Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HORVÁTORSZÁG HONVÉDŐ HÁBORÚJA 1990-1991. (összecsapások 1991. március- 1991. augusztus) 4 RÉSZ

A HÁBORÚ

 

I.ETAPJÁNAK

 

2.PERIÓDUSA

 

1991. március- 1991. augusztus

 

TÖRTÉNÉSEK

 

1991 tavaszáig átmenetileg elhallgatnak a fegyverek Horvátországban, de ez inkább erőgyűjtést a hamarosan bekövetkező katonai összecsapásra. A békés időszak nem sokáig tartott, hiszen alig néhány hónap kellett ahhoz, hogy az események mindkét fél által elismert polgárháborúvá fajuljanak. A második periódus az 1991. márciusi „pakráci” incidenstől tartott a JNA Baranya, és a dalmáciai Kijevo falu elleni katonai műveletéig, 1991. augusztusig. 1991. márciusától a háború második periódusában a JNA erők[1] megkezdik katonai objektumaikból a „konfliktus zónákba” irányítani erőiket, azzal a céllal, hogy fenntartsák a „békét” és a „nyugalmat” a helyi horvát és szerb lakosság közt, egyfajta „tampon zónát” létrehozva. A szerb kisebbség lakta horvátországi régiókban („Pakrac, Plitvice, Borovo Selo, Glina”) a helyi területvédelmi szerb erők folyamatosan provokálták a horvát rendőrséget, mely fegyveres konfliktusba torkollott. A „tampon zóna” stratégiai révén a JNA erők sorra hagyták el objektumaikat, és érkeztek meg a „gócpontokhoz”, ahol folyamatosan, támogatva a helyi szerb területvédelmi fegyveres alakulatokat, kezdték meg horvátországi területfoglaló offenzívájukat. Elsőként Pakrac térségébe, majd ezt követte Plitvice, aztán Borovo Selo és Glina. A polgárháború kirobbanását tetézte Pakrac, Plitvicei tavak (Titova Korenica), Kijevo és Borovo Selo események. Borovo Selo után végképp elszabadult a pokol Horvátország szerbek lakta, illetve vegyes lakosságú területein. Ezt követően mindennaposak voltak az összecsapások a horvát rendőrök és a szerb lakosság között, s a harcok egyre újabb településekre terjedtek ki.

 

PAKRAC

 

A fegyveres összetűzések 1991. február 22-én kezdődtek el a nyugat-szlavóniai Pakrac városánál, mely tovább folytatódik március 2-3. 1991. március elsején a Pakrac PS (policijski postaja) horvát rendőr állomást megtámadják a szerb „Opcina Pakrac tzv. SAO Krajina” milicistái[2]. Egész nap lövöldözés folyik a horvát rendőrök és a szerbek közt, március 2. kora reggelig. A szerbek akciója kudarcot vallott. Március 2- án a horvát rendőrök speciális egységei[3] koordinálják a további műveleti feladatokat és Pakrac és környékét ellenőrzés alá vonják, kiszorítva a szerb lázadókat. A speciálisan képzett horvát rendőrök 32 szerb lázadó rendőrt elfogtak, visszafoglalták a pakráci rendőrállomást és az ott bezárt horvát rendőröket kiszabadították. Az éjszaka folyamán a lázadó szerbek ismét tűzet nyitottak a horvát rendőrökre. A horvát rendőri erők nehézfegyverekkel felszerelve megkezdték a város védelmi állásainak elfoglalását, magaslatokat, dombokon, a város pravoszláv templomtornyán, és fontosabb útelágazásoknál. A harcok egész este, éjszaka tartottak. Másnap március 3-án a lázadó szerbek visszavonultak állásaikba a környező erdőkbe és falvakba. A horvát rendőrségnek nem volt lehetősége ezen csoportok felszámolására, mert a városban megjelent „békéltető erő „ JNA nem engedélyezte a további műveleteket. Így a horvát rendőrök miután a harcok befejeződtek a városban maradva várakoztak. A horvátok részéről halálos áldozata nem volt a lövöldözéseknek, hárman megsebesültek. A PU-Bjelovar speciális rendőrei március 5-én elhagyták Pakrácot. A városban maradtak a helyi horvát rendőr állomás rendőrei.  A szerbek a "Kalvarija" magaslatról veszik tűz alá a várost. A későbbiekben az incidensnek a JNA egyik páncélos[4] egysége vet véget, mely bevonult Pakracba és környékére, mint „békítő erő”. A Pakracot és környékét a március 3-án a JNA megszállja és ellenőrzés alá vonja. A horvát rendőrség a JNA-val együtt ellenőrzik a rendet Pakracban.

 

 

PLITVICE[5]

 


1991. március 29-től a plitvicei tavaknál, annak környékén a szerb lázadók a „Karlovac- Slunj- Korana” főútvonalon útakadályokat hoznak létre és tiltakozó akcióba kezdtek. A helyi plitvicei horvát rendőr iroda, horvát nemzetiségű rendőreinek létszáma nem tette lehetővé a közrend helyreállítását, ezért a horvát belügy megerősítés képen március 31-én horvát rendőri alakulatokat[6] irányítanak Plitvicére. A horvát rendőri akció másnap reggel 05.00 körüli időben kezdődött meg a Korana hídnál és 08.00-kor fejeződött be. Heves és hosszantartó tűzharc alakult ki a horvát rendőri és szerb fegyveres lázadók között, mely során egy horvát rendőr[7] és egy szerb lázadó meghall, húszan megsebesülnek[8]. A horvát rendőrök huszonkilenc szerb lázadót elfogtak. A plitvicei horvát rendőri iroda a továbbiakban 1991. szeptemberig folyamatosan megerősítette mobilizálható erővel a horvát belügy. 1991. szeptembertől viszont a JNA és helyi szerb lázadók erőteljes katonai művelete végett kénytelenek voltak a horvátok feladni Plitvicét.

 

A JNA átlátva a helyzet súlyosságát azonnal „békéltető” erőt irányított a zágrábi 5. katonai körzet erőiből Plitvicére. Plitvice területére a 13. rijekai hadtestből a delnicei (Delnice) 6. hegyivadász brigád, egy század a katona rendészettől, egy légvédelmi üteg a 13. gépesített- gyalogos dandárból lett bevonva, az 5. Zágráb katonai körzetből pedig a Jasztrebárszkó, Karlovac erőkből felderítő század és mechanizált zászlóalj, a 306. zágrábi könnyű tüzér légvédelmi ezredből egy divízió, egy század a 367. szamobori ezred parancsnokságtól. Az 1. belgrádi katonai körzet 5. bánya lukai hadtestének harckocsizó brigádjából egy tankos zászlóalj. A zágrábi JNA 5. katonai körzetparancsnokság a plitvicei Mukinje településen kialakította kihelyezett műveleti parancsnokságát (IKM). Ezzel Plitvice stratégiai fontossága megnőt, hiszen a JNA innen próbálkozott őszi hadműveleteivel elfoglalni Dél- Kordunt és Likát.

 

KIJEVO

 

1991. április végén a knini (Knin) járásban elő horvátok és szerb lázadók között fegyveres konfliktus alakult ki. 1991. április 27- 28-án a szerb lázadók Civljana és Stikova közti részén létesítettek útakadályokat. A Kijevóban állomásozó horvát rendőrállomás (policijska postaja) állománya (Sibenik- Knin horvát rendőrség sibeniki speciális alakulatának „Jastrebovi” egy szakasza, szpliti speciális alakulatának „Bat” egy szakasza)[9] kivonult a közrend helyreállítása céljából a szerb lázadók ellen. Mielőtt azonban a horvát rendőrök megérkeztek volna a Civljana- Stikova szerb lázadók barikádjához, a JNA megelőzve a horvát rendőr járőr egységet, „Civljana- Vrlike és Kijevo- Polace” közti területen létesít ellenőrző pontokat. Így a horvát kijevói rendőri csoport (PP) a JNA-val került szembe. A JNA a szerb lázadókat támogatva Kijevó települést lényegében körbezárta. A JNA erők és a szerb lázadók blokkolták a kivezető főutat „Civljana és Vrlike valamint Kijevo és Polaca” között. Ezek után Kijevó egyedüli megközelítése a horvátok számára a Kozjak hegységen át vezetett. A szerb blokád még a humanitárius segélyeket sem engedte be Kijevóba, ahol a horvátok kitartottak. A kijevói rendőri egység megsegítésére a horvát belügy 1991. május 2-án a zágrábi Lucskó (Lucko) katonai repülőtérről helikopterrel speciális horvát rendőri egységet irányított Kijevóba, az a céllal, hogy a körülvett Kijevóból evakuálja a rendőröket és a polgárokat. A JNA légiereje félúton a horvát rendőrségi helikoptereket beérte és azokat vissza kényszeríttette Zagrábba. Végül Kijevó hónapokig tartó ostromzára, a szerb erők totális támadásával zárult le.[10]

 

 

BOROVO SZELÓ (Borovo Selo)  

 

Borovó Szelót sem kerülték el a fegyveres incidensek. Borovo tulajdonképpen Vukovárhoz tartozik a Duna parton helyezkedik el. Többségében horvát nemzetiségűek lakták. Vukovár rendőrállomás[11] a Vinkovci központi rendőrség (PU Vinkovci) alá tartozott illetékességileg. 1991. május 1-ről 2-ra virradólag fegyveres támadás ért a borovói szerb lázadó erők részéről egy vukovári horvát rendőr egységet Borovo- Dalj (Savulja) közútnál. A horvát rendőrök Borovo Szelóba tartottak, hogy a rendőr iroda épületén a jugoszláv zászlót kicseréljék horvátra. A támadásban négy horvát rendőr megsebesült, melyből ketten szerb lázadók fogságába kerültek. A történtek végett az eszéki rendőrség (PU Osijek) és a vinkovcii rendőrség (PU Vinkovci) konzultál a borovói szerb lázadókkal kapcsolatos intézkedésről. 1991. május 2-án a Vinkovci rendőrség (PU) egy harminc fős rendőri egységet[12] irányít a horvát többségében horvátok lakta Borovóba a szerb lázadókkal történő „békés” megbeszélés céljából. A borovói szerb lázadók fegyverres ellenállással állították meg a vinkovcii horvát rendőri erőket. A továbbiakban 150 fős horvát rendőri támogató erő bevonására került sor az eszéki (Osijek) rendőrség- akik Dalj irányából kezdték meg koordinálva mozgásukat a vinkovcii rendőri erőkkel- és a Vinkovci rendőrség részéről. Elkezdődött a fegyveres összecsapás. A harcok két és fél órán át zajlottak. Végül a JNA hét páncélos szállító „transzporter” katonai járművel megjelent a településen. A szerb lázadók mellett a JNA is tűzet nyitott a horvát rendőrökre. A harcok során a JNA (12. gyalogos gépesített dandár Eszék) átvette a település ellenőrzését a horvát rendőri erők visszavonultak, veszteségek mellett. Tizenkét horvát rendőr életét vesztette, huszonegy pedig megsebesült, több civil is meghalt, megsérült[13]. A harcban három helyi szerb lázadó (milicista) és egy szerbiai önkéntes
is életét vesztette.[14]

 

 

ÖSSZECSAPÁSOK

 

Horvátországban a szerb szakadárok és a horvát rendfenntartók, katonai erők közti fegyveres konfliktusok elsősorban azon régiókban kezdett egyre sűrűsödni és gyors ütemben egy háborús helyzetté fajulni, ahol a horvátok és szerbek vegyesen laktak és lényegében egyfajta etnikai határ képződött. Mindkét fél igényt tartott azon településekre, ahol saját nemzetiségi polgárai éltek. Ott ahol horvát nemzetiségi tömbben szerb települések szigeteket alkottak, a horvát rendfenntartók aránylag tudták uralni a helyzetet. Ott viszont, ahol a szerbek többségi tömböt alkottak fegyveres összecsapásokra került sor. Horvátország területén a szerbek Baranyában, Nyugat- Szerémség, Kelet- Szlavónia régiójában alkottak tömböt, az 1991. baranyai járás Béli Manasztir területén, a Dunamenti Eszék járásban (Tenja, Palac, Silas, Bijelo Brdo, Dalj), a nyugat- szerémségi Vukovar (Bobota, Savulja, Trpinja, Pacetin, Negoslavci) és Vinkovci járásban (Orolik, Srijemske Laze, Mirkovci, Ostrovo, Gabos, Markusica, Karadzicevo). Kelet-Szlavónia többi járásában (Donji Miholjac, Valpovo, Slatina, Orahovica, Nasica, Dakovo, Slavonski Brod, Zupanja) nem volt jelentős a szerb kisebbség, illetve a Papuk hegység[15] keleti részén voltak szerb települések Orahovica és Szlatina járásokban. Kelet- Szlavónia poszavinai részén elterülő Nova Gradiska járásnak pedig a Psunj hegység és Okucsáni város és környéki településeit[16] lakták szerbek. A horvát és szerb ütközőzónák Szlavónia keleti részén a szerb tömbök határai mentén alakult ki. Ezen szerb tömbökön belül lévő horvát településeken, azok védelméért súlyos harcok és ütközetek zajlottak le. Hasonló volt a helyzet Nyugat- Szlavóniában, ahol a szerbek a Bilogora hegység keleti részén, a Papuk hegység és Psunj hegységben alkottak tömböt, valamint Okucsáni városban és környező falvaiban. A Bánság régióban a szerbek egészen a Száva és Kupa folyóktól délre eső részén alkottak többséget. A bánsági régió szerbek lakta részében viszont több helyen horvátok lakta település csoportok, települések alkottak szigeteket.  Ezen szerb tömbökön belüllévő horvát településeken, azok védelméért súlyos harcok és ütközetek zajlottak le (Dvor, Kostajnica, Dubica, Glina, Petrinja, Topusko). Kordun régióban a szerbek a Korana folyótól keletre alkottak tömböt, ahova Szlunjtól észara és délre több horvátok lakta település, település csoport ékelődött be. Itt szintén harcok kezdődtek. Lika régióban a régió keleti részén alkottak tömböt a szerbek, míg a nyugatiban a horvátok. A szerbek lakta részen a horvátok Plitvice környéké és Szaborszkó és Lovinác részen alkottak elszigetelt település csoportot. Ezen részen harcok robbantak ki. Dalmácia régióban a szerbek észak és közép részen alkottak tömböt. Észak- Dalmáciában az „Obrovac- Benkovac- Cista Mala-Krka folyó” vonaltól északra, Közép- Dalmáciában pedig „Kistanje- Oklaj- Vrbnik- Cetina” zagorjei vonaltól északra. Dél- Dalmáciában és ezzel együtt Isztriában, Kvarner öbölben, Közép- Horvátországban, Észak- Horvátországban (Podravina, Podmurje) és a szigetvilágban nem alkottak többséget a szerbek, sőt valahol szinte elenyésző számarányban lakták. Későbbiekben a frontvonalak az etnikai határok mentén húzódtak.


A szerbek 50 %-a harmincegy járásban- 1992.év végétől megyésítés révén- kilenc horvát megyében alkottak népességi tömböt („Sibenska, Zadarska, Licko-Senjska, Karlovacka, Sisacka-Moslovacka, Bjelovarska, Brodsko-Posavsko, Osjecka, Vukovarska-Srijemska”). Hét horvátországi települést és annak körzetét; Biskupija, Ervenik, Kistanje, Donji Lapac, Gracsac (Gracac), Krnjak és Negoslavci a szerbek 95%-ban lakták. 

 

 

2.png

 

 

3.png

 

 

Az 1991-es demográfiai adatok alapján Horvátországban az alábbi képen alakult a szerb lakossági mérleg. Knin járásban (Biskupija, Civljane, Ervenik, Kistanje, Knin) településeket 85-98%-ban szerbek lakták. Knin városban 23025 lakos élt ebből 19679 (85.5%) szerb volt. Evrenik településen 4115 lakos élt, melynek 94.9% szerb volt. Gracsác járásban és Obrovac járásban két városban, Obrovac és Gracsac (Gracac) 75%-ban laktak szerbek. Gracsac (Gracac) városban 11167 lakos élt, melyből 10805 fő (96.7%) szerb volt. Obrovac városban 9069 lakos élt, melyből 6981 fő (76.9%) szerb volt.  Donji Lapac járás egészében és Otocsác járásban Vrhovina település és körzetében a szerb lakosság meghaladta a 90%-ot. Donji Lapac járásban 4603 lakos élt, melyből 4460 fő (96.9%) volt szerb. Otocsác járás esetében Vrhovina település és körzete területén 2453 lakos élt, melyből 2262 fő (92.2%) volt szerb. Karlovác járás esetében Krnjak és körzetében, Ogulin járás esetében Plaski és körzetében, valamint Vojnic járás egészében a szerb lakosság meghaladta a 89% - 96%-ot. Krnjak esetében a 3124 lakosából 3091 szerb volt.  Plaski esetében a 4317 lakosából 4074 fő (94.4%) volt szerb. Vojnic járás 8236 lakosából 7366 fő (89.4%) volt szerb. Gvozd, Glina, Dvor, Kostajnica járásokat a szerbek 50%-ban lakták. Gvozd járás 8082 fős lakosságából 7568 fő (93.6%) volt szerb. Glina járás 23040 fős lakosságából 13975 fő (60.6%) volt szerb. Hrvatska Kostajnica járás 4996 fős lakosságából 2984 fő (59.7%) volt szerb. Ezen arány, a szerb lakosság tekintetében az alábbi településeken oszlott meg a megyében:„Donji Kukuruzari (93%), Gvozd (93%), Dvor (87%), Glina (61%), Topusko (61%), Hrvatska Kostajnica (60%), Sunja (57%), Majur (54%).” Dvor járásban a 14555 fős lakosságból 12591 fő (86.5%) volt szerb. Bjelovár járás esetében a szerbek csak Dulovac  településen és körzetében képeztek az 4050 összlakosságból 68.5%-os többségi arányt 2773 fővel. Nova Gradiska járás esetében a szerbek Dragalic, Gornji Bogicsevci (Bogicevci) és Okucsáni (Okucani) településeken képeztek többséget. A járást ezen a részén 58-84%-ban laktak szerbek. Dragalic település esetében a 2715 lakosból 1604 fő (59%) volt szerb. Gornji Bogicsevci (Bogicevci) település esetében a 2900 lakosból 1671 fő (57.6%) volt szerb. Okucsáni (Okucani) város esetében az 5712 lakosból 4773 fő (83.6%) volt szerb. Eszék (Osijek) járás területén a szerbek Sodolovci, Beli Manasztir járás esetében pedig Jagodnjak településen alkottak 100% -ban többségi lakosságot. Jagodnjak település 3602 lakosából 649 fő volt horvát, 2532 fő pedig szerb. Sodolovci település 2604 lakosából 167 fő volt horvát, 2262 fő pedig szerb. Vinkovci járás területén a szerbek Markusica, Vukovár járás esetében pedig Negoslavci, Trpinja településeken alkottak többségi lakosságot 86-95%-ban. Markusica település 3712 lakosából 254 volt horvát, 3292 fő (88.6%) szerb. Negoslavci település 1682 lakosából 25 volt horvát, 1594 fő pedig szerb. Trpinja település 7672 lakosából 467 fő volt horvát, 6579 fő szerb.    


Dalmáciát továbbra sem kerülték el a történések[17]. A közép-dalmáciai nagyvárosban, Szplitben (Split) május 6-án a horvátok (kb. 100 000 civil, hajógyári munkás…) tüntetéssel tiltakoztak a szerb aggresszió ellen és Horvátország függetlenedése mellett, illetve. A szpliti tüntetést lényegében azzal az indokkal szerveztek a horvátok, hogy tiltakozzanak a JNA Kijevó horvát település elleni támadása, illetve a JNA dalmáciai erőszakos akciói ellen. A horvát tüntetők körbevették a Jugoszláv Haditengerészet (JRM) szpliti főparancsnoki épületét (VPO- Banovina). A JNA azonnal a horvátok megfélemlítésére a szpliti laktanyájából az utcára irányított egy „rendfenntartó egységet” páncélos járművekkel. Az egyik páncélos szállító a „Banovina„ épületének biztosítását látta el, ahol a horvát tüntetők kitűzték a horvát nemzeti lobogót a jugoszláv helyére. Dulakodás és atrocitás tört ki, mely során a páncélozott szállító jármű sorállományú makedón kiskatonája egy lövés következtében életét vesztette, egy pedig másik pedig megsebesült. Délutánra a tüntetésfeloszlott.[18]

 

Az egymást követő incidensek, de főképpen a borovo szelói véres atrocitás után a horvát közvéleményben felháborodást vált ki és a szerbeket. A továbbiakban a horvát lakosság jelentős része, az országuk belső ellenségnek tekinteték a szerbeket. A horvát rádió és televízió „csetnikeknek” kezdte nevezni a szerbeket, vagy egyszerűen csak “terroristáknak” minősítette őket. Franjó Tudzsman horvát elnök május 3-i beszédében első ízben figyelmeztette az embereket az esetleges háború veszélyére. Kijelentette, hogy a Horvát Köztársaság ellen nyílt hadviselés folyik, “a JNA irányításával a Nagy-Szerbia megvalósításáért”. Borovo Szeló (Borovo Selo) után végképp elszabadult a pokol Horvátország szerbek lakta, illetve vegyes lakosságú területein. Ezt követően mindennaposak voltak az összecsapások a horvát rendőrök és a szerb lakosság között, s a harcok egyre újabb településekre terjedtek ki. Mivel a belső rend mellett a horvát rendőrség már nem volt képes teljes mértékben megbirkózni a katonai feladatok ellátásával, hiszen az 1991. évek közepére horvátországi úgynevezett belső horvát és szerb lázadók közti „villongások” a Jugoszláv Néphadsereg előre megtervezett forgatókönyve alapján véres polgárháborúvá fajult.

 

[1] 1. katonai körzet (VO) Beograd, 5. katonai körzet (VO) Zagreb

[2] Március 1-én általános mozgósítást hajtottak végre a szerbek Pakrác és környékén, azzal a céllal, hogy a várost teljesen ellenőrzés alá vonják. Március 1-én az esti órákban aszerbek elfoglalták a város horvát rendőrállomását ahol lefegyvereztek 16 horvát rendőrt majd a horvát zászlót kicserélték a SAO Krajina szerb zászlóra és saját szerb rendőri erőként átvették a rendfenntartást a városba.

[3] A horvát belügyminisztérium (MUP) azonnal intézkedett a helyzet megoldására, és Pakrác városba irányította a zágrábi „Lucko” antiterorista egységét és a PU-Bjelovar speciális „Omega” rendőri egységét.

[4] 32. hadtest Varazdin bjelovári 265. gépesített- gyalogos brigád gépesített harcoló csoportát, valamint a daruvari bázisáról „rendfenntartó” erőt küldött Pakrácba.

[5] „Véres Húsvét”

[6] ATP Lucko, speciális egység „Rakitje”, rendőrség Karlovac, forrás: http: // www. policija. hr/ User DocsImages/ Glasilo% 20 MUP/ 2010/ prilog_42. pdf

[7] Az akció sajnos nem várt eseménnyel végződött, mely során a Plitvice horvát rendőri ellenőrző pontnál a Hotel Plitvica épületénél egy horvát rendőrt Josip Jovity (Jovic) a szerb lázadók lelőnek.

[9] forrás: http: // www. braniteljski. hr/ price- ratnika/ 576- neven- mikulandra- pripadnik- specijalne- policije-jastrebovi-kada-smo-imali-jedinstvo-mogli-smo-sve

[10]1991. augusztusában a SAO Krajina vezetője Mile Martity (Martic) ultimátumot intézett a kijevoi horvátoknak. Ennek során 1991. augusztus 25-26. a kb. 160 fős horvát védők, akik kézifegyverekkel voltak felszerelve szembekerültek a JNA tüzérség nehéz fegyvereivel, aknavetők, rakétavetők VBR, és 26-án 11.30-kor a szerb légierő kazettás bombáival. Davor Marijan: Sudionici i osnovne značajke rata u Hrvatskoj 1990. - 1991., Hrvatski memorijalno-dokumentacijski centar Domovinskog rata –Zagreb: Oruzana pobuna srba u Hrvatskoj i agresija oruzanih snaga SFRJ i srpskih paravojnih postrojbi na Republiku Hrvatsku (1990.-1991.)

[11] Vukovar rendőrállomás hatvan fős állománnyal kezdte meg működését. Az első periódusban, 1990. Karácsonyán töltődött fel a rendőr állomás, majd 1991. júniusában elérte a hatvan főt. 1991. június 19- én megalakult a Vukovar járást felügyelő központi vukovari (PU Vukovar) horvát rendőrség, a hozzátartozó Ilok és Tovarnik rendőrállomásokkal.

[12] PU Vinkovci és  „speciális rendőrség Krpelj Vinkovci” 12 fő,

[13] A Borovo Szelóban eseményekkel kapcsolatban a horvátok szerint a rendőrök bestiális meggyilkolása a Szerbiából érkezett terrorista csoportok műve volt. Az akcióban a félelmetes hírű romániai „Securitate” hivatásos bérgyilkosai is részt vettek állításuk szerint. Vukovar környékén ugyanis román nyelvű, rejtjeles adást vettek szalagra.

[14] https://sh.wikipedia.org/wiki/Sukob_u_Borovom_Selu, Hoare, Marko Attila (2010). "The War of Yugoslav Succession". In Ramet, Sabrina P. Central and Southeast European Politics Since 1989. Cambridge, England: Cambridge University, Marijan, Davor (October 2002). "Bitka za Vukovar 1991." [Battle of Vukovar]. Scrinia Slavonica (in Croatian). Croatian Historical Institute – Department of History of Slavonia, Srijem and Baranja. 2 (1): 367–402. ISSN 1332-4853.

[15] A Papuk hegységben a szerb lázadók az 1991. augusztusában megalakuló Nyugat-Szlavónia SAO-hoz csatlakoztak.

[16] A Psunj hegységben és Okucsániban a szerb lázadók az 1991. augusztusában megalakuló Nyugat-Szlavónia SAO-hoz csatlakoztak.

[17] Május 2-án a zadari körzetben Polaca városban orvlövész lelőtt egy horvát rendőrt.

[18] http://www.vecernji.hr/dalmacija/sjecanje-na-banovinu-136405

 

A mappában található képek előnézete TÉRKÉPEK SZEMLÉLTETŐK -Horvátország háborúja-