Balkáni háború 1990-1996.
-INFORMÁCIÓS PORTÁL-
-/SZLOVÉNIA HORVÁTORSZÁG/-
Üdvözlünk mindenkit ezen oldalon, mely megpróbálja
bemutatni Jugoszlávia felbomlása során függetlenedő államok , Horvátország , Szlovénia
véres honvédő harcát a Belgrád-i irányítás alatt álló
Jugoszláv Néphadsereg és utód haderőivel szemben az 1990-
es évektől a háború végéig 1996-ig. A témában a horvát
nemzet oldaláról kerül bemutatásra a horvátországi
függetlenségért folyó polgárháború eseményeit,
haderőit,erőviszonyokat, hadműveleteket, történéseket.
Az anyagok elsődlegesen nem politikai szemszögből
mutatják be a történéseket, hanem katonai
szemszögből.
..............................................................................................................................
Horvátország honvédő háborúját a "Horvátország háborúja
1990-1996." című több részből álló bevezető ,ismertető
anyaggal ,kronológiai bemutatóval próbáljuk szemléltetni.
Részletesebb mutatjuk be egy egy csatatér, harcmező
történéseit Kelet-Szlavónia/Baranya/Nyugat-
Szeremség ,Nyugat -Szlavónia, Bánság , Kordun, Lika ,Észak-
Dalmácia, Közép-Dalmácia, Dél-Dalmácia és az adriai
szigetek, Horvátország tájegységein keresztül, valamint a
Bosznia és Hercegovina területén lévő horvát
"tamponzónákon" Hercegovinán, Poszavinán
keresztül.
A Boszniában folyó harcokról, háborúról ,eseményekről
a társweboldalon találhatók írásos anyagok:
http://www.wolfline2.eoldal.hu/
""" Az egyes írásos anyagokban használjuk a
horvát,szerb,bosnyák nyelvben használt : đ= dsz, č= cs,
ć=ty ,ą= s, ľ= zs betűket , de egyes témákban nem ,
ezért ,valamint a helyesírási hibákért ezuton elnézést kérünk. """"
Véleményt ,észrevételt a wolfline1000@gmail.com
elektronikus levélcímre várjuk.
Jó olvasást kívánunk mindenkinek!
ttp://facebook.com/delszlavvalsag19901995
- BEVEZETŐ -
A Balkán félsziget nemzetei területeik és identitásuk védelme érdekében gyakran háborúskodtak egymással. A félsziget etnikai határai ide-oda tolódtak az egymással harcban álló felek közt, mely folyamatos feszültséget gerjesztett a nemzetiségek közt. A területi igények mellett a harcok másik okozata a félsziget vallási sokszínűsége , mely nemzeti ellentéteket szült. A félszigeten keveredett a horvátok és szlovének által gyakorolt római katolicizmus, a szerb pravoszláv- ortodox , a román ortodox , a görög ortodox , a bosnyák-muszlin iszlámista , kisebb mértékben a görög katolicizmus és a református vallások. A nacionalista eszmék indukálta viszályok kirobbanásában jelentős szerepet játszott a félsziget népeinek vallási különbsége, főképp a ortodox-pravoszláv és a katolikus , valamint a muszlin hitű nemzetek körében.
A balkáni népcsoportok mindegyike az önálló nemzetállam kialakítását tűzte ki célul, így a félsziget népeinek összefogása az őket bekebelező nagyhatalmakkal szemben nem valósult meg. Pedig szükség lett volna a szövetségre, miután az Oszmán birodalom 1389. Rigó mezei csatát követően megszállta a balkán, majd 1878-ban az Osztrák-Magyar Monarchia (OMM).
A szövetség első jelei az 1912-13-as első balkáni háború kirobbanásakor mutatkozott, mikor Szerbia, Montenegro, Bulgária, Görögország nemzetállamai összefogtak , egymás közti viszálykodást félretéve szövetségre léptek az Oszmán birodalommal szemben. Természetesen a nagyhatalmak sem maradtak ki ,hiszen a világuralmi eszmék , a szövetségesek , csatlós államok gyarapítása végett Oroszország a pánszlávizmus jegyében a szerbek segítségére sietett , míg az OMM , Nagy – Británia, Németország, Olaszország az orosz térnyerés ellensúlyozására az Oszmánok oldalára állt. A háborút végül a London-i egyezmény zárta le. Az egyezmény értelmében az egykori balkáni Oszmán területek a félsziget nemzetállamai osztoztak, mely a határok újra rajzolásával megtörtént. Az egyezmény eredménye képen létrejött a muszlin Albánia . A Makedónia, és a vegyesen muszlin és pravoszláv lakta Raska/ Szandszák területei felosztásra kerültek a szerbek, bolgárok és a görögök közt. A szerbek megkapták Raska/Szandzsák és Makedóni egy részét . A bolgárok a görögök pedig makedón területeket.
Görögország a megszerzett makedón területeit a mai napig Macedonia tájegységnek nevezi, hasonlóan a szerbekhez ,akik szinten meghagyták Macedonia néven a megkapott makedón részt. Később a második világháború után pedig a Tito-i Jugoszlávia egyik tagköztársasága lett ,meghagyva a Macedonia elnevezést. A Jugoszláv polgárháború után függetlenedő Makedónia szintén meghagyta a nevében a Macedonia elnevezést ,mely a mai napig feszültséget okoz a görög-makedón viszályban , hiszen a görögök azon az állásponton vannak, hogy Makedónia változtassa meg az államnevét ,mert az ugyanazt a nevez viseli ,mint Görögország Makedóniával szomszédos megyéje ,Macedonia.
Na de már a London-i egyezmény utáni „ földosztás” sem zajlott le zökkenő mentesen ,hiszen a határmódosítások, ki mekkora területet birtokolhat a szétosztott területekből, újabb viszályokat eredményezett. Több „földbirtokos” nem volt megelégedve , illetve nem értett egyet a területi felosztás arányával. Szerbia , Görögország és Románia hadba lépett Bulgária ellen . Bekapcsolódott Törökország is, tekintettel a Bulgáriában élő türkökre , így támogatta a trojkát a bolgárokkal szemben. Ezzel kirobbant a második balkáni háború.
A háborút egy újabb egyezmény, a Bukarest-i paktum zárta le 1913-ban. Az egyezmény ismételt területi felosztást eredményezett , mely értelmében a vesztes Bulgáriától a korábban ,az első balkáni háborúban ,Makedóniából és Trákiából megkapott területeit.
Az 1978-as években az Osztrák-Magyar monarchia rátette a kezét a balkánra. Jelentős kulturális értékeket hozott ,de a dualista jelleget egyre jobban kétségbe vonta a monarchia balkáni terjeszkedése. Boszniai hódítását követően a megerősödő szerb nacionalisták szembeszálltak a monarchiával. Szervezkedésük csúcs pontja volt, mikor a „Fekete kéz” nevű nacionalista csoportjuk tagja , Gavrilo Princip 1914,06.28-án merényletet követett el Sarajevo-ban Ferenc Ferdinád a monarchia császára ellen. A császár a támadásban életét vesztette.
Kirobban az I. Világháború. A szerb nacionalista támadást követően a monarchia hadat üzent Szerbiának. További nagyhatalmak sorra foglaltak el szövetségi pozíciókat az adott felek oldalán. Természetesen az Orosz Birodalom Szerbia mellé állt . Az OMM –val azonnal szövetségre lépett Németország, Bulgária, Törökország.
Az I.Világháború az OMM és szövetségesei kudarcával zárult. Szerbia 1918.12.01. megalakította a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságot, mely Szerbia, Bosznia, Montenegro, Makedónia, Szlovénia , Vajdaság ,Koszovó részeit foglalta magába. A királyság központi irányítását a szerbek fokozatosan birtokukba vették, mely 1929.01.06-án I.Sándor szerb király diktatúrájához vezetett. A király a királyságot átnevezte Jugoszláv Királyságnak.A Jugoszláv Királyság 1941. áprilisáig élte fénykorát ,mikor is a II.Világháború kitörésével, a tengelyhatalmak elfoglalták és részekre osztották.
A II.Világháború Szövetséges Erői, köztük Szerbia követték a megelőző világháború politikáját. A szerbek vezetője Josip Broz Tito lett, aki partizánjaival a Szövetséges Erők oldalán gerilla harcot folytatott a Tengelyhatalmak ellen a Jugoszláv Királyság egykori országában. Tito egyesítette a jugoszláv partizánokat ,ezzel karizmatikus személyévé vált.
A II.Világháború a Szövetségesek győzelmével zárult , ezáltal Tito szabad kezet kapott, és lehetősége adódott Szlovénia ,Szerbia, Horvátország, Bosznia, Makedónia országaiból létrehozni a Jugoszlávia-i szövetségi államot, mely államban ezen országok tagköztársaságok lettek. A Magyarországtól elvett Délvidék (Vajdaság ) ,valamint az Albániától megszerzett Koszovó szintén beépült a szövetségi államba ,mint autonóm tartományok.
1963.04.07. Tito reformjai által megalakul a Jugoszláv Szocialista Köztársaság (JSZK). A JSZK egészen Tito haláláig működött. A JSZK belül minden tagköztársaság rendelkezett saját alkotmánnyal, parlamenttel köztársasági elnökkel, miniszterelnökkel . Ezen tagköztársaságok alá voltak rendelve a szövetségi hatalomnak , mely Beograd-ban székelt. A szövetségi hatalom gyakorolta a központi irányítást, elnök ,parlament és az ideológiai eszmét adó kommunista párt révén. A centrális szövetségi hatalommal szemben egyes tagállamok ,horvátok, albánok többször felléptek , több önállóság és függetlenség kicsikarása végett. Ez természetesen feszültséget okozott „ Horvát tavasz 1970-71.”
1989-1990. években, mikor a Szovjetunió felbomlott és a Közép-Kelet Európa egykori „szovjet gyarmatai” kivívták függetlenségüket ,Jugoszláviában is elindult egy folyamat, mely a későbbiekben polgárháborúvá fajult.
Tito halála után már egyértelműen kibontakoztak a Jugoszláv szövetségi kommunista állam bomlásának virágai. 1980-tól a jugoszláviai gazdaság és politika elindult a szétesés útján. A tagállamok közti etnikai feszültség képen tüntetések sorozata ingatja meg a szövetségi kommunista hatalmat Beograd-ban. A koszovói albánok önállósági igényeik kifejezése végett tüntetésbe kezdenek , mely felerősíti a szerb nacionalista eszmék térnyerését. A szövetségi államon belüli ,gazdaságilag jobban álló tagköztársaságok, Szlovénia, Horvátország ,fokozatosan távolodtak el a Beograd-i vezetéstől. A szerb szövetségi hatalom tisztában volt azzal, hogy Jugoszlávia éléstárát jelentő két tagállam nem válhat ki, azoknak továbbra is el kell látni a gyengébb gazdasággal rendelkező Montenegro, Makedónia , Bosznia tagállamait. Az elszerbesedett szövetségi hatalomragaszkodott a föderáció fenntartásához.
Az európai recesszió , valamint a rossz gazdaságpolitika a JSZK fokozatos hanyatlását okozta. A válság mellett viszont nőt a népszaporulat ,főleg az albán részeken, valamit Boszniában Alija Izetbegovic vezetésével egyre nagyobb teret nyert a muszlin vallás. A nacionalista eszmék a tagállamokban és tartományokban felerősödtek, és folyamatosan szivárogtak be a politikába.
Az ideológiai és társadalmi problémák 1989-1990. évre elérték csúcspontjukat. A szövetségen belül felerősödő nacionalista törekvések révén , a „pánszerb” eszmék előretörő terjedése és uralma a tagköztársaságokban feszültséget eredményezett.
1986-ban a Szerb Kommunista Szövetség elnökévé választotta Slobodan Milosevic –cset , aki 1987-es központi bizottsági ülésen a szerb nacionalizmus és a szövetségi hatalom teljes birtoklása mellett döntött. Ezzel újabb tüntetés hullám indult meg az autonóm tartomány koszovói albánok körében , akik az Albániához való csatlakozásuk kinyilvánításával gerjesztették a puskaporos hangulatot. Bár a szerb szövetségi hatalom tett látszólagos engedményeket az albánoknak, azok a Szerbiából való kiválás és a szövetségen belüli az önálló Koszovó tagköztársasági státuszt akarták megvalósítani.
1990. a választások éve Jugoszláviában. Folyamatos albán tüntetések és feszültség jellemezte a légkört. A Milosevic vezette szövetségi hatalom erőszakkal lépett fel az albán tüntetőkkel, nem gyengítette más tag köztársaság bizalmát Baograd-dal szemben. A választások eredménye képen a tagköztársaságok megerősödtek , Szlovénia, Horvátország , Bosznia . A szövetségi hatalom gyengült és nem bírta megtartani hatalmát ,mely a szlovén és horvát tagköztársaságok eltávolodásához vezetett. A szövetségi hatalom megtartotta kezében a hadsereget a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) irányítását.
1991. 06.26-án Szlovénia és Horvátország kinyilvánította függetlenségét , önállóságát, szuverenitását, kiválását a Jugoszláviából. Ezzel elkezdődött egy merőben más korszak a térségben. A történelmi határok , mint leendő országhatárok védelme érdekében sorra alakulnak meg szlovén és horvát rendőri és katonai erők.
A Beograd-i szövetségi hatalom nem engedett a szlovéneknek és horvátoknak és 1991.06.27-én fegyveres erejével a JNA –val. Megtámadja Szlovéniát.
1991.06.21-én James Baker az USA külügyminisztere Beograd-ba látogatott, ahol találkozott Slobodan Milosevic-csel. Az USA akkori külpolitikája, az első öböl háború befejezésével inkább konfliktus helyzet kerülő volt , ezért Milosevic-cset a szövetségi állam támogatásáról biztosította, nem ismerte el a szlovén és horvát szuverenitást.
Miután a JNA megtámadta Szlovéniát az úgynevezett „tíznapos „ háború elkezdődött. A háború kiszélesedése végett az Európai Közösségek diplomáciai fellépése révén 1991.06.28-tól fegyver embargót léptetnek életbe Jugoszláviával szemben ,majd elérik azt ,hogy 1991.07.07-én a harcoló felek Brioni szigetén tűzszüneti megállapodást kössenek. Végül 1991. októberében a JNA kivonul Szlovéniából. A Beograd-i szövetségi hatalom ezzel elismerte Szlovénia függetlenségét, de Horvátországét nem.
A háború nem ért véget. Folytatódott Horvátországban. A szövetségi hatalom kijelentette, hogy akkor járul hozzá a horvátok kilépéséhez ,ha a horvátországi szerbek lakta területekre nem tart igényt a horvát vezetés. Ezzel a horvátok nem értettek egyet ,főleg azért sem ,mert a szerbek a területi határokat az un. „Seselj vonalon” húzták meg, Virovitica.Karlovac-Karlobag irányába.
A horvátok folyamatosan fegyverkeztek és töltötték fel sorozással rendőri és katonai egységeiket. Megalakul a horvát Nemzeti Gárda (ZNG) és a rendőrség (MUP).
A szerb hatalom a horvátországi szerb lakta járásokban támogatta a szerb miliciák és fegyveres lázadó csoportok szervezését. Mely erőket a helyi horvát rendfenntartók elleni támadásra vetette be, hogy destabilizálja a horvátokat, és indokot adjon a JNA két fél közti „békéltető és rendfenntartó „ erőkénti bevetésére Horvátországban. A horvátországi 300 000 szerb kikiáltja saját köztársaságukat „Krajina Srpska Republika”. A köztársaság élére a karmatikus Milan Babic szerb politikust választották. Védelmük érdekében pedig saját fegyveres erőt alakítanak ki a JNA támogatásával.
1991.08.05-én Ausztria és Magyarország , majd 27-én az Európai Közösség tagállamai is elismerik Szlovénia és Horvátország függetlenségét. 1991.09.07-én Hague (Hága)-ban békekonferencia keretén belül Lord Carrington brit külügyminiszter vezetésével tárgyalásokat folytat a szlovén, horvát, szerb, makedón vezetés. A konferencia nem hozta el a várt eredményt a harcok kiújultak . Az EK számára világossá vált ,hogy a továbbiakban békére nem csak tűzszünetre számíthat. A Biztonsági Tanács fegyver embargót hirdet, majd az EK további gazdasági ,pénzügyi ,olaj embargót vezet be Szerbiával szemben. Virágzik a fegyver és olaj csempészet.
1991. őszén lezajlanak a „laktanya harcok”. A JNA kivonja erőit Horvátországból, de a szerbek lakta részeken támaszpontokat létesítenek. A JNA egységeit Boszniában egyesíti a z ősz végi horvátországi hadműveletei elindítására.
1991. 10.18-án a brit külügyminiszter Carrington béketervvel lép (Carrington terv) elő, mely csődöt mondott, Milosevic elutasította azt.
1991. novemberében jugoszláviai államfői testület (Szerbia és Makedónia) az ENSZ békefenntartó beavatkozását kéri, miközben decemberében a JNA megtámadja Dubrovnik-ot.
A harcok kitörésével menekült hullám indul el, mely során a horvátok ( 500 000 ) a szerbek lakta területekről a szerbek ( 230 000 ) a horvát lakta régiókból menekülnek el. Súlyos menekült válság alakul ki.
Az Európai Közösségek továbbra sem lép fel katonailag . 1991.10.08-től a térség irányítását az ENSZ átveszi a EK-tól ,annak tehetetlensége miatt. Az ENSZ részéről Cyrus Vance megbízott jár el az ügyben , aki eliri Milosevic-nél ,hogy ENSZ erőket küldjenek Horvátországba. Milosevic azzal a kikötéssel járult hozzá, hogy az Unprofor erők nem az államhatárokra ,hanem az etnikai határokra irányítsák , az az a Szerb Krajina Köztársaság ,mint etnikai zóna határaira.
1992. 03.07-től folyamatosan érkezett a 14000 fős nemzetközi békefenntartó kontingens Horvátországba, ahol kialakították a demilitarizált (DMZ) és védzónákat (UNPA).
A harcok tovább folytatódtak és átterjedtek Boszniára. Az ENSZ a háború elkerülése végett 1992. februárban előállt a boszniai „Cutileiro terv” tervvel, melyet 1992.03.18-án a boszniai szerb ,horvát és bosnyák felek aláírásukkal szentesítettek. A terv alapján Bosznia önálló államiságot kapott volna, ahol az országot etnikai alapon hét kantonra osztották . Az önálló államot az EK és az USA elismerték. A tervet azonban csak a bosnyákok fogadták el , a szerbek és horvátok ne. Mindkét fél az anyaországukhoz (Szerbia ,Horvátország) való tartozásuk és Bosznián belüli önálló államaikhoz ragaszkodtak. Ennek hangot adva 1992.04.07-én a boszniai szerbek , Radovan Karadzic irányításával kikiáltják önálló államukat „ Srpska Republika Bosnija” , 1992.07.02-én pedig követték őket a horvátok, akik Mate Boban vezetésével kikiáltották saját államukat „ Hrvatska Herceg-Bosna Republika”. A boszniai muszlin bosnyákok ,Alija Izetbegovic vezetésével Bosznia Köztársaságát kiáltották ki. Ezzel a Cutileiro terv elvesztette értelmét.
A háború elkerülhetetlen volt. Bosznia horvát lakta részeiben ,Hercegovinában és Poszavinában már megtörtétek e fegyveres konfliktusok a helyi horvátok és a JNA közt, mivel a JNA Boszniából indított Horvátországi hadműveleteit a helyi horvátok a horvátországi horvátok támogatása képen minden erővel megpróbálták megakadályozni. A boszniai horvát fegyveres csoportok ekkor még a Horvátországban megalakult un. nemzeti önvédelmi HOS erőkbe léptek be.
Mindhárom boszniai „nemzeti miniállam” szuverenitásuk ,területi integritásuk végett azonnal létrehozták saját rendőri és katonai erőiket. A szerbek a JNA, később szerbiai szövetségi hadserege támogatásával, a horvátok a horvátországi hadsereg a bosnyákok pedig a muszlin közel-keleti és perzsa öböl beli országok támogatásával .
A háború effektíve 1992.április 4-től indult el, mikor is Sarajevo-ban lévő JNA a bosnyák tüntetőkbe lőtt. Megelőzőleg már a JNA folytatott hadműveletek Bosznia területén a horvátországi offenzívája során, mikor a dél dalmáciai katonai műveletek során támadást intéztek a hercegovinai Ravno horvát lakta település , illetve horvátországi Krajina tájegységben folytatott műveleteikben Unista elfoglalása során.
A szemben álló felek létrehozták hadseregeiket. A JNA ekkora már teljesen szerb volt, hiszen a nem szerbek (szlovénok, horvátok, bosnyákok,albánok ) dezertáltak , illetne a sorozásokon nem jelentek meg. A JNA struktúrálisan megszűnik , létrejön a Szerbia hadserege SFRJ ,valamint a boszniai szerb hadsereg a VRS , Ratko Mladic vezetésével, és a horvátországi szerb hadsereg VRSK. A boszniai horvátok a HR HB Republika politikai vezetésével megalakítja a saját hadseregét a HVO-t, a bosnyák muszlinok pedig az ARBiH –t.
A háború kirobbanása az etnikai tisztogatásokkal párosult, ahol mindhárom szemben álló fél igyekezett nagyobb területekhez jutni. A megszerzett területeken csak a saját etnikai hovatartozású polgárait tűrte el, a többi lakót elzavarták, vagy genocídium áldozatává váltak.
1993. évben az USA elnöké választották Bill Clington –t. Az USA politikája megváltozott ezzel a balkáni térség iránt.A Clinton kormány és az Európai Közösség , ENSZ egyértelműen a független Horvátország és Bosznia és Hercegovina mellett lépett fel, minden támogatás megadva. Boszniába küldött Unprofor erők támogatására a USA a NATO beavatkozás mellett döntött , tekintettel arra, hogy a boszniai szerb fél folyamatosan áthágta az ENSZ békéltető határozatait . A külföldi nyomás hatására szépen lassan Milosevic is kihátrált a boszniai szerbek mögül ,ezzel megpecsételve sorsukat. 1995. januárban az USA külügyminisztere révén kieszközölt bosnyák-szerb tűzszünet gyorsan kudarcot vallott .A szerbek megtámadták Sarajevo-t. Válaszul a NATO légitámadást hajtott végre VRS állások ellen, de fel kellett függesztenie a támadást ,mert a szerbek 1995.05.26-án 3701 fős UN katonát foglyul ejtettek és túszul tartottak. Az USA már a teljes intervenciót támogatta ,és hajlandó volt katonának adni a térségbe küldendő újabb 12500 fős békefenntartó erőbe.
A nemzetközi felháborodást és szerb hatalom elleni ellentétet tovább növelte az 1995. 07.11-i VRS offenzíva , mely során a VRS erők több UNPA zónát is elfoglaltak, köztük Srebrenica-át, ahol több mint 8000 bosnyák férfit és fiút kivégeztek és 23000 bosnyákot elüldöztek. A VRS erők műveletet indítottak Gorazde ellen is , valamint Bihac és Sarajevo bevételére. A NATO légitámadással válaszolt ,mely során az 1995. 08.30. „Delibaret force” művelet keretén belül légicsapást hajtottak végre VRS álláspontok ellen.
1995.év augusztusában a horvátországi szerbek és hadseregük elhagyni kényszerülnek Horvátországot . A horvátok a külföld által (USA) támogatott és hozzájárult Oluja 95 hadművelet ,majd a Dráva szögi hadművelet végrehajtásával Horvátország efész területét birtokukba vették. Ezzel a Krajina szerb köztársaság megszűnt létezni , a VRSK kapitulált.
1995. szeptemberben Milosevic fegyverszünetet kért , melynek inkább taktikai célja volt, mint valós békekötési szándéka. A NATO szeptember elején ismét légitámadásokat intézett a boszniai hadsereg állásaira. Ezzel a NATO és az ENSZ végül elérte célját , 1995. 09. 13-án Milosevic tárgyalásokat folytatva a boszniai szerb vezetőkkel R. Karadzic és R. Mladic -val, ahol megállapodtak abban ,hogy beszüntetik a VRS katonai műveleteit Boszniában.
A meggyengült VRS –re a végső csapást a közös horvát- bosnyák hadműveletek jelentették 1995. őszén . A VRS –t a kapitulációtól a nemzetközi nyomásra kieszközölt 1995. október 5-i tűzszünet megkötése mentette meg, mely 12-től életbe lépett.
Az USA külügyi államtitkár helyettese Richard Holbrooke kezdeményezésére a szemben álló felek az USA Ohio állambeli Dayton városában Wright-Patterson légibázisán 1995. november 1-től béketárgyalásokat folytattak egymással. A felek elfogatták Bosznia és Hercegovia függetlenségét , annak 51 % -ban horvát-bosnyák föderációra (ezen belül horvát autonómia) és 49%-ban boszniai szerb autonóm államra történő felosztását. Úgy a föderációnak mint a szerb autonóm államnak külön elnöke, parlamentje és kormánya lett, de közös lett a külügy , haderő, külkereskedelem,melyet a Sarajevo-ban ( főváros) székelő szövetségi hatalom irányít, meghatározott ciklusonként váltva a szövetségi elnököt a szerb , horvát és bosnyák vezetőkből. Az egyezmény kitétele volt a háborús bűnösök elleni közös fellépés és közreműködés a Hágai Nemzetközi Bírósággal.
1995. november 21-én Slobodan Milosevic szerb , Alija Izetbegovic bosnyák , Franjo Tudman horvát államfők és Warren Christopher USA külügyminiszterre aláírták a Dayton-i egyezményt melynek eredménye képen a Biztonsági Tanács megszüntette a fegyverszállítási és gazdasági embargót .
A Dayton –i egyezmény alapján 1995.12.14-én Paris (Párizs) -ban megkötetett a több éves polgárháborút lezáró békét.