Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HORVÁTORSZÁG HONVÉDŐ HÁBORÚJA 1990-1991. (horvát fegyveres védelem-történések 1990. május- 1991. március) 3 RÉSZ

HORVÁT FEGYVERES VÉDELEM

 

 

1991. január 20-án a horvátok védelmi egyezményt kötöttek a szlovénekkel, melynek célja, hogy független hadsereget állítson föl mindkét nemzet. 1990-ben Horvátországban, miután a helyi szerbek fellázadtak a horvát kormány ellen, és csatlakoztak a Jugoszlávia nemzeti egységéhez, ezzel nem ismerve el az önálló horvát államot, a horvátok radikalizálódtak, és megkezdődött mindkét fél felfegyverkezése. A helyi szerbek az egykori JNA támogatását élvezték, főleg hadianyag szempontjából. Ezzel szemben a horvátok gyengén, jórész kézifegyverekkel szerelkeztek fel, a megszerzett területvédelmi objektumok (TO) katonai objektumaiból, külföldi „horvátbarát” államok, illetve külföldön élő horvát diaszpórák (argentinai horvátok) támogatása révén. A horvátok kezdetben nem rendelkeztek nehéztüzérséggel, páncélos erőkkel, légierővel és hadiflottával. Franjó Tugyman vagy Tudzsman (Franjo Tudjman) vezette horvát hatalmi gépezet, átlátta a szerb politikát és látva a fegyverkezésüket, megalakítva kormánya honvédelmi karát, megkezdték a horvát fegyveres erők felépítését, létrehozását. A Jugoszláv Néphadsereg /JNA/ állományából a horvát és szlovén tiszti kar és sorállomány „disszidál”, így a JNA –t túlnyomórészt szerb és crnagorai tisztikar irányította. A horvátok létrehozták saját rendfenntartó testületüket Belügyminisztérium Rendőrsége (MUP), a korábbi Horvát Szocialista Tagköztársaság Rendőrségéből (SUP).

 

HORVÁT RENDŐRSÉG

 

Az 1990. évek első felében Horvátországban az egykori „jugoszláv” struktúrán alapuló Belügyi Szolgálatok Titkársága „Belügyminisztérium” (Sekretarijat Unutrasnjih Poslova „SUP”) szervezetéből 1990. őszére megalakul a horvát Belügyminisztérium Szolgálata (Ministarstvo Unutrasnjih Poslova „MUP”)[1]. Az egykori Nemzetvédelmi Titkárságból (SNO) pedig megalakul a horvát Védelmi Minisztérium Horvátország (MORH). 1991. 06. 26-án Szlovénia és Horvátország kinyilvánította függetlenségét. Létrejött az önálló, szuverén Horvát Köztársaság. Horvátország tekintetében 1990-1991 években elsőként a rendőri erők létrehozására került sor. A szerb nemzetiségű rendőrök java kilépett a horvát rendőrségből és csatlakoztak a szerb lázadók által létrehozott milíciákhoz. 1990.év közepére (1990. július 21.) a SUP (MUP) RH rendőri erőinek önkéntesekből megemelt létszáma révén Horvátországban már ötven helyszínen, ponton, településen alakulhatott meg a helyi horvát rendőrség állomásai.  A horvátok 1990. évek végére közel 28.000 fős aktív állományú rendőrrel rendelkeztek és még legalább 11.000 fős tartalékállománnyal. 1990. júliusában a SUP mozgósítása révén tovább növekszik a rendőri erők létszáma, melyek alakulatokba szerveződtek (PJP). Mind emellett elkezdődött a horvátországi városok, települések rendőrállomásain szolgálatot ellátó helyi rendőri erők feltöltése, illetve a rendőrőrsök (PI), kapitányságok (PS vagy PP) létrehozása[2]. 1990. 08. 08-án megalakult több mint ezerhétszáz fővel az első rendőri dandár szintű brigád. 1990. 09. 07-től pedig a rendőrségen belül sorra alakultak meg a speciális egységek, antiterrorista alakulatok. 1990. szeptemberben a horvát rendőrség megalakítja antiterrorista egységét a Lucskó (Lucko) ATJ (Antiteroristicka Jedenica) néven, mely majd 1991. szeptemberében fontos feladatokat hajt végre a JNA objektumok elleni „laktanya harcokban Delnice várostól Zágrábig (Zagreb). A MUP RH további új alakulatokat is létrehoz rendőri állományából (Tuskanac, Rakitje, Valbandon, Kumrovec, Pionirski Grad, Sljeme, Vinica, Erdut) területén, mely egységek elsősorban az önkéntesek kiképzésében, speciális feladatok ellátásának végrehajtásában… vesz részt. Már 1990. augusztus hónapban Zágrábban (Zagreb) elkezdődött a horvát rendőrség tiszti állományának képzése a helyi rendőr akadémián. Koprivnica és Krizsevác központi járásokban egyesítik a horvát önkéntes rendőri erőket és felfegyverzik őket. Ezen egység képezi az első horvát rendőri alakulatot, mely hivatalosan 1990. augusztus 5-én alakul meg. Ezt követően az összes horvátországi megyében szolgálatba állnak a horvát rendőrök. 1990. augusztus 5-én Zágráb (Zagreb) fővárosban megalakul az Első Horvát Rendőri Alakulat „Udruga Prvi Hrvatski Redarstvenik”. Több mint 1760 önkéntes rendőr állt. A MUP, gyengén, jórész kézifegyverekkel ellátott fegyveres szervként feladatul kapta a horvát állam egész területén, így a szerbek, lakta vidékeken is a rendfenntartás. Megkezdték a korábbi, jórészt szerb rendőrökből álló, múlt rendszerből megmaradt nomenklatúra leváltását, és az országban lévő rendőrállomások, saját horvát állományukra történő cseréjét. A horvát rendőrség MUP, megkezdi a közrend és közbiztonság fenntartását, mely során megpróbálták Horvátország egész területén felállítani a központilag (Zagreb) irányított rendőrállomásokat, rendőrkapitányságokat, rendőr örsöket. A horvát rendőrség MUP sorra alakította ki rendőr állomásait, örseit, irodáit, úgy a horvát területen, mint a szerb kisebbség által lakott területeken az 1991. években. Viszont a korábbi jugoszláv rendőrségnél még mindig szolgálatban voltak szerb nemzetiségiek. Ennek kompenzálására a horvát belügyminisztérium megkezdte a rendőrnek jelentkező horvát önkéntesekből feltölteni azon járások, települések rendőrségét, ahol szerb lakossági arány jelentős volt, vagy akár többséget képezett. Az arányt a horvátok a javukra úgy növelték, hogy a Zágráb (Zagreb) városban megalakult központi rendőri (MUP) erőkből folyamatosan vezényelték horvát rendőreiket a horvát-szerb vegyes lakosságú, vagy akár szerbek által abszolút többségben lakott „forró pontokhoz”.  Ez konfrontációhoz vezetett, mely során a szerb nemzetiségű önkéntes szakadár területvédelmi erők, fegyveres összetűzésbe kerültek a MUP egységeivel. A JNA „békítő” szerepe fokozatosan megszűnt és mint agresszor a szerb kisebbség mellé állt. Mint technikailag, mint anyagilag is támogatta a szerb területvédelmi erőket.

 

police.jpg

Legnagyobb problémát továbbra is a szerbek lakta zónákban jelentett, ahol egyes településeken többségben elő szerbek nem fogadták el a horvát rendőröket. Itt voltak a legsúlyosabb fegyveres incidensek. 1990. 08. 17-én a horvátországi Krajina régióban az észak- dalmáciai szerbek lakta járások, valamint a likai régió szerbek lakta járásai létrehozzák Knin városban székelő központtal a szerb autonóm körzet (SAO). 1990. október 1-én a horvátországi szerbek Szerb Nemzeti Tanácsa kikiáltotta saját autonómiáját, amiről a horvát alkotmány nem rendelkezett. 1990. december 21-én az észak- dalmáciai és likai szerbek megalakítják a Krajinai Szerb Autonóm Körzetet (Srpska autonomna oblast Krajina „SAO Krajina”). ), melyhez csatlakozik a korduni és bánsági szerbség 1990. 12. 21-én. A SAO Krajina területvédelmi erői (TO) és milícia révén lényegében saját „haderővel” rendelkezett. A horvátországi szerb TO SAO Krajina célja volt a többségében szerbek lakta horvátországi járások mellett a horvátok által lakott vegyes járások bekebelezése „Kostajnica, Topusko, Petrinja, Gospic, Ototcac, Sinj” városok és körzeteik ellenőrzés alá vonása, a „Sisak-Karlovac- Ogulin-Gospic” hadműveleti védvonal elérése. Mindezek mellett a nyugat és kelet- szlavóniai szerb szakadárok is függetlenedni akartak Horvátországtól. A horvát kormányzat mindent megtett a rend fenntartása érdekében és abban, hogy az alkotmány értelmében a szerbek ne alakíthassák meg szakadár „miniállamukat” Horvátországon belül. A szerb szakadárok és horvát rendfenntartók között súlyosabb fegyveres incidensekre került sor. A horvátok több speciális rendőri erőt alakítanak meg. Ezen egységeket rendfenntartóként a „forró” területekre vezénylik. Grubisno Polje, Daruvar, Pakrac, Lipik, Glina, Slavonski Brod, Cavtat, Gospic, Legnagyobb problémát a szerbek lakta zónákban jelentett, ahol egyes településeken többségben elő szerbek nem fogadták el a horvát rendőröket. Itt voltak a legsúlyosabb fegyveres incidensek.

A horvátok több speciális rendőri erőt alakítanak meg. Ezen egységeket rendfenntartóként a „forró” területekre vezénylik; „Grubisno Polje, Daruvar, Pakrac, Lipik, Glina, Slavonski Brod, Cavtat, Gospic. Legnagyobb problémát a szerbek lakta zónákban jelentett, ahol egyes településeken többségben elő szerbek nem fogadták el a horvát rendőröket. Itt voltak a legsúlyosabb fegyveres incidensek. 1991. év márciusában Horvátországban a régiós rendőrségek már alkalmaztak rendőri erőikből mobilizálható, manőverezhető csoportokat, melyeket harci helyzetekbe bevethettek és „forrópontokhoz” vezényelhettek. Ezen „PJP” csoportokat folyamatosan képezték, speciális és különleges feladatok végrehajtására, akár katonai műveletek elvégzésére. Ehhez ellátták őket megfelelő fegyverzettel és harci járművel is. 1991.május 5-től a rendőrség egységeiből (PJP) un. speciális egységeket (SJP) alakítanak meg Horvátország területén, mely erők a speciális rendőri alakulat elnevezést csak hivatalosan 1991. novembertől használják.

Az 1991-ben megtartott jugoszláviai népszámlálás alapján a szerbek Horvátország 13 járásában alkották a lakosság etnikai többségét, ebből 11 járásban abszolút többségben voltak: „Donji Lapac (97,4%), Vojnic (90,6%), Dvor (85,6%), Knin (88,6%), Gracac (82,3%), Vrginmost (70,6%), Titova Korenica (69,2%), Obrovac (65,9%), Glina (60,5%), Kostajnica (62,4%), Benkovac (57,4%), valamint Pakrac (46,4%) és Petrinja (44,9%)”. Mellesleg további 11 járásban területén 25% felett volt a szerb nemzetiségű lakosság arányszáma. Az előző, 1981-es népszámláláshoz viszonyítva – Vrginmost kivételével – a többségében szerbek által lakott területeken mindenütt növekedett a szerb etnikum aránya, és egyes esetekben („Knin, Gracac, Donji Lapac”) közel 10%-os volt ez a növekedés. 1991. márciusában csupán 317 000 lakos élt a 11 000 km2 SAO Krajina[3] területén, akiknek 64.3% szerbnek ,30.9% horvátnak vallotta magát. A krajinai szerbek még április elsején kijelentik a Szerbiához való csatlakozást, melyet május 12-i népszavazással erősít meg. 1991. évben megalakult a SAO Krajinához hasonlóan a Nyugat-Szlavónia[4] és Kelet-Szlavónia[5] SAO. A három horvátországi szerb SAO közül a legkisebb és egyben a stratégiailag legkevésbé védhető a nyugat-szlavóniai terület volt (1300 km²). Itt a szerb katonai ellenőrzés az erdős, középhegységi terület (Psunj, Ravna Gora, Papuk, Bilogora) szerb aprófalvak borította részére terjedt ki. Az itteni területeken a szerbek csak foltokban alkották a lakosság etnikai többségét (pl. Pakrac). A nyugat-szlavóniai szerb területnek egyáltalán nem volt összeköttetése a kelet-szlavóniai enklávéval, és csak egy vékony Száva-parti földnyelv jelentett kapcsolatot a központi (Knin) Krajinával (bár a boszniai szerb ellenőrzés alatt lévő területeken keresztül mindvégig megvalósulhatott az összeköttetés). A kelet-szlavóniai terület (2600 km²) a Duna-mentén Szerbiával volt határos, a háború előtt itt élt a horvátországi magyarság zöme is. A szerbek itt eredetileg zömmel kisebbségben voltak, csak néhány községben volt túlsúlyban a szerb etnikum. A központi SAO Krajina[6] területe (A Száva-folyó és az Adriai-tenger között) 11000 km² nagyságú volt, ami Horvátország területének mintegy ötödét jelentette. Területén a szerbek zömmel a lakosság többségét alkották, a 13 szerb többségű járás közül 12 itt található.


sao.jpg

Ezek korábban Horvátország gazdaságilag leginkább elmaradott peremterületei voltak, amelyek a környező horvát városok (Split, Zadar, Gospić, Karlovac, Zágráb, Sisak) vonzáskörzetébe tartoztak. Noha a kelet-szlavóniai terület – elsősorban mezőgazdaságilag – elvileg fejlettnek számított, azonban összességében elmondható, hogy a Krajinai Szerb Köztársaság gazdasága gyorsan összeomlott, az államalakulat gazdaságilag életképtelennek bizonyult, Szerbia vagy Horvátország nélkül teljesen kiszolgáltatott volt a helyzete. 1991. decemberében csatlakozik a SAO Nyugat és Kelet-Szlavónia. 1992. évtől az egyesített horvátországi szerb SAO megkezdi a „miniállam” kialakítását, mely 1992. május 10-én, mint
Szerb Köztársaság Krajina (RSK) átveszi a korábbi autonóm körzet helyét.

 

 

HORVÁT TERÜLETVÉDELEM               


 

A horvátok célja, hogy létrehozzák hadseregűket (illegális fegyverimportok, pl. Magyarországról, Ausztriából, Németországból)[7], a szerbek pedig megszervezik a helyi lakosságból verbuvált területi milíciáikat, amelyeket a szerb vezetés alatt álló Jugoszláv Néphadsereg (JNA) lát el fegyverekkel. Horvát oldalon nemcsak rendőri erők szerveződtek, hanem az önkéntes katonai csoportok is „Dobrovoljacke Omladinske Jedinice (DOJ)”, mely 1991. március 13-tól, mint nemzeti ellenállás „Narodna Zastita” (NZ) jött létre. 1990. év végére 30.000 fős állomány 1991. nyarára már több mint 90 000 főt számláló, főleg fegyvertelen önkéntes erővé nőtte ki magát.

 

Horvátország védelme érdekében létrehozza 1990. év tavaszának végére, nyár elejére az Önkéntes Fegyveres Csoportot (Dobrovoljacke Oruzana Snaga/DOS). Emellett az 1990-es évek második felében honvédelmi feladatok ellátása érdekében a horvát, önkéntesekből megalakul a (Dobrovoljacke omladinske jedinice „DOJ”). Mindemellett a horvát HSP[8] radikális párt 1991. 01. 22-én Szplit városban létrehozta első felfegyverzett katonai szakaszát, mint az első Horvát Védelmi Erők (HOS) alakulatát[9]. Az önálló területvédelmi (Teritorijalna Obrana -TO) fegyveres csoportok saját otthonaik védelmébe alakultak meg az 1990. év első felében a TO erőket koordináló városi és járási válság törzsek, stábok (STO) irányításával, segítve a rendőri erőket. Az egyre jobban elszaporodó fegyveres konfliktusok végett, valamint a JNA Szlovénia, majd pedig Horvátország ellen irányuló megszálló stratégiája miatt a nagyobb városokban, majd ezt követően a kisebbekben is válság és krízis stábok alakulnak meg a hely tanács /önkormányzat vezetőiből és szakemberekből. A horvát politikai szárny, a választásokat megnyerő és kormányt alakító HDZ az önkéntesek soraiból a rendőrség mellett megkezdte katonai szárnyának a kiépítését, mely folyamatos szerveződések révén jut el egy reguláris haderő létrehozásáig. A HDZ már 1990. évben megkezdte önkéntes felfegyverzett önkéntes alakulatainak felállítását. Ezen erők voltak a „önkéntes egységek” (dragovoljacka postrojba „DP”). A DP feladata volt biztosítani a horvátok lakta területeket, településeket valamint védeni azon falvakat, városokat, ahol a szerbek képeztek abszolút többségi lakosságot. 1991. június végétől a DP erők átszerveződnek és létrejönnek a Nemzeti Gárdába integrálódó horvát önálló századok és zászlóaljak (samostalna  satnija „SS”, samostalna bataljuna „SB”)[10]. Létrejöttek az úgynevezett járási „információs” központok (Centra za obavjescivanje „COb”), ahol folyamatosan nyomon követték a harci eseményeket, a JNA hadmozgását, történéseket és azokat regisztrálták és feljegyezték.

 

[1] Belügyminisztérium–Rendőrség (Ministarstvo Unutarnje Poslove–Policija).

 Belügyminiszterek a rendőrség élén :

-Josip Boljkovac: 1990.május 30.-1991.július 2.-szolgálati idő: 1.év, 1.hónap,2.nap-

-Onesin Cvitan: 1991. július 2.- 1991. július 17. –szolgálati idő 15.nap.-

-Ivan Vekic: 1991.július 17.- 1992. április 15. –szolgálati idő: 8.hónap , 29.nap-

-Ivan Jarnjak: 1992. április 15.-1996.december 16.-szolgálati idő:4.év, 8.hónap,1.nap-

[2] http://www.policija.hr/UserDocsImages/Glasilo%20MUP/2010/prilog_42.pdf

[3] Észak-Dalmácia, Lika, Kordun, Bánság régió 1991. deceberig. 1991. decemberében csatlakozik a SAO Krajinához az 1991. augusztus 12-én létrejött SAO Nyugat- Szlavónia és az 1991. szeptember 25-én megalakult SAO kelet-Szlavónia, Baranya, Nyugat- Szerémség.

[4] 1991.08.17.

[5] 1991.09.25.

[6] Észak-Dalmácia, Lika, Kordun, Bánság régió

[7] , forrás: http: // www. uimedrzave. com/ istrazivanje- karte. html, http: // www. index. hr/ vijesti/ clanak/ ekskluzivno-- knjiga-koja-je-uzdrmala-balkan-tko-je-bio-drzavni-neprijatelj-broj-1-devedesetih/750905.aspx

[8]   1990. február 26. Horvátországban megalakul az Ante Starcevic eszmékre épülő Horvát Nemzeti Párt „Hrvatska Stranka Prava“ (HSP) melynek alapító elnöke Dobroslav Paraga, helyettese pedig Ante Paradzik. 1990-ben Horvátországban, miután a helyi szerbek fellázadtak a horvát kormány ellen, és csatlakoztak a Jugoszlávia nemzeti egységéhez, ezzel nem ismerve el az önálló horvát államot, a horvátok radikalizálódtak, és megkezdődött mindkét fél felfegyverkezése. A helyi szerbek az egykori JNA támogatását élvezték. A horvátok a haza megvédése érdekében egyre többen csatlakoztak a HSP által szervezett fegyveres önálló, önkéntes erőkhöz a HOS-hoz.  Forrás: Wikipedia

[9] 1991. 03. 18-tól parancsnokság Zágrábban a „Starcevic” házban. forrás: https: // hos- 91.jimdo.com/ naslovnica/ o-hos-u/

[10] 50. samostalni bataljun HV "R" – Virovitica, 51. samostalni bataljun HV »R« – Vrbovec, 52. samostalni bataljun HV "R" – Daruvar,  53. samostalni bataljun HV »R« – Dugo Selo,  54. samostalni bataljun HV »R« – Cakovec,  55. samostalni bataljun HV »R« – Bjelovar,  56. samostalni bataljun HV »R« – Kutina,  57. samostalni bataljun HV »R« – Sisak,  58. bataljun HV »R« – Slunj, 59. samostalni bataljun HV "R" – Zelina, 60. samostalni bataljun HV »R« – Cres-Losinj, 61. samostalni bataljun HV "R" – Jastrebarsko, 62. samostalni bataljun HV "R" – Novska, 63. samostalni bataljun HV "A" – Slavonska Pozega,  65. samostalni bataljun HV »R« – Ivanic Grad, 73. samostalni bataljun HV »R« – Garesnica, 74. samostalni bataljun HV »R« – Petrinja, 76. samostalni bataljun HV »R« – Pakrac,  78. samostalni bataljun HV »R« – Glina,  81. samostalni bataljun HV »R« – Sisak,  82. samostalni bataljun HV »R« – Sunja,  83. samostalni bataljun HV »R« – Zagreb, Forrás: Wikipedia

 

A mappában található képek előnézete TÉRKÉPEK SZEMLÉLTETŐK -Horvátország háborúja-