500 fő, kilenc regionális TO erők személyi állománya 450 fő, százkilenc helyi TO erők személyi állománya 260 fő, huszonhat TO brigád személyi állománya 1800 fő, tizenhárom TO egység 112 fő, huszonkilenc TO egység 537 fő, hatvanhét TO egység 497 fő, öt légvédelmi csoport TO 330 fő, nyolc TO brigád 140 fő, kilenc könnyű aknavetős üteg TO. Mozgósítható összes személyi állomány 130500 az 1991. évekre.

[2] DAVOR MARIJAN, Sudionici i osnovne značajke rata u Hrvatskoj 1990.-1991.

[3] A Jugoszláv Néphadsereg vezérezredese, főparancsnoka, a Horvátország ellen folytatott JNA offenzíva irányítója. Forrás: Wikipedia

[4] 1.VO Beograd, 5. VO Zagreb, 3. VO Skopje

[5] Az 1. katonai körzet (VO) magába foglalta a Belgrád körüli védelmi zónát valamint a szarajevói (Sarajevo) 4. hadtest, tuzlai (Tuzla) 17. hadtest, uzsicei (Uzice) 37. hadtest, a kragujeváci (Kragujevac) 24. hadtest és a nóvi szádi (Novi Sad) 12. vajdasági (Vojvodina) hadtest műveleti területét. 

[6]  12. gyalogos gépesített lövész brigád: Osijek (tank zászlóalj Nasice, műszaki zászlóalj Vukovar)”A”, 17. rádió-felderítő szakasz –Osijek, 12. vegyes tüzér ezred: Vinkovci, 158. vegyes tankelhárító brigád: Dakovo/ Djakovo „B”, 17.könnyű légvédelmi tüzér ezred: Vinkovci, 670. hidász-műszaki zászlóalj :Slavonski Brod, 51. határőr zászlóalj :Beli Manastir „A”

[7]  A horvátországi laktanyák voltak Slavonski Pozega városban és környékén

[8] lásd: A Jugoszláv Néphadsereg 5. rész- Sz.Tibor, ezen témakörhöz kapcsolódó írásos anyag

[9] JRM 9. hadtest Knin, központi VPO erők „Benkovac, Zadar, Sinj, Split”.

[10] JRM főparancsnokság „VPO- Split, 5. szektor (Isztria, Kvarner) Pula, 8. szektor (Észak és Közép- Dalmácia) Sibenik, 9. szektor (Dél- Dalmácia és a montenegrói tengerrész, Boka Kotor) Tivat- Kumbor”. Haditengerészeti állomások „Vis és Lastovo” sziget. Partvédelmi tüzérség OTB.

[11] ---------------------------törölve

[12] Horvátország Belügyminisztériumának fegyveres ereje, mely az ország alkotmányos rendjének, az élet és a polgárok védelmének érdekében hajtották végre rendészeti és harci feladataikat.

[13] forrás: http://www.24sata.hr/news/prijelomni-trenutak-mig-ovi-su-vratili-helikoptere-186765

[14] A horvátországi szerb lázadók a főbb utakra és vasutakra fákból álló barikádokat emeltek, ebből adódóan „rönk” forradalom elnevezést kapta az ellenszegülés a horvát hatalommal szemben. Forrás Wikipedia, Nikica Barić: SRPSKA POBUNA U HRVATSKOJ 1990.–1995., https: // raspadjugoslavije. wordpress .com / tag/ srpska-politika- pobune /. Ivan Sagata: Balvan revolucija

[15] 1991. tél végén a horvátok több speciális rendőri erőt alakítanak meg. Ezen egységeket rendfenntartóként a „forró” területekre vezényelik. 1991. február 23-án a horvát rendőrségen belül megalakul Bjelovarban a második speciális antiterrorista egység „Specijalna jedinica policije PU Bjelovar-Omega”. Az egység részt vesz speciális feladatok végrehajtásában „Bjelovar, Grubisno Polje, Daruvar, Pakrac, Lipik, Glina, Slavonski Brod, Cavtat, Gospic és Velebit” településeken, zónákban és részt vesznek az elkövetkező évek hadműveleteiben.

[16] Október 4-én a szerbek a zadari (Zadar) vízellátó közművet és a Maslenica hidat, 10-én pedig az Una folyó mentén Srba térségében 15 méter mélységben aláaknázzák a területet, védővonalat kialakítva. Október 11-én Knin és Kistanja településéken a "Naftagas" Novi Sad üzemanyagcég elfoglalja, kisajátítja a korábbi INA zágrábi üzemanyagcég benzinkutjait. A Lika és Unska tájegység területein sorra robbannak a szerb aknák. Október 15-én reggel a szerbek Zrmanja és Malovan település, 16-án pedig Gracsac (Gracac) és Knin települések közti szakaszon aláaknázzák a „Zagreb-Karlovac-Knin-Split” fő vasútvonalat. Október 18-án tovább folytatódnak a szerb aláaknázások Likában és Észak-Dalmáciában. Október 19-én a Knin és Szplit (Split) közti szakaszon Koszovo (Kosovo) és Sziverity (Siveric) települések között a szerb lázadók aláaknázzák a fő vasútvonalat.

[17] 1991. augusztus 12-én a nyugat-szlavóniai szerbek, majd 1991. szeptember 25-én a kelet- szlavóniai, baranyai, nyugat- szerémségi szerbek kikiáltják saját szerb autonóm körzetüket (SAO). A két szlavóniai SAO végül 1991. decembertől csatlakozik a SAO Krajinához. Ezzel, még nagyobb ellenségeskedést váltanak ki Horvátországgal szemben. A horvátországi szerb lázadók, a horvátokat megkerülve önhatalmúan saját maguknak adtak autonómiát. 1991. évben a SAO Krajina, SAO Nyugat és Kelet-Szlavónia megkezdte működését és folyamatosan az irányba történő tevékenységét, mely a három autonóm körzet 1991. decemberi egyesítéséhez, majd 1992. tavaszán egy önálló „miniállam” létrehozásához (Republika Srpska Krajina „RSK”) vezetett.

 

A mappában található képek előnézete TÉRKÉPEK SZEMLÉLTETŐK -Horvátország háborúja-