Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HORVÁTORSZÁG

 

 

Jugoszlávia (horvátul, és szlovénül „Jugoslavija”, szerbül és macedónul: Југославија) a Balkán-félsziget királysága, majd a II. Világháborút követően szövetségi népköztársaság:

Bosznia-Hercegovina Szocialista Népköztársaság, székhelye Szarajevó (Sarajevo)

Horvátország Szocialista Népköztársaság- székhelye Zágráb (Zagreb)

Macedónia Szocialista Népköztársaság- székhelye Szkopje (Skopje)

Montenegró Szocialista Népköztársaság- székhelye Titograd (mai nevén: Podgorica)

Szerbia Szocialista Népköztársaság, székhelye Belgrád (Beograd)

Szlovénia Szocialista Népköztársaság, székhelye Ljubljana

Az ország neve 1963-tól Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság (Socijalisticka Federativna Republika Jugoslavija- „SFRJ”) lett. 1963.04.07. megalakul a Jugoszláv Szocialista Köztársaság (JSZK). A JSZK belül minden tagköztársaság (Szerbia, Macedónia, Montenegro, Bosznia, Horvátország és Szlovénia) rendelkezett saját alkotmánnyal, parlamenttel köztársasági elnökkel, miniszterelnökkel. Ezen tagköztársaságok alá voltak rendelve a szövetségi hatalomnak, mely Belgrádban (Beograd) székelt. A szövetségi hatalom gyakorolta a központi irányítást, elnök, parlament és az ideológiai eszmét adó kommunista párt révén.

A JSZK megálmodó és karizmatikusan vezető egykori partizánvezér Josip Broz Tito halála után már egyértelművé vált a Jugoszláv Szövetségi Kommunista állam széthullása. 1980-tól a jugoszláviai gazdaság és politika elindult a szétesés útján. A tagállamok közti etnikai feszültség képen tüntetések sorozata ingatja meg a szövetségi kommunista hatalmat Belgrádban (Beograd). Az európai recesszió, valamint a rossz gazdaságpolitika a JSZK fokozatos hanyatlását okozta. A nacionalista eszmék a tagállamokban és tartományokban felerősödtek, és folyamatosan szivárogtak be a politikába. Három tagállam (Szlovénia, Horvátország és Bosznia) véres honvédő harcok árán érik el függetlenségüket. Szlovénia és Horvátország 1991. június 25-én, Macedónia 1991. szeptember 8-án, Bosznia-Hercegovina pedig 1992. március 1-jén kiáltotta ki függetlenségét. Szerbia és Montenegró 1992. április 27-én szövetségre lépve alakította meg a Jugoszláv Szövetségi Föderatív Köztársaságot, mely 2003. február 4-én átalakult Szerbia és Montenegró Államközösségévé. 2006. június 3-án Montenegró is kikiáltotta függetlenségét, Szerbia pedig kinyilvánította önállóságát 2006. június 5-én. Végül a Szerbián belül funkcionáló két autonóm tartomány (Vajdaság és Koszovó) közül, Koszovó kikiáltotta függetlenségét 2008. február 17-én.

 

Horvát tagköztársaság, Horvátország.

Horvátország az egykori Jugoszlávia hat tagköztársaságának gazdaságilag legjobban fejlett régiói közé tartozott. A horvát és szlovén tagköztársaság adta Jugoszlávia idegenforgalmi bevételének 80%-át, mind amellett, hogy két tagállam gazdaságilag is a legerősebb volt a SFRJ belül. Az 1980-as évek végén a jugoszláv nemzeti össztermék 25%-a adta az agrár ipari Horvát tagköztársaság.

Horvátország 1991. június 25-én kikiáltotta függetlenségét, 1990.02.22-én elfogadott új alkotmányos rend alapján.

A Horvát Köztársaság alkotmánya

„A Horvát Köztársaság 1990. december 22-i alkotmánya (a továbbiakban: az 1990-es alkotmány) az 1990-es új alkotmányos rend elfogadásával meghatározta a Horvát Köztársaság Alkotmánybíróságának (a továbbiakban: az Alkotmánybíróság) összetételét, valamint felhatalmazásának jellegét és korlátait.

Az 1990-es alkotmány értelmében:

-az Alkotmánybíróság 11, a horvát parlament Képviselőháza által – a Megyék Háza javaslatára – megválasztott bíróból áll, akiknek megbízatása nyolc évre szól. Az alkotmánybírák kiemelkedő tudású jogi szakértők, különösen bírák, ügyészek, ügyvédek és jogi egyetemei professzorok közül kerülnek ki;

-az Alkotmánybíróság elnökét négy évre választja; az Alkotmánybíróság bírái nem láthatnak el más közszolgálati vagy szakmai feladatot;

-az Alkotmánybíróság bírái a horvát parlament tagjaival azonos mentelmi jogot élveznek;

-egy alkotmánybíró hivatali idejének lejárta előtt akkor menthető fel, ha erre nézve kérelmet nyújt be, ha szabadságvesztés-büntetésre ítélik, vagy ha az Alkotmánybíróság úgy találja, hogy az illető a hivatala ellátására tartósan alkalmatlanná vált.

Az 1990-es alkotmány értelmében az Alkotmánybíróság alapvető hatáskörei a következők:

-a jogszabályok alkotmányos jellegéről való döntés, valamint az alkotmányellenesnek talált jogszabályok megsemmisítése;

-más jogszabályok alkotmánynak és törvényeknek való megfeleléséről hozott döntés, valamint az alkotmánnyal vagy valamely törvénnyel ellentétesnek talált jogszabályok hatályon kívül helyezése vagy megsemmisítése;

-az alkotmányos emberi és állampolgári szabadságok és jogok védelme az alkotmányjogi panasszal megindított eljárások keretében;

-a jogalkotó, végrehajtó és igazságszolgáltatási szervek közötti hatásköri viták eldöntése;

-a politikai pártok programjai és tevékenységei alkotmányosságának felügyelete, amennyiben pedig programjuk vagy tevékenységük a demokratikus alkotmányos rendet, a Horvát Köztársaság függetlenségét, egységét vagy területi integritását fenyegeti, tevékenységük betiltása;

-a választások és köztársasági népszavazások alkotmányosságának és jogszerűségének felügyelete, valamint a választásokkal kapcsolatos, a bíróságok hatáskörén kívül eső jogviták eldöntése;

-a Horvát Köztársaság kormányának javaslatára annak megállapítása, hogy a köztársasági elnök hivatala ellátására tartósan alkalmatlanná vált, amely esetben a köztársasági elnök feladatait átmenetileg a horvát parlament elnöke látja el;

-a horvát parlament Képviselőházának kétharmados többségű szavazatával megindított eljárásban az összes bíró kétharmados többségi szavazatával dönt a köztársasági elnök ellen indított közjogi felelősségre vonási eljárásról. Ha az Alkotmánybíróság megállapítja a közjogi felelősség fennállását, a köztársasági elnök megbízatása az alkotmány erejénél fogva megszűnik.

Az 1990-es alkotmány rendelkezett arról is, hogy alkotmányos törvénynek kell szabályoznia az alkotmánybírák megválasztásának, valamint hivatali idejük megszüntetésének feltételeit, az alkotmányossági és törvényességi felülvizsgálat feltételeit és az erre irányuló eljárás időkorlátait, az Alkotmánybíróság döntéshozatali eljárását, valamint döntéseinek joghatásait, az alkotmányos szabadságok és emberi, valamint állampolgári jogok védelmét, és az Alkotmánybíróság feladatának ellátása szempontjából jelentős minden más kérdéskört. Ezt az alkotmányos törvényt az alkotmány módosítására felállított eljárás keretében kellett elfogadni.

1990 óta a Horvát Köztársaság alkotmányos rendjében – a Horvát Köztársaság Alkotmánybíróságáról szóló alkotmányos törvény kivételével – nem kellett az alkotmány elfogadására meghatározott eljárás keretében jogszabályt elfogadni, vagyis olyan jogszabályt, amelyet az alkotmány alkotmányos erővel ruház fel. Ez egyértelmű kifejeződése az alkotmányossági felülvizsgálat jelentőségének és szerepének a Horvát Köztársaság jogrendjében.

Az 1990-es alkotmánnyal összhangban 1991 márciusában a horvát parlament elfogadta a Horvát Köztársaság Alkotmánybíróságáról szóló első alkotmányos törvényt (a továbbiakban: az 1991-es alkotmányos törvény), amely tovább bővíti az 1990-es alkotmányban meghatározott alkotmánybírósági hatásköröket.

Az 1990-es alkotmány első módosítására 1997 végén került sor, amikor a Horvát Köztársaság alkotmányát módosító és kiegészítő alkotmányos törvényt elfogadták. Ezek a módosítások és kiegészítések nem érintették az 1990-es alkotmány alkotmánybírósági hatásköröket szabályozó rendelkezéseit. 1999 szeptemberében a parlament új alkotmányos törvényt fogadott el a Horvát Köztársaság Alkotmánybíróságáról (a továbbiakban: az 1999-es alkotmányos törvény).”

Horvátország a Balkán- félsziget délkelet részén elhelyezkedő európai állama. Északnyugatról Szlovénia, északról Magyarország, keletről Szerbia, valamint Bosznia-Hercegovina, délkeleten pedig egy rövid szakaszon Montenegró határolja. Délnyugaton az Adria-tenger (Jadransko more) képez természetes határt. Horvát tagköztársaság 1991-től Horvátország fővárosa Zágráb (Zagreb). Az ország összterülete 56 594 km². Éghajlata a belső részeken mérsékelt kontinentális. Különleges éghajlatválasztó szerepet tölt be az északnyugat- délkelet irányon húzódó Dinári hegységrendszer. A hegységrendszerben hegyvidéki éghajlat uralkodik, de a tengerparti területen mediterrán a szárazföld belső részén kontinentális. 

Horvátország geopolitikailag két nagyobb régióból áll: Belső-Horvátország (Panonska Hrvatska) és Adriai Horvátország (Jadranska Hrvatska). Geográfiailag három nagyobb zónára osztható az ország:

-Dráva- Száva vidék (Nizinska Hrvatska): Az alfölddel és dombvidékkel, középhegységi részekkel tarkított vidéket délen a Száva folyó határolja. Fő tájegységei Zágráb medence (Zagrebacka kotlina), Horvát-középhegység (Zagorje), Szlavón- röghegység (Slavonske planine), Drávamente (Podravska ravnica), Alsó-Száva síkság (Posavska ravnica-Posavina).

-Dinári-hegység (Dinaridi): Az északnyugat–délkeleti irányban húzódó éghajlatválasztó mészkő vonulat kettészeli Horvátországot és geográfiai határt képez Horvátország és Bosznia közt. A legmagasabb pontja, a Dinara (1831 m.). A Dinaridák átlag magassági szintje 1000–1500 m. A hegyvonulat nyugati része a horvát tengerpart mentén húzódok Isztzriától –Kvarneren át- Dalmáciáig.

- Horvát tengerpart (Primorje, Obala Hrvatska): az Adriai-tenger horvátországi szárazföldi partvonala 1778 km, mely két nagyobb félsziget is tartozik, Isztria és Peljesac. Szigetvilágával együtt viszont 5835 km. tesz ki a partvonal hosszúsága. A tengerparti részen két nagyobb öböl található, az egyik a Kvarner, mely önálló tájrészt is képez, a másik a Sibenik öböl. A horvát szigetvilágot 1185 kisebb –nagyobb sziget alkotja 4057 km. össz partvonallal. Ezen szigetekből mindössze 66 lakott. A tengerpart legjelentősebb szigete Krk, Cres, Brac, Hvar, Pag, Dugi Otok, Rab. Az ország tengeri felségvizeinek felszíne 31 067 km². Különleges a Neretva folyó torkolatvidéke, mely mocsaras deltatorkolattal áramlik be a tengerbe. Egyedi mediterrán jellegű klímája végett kitűnő termőterület, többek közt narancsot, mandarint és citromot is megtermelnek a deltarészen.

 
   

regije.gif

                                                                         forrás:Wikipedia
 

Horvátország gazdag folyókban és tavakban. Főbb folyói a Duna (188 km), Dráva és Száva (562 km), Kupa, Mura, Neretva, Krka, Mrna, Zrmanja, Cetina. Főbb tavai Vranjsko jezero, Perucko jezero valamint Dráva és Krusica víztározó. Nemzeti parkjai: Brioni Nemzeti Park, Kornati Nemzeti Park, Krka Nemzeti Park, Mljet, Paklenica, Nemzeti Park, Plitvicei-tavak (világörökség része), Risnjak hegymasszívum, Észak-Velebit hegyvonulat.

 

 

 
   

hrkrt.gif


forrás:Wikipedia

 

 

 

 

 

 

KELET SZLAVÓNIA

 

Baranya, Dunamente,

 

 

Nyugat-Szerémség


 

Kelet-Poszavina

 

 

szlavonia.jpg

 

 

 

Szlavónia térképe

 

Kelet-Szlavónia Horvátország éléskamrája. Mezőgazdasági területeinek köszönhetőleg fontos ellátó bázisa az országnak. Horvátország keleti részén található, magába foglalja a Baranya háromszöget (Drávaszög), Nyugat-Szerémséget, Poszavina tájegység kelet-poszavinai tájrészéből Szlavónszki Bród (Slavonski Brod) járást.

Kelet-Szlavóniát keleten a Horvátország-Szerbia geográfiai határa (Duna folyó) határolta, délen a Horvátország- Bosznia és Hercegovina geográfiai határa (Száva folyó) határolta. Kelet-Szlavónia északi határát a Horvátország-Magyarország geográfiai határa (Dráva folyó) határolta.

 

Kelet-Szlavóniát nyugaton Nyugat –Szlavónia keleti része határolja, déli-északi irányvonalon:

Száva folyó és Orljava folyó torkolata- Orljava folyó és Londza folyó mente- Dilj hegység nyugati része- Krndija hegység keleti része vonal. A Krndija hegyvidéket elhagyva, észak felé haladva a tájrészi határvonal elérte Nasice járást. Nasice járás nyugat és kelet-szlavónai tájegységi határ ketté szelte és elérte Donji Miholjac járást. A továbbiakban pedig a tájrészi határ Donji Miholjac járás és Podravszka Szlatina (Podravska Slatina) járás- Donji Miholjac és Orahovica járás határán húzódva elérte a Dráva folyót.

 


Kelet-Szlavónia lakossága jórészt horvát, de Eszéktől (Osijek) délre és Vukovar környékén több szerb és pár magyar település található. A Drávaszög vegyes lakosságú, jó pár  magyarlakta településsel. Kelet-Szlavóniának a nyugati részén több részen képeztek tömböt a szerb falvak, Nasicétől (Nasice) délre és nyugatra is a Krndija hegységben, Orahovica járásban, de Szlavónszki Pozsega (Slavonski Pozega) járás keleti részén Caglin környékén is, vagy a Nasice és Eszék (Osijek) közt lévő fő közlekedési közút mentén. 

 

k-sz.jpg

 

Kelet-Szlavónia térképe

 

Kelet-Szlavónia régiójában a poszavinai részén az 1991-es közigazgatási adatok alapján az alábbi járás „opcsina” (opcina)  terült el:

 

Poszavina tájegység alkotta és részét képezte Szlavóniának. Poszavinán Szlavónia nyugati (nyugat-poszavina) és keleti (kelet-poszavina) része osztozkodott. A megye területének nyugat-szlavóniai tájegységét a keletitől az Orljava folyó választotta el. A nyugat-szlavóniai részhez tartozott a megye Nova Gradiska járása. Szlavónszki Bród (Slavonski Brod) járás és járás szék már a Kelet-Poszavina tájegység a kelet-szlavóniai Poszavina tájegységbe tartozott. 

Szlavónszki Bród (Slavonski Brod), mint poszavinai járás járásban az 1991. adatok alapján 114249 személyt regisztráltak. Ebből horvát 97379 fő,  szerbv7385 fő, cseh 63 fő,  magyar 81 fő, olasz 17 fő, egyéb 9324 fő volt. Horvátok lakták az egész járást többségében, mindössze Jezevik, Trnjani és Novo Topolje településen alkottak többséget a szerbek.

 

Kelet-Szlavónia régiójában a Baranya, avagy Drávaszög tájegységben az 1991-es közigazgatási adatok alapján a további járás „opcsina” (opcina)  terült el:

Béli Manasztir (Beli Manastir) járásban az 1991. adatok alapján 54265 személyt regisztráltak. Ebből horvát 22740 fő,  szerb 13851 fő, cseh 15 fő,  magyar 8956 fő, olasz 4 fő, egyéb 8699 fő volt. Horvátok lakták „Dubosevica, Topolje, Draz, Galic, Branjina, Popovac, Torjanci, Baranjsko Petrovo Selo, Petlovac, Zeleno Polje, Varjas, Sumarina, Secerana, Branjin Vrh, Kozarac, Ceminac, Darda, Mece, Bilje, Kozjak, Grabovac, Belje, Mirkovac, Zlatna Greda” településeket. Többségében szerbek lakták „Beli Manastir, Karanac, Knezevi Vinogradi, Novi Nevesinje, Bolman, Majske mede, Novi Bolman, Jagodnjak, Sokolovac, Novi Ceminac, Ugljes, Svajcernica, Jabukovo, Tikves” településeket. Nagyobb népességet alkotott a magyar kisebbség, akik elsősorban többséget alkottak „Lug, Vardarac, Kopacevo, Kamenac, Suza, Kotlina, Zmajevac, Batina, Podolje, Novi, Novi Bezdan” településeken. Olaszok laktak „Knezevo” településen.

 

Kelet-Szlavónia régiójában a Dunamenti tájegységben (Podunavlje) az 1991-es közigazgatási adatok alapján az alábbi járások terültek el:

 

Eszék (Osijek) járásban az 1991. adatok alapján 165253 személyt regisztráltak. Ebből horvát 110934 fő,  szerb 33146 fő, cseh 80 fő,  magyar 3056 fő, olasz 18 fő, egyéb 18019 fő volt. Horvátok lakták többségében „Osijek, Josipovac, Visnjevac, Cepin, Livana, Martinci Cepinski, Beketinci, Vuka, Vladislavci, Ovcara, Ernestinovo, Jovanovac, Antunovac Tenjski, Brijest, Sarvas, Nemetin, Erdut, Aljmas” településeket. Szerbek lakták többségben „Dalj, Bijelo Brdo, Tenja, Bresce, Divos, Dopsin, Cokadinci, Paulin Dvor, Petrova Slatina, Koprivna, Sodolovci, Ada, Palaca, Silas” településeket. Magyarok lakták többségben „Laslovo, Hrastin” településeket. 

 

Valpovo járásban az 1991. adatok alapján 33108 személyt regisztráltak. Ebből horvát 30000 fő,  szerb 947 fő, cseh 7 fő,  magyar 95 fő,  egyéb 2059 fő volt. Horvátok lakták a járás egészét többségben, mindössze egy településen alkottak a szerbek többséget, „Cerovac” faluban.

 

Donji Miholjac járásban az 1991. adatok alapján 20365 személyt regisztráltak. Ebből horvát 17033 fő,  szerb 2404 fő, cseh 2 fő,  magyar 71 fő, olasz 2 fő, egyéb 853 fő volt. Horvátok lakták többségben „Donji Miholjac, Viljevo, Moslavina Podravska, Gezinci, Krcenik Moslovacki, Rakitovica, Durad, Podgajci Podravski, Crnokovci, Kunisinci, Marjanci, Camagajevci, Sljivosevci, Magadenovac Benicanacki, Golinci, Benicani, Malinovac, Lacici, Marjanski Ivannovci” településeket. Szerbek lakták többségben „Brezovica, Kucanci, Krunoslavje, Kapelna, Blanje, Bockovci, Glozde, Cret Viljevo, Martinci Miholjacki” településeken.

 

Kelet-Szlavónia régiójában a belső kelet-szlavóniai az 1991-es közigazgatási adatok alapján az alábbi járások terültek el:

Nasice járásban az 1991. adatok alapján 40829 személyt regisztráltak. Ebből horvát 32891 fő,  szerb 4486 fő, cseh 7 fő,  magyar 61 fő, olasz 3 fő, egyéb 3381 fő volt. Horvátok lakták többségében a járást, szerbek „Poganovci, Budimci, Ceremesnjak, Maklosevac, Gradac, Gornja Moticina, Gazije, Bela Loza, Babjak, Licani, Vuckovac” településeken képeztek többséget. Jelisavac településen olaszok éltek. Nasice járás: Nasice, „Durdevac”, Fericanci, „Donja Moticina” település járások a Krndija hegység jó része kivéve a keleti részét már nyugat-szlavóniai tájrészbe tartoztak. A többi részek Nasice járásból Nasice város járás keleti része, és a járás keleti, délkeleti települései Kelet-Szlavónia része voltak.

 

Gyakovó (Dakovo) járásban az 1991. adatok alapján 52954 személyt regisztráltak. Ebből horvát 48578 fő,  szerb 2002 fő, cseh 9 fő,  magyar 261 fő, olasz 17 fő, egyéb 2087 fő volt. Horvátok lakták többségben a járást, szerbek „Svetoblazje, Brkanovci Dakovacki, Ratkov Dol, Cerkovo, Paucje, Podgorje Bracevocko” településeket. Olaszok éltek „Josipovac Puntovacki” településen.

 

Kelet-Szlavóniához teljes egészében tartozott Nyugat Szerémség. Nyugat-Szerémség területén helyezkedett el  Vukovar járás, Vinkovci járás, Zsupanja (Zupanja) járás. Ezen járásokat jórészt horvátok lakták, de Vukovar és Vinkovci járásokban szerbek települések is megtalálhatók voltak.

Vukovar járásban az 1991. adatok alapján 84189 személyt regisztráltak. Ebből horvát 36910 fő,  szerb 31445 fő, cseh 39 fő,  magyar 1375 fő, olasz 8 fő, egyéb 14412 fő volt. Horvátok lakták „Celje, Bogdanovci”, többségében „Vukovar, Sotin, Grahovo Dio, Svinjarevci, Berak, Opatovac, Tompojevci, Mohovo, Lovas, Boksic, Sarengrad, Ilok, Bapska, Tovarnik” településeket. Szerbek lakták többségében „Negoslavci, Brsadin, Borovo Selo, Trpinja, Lipovaca, Pacetin, Klisa, Vera, Bobota, Ludvinci” településeket. „Petrovci, Miklusevci” településeken olaszok, „Cakovci” településen magyarok képeztek többséget.

 

Az 1991. adatok alapján 48926 főt személyt regisztrált Zsupanja (Zupanja) járás teljes egészét horvátok lakták. A regisztráltakból  horvát 42960 fő,  szerb 1209 fő, cseh 8 fő,  magyar 99 fő, olasz 1 fő, egyéb 4649 fő volt.

 

Vinkovci járásban az 1991. adatok alapján 98445 személyt regisztráltak. Ebből horvát 78313 fő,  szerb 13170 fő, cseh 15 fő,  magyar 1644 fő, olasz 3 fő, egyéb 5300 fő volt. Horvátok lakták „Antin, Tordinci, Nustar”, többségében „Vinkovci, Ceric, Jarmina, Ivankovo, Stari Mikanovci, Novi Mikanovci, Vodinci, Retkovci, Prkovci, Andrijasevci, Rokovci, Stari és Novi Jankovci, Slakovci, Privlaka, Otok, Komletinci, Nijemci, Donji Novi Selo, Deletovci, Ilaca, Podgrada, Lipovac, Apsevci” településeket. Szerbek lakták többségében „Markusica, Podrinje, Gabos, Karadzicevo, Ostrovo, Mlaka Antinska, Marinci, Mirkovci, Srijemske Laze, Orolik, Sidski Banovci, Vinkovacka Banovci” településeket. Korog (Kórógy)

 

 

 

 

MURAKÖZ (MEDIMURJE) ÉS

 

DRÁVAMENTE (PODRAVINA)

 

ÉSZAKNYUGAT-HORVÁTORSZÁG  

medimurje-es-podravina.jpg

Medimurje és Podravina térképen

 

Medimurje (Muraköz) és Északnyugat-Horvátország az az Podravina (Drávamente) tájegységeket Horvátország északi, északnyugati részén húzódtak.

 

Medimurje (Muraköz)

 

Medimurje tájrégió a Mura és a Dráva folyók közt terül el. Kiváló mezőgazdasági terület. Medimurje tájegység 1992. novemberig Varazsdin (Varazdin) Központ Járáshoz tartozott, majd 1992. novemberében elkezdődő közigazgatási megyésítés révén önálló megyét alkotott „Medimurska” megye néven.  Muraköz lényegében Csakovác járást foglalta magába. Északon a régiót a Mura folyó határolta el Magyarországtól. Keleten a régiót a Santavec folyó zárta, illetve a Horvátország-Szlovénia államhatár vonala. Délen a régiót a Dráva (Drava) folyó határolta a Szlovénia-Horvátország államhatártól egészen a Magyarország-Horvátország államhatáron lévő Mura folyó és Dráva folyó torkolatáig.

A Muraközt többségében horvátok lakták, horvátokhoz képest elenyésző szerb kisebbséggel.

 

Az 1991. évi népszámlálási adatok alapján Csakovác (Cakovec) járás területén 112 550 horvát, mindössze 421 szerb és 91 magyar 17 cseh 1 olasz és 6676 egyéb magát jugoszlávnak vagy más nemzetiséginek való lakott. A szerbek elsősorban Csakovác (Cakovec) városban éltek, míg az összes többi települést a járásban horvátok lakták többségben. A minden településen a  járásban abszolút többséget alkotó horvátok laktak többségben az elenyésző szerb lakossággal szemben. A szerbek önálló többséggel rendelkező települést nem birtokoltak.

 

Északnyugat-Horvátország

 

Podravina (Drávamente)

 

Podravina régió avagy Északnyugat-Horvátország, mint elnevezése is mutatja Horvátország északnyugati részén, a Dráva folyó menti sík és dimbes-dombos, valamint keleten hegyvidékes területen terület el. Északon a Muraköztől a Dráva folyó választotta el. Keleten lényegében a Horvátország-Szlovénia államhatár határolta a Maceljsko Gore hegyvidék vonalában egészen a Bednjansko polje (mező) területéig. Délen a régiót az Ivanscica hegyvonulat határolta el Közép-Horvátországtól magába foglalva a Varazdinsko toplicko Gorje hegyvidéket. A déli határa a régiónak a továbbiakban a Kalnicko Gorje hegyvidék, Krizsvác (Krizevci) járás és Csazma (Cazma) járás határa képezte, az utóbbi (Cazma) már Közép-Horvátországhoz tartozott. Bjelovar járás északi része esett Podravina régióba egészen a Bilogora hegység északnyugati részéig. A Bilogora hegység a továbbiakban elválasztotta Podravina Koprivnica és Gyurgyevác (Durdevac) járását a Közép- Horvátországi régiótól, valamint keleti határként a régiónak a Virovitica járáshoz tartozó, de Podravina régióba lévő Pitomacsa (Pitomaca) települését a Virovitica járás nyugat- szlavóniai régiójáról.  Podravina tárjegység teljes mértékben magába foglalta a mai Varazsdin (Varazdin) megyét (1991-ben közigazgatásilag járásokat; Varazsdin, Ludberg, Novi Marof, Ivanec járások) érintve Zagorje tájrészt, teljes egészében magába foglalta Koprivnica-Krizsevác (Koprivnicko-krizevacka) megyét (1991-ben közigazgatásilag járásokat; Koprivnica, Krizsevác, Gyurgyevác járások). Podravinához tartozott vagy „Északnyugat- Horvátországhoz” tartozott a mai Bjelovarsko-bilogorska megye északi része (1991-es közigazgatásilag járásokat; Bjelovar járás északi része). Van olyan geográfiai értekezés, mely az egész Dráva folyó részét lényegében Drávamentéhez sorolja. Ennek alapján Horvátország északi része az az már szlavóniai régió, is a Podravina tájrészt alkotja, Virovitica, Donji Miholjac. Ezen írásunkban az első verzióban taglaljuk Rodravina tájegységet. Podravina avagy Északnyugat-Horvátországban a demográfia az 1991 évi demográfiai adatok alapján a következők szerint alakult:

  Varazsdin (Varazdin) járás területén 89728 horvát, mindössze 1055 szerb és 48 magyar 14 cseh 8 olasz és 3520 egyéb magát jugoszlávnak vagy más nemzetiséginek való lakott. A szerbek elsősorban Varazsdin (Varazdin) Varazdin városban éltek, míg az összes többi települést a járásban horvátok lakták többségben. A minden településen a  járásban abszolút többséget alkotó horvátok laktak többségben az elenyésző szerb lakossággal szemben. A szerbek önálló többséggel rendelkező települést nem birtokoltak.

 

Ludberg járás területén 21171 horvát, mindössze 158 szerb és 1 magyar 4 cseh  és 504 egyéb magát jugoszlávnak vagy más nemzetiséginek való lakott. A szerbek elsősorban Ludberg városban éltek, míg az összes többi települést a járásban horvátok lakták többségben. A minden településen a  járásban abszolút többséget alkotó horvátok laktak többségben az elenyésző szerb lakossággal szemben. A szerbek önálló többséggel rendelkező települést nem birtokoltak. A szerbek önálló többséggel rendelkező települést nem birtokoltak.

 

Novi Marof járás területén 28826 horvát, mindössze 54 szerb és 6 magyar 1 cseh 5 olasz és 362 egyéb magát jugoszlávnak vagy más nemzetiséginek való lakott. A szerbek elsősorban a nagyobb városokba éltek, míg az összes többi települést a járásban horvátok lakták többségben. A minden településen a  járásban abszolút többséget alkotó horvátok laktak többségben az elenyésző szerb lakossággal szemben. A szerbek önálló többséggel rendelkező települést nem birtokoltak.

 

Ivanec járás területén 40844 horvát, mindössze 99 szerb és 22 magyar 1 cseh 2 olasz és 712 egyéb magát jugoszlávnak vagy más nemzetiséginek való lakott. A szerbek elsősorban nagyobb városban éltek, míg az összes többi települést a járásban horvátok lakták többségben. A szerbek önálló többséggel rendelkező települést nem birtokoltak.

 

Koprivnica járás területén 54 886 horvát, mindössze 3066 szerb és 77 magyar 22 cseh és 3001 egyéb magát jugoszlávnak vagy más nemzetiséginek való lakott. A szerbek elsősorban Dugo Rijeka, Mala Rijeka, Sagovina, Ivanec, Radeljevo Selo, Belanavo Selo, Prkos, Veliki Grabicani, Veliki Poganac, Ludbreski Ivanec, Ribnjak, Velika Bofinovac, Mala Bofinovac, Rijeka Koprivnicka, Prnjavor-Lepavinski, Javorovac településeken éltek többségben, míg az összes többi települést a járásban horvátok lakták többségben.

 

Krizsevác (Krizevci) járás területének 39060 össz lakosságból  36925 fő (94.53%) horvát, 927 fő (2.37%) szerb, 402  fő (1.02%) jugoszláv és 206 fő (0.52%) egyéb nemzetiségűnek valotta magát az 1991-es demográfiai adatok alapján. A járásban lényeges többséget alkottak a horvátok.  járásban lényeges többséget alkottak a horvátok. A párszáz fős szerb nemzetiségi lakosság két településen, Vojkovac és Vojakovacki Osijek alkottak többséget a járás észak-keleti részén.

 

Gyurgyevác (Durdevac) járás területének 40901 össz lakosságból 39700 fő horvátnak, 204 fő szerbnek a többi pedig jugoszlávnak vagy egyéb nemzetiségűnek vallotta magát az 1991-es demográfiai adatok alapján. A járásban abszolút többséget alkottak a horvátok a pár száz fős szerb nemzetiséggel szemben, akik Gyurgyevác járásszéken koncentrálódtak önálló többséggel rendelkező települést nem birtokoltak.

 
   

Bjelovar járás északi része tartozott Északnyugat-Horvátország Podravina régiójához, ahol az összes településen horvátok képezték a népességet. Bjelovar város, mint járásközpont és attól délre eső régiója már Közép-Horvátországhoz tartozott.

 

 

KÖZÉP-HORVÁTORSZÁG

 

Zagreb, Zagorje, Zumberak,

 

Turopolje, Lonjsko, Moslavina

 

srednja-hrvatska.png

Közép-Horvátország térképe

 

Közép-Horvátország régiót Szlovéniától a Zagorje és Zsumberak (Zumberak) hegyvidékes tájrész határolta el, mint a régió nyugati, északnyugati és délnyugati határa. Északon Zagorje tájrész mellett Podravina régiótól az Ivancica hegység és a Kalnicko Gorje hegyvidék és Bilogora hegység gerince határolta el Közép-Horvátországot.

Keleten Nyugat-Szlavóniától a Moszlavina tájrész ( Ilova folyó mente) határolta a régiót. Délen pedig Bánságtól (Banovina) és Pokuplje (Kupamente) régiótól a Lonjsko mező északi sarka és a Vukomericka hegység (gora) valamint Kordun régiótól a Kupa folyó – Kupa csatorna vonala.   Közép-Horvátország mezőgazdasági szempontból mezőből bővelkedett, egyben közép- hegységi zónával is, ahol a hegyi állattenyésztés és faipar, bányászat (kő) bírt jelentős szereppel. Maga a fővárosban Zágrábban pedig az ipar jutott fontos szerephez.  

 

Közép-Horvátország régió önmagában több tájrészre tagolódott. Keleti, délkeleti sarkában terület el Moszlavina (Moslavina) tájrész Veliki Zdenci- Garesnica- Moszlavina hegység (Moslavacka gora) vonalán a Cazma folyócska és Lonja folyó közt északkelet-délnyugat irányon. 

Délen Ivanic Grad környékén kezdődött el a „Lonjsko” mező (polje), mely a Lonja folyó vonalán húzódott délkeleti irányba, egészen a Száva folyó torkolatáig. Ma természetvédelmi terület.

A Vukomericka hegység (gora) és a Száva folyó közt terült el „Turopolje”, délnyugaton pedig a hegyvidékes Zsumberak (Zumberak) tájegység Zsumberak és Szamobor (Samoborska gora) hegyvonulat zárta a régió déli határát. A Zsumberak tájegység nyugaton is határolta a régiót elválasztva Szlovéniától.

A régió nyugati határán terült el Zagorje tájegység, mely szintén Szlovéniával volt szomszédos. A Zagorje tájegység a régió északi határának nyugati részén is határt képzett Podravina régióval.

 

Közép-Horvátország régiójában a keleti részén az 1991-es közigazgatási adatok alapján az alábbi járások „opcsina” (opcina)  terültek el:

 

Bjelovar járás össz területén 53113 horvát,  5898 szerb és 615 magyar 309 cseh 7 olasz és 6097 egyéb magát jugoszlávnak vagy más nemzetiséginek való lakott. A szerbek elsősorban a járás már nyugat-szlavóniai (Bilogora hegység) részében lévő településeken Polum, Cadavac, Backovica, Bedenicka és Bjelovar városban éltek, míg az összes többi települést a járásban horvátok lakták többségben. Bjelovar járás északi része a Podravina tájegységhez tartozott geográfiailag, ahol teljes mértékben horvátok laktak.

 

Csazma (Cazma) járás területén, melynek déli része Moszlavina tájegységen terület el, 13897 horvát, mindössze 685 szerb és 21 magyar 21 cseh 3 olasz és 636 egyéb magát jugoszlávnak vagy más nemzetiséginek való lakott. A szerbek elsősorban Csazma városban éltek, míg az összes többi települést a járásban horvátok lakták többségben. A minden településen a  járásban abszolút többséget alkotó horvátok laktak többségben az elenyésző szerb lakossággal szemben. A szerbek önálló többséggel rendelkező települést nem birtokoltak.

 

Garesnica járás területén 14297 horvát, mindössze 2058 szerb és 317 magyar 538 cseh 7 olasz és 1225 egyéb magát jugoszlávnak vagy más nemzetiséginek való lakott. A szerbek elsősorban Velio Vukovlje, Rogoza, Velika és Mala Brlsjanka, Veliki Prokop, Podgaric településeken éltek, míg az összes többi települést a járásban horvátok lakták többségben. Garesnica járás egyébként Moszlavina téjegységben terült el.

 

Grubisno Polje járás területén, mely egy része Moszlavina nyugati, északi része pedig Bilogora hegység területén terült el, 6015 horvát, 4540 szerb és 498 magyar 1953 cseh 11 olasz és 1189 egyéb magát jugoszlávnak vagy más nemzetiséginek való lakott. A szerbek elsősorban Orlovac Zdenacki, Velika Barna, Gornja Kovecica, Zrinska, Sibenik, Cremusina, Mali Grdevac, Mala Jasenovaca, Mala Barna,  Velika és Mala Peratovica, Brdani Dapcevicki, Loncarica, Velika és Mala Dapcevica, Dakovac, Turcevic –Polje településeken, és részben Grubisno Polje településen, a horvátok a járásban pedig Grubisno Polje településen, Rasenica (Donja és Gornja), Poljani, Veliki és Mali Zdenci, Orlovac, Velika Jasenovaca, Pavlovac, Mala Pisanica, Veliki Grdevac, Topolovica, Donja Kovacica, Drazica településeken laktak. A járásban Trojeglava Rasenica, Donja Rasenica, Ivanovo Selo, Rastovac, Munije településeken főleg csehek éltek.

 

Közép-Horvátország régiójának központi részen az 1991-es közigazgatási adatok alapján az alábbi járások „opcsina” (opcina)  terültek el: 

 

Zágráb (Zagreb) járás területén, melyhez hozzátartozott a főváros, a Medvednica hegység és Turopolje, Vukomericka hegység északi oldala, vegyesen éltek szerbek és horvátok, de jelentős többséget képeztek a horvátok. Zágráb és környékén az 1991-es népszámlálási adatok alapján 803581 horvát 49955 szerb, 1208 magyar, 1175 cseh, 290 olasz, 1490 nem regisztrált nemzetiségű és több mint 75105 magukat egyéb kategóriába soroló polgár élt. A szerb lakosság a fővárosban tömörült.

 

Szveti Iván Zselina (Sveti Ivan Zelina) járás területén 16 734 horvát, 80 szerb lakott. A horvátok lényegében az összes településen többségben éltek és a szerbek inkább Szveti Iván Zselina (Sveti Ivan Zelina) városba éltek.

 

Vrbovec járás területén egy szerb település volt Lipska. Vrbovec járásban 26397 horvát és mindössze 552 szerb lakott.

 

Ivanec Grad járás területén 24 034 horvát, 334 szerb lakott. A horvátok lényegében az összes településen többségben éltek és a szerbek inkább Ivanec Grad városba éltek.

 

Dugo Szeló (Dugo Selo) járás területén 17 342 horvát 773 szerb lakott. A horvátok lényegében az összes településen többségben éltek és a szerbek inkább Dugo Szeló (Dugo Selo) városba éltek.

 

Közép-Horvátország régiójának Zagorje (Krapinska) részen az 1991-es közigazgatási adatok alapján az alábbi járások „opcsina” (opcina)  terültek el:

 

Krapina járás területén 25 963 horvát, 51 szerb lakott. A horvátok lényegében az összes településen többségben éltek és a szerbek inkább Krapina városba éltek.

 

Pregrada járás területének 16.939 össz lakosságból 16509 fő horvátnak, 21 fő szerbnek a többi pedig jugoszlávnak vagy egyéb nemzetiségűnek vallotta magát az 1991-es demográfiai adatok alapján.  A járásban lényeges többséget alkottak a horvátok, szerbek elenyésző létszámban éltek. 

 

Klanjec járás területén 10 588 horvát, 43 szerb lakott. A horvátok lényegében az összes településen többségben éltek és a szerbek inkább Klanjec városba éltek.

 

Zabok járás területén 35 484 horvát, 99 szerb lakott. A horvátok lényegében az összes településen többségben éltek és a szerbek inkább Zabok városba éltek.

 

Zlatar Bistrica járás területén 30 712 horvát, 67 szerblakott. A horvátok lényegében az összes településen többségben éltek és a szerbek inkább Bistrica városba éltek.

 

Donja Stubica járás területén 30 197 horvát, 82 szerb lakott. A horvátok lényegében az összes településen többségben éltek és a szerbek inkább Stubica városba éltek.

 

 Közép-Horvátország régiójának Zsumberak (Zumberak) az 1991-es közigazgatási adatok alapján az alábbi járások „opcsina” (opcina)  terültek el:

 


Jastrebarsko járás területén 31 160 horvát, 357 szerb 6 cseh és 11 magyar valamint 878 egyéb (jugoszláv) lakott. A horvátok lényegében az összes településen többségben éltek és a szerbek inkább Jastrebarsko városba éltek.

 

 

 

NYUGAT-SZLAVÓNIA

 

Podravina, Papuk, Ravna Gora,

 

Krndija, Psunj, Pozeska Gora,

 

Zapadna-Posavina

 

szlavonia.jpg
térkép Szlavónia

 

Nyugat-Szlavóniában, jórészt hegyes-dombos nyugatszlavón tájegységen igen vegyesen éltek horvátok és szerbek. A hegyvidéki tájakon, Psunj, Ravna Gora, Papuk, Bilogora (keleti tömb) középhegységek területén lévő aprófalvakban a szerbek alkottak abszolút többséget, beékelődve egy-egy horvát falucskával. A hegyvidéki tájrészek viszonylag gyér népességből 25 000 szerb 7700 pedig horvát volt.

 

Nyugat- Szlavónia északi határát képezte a Dráva folyó mente, ahol a Magyarország-Horvátország geográfiai határa húzódott, Virovitica járás, Szlatina (Slatina) járás területén. A régió keleti határát képezte Szlatina járás és Orahovica járás keleti járáshatárai. Keleti régió határát alkotta Nasice járás nyugati része (Nasice város és attól nyugatra eső járászóna). Nyugat-Szlavónia keleti határát képezte a Krndija hegység és a Londza folyó, valamint Orjava folyó vonala. Nyugat-Szlavónia keleten Kelet-Szlavóniával volt szomszédos.

 

zapadna-slavonija-podrucje.png
Nyugat-Szlavónia térképe

 

Nyugat- Szlavónia déli határa Poszavina tájegység nyugati részén húzódott a Száva folyó vonalán, mely egyben Horvátország- Bosznia és Hercegovina geográfiai határa volt. A déli határa a régiónak egészen a Lonja folyó és Száva folyó torkolatáig tartott.

Nyugat- Szlavónia nyugati határát képezte a Lonja folyó, Novszka (Novska) járás határa, az Ilova folyó mente egészen a Bilogora hegységig. A régió nyugati határa a továbbiakban a Bilogora hegység gerincén húzódott egészen Lendava folyóig és annak mentén elérve a Dráva folyót, ahol a Magyarország-Horvátország geográfiai határa húzódott. 

Nyugat-Szlavónia keleti részén terület el Szlatina (Slatina) járás, Orahovica járás, és Nasice járás nyugati része, továbbá Pozsega (Pozega) járás, valamint Nova Gradiska járás.

Nyugat-Szlavónia déli nyugat-poszavinai részén terület el Nova Gradiska járás és Novszka (Novska) járás.

 

Nyugat-Szlavóni nyugati részén terület el Kutina járás délkeleti csücske, Garesnica és Grubisno Polje járások déli kisebb része, valamint Daruvar járás és Pakrác (Pakrac) járások, valamint Virovitica járás.

Nyugat-Szlavóni északi részén (Drávamente) részén Virovitica és Szlatina (Slatina) járások területek el.

 

Nyugat- Szlavónia régióban az 1991. közigazgatási adatok alapján az alábbi járások „opcsina” (opcina)  terültek el:

 

Virovitica  járás területén 35850 horvát,  7271 szerb és 268 magyar 99 cseh 12 olasz és 3161 egyéb magát jugoszlávnak vagy más nemzetiséginek való lakott. A szerbek elsősorban „Novi Bogdanovac, Ovcara Suhopoljska, Pivnica-Cemernica, Hadzicevo, Brezovo Polje Lukacko, Rit, Djelka, Ada Lukacka, Katinka, Majkovac Podravski, Karadordevo Gradinska, Sokolac Podravski, Mitrovica Gradinska, Novo Obilicevo, Gaciste, Naudovac, Ziroslavje, Nova Cabuna, Budanica, Gvozdanska” településeken  éltek, míg az összes többi települést a járásban horvátok lakták többségben.

 

Podravszka Szlatina (Podravska Slatina) járás területén 17898 horvát,  11212 szerb és 49 magyar 8 cseh 2 olasz és 6097 egyéb magát jugoszlávnak vagy más nemzetiséginek való lakott. A szerbek elsősorban a járás hegyvidékes (Papuk hegység) részére, Vocin településére és annak környékére koncentrálódtak, de szétszórtan a járás más régióiban is éltek: „Vocin, Kometnik-Zubici, Kometnik Jorgici,  Smude, Dobric, Sekulinci, Gornji Meljani, Duricic, Rijenci, Ceralije, Bokane, Macute, Popovac, Hum, Kuzma, Lisicine, Hum-Varos, Novi Kusonje, Gornji és Donji Kusonje, Lukavac, Coljug, Aleksandrovac, Petrovac, Bjelkovac, Dobrovic, Donja Bukovica, Gornje Viljevo, Medinci, Spanat, Noskovacka Dubrava, Limin Dvor, Vranesevci” településeken.

 A horvátok a járásban többségben lakták: ”Podravska Slatina, Sladojevci, Sladojevacki Lug, Donji Meljani, Bistrica, Bakic, Gornji Miholjac, Grabic, Ciganka, Visnjica, Novaki, Vaska, Kapinci, Sopjanska Greda, Sopje, Gornje Predrijevo, Noskovci, Comborje, Novi Senkovac, Starin, Sasevo, Cadavica, Cadavicki Lug, Zvonimirovac, Donje Bazije, Miljevci, Brezik, Kozice, Nova Bukovica, Mikleus, Cetekovac, Balinci, Ivanbrijeg, Golenic, Radosavci, Mackovac” településeket.

 

Nasice járás (a járáson Nyugat és Kelet Szlavónia osztozott) területén 35891 horvát,  4486 szerb és 61 magyar 7 cseh 3 olasz és 3381 egyéb magát jugoszlávnak vagy más nemzetiséginek való lakott. A szerbek többséget alkottak „Gazije, Gornja  Moticina, Gradac, Ceremosnjak, Maklosevac, Bela Loza, Budimci, Poganovci, Licani, Babjak” településeken.

A horvátok lakták többségben: „Vucjak Fericanacki, Durdenovac, Brezik Nasicki, Nasicko és Licko Novo Selo, Gabrilovac, Pribisevci, Susine, Teodorovac, Lila, Klokocevci, Lipine, Saptinovci, Boksic, Boksic-Lug, Beljevina, Velimirovac, Fericani, Valenovac, Ladanska, Remiza, Breznica Nasicka, Niza, Koska, Topoline, Ordanja, Ledenik, Lug Suboticki, Podgorac, Razbojiste, Ostrosinci, Krsinca, Stipanovci, Kelesinka, Vukojevci, Markovac Nasicki, Nasice, Zoljan, Seona, Donja Moticina, Martin, Londzica, Granice, Polobase, Rozmajerovac” településeket.

 

Orahovica járás területén 10907 horvát,  3328 szerb és 61 magyar 7 cseh 1 olasz és 2026 egyéb magát jugoszlávnak vagy más nemzetiséginek való lakott. A szerbek többségben lakták elsősorban a járás hegyvidéki részét alkotó Papuk hegységet, „Pusina, Prekoracani,  Kraskovic, Slatinski Drenovac, Krajna, Kokocak, Gornja Pistana, Duzluk, Sumede” településeit, valamint Orahovac várostól észak-keleti irányba elterülő síkvidék települései közül: „Slavonske Bare, Obradovci, Brezovljani Vojlovicki, Rajino Polje, Milanovac, Suha Mlaka, Krivaja, Pustana, Zabnjaca, Karlovac-Fericanacki”.

A horvátok többségben lakták Orahovica járásközpontot, „Nova és Stara Josava, Crkvari, Donja Pistana, Bukvik, Humljani, Vojlovica, Cacinci, Magadinovac, Dolci, Duga Meda, Bjeljevina Orahovicka, Bankovci, Zdenci, Kutovi, Donje Predjirevo, Pausinci, Crnac, Brestanovci, Veliki és Mali Rastovac, Stari és Novi Petrovo Polje, Zokov Gaj” településeket.

 

Szlavónszki Pozsega (Slavonski Pozega) járás területén 57277 horvát,  9759 szerb és 61 magyar 378 cseh 31 olasz és 4239 egyéb magát jugoszlávnak vagy más nemzetiséginek való lakott.

A szerbek többségben lakták elsősorban a járás hegyvidéki részét alkotó Krndija, Dilj Gora, Pozeska Gora, Psunj hegyrészeket, „Vucjak Kamenski, Mrkoplje, Strjezevica, Krusevo, Bogdasic, Sazije, Kamensko, Mihaljci, Mijaci, Amatovci, Smoljanovci, Klisa Pozeska, Njezic, Ozdakovci, Lucinci, Markovac Pozeski, Milivojevci, Podsrce, Vranic, Seovci Kamenski, Gornji Vrhovci, Kantrovci, Aleksandrovac Pozeski, Oljasi, Bratuljevci, Perenci, Pozevski Milanovac,  Brdani, Rukovac, Zigerovci, Pasikovci, Slobostina, Crljenci, Kujnik Pozeski, Rasna, Oblakovac, Gornji Gucani, Vilic Selo, Cecavac, Vucjak Cegavacki, Koprivna Pozeska, Jeminovac Cecavacki, Snjegavic, Rusevac Pozeski, Trestanovci, Granje, Cosinci, Kula, Gradiste Bektesko, Duboka, Jasik, Porec, Ciglenik, Dragan Lug, Latinovac, Ivanovci Pozeski, Veliki Bilac, Nova Ljeskovica, Stara Ljeskovica, Stojcinovac, Sibokovac, Jurkovac, Darkovac, Sapna, Dobrogosce, Komusina, Laze Vasine, Laze Cosine, Vrhovci Crkveni, Vrhovci Gradski, Skrabutnik” településeket.

A horvátok többségben lakták Pozsega (Pozega) járásközpontot és a nagyobb településeket „Velika, Kutjevo, Kaptol, Velovo, Trenkovo, Mihaljevci, Grabarje, Jaksic, Gradac Pozeski, Pleternica, Drenovac, Sutkovci, Zagrade, Vidovci, Dervisaga”, továbbá többségében  a járás többi  településeit.

 

Pakrác (Pakrac) járás területén 9896 horvát,  12813 szerb és 273 magyar 718 cseh 869 olasz és 3020 egyéb magát jugoszlávnak vagy más nemzetiséginek való lakott. Az 1991-es számadatok alapján ezen járásban a horvátok kisebbséget alkottak.

A Pakra folyó völgy (Kukunjevac- Bujavica- Korita- Jagma )-  Donji Caglic- Seovica –Kusonje- Dereza vonaltól keletre a Papuk hegység irányába a Pakra folyó völgyében a szerbek alkottak többséget a településeken . Pakrác (Pakrac)  és Lipik városokban vegyesen éltek  horvátok és szerbek így ezen települések az ellenségeskedés során frontvonalat képeztek a harcoló felek közt. A horvát lakosság Badjevina- Omanovac- Prekopakra- Poljana vonaltól északnyugatra alkottak tömböt, beékelődve több szerb és olasz nemzetiségi településsel.  A járásban a szerbek többségben laktak „Kukunjevac, Kusonj, Tornaj, Gornji Obrijez,  Batinjani, Klisa, Bujavica, Korita, Livadani, Subocka, Donji Caglic, Kovacevac, Bjelanovac, Gornji Caglic, Bukovcani, Skenderovci, Seovica, Japaga, Kraguj, Brusnik, Lipovac Kusonjski, Gornji Grahovljani, Srednji Grahovljani, Donji Grahovljani, Dereza, Dragovic, Novo Selo, Donja Sumetlica, Kricke Zabrdske, Cicvare, Bjelajci, Gornja Sumetlica, Roguje Zabrdske, Cikote, Jakovci, Branesci, Kovacevici Ozegovci, Bucje, Glavica Zabrdska, Tisovac Zabrdski, Prgomelje Zabrdske, Koturic, Popovac Zabrdski, Mali és Veliki Budici” településeken.

A horvátok többségben lakták „Donji Obrijez, Badjevina, Omanovac, Mali Banovac, Stari Major, Novi Major, Prekopakra, Filipovac, Dobrovac, Brekinjska, Antunovac, Gaj, Brezine, Poljana, Marino Selo, Prekojovaca” településeket.

Olaszok alkottak többséget „Strizicevac, Veliki Banovac, Plostine, Kapetanovo Polje” településeken.

 

Daruvar járás  területén szinte kiegyenlítődtek a népesség arányok a szerbek és horvátok közt. A járásban 10459 horvát, 10074 szerb és 571 magyar 5572 cseh 55 olasz és 3361 egyéb magát jugoszlávnak vagy más nemzetiséginek való lakott.

A szerb és horvát lakosság aránya vegyes volt Miokovicevo, Daruvar, Doljani, Dezanovac és Uljanik, valamint Sredanik településeken, de a horvátok irányába billent a mérleg. A horvátok és szerbek vegyesen lakták Trojeglava települést, de a szerbek irányába billent a mérleg. A járásban a szerbek többségben laktak „Velika és Mala Klisa, Removac, Donje és Gornje Cjepidlake, Stara és Nova Krivaja, Puklica, Katinav, Potocani, Korenicani, Brdani Batajski, Mali és Veliki Bastaji, Donja és Gornja Vrijeska, Batinjani, Dobra Kuca, Vranjevina Svetina, Vrbovac, Markovac,, Pakrani, Bijela, Donji Borki,  Gornji és Srednji Borki,  Zajile,  Miljanovac, Kip, Trojeglava, Govede Polje, Duhovi, Blagorodovac, Imsovac” településeken.

A járásban horvátok többségben laktak „Gornji Uljanik, Uljanicki Brijeg, Gornji Sredani, Sokolovac, Strazanac, Lipovac Majur, Ivanovo Polje, Suplja Lipa, Borova Kosa, Mala és Velika Maslenjaca, Velika és Mala Babina Gora, Kravljak Kliski, Veliki és Mali Miletinac,  Vukovja, Daruvarski Vinograd, Sirac, Barica” településeket.

A járásban egyéb nemzetiségek közül a csehek száma volt kiemelkedő, akik „Koncanica, Otkopi, Boris, Brestovac- Daruvarski, Ljudevit Selo, Gornji Daruvar, Brestovacka Brda, Krestelovac, Kastel Dezanovacki, Drlez, Golubinjak, Sibovac, Donji Sredani” településeken alkottak többséget.

 

A poszavinai Nova Gradiska járás területén 43692 horvát,  12572 szerb és 615 magyar 309 cseh 7 olasz és 4316 egyéb magát jugoszlávnak vagy más nemzetiséginek való lakott.  A horvátok az Opatovac- Cernik- Nova Gradiska- Gorice- Donji Varos vonaltól a járás keleti részében tömörültek és alkottak többséget, míg a szerbek a nyugati részében. Több horvát település ékelődött be Okucani környékén a többségi szerb települések közé. Ezen falvak a szerb és horvát ellenségeskedés során  „forrópontot” képeztek a járásban. A szerbek elsősorban a járás Okucani városában és annak környező településein alkottak többséget, „Bodegraji, Ladevac, Ratkovac, Smrtic, Gornja Trnava, Medari, Poljane, Donji Bogicevci, Kosovac, Dubovac, Vrbovljani, Covac, Gredani- Okucanski, valamint a Psunj hegyvidékben, Oprsinac, Sinlije, Golobrdac, Sumetlica, Rogolji, Ljestani, Bobare, Trnakovac, Caprginci, Sirinci, Zuberkovac, Sagovina Masicka, Benkovac-Okucanski, Cage” településeken, továbbá a Stara Gradiska városban.  

A horvátok pedig többségben lakták a járás központot, Nova Gradiska várost valamint további településeket, „Davor, Orubica, Dolina, Mackovac, Sicice, Visoka Greda, Martinovci, Pivare, Gorice, Novi Varos, Gornji és Donji Varos, Uskoke, Dragalic, Gornji Bogicevci, Bijela Stijena, Prvca, Cernik, Giletinci, Sagovina Cernicka, Podvrsko, Banicevac, Opatovac, Bacin Dol, Kovacevac, Bukovica, Gornji Dreznik, Gunjevci, Adzamovci, Resetari, Godinjak, Zapolje, Gornji és Donji Crnogovci, Ljupina, Vrbje, Bodovaljci, Brdani Resetari, Tisovac, Otri Vrh, Vladisova, Startci, Stare Petrovo Selo, Vrbova, Bili Brig, Blazevica Dol, Stari Lipovac, Donji és Gornji Lipovac, Stara Kapela, Pavlovci, Dragovci, Batrina, Nova Kapela, Magic –Mala, Seoce, Sice, Stivica, Komarnica”.

 

A poszavinai Novszka (Novska) járás területén 16556 horvát,  5402 szerb és 25 magyar 89 cseh 55 olasz és 2430 egyéb magát jugoszlávnak vagy más nemzetiséginek való lakott. A szerbek többségben lakták „Novi Grabovac, Bair, Popovac, Lovska, Brezovac SubSubocki, Kricke, Rajcici, Radenovci, Rajic, Borovac, Paklenica”, a Száva folyó menti Mlaka és Ustica településeket.

A horvátok pedig többségben lakták a járás központot, Novszka (Novska)  várost, valamint  „Stari Grabovac, Vocarica, Jazavica, Rozdanik, Brocice, Kosutarica, Tanac, Visnjica, Jasenovac, Drenov Bok, Krapje, Plesmo, Puska, Trebez, Sigetac Novski, Velika Kraljeva, Stara és Nova Subocka, Brestaca, Kozarice, Lipovljani, Krivaj, Piljenice” településeket.

 

FOLYTATÁS TOVÁBBI RÉSZBEN

 

A TÉRKÉPEK NAGYOBB MÉRETBEN A KÉPGALÉRIÁNKBAN A "TÉRKÉPEK SZEMLÉLTETŐK" FIÓKBAN

 

 

 

 

A mappában található képek előnézete TÉRKÉPEK SZEMLÉLTETŐK HORVÁTORSZÁG